A gazdag húsos szendvics eredetét nehéz pontosan felfejteni, de nem mai találmány: valamikor az 1800-as évek végén született Floridában, és az oda betelepülő kubai vendégmunkások kedvenceiből készült. Annyira tökéletes, hogy hamar elképesztően népszerűvé vált, és a kubai név rajta ragadt, sőt ma már ikonikus ételnek számít a Cubano Sandwich. Tipikus street food fogás, ami gyorsan összeállítható és frissen tálalható, viszont az előkészítése elég pepecselős, mert a benne rejlő finom és szaftos hús hosszú pácolást és sütést igényel.
Mindenképpen érdemes otthon is kipróbálni, a legjobb úgy elkészíteni, hogy a pácolt húsból egy nagyobb adagot sütünk, és maradékból másnap elkészítjük ezeket a húsimádó szendvicseket, amikhez a kenyér – elsősorban bagett – mellett sonka, érett sajt, mustár és csemege uborka dukál, sőt néha még szalámi is kerül bele, a szendvics mellé pedig sült krumpli vagy csipsz is dukál, mint a hamburgerhez…
Az szendvics lelke a pácolt és sült sertéshús, mégpedig kubai módra, citrusos-zöldfűszeres ízesítéssel, omlósra sütve. Ehhez 1,5 kg sertéshúshoz 1 narancs és 1 lime héját lereszeljük, levét kinyomjuk. Hozzáadunk 4 evőkanál olívaolajat, 4 gerezd zúzott fokhagymát, 1 kis csokor finomra vágott friss koriandert, 1 evőkanál mustárt, sót és borsot, elkeverjük, majd a húsra üntjük, és lefedve 8-10 vagy akár 12 órára hűtőbe tesszük. Tepsibe tesszük a páccal együtt, fóliával lefedve 1,5 órát sütjük 180 fokon, majd fólia nélkül, a pecsenyelével meglocsolva még 30 percet. Isteni finom szeletelve, vajas krumplipürével, párolt zöldséggel vagy valamilyen citrusos salátával, másnap pedig a maradékból elkészíthetjük a kubai szendvicset.
Hozzávalók:
Elkészítés: A bagett végeit levágjuk, 4 egyenlő részre vágjuk, ezeket félbevágjuk. A bagettaljakra tesszük a félbehajtott sajtszeleteket, erre jön a sült hús, majd a sonka, a hosszában vékonyan felszeletelt csemege uborkát. A bagett-tetőket megkenjük a mustárral, és lefedjük vele a szendvicseket.
Így is tökéletes, de ha meleg ételre vágyunk, akkor a tetejüket megkenjük lágy vajjal, és kontaktgrillben pár perc alatt megsütjük, hogy a sajt olvadós, a bagett pedig ropogós, az egész pedig jó forró legyen. Ízlés szerint salátával vagy csipsszel, sült krumplival is kínálhatjuk.
A klasszikus melegszendvicsek és toastok mellett érdemes néha frissíteni a szendvicsrepertoárt. A bruschetta lehet hideg, de éppen meleg is, ha az évszak vagy az idő úgy kívánja, így pedig már rokonítható a melegszendvicshez is.
A legegyszerűbb változata, amikor a megpirított kenyérszeletkét még forrón bedörzsölik fokhagymával, kis olívaolajjal meglocsolják, és már kész is. Van, amikor érett paradicsommal is átdörzsölik, vagy nagyon apróra vágva kerül az aromás paradicsom a pirítós tetejére némi bazsalikom kíséretében. Egyszerűsége ellenére csodásan finom, ez a változat talán a legismertebb.
Szinte bármi kerülhet a pirított kenyérkék tetejére: sült zöldségek, pácolt gomba, érlelt sonka, aszalt paradicsom vagy olajban érlelt articsóka. Az egyik legfinomabb – és mindenféle előzetes rákészülés nélkül elkészíthető – változat a fűszeres pirított gombával megpakolt bruschetta, ami akár könnyű vacsora is lehet egy kis salátával tálalva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, félbevágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a római köményt, a kakukkfüvet és a gombát, időnként megkeverve pirítani kezdjük. Viszonylag sok levet ereszt, ezt elfőzzük, közben pirulgat a gomba. Végül meglocsoljuk citromlével, sózzuk és borsozzuk, lehúzzuk a tűzről.
A bagettet felszeleteljük, a kenyérszeleteket egy sütőlapra tesszük, megcsepegtetjük olívaolajjal, és grill fokozaton 5-6 percre betoljuk a 180 fokos sütőbe. Ha megpirultak a kenyérkék, kivesszük, és még melegen lelkiismeretesen bedörzsöljük a fokhagymával, majd a tetejükre kanalazzuk a sült gombát.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint egy kis parmezánt is reszelhetünk a tetejükre.
Tipp: Nagyon finom és kissé tartalmasabb úgy is, hogy a gomba alá 1-1 kanál ricottát teszünk!
Jó, oké, nyilván bármilyen szendvicset lehet ebédre is fogyasztani, de ezeket annyira megpakolják minden földi – és vízi – jóval, hogy egy teljes értékű és bőséges fogás válik belőlük, amit az egyszerűség kedvéért késsel-villával fogyasztanak, hiszen a kenyér szinte ki sem látszik a sok rávalótól.
Ez a szendvics ráadásul komoly múlttal rendelkezik. Anno a vikingek a dán kenyeret hússal és hagymával ették, majd a középkorban vaj is került a szeletekre, valamivel később már bőséges feltéttel látták el azokat.
A munkásoknak kellett az energia, a jómódúaknak pedig kellett valami mutatós ínyencség a svédasztalra. Megint mások a maradékokat szerették volna újrahasznosítani, amit egyébként tesznek a mai napig is. Nem ritka, hogy az előző napi fogásból megmaradt krumpli, hús, hal, tojás vagy zöldségek, esetleg ezek kombinációja kerül a szendvicsre. Egy kevés öntet, gyümölcs, savanyú uborka, metélőhagyma vagy kapor, és kész is a tökéletes és tökéletesen laktató fogás.
Persze az sem mindegy, hogy milyen a kenyéralap! Ezek a szendvicsek ugyanis mindig szigorúan magvakkal dúsított, tömör szerkezetű rozskenyérből készülnek, amit itthon sajnos sokan nem kedvelnek fojtóssága miatt. Szerintem azonban csak megszokás kérdése, és ennyi feltéttel körítve biztosan nem lesz az a száraz érzésünk egy-egy falat után, plusz sokkal egészségesebb is, mint búzalisztes társai és ezek mellett igen jól eltartható.
Ha otthon készítenétek el, variáljátok bátran az ízeket és textúrákat. Kísérletezzetek. Csupán egyetlen szabályt tartsatok csak be: hogy minőségi, magvas kenyér legyen a kreáció alapja!
A tortilla a mexikóiak lapos kenyere, kukoricás és búzalisztes változata is létezik, és szerencsére egyre ismertebb és kedveltebb nálunk is, olyannyira, hogy már a nagyobb boltok polcain állandó helyet kapott. Nagyon sokféle módon használható, tölthetjük hidegen és melegen, félbehajtva quesadillának vagy felgöngyölve tekercsnek. Kimondottan praktikus, mert a visszazárható csomagolásnak köszönhetően sokáig eltartható, és bármikor előkapható, ha épp elfogyott a kenyér, vagy izgalmasabb szendvicsfélére vágyunk.
Nagy előnye még ennek a lepénykenyérnek, hogy bár nagy alapterületű, mivel ugyancsak vékony, így mégis kevesebb szénhidráttal készülhet a szendvicsünk, mint ha kenyeret vagy más péksüteményt használnánk, és ráadásul megpakolhatjuk egy csomó egészséges finomsággal. A wrap – vagyis tekercsnek elkészített tortillás szendvics – ráadásul azért is praktikus, mert könnyen csomagolható és szállítható például alufóliába vagy frissen tartó fóliába tekerve, nem macerás a fogyasztása sem.
A tortilla wrap elkészítése nem kimondottan nehéz dolog, de van néhány apróság, amire érdemes figyelni a készítésekor. Természetesen senki nem szeretne száraz szendvicset enni, így kell bele mindenképpen egy kis krémes belevaló, kence, majonéz, avokádókrém, tonhalkrém, hummusz vagy akár sima tejföl, viszont az a halála, ha elázik, ami persze előfordulhat, ha útravalónak készítjük, és csak órákkal később kerül fogyasztásra. A trükk csak annyi, hogy „szigeteljük” a tortillát, vagyis kerülhet bele szaftos zöldség, szósz is, de ne közvetlenül a tésztára… A kiterített kenyérlepényre elsőként rakjunk sajtot vagy sonkát, erre már mehet bármilyen zöldség, saláta, paradicsom is akár, majonéz vagy más szószosabb belevaló, majd megint valamilyen „szigetelő”, és így tekerjük fel jó szorosan. Így biztosan nem ázik el a tekercs, és minden falatban minden ízt megtalálunk.
