Írd be, mit keresel:

Legelőször Velence külvárosának egyik kocsmájában kóstoltuk. Egy vasárnap délelőtt tértünk be, eredetileg kávéra, de a pult mögött sorra készültek a neonnarancsszínű italok: a borospohárba két rész fehérbor, egy rész rikító furcsa likőr került – mindenki ezt kérte, némelyek még egy kis szódával is kiegészítve. Feledtük a kávét, és mutattuk: mi is kérünk kettőt, fogalmunk sem volt, mi ez és milyen, de meg kellett kóstolnunk.

Kellemesen édes, mégis friss, kesernyés, illatos, üdítő – és az ebéd előtt kissé bódító – italt kortyolgattunk hamarosan az olasz férfiakkal egyetemben, akik a vasárnapi mise után tértek be egy aperitifre, míg a feleségek otthon főzték az ebédet. Annyira „bejött” az Aperol, hogy hazaindulás előtt vásároltunk is néhány üveggel – majd 2-3 évvel később örömmel konstatáltuk, hogy már itthon is kapható.

Forrás:
iStock

Nem olcsó, de érdemes beruházni, mert kevés kell belőle, tulajdonképpen csak ízesíti az italunkat. Magában nagyon édes és intenzív, szinte mindig hígítva találkozunk vele a vendéglátóhelyeken is. Van, ahol fehérbor-szóda-Aperol keveréke az Aperol Spritz, máshol habzóbor-Aperol, készülhet pezsgő-narancslé-Aperol kombinációjából is.

Az Aperol amúgy egy gyógynövényes-narancsos likőr, színét és kesernyés ízét a narancshéjtól kapja. Az első padovai nemzetközi vásáron rukkoltak elő vele a Barbieri testvérek 1919-ben, akiknek több likőrt és italkülönlegességet is köszönhetünk.

Az Aperol Spritznek nincs egyetlen és eredeti receptje, mindenki másképp csinálja, és lehet mindig másként játszani, kísérletezni. 

Az Aperol mellett kerülhet bele:

  • fehérbor, habzóbor, pezsgő
  • szóda, narancslé
  • narancskarika, citromkarika
  • jég

Frissít, hűsít, bódít – hígítsuk sok szódával!

Forrás:
iStock