A nyugdíjas évekkel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga víziója, elképzelései vagy épp elvárásai. Általánosan elmondható, hogy minél messzebb van, az ember annál jobban várja, de a kapujában már sokszor elbizonytalanodik, hogy pontosan mitévő legyen a munkakötelezettség végeztével. Fontos tisztázni, hogy a nyugdíjas lét nem jelent egyet a begubózással és az unalmas hétköznapokkal. Ezek az évek, évtizedek is lehetnek aktívak, élményben, vagy épp adott esetben munkában gazdagok
Nem ritka dolog ugyanis az, hogy valaki úgy dönt, a nyugdíjas évei egy részét is munkával tölti. Ki szükségből, ki kedvtelésből marad a munkaerőpiacon, de tény, hogy egészen sok nyugdíjas veszi ki a részét a munkából napjainkban is. A nyugdíjas munka fogalmát azonban övezik bizonyos félreértések és félreértelmezések, melyeket nem árt szétoszlatni. A legalapvetőbb talán a jelentésbeli különbség, vagyis az, hogy kinek az értelmezésében mit is jelent a nyugdíjas munka.
Egyes állásokra például szokás ezt a jelzőt használni, még akkor is, ha nem kizárólag nyugdíjasok számára jelent opciót. Ezek a munkák jellemzően nyugodtabb, kevesebb erőfeszítéssel járó, némiképp monotonabb feladatokat jelentenek. A jelző sajnos sokszor pejoratív felhangot is kap, melyre pedig végképp nincs ok. A nyugdíjas munka klasszikus értelemben nem jelent mást, mint a nyugdíj melletti munkavégzést, mikor is az ember úgy dönt, hogy időskori juttatását szeretnék munkabérrel is kiegészíteni.
A nyugdíjas munka fogalmának jelentésbeli keveredése talán nem véletlen, hiszen érezhetők bizonyos áthallások a két értelmezés között. A klasszikus jelentésnél maradva azonban mindenképpen érdemes megemlíteni a nyugdíj mellett is probléma nélkül végezhető állásokat. A nyugdíjas munka lehetőségei egyáltalán nem beszűkültek, a paletta kifejezetten színes. Sokféle munka, feladatkör vagy épp munkavégzési forma elérhető. Egyes cégek pedig kifejezetten nyugdíjas munkavállalókat keresnek a köreikbe.
A nyugdíj melletti munkavégzés meglehetősen komoly szorgalomra vall, hiszen ezek az évek a köztudatban már inkább a pihenésről, a csendes hétköznapokról szólnak. Sok esetben azonban nem választás kérdése a munkába állás, hiszen a boldoguláshoz muszáj némi plusz keresetet találni a járandóság mellé. Akár ilyen esetről legyen szó, akár valaki nehezen engedi el a munka világát, az álláspalettán sok nyugdíjas munka akad, mely tárt karokkal várja az idősebb munkavállalókat.
Az átmenet egyébként sok esetben észrevétlen, hiszen az is előfordulhat, hogy ha valaki egy cég kötelékéből vonul nyugállományba, csupán az alkalmazási forma alakul át, a munkavégzés folyamatában is ugyanaz marad. De azzal sincs semmi probléma, ha valaki kicsit érleli még a döntést, hogy vissza kíván-e térni a munkaerőpiacra és csak néhány hónap vagy év elteltével nézi át a nyugdíjas munka kínálatot. A lehetőség ugyanis mindig adott.
Naivság lenne persze azt állítani, hogy a cégek puszta jóindulatból keresik a nyugdíjas munkavállalókat. Persze az is távol álljon tőlünk, hogy bármilyen hátsó szándékot keressünk az idős dolgozók újbóli alkalmazásában, maradjunk inkább a kölcsönösen előnyös üzlet fogalmánál. A nyugdíjas munka az álláskereső számára együtt jár a tiszteletkör kényelmével. A dolgosan töltött évtizedekkel a háta mögött ugyanis már nyugodtan kereshet egy neki tetsző munkát, mindenféle elvárás vagy kényszer nélkül.
A cégek számára pedig elsősorban a bérköltségek szempontjából lehet előnyös egy nyugdíjas munkavállaló alkalmazása. Ebben az esetben ugyanis a járulékok megfizetése már nem szükséges, tehát a céget csupán a dolgozó munkabére terheli. Ezáltal jóval alacsonyabb költségek mellett alkalmazhatnak teljes értékű munkavállalókat, akik a rájuk bízott feladatokat jellemzően lelkiismeretesen el is végzik. Végső soron erre szokás azt mondani, hogy mindkét fél jól jár. Egy nyugdíjas munka pedig többek között erről is szól.
Persze senkit nem szeretnénk rábeszélni arra, hogy a dolgos évtizedek után ne a pihenést válassza és inkább reaktiválja magát a munkaerőpiacon. Ez csupán egy lehetőség, mellyel mindenki a saját elképzelései szerint élhet, vagy nem. A nyugdíjas munkák régóta szerves részét képezik az álláspiacnak és ez vélhetően így is marad. Azt, hogy a jövőbeli tendenciák mentén milyen átrendezés tapasztalható e téren, még nem tudhatjuk. De bízunk benne, hogy a nyugdíjas munka intézménye valamilyen formában képes lesz fennmaradni.
Pár alapanyagból gyorsan összeállítható fogások jól jönnek a dolgos hétköznapokon, hát még akkor, ha tartalmas, laktató egytálétel a végeremény. A juhtúróval és lila hagymával – húsevőknek baconnel – rétegezett tepsis krumpli pont ilyen, hűvös estéken különösen jólesik, és sütése közben a konyha is kellemesen bemelegszik.
Igaz, hogy viszonylag hosszan sül, de belül jó krémesre sül a krumpli a tejszínes-juhtúrós fürdőben, az aromákat beszívja, míg a teteje ropogós pirosra sül. Nagyon jól passzol hozzá bármilyen saláta, de érdemes savanyú káposztával kísérve is megkóstolni, tökéletes párost alkotnak ezzel az egészséges, C-vitaminban gazdag savanyúsággal, amiből nem árt minél többet fogyasztani a téli hónapokban.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit és a lila hagymát meghámozzuk, leöblítjük, majd nagyon vékonyan felszeleteljük. A krumpli felét egy tepsibe vagy sütőtálba terítjük, elosztjuk rajta egyenletesen a lila hagymát, picit sózzuk – óvatosan, mert a juhtúró is sós! Rámorzsoljuk a juhtúró felét, ha baconnel készítjük, akkor azt is rászórjuk, majd befedjük a maradék krumplival.
Picit sózzuk, borsot őrölünk rá, majd rámorzsoljuk a maradék juhtúrót, egyenletesen meglocsoljuk a tejszín és a tej keverékével.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 45-50 perc alatt szép pirosra sütjük. Azonnal tálalhatjuk salátával vagy savanyú káposztával, más savanyúsággal – ízlés szerint.
A túró örök kedvenc, annyi módon használható és variálható, hogy annak se szeri, se száma, picit savanykás és nagyon krémes állaga szinte mindenhez passzol. A túrós pite pedig hatalmas kedvenc – az omlós tésztával párosítva ez a szuper alapanyag mesésen múködik minden formában.
Most nem szokványos kiegészítést kapott, egy kis konzerv ananász került hozzá extra feltétként, és ezzel is nagyon jól működik, az ananász maradéka reggeli smoothie-ban vagy egy gyors gyümölcssalátában megtalálja a helyét, de akár más gyümölccsel is készíthető – nagyon krémes, omlós és lágy ez a túrós pitetorta, egyáltalán nem macerás, és nem lehet abbahagyni.