Amiért még szeretjük ezt a fajta szendvicset, az az, hogy maradékmentésre is tökéletes: egy kis maradék sült hús felcsíkozva, maréknyi konzervkukorica vagy akár -bab is belerejthető a tekercsbe, vagyis csupa olyan dolog, amit egy sima szendvicsbe nem biztos, hogy belepakolnánk…
A klubszendvics sokféle lehet, de mindig legalább 3 szelet kenyér között bújnak meg a töltelékek, és legalább 2 húsféle, sült csirkemell és bacon is van benne, sok majonéz, zöldség, sok színes réteg, mindezt bambuszpálcával átszúrva, háromszögekre vágva tálalják. Na most ebből hogyan lesz vegán, egészséges fogás úgy, hogy semmit nem veszít élvezeti értékéből, gazdag ízeiből, a húsevőknek sem okoz csalódás, de vega vagy vegán vendégeink is élvezhetik?
Két mindig jó alapanyag, a tofu és az avokádó segít kiváltani az állati eredetű alapanyagokat, mindkettő semleges ízű, de nagyon jól fűszerezhető, egészséges és könnyen kezelhető. A majonéz krémességét az avokádókrémmel helyettesíthetjük, a sült bacont úgynevezett kókuszbaconnel – recept ITT, a csirkét pedig a tofuval, vagyis szójasajttal helyettesíthetjük. A tofut érdemes hosszan pácolni, hogy igazán ízletes legyen, de ezt leszámítva gyorsan összeállítható és tényleg mutatós fogás, akár vendégeknek, akár csak magunknak készítjük egy filmnézős vagy társasozós estére.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tofut félcentis szeletekre vágjuk. A páchoz a szójaszószt, az olajat, a vizet és a keményítőt egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a gyömbért és a fokhagymát, összekeverjük. A pác felét egy kisebb tepsibe kanalazzuk, kirakosgatjuk a tofuszeletekkel, egyenletesen meglocsoljuk a pác másik felével, fóliával letakarjuk, és hűtőben 6–8 órát pihentetjük.
A szendvics készítése előtt egy serpenyőt felforrósítunk, és a bepácolt tofuszeleteket mindkét oldalukon 2-3 perc alatt megsütjük, rálocsolva a páclevet, majd tányérra téve félretesszük.
A paradicsomokat vékonyan felszeleteljük. Az avokádókat megszabadítjuk a héjuktól, az egyiket vékonyan felszeleteljük, a másikat villával összetörjük, hozzáadjuk a citrom levét, sót és borsot, kikeverjük.
Négy szelet toast kenyeret 1-1 evőkanálnyi avokádókrémmel megkenünk, erre jön egy sor paradicsom, saláta és szeletelt avokádó. Mindegyikre 1-1 szelet kenyeret teszünk, megkenjük avokádókrémmel, 2-2 szelet tofut teszünk rá, és ha van, megszórjuk kókuszbaconnel, majd befedjük őket 1-1 szelet avokádókrémmel megkent kenyérrel.
A szendvicstornyokba 4 bambusznyársat vagy hurkapálcát szúrunk, és átlósan mindkét irányban recés késsel félbevágjuk, így mindegyikből 4 szendvicsnyársat kapunk, salátával tálaljuk.
A feta görög eredetvédett sajt, vagyis az feta, amit ott készítenek, a hozzá nagyon hasonló friss sós sajtot krémfehérként viszont itthon is lehet nemcsak árulni, de készíteni is. Elképesztően jó alapanyag főleg nyári fogásokhoz – salátára morzsolva, hússzeletbe töltve, sült vagy rakott, töltött zöldségekhez – vagy éppen mártogatóshoz, szendvicskrémbe pár egyszerű alapanyaggal. Gyors, kiadós, frappáns, pár perc alatt is villantós szendvicskrémet vagy mártogatóst varázsolhatunk vele.
Bár nagyon karakteres és intenzív önmagában a feta, szelíd és selymes alapanyagként simul bele a nyári szendvicskrémekbe. Nem kell sok mellé – egy csomag krémfehérsajttal, 1 érett, lédús paradicsommal, 1 kis pohár tejföllel, fél kigyóuborkával és némi fűszerrel – pár perc alatt 3 isteni kencét készíthetünk. Ezek alapok, és szabadon variálhatók!
