Pikk-pakk kikeverhető a tészta, ami egy kukoricaliszttel és kis tejszínnel felturbózott sütőporos palacsintatészta. A kukoricaliszttől ropogós, a sütőportól kissé pufók, mártogatósokkal vagy szószokkal isteni finom ez a jellegzetes street food fogás. Nézzétek meg a videóban, mennyire egyszerű elkészíteni, utána pedig jön a részletes recept.
Corn dog
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a kukoricalisztet, a porcukrot, a sót és a sütőport tálba mérjük, összekeverjük. Egy másik edénybe kimérjük a tojást, a tejet és a tejszínt, összekeverjük, majd a folyékony és száraz alapanyagokat összekeverjük: sűrű palacsintatésztát kapunk. Egy magasabb pohárba vagy bögrébe öntjük.
A virsliket fapálcára húzzuk, megmártjuk a tésztában, és forró olajban pirosra sütjük. Amikor megsült, papírtörlőre szedjük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot. Szószokkal, mártásokkal kínáljuk.
A hamburger rengeteg féle lehet. A retró hamburger édes zsemlében csalamádés húspogácsa volt, rengeteg helyen volt kapható – ezek mára jószerivel eltűntek, és bár gyorséttermekben minden sarkon vehetünk "klasszik" hamburgert, mára már a menő éttermek szinte mindegyikében megjelent valamilyen ínyenc változatban a hamburger – néha irreálisan magas összegért.
Persze nem mindegy, miből készül a húspogácsa: klasszikusan marhahúsból, de lehet szaftos kacsából, karakteres bárányból, esetleg halból – vagy nem is húspogácsa, hanem zöldséges vagy tofus vega burger? Mi minden kerül még a buciba? Egy levélke saláta, egy karika paradicsom – vagy van benne bőséggel rukkola vagy madársaláta, friss és szezonális zöldség, van-e benne sajt, és ha igen, milyen? A ketchup mellett kerül-e bele más szósz, kapunk-e mellé sült krumplit vagy más köretet? A lehetőségek száma végtelen, kóstolni sokfelé érdemes, de elkészíthetjük otthon is – kikísérletezhetjük a nekünk tökéleteset, de nem mellesleg jó játék is! Ehhez mutatunk 3 receptet!
Klasszikus marhahúsos hamburger
Mikes Márk gasztroblogger és bormester, sommelier a bucit is maga süti, a húspogácsa marhahúsból készül, és semmi más nem kerül bele, csak egy kis só és 30% zsiradék, pontosabban marhafaggyú, hogy ne legyen száraz. A zsiradék kisül belőle, egyáltalán nem lesz zsíros, nehéz, de mégis szaftossá teszi a hamburgert.
Márk a félbevágott bucik vágott felületét kicsit lepirítja, hogy a szószok ne áztassák el: nem csak ketchup, hanem házi majonéz is kerül bele. Igen, házi! Ha már magunk készítjük a hamburgert, érdemes pár percet szánni a majonézre, mert a házi sokkal finomabb.
Emellett kerül bele még sült bacon, sajtból cheddar, csemege uborka, pár karika lilahagyma, saláta is…
A receptet videón itt találjátok >>
A recept részletes leírását pedig itt >>
Vegán hamburger
Ez a gazdag szendvics húsmentesen, sőt vegán változatban – csak növényi alapanyagokból – is elkészíthető. Nem ugyanaz az íz és textúra, de nem is ez a cél: nagyon finom, tartalmas, fűszeres pogácsa kerülhet a bucikba a salátafélék és szószok közé ezzel a recepttel.
A vegán "hamburgerhez" 40 dkg főtt (vagy konzerv) csicseriborsót, 35 dkg főtt (vagy konzerv) kukoricát fél csokor korianderrel vagy petrezselyemmel, 1 kávéskanál őrölt pirospaprikával, 1 kávéskanál őrölt korianderrel vagy curryvel, 1 kávéskanál őrölt köménnyel, 1 citrom reszelt héjával, ízlés szerint sóval és 3 csapott evőkanál liszttel egy konyhai késes robotgéppel finomra mixeljük, ha szükséges, egy kevés olajat adhatunk hozzá. A masszából lapos pogácsákat formázunk, lisztbe forgatjuk, és hűtőbe tesszük fél órára. Ezután kevés olajat hevítünk egy serpenyőben, és 5-5 perc alatt mindkét oldalán aranybarnára, ropogósra sütjük.
Salátával, paradicsom- és hagymakarikával, pestóval rétegezzük a buciba…
Gourmet hamburger
Hogy mitől lesz gourmet egy burger? Elsősorban a minőségi alapanyagoktól. A húspogácsa készülhet darált kacsamellhúsból vagy bárányból – ezek a legtrendibbek, de hallal is érdemes próbálkozni. Míg a kacsamellet és a bárányt érdemes egy kis zsiradékkal ledarálva, megformázva sütni, a halak esetében darálva vagy pépesítve csak a lazaccal próbálkozzunk – ez a hal elég zsíros ahhoz, hogy szaftos pogácsát kapjunk. A többi halfélét érdemes filéként megsütni, és így tenni a buciba.
A kiegészítőkkel is megemelhetjük a hamburgert: a szószok nagyon fontosak, karaktert adnak az ételnek! A ketchup helyett használhatunk fűszeres chutney-t, hagymalekvárt, a majonéz helyett gribiche-mártást. A gribiche mártás amúgy is elképesztő, rengeteg ételt feldob: a házi majonézbe finomra vágott keménytojást és csemege uborkát teszünk, finomra vágott petrezselymet és tárkonyt, ezekkel keverjük el.
Diós brownie fagyival és csokiöntettel
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Az étcsokit összetördeljük, tálba tesszük, és gőz fölött felolvasztjuk a vajjal. Közben habosra keverjük a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral, majd a felolvadt, gőzről levett csokoládéhoz adjuk. Beleszitáljuk a lisztet, végül belekeverjük a darabolt diót. Ez a mennyiség egy kisebb tepsihez elég /legalábbis ha magasra szeretnénk/.
Kb. 20 perc alatt készre sütjük.
Mikor még langyos, vaníliafagyival és csokiöntettel tálaljuk.
A receptet és a fotót Dobai Kitty küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
Brutális brownie muffinformában
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokit és a vajat gőz fölött megolvasztjuk, kicsit hűlni hagyjuk.
A tojásokat a porcukorral habosra keverjük. Lassan, folyamatosan kevergetve hozzáadjuk a vajas csokit és a lisztet is, csomómentesre keverjük.
A muffinformákat kikenjük, lisztezzük, majd egyenletesen elosztjuk benne a csokis masszát.
Előmelegített sütőben 200 fokon 8-10 perc alatt megsütjük, hogy még folyós legyen a belseje.
A receptet és a fotót Dobai Kitty küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
A francia változat készülhet sütőben sütve is, ekkor a tejszínes tojásba mártott kalácsot kivajazott sütőtálba rétegezik, a rétegeket meghintve cukorral, majd összesütik. Igaz, a sós bundás kenyér is készülhet sütőben, mint ennél a változatnál >>
Elsőre furcsa lehet nekünk ez az édes változat, de érdemes kipróbálni: jó reggelialternatíva hétvégi, ráérős, pihenős reggelekre, de akár vacsorára is, a gyerekek kedvére.
Édes bundás kenyér
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást tálba ütjük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a fahéjat és a tejszínt, és villával felverjük. A vajat serpenyőbe tesszük, felolvasztjuk. Amikor már forró, a kenyérszeleteket megmártjuk a tojásban, és a vajon mindkét oldalukat 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük. Ízlés szerint lekvárral, gyümölccsel tálaljuk.
