Írd be, mit keresel:

A tojáslikőr leggyakrabban tiszta szesszel vagy vodkával készül, és ezeknek az erőteljes, durvább alkoholoknak bizony időre van szükségük, hogy megszelídüljenek az édes likőrben. Ha az utolsó pillanatban jut eszünkbe, hogy milyen jó is lenne vendégvárónak, vagy családilag koccintani az édes, vaníliás likőrrel, akkor is van megoldás, mégpedig a fehér rumos változat. Barna rummal is készíthető, de ennek íze és színe is más lesz, így mi a fehér rumot javasoljuk. Ezzel már néhány óra alatt tökéletesen összesimulnak a likőr aromái.

Bár tényleg nagyon egyszerű ennek az italnak a készítése, csak akkor álljunk neki, ha tényleg friss tojással tudunk dolgozni. Mivel a tojáslikőrhöz csak a sárgákra van szükség, így lesz egy csomó maradék fehérjénk, semmiképp se dobjuk ki: használjuk fel, és süssünk belőle habcsókot vagy ünnepi desszertnek Pavlova-tortát!

Tojáslikőr

Hozzávalók:

  • 5 tojássárga
  • 5 dl tej
  • 2,5 dl tejszín
  • 1 rúd vanília
  • 20 dkg porcukor
  • 5 dl fehér rum

Elkészítés: A tejet és a tejszínt egy edénybe öntjük, hozzáadjuk a porcukor felét és a félbevágott vaníliarudat, felforraljuk, majd a tűzről lehúzva hagyjuk kihűlni.

A tojássárgákat habosra keverjük a porcukor másik felével, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a kihűlt vaníliás tejet és a fehér rumot. Átszűrjük sűrű szitán, üvegbe töltjük, és egy éjszakát a hűtőben érleljük.

Másnapra már összeérnek az ízek, nagyon finom, krémes ital lesz.

Világbajnok és nagyon krémes likőr a Baileys, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, csak sűrített tej, tejszín, kis instant kávé, pici vanília és wiskey kell hozzá. Egy turmixgépben 2 perc elkészíteni, és a hűtőben 30 napig is eláll a házi változat, ha tartós, úgynevezett UHT tejszínnel készítjük.

Adhatjuk ajándékba, ami személyessé és meghitté teszi az ünnepet, kínálhatjuk jégkockával ünnepi koccintáskor, de különleges alkalmakkor tejeskávét, cappuccinót is felvidíthatunk vele kuckozós vagy csajos estéken, karácsonyi készülődéskor. Nagyon egyszerű és isteni finom, csak elég becsapós, több alkohol van benne, mint elsőre érezzük – mértékkel fogyasztandó!

Szuperegyszerű Baileys házilag

Hozzávalók:

  • 2 tubus (2 x 170 g) cukrozott sűrített tej
  • 3,5 dl tartós (UHT) tejszín
  • 3,5 dl wiskey
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 2 teáskanál instant kávé

Elkészítés: Az összes alapanyagot turmixgépbe tesszük, az instant kávét érdemes egy kevés wiskey-vel előzőleg elkeverni, hogy teljesen feloldódjon, és alaposan összemixeljük.

Üvegekbe töltjük, és a hűtőben tartjuk. Azonnal is fogyasztható, de másnaptól finomabb, amikor az ízek összeérnek. 30 napig hűtőben eltartható!

Csajos bulik kedvence a részeges eper, ami garantáltan jókedvre derít mindenkit, egyrészt azért, mert eper, ami már önmagában is boldogság, másrészt mert bódítóan finom, és ez itt szó szerint értendő… Attól függően, hogy milyen alkoholba áztatjuk, lehet enyhén vagy ütősen megrészegítő. Ha például vodkába áztatjuk, sokkal alattomosabb, mint ha borba, bár a vodkás eper karakteresebb, izgalmasabb. Az arany középút a nyerő, és miért is ne keverhetnénk az italokat, mint egy koktélnál? 

A részeges eper nagyon könnyen elkészíthető, feljavítja a nem igazán aromás epret, és biztos sikert arathatunk vele egy buliban. Az alábbi receptben rozé bor és egy kis vodka keverékében áznak az eprek 1 órát, a leszűrés után megmárthatjuk őket cukorban, de akár egy kis olvasztott csokiban is, ki hogy szereti jobban.

Objektum doboz

Részeges eprek

Hozzávalók:

  • 50 dkg eper
  • 2 dl rozé bor
  • 0,5 dl vodka
  • cukor

Elkészítés: Az epreket megmossuk, majd leszárítjuk, egy laposabb tálba tesszük, meglocsoljuk a borral és a vodkával, és 1 órát állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, kicsit leszárítjuk, majd cukorba forgatjuk és tálra rendezzük. Csak felnőtteknek kínáljuk!

Egy forró és fűszeres ital a legjobb ellenszere rosszkedvnek, szürkeségnek, unalomnak, hidegnek, főleg akkor, ha ráadásul olyan aranyló színű, mint a narancsos puncs. Fekete tea az alapja, amit narancslé szőkít ilyen szép világosra, melegítő hatású fűszerek és némi rumaroma tesz illatossá. Ha alkohol nélkül készítjük, akkor egész nap kortyolható, a narancs, a citrom, a méz és a fűszerek ráadásul erősítik immunrendszerünket is.

Ha pedig esti beszélgetős csajos bulira készítjük, akkor valódi rummal gazdagítva igazi lélekmelengetőt kapunk, hiszen az alkohol is melegít, de azért óvatosan és módjával kortyolgassuk a puncsot, mert nagyon itatja magát!

Illatos narancsos puncs

Hozzávalók:

  • 2 filter fekete tea
  • 5 dl víz
  • diónyi gyömbér
  • 1 rúd fahéj
  • 4-5 szem szegfűbors
  • 1 csillagánizs
  • 1/2 citrom leve
  • 5 dkg méz
  • 5 dl narancslé
  • 2 dl rum vagy egy kevés rumaroma

Elkészítés: A gyömbért meghámozzuk, felszeleteljük, majd csíkokra vágjuk, és a teafilterrel, a fahéjjal, a csillagánizzsal és a szegfűborssal egy lábasba tesszük, majd 5 dl forró vízzel leforrázzuk, és lefedve 5 percig álni hagyjuk, majd kivesszük a teát, és még 5 percet hagyjuk kiázni a fűszereket. Átszűrjük, ha zavarnak a fűszerek, hozzáadjuk a mézet, a narancslevet és a citrom levét is belefacsarjuk, elkeverjük.

Megkóstoljuk, ha kell, még édesíthetjük ízlés szerint, ha nem elég meleg, akkor egy picit melegíthetünk rajta, de óvatosan, ne forrjon. Ha alkoholosan szeretnénk, akkor hozzáadjuk a rumot, ha nem, akkor a rumaromát, és poharakba szedve kínáljuk.

Megnézem >>

Megnézem >>
Forrás:
Alexandra.hu

Ez is érdekelhet: Koktélok kiskönyve

Mostantól könnyű az otthoni koktélkészítés! Lepjük meg önmagunkat és nyűgözzük le a barátainkat az otthon készített legújabb italkreációkkal!

– Több mint 400 recept – alkoholos és alkoholmentes koktélok
– A legismertebb klasszikusok és a legújabb trendet követő italok
– A régi és az új kedvenceinket tizenhárom fejezet ismerteti: rum, konyak, borpárlat és brandy, gin, vodka, whisky, likőr és tequila, pezsgő és prosecco, alkoholmentes koktélok, bólé és puncs, fitneszitalok, tejes mixek, flipek, kávé, tea és társaik

A bombardino alapja krémes és édes tojáslikőr, amit a legenda szerint brandyvel és kávéval kombinálva melegített össze, majd tejszínhabbal koronázva kínálta kitalálója, egy Genovából a hegyekbe költözött élelmes olasz fiatalember az egyik hüttében. A hidegből betérők olyan italt kértek, ami nem tea, nem kávé, de forró, édes és alkoholos. Olyan ütősre sikeredett a forró koktél, hogy bombasztikusnak találták a vendégek, így kapta az "il bombardino" nevet, és elterjedt nemcsak az olasz Alpokban, de Ausztiában és Franciaországban is átvették a síelők kényeztetésére, sőt már nálunk is egyre népszerűbb a téli szezonban.

Mint minden népszerű italnak, a bombardinónak is több variációja létezik, készülhet könnyedebben tejjel hígítva, ütősebben pedig kávéval, a brandy helyett pedig kerülhet bele rum vagy whisky is, a neve pedig ilyenkor változik:

  • a kávés – calimero (jó napot)
  • a rumos – pirata (kalóz)
  • a whiskys – scozzese (skót)

Új trendként pedig energiaitallal is készítik, no, úgy már igazi bomba lehet!

Bombardino

Hozzávalók 4 adaghoz:

  • 2 dl tojáslikőr
  • 2 dl tej
  • 2 dl brandy
  • édes tejszínhab
  • őrölt fahéj a tetejére

Elkészítés: A tojáslikőrt, a tejet és a brandyt forralóba öntjük, és kevergetve összemelegítjük, de nem forraljuk, mert az alkohol elillan. Poharakba öntjük, tejszínhabot kanalazunk vagy nyomunk a tetejére, és fahéjjal meghintve azonnal kínáljuk.

Bár elsőre furcsának tűnhet a tojásmentes tojáslikőr, de miért is ne élvezhetnék a fűszeres és édes itókát azok is, akik táplálékérzékenyek vagy valamilyen okból a vegán étrendet választják, amikor így is el lehet készíteni? Természetesen nem ugyanolyan, de ízben, színben és állagban nagyon hasonló, talán kicsit sápadtabb, nem olyan szép sárga, mint a klasszikus tojáslikőr, hiszen nincs benne tojássárga, de akár egy kis kurkumával ezen is lehet változtatni.