Túrós pitetorta ananásszal
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet és a porcukrot egy tálban összekeverjük, hozzáreszeljük a hideg vajat, kézzel összemorzsoljuk, majd a tojássárgákkal gyors mozdulattal összedolgozzuk, menet közben 1-2 evőkanál hideg vizet adunk hozzá, hogy összeálljon. Sütőpapírra téve, egy kis liszttel meghintve 3-4 mm vékony körlappá nyújtjuk, és egy kb. 25 centis pitetálba fordítjuk, finoman lenyomkodjuk, a sütőpapírt óvatosan lehúzzuk, a széleken a túllógó tésztát levágjuk, és 20 percre a hűtőbe tesszük.
A töltelékhez a túrót alaposan áttörjük krumplinyomóval vagy villával, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a tejfölt és a kukoricakeményítőt, simára keverjük, vagy még egyszerűbb egy botmixerrel összedolgozni egészen krémesre. A tojásfehérjéket egy csipet sóval laza, nem túl habbá felverjük, majd a túróba beleforgatjuk.
A pihentetett tésztára öntjük a túrókrémet, a tetejét kirakjuk a lecsöpögtetett ananásszal, és 160 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, hogy szépen szeletelhető legyen és a túrótöltelék kissé megdermedjen.
A tésztafőzés nem túl bonyolult dolog, épp ezért is szeretjük őket, de a friss tésztákkal még figyelmesebben kell bánni, mint a már jól bevált száraztésztákkal. Rém egyszerű szétfőzni vagy eláztatni őket, akár a főzés során, akár a mártással, és akkor még a legjobb minőségű tortellini vagy ravioli is élvezhetetlenné válik.
Mindig bő vízben főzzük a friss tésztát, a felforrás után sózzuk, majd már a lobogó vízbe tegyük bele a tésztát. Ha esetleg egy kicsit összetapadtak, akkor még szárazon szedegessük szét őket, és egy-két darabonként dobjuk a vízbe. A tészta visszahűti a vizet minden esetben, és ha még nem forr a víz, akkor a tészták könnyen elázhatnak, mire főni kezdenének, vagyis mire a víz forráspontra visszamelegedne. Két perc türelem megéri, és így a tészta is gyorsabban fő meg.
A főzési időt tekintve mindig érdemes betartani a csomagoláson feltüntetett időt, a leszűrés után saját gőzében még puhul-fő a tészta. A gyártók ismerik a termékeiket, ők tudják, milyen vastag a tészta, milyen lisztből készült, és arról se feledkezzünk el, hogy létezik olyan vákuumcsomagolt töltött tészta is, ami már előfőzött, és épp csak át kell forrósítani 1-1,5 perc alatt.
A leszűrés után a tésztát érdemes azonnal tálalni, tökéletes egy kevés olívaolajjal és parmezánnal meghintve, de ha szósszal tálaljuk, azzal már csak a tányérban locsoljuk meg, ne főzzük tovább a mártással. Mivel a tortellini és a ravioli tölteléke fűszeres, inkább szelídebb, kevéssé karakteres szószt készítsünk hozzá, például egy tejszínes-zöldfűszeres vagy sajtos, könnyű paradicsomos mártást, ami nem uralja el a töltelék ízeit.
A kelkáposzta nem tartozik a legkedveltebb zöldségek közé, pedig nagyon egészséges, olcsó, tele van rostokkal, A-, B-, C- és E-vitaminokban gazdag, sok kalciumot és vasat tartalmaz, mindehhez pedig kalóriaszegény – 100 g mindössze 30 kcal energiát tartalmaz –, így minden okunk megvan. Tény és való, hogy túlfőzve sem az állaga, sem az illata nem csábító, de egyáltalán nem kötelező rommá főzni, mint a menzán – érdemes inkább egy kicsit újragondolni a készítését, és kipróbálni új változatokban.