Izgatottan kértem ki életem első csípős hamburgerét. Kíváncsi voltam, tényleg olyan vörös-e a buci, mint a képeken. Amint sikerült kiszedni a csomagolásból, előbukkant a tűzvörös zsemle, tetején az ismerős szezámmagokkal. Ezt a színt állítólag a paprikától és paradicsomtól kapja, de ha nem vagyunk ennyire jóindulatúak, akkor gyanakodhatunk ételszínezékre is. Számomra furcsa volt a vörös zsemle látványa, végig arra gondoltam, hogy nem lehet túl egészséges. Állítólag a piros színtől az emberek megéheznek, tehát a célnak megfelelő.
Az első harapás után még nem éreztem semmi égető érzést. A marhahús, a paradicsom, a saláta és a cheddar sajt mind jól kivehetőek voltak. Kósza bacont és hagymakarikákat szintén találtam benne, amiket eleinte picit túlzásnak éreztem, de pár falat után megtetszett az ízek párosítása.
Boldogan falatoztam és forgattam a kezemben lévő burgert, amikor egyszeriben elöntött a forróság. Jalapeno paprikára haraptam, jó adag csípős szósszal! Azt hittem, ez a kezdeti égető érzés lassan elmúlik, de egyre jobban csípni kezdett. Éreztem, hogy a fejem búbja is elkezd viszketni, de itt még nem állt meg a dolog. Már a szemem is könnyezett, így gyorsan kortyoltam egy kevés vizet. Az Angriest Whopper a csípősségi teszten nálam átment! Három korty után magamhoz térve, kétségbeesve szemeztem a hatalmas hamburgerrel.
Csípősségét és méretét felmérve nem tudtam volna egyedül megenni, ezért megkértem az egyik barátomat, segítsen az elpusztításában. A tünetek nála is hasonlóképpen jelentkeztek. Először nem érzett semmit, majd egyszerre égni kezdett a torka. Sűrűn pislogva, nagy nehezen sikerült teljesen eltüntetnünk a hamburgert.
Akik szeretik a csípőset, azoknak telitalálat az Angriest Whopper. Igaz, a hamburger nem olcsó (1500 Ft), de garantáltan leizzaszt mindenkit. Nem pici burgerről beszélünk, jóval nagyobb az átlagos hamburgereknél. Ami pedig a zsömlét és a róla keringő pletykákat illeti, ledöntöm őket. A zsömle lehet, hogy tartalmaz paprikát, viszont én egyáltalán nem éreztem csípősnek. Amikor mégis, az a gondosan elrejtett jalapeno és szósz érdeme volt. Nagyon cseles! Kétlem, hogy újra megkóstolnám, de bátran ajánlom azoknak, akik könnyekig szeretnének hatódni egy hamburger láttán.
Hosszú évek óta fogyasztják, és közkedveltségük egyre növekszik az ízletes, szaftos hamburgereknek. Nemrég még csak hamburgerzsemléből, húspogácsából és egy salátalevélből álltak.
Olyan új hozzávalókkal, mint a gorgonzola, a scampi vagy a szejtán az egyszerű töltött zsemléből igazi kulináris ízélmény válik, ám az ilyen burgerekbe nem lehet minden sarkon belebotlani. De semmi baj, hisz ezeket saját magunk is elkészíthetjük.
Részletes recept hamarosan, de a videó alapján is elkészíthetitek!
A kezdetek
Szinte hihetetlen, de az Oreo története 104 évvel ezelőtt kezdődött. Az amerikai Nabisco manufaktúra készítette az eredeti kekszet 1912-ben. Akkor még nem gondolták, mekkora sikere lesz süteményüknek. Megalkották újdonságként, és az Oreo azonnal letaszította a trónról addigi legnépszerűbb terméküket, a Hardtack nevű kekszet, és a csúcsra tört.
Az Oreo név többféle eredetre is visszavezethető. Semmiképpen sem szerették volna, hogy újdonságuk tucattermék legyen, így kitaláltak számára egy aranyszínű csomagolást, ami segített kitűnnie a többi keksz közül. Így került a polcokra az aranyszínű fémdoboz, átlátszó tetővel, benne a csokis keksszel. Izgalmas volt, és egészen más, mint a többi áru. Ráadásul az Oreo első két betűje, vagyis az „or” franciául aranyat jelent. Egyszerű, de nagyszerű!
A másik lehetséges névadás szerint: az eredeti Oreo formája is más volt a kezdetekben, a legelső kekszek domborúak voltak, az Oreo név akár innen is származhat, görögül ugyanis a domb, hegy neve igencsak hasonlatos a híres kekszéhez (όρος – óros).
Ahogy teltek az évek, a keksz több változáson ment keresztül, íze és alakja is megújult. Mostani formáját, azaz a kerek, virágmintás és feliratos alakját csak 1952-ben nyerte el, William A. Turnier terve alapján. Az Oreo mintázata mára a márka részévé vált: a négylevelű lóherék mellett az egykori gyártó Nabisco kiváló minőséget jelképező logója is megtalálható a kekszen.
A híres fehér tölteléket Sam Porcellónak köszönhetjük, akit élete végéig Mr. Oreónak hívtak. Hiába, a név kötelez. Az utolsó változtatás 1990-ben történt, amikor a zsírt növényi olajra cserélték benne.
Oreo-számok
Amióta először piacra dobták, több mint 490 billió darabot ettek meg belőle, így minden idők legjobban fogyó kekszének számít. Ha ezt a 490 billió kekszet nem fogyasztják el (bár nehéz neki ellenállni), hanem egymásra tornyozzák, a torony olyan magas lenne, hogy hatszor elérne a Holdig és vissza. Belegondolni is szédítő. A másik érdekesség, hogy míg a nők 41 százaléka szétcsavarva, addig a férfiak 84 százaléka egészben eszi.
Napjainkban
Mára az Oreo olyan népszerűvé vált, hogy rengeteg fajtájára rábukkanhatunk szerte a világban. Az eredeti forma mellett készítenek óriás és mini méretű változatot is belőle, focilabda formájút vagy halloweeni kiszerelést. A fogyókúrázóknak sem kell aggódniuk, az ő kedvükért kalóriacsökkentett változatban szintén megtalálható. Ízekben sincsen hiány, sokfélével találkozhatunk: epressel, citromossal, Japánban például igen népszerű a zöld teás változat, míg Thaiföldön a narancsos Oreo viszi a pálmát.
A cukrászokat is megihlette a keksz: számtalan süteménybe belecsempészték már. Igaz, egyesek úgy gondolják, sokféleségével eltűnik az igazi lényeg, de ahány ház, annyi szokás. A hazai piacra a Mondelez vezette be, azzal a nem titkolt céllal, hogy Magyarországon is a legnépszerűbb keksz legyen.
Kétségkívül betalált nálunk is a csokis álom, de sokak szerint nem versenyezhet a hazai Pilóta keksszel. Tulajdonképpen az amerikaiaknak az az Oreo, ami nekünk a Pilóta, az a keksz, amiből mindig van otthon tartalékban, amin generációk nőttek fel, ami a gyerekkori otthonosság egyfajta szimbóluma, vagyis nem egyszerűen finom, de érzelmileg is sokat jelent. Lehet, hogy ez a titok. Meg a jó marketing.
Bármi álljon is népszerűsége mögött, érdemes egyszer mindenkinek kipróbálnia és picit kísérleteznie vele. Finom kis desszerteket lehet vele kreálni, de akár házilag is elkészíthető a nagyon csokis keksz, amit aztán öröm lesz behabzsolni. Persze csak módjával! 🙂
Természetesen Amerikából érkezik ez a süti is, ahogy a brownie és a cookie másik kereszteződése, a brownie cookie. Első készítője talán nem tudta eldönteni, hogy a két népszerű süti közül melyiket süsse, így rétegezte a kettőt, de az is lehet, hogy egyik gyereke brownie-t, a másik pedig ropogós cookie-t szeretett volna, és így oldotta meg, hogy mindkettőnek kedvében járjon. A legvalószínűbb viszont, hogy ötvözni akarta az omlós, olvadós brownie-t és a ropogós kekszet, hogy egy elképesztően gazdag és meglepő desszert szülessen.