A veggnog, vagyis a mentes tojáslikőr krémességét beáztatott és felpuhult kesudió és datolya adja, növényi tejjel készül, és az alapanyagokat egyszerűen csak egy turmixgépben jó alaposan össze kell dolgozni. Ha jó erős mixerünk van, akkor ez hamar megvan, ha kicsit régebbi, akkor érdemes pár percet járatni, hogy minél simább, krémesebb állagot kapjon, majd ezután még átszűrni, hogy igazán selymes legyen. Az édességet és a fűszereket a végén még beállíthatjuk, ahogy a sűrűséget is – illetve az alkoholtartalmát is szabályozhatjuk, készíthetjük ütősebbre, hagyhatjuk könnyedebbre, vagy akár teljesen el is maradhat belőle a rum vagy a whiskey…

Veggnog – vegán "tojáslikőr"

Hozzávalók:

  • 15 dkg kesudió
  • 3 dl kókusztej – vagy más növényi tej
  • 3 nagyobb, puha datolya
  • 2 dl víz
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • őrölt szerecsendió ízlés szerint
  • 3-4 evőkanál juharszirup
  • 2 dl rum vagy whiskey

Elkészítés: A kesudiót 1 órára vízbe áztatjuk. Egy másik tálkában a mag nélküli datolyát felöntjük 2 dl meleg vízzel.

A kesudiót leszűrjük, leöblítjük, turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a datolyát a vízzel együtt, valamint a vaníliát, a fahéjat, a szerecsendiót és a juharszirupot, felöntjük a kókusztejjel, és alaposan összeturmixoljuk. Átszűrjük, hogy krémes és sima legyen.

Üvegbe töltjük, hozzáadjuk az alkoholt, összerázzuk, és hűtőbe tesszük tálalásig. Kínálás előtt érdemes felrázni, mert a sűrűje leülepedik az aljára.

Arról pedig pláne nem beszélhetünk, hogy a whisky egy általános gyűjtőfogalom lenne, hiszen világszerte rengeteg márkát ismerünk, megannyi főzde kínál eltérő ízvilágú és tulajdonságú italokat, miközben gyakorlatilag az egyes országok italai is rendelkeznek sajátosságokkal. Hogy mégis mi az a whisky és milyen fajtái jelentek meg az évszázadok során? Erre a kérdésre kerestük a válaszokat az alábbiakban!

Mi az a whisky?

Alaphangon a whisky kapcsán bizonyára mindenki tudja, hogy egy alkoholos ital, de az ismeretek a legtöbbször ennyiben kimerülnek.

Kevesen tudják például, hogy a név mögött az uisce beatha kifejezés húzódik meg, mely szabad fordításban azt jelenti: „az élet vize”, miközben ez az évszázados történettel rendelkező ital valójában egy desztillált alkohol, ami különféle gabonákból készül.

Alapanyaga lehet a búza, az árpa, a rozs, de sok főzde készít kukoricából is whiskyt. Az erjesztett alkoholt jellemzően fahordóban érlelik, és a legtöbbször 40 százalék körüli alkoholtartalommal kecsegtet, azonban nagyjából ez minden, amit az átfedésről tudnunk kell. A whisky íze ugyanis rengeteg szemponton múlik, az alapanyag, az érlelés körülményei, a desztillációs folyamatok egyaránt jelentős különbségeket adhatnak hozzá a whisky sajátosságaihoz.

Whisky fajták a típusok szerint elkülönítve

Alapvetően a whiskyt többféle módon tudjuk csoportosítani. Az egyik ilyen, ha a típus szerint kategorizáljuk, mely gyakorlatilag már eleve meghatározza az állagát. Ebben a tekintetben a következő whisky fajtákról beszélhetünk:

Single barrel

A single barrel kategóriába valóban az egyhordós whiskyket soroljuk, ami azt jelenti, hogy az ital egyetlen hordóban érlelődött a kezdetek óta, nem keverték, nem mozgatták a folyamat során. Ennek köszönhetően általában sokkal drágábbak, mint a blend típusok, noha a legtöbbször magasabb minőséget tudnak elérni vele.

Blend

A blend név alatt minden esetben valamilyen kevert whiskyről beszélünk. Lényege, hogy a gyártók úgy kapnak egy magasabb minőségű italt, hogy egy keveset érlelt whiskyt egy sokáig érlelt, idősebb változattal vegyítenek, aminek az eredménye egy elfogadható ár-érték arányú ital lesz.

A kevert whiskyken belül is megkülönböztethetünk már különféle típusokat. Vannak esetek, amikor a keverés ugyanazon lepárlóból származó italokat takar, ezek a blended malt whiskyk. Ha viszont sima blend megjelölést látunk a palackon, azok bármilyen hátterű italok keverékét takarhatják, nem véletlen, hogy ezek a legolcsóbb megoldások a piacon.

Single malt

A single malt egy ritka és drágább whiskytípus, mely minden esetben a jó minőségre utal. Az ilyen jelzéssel ellátott italok jellemzően ugyanabból a lepárlóból származnak, és ugyanazt a gabonatípust használták fel a készítés során, tehát már ezen a szinten sem engedték meg a keverést.

Whisky fajták országok szerint elkülönítve

Noha az egyes típusok esetén is nagyon határozott eltéréseket tapasztalhatunk a különféle whiskyk között, azonban országok szerint még jelentősebb különbségekről beszélhetünk. Merthogy a legtöbbször régiónként eltérő, hogy milyen lesz a whisky íze és jellege, az alábbiakban pedig bemutatjuk ezek közül a legfontosabbakat.

Skót whisky

Ha whisky, akkor Skócia.

Sokak számára ez egyfajta alapszabálynak tekinthető, ami nem véletlen, hiszen a skótok a világ egyik leghíresebb whiskykészítői, azonban ne feledjük el: nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelnie annak az italnak, melynek a palackján feltüntethető mindez. Ezt 2009-ben szabályozták először, hiszen a világ minden részéről megjelentek olyan whiskyk, melyek csak a nevükben voltak skótok, így ezeket a típusokat kimagaslóan szigorú szabályok mentén készítik.

Azon túl ugyanis, hogy a skót whiskyk nagyon jellegzetes, mindennél füstösebb és földesebb jegyekkel rendelkeznek az ízvilág tekintetében, teljesen egyedi megoldás mentén készítik őket. Alapvető elvárás például, hogy az italnak skóciai lepárlóban kell készülnie, az alkoholtartalom terén pedig legalább 40-, maximum 94,8 százalékkal kell rendelkeznie. Elengedhetetlen, hogy a végeredménynek malátás árpa adja az alapot, és palackozás előtt minimum három évig kell érlelni az italt, méghozzá skót földön.

Az érlelés kapcsán alapszabály, hogy skót whiskyt csak tölgyfahordóba szabad tölteni, és maximum 700 litereseket lehet használni ehhez. Hozzáadott anyagot soha nem tartalmazhat, legfeljebb vizet és karamellfestéket. A legismertebb skót whiskyk közé olyan nevek sorolhatók, mint a Johnnie Walker, a Dewars vagy a Grant’s.

Ír whisky

Az írek is igencsak nagy mesterek a whiskykészítésben. Az általuk készített termékek rendkívül ismertek és kedveltek is. Bár hasonló régióból származnak, a skótokhoz mérten ők nem egyszer, hanem háromszor párolják le az italt, aminek jóvoltából sokkal simább, lágyabb és könnyebben fogyasztható lesz a végeredmény. Természetesen az ír whisky kapcsán is rendkívül szigorú szabályokat fektettek le, melyeknek meg kell felelniük a gyártóknak, a legfontosabb pedig nem más, minthogy az ital csak és kizárólag Írországban készülhet mind az érlelés, mind a desztillálás tekintetében.

Ezen felül szabály, hogy az ír whisky csak élesztővel erjesztett gabonából készülhet, a palackozást egy hároméves érlelési folyamatnak kell megelőznie, a végeredmény alkoholtartalma pedig legfeljebb 94,8 százalék lehet, de minimum érték nincs meghatározva. Az írek is csak fahordókat engedélyeznek az érleléshez, méghozzá maximum 700 literig. A legismertebb gyártók közé a Jameson és a Bushmills sorolhatók.

Amerikai whisky

Az Amerikai Egyesült Államokról köztudott, hogy egy hatalmas kiterjedésű ország, így ha azt mondjuk, hogy amerikai whisky, akkor az még csak egy általános gyűjtőfogalom lesz. Az USA területén ugyanis számos különleges whiskytípus terjedt el, melyek a következők:

Bourbon whisky

A bourbon az egyik legismertebb amerikai whiskytípus, melyet minden esetben olyan cefréből készítenek, ami legalább 51 százalékos kukoricatartalommal rendelkezik, és olyan hordókban kerül érlelésre, melyekben korábban semmit sem tároltak, belső felületük pedig a gyártásuk során szenesítésre került. Ennek köszönheti az ital azt a jellegzetes, enyhén szenes ízvilágát.

Jellemző a bourbon whiskyre, hogy legalább 40 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik, és bár minimum érlelési idők nem vonatkoznak ezekre az italtípusokra, de a gyártóknak mindig fel kell tüntetniük, ha a folyamat kevesebb ideig tartott négy évnél. Több ismert bourbon whisky gyártót is ismerünk, de közülük a legnagyobbak alighanem a Jim Beam és a Makers Mark.

Corn whisky

Corn vagy más néven kukorica whisky, mely az 1900-as évek elején elképesztő népszerűségnek örvendett Amerikában, hiszen az akkori alkoholtilalom idején alig lehetett legálisan alkoholt kapni, az illegális szeszfőzdék pedig ontották magukból a könnyen előállítható párlatot. Bár nyilvánvaló, hogy a kukorica whisky kialakulásának idején még nem vonatkozott szigorú szabályozás az italokra, ma azonban fontos feltételeknek kell megfelelnie, aki ilyen italt akar készíteni.