Az olaszok például nagyon szeretik a kelkáposztát párolva – recept ITT – és gazdag téli levesnek is, krumplival és darált hússal, egy kis tejszínnel krémesítve, oregánóval, majorannával és kis köménnyel ízesítve. Nagyon egyszerű, tartalmas és kiadós, ha darált csirkével vagy pulykával készítjük, alakbarát, rántás és habarás nélküli gazdag ízvilágú, egytálételnek is beillő melengető leves.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, a krumplit félkarikákra vágjuk, a kelkáposztát leveleire szedjük, a vastag ereket kivágjuk, a leveleket felcsíkozzuk, a paradicsomot felkockázzuk.
Egy nagyobb lábasban 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk, és kevergetve lepirítjuk, amíg morzsás lesz és kifehéredik. Egy tányérra kivesszük, még 2 evőkanál olajat teszünk a lábasba, rádobjuk a hagymát, üvegesre dinszteljük, majd a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadjuk, meghintjük a köménnyel, a majorannával és az oregánóval, ha megérezzük az illatukat, felöntjük az alaplével. Ezután mehet bele a krumpli, sózzuk, borsozzuk.
Ha felforrt, 10 percet főzzük közepes lángon, hozzáadjuk a húst és a laskára vágott kelkáposztát, és kis lángon 20 percet főzzük, majd a tejszínnel gazdagítva még egyet forralunk rajta. Elzárjuk, 10 percet pihentetjük, majd tálaljuk.
Sima ropi – vagy más néven sós rúd – és kétféle csoki szükséges hozzá, és pár perc alatt nagyon mutatós és izgalmas finomság készülhet, a magunk örömére vagy saját készítésű gasztroajándéknak apró figyelmesség gyanánt Mikulásra vagy karácsonyra kollégáknak, barátoknak. Ha jól kidermesztjük hűtőben, akkor könnyen csomagolható átlátszó celofántasakba, egy masnival átkötve szemet gyönyörködtető kis csomaggá varázsolható.
Most étcsokival és fehér csokoládéval készült, de a dekoráláshoz használható cukorgyöngy vagy csokidara, kókuszreszelék, szezámmag vagy mandulapálcikák is, ha fehér csokiba mártjuk, akkor chiamag vagy mákszem is pöttyözheti kívülről, akár egyszerre is készíthetünk többféle finom csokis ropit.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokikat feltördeljük, és külön-külön tálba tesszük. Az étcsokit gőz fölött vagy a mikróban 2 x 1 perc alatt 700 watton felolvasztjuk, simára keverjük, majd átöntjük egy pohárba. A ropikat megmártjuk benne, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, betesszük a hűtőbe vagy ki az erkélyre, hogy megdermedjen.
Közben a fehér csokit is megolvasztjuk, majd a már megdermedt csokis ropikat egy kanál segítségével megcsíkozzuk, és hagyjuk ezzel is megdermedni.
Celofántasakba csomagolva ajándéknak, pohárba állítva vendégvárónak is tökéletes.
Eszembe jutott, hogy a muffinok ilyen öt perc alatt összekeverhető valamik, miért ne süthetnék ebből egy sós változatot. Volt egy kis sajtom, utánanéztem az arányoknak és nemsokára az asztalon is volt.
Nem annyira könnyű a tésztája, mint egy egyszerű zsemlének vagy egy jóféle kelesztett pogácsának, de nagyon finom, és tényleg pikk-pakk összedobható.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók kb. 15 db-hoz:
Elkészítés: A lisztet elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával, sóval és borssal. A tojást kikeverjük a tejföllel és a reszelt sajttal. A két részt összekeverjük, közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A muffinsütő mélyedéseit kibéleljük papírkapszlival, háromnegyedig töltjük a masszával. A sütőben 30-40 perc alatt készre sütjük, tűpróbát alkalmazhatunk.
