A hummusz nemcsak isteni finom, krémes kence, ami mártogatósnak és szendvicskrémnek is jól működik, hanem vegán is, így táplálékallergiával küzdő vendégeknek is ideális, amire amúgy nem mindig tudunk felkészülni. A tapasztalat szerint a húsevők is szívesen fogyasztják, még akkor is, ha nem pitát, kenyeret vagy pirítós kínálunk mellé, hanem alakbarátabb sárgarépát, uborkát vagy zellerszárat hasábokra vágva, így ez a csicseriborsós krém tényleg adu ász!
A klasszikus alapreceptben főtt (konzerv) csicseriborsó, egy kis szezámkrém, vagyis tahini van, citromlé, só, bors, olívaolaj és egy kis római kömény, de rengeteg ízzel megbolondítható. Főtt céklával gazdagítva gyönyörű pink kencét kapunk, egy kis medvehagymapestóval pedig bezöldíthetjük. De fűszerezhetjük akár fokhagymával, curryvel vagy sült paprikával, keverhetünk vele finomra vágott olajbogyót vagy aszalt paradicsomot, de sült sütőtökkel ízesítve is nagyon finom.
Nagyon kiadós, gyors és finom, ha pedig apránként adjuk hozzá az olajat, nagyon krémes, selymes lesz a kencénk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A konzerv-csicseriborsót leszűrjük, a levét félretesszük. Hozzáadjuk a tahinit, a citrom kifacsart levét, sózzuk, hozzáöntjük az olívaolaj felét, és botmixerrel vagy késes robotgéppel pürésítjük. Amikor már krémes, több részletben hozzáadjuk a maradék olívaolajat is. Ha nem elég krémes, adhatunk hozzá egy keveset a félretett léből, vagy olívaolajjal, esetleg tahinivel krémesíthetjük.
A krémet 3 részre osztjuk úgy, hogy az egyik harmadot az edényben vagy késes mixerben hagyjuk, ehhez hozzáadjuk a kockára vágott főtt céklát, és összeturmixoljuk. A másik két részt is ízesítjük: az egyikhez hozzákeverjük a medvehagymás pestót, a másikhoz pedig a római köményt és a zúzott fokhagymát, és mindkettőt simára keverjük.
Érdemes egy kicsit állni hagyni, hogy az ízek összeérjenek. Olajjal meglocsolva, kis pirospaprikával vagy római köménnyel, esetleg petrezselyemmel, korianderrel meghintve tálaljuk – pitát, pirítóst, tortillát vagy hasábokra vágott zöldségeket kínálva mellé.
Az olvadt, folyós, krémes sajt csodája mindenkit lenyűgöz, abbahagyhatatlan és gyakorlatilag alig van vele teendőnk, ha pedig cipóban sütjük, akkor mutatós is, és egyben a mártogatáshoz is tökéletes a falatnyi darabokban lecsípkedett kenyér. Az improvizált sajtfondü nagyon jól variálható, ha nagyobb társaságot várunk, akkor akár többfélét is készíthetünk – a sajtba szurkálhatunk fokhagymagerezdeket, rozmaring- vagy kakukkfűágacskát, fűszerezhetjük frissen őrölt borssal, csilivel.
A cipóban sült camembert mellé kitehetünk az asztalra kis tálkákban olajbogyót, csemege uborkát, ecetes gyöngyhagymát, ezek remek kísérői az olvadt sajtnak, de hasábokra vágott zöldségekkel is mártogathatjuk – uborka, jégcsapretek, szárzeller, sárgarépa például nagyon jól feldobja -, de akár leszemezett szőlőt, maréknyi diót is kínálhatunk mellé. Máris kész a szuperegyszerű, de látványos lakoma, minimális munkával!
A cipó tetejére tesszük a camembert sajtot, és egy hegyes késsel körbevágjuk a kenyeret, kiemeljük a héjat és annyi kenyérbelet, hogy a camembert sajt kényelmesen elférjen benne. Ízlés szerint megtűzdelhetjük fűszerekkel. Eddig a pontig előkészítve, alufóliába csomagolva akár előző nap is előkészíthetjük.
Tálalás előtt tepsire tesszük a kenyeret, és 180 fokos sütőbe tolva 12-15 perc alatt megsütjük, majd a tetejét finoman bevágjuk, kihajtogatjuk a sajt héját, és ízlés szerint fűszerezzük frissen őrölt borssal, csilivel.
Csak ülök itt a gép előtt, és vigyorgok, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt, aki pont azt kapta, amire titokban vágyott. Ez a pizzás rúd minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen tökéletes lett! Tudom, hogy szerénytelen ilyet írni, de olyan finom, hogy nem bírok magammal: amikor megkóstoltam, ujjongani tudtam volna az örömtől. Na jó, ujjongtam is, kicsit visszafogottan, kivénhedt bakkecskésen, de mivel senki nem volt itthon, hogy szemtanúja legyen ennek, olyan, mintha meg se történt volna.
Bevallom, egész nap pizzás rudakat ettem. Két pizzás rúd tízóraira, kettő uzsonnára, és igen, még az előre elkészített ebédemet is feladtam a kedvéért, nem bírtam ellenállni neki. Gáz, tudom. De mit tegyen az ember, ha hosszú idő után újra eheti az egyik kedvenc péksüteményét bűntudat nélkül? Falja be mind! Élvezze ki, ugye? Oké, abbahagyom a lelkendezést, és rátérek a tényekre, de közben teljes (és jóllakott) szívemből remélem, hogy aki kipróbálja ezt a receptet, az legalább olyan boldog pillanatokat él majd át, mint amilyeneket én pár órája.
Forrás: Zita
A recept természetesen gluténmentes és laktózmentes, tojásmentes, illetve IR-barát is, mint mindig. Élesztő ugyan van benne, de azoknak sem kell lemaradni az élményről, akik érzékenyek rá. Még nem próbáltam ki élesztőmentesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy szódabikarbónával is működik a recept, sőt, valószínűleg könnyebb a kivitelezése. Ha nem ehetsz élesztőt, akkor használj helyette egy csapott kiskanál szódabikarbónát és egy evőkanál almaecetet vagy citromlevet. A cukrot hagyd ki, az csak az élesztő miatt van benne az eredeti receptben. A kelesztés is feleslegessé válik, ha összegyúrtad a tésztát, hagyd állni 10 percet, és utána rögtön kezdheted a nyújtást.
A tészta nagyon könnyen kezelhető, szépen nyújtható, és miután megsült, a szélein ropogós, belül pedig puha lesz. A pizzás „krém” kellemesen fűszeres, de ezt már tetszés szerint lehet variálni, akár édes töltelék is mehet bele. A csavart formához sem kell feltétlenül ragaszkodni, én csináltam néhány csigát, azok is szépek lettek.
A teljes recept töltelékkel együtt 375 gramm IR-ben számolós szénhidrátot tartalmaz, aminek kevesebb, mint egyharmada gyors felszívódású, úgyhogy tízóraira és uzsonnára is tökéletes választás lehet néhány darab pizzás rúd. Nekem végül 35 darab rúd lett a tésztából (illetve néhány egycentis „ficak”, amiket nem számoltam bele), ezzel számolva egy darab pizzás rúd 10,7 gramm szénhidrát.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A vizet és az útifűmaghéjat összekeverjük, állni hagyjuk 2-3 percig. Addig kimérhetjük a liszteket és elkészíthetjük a lenmagtojást.
A maghéjas vízhez hozzáadjuk az olajat, a sót, a cukrot, az élesztőt, az aszkorbinsavat és a lenmagtojást, összekeverjük, majd a liszteket is a masszához keverjük, és kézzel addig gyúrjuk, amíg a tészta egynemű nem lesz és elválik a tál falától. Konyharuhával letakarva 45 percig kelesztjük.
