Testes, tápláló, de nem nehéz, kiadós és igazi laktató fogás ez a baconnel felturbózott sárgaborsós leves, ami füstölt szalonnával készül, az alapja és a feltétje is ez a füstös, telt ízű „disznóság”. Aki nem eszik húst, az készítheti enélkül, egy kevés olajjal helyettesítve a zsiradékot, a füstös ízt pedig a végefelé beletett füstölt tofuval pótolhatja, ami a legtöbb szuper-hiper bolt kínálatában megtalálható.
Ez egy kiadós, nagy adag, de jól melegíthető, másnap legfeljebb egy kis vizet kell még hozzáadni, mert a sárgaborsó elképesztő mennyiségű folyadékot képes felszívni, így könnyen besűrűsödik. Nincs benne se rántás, se habarás, mégis olyan laktató, hogy akár magában is megállja a helyét!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sárgaborsót szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt alaposan átöblítjük, majd hagyjuk lecsöpögni. A füstölt szalonnát vékonyan felszeleteljük, és egy lábasban feltesszük pirulni, időnként megkeverve kisütjük a zsiradékot belőle, majd szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. Közben a hagymát, a répát és a fokhagymát meghámozzuk, a fokhagymagerezdeket félbe, a hagymát negyedbe vágjuk, a répát felkarikázzuk. Az egyik hagymadarabba beleszurkáljuk a szegfűszegeket.
A hagymát, a répát és a fokhagymát a szalonnazsírra dobjuk, hozzáadjuk a babérlevelet és a lecsepegtetett sárgaborsót, rámorzsoljuk a leveskockát, átforgatjuk, és felöntjük annyi vízzel, hogy kétujjnyirra ellepje. Ha felforrt, közepesre vesszük a lángot, és kb. 30 percet főzzük, amíg minden megpuhul.
Kipecázzuk belőle a babért és a szegfűszeges hagymát, ebből kiszedegetjük a fűszert, a hagymát visszatesszük a levesbe, hozzáöntjük a tejszínt, és botmixerrel simára dolgozzuk, megkóstoljuk, sózzuk, borsozzuk, és ha szükséges, vízzel beállíthatjuk a sűrűségét, és a tűzre visszatéve még egyszer forrásig melegítjük.
Azonnal tálaljuk, a kisült szalonnapörccel – vagy húsmentesen lepirított füstölt tofuszeletekkel – a tetején.
Annyit rágták már a gyerekek a fülemet, hogy ők is ilyen lasagnét akarnak enni, hogy gondoltam, rajtam ne múljon… Sőt, erőt vettem magamon, és még a tésztát is én nyújtottam, ami úgy húsz perccel megtoldotta az elkészítés idejét.
Viszont nem nagy dolog, és legalább hanyatt esik mindenki, hogy te mekkora király vagy. Zolika is elámulva mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez a lasagne ekkora munka… 🙂
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
A besamelhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a lisztet összegyúrjuk a tojással és 1 evőkanál vízzel, frissentartó fóliába csavarva hűtőbe tesszük, amíg a többivel elkészülünk.
A tejből 5 dl-t felforrósítunk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, zsemleszínűre pirítjuk, majd félrehúzva simára keverjük a hideg tejjel. Felöntjük a forróval, sózzuk, borsozzuk, és állandóan kevergetve a tűzre visszatéve besűrítjük, belereszeljük a szerecsendiót. Még maradjon azért folyós, különben nehéz lesz vele dolgozni, a són, ha kell, még igazítsunk.
A szalonnát 1,5 cm-esre kockázzuk, egy serpenyőben zsírját kiolvasztjuk, leszűrjük.
A tésztát tésztagéppel, állandó lisztezés mellett kinyújtjuk. Nekem 9 fokozatú, abból az 5-ös fokozatig vékonyítottam csak, nem kell, hogy hajszálvékony legyen. Ha nincs gép, lisztezett deszkán kb. 2 mm-esre nyújtjuk, 15 cm széles és tepsi hosszúságú csíkokat vágjunk belőle.
A kész tésztát liszttel megszórva tálcára tesszük, amíg elpakolunk és mindent a kezünk ügyébe készítünk. A camembert-t amilyen vékonyra csak tudjuk, felszeleteljük, a többit lereszeljük.
Egy 20×25-ös jénai tál alján elkenünk pár kanál besamelt, kirakjuk egy sor tésztával. Rá jöhet megint besamel, a szalonna harmada, majd az egyik fajta sajt (ha lehet, a parmezán a tetejére kerüljön). Ezt így folytatjuk, míg el nem fogy a tészta, a tetejére már ne jusson szalonna, csak szósz és a parmezán.
180 fokos sütőbe toljuk, míg a tetején kicsit megbarnul a sajt, kb. fél óra, vagy kicsit több (sütőfüggő).
Forrás: Hajós Ágnes
Tudjuk, hogy az olaszok számára szentség a tésztafőzés, és a klasszikusoknak megvan a megfelelő elkészítési módja, és igen, mi sem szeretjük, ha a gulyásunkat másképp készítik, ugyanakkor ha valamiből tudunk még finomabbat csinálni, akkor miért is ne? Ezért inkább nevezzük „majdnem” carbonarának ezt a krémes tésztacsodát, aminek a lényege ugye nem az, hogy kevesebb a mosogatnivaló – amúgy az is -, hanem hogy a tészta nem sima sós vízben fő, hanem már menet közben rengeteg aromát magába szív, a belőle kioldódó keményítő pedig istenien krémessé teszi – ehhez persze a tejszín, a tojás és a reszelt parmezán is hozzájárul. Mesésen selymes, ugyanakkor karakteres is ízekben, mondjuk nem egy könnyű fogás, de nem lehet betelni vele!
Hozzávalók:
Elkészítés: A húsos szalonnát felkockázzuk, és egy mélyebb serpenyőben tűzre tesszük, hagyjuk kiolvasni a zsírját és ropogósra pirítjuk, majd egy szűrőkanállal kiszedjük, félretesszük. Hozzáadjuk a fokhagymát, majd amint megérezzük az illatát, felöntjük az alaplével, és ha felforrt, beletesszük a spagettit, sózzuk. Időnként megkeverve főzzük, míg majdnem teljesen beszívja a tészta a levet, közben pedig a tojássárgákat a tejszínnel és a reszelt parmezán felével alaposan kikeverjük. A majdnem kész spagettihez öntjük, alaposan átkeverjük, jó sok borsot őrölünk rá, hozzáadjuk a sült szalonnát.
Azonnal tálaljuk a maradék parmezánnal bőséggel meghintve.
Tudjuk, hogy klasszikusan se tejszín, se fokhagyma nem kell bele, de így annyira finom! 😉
Egy kicsit a történetéről: már több száz éve ismerik, a római korból vannak emlékek róla. A XVI. században még hallevesről beszélhetünk kerti zöldségekkel és tengeri herkentyűkkel, a francia tengerpart mentén volt népszerű chaudière néven.
Aztán Amerikában is meghonosodott a telepesek által, de ők már hagymát és szalonnát is tettek bele, sőt kekszet, kenyeret is beletördeltek, később kagylóval gazdagították. Mára már az amerikai konyha egyik alapfogása, és nem kötelező halat vagy kagylót tenni bele. Minden chowder, aminek szalonna és hagyma az alapja, jó sűrű, és paradicsomlével vagy tejszínnel van gazdagítva.
Forrás: Hajós Ágnes
Most jöjjön az én változatom, több külföldi oldalt elolvastam, az alapján kreáltam.
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk, a szalonnát felkockázzuk, a krumplit meghámozzuk, és nagyobb kockára vágjuk.
A szalonna zsírját egy lábasban kiolvasztjuk, 1 evőkanál olajjal segíthetünk neki. A pörcöket kivesszük, félretesszük. Beleszórjuk a hagymát, üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát és a krumplit, belecsipkedjük a kakukkfű leveleit, párat keverünk rajta, és felöntjük a levessel. Forrás után takaréklángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.
Kiveszünk a sűrűből egy merőkanállal, a többit a tejszínnel összeturmixoljuk, de nem kell teljesen simának lennie. Visszatesszük a szalonnát, összemelegítjük, de nem kell felforralni, mert kicsapódik a tejszín. Megkóstoljuk, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk.
Azonnal tálalhatjuk, de egy kis állás csak jót tesz neki.
Forrás: Hajós Ágnes
Az édesburgonya az egészséges életmód részeként egy kiváló választás, mivel tele van fontos tápanyagokkal és rendelkezik számos egészségügyi előnnyel, gazdag tápanyagokban, például A-, C- és B6-vitaminban, valamint rostokban és ásványi anyagokban, például káliumban és mangánban. Rendkívül alacsony a zsír- és nátriumtartalma, és cukorbetegségben szenvedők is fogyaszthatják, mert alacsony a glikémiás indexe. Egészségügyi előnyei között szerepel a vérnyomás csökkentése, az emésztés javítása, az immunrendszer erősítése, a bőr egészségének támogatása és a rákos betegségek kockázatának csökkentése.
Az édesburgonya nagyon sokoldalúan felhasználható az étrendben, és kiváló alternatívája lehet a hagyományos burgonyának. Főzve, sütve, párolva vagy grillezve készíthető el, és számos ételhez hozzáadható, mint például levesek, pürék, saláták, köretek, édes ételek és sütemények.
Hozzávalók:
500 gr Csirkemell
400 gr Édesburgonya (batáta)
100 gr Sertés szalonna
Egyéb hozzávalók: só, bors, pirospaprika, fokhagyma, majoránna
Elkészítés:
A megtisztított húst és a szalonnát kockára vágjuk. Egy lábasban kisütjük a szalonnát, amikor üveges, rátesszük a zúzott fokhagymát és fél percig pirítjuk. Hozzáadjuk a húst, fehéredésig pirítjuk, aztán megszórjuk pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk. Kevés vizet aláöntve, fedő alatt pároljuk, amíg a hús teljesen puha nem lesz, a vizet mindig pótoljuk. Amikor a hús már majdnem megpuhult, hozzáadjuk a majoránnát. A végén ne csak zsír maradjon a húson, hanem párolószaft is. A burgonyát megmossuk, meghámozzuk, kockára vágjuk és sütésre alkalmas olíva olajban vagy kókuszzsírban kisütjük. Végül összekeverjük a szaftos hússal.
Az édesburgonya azonban nem helyettesítheti a változatos és kiegyensúlyozott étrendet, és az egészséges életmód részeként szerepelnie kell az egészséges ételekkel és az aktív életmóddal együtt. Ebben érdemes lehet táplálkozási tanácsadó segítségét kérni, hogy mely élelmiszerek jótékonyak számunkra és melyek nem. A helyes táplálkozásban alapvető szempont, hogy mindenki individuum, egyénileg kell meghatározni, hogy mit együnk és mit lenne szükséges kerülni. Ehhez hasonló receptekért, táplálkozásban és életmódváltásban segítség: www.oleticsniki.hu
Ételt kidobni bűn. Különösen igaz ez a baconre, amit rengeteg különbözőféleképpen felhasználhatunk. Bár cikkünkben temérdek ötletet adunk ahhoz, néhány grammnyi baconnel hogyan lehet felturbózni kedvenc ételeinket, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a (bontatlan csomagolású) baconöket a fagyasztóba is tehetjük, ahol további hat-nyolc hónapig elállhat. Ha még tudatosabban és praktikusabban szeretnénk vásárolni, érdemes olyan terméket választani, ahol a bacont külön csomagolású részekbe tették, így ha csak az egyik felét bontjuk ki, a másikat pedig sértetlenül hagyjuk, pont egy-két adagnyi ételhez elég baconnel dolgozhatunk a konyhában, tudtuk meg a tippet Kovács Pétertől, a Gierlinger termékeket is készítő Tamás Hús Kft. kereskedelmi igazgatójától.
Maradék baconből finom reggeli
Ha egy kevéske, előző napról megmaradt kockázott bacont találunk a hűtőben, dobjuk egy serpenyőbe. A belőle kisülő zsír remek ízt az omlettnek, a felvert tojásokat nyugodtan ráönthetjük a megpirult baconkockákra. Akár kockázott, akár szeletelt baconről legyen szó, pirítás után bármilyen húsos-sajtos szendvicsben megállja a helyét, így ha nem otthon, hanem a munkahelyünkön reggelizünk, akkor is helyet találtuk a húsnak. Ha valaki salátával kezdi a napját, a pirított bacon ahhoz is tökéletesen illik, sőt bármilyen majonézes salátával is tökéletes párost alkot.
Olcsó és finom ebéd válik belőle
Tudjuk, hogy a sajtos makaróni nem a legkifinomultabb kulináris élmények közé tartozik, de egy gyorsan elkészíthető, olcsó ételről van szó, amit ha megszórsz egy kevés pirított baconkockával, már igazán finom fogást kapsz. A paradicsomszószos vagy pesztós tésztát is nagyon jól kiegészíti a bacon, ahogy bármilyen krémlevest (hagyma, brokkoli, borsó, édesburgonya) ropogós élménnyé tesz, ha bacont adunk hozzá feltétként. A quiche-t sokféleképpen el lehet készíteni, sok receptben eredetileg is a hozzávalók között találjuk a bacont, de abba is beletépkedhetünk néhány szeletet, ami nem írta. Abban az esetben pedig nemcsak az íze, hanem a látványa is sokkal jobb lesz az ételnek, ha a sütőbe rakás előtt megszórjuk baconkockákkal. Ugyanígy bármilyen töltött zöldség (paprika, cukkini, tök) töltelékébe belecsempészhetjük a bacont, ha még teltebb, izgalmasabb ízekre vágyunk.
Az ínyenceknek is van néhány tippünk
Ha szereted a szokatlan párosításokat, desszertekhez is felhasználható a bacon. Egy egyszerű, juharsziruppal leöntött amerikai palacsintát is izgalmasabb fogássá varázsolhatsz baconnel, ha pedig éppen fánksütésben vagy, nyugodtan tegyél a cukormázra korábban már megpirított bacont. Amennyiben igazán nyitott vagy a különleges, vagány ízpárosításokra: a fahéjas almás pitéhez is remekül illik a bacon: szórd még sütés előtt a süteményt pirított baconkockákkal, így valami egészen elképesztő ízű finomságot húzhatsz ki a sütőből bő félóra múlva.
A kiadós és tartalmas babos egytálételek a világ minden országában népszerűek, gondoljunk csak a tex-mex konyha világhírű fogására, a chili con carnéra, de ilyen a francia cassoulet, az Indiában alapételnek számító fűszeres dahl, a mexikói frijoles charros, a mi sűrű bablevesünkről vagy a sóletről nem is beszélve.
A feijoada (ejtsd: fezsuádá) sokféle lehet, bátran variálható és fűszerezhető. Apróbb szemű babbal, füstölt hússal, kolbásszal és friss hússal készül leggyakrabban, de Brazíliában belsőségekkel is készítik. Érdemes egy nagyobb adagot készíteni belőle, mert – mint minden babos étel – ez is jól melegíthető, sőt másnap, harmadnap még finomabb. Ha nagyobb társaságot látunk vendégül, akkor is jó választás lehet, hiszen laktató, egyszerű az elkészítése, kiadós – ráadásul elég különleges is származása, története miatt.
Az alábbi recept egy zöldségesebb változat Portugáliából, de léteznek nagyon „emberes” variációk is, gyakran kerül bele a kolbász mellett véres hurka vagy sertésláb, köröm is, amit egészben főznek meg benne, de tálalás előtt kicsontozzák, és darabokra vágva teszik vissza az ételbe. Ennél az ételnél nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenki nyugodtan és bátran alakítsa a saját és családja ízlése szerint!
Feijoada
Hozzávalók:
Elkészítés: A beáztatott babot leöblítjük, egy lábasba tesszük, felöntjük bőséges vízzel, sózzuk, hozzáadjuk a babérlevelet, és fedő alatt puhára főzzük.
A hagymát és a fokhagymát felaprítjuk, a sárgarépát felkarikázzuk, a szalonnát és a sertéshúst felkockázzuk, a kolbászt felkarikázzuk.
Az olajat egy nagyobb edényben felforrósítjuk, rádobjuk a szalonnát és a hagymát, kicsit megpirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, kifehéredésig kevergetve pároljuk, majd meghintjük a liszttel, összeforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fahéjat és egy kevés szerecsendiót, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd fedő alatt 15 percet pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a sárgarépát, a fokhagymát és a kolbászt, ha szükséges, még egy kis vizet adunk hozzá, és még 10 percet lefedve pároljuk.
A megfőtt (vagy a konzerv-)babot némi lével hozzáadjuk a húsos raguhoz, alaposan összeforgatjuk, és takarékon még 10 percet rotyogtatjuk, hogy az ízek összeérjenek.
Főtt rizzsel vagy friss kenyérrel tálaljuk.
Nálam a kertben nő a zöldbab, így alapanyagként adott volt, de amúgy piacról, fagyasztóból is remek zöldség, és nemcsak levesnek és főzeléknek jó, hanem egy kellemes, mediterrán hangulatú tésztaételhez is tökéletesen illik. Egy kis szalonnával és paradicsommal tökéletes kombót alkot, és nagyon jól passzol a tésztához.
Roppant egyszerű és gyors, friss, tartalmas, laktató, de mégsem a szokott olaszos tészta, a krémes ragu, a ropogósra sült császárszalonna és a tészta így együtt remek harmóniát alkotnak.
Zöldbabos penne császárszalonnával
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldbabot ízlés szerint daraboljuk fel, enyhén sós vízben főzzük roppanósra, majd szűrjük, és csepegtessük le.
A szalonnát vékonyan szeleteljük, és kockázzuk fel. A póréhagymát karikázzuk fel, a fokhagymát pucoljuk meg, és vágjuk fel apróra. A paradicsomot vágjuk fel cikkekre. Egy mélyebb serpenyőbe tegyük 1 evőkanál olajat, adjuk hozzá a felkockázott császárszalonnát, majd süssük szép pirosra. Ezután szedjük ki a zsiradékból, és tegyük félre tálalásig.
A visszamaradt zsiradékba tegyük bele a cikkekre vágott paradicsomot, majd süssük 1-2 percig. Ezután szedjük ki a zsiradékból, és tegyük félre tálalásig.
A maradék zsiradékhoz adjunk hozzá még 1 evőkanál olajat, majd adjuk hozzá a felkarikázott póréhagymát, és pároljuk üvegesre. Ezután adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, majd pár pillanat múlva a lecsepegtetett zöldbabot is. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, öntsük fel a tejszínnel, majd fedjük le a serpenyőt, és főzzük pár percig, hogy a szaftja kissé besűrűsödjön. Végül szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemzölddel, és keverjük össze.
Közben a tésztát főzzük ki enyhén sós vízben, majd szűrjük és csepegtessük le, végül pedig keverjük össze a zöldbabos raguval.
Tálaláskor halmozzuk tányérra a zöldbabos tésztát, szórjuk meg a pirosra sült császárszalonnával, tegyünk rá a sült paradicsomból, majd úgy kínáljuk.
Szerencsére megint főszerepet kapott a medvehagyma az igazi tavasz kitörésével. Egy mintegy fél óra alatt elkészíthető tésztás fogás került most a tányérunkra, és mondhatom, az egyszerűsége ellenére nagyon finom volt. A medvehagymát pépesítettem, és a liszttel, tojással, sóval tésztát gyúrtam, majd enyhén sós vízben kifőztem. Sokkal egyszerűbb, mint a legtöbben hiszik, nem macerás, és elképesztően finom a friss házi tészta.
Tényleg gyorsan megvan, míg a tészta főtt, a császárszalonna szép pirosra sült. Ezután csak egyszerűen összekevertem, majd tálaláskor tejfölt kanalaztam rá, és reszelt sajttal szórtam meg. Néha a legegyszerűbb a legjobb, és tényleg isteni finom a friss házi tészta!
Medvehagymás tészta szalonnával, tejföllel és sajttal
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A medvehagymát vágjuk fel vékony csíkokra, majd 1 tojással együtt tegyük bele az aprítógépbe, és pépesítsük.
A lisztet keverjük össze a sóval, majd csináljunk a közepébe egy mélyedést, és öntsük bele a pépesített medvehagymát. Ezután adjuk hozzá a másik tojást, és villával kezdjük el összekeverni, majd kézzel folytatva gyúrjuk alaposan össze a tésztát. Ha szükséges, akkor még egy kevés lisztet adhatunk hozzá, hogy egy könnyen nyújtható tésztát kapjunk.
Ezután nyújtsuk ki vékonyra a tésztát, majd vágjuk fel metéltnek. Én tésztagéppel nyújtottam és vágtam fel, de ezt kézzel is megtehetjük.
A császárszalonnát vágjuk fel kisebb kockákra, majd adjuk az olajhoz, és többször megkeverve süssük szép pirosra.
A metélt tésztát főzzük ki enyhén sós vízben, majd szűrjük és csepegtessük le. Ezután adjuk hozzá a pirosra sült szalonnához, majd keverjük alaposan össze.
Tálalás előtt szedjük a szalonnás tésztát tányérra, majd locsoljuk meg a tejföllel, és szórjuk meg a reszelt sajttal, majd úgy kínáljuk.
Egyszerű és gyorsan elkészíthető ez a különleges tésztaétel, melyet rohanós napokon tálalhatunk ebédre vagy éppen vacsorára. A tésztát megvásárolhatjuk készen is, de én azért a házi készítésű tészta mellett döntöttem, mert annál nincs finomabb.
A pisztáciát érdemes először egy serpenyőben pár pillanat alatt megpörkölni, mert ettől különösen finom ízt kap majd. A szalonnából is jó húsos császárszalonnát válasszunk, és már hozzá is láthatunk a főzéshez. Az elkészült tésztával pedig nagy sikert arathatunk, így amilyen gyorsan elkészült, olyan gyorsan el is fog majd fogyni egy pohár bor társaságában.
Pisztáciás-szalonnás tészta
Hozzávalók:
Elkészítés: A húsos császárszalonnát ízlés szerint kockázzuk fel. A vöröshagymát pucoljuk meg, majd vágjuk fel apróra. A sajtot reszeljük le.
A pisztáciát fejtsük ki a héjából, tegyük száraz teflonserpenyőbe, és egy pár pillanat alatt pörköljük meg. Ezután egy pár szemet tegyünk félre, a többit pedig daráljuk le.
Egy serpenyőben hevítsük fel az olajat, adjuk hozzá a felkockázott császárszalonnát, és kezdjük el sütni. Amikor már kezd pirulni, adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és együtt pirítsuk szép pirosra. Ezután szórjuk meg az őrölt pisztáciával és a reszelt sajttal, öntsük fel a tejszínnel, ízlés szerint őröljünk rá színes borsot, majd kevergetve főzzük pár percig, hogy kissé besűrűsödjön.