Forrás: Hajós Ágnes
A csicsókát régen a szegények krumplijának nevezték, mert igénytelen és szapora növény, minden törődés nélkül megterem. Hasonlít a krumplihoz formában és ízben, de nem rokonok: a csicsóka 2 méter magasra is megnő, a napraforgóhoz hasonló sárga virágja van, és ősz végére fejlődnek ki a gumói. Jó tudni, hogy nyersen, főzve vagy sütve is ehető, édeskés, és szinte bármihez használhatjuk, amihez amúgy krumplit használnánk, megéri, mert nagyon egészséges.
Rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmaz, van benne kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink, valamint sok C-vitamin, B1-, B2-vitamin, emellett a krumplihoz képest hatszoros a rosttartalma, így gyorsabban eltelít, ráadásul csökkenti az édesség utáni vágyat is, nem mellesleg pedig nem árt tudni, hogy a benne lévő szénhidrát egy bizonyos inulin, ami édes ízt és kellő energiát biztosít a szervezetnek, nem emeli a vércukorszintet, így cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.
Most ropogós csipsz készült belőle, egészen minimális olajjal, sütőben sütve, nagyon kellemes téli ropogtatnivaló kuckózós estékre, filmnézéshez vagy baráti beszélgetésekhez, önmagában vagy akár egy könnyű, joghurtos mártogatóssal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicsókát vízbe áztatjuk, és dörzsis szivaccsal alaposan megsikáljuk, majd uborkagyaluval vékony szeletekre vágjuk. Tálba tesszük, meglocsoljuk az olívaolajjal és a citromlével, összeforgatjuk, majd sütőpapírral fedett sütőlapra rakosgatjuk úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, a sütőből kivéve meghintjük ízlés szerint sóval. Fűszeres joghurttal tálalhatjuk, de magában is finom.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
És milyen igazuk van! Mert nem mindig fér bele a menetrendbe, hogy alkoholt fogyasszunk, de egy krémes, édes italra bármikor szívesen elcsábulunk, a gyerekekről nem is beszélve, akiket a mentes változattal nem zárunk ki az élvezetekből. Azt viszont nem árt tudni, hogy alkohol nélkül nem eltartható, vagyis friss fogyasztásra javasolt, viszont olyan egyszerű, hogy bármikor elkészíthető.
Azt az angolszász szokást is érdemes megfontolni, hogy olykor melegen, sőt forrón kortyolják az eggnogot: a karácsonyi klasszikusnak számító koccintós ital melegen, akár egy kis tejjel hígítva ideális melengető, ami a téli hidegben ugyancsak jólesik, bár azzal érdemes számolni, hogy az alkolos változat a meleg és a cukortartalom miatt duplán ütős, és könnyen fejbe csapja az embert…
Most sáfránnyal és juharsziruppal készült az eggnog, nagyon illatos és selymes, igazán ünnepi hangulatot árasztó ital, akár mentesen, akár egy kis vodkával vagy konyakkal megfejelve.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat 1 dl tejjel kikeverjük. A maradék 4 dl tejet és a tejszínt egy forralóba öntjük, hozzáadjuk a sáfrányt, a vanília-kivonatot, a fahéjat és a cukrot, kevergetve felforrósítjuk, amikor éppen felforrt, levesszük a tűztől, hozzáadjuk a juharszirupot, ami kicsit visszahűti a keveréket, így nem kapja össze a tojást, de elég meleg marad, hogy pasztörizálja. Folyamatos keverés mellett a tejes tojássárgát is hozzáadjuk, pár percig kevergetjük, kínálhatjuk melegen és jól behűtve is.
Ha alkoholos változatban készítenénk, 2 dl vodkát vagy konyakot keverjünk hozzá a tojás után.
Az édes kóla, pontosabban a benne lévő karamellszirup és a sós szójaszósz zseniális harmóniát alkotnak, ha a keverékükkel pácoljuk, majd ugyanebben sütjük meg a csirkét. Aki szokott mézes pácot használni, annak biztosan nem okoz csalódást ez a változat sem, aki pedig egy kicsit bizonytalan, az próbálja ki elsőként olcsóbb csirkeszárnnyal – isteni finom, ahogy a páclé nedvességtartalma első, és sűrű, ragacsos mázzá sül a húson, a csirkét pedig porhanyóssá és nagyon ízletessé teszi.
Az alapváltozatba csak kóla és szójaszósz kell, de ízesíthető egy kis csilivel, fokhagymaporral, esetleg némi citromlével is… Ha nincs időnk a pácoláshoz, és gyors megoldás kell, akkor azonnal is készíthetjük, elég jól átveszi a hús az aromákat, csak mindenképpen várjuk meg, hogy a szósz besűrűsödjön! Gyors vacsorának, de partira is tökéletes, kiadós és nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkeszárnyakat a forgónál kettévágjuk, tálba tesszük, meglocsoljuk a szójaszósszal és a kólával, alaposan összeforgatjuk, és ha van időnk, akkor lefedve 1-2 órára a hűtőbe tesszük. Ha nincs, akkor egy nagyobb serpenyőbe öntjük az egészet, tűzre tesszük, ha felforrt, mérsékeljük a hőt, és félig lefedve kb. 20 percet pároljuk időnként átforgatva, majd addig sütjük még a fedőt levéve, amíg a szósz besűrűsödik, és ragacsos bevonatot képez a húson.
Azonnal tálaljuk szezámmaggal meghintve, ízlés szerint salátát vagy sült zöldséget, párolt rizst kínálhatunk mellé.
Sokszorosan karácsonyi és nagyon szerethető Rudolf története, bár a valóságban sokkal fájdalmasabb, mint a mesében. Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét egy bizonyos Robert Lewis May írta, egy chicagói, jobb sorsra érdemes fiatalember, aki 34 évesen halálos rákbeteg felesége mellett szembesült 1938 karácsonya előtt 4 éves kislánya kérdésével: az ő édesanyja miért nem ugyanolyan, mint a többieké, az ő életük miért más, mint a többieké? A szomorú szemű kislány vigasztalására írta meg a mindenki mástól különböző szarvas történetét, akinek piros és világító orra van, amit igyekszik elrejteni, hogy hasonlítson másokhoz, míg éppen ezzel a csodálatos különbözőségével menti meg a Mikulást, illetve a karácsonyi ajándékok kiszállítását a ködös karácsonyi éjszakán.
A különleges mese minden bizonnyal enyhítette a kis Barbara fájdalmát azon a karácsonyon, utána pedig megváltoztatta életüket. A csonkán maradt család elképesztő sikersorozat legelején állt, amikor May könyvkiadója tudomást szerzett a meséről, majd a következő évben kiadta könyv formájában a mesét. Mivel a piros orr akkoriban és ott – és nem csak ott és nem csak akkor – a pityókás, borivó, jó, mondjuk ki, az alkoholisták egyik állandó jelzője, ezért a könyv kiadásakor Robert direkt megkérte a könyv grafikusát, hogy nagyon cuki szarvast rajzoljon.
Ez annyira jól sikerült, hogy Rudolf legenda lett, ma már elválaszthatatlan nemcsak az amerikai, de az európai karácsonytól is. A történet pedig annyira szép, hogy mindenkit arra buzdítunk: süssön Rudolf-kekszet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a kakaóport egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot és a puha vajat, és alaposan összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formálunk, sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, a tenyerünkkel picit lenyomkodjuk, de ne nagyon, mert még terülni fog sülés közben.
Fogpiszkálóval vagy hurkapálcával szemeket nyomunk minden kis tésztahalomba, 1-1 szem piros cukorkát nyomunk a közepükbe, végül félbetört apró sósperecet szúrunk beléjük két oldalon, ezek lesznek az agancsok.
170 fokos sütőbe toljuk a tepsit, 5 perc múlva csökkentjük a hőt 150 fokra, és még 10 percig sütjük. Hamar túlsül, és kivétel után még keményedik, úgyhogy legyünk résen.
Jól záródó dobozban sokáig elállna – de hamar el fog fogyni!
