A füstös ízű sonkalé valóságos kincs. Ha hagyjuk kihűlni, és a hűtőben egy éjszakát pihentetjük, a tetejéről könnyen leszedhető a zsír, a sonkalevet pedig akár azonnal felhasználhatjuk, akár literenként lefagyaszthatjuk, remek alap egy tartalmas, ízletes leveshez. A legtöbben hagyományos bableveshez használják fel, rántással, pirospaprikával, de könnyedebb változat is készíthető belőle. A sós és füstös ízhez nagyon jó ellenpont az édeskés kukorica, amivel ez a változat is készült, érdemes kipróbálni!
Nincs benne rántás, csak egy kis liszttel elhabart tejföl, a bab mellett kukorica, egy kis rizs és sárgarépa került bele, a végén pedig friss petrezselyem és pirított sonka teszi teljessé. Nem nehéz, nem telít el, de kiadós, tartalmas egytálételként is megállja a helyét, a konzerv zöldségeknek köszönhetően pedig gyorsan elkészül.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hideg sonkalé tetejéről egy kanállal leszedjük a zsírt, kimerünk belőle 2 liternyit, ha nagyon sós, akkor egy részét vízzel pótoljuk. Felforraljuk, hozzáadjuk a megtisztított, kockára vágott répát és a rizst, valamint a babérlevelet, és kb. 10 percig főzzük. Közben a babot és a kukoricát leszűrjük, majd ezt is a leveshez adjuk.
A fokhagymát megpucoljuk, fokhagymanyomóval a tejfölhöz adjuk, hozzákeverünk 1 csapott evőkanál lisztet is. A forró levesből egy merőkanálnyit a tejfölhöz adunk, elkeverjük, majd a leveshez öntjük, és takarékra véve egyszer összeforraljuk, majd a tüzet elzárjuk.
A petrezselymet finomra vágjuk. A sonkát felkockázzuk, és egy serpenyőben kicsit megpirítjuk.
A levest tányérokba merjük, a sonkával és a petrezselyemmel megszórva tálaljuk.
Ráérős hétvégékre ideális ez a kiadós, sűrű, ízekben gazdag házias fogás, ami egy jóféle pörkölt és a bableves ötvözete. Klasszikusan marhahússal készül, de sertéshússal is nagyon finom, így kicsit tán gyorsabban készül el ez a főételnek is beillő, laktató leves. Jó forrón az igazi, friss kenyérrel, kis csípős paprikával – sőt vannak olyanok is, akik még tejfölt is tesznek bele, bár megoszlanak a vélemények, hogy illik-e hozzá, de hát ízlések és pofonok, így mindenki döntse el, neki melyik változat a kedvére való.
A füstölt hússal és kolbásszal készülő klasszikus Jókai-bablevessel ellentétben ebbe a fogásba nem kerül semmi füstös, de akinek ez hiányozna, indíthatja a receptet füstölt szalonna lepirításával, az biztos, hogy elrontani ez a kis szalonna nem fogja…
Hozzávalók:
Elkészítés: A babot folyó vízben leöblítjük, majd bő vízzel felöntve előző este beáztatjuk.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húst felkockázzuk. A zsiradékot egy lábasban felhevítjük, és a hagymát kevergetve megdinszteljük rajta, hozzáadjuk a fokhagymát és a húst, és kifehéredésig kevergetjük, majd a tűzről lehúzva meghintjük a pirospaprikával, összekeverjük, majd hozzáadjuk a köményt, a babérlevelet és egy kevés vizet. Közben apróra vágjuk a paradicsomot és a paprikát, a húshoz adjuk (vagy a lecsót beletesszük), sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt 1/2 órát főzzük.
A babot leszűrjük, a húshoz adjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és félig lefedve 1 órát főzzük takarékon.
Közben a zöldségeket meghámozzuk és felkockázzuk, majd leveshez adjuk, felöntjük annyi vízzel, amilyen sűrű levest szeretnénk, megkóstoljuk, utánsózzuk, pótoljuk az esetlegesen hiányzó fűszereket, és addig főzzük, amíg a zöldségek is megpuhulnak.
Tálalás előtt a leveshez adjuk a finomra vágott petrezselymet, és ízlés szerint kenyérrel, csípős paprikával és tejföllel tálaljuk.
A ribollita jelentése újraforralt, vagyis újramelegített, ami jelzi, hogy nagyobb adagban készítették, és napokig ették újramelegítve. Alapja mindig bab, amit sok olcsóbb zöldség egészít ki, kelkáposzta, káposzta, répa, zeller, a bab egy része összenyomkodva, vagyis pürésítve kerül bele, sőt szikkadt kenyérkockákkal is gazdagítják.
Toszkánában ezt a babos levest általában már előző nap elkészítik, másnap újramelegítik, és vékonyra szelt lilahagymával megszórva tálalják, fokhagymás pirítóssal. Az alapvetően húsmentes gazdag zöldségleves azért ízlés szerint gazdagítható húsfélékkel is – kerülhet bele egy kis szalonna a főzés kezdetén, vagy némi kolbász is.
Ha száraz babból főzzük, kicsit hosszadalmas, mi most egy gyorsabb, konzerv főtt babbal készülő változatot mutatunk. Bármilyen zöldséggel variálható, gazdagítható, bátran lehet vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk. Egy fazékban az olívaolajat felhevítjük, megdinszteljük rajta a hagymát és a póréhagymát, majd hozzáadjuk a többi zöldséget és a finomra vágott fokhagymát, 4-5 percig együtt pároljuk, majd a paradicsomot és a kakukkfüvet is hozzáadjuk, összeforgatjuk. Felöntjük az alaplével, sózzuk, borsozzuk, és kb. 20 percet főzzük közepes lángon.
Közben a babot leszűrjük, 1/3 részét botmixerrel pépesítjük, majd a leveshez adjuk a pürét és az egész babot is, és forrástól takarékon még 10 percet főzzük.
A szikkadt kenyeret felkockázzuk, ízlés szerint tányérba teszünk belőle, rámerjük a levest. Klasszikusan karikára vágott lilahagymával tálalják. Másnap még finomabb, amikor az ízek már jól összeértek.
Egy átlagos felnőttnek 400 mikrogramm folsavra van szüksége naponta az energiaszint fenntartásához, az izmok erősségéhez és a koncentrációhoz – vallja a Redbook szakértője, Erin Palinski-Wade. Ez a szükséges folsavmennyiség ráadásul könnyedén biztosítható, ugyanis ez a tápanyag többféle élelmiszerünkben is megtalálható.
Íme a legjobb folsavforrások:
A bab az egyik legjobb folsavforrás, nem számít, hogy konzerves formában vