Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
