A kókuszlikőr pont ilyen, selymes, kényeztető, ráadásul pofonegyszerűen elkészíthető, és 2-3 nap érlelés jót tesz neki, de akár már aznap is kóstolható és fogyasztható, és a kókusz kedvelőinél biztosan sikert arat.
A krémlikőröket tipikus csajos italoknak tartják, de ez egy nem túl édes változat: aki még selymesebbre és lágyabbra, csajosabbra szeretné, keverjen hozzá 5 dkg olvasztott fehér csokoládét. Isteni – és úgy már bőven belefér a desszert-kategóriába…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a kókuszkrémet a cukorral, a vaníliás cukorral és a kókuszreszelékkel feltesszük főni, a forrás után takarékon 10 percet főzzük, majd a tűztől levéve hagyjuk 1 órát pihenni-hűlni, leszűrjük, jól kinyomkodjuk a kókuszreszelékből a levet. A vodkát hozzáöntjük, üvegbe töltjük, és 2-3 napot pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Gasztroajándékként csinos üvegbe töltve elajándékozzuk, vagy felrázva, jégkockával poharakba töltve tálaljuk. Pár szem gránátalmamaggal vagy aszalt vörösáfonyával még szexibbé tehetjük. 🙂
A forralt bor nem cukrozott meleg bor, hanem olyan fűszeres és illatos csoda, amiben fű, fa, virág kincsei és aromái kiteljesedhetnek. Nem szükséges hozzá drága vagy minőségi bor, de olcsó lőréből sem lehet ám csodát varázsolni. Egy megbízható, nem túl karakteres száraz bor tökéletes, amit sok fűszerrel, virágmézzel és egy kis gyümölccsel mesés itallá változtathatunk.
Nagyon sok változat és fűszerezési mód létezik, szabad és kell is a saját ízlésünkre hangolni ezt a melengető téli italt, de mindenképpen érdemes egy fűszeres, tömény főzetet készíteni kevés vízzel, amiben a különféle fűszerek aromái kioldódnak, majd ezt adni a borhoz, némi gyümölccsel, mézzel, ezekkel pedig csak összemelegíteni, így nem illan el a bor alkoholtartalma. Az alábbi receptben egy kis konyak is kerül a forralt borba, így még melegítőbb – viszont vigyázat: a meleg és a cukor – esetünkben méz – felgyorsítja az alkohol felszívódását, így könnyen fejbe ver! Okosan és mértékkel kortyolgassuk ezt a fantasztikusan finom fűszeres téli italt!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy forralóba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst, a hüvelyes kardamomokat, a szegfűszeget, a meghámozott, és szeletekre vágott gyömbért, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, felforraljuk, majd takarékon 5 percig főzzük gyöngyözve, majd a tűzről levéve legalább 10 percet pihentetjük, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak.
Közben a narancsot és az almát vékonyan felkarikázzuk, egy fazékba tesszük, hozzáadjuk a bort és a konyakot, a rozmaringot és a fűszeres szirupot, és tűzre téve felmelegítjük, de még forrpont előtt elzárjuk, 10 percet pihentetjük, majd a mézet elkeverjük benne, és melegen poharakba, bögrékbe merjük, így kínáljuk.
Bár édes italról van szó, annyira finom, hogy férfiak sem szokták visszautasítani. Kínálhatjuk aperitívként, de nagyon jól működik digesztív italként is, az étkezés lezárására: olasz éttermekben gyakran a ház ajándéka egy kupica limoncello a számla mellé, mert jótékonyan hat az emésztésre. Akármikor is fogyasszuk, jól behűtve kínáljuk, akár előhűtött pohárkába öntve vagy jégkockával.
A limoncello citromhéj, alkohol és cukorszirup keveréke, a limoncinóba ezek mellett belekerül a citrom kifacsart és leszűrt leve is. Mindkettő nagyon finom, és gyakorlatilag kétszer 10 perc alatt elkészíthető, igaz, hogy 3 hét pihentetésre is szükség van a két munkamenet között, hogy a citromhéj aromái kellően kioldódjanak az alkoholban. Mivel a citrom héját használjuk, mindenképpen kezeletlen gyümölcsöt vásároljunk ehhez a mennyei italhoz, ami szerencsére már egyre több áron megfizethető áron is beszerezhető.