Példának okáért csak arra az amerikai italra kerülhet rá a corn whisky megjelölés, aminek az alapját legalább 80 százalékban a kukorica adja, az alkoholtartalom tekintetében pedig lényeges szabály, hogy a lepárlás után maximum 80 százalék lehet. Lényeges ezért, hogy kizárólag 62,5 százalék alkoholtartalom alatti szinten kerülhet csak hordókba, azonban nem szükséges fahordókban érlelni, de ha mégis, akkor kizárólag szenesítés nélküli típusokba tölthető.

Malt, rye- és wheat whisky

Érdemes egy csoportba helyezni őket, mert teljesen hasonló folyamat részeként készül mindegyik. Sorban a maláta, a rozs és a búza whiskyről van szó, melyek kapcsán csak annyi eltérés van, hogy az elsőnek legalább 51 százalékban malátás árpából, a másodiknak ugyanennyi rozsból, a harmadiknak pedig ugyanennyi búzából kell készülnie.

Alapszabály mindhárom whiskytípus esetén, hogy maximum 80 százalék alkoholtartalommal rendelkezhetnek a lepárlás folyamán, de az érlelés 62,5 százaléknál alacsonyabb alkoholszint mellett történhet. Lényeges kitétel, hogy kizárólag olyan szenesített tölgyfahordóban érlelhetők, melyek korábban nem tartalmaztak még másféle italt.

Tennessee whisky

Nagyon megoszlanak a vélemények arról, hogy érdemes-e külön emlegetni a Tennessee whiskyt az amerikai whiskyk között, de egyre több szakértő egyetért abban, hogy igen. Ennek az oka pedig egy híres gyártó, a Jack Daniels, akik ezt a vonalat képviselik. Valójában azonban ezek az italtípusok semmi különlegességet nem vonultatnak fel, tiszta bourbon whiskynek tekinthetők, melyeket legalább két éves érlelési időszak után palackoznak. Mivel azonban ízvilága sajátos, több helyen külön kategóriaként jegyzik.

Kanadai whisky

Az utóbbi évtizedekben a kanadai whisky is szép elismerést tudott kivívni magának a piacon, ahhoz legalábbis mindenképpen, hogy külön emlegethessük az italfajtákon belül. Az ottani parlament nagyon szigorúan szabályozza, hogy milyen italok sorolhatók a kanadai whisky elnevezés alá, az egyik legfontosabb pedig, hogy az ital a folyamat kezdetétől a palackozásig teljes egészében Kanadában készüljön.

Ezen felül lényeges kitétel a hároméves érlelési ciklus – aminél csak a fahordókat engedélyezték, maximum 700 literes kapacitásig –, de az alkoholtartalom is szabályozásra került, maximum 40 százalékon kell állnia ezen a téren az italnak. Hogy a kanadai whisky miből készül, azt a parlament nem szabályozta, azonban nagyon jellemző rájuk a sok kukorica és a rozs, az ízviláguk tekintetében pedig könnyen iható, sima italokként jellemezhetők.

Egy kis bor és szóda, és máris kész a gyöngyöző, kívánatos ital, ami jéghidegen az igazi, jól behűtött szódával, jófajta borral, legyen az fehér, rozé, de még akár vörös is. A jó bor nem kikerülhető, lőréből sosem lesz jó fröccs. Nem kell drága csúcsborokra vagy borkülönlegességekre gondolni, de tiszta, friss és könnyed legyen, akkor már nagy baj nem lehet. A fröccs azért is volt hosszú ideig lenézett ital, mert a vacakokat vizezték.

Szerencsére ma már újra divat a fröccs, és egyre népszerűbbek a gyümölcsös változatok is. Ezek inkább csajos italnak vannak elkönyvelve, de legyen, ki bánja? Az almafröccs, a bodzafröccs és az epres rozéfröccs akkor is a kedvencünk marad. 

Fontos!
A gyümölcsös fröccs becsapós jószág, itatja magát, de ne feledkezzünk el arról, hogy nem szörp: van alkoholtartalma, és könnyen a fejbe száll, egyrészt azért, mert szénsavas, másrészt azért, mert a magasabb cukortartalom könnyebben a fejbe nyomja az alkoholt.

Bodzafröccs

Száraz fehérborral a legfinomabb, amit illatos bodzaszörppel és szódával keverünk. Az arányok nagyban függenek a bodzaszörp sűrűségétől, és persze a fröccsnél is mindenkinek más a kedvenc arány. Szörpös, édeskés, nagyon kellemes ital.

Epres rozéfröccs

A rozé alapból is illatos, kellemes, könnyű bor, szódával pedig az elmúlt évek sztárja lett. Érdemes megpróbálni néhány szem eperrel, mégpedig úgy, hogy a félbevágott eperszemeket egy kicsit állni hagyjuk a borral, majd jó hideg szódával felspricceljük. Így kioldódnak az eper aromái, mégsem meleg fröccsöt kell kortyolnunk.

Almafröccs

Az almafröccs „hivatalosan” csak szóda és almalé fele-fele keveréke, és a németek kedvelt itala, de miért is ne adhatnánk hozzá egy kevés fehérbort? Ez főleg azoknak lehet kedvére, akik nem annyira szeretik a száraz borokat – az almától kicsit édesebb, szelídebb és finom lesz, az arányokat mindenki tapasztalja ki magának, készülhet borosabb és almásabb változatban is.