A 20–25 dkg-os fetát vagy krémfehérsajtot nagyjából három részre vágjuk, majd a következőkkel összemixeljük…
A sajtot felkockázzuk, és egy szép, tenyérnyi, napérlelte és feldarabolt paradicsommal, pici olívaolajjal, kiskanálnyi oregánóval összemixeljük. Egy kevés frissen őrölt bors csak jót tesz neki…
A sajtot villával összetörjük, hozzáadjuk a tejfölt, belereszelünk 1 gerezd fokhagymát, hozzáadunk 1 evőkanál olívaolajat, ízlés szerint friss és apróra vágott petrezselymet, kakukkfüvet, rozmaringot, mentát vagy oregánót, színes borssal vagy egy kis összetört koriandermaggal megszórva simára keverjük.
Fél kígyóuborkát meghámozunk, lereszelünk, a fetát villával összetörjük, 1 evőkanál olívaolajjal, 2 evőkanál tejföllel vagy görög joghurttal, fél csokor kaporral vagy petrezselyemmel, korianderrel és pár csepp citromlével összekeverjük.
Más karakterek, de zseniálisan egyszerű mind!
A tojáscsónak alapja valamilyen kenyér vagy zsemle, tojás és reszelt sajt, ezután bármi kerülhet bele, amit szeretünk vagy amit a hűtőben találunk. A legkedveltebb egy kis pirított baconnel, de akár sonkával, szalámival is készülhet, mehet bele zöldfűszer vagy akár némi zöldség is. A melegszendvicshez hasonló fogás lényege, hogy a péksütemény belét kivájjuk, majd a helyére elhabart tojás és reszelt sajt keverékét töltjük, némi ízesítőkkel felturbózva, majd addig sütjük, amíg a kenyérféle ropogósra sül, a belseje megszilárdul, és a sajtnak köszönhetően jó nyúlós lesz.
Ha kisebb zsemlébe, ciabattába töltjük, akkor vacsorára egy salátával tökéletes, ebédre főzelék mellé, reggelire is fantasztikus cikkekre vágott paradicsommal, szeletelt paprikával, de ha nagyobb, hosszúkás bagettbe töltjük, akkor átlósan fölszeletelve partifalatnak is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A baconszeleteket felaprítjuk, és száraz serpenyőben ropogósra sütjük. Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt és a sajtot, kézi habverővel simára felverjük, sózzuk – finoman, mert a bacon is sós -, borsozzuk, hozzáadjuk a finomra vágott újhagymát vagy snidlinget, illetve a kisült bacont, összekeverjük.
A péksütemény tetejét levágjuk, a belsejét kiszedegetjük – megszárítva és utána megőrölve zsemlemorzsának szuper -, majd a tojásos keveréket belekanalazzuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett megsütjük. A zsemlének, ciabattának kb. 15 perc elég, ha bagettbe töltjük, akkor 25 perc sütés is szükséges lehet. A sütőből kivéve 5 percet hagyjuk hűlni, hogy kicsit megdermedjen, majd tálalhatjuk – ízlés szerint friss zöldséggel, salátával, főzelékkel – vagy csak magában, falatkának.
A quesadilla (ejtsd: kézádillá) nem más, mint egyfajta melegszendvics, vékony tortillalap reszelt sajttal megszórva és félbehajtva, majd egy száraz serpenyőben mindkét oldalon átsütve. Kívül ropogós, belül olvadós, laktató, pofonegyszerű és villámgyors, igazi életmentő fogás. Persze ez csak a minimál változat, mert igazából rengeteg mindent belerejthetünk még ebbe a finom lapos melegszendvicsbe, de akár különféle mártogatóst, salátát is készíthetünk mellé, így pedig már jóval gazdagabb, akár partiételnek is ideális, például cikkekre vágva.
Ha quesadillát készítünk, arra ügyeljünk, hogy olvadékony, félkemény sajtot használjunk, a vizes és frissebb sajtok, mint a mozzarella, eláztatják a tortillalapot, de trappista, gouda vagy pizza-mozzarella tökéletes hozzá, ahogy a cheddar, az edámi vagy az emmentáli is. A legjobb, ha reszeljük, de akár vékony szeletekben is rátehetjük, a lényeg, hogy egyenletesen kerüljön bele a sajt, így egyszerre olvad belül és pirul kívül mindehol.