Brookie
Hozzávalók:
A brownie-hoz:
A cookie-hoz:
Elkészítés: A brownie-hoz a csokoládét a vajjal mikróban egy perc alatt megolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és a tojást, elkeverjük, majd mehet bele a liszt és a mandula, alaposan összekeverjük, és egy kikent, lisztezett tepsibe simítjuk.
A felső réteghez az olvasztott vajjal elkeverjük a cukrot, majd hozzáadjuk a tojást és a sütőporral elkevert lisztet, simára keverjük, majd a brownie-rétegre kanalazzuk.
Megszórhatjuk durvára vágott csokival, majd 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.
Nagyon szeretjük a sajttortát, mert ellenállhatatlanul finom, nem pepecselős, tésztára sincs szükség, hiszen vajas keksz az alapja, rajta pedig sok-sok töltelék. Ha van egy jó receptünk, akkor szinte elronthatatlan. Kísérőnek készíthetünk hozzá gyümölcsragut vagy -pürét, jól illik hozzá mindenféle bogyós és citrus is, de vannak, akik csokiszósszal vagy sós karamellel kedvelik inkább.
A sajttortához hasonló desszerteket már régóta készítenek, de krémsajtot csak a 19. század végétől készítenek, és csak a 20. század eleji pasztörizálás felfedezésének köszönhetően kerülhetett boltba a „cheesecake” legfőbb alapanyaga. És hogy miért New York? Ezt legjobban Váncsa István gasztronómus és újságíró foglalja össze szakácskönyvében.
„A recept nevében szereplő New York-i kitétel arra látszik utalni, hogy a sajttorta valami speciálisan újvilági és ezen belül is nagyvárosi képződmény, azaz modern, hiperurbánus, angolszász, és persze globalizációíze van. Holott, ahogy Karinthy mondaná, már a régi görögök is ismerték a sajttortát, és ezt most nyugodtan vehetjük szó szerint. Ismerték. Ahogy később ismerték a rómaiak is, ők pedig magukkal vitték Európában mindenhová. A reneszánsz lényegében a sajttorta első virágkora volt.
Némelyek szerint a történelem nem más, mint út a tökéletes sajttorta felé, az út eleje a múlt idők homályába vész, vége pedig, a tökély elérhetetlen voltából következően, nincs is egyáltalán. Mindenesetre forradalmi jelentőségű áttörés zajlott 1872-ben, a krémsajt feltalálásakor, egy másik pedig 1912-ben, amikor James Kraft kifejlesztette a krémsajt pasztőrözésének metodikáját, s ezzel kezdetét vette a sajttorta történetének legújabb kora. Érdekes viszont, hogy Magyarországot a sajttorta nem igazán érintette meg, sőt, nálunk a sajttorta szó valamifajta sörkorcsolyát jelent: sajtlapok, közöttük mindenféle sajtkrémek, körözött, satöbbi, torta formájúra alakítva és cikkekre vágva. Jó dolog ez, bár a világ más tájain tán nem is ismert, legalábbis én sehol semmi hasonlót nem láttam a határainkon kívül, épp ezért, ha a sajttorta szó megfelelőjét valamilyen idegen nyelven látjuk leírva, például úgy, hogy cheesecake, az nem a magyar hidegkonyha föntebb ismertetett jeles produktumára vonatkozik, hanem egy tortára, ami szinte csak töltelékből áll, viszonylag könnyű, nem túl édes, és általában jól is mutat.” (Váncsa István: Ezeregy recept)
New York cheesecake (alaprecept)
Hozzávalók egy 23-25 cm-es tortaformához:
Az alaphoz:
A töltelékhez:
Elkészítés: A kekszes alaphoz aprítógépben ledaráljuk az omlós kekszet, összedolgozzuk az olvasztott vajjal és a cukorral, majd egy sütőpapírral borított kapcsos tortaforma aljába – és akár oldalára – nyomkodjuk egyenletesen. A hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket.