A töltelék hozzávalóit jól elkeverjük, igény szerint adhatunk hozzá egy pici vizet, de anélkül is jó.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Ha letelt a kelesztési idő, két részre osztjuk a tésztát, és az első felét lisztes felületen 3-5 mm vékonyra, téglalap alakúra nyújtjuk (minél szabályosabb, annál jobb). A töltelék felét egyenletesen eloszlatjuk a tésztán, majd a rövidebbik felénél fogva félbehajtjuk a tésztát, és kilapogatjuk belőle a levegőbuborékokat. Vigyázzunk, nehogy a krém is kijöjjön velük együtt.
Késsel vagy pizzaszeletelővel hosszában félbevágjuk a tésztát, majd a vágásra merőlegesen felcsíkozzuk. Minél szélesebb a csík, annál puhább lesz a végeredmény, ha ropogós rudakat szeretnél, igyekezz vékony csíkokat vágni. Egyet vagy kettőt csavarunk a csíkokon, és egy sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük őket. Igény szerint kis olajjal megkenhetjük, és megszórhatjuk szezámmaggal vagy lenmaggal.
Forrás: Zita
Megismételjük a műveletet a tészta másik felével is.
Betesszük a tepsiket az előmelegített sütőbe, és 20-20 perc alatt aranybarnára sütjük a rudakat. Alul-felül sütéssel sütöttem majdnem végig, az utolsó 5-10 percre azonban hőlégkeverésre váltottam, hogy ropogósabb legyen a rudak széle.
Jó étvágyat hozzá!
Nincs mindig idő és kedv hosszadalmas előkészülethez, pogácsatészta gyúrásához, kelesztéséhez, sodorgatáshoz és kiszurkáláshoz, de senki nem is fogja hiányolni a házi pogit, ha kínálunk helyette valami mást, ami újszerű, kreatív és ötletes, no meg persze álomfinom, és jól illik egy koccintáshoz, pontosabban egy pohár borhoz.
Ha bor, akkor a sajttal nem nyúlhatunk mellé, akár több fajtát is kitehetünk egy nagyobb vágódeszkára, közéjük némi szőlő, cikkekre vágott alma, maréknyi dió, esetleg pár olajbogyó, és már meg is vagyunk. Ez mindig bejön, bár nincs benne a házigazda lelke.
Így most hoztunk 3 olyan ötletet – receptnek azért nem neveznénk –, ami pillanatok alatt elkészül, nem túlzás, hogy a három együtt is elkészíthető 10 perc alatt, és máris katonásan sorakoznak a vendégekre várva. Isteni finomak, gyümölcsösek, könnyű és testesebb borokhoz is jól illenek, nem drágább, érlelt sajtokkal, hanem jó áron is beszerezhető friss sajtokkal készülnek.
A sós, nem túl karakteres feta csodásan átlényegül, ha egy kis citromhéjjal és némi olívaolajjal pácoljuk. 25 dkg fetát vagy krémfehér sajtot felkockázunk egy tálra téve, ráreszeljük egy nagyobb, jól megmosott citrom héját, majd 4-5 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk. Finomabb, ha egy pár órát tud állni, pácolódni… Pirítóssal, friss kenyérrel, akár sós keksszel is kínálhatjuk.
A mézédes, puha datolya és a selymes krémsajt is szuper párost alkotnak, egy kis frissen őrölt borssal pedig maga a mennyország minden falatja. Késsel hosszában felvágjuk a datolyákat, kiemeljük a magot, és kávéskanállal jól megtöltjük a natúr krémsajttal. Tálra tesszük, és fekete vagy színes borsot őrölünk rá – pihentetni sem kell, rögtön ugorhat a szájba.
A krémes ricotta és felszeletelt füge egy kis rozskenyérre vagy pirított bagettre halmozva igazi mediterrán csemege, 1-2 csepp balzsamecetkrémmel megcsepegtetve pedig még izgalmasabb. Aki szereti, egy kis kakukkfüvet vagy mentát is morzsolhat rá, vagy megszórhatja egy kevés durvára vágott dióval…