Ha az alapoknál egy kicsit tovább lépnénk, akkor pár egyszerű alapanyagot még teehtünk a sajt mellett a mexikói melegszendvicsbe: pár kanálnyi konzerv vagy főtt kukoricát, babot, vékony csíkokra vágott paprikát, avokádót vagy lilahagymát, újhagymát, maradék csirkemellet vékonyra tépkedve, kevés lecsöpögtetett konzerv tonhalat, pár kávéskanálnyi pestót, akár egy kis ajvárt, de akár vékonyra szelt kolbászt, saonkát is, maradékok felhasználására is zseniális.
Nagyon finom, ha a quesadillához egy kis mártogatóst is készítünk: ez lehet fűszeres tejföl, paradicsomszósz, avokádókrém, vagyis guacamole, de akár fokhagymás joghurt vagy pestóval kikevert krémsajt is – vagy bármilyen szósz, amit szeretünk.
A másik, ami nagyon jól passzol a legegyszerűbb quesadillához is, az a saláta, ami lehet egy kész salátamix egy kis vinaigrette-tel vagy joghurtos öntettel meglocsolva, tökéletes a paradicsomsaláta egy kis hagymával, de igazából minden illik hozzá, ez az az étel önmagában tökéletes, nem kell túlbonyolítani!
A banh mi egy gyűjtőnév, és valójában szendvicset, pontosabban kenyeret jelent, és nem egy autentikus ázsiai étel, hanem a gyarmati időkre eredeztethető, és valójában francia hatásra született, köszönhetően a franciák kenyerének. Ez a szendvics ugyanis bagettel készül, és a belevalók között is találunk más fúziós alapanyagot, a majonézt, ami szintén európai gyökerekkel bír. A banh mi jellegzetessége, hogy általában többféle hússal és pástétommal készül, mindig van benne savanyított friss zöldség, sok csípős, és összességében egy nagyon színes, gazdag, mutatós szendvicsféle.
Viszonylag sok összetevős, amiben vannak olyan egzotikusabb hozzávalók is, mint a szezámolaj vagy a halszósz, de ezeket érdemes beszereznie azoknak, akik kedvelik az egzotikusabb és ázsiai ízeket, mert kiadósak, nem romlanak, és más fogásoknál is nagy segítséget nyújthatnak, viszont maga a szendvics elkészítése nagyon egyszerű, és isteni ízkombináció a végeredmény.
Hozzávalók:
A húshoz:
A zöldségekhez:
Valamint:
Elkészítés: A sertésszűzet vékonyan felszeleteljük, tálba tesszük, hozzáadjuk a szójaszószt, a halszósz, a szezámolajat, a csiliszószt és a mézet, alaposan összeforgatjuk, és legalább fél órát hagyjuk pácolódni.
A répát és a retket meghámozzuk, vékony csíkokra vágjuk, tálba tesszük, meghintjük a barna cukorral, meglocsoljuk az ecettel, felöntjük fél deci vízzel, összeforgatjuk, és hagyjuk 30 percet marinálódni.
A majonézet ízlés szerint kevés csiliszósszal kikeverjük. A koriandert nagyjából összevágjuk, a friss csilit felkarikázzuk, az uborkát vékony csíkokra vágjuk. A bagetteket hosszában bevágjuk, szétnyitjuk, és 180 fokos sütőben kicsit megpirítjuk. Közben egy serpenyőt jó forróra felhevítünk, és a pácolt hússzeletkéket pár perc alatt átsütjük.
A bagetteket megkenjük a csilis majonézzel, megszórjuk az uborkával, megpakoljuk a sült hússal, majd mehet rá a leszűrt marinált zöldség, a koriander és a csili ízlés szerint.
A pulled pork eredetileg fedett grillen készül, ahol kicsit füstös ízt is kap, de ha otthon készítjük, a sütővel is nagyszerű végeredményt érhetünk el. Nem egy gyors étel, de sok dolog nincs vele: a bepácolás után nyugodtan rábízhatjuk a sütőre. Mivel jó hosszan készül, nem érdemes belőle keveset készíteni: egyrészt újramelegíthető, átforrósítható, másrészt nagyon jó partiétel, amit mindenki magának állíthat össze kenyérrel vagy bucival, salátafélékkel, szószokkal, karamellizált hagymával… Amúgy nemcsak szendvicsbe tehető: bármilyen főzelék feltétjeként is zseniális!