Ehhez a szoba-hőmérsékletű krémsajtot a porcukorral, a reszelt citromhéjjal, a citromlével, a tojásokkal, a tejföllel, a tejszínnel és az étkezési keményítővel simára keverjük, majd a kekszes alapra öntjük. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, a sütő aljába egy vízzel megtöltött kislábast teszünk, hogy gőzben sülhessen a sajttorta. Kb. 30 percig sütjük. Nem baj, ha még remegős egy kissé a töltelék, mert hűlés közben dermedni fog.
Hidegen tálaljuk, még finomabb, ha egy éjszakát hűvös helyen tudjuk pihentetni.
Kínálhatunk hozzá gyümölcsöntetet vagy gyümölcsragut.
Furcsamód ez az isteni sütemény kényszerűségből született, szűkösebb időkben, amikor a cukor drága vagy elérhetetlen volt, és az ételek édesítését máshogy kellett megoldani. A sárgarépa pedig elég édes és elterjedt volt ahhoz, hogy a süteményt megédesítse, sőt pudingot is készítettek vele.
Hosszú időre feledésbe merült ugyan ez a remek desszert, de a II. világáború idején a szükség miatt újra felfedezték, és nemcsak süteménybe, de kenyérbe, péksüteményekbe is használták lereszelve az édes gyökérzöldséget. Az egészséges alapanyagot ekkor már a brit kormány is népszerűsíteni kezdte: különféle kampányokkal hívták fel a lakosság figyelmét az olcsó és jól használható répás receptekre, mégpedig a Walt Disney által rajzolt répacsalád tagjaival.
A répatorta sikere azóta töretlen az angolszász országokban, és szép fokozatosan meghódtotta nemcsak Amerika, de Európa legtöbb cukrászdáját és kávézóját. A népszerűségét mutatja az is, hogy lett saját világnapja is: minden év február 3-án a répatortáé a főszerep.
A könnyen elkészíthető és hosszan friss répatorta rengeteg változatban süthető, különféle fűszerekkel és belevalókkal jól variálható. A klasszikusnak tartott répatortába kerül dió és mazsola, valamint fahéj, de természetesen rengeteg változat létezik, és úgy jó, ha mindenki a saját ízlésére formálja, így készíthetjük gyömbérrel, mézeskalács-fűszerkeverékkel, szegfűszeggel, szerecsendióval vagy reszelt citrushéjjal fűszerezve, a tésztát gazdagíthatjuk mandulával, mogyoróval, kókusszal, csokidarabokkal és bármilyen aszalt gyümölccsel. A liszt kiváltható darált zabpehellyel, de a répa is lecserélhető reszelt cukkinire, sütőtökre, de akár céklára is – igaz, ez már nem répatorta lesz.
A répatorta mára már szinte elengedhetetlen kiegészítője az édes sajtkrém, amit Amerikának köszönhetünk, mint ahogy azt is, hogy nemcsak tortaként, de muffinformában sütve is igen kedvelt ez a sütemény. Bár nem kalóriaszegény a mascarpone- vagy sajtkrémalapú krém, ami gyakran tölteléke, de szinte mindig bevonata a répatortáknak, nem beszélünk le róla senkit, mert egyszerűen ellenállhatatlanul finom, és nagyon jó kiegészítője az amúgy alapvetően egészséges süteménynek.
Bögrés répatorta
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: Egy nagy tálba felütjük a tojásokat, hozzáadjuk az olajat, a cukrot és a vaníliát, robotgéppel szép simára keverjük. A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal összekeverjük, majd a tojásos alaphoz keverjük először a felét, majd a reszelt sárgarépa felét, majd a maradék lisztes keveréket, végül a maradék répát. Alaposan összeforgatjuk.
Egy tortaformát kivajazunk vagy sütőpapírral kibélelünk, és a masszát belesimítjuk. 175 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és kb. 45-50 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e a tészta.
Közben a mázhoz keverjük össze a vajat, a krémsajtot, a porcukrot és a vaníliakivonatot, és vonjuk be vele a kihűlt, formából kiborított répatortát.