Hozzávalók 1 literhez:
Elkészítés: A citromokat alaposan megmossuk, egy zöldséghámozóval a citrom sárga héját lehámozzuk úgy, hogy minél kevesebb fehér kerüljön rá, mert ettől keserű lehet. Ha limoncinót készítünk, akkor a levét is kifacsarjuk. A citrom héját (és levét) a vodkával egy befőttesüvegbe tesszük, összerázzuk, lezárjuk, és 3 hétig pihentetjük, időnként összerázzuk.
Az érlelési idő elteltével a 35 dkg cukrot 5 dl vízzel sziruppá főzzük, kicsit hűlni hagyjuk. A citromos alkoholt leszűrjük, és a sziruppal elkeverjük, majd üvegbe töltjük és lezárjuk.
Alaposan lehűtve vagy jégkockával kínáljuk.
A franciáknál almaborként kedvelt cidre, az angolszász országokban inkább buborékosabb, sörre emlékeztető cider az almalé erjesztett változata, viszonylag alacsony alkoholtartalommal, nagyon kellemes, illatos, gyümölcsös ital. Nálunk nem annyira ismert és elterjedt, pedig híres almatermelő vidékeink vannak, itt is meghonosodhatott volna ennek a remek italnak a kultúrája, bár talán az utóbbi években egy-két külföldi márka kezdi megvetni a lábát a hazai piacon is. Lehet, hogy még egyszer felfedezzük magunknak ezt az enyhén pezsgős, gyümölcsös finomságot?
A cider nemcsak kellemes ital és frissítő, hanem savtartalmának köszönhetően nagyon jó húspuhító is. Az almabor savassága fellazítja a húsok rostjait, amitől nagyon finom puha, omlós lesz, a főzés során a szesz elillan az ételből, csak a gyümölcsös aromák és illatok maradnak, és a fűszeres lé isteni szafttá fő.
Ünnepi fogásként is bátran megállja a helyét, kiegészítésként egy kis gyömbéres-mézes alma készült hozzá, amit szintén egy kis cider segítségével érdemes megpárolni. Csodás őszi fogás, csak ajánlani tudjuk!
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst lehártyázzuk, és 1 centis szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és mustárral bedörzsöljük. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, a hússzeleteket a forró vajban körbesütjük, meghintjük a liszttel és a tárkonnyal, majd felöntjük 4 dl ciderrel, és félig lefedve takarékon pároljuk 25 percet.
Közben az almát félbevágjuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk. A maradék vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, az almaszeleteket belerakosgatjuk, meghintjük a gyömbérrel, meglocsoljuk a mézzel, megforgatjuk az almacikkeket, majd meglocsoljuk a maradék 1 dl ciderrel, és fedő alatt 6-7 perc alatt megpároljuk.
A puhára párolódott szaftos húst az almával tálaljuk, köretnek krumplipürét vagy akár (narancsos) párolt rizst kínálhatunk.
Fűszeres, illatos, nagyon egyszerű és hihetetlen otthonosságot áraszt ez a forró almás ital, ami gyerekek és felnőttek kedvence is lehet, ugyanis készíthetjük alkoholmentesen és felnőtt változatban. Teljesen természetes, testet-lelket átmelegít, isteni illatokkal tölti meg a lakást, köszönhetően az almának és a télies hangulatú fűszereknek.
Nagyon finom és tényleg pofonegyszerű, a virgin változat bármikor bevethető, felnőtteknek egy kis ciderrel is megbolondíthatjuk, ez az erjesztett, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (4,5%) almaitallal felturbózott változat sem nagyon ütős, de mégis extrán különlegessé teszi.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst és a szegfűszeget, és tűzre téve 10 percet gyöngyöztetve főzzük, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak. Közben az almát kicsumázzuk és apróra kockázzuk. A fűszeres vízhez adjuk az almalevet és az almát, felforraljuk, és 2 percet főzzük, hogy az almakockák kicsit megpuhuljanak, ha édesebben szeretjük, akkor adhatunk hozzá egy kis mézet vagy juharszirupot is.
A tűzről levéve azonnal kínálhatjuk kancsóba töltve és poharakba mérve, vagy felnőtteknek ekkor adhatjuk hozzá a cidert, és így kínáljuk, kortyoljuk.
Pikk-pakk elkészül, elronthatatlan és határozottan feldob minden fogást, legyen az előétel, főétel vagy desszert. Ugyanúgy passzol egy sajtos falatkához, krémes pástétomhoz, mint sült hús vagy steak mellé, de még egy komolyabb csokifelfújt vagy brownie mellett is remek ellenpont a fűszeres-vörösboros, mélybordó pácolt szőlőszem. Tényleg 10 perc munka van vele, és fantasztikusan finom, az ecetnek és a cukornak köszönhetően valószínűleg sokáig eláll, de ezt még nem teszteltük.
Fűszerként most fahéj, szegfűszeg, koriander és pár szem borókabogyó került a befőtt levébe, minél többet áll, annál aromásabb. Jó tudni, hogy az ízetlenebb vagy akár épp puhulásnak induló szőlőfürt is megmenthető ezzel a módszerrel: a savanyúbb, nem túl karakteres szőlőt is felvidíthatjuk, ha fűszeres befőttnek készítjük el, a puhuló gyümölcs is megmenthető, mert a folyadéktól szépen kikerekedik, nem mellesleg isteni finom is lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt alaposan megmossuk, leszemezzük, vagy ollóval levagdossuk a fürtről. Leszárítjuk, majd tiszta befőttesüvegbe tesszük.
A fűszereket, a cukrot, a bort és az ecetet egy lábasba tesszük, felforraljuk, és 5 percig főzzük, míg a cukor teljesen felolvad. A forró levet a szőlőre öntjük, hogy teljesen ellepje, majd az üveget lezárjuk. Hagyjuk kihűlni, és 24 órát pihentetjük, csak azután kóstoljuk, tálaljuk.
Hűteni nem szükséges, kóstolás előtt legalább 24 órát érleljük a fűszeres szőlős csemegét.
Igazi nyilem-nyalom finomság ez az édes és krémes ital, méltó kihívója a házi Baileys-nek és a tojáslikőrnek, csak éppen nagyon csokisan, árnyalatnyi mogyorós beütéssel. Kókuszkrémmel készül, ami nagyon telt és gazdag ízt ad a kényeztető italnak, de ennek hiányában felforralt, majd lehűtött tejszínnel is elkészíthető.
Elronthatatlan finomság, ami gasztroajándéknak is tökéletes csinos kis üvegbe zárva, a receptet érdemes elmenteni a most még távolinak tűnő, de suttyomban nagyon is közelgő karácsonyra gondolva. Isteni finomság 10 perc alatt, ami ünnepi koccintásokkor is sikert arat!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét összetördeljük, és gőz felett egy tálban vagy mikróban 2×1 perc alatt megolvasztjuk. A Nutellát 1 dl forró vízzel elkeverjük.
Az összes hozzávalót turmixba öntjük, és 2-3 perc alatt összemixeljük, majd üvegbe töltjük, és legalább 12 órát a hűtőben érni hagyjuk.
Kis poharakba vagy kelyhekbe töltve kínáljuk, ízlés szerint jégkockát is tehetünk bele.
Hűtőben tárolva 2 hétig tökéletesen eltartható.
A franciák egyik kedvelt nyári csemegéje a vörösboros őszibarack, a peches au vin (pes-o-ven), ez az egyszerűségében nagyszerű, könnyű édesség, amit magában, vaníliafagyival vagy kis mascarponével, friss sajttal fogyasztanak, de még érettebb, karakteresebb sajtok kísérőjének is gyakran tálalnak.
Fűszeres, gyümölcsös, a bor kellemesen sziruposra fő, a barack benne szinte nyers, a pár perces főzéstől és a cukortól csupán egy kicsit lágyabb lesz. A fűszerezés bátran variálható, a fahéj és a vanília mellett használhatunk hozzá csillagánizst, szegfűszeget, de akár gyömbért, kardamomot is, és nem kell hozzá a legdrágább bor, egy közepes kategóriájú, könnyű vörösbor tökéletesen megteszi.
Őszibarack vörösborban
Hozzávalók:
Elkészítés: A gyümölcsöt forró vízbe tesszük 1 percre, majd leszűrjük, a héját lehúzzuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk, meghintjük 2 evőkanál porcukorral, és 20 percre félretesszük.
Közben a vörösbort egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a csillagánizst, a fahéjat, a zöldséghámozóval vékonyan lehúzott narancshéjat, a félbevágott vanília kikapart magjait és a hüvelyét is, valamint 3 evőkanál porcukrot, és közepes lángon 10 percet forraljuk.
A fűszeres forhoz öntjük a barackot a kiengedett levével együtt, újraforrástól 2 percet főzzük. A tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük néhány órára, hogy frissítően hűs legyen, és az ízei összeérjenek.
Ízlés szerint kelyhekbe vagy tálkákba merve tálaljuk, kínálhatunk mellé vaníliafagyit, mascarponét…
Forró nyári estéken a legjobb ital a fröccs, amit egy illatos, gyümölcsös borral önmagában is kellemes és kerek ital, de ínyencek megbolondíthatják egy kis gyümölccsel, szörppel, likőrrel, zöldfűszerrel. Most 3 izgalmas málnás változatot mutatunk.
Bodzás-málnás fröccs
Hozzávalók: 1 dl fehérbor, 1 dl szóda, 2 cl bodzaszörp, 5-6 szem málna, jég
Elkésztés: A pohárba jeget teszünk, beledobjuk a málnát, rálocsoljuk a szörpöt, kanállal kicsit összetörjük a gyümölcsöt, majd felöntjük a fehérborral és a szódával.
Málnás rozéfröccs
Hozzávalók: 1 dl rozébor, 1 dl szóda, 2 cl málnaszörp, 2 levél bazsalikom, 2 karika citrom, jég
Elkészítés: A pohárba jeget teszünk, ráöntjük a szörpöt, beledobjuk a bazsalikomot és a citromot, kicsit összetörjük, hogy kicsalogassuk az aromákat, majd felöntjük a rozéval és a szódával, megkeverjük.
Málnás Aperol-spritz
Hozzávalók: 1 dl fehérbor, 1 dl szóda, 3 cl Aperol, 2 karika narancs, 4-5 szem málna, jég
Elkészítés: A narancsot és a málnát a pohárba tesszük, ráöntjük az Aperolt, kicsit összetörjük, majd jeget adunk hozzá, majd felöntjük a borral és a szódával, kissé átkeverjük fogyasztás előtt.
Ennek az oka, hogy a gin az egyik legismertebb és legnépszerűbb koktél alapanyag, mely tökéletes választás abban az esetben, ha könnyen elkészíthető, mégis ütőképes és ízletes italokkal szeretnénk meglepni vendégeinket egy összejövetelen.
Az egyik legismertebb gin koktél minden kétséget kizáróan a gin tonik, azonban mégis nagyon kevesen tudják, hogy milyen tulajdonságokra kell odafigyelni ahhoz, hogy kiváló végeredmény szülessen egy ilyen ital elkészítésekor. Az alábbiakban azonban minden kérdésre megpróbálunk válaszolni!
Adja magát a kérdés, hogy koktélkészítéskor miért válasszunk gin alapú megoldásokat? A legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy a gin egy rendkívül karakterisztikus ital, mely a boróka mellett a legkülönfélébb gyógynövényeket vonultatja fel, ennek megfelelően pedig olyan aromavilágot kínál, amit egyetlen másik italhoz sem lehetne egyértelműen hasonlítani.
A legismertebb koktélok között tehát nem véletlenül találunk többet is, ami a ginre épül fel, jelenleg a szakma több ezer gin koktélt ismer, de általánosságban elmondható, hogy a legjobb koktélokat minden esetben egy-egy jó minőségű gin teszi igazán különlegessé. Mindez olyan egyszerű receptek esetén is igaz állítás, mint a gin tonik!
Hogy miért a mai napig a gin tonik az egyik legismertebb koktél a világon? Erre nehéz lenne érdemben válaszolni, hiszen gyakran nem a logika diktálja az egyes trendek vagy klasszikusok születését, de az biztos, hogy egy olyan legendás kombinációról beszélünk, amit egymás nélkül már nehezen képzelhetünk el.
Merthogy a gin tonikban az összekeveredő gin és tonik annyira harmonikus egységben és összhangban képesek meglenni, és olyan különleges ízvilágot tárnak elénk, melyeknél nagyobb egységet csak kevés más összetevő képes előidézni a szájban.
Az alkoholos és csípős gin, valamint a frissítő szénsavas üdítőital elegye mindenkinek örökre beleivódik az emlékezetébe, ha egyszer megkóstolta, pláne egy ízléses díszítés társaságában, amihez gyakran alkalmaznak citromot.
A mai koktélokra rendkívüli módon jellemző a cukortúladagolás. Rengeteg különféle szirupot és egyebet kell alkalmazni ahhoz, hogy elnyerjék végleges formájukat. A gin tonik azonban ezen a téren is a hagyományos utat követi. Itt nincs cukortúladagolás, nem is az édeskés, mint inkább a fanyar ízek dominálnak benne, amivel frissítő hatása csak tovább növelhető. Pláne citrommal kent pohár, vagy citromkarikás díszítés esetén.
Forrás: Canva
Noha rengetegen kísérleteznek azzal, hogy minél különlegesebb ízvilágú gin tonikot készíthessenek, és akadnak is olyan receptek, melyek alaposan feldobják a klasszikus élményt, azonban általánosságban elmondható, hogy a kérdéses koktél ízvilága a jó minőségű ginnel emelhető a legmagasabb szintekre.
Ennek az oka nem más, minthogy minden egyes ginnek megvan a maga karakteressége és jellegzetessége, mondhatni aromavilága, ami természetesen egy koktélban is megmutatja az erejét. Példának okáért a Bombay Sapphire Gin alkalmazásával egy erőteljes gyógynövényes jegyeket felvonultató koktél születhet, hiszen egy több évszázados receptre épülő italról van szó, melyben tíznél is több különféle gyógynövény található.
A boróka mellett van benne koriander, mandula, angyal- és édesgyökér, Orris gyökér, kubeba bors, de még citromhéj is, melyek képesek hihetetlen komplexitással feldobni egy olyan egyszerű koktélt, mint a gin tonik.
Kiemelhető a sorból azonban más prémium gin is, mint amilyen a Hernő Bio Gin, ami azon túl, hogy egy tipikus londoni száraz variáns, a klasszikus borókás jegyek mellett erőteljes virágos sajátosságokkal rendelkezik. Nem véletlenül, hiszen legalább nyolc különféle, minden elemében bio növényi alapanyagból áll össze, így a boróka mellett vanília, koriander és még bors is található benne, melyek jóvoltából elképesztően eredeti gin tonik születhet.
Természetesen érdemes lehet kísérletezni a különféle ízesített ginekkel is, hiszen valóban mindegyik termék módosítja egy kicsit a koktél ízét, lévén ebben a keverékben valóban az alkoholos alap biztosítja a végeredmény változatosságát.
Most, hogy már tudjuk, milyen fontos a végeredmény a gin tonik tekintetében a jó minőségű gin alkalmazása, itt az ideje elsajátítani ennek a klasszikus italnak a receptjét. Szerencsére sem az összetevők mennyisége, sem más egyéb tekintetben nem nevezhető bonyolultnak, a recept nagyon könnyen megjegyezhető, de a fenti irányelveket mindenképpen vegyük figyelembe az elkészítés során, azaz legyen minél jobb minőségű és minél frissebb az alapanyag!
A hagyományos gin tonik elkészítése rendkívül egyszerű. Az első és legfontosabb, hogy a jeget – amivel kapcsolatban a legjobb, ha jégkockákkal dolgozunk – egy pohárba tesszük. Használjunk nagyobb poharat, a legjobb, ha 2-3 deciliterben gondolkozunk vele a fenti recept, illetve arányok miatt.
A pohárba töltött jégre ráöntjük a jó minőségű gint, majd a tonikot is, amit alaposan megkeverünk egy hosszabb kanállal vagy valamilyen keverőpálcával. Ízlés szerint hozzáöntjük egy fél citrom frissen facsart levét. Utóbbit sokan kihagyják a sorból a gin alapvető tulajdonságainak függvényében.
Egy újabb keverést követően egy bevágott citromkarikával díszített pohárban szervírozzuk és még hidegen fogyasztjuk.
A tojáslikőr leggyakrabban tiszta szesszel vagy vodkával készül, és ezeknek az erőteljes, durvább alkoholoknak bizony időre van szükségük, hogy megszelídüljenek az édes likőrben. Ha az utolsó pillanatban jut eszünkbe, hogy milyen jó is lenne vendégvárónak, vagy családilag koccintani az édes, vaníliás likőrrel, akkor is van megoldás, mégpedig a fehér rumos változat. Barna rummal is készíthető, de ennek íze és színe is más lesz, így mi a fehér rumot javasoljuk. Ezzel már néhány óra alatt tökéletesen összesimulnak a likőr aromái.
Bár tényleg nagyon egyszerű ennek az italnak a készítése, csak akkor álljunk neki, ha tényleg friss tojással tudunk dolgozni. Mivel a tojáslikőrhöz csak a sárgákra van szükség, így lesz egy csomó maradék fehérjénk, semmiképp se dobjuk ki: használjuk fel, és süssünk belőle habcsókot vagy ünnepi desszertnek Pavlova-tortát!
Tojáslikőr
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet és a tejszínt egy edénybe öntjük, hozzáadjuk a porcukor felét és a félbevágott vaníliarudat, felforraljuk, majd a tűzről lehúzva hagyjuk kihűlni.
A tojássárgákat habosra keverjük a porcukor másik felével, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a kihűlt vaníliás tejet és a fehér rumot. Átszűrjük sűrű szitán, üvegbe töltjük, és egy éjszakát a hűtőben érleljük.
Másnapra már összeérnek az ízek, nagyon finom, krémes ital lesz.
A bombardino alapja krémes és édes tojáslikőr, amit a legenda szerint brandyvel és kávéval kombinálva melegített össze, majd tejszínhabbal koronázva kínálta kitalálója, egy Genovából a hegyekbe költözött élelmes olasz fiatalember az egyik hüttében. A hidegből betérők olyan italt kértek, ami nem tea, nem kávé, de forró, édes és alkoholos. Olyan ütősre sikeredett a forró koktél, hogy bombasztikusnak találták a vendégek, így kapta az "il bombardino" nevet, és elterjedt nemcsak az olasz Alpokban, de Ausztiában és Franciaországban is átvették a síelők kényeztetésére, sőt már nálunk is egyre népszerűbb a téli szezonban.
Mint minden népszerű italnak, a bombardinónak is több variációja létezik, készülhet könnyedebben tejjel hígítva, ütősebben pedig kávéval, a brandy helyett pedig kerülhet bele rum vagy whisky is, a neve pedig ilyenkor változik:
Új trendként pedig energiaitallal is készítik, no, úgy már igazi bomba lehet!
Bombardino
Hozzávalók 4 adaghoz:
Elkészítés: A tojáslikőrt, a tejet és a brandyt forralóba öntjük, és kevergetve összemelegítjük, de nem forraljuk, mert az alkohol elillan. Poharakba öntjük, tejszínhabot kanalazunk vagy nyomunk a tetejére, és fahéjjal meghintve azonnal kínáljuk.