A pulled pork lényege a sütési módja: viszonylag alacsony hőfokon kell sütni, viszont jó sokáig… Ettől lesz olyan elképesztően porhanyós és puha. A legjobb sertéslapockából készíteni, az étel szempontjából ennek a legjobb a hús-zsír aránya. Ízlés szerint fűszerezhető, de egy kis méz és balzsamecet nagyon jót tesz neki: a méztől picit karamellizálódik, az ecet pedig még omlósabbá teszi a húst.
Hozzávalók:
A karamellizált hagymához:
Valamint:
Elkészítés: A páchoz a sót, a borsot és a kakukkfüvet egy tálkában összekeverjük, hozzáadjuk a mézet, a mustárt és a balzsamecetet, ezekkel is elkeverjük, majd alaposan bedörzsöljük vele a nagy darab lapockát. Az előkészített húst egy jénai tálba vagy más fedeles sütőedénybe tesszük, 4-5 dl vizet öntünk alá, és mellé tesszük a meghámozott és félbevágott hagymát. A sütőtálat lezárjuk, és 140 fokos sütőbe toljuk.
Két órára meg is feledkezhetünk róla, ha jól zár a jénaink, nem kell aggódnunk, hogy elpárolog a víz alóla, a gőzben pedig tökéletesen omlósra sül a hús. Két óra elteltével megfordítjuk, meglocsoljuk, és újra lefedve tovább sütjük, félóránként forgatjuk és locsoljuk, összességében kb. 3,5-4 óra alatt lesz teljesen omlós és porhanyós – a hústól függően.
Közben a hagymákat meghámozzuk, először félbe-, majd nagyon vékony félkarikákra vágjuk. A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a hagymát rádobjuk, átforgatjuk, majd takarékra vesszük a hőt, és kb. 20 percig így pároljuk. Ekkor átkeverjük, meglocsoljuk a mézzel és balzsamecettel, picit sózzuk, és még kb. 5 percet karamellizáljuk.
Az elkészült húst kicsit hűlni hagyjuk, majd két villával szálaira cincáljuk, és ízlés szerint egy kis pecsenyeszafttal meglocsoljuk.
A hamburgerbucikat félbevágjuk, száraz serpenyőben egy kicsit lepirítjuk a vágott felületeiket, majd belehalmozzuk a szálaira szedett sült húst és a karamellizált hagymát, meglocsoljuk BBQ-szósszal, a buci kalapjával megsüvegeljük, majd tálaljuk.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Végy egy szép cipót vagy kenyeret, egy kis sajtot, némi vajat, tetszőleges felvágottat, sonkát vagy szalámit, vagyis csupa olyan dolgot, ami egy egyszerű hideg vacsorához vagy épp egy melegszendvicshez is kell. Ebből lesz a csoda, a mutatós és ropogós közösségi étel, amit körbeülve együtt fogyasztunk el, kézzel, beszélgetve, jó hangulatban. Egy kis fokhagymás vajjal és némi sajttal is jól működik, de gazdagítható mindenféle finomsággal, nem mellesleg a maradék sajtok és felvágottak is jól használhatóak hozzá, sőt csavarhatunk rajta egy kis pestóval, vékonyra szelt hagymával, kolbásszal.
A szemet gyönyörködtető kis töltött cipó gyakorlatilag elronthatatlan, egyetlen dologra érdemes odafigyelni: ne spóroljuk a fűszervajjal, mert ez adja az illatát, aromáját a legintenzívebben, és ez gondoskodik arról is, hogy sülés közben ne száradjon ki a kenyérke.
Egy-két személyre nem szabad elkészíteni, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, de családi mókás vacsorának, baráti társasozáshoz, kártyapartira egy pohár bor vagy sör mellé az egyik legjobb frappáns megoldás!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret egy nagy, recés késsel bevágjuk mindkét irányban, ügyelve, hogy sehol ne vágjuk át teljesen, majd egy sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsire tesszük.
A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a zúzott fokhagymát, majd egy kiskanállal egyenletesen meglocsoljuk úgy, hogy a belsejébe is bőven jusson, majd a sonka- és sajtszeleteket a vágásokba tömködjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 8–10 perc alatt szép ropogósra sütjük.
Kínálhatunk mellé mártogatóst, vagy egyszerűen mustárt, ketchupot is, újhagymát, paradicsomot, paprikát vagy épp retket is.