Mi az olaszok titka, hogy ennyi jóságra képesek a gasztronómiában? Talán a móka és a kacagás, vagyis az, hogy szeretnek élni, lenni, jól lenni – jót enni és inni, élvezni az életet, mindenből kihozni a legjobbat, ha lehet, minél egyszerűbben. Igaz ez a legtöbb ételükre és erre a szenzációs nyári itókára, a sárgadinnyés krémlikőrre. Igazi csajos ital: édes, selymesen krémes, a gyümölcsösségének köszönhetően kellemesen friss – igazán kényeztető finomság, amit Olaszországbana a férfiak sem vetnek meg. 

Bár Itáliában a boltokban is kapható, mint nálunk például a tojáslikőr, a házi változat sokkal népszerűbb, ráadásul pofonegyszerű is, ami nekünk kimondottan jó hír, mert így mi is elkészíthetjük és megkóstolhatjuk ezt az aromás krémlikőrt. Ha kerti partira vagyunk hivatalosak, akkor ennél villantósabb beugróval nem is érkezhetünk, de a magunk örömére is érdemes kipróbálni, mert tényleg isteni.

A meloncellónál a legnagyobb kihívás az idő: bár nem időigényes, a ráfordított munka mindösszesen 20 perc, de 8+1 nappal kell számolnunk az érlelést illetően. És ne feledjük, a türelem itt nem rózsát, hanem egy elképesztően finom krémlikőrt terem!

Meloncello – olasz sárgadinnyelikőr

Hozzávalók:

  • 50 dkg érett és édes sárgadinnye
  • 3 dl vodka
  • 2,5 dl tej
  • 25 dkg cukor
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 2 dl tejszín

Hozzávalók: A dinnyét kimagozzuk, meghámozzuk, kockára vágjuk, egy befőttes üvegbe tesszük, felöntjük a vodkával, lezárjuk, és 1 hétre sötét helyre tesszük.

Amikor letelt a hét, a tejet felforraljuk a cukorral, ha a cukor elolvadt, hozzáadjuk a vaníliát, majd a tűzről levéve belekeverjük a tejszínt is, és 25-30 percet hűlni hagyjuk.

Közben a vodkás dinnyét leszűrjük, a dinnye húsát mixerrel pépesítjük, majd egy sűrű szitán átpasszírozzuk. A dinnyevelőt és a vodkát is a tejes-tejszínes keverékhez adjuk, összekeverjük, majd üvegbe töltjük, és 1 napra a hűtőbe tesszük.

Másnap kóstoljuk a krémes likőrt jól behűtve, esetleg néhány jégkockát is tehetünk bele.

Kerti partin, beszélgetős csajos estén osztatlan sikert arat a jégkoktél, legyen az gyümölcsös, boros, pezsgős vagy csokis. Azonnal deres lesz tőle a pohár, hűsít már az érintése is, és nagy előnye, hogy csak apránként lehet inni, szívószállal kiszopogatni az olvadó italt a jégkása közül. Szinte minden klasszikus koktél jegesíthető, de új ízekkel, kombinációkkal is bátran lehet kísérletezni.

A jégkoktéloknál a legfontosabb kellék egy erős késes robotgép vagy turmix, hiszen az italok alapja jégkocka, amit a többi alapanyaggal – és gyakran fagyasztott gyümölccsel – kásás állagúvá kell dolgoznia az ügyes kis gépnek. Emellett szükség lesz jó sok jégkockára, illetve némi cukorszirupra, amit mi magunk előzőleg elkészíthetünk, cukor és víz 1:1 arányú keverékéből, egyszerűen csak összeforralva, majd kihűtve, hiszen a jeges italba – vagy akár a klasszikus koktélokba – cukrot nem tehetünk, mert nem olvadna fel.

Az alábbi 5 jégkoktél 4 személyre szól, nem túl alkoholosak, hiszen a melegben könnyen fejbe tud ütni a koktél, de nagyon frissítőek és mennyeien finomak. Mojito-jégkása, jeges Piña Colada, epres frozé, ír frappuccino vagy Bellini-jégkása – melyik lesz a kedvencetek?

Mojito-jégkása

Hozzávalók: 1 nagy marék jégkocka, 2 dl citromlé, 1/2 dl cukorszirup, 1/2 dl tequila, 4-5 mentalevél

Elkészítés: A jeget egy turmixba tesszük, hozzáadjuk a citromlevet, a cukorszirupot, a tequilát és a mentaleveleket, és addig turmixoljuk, míg sűrű, kásás nem lesz. Poharakba öntve azonnal kínáljuk.

Epres frozé

Hozzávalók: 1 nagy marék jégkocka, 4 dl rozé bor jégkockatartóban lefagyasztva, 1 maréknyi fagyasztott eper, 1/2 dl cukorszirup, 1 citrom leve

Elkészítés: A lefagyasztott rozét a jégkockákkal és az eperrel turmixgépbe tesszük, hozzáöntjük a cukorszirupot és a citromlevet, és kásásra mixeljük. Azonnal poharakba töltjük, és kínáljuk. 

Ír frappuccino

Hozzávalók: 1 nagy marék jégkocka, 5 gombóc csokifagyi, 1/2 dl Baileys, 2 dl tej, 1 adag hideg presszókávé

Elkészítés: Az összes alapanyagot a turmixba tesszük, és simára, krémesre dolgoztatjuk. A poharakat ízlés szerint egy kis csokiöntettel meglocsolhatjuk, mielőtt az italt beleöntjük. Azonnal kínáljuk.

Bellini-jégkása

Hozzávalók: 1 nagy marék jégkocka, 2 őszibarack felszeletelve és lefagyasztva, 1/2 dl őszibaracklikőr, 2 dl pezsgő vagy habzóbor

Elkészítés: A fagyasztott barackot, a jeget és a likőrt a turmixba tesszük, és simára turmixoljuk, majd poharakba elosztjuk, és felöntjük a pezsgővel vagy habzóborral. Szívószállal megkeverjük, azonnal kínáljuk.

Jeges Piña Colada

Hozzávalók: 1 nagy marék jégkocka, 1 dl rum, 1 marék felkockázott és lefagyasztott ananász, 1 dl ananászlé. 1/2 dl kókuszkrém

Elkészítés: A fagyasztott ananászkockákat és a jeget egy turmixba tesszük, hozzáöntjük a rumot, az ananászlét és a kókuszkrémet, és simára turmixoljuk. Poharakba öntjük, szívószállal kínáljuk.

Forrás:
canva.com

Ennek az oka, hogy a gin az egyik legismertebb és legnépszerűbb koktél alapanyag, mely tökéletes választás abban az esetben, ha könnyen elkészíthető, mégis ütőképes és ízletes italokkal szeretnénk meglepni vendégeinket egy összejövetelen.

Az egyik legismertebb gin koktél minden kétséget kizáróan a gin tonik, azonban mégis nagyon kevesen tudják, hogy milyen tulajdonságokra kell odafigyelni ahhoz, hogy kiváló végeredmény szülessen egy ilyen ital elkészítésekor. Az alábbiakban azonban minden kérdésre megpróbálunk válaszolni!

Miért kiváló alapanyag a gin egy koktélban?

Adja magát a kérdés, hogy koktélkészítéskor miért válasszunk gin alapú megoldásokat? A legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy a gin egy rendkívül karakterisztikus ital, mely a boróka mellett a legkülönfélébb gyógynövényeket vonultatja fel, ennek megfelelően pedig olyan aromavilágot kínál, amit egyetlen másik italhoz sem lehetne egyértelműen hasonlítani.

A legismertebb koktélok között tehát nem véletlenül találunk többet is, ami a ginre épül fel, jelenleg a szakma több ezer gin koktélt ismer, de általánosságban elmondható, hogy a legjobb koktélokat minden esetben egy-egy jó minőségű gin teszi igazán különlegessé. Mindez olyan egyszerű receptek esetén is igaz állítás, mint a gin tonik!

A gin tonik, mint legendás kombináció

Hogy miért a mai napig a gin tonik az egyik legismertebb koktél a világon? Erre nehéz lenne érdemben válaszolni, hiszen gyakran nem a logika diktálja az egyes trendek vagy klasszikusok születését, de az biztos, hogy egy olyan legendás kombinációról beszélünk, amit egymás nélkül már nehezen képzelhetünk el.

Merthogy a gin tonikban az összekeveredő gin és tonik annyira harmonikus egységben és összhangban képesek meglenni, és olyan különleges ízvilágot tárnak elénk, melyeknél nagyobb egységet csak kevés más összetevő képes előidézni a szájban.

Az alkoholos és csípős gin, valamint a frissítő szénsavas üdítőital elegye mindenkinek örökre beleivódik az emlékezetébe, ha egyszer megkóstolta, pláne egy ízléses díszítés társaságában, amihez gyakran alkalmaznak citromot.

A mai koktélokra rendkívüli módon jellemző a cukortúladagolás. Rengeteg különféle szirupot és egyebet kell alkalmazni ahhoz, hogy elnyerjék végleges formájukat. A gin tonik azonban ezen a téren is a hagyományos utat követi. Itt nincs cukortúladagolás, nem is az édeskés, mint inkább a fanyar ízek dominálnak benne, amivel frissítő hatása csak tovább növelhető. Pláne citrommal kent pohár, vagy citromkarikás díszítés esetén.

Forrás:
canva.com

A jó minőségű gin minden gin tonik alapja

Noha rengetegen kísérleteznek azzal, hogy minél különlegesebb ízvilágú gin tonikot készíthessenek, és akadnak is olyan receptek, melyek alaposan feldobják a klasszikus élményt, azonban általánosságban elmondható, hogy a kérdéses koktél ízvilága a jó minőségű ginnel emelhető a legmagasabb szintekre.

Ennek az oka nem más, minthogy minden egyes ginnek megvan a maga karakteressége és jellegzetessége, mondhatni aromavilága, ami természetesen egy koktélban is megmutatja az erejét. Példának okáért a Bombay Sapphire Gin alkalmazásával egy erőteljes gyógynövényes jegyeket felvonultató koktél születhet, hiszen egy több évszázados receptre épülő italról van szó, melyben tíznél is több különféle gyógynövény található.

A boróka mellett van benne koriander, mandula, angyal- és édesgyökér, Orris gyökér, kubeba bors, de még citromhéj is, melyek képesek hihetetlen komplexitással feldobni egy olyan egyszerű koktélt, mint a gin tonik.

Kiemelhető a sorból azonban más prémium gin is, mint amilyen a Hernő Bio Gin, ami azon túl, hogy egy tipikus londoni száraz variáns, a klasszikus borókás jegyek mellett erőteljes virágos sajátosságokkal rendelkezik. Nem véletlenül, hiszen legalább nyolc különféle, minden elemében bio növényi alapanyagból áll össze, így a boróka mellett vanília, koriander és még bors is található benne, melyek jóvoltából elképesztően eredeti gin tonik születhet.

Természetesen érdemes lehet kísérletezni a különféle ízesített ginekkel is, hiszen valóban mindegyik termék módosítja egy kicsit a koktél ízét, lévén ebben a keverékben valóban az alkoholos alap biztosítja a végeredmény változatosságát.

Így készül egy igazán klasszikus gin tonik

Most, hogy már tudjuk, milyen fontos a végeredmény a gin tonik tekintetében a jó minőségű gin alkalmazása, itt az ideje elsajátítani ennek a klasszikus italnak a receptjét. Szerencsére sem az összetevők mennyisége, sem más egyéb tekintetben nem nevezhető bonyolultnak, a recept nagyon könnyen megjegyezhető, de a fenti irányelveket mindenképpen vegyük figyelembe az elkészítés során, azaz legyen minél jobb minőségű és minél frissebb az alapanyag!

Hozzávalók egy adaghoz:

– 4cl jobb minőségű gin

– 2dl tonik

– egy fél citrom

– jég

Elkészítés:

A hagyományos gin tonik elkészítése rendkívül egyszerű. Az első és legfontosabb, hogy a jeget – amivel kapcsolatban a legjobb, ha jégkockákkal dolgozunk – egy pohárba tesszük. Használjunk nagyobb poharat, a legjobb, ha 2-3 deciliterben gondolkozunk vele a fenti recept, illetve arányok miatt.

A pohárba töltött jégre ráöntjük a jó minőségű gint, majd a tonikot is, amit alaposan megkeverünk egy hosszabb kanállal vagy valamilyen keverőpálcával. Ízlés szerint hozzáöntjük egy fél citrom frissen facsart levét. Utóbbit sokan kihagyják a sorból a gin alapvető tulajdonságainak függvényében.

Egy újabb keverést követően egy bevágott citromkarikával díszített pohárban szervírozzuk és még hidegen fogyasztjuk.

A dél-olasz Amalfi-partról származik a citromkrémlikőr, amit eredetileg tisztaszesszel, citrom héjával, tejszínnel és kis vaníliával készítenek, de otthon egyszerűbb, olcsóbb vodkával is elkészíthetjük. Arra érdemes figyelni, hogy kezeletlen citomot használjunk hozzá, mert ugye a héja kerül az italba, de ma már szerencsére egyre több helyen beszerezhetőek a kemikáliáktól mentes kezeletlen vagy bio citrusok.

A krémes likőr nemcsak koccintáshoz vagy a vacsora végén, úgynevezett digesztív, emésztést serkentő italként tökéletes, de tehetjük különféle felnőtt desszertekbe, megbolondíthatjuk friss ízével például a tiramisut, egy pohárkrém kekszes, piskótás rétegét meglocsolhatjuk vele, nagyon jól passzol fagyihoz, de gasztroajándéknak is tökéletes, és nemcsak hogy egyszerű, de 6 hétig hűtőben simán eltartható.

Citromkrémlikőr házilag

Hozzávalók:

  • 6 kezeletlen citrom
  • 5 dl vodka
  • 5 dl tejszín
  • 20 dkg cukor
  • 1 teáskanál vanília-kivonat

Elkészítés: A citromokat meleg vízben alaposan megmossuk, leszárítjuk, és zöldséghámozóval vékonyan, a héjának csak a sárga részét lehámozzuk, befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a vodkával. Sötét helyen, esetleg egy konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten 1 hetet érleljük, naponta kicsit összerázzuk.

A tejszínt a cukorral egy lábasba tesszük, és kis lángon felforrósítjuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, és hagyjuk kicsit hűlni.

A citromos vodkát leszűrjük, összekeverjük az édes tejszínnel, üvegekbe töltjük. Másnapra összeérnek az ízek, a hűtőben 6 hétig eltartható, fogyasztás előtt mindig érdemes felrázni ezt az isteni kortyolgatni valót!