A metélt tésztát (vagy pappardellét) főzzük ki enyhén sós vízben, majd szedjük ki a főzővízből, kicsit csepegtessük le, majd adjuk hozzá a pisztáciás-szalonnás raguhoz, és forgassuk alaposan össze.
Az elkészült tésztát halmozzuk tányérra, szórjuk meg a félretett pisztáciával és sajtforgáccsal, majd úgy kínáljuk.
Rengeteg változatban készítik, általában rövid csőtésztából vagy görbülős szarvacska tésztából, többféle sajttal, gyakran baconnel gazdagítva, hogy biztosan ne hiányozzon belőle a kalória. Van, aki zöldborsót vagy csilipaprikát tesz bele, a tetejét pedig gyakran megszórják nemcsak sajttal, de egy kevés zsemlemorzsát is hintenek rá, ami ropogósra sül, így a krémes sajtos tésztaétel más textúrát is kap.
Nagyon egyszerű és gyors fogás, hűvös napokon érdemes készítenünk, mert ilyenkor több kalóriára van szükségünk, és egy kis salátával vagy kovászos uborkával a csőben sült amerikai sajtos tészta kiadós, gyors, otthonos ebéd vagy vacsora lehet.
Csőben sült sajtkrémes csőtészta
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztát feltesszük főni bő sós forró vízben, egy kevés olajat hozzáadva. Amíg fő a tészta, elkészítjük a sajtkrémet, vagyis kikeverjük a mascarponét a tejföllel. A bacont felkockázzuk, és serpenyőben ropogósra sütjük.
A fogkeményre főtt tésztát (al dente) leszűrjük. Olajjal kikent és zsemlemorzsával hintett jénaiba öntjük a tészta felét, megszórjuk parmezán sajttal, a mascarponés krém felét rákenjük, majd ismét tészta következik, parmezán, végezetül a tetejére a maradék mascarponés krém.
180 fokos sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt szép pirosra sütjük a tésztát. A ropogósra sült baconnel tálaljuk. Forrón a legfinomabb, kovászos uborkát kínálhatunk hozzá.
A receptet és a fotót Szekeres Lajosné Klári küldte. Köszönjük!
Továbbra is várjuk olvasóink tésztás receptjeit receptversenyünkre! >>
Ha azonban vigyáznunk kell a koleszterinszintünkre, vagy épp áttértünk a vegetáriánus életmódra, akkor bizony le kell mondanunk erről az isteni ételről. Ez nem könnyű, sőt számunkra – itt a Cooktánál – szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Vagy tűnt eddig!
Akár vega valaki, akár húsevő, vagy épp valamilyen betegség miatt kell lemondania a szalonnáról, most mutatunk egy alternatívát, ami ha nem is helyettesíti a ropogós bacont a megszólalásig, igencsak súrolja a határát.
Hogy mi ez az alapanyag? A kókuszpehely! Talán furának tűnhet, minket azonban elsőre lenyűgözött ez a recept, melyet a cookieandkate oldalon találtunk – és úgy tűnik, nemcsak minket, de Kate kutyáját is. Nézzétek csak!
Ha ti is kedvet kaptatok hozzá, hogy elkészítsétek, mutatjuk a receptet!
Amire szükség lesz
Elkészítése: Keverjük össze az alapanyagokat, majd terítsük szét egy sütőpapírral kibélelt tepsiben, és süssük legalább negyed óráig, 150 fokon, míg ropogós és aranybarna nem lesz a kókusz.
(Folyékony füstöt a nagyobb áruházláncokban és bioboltokban is lehet kapni. Ez tulajdonképpen egy füstaroma, amivel valódi tűz használata nélkül is elérhetjük, hogy az ételek füstös ízt kapjanak.)
Ti kipróbáljátok?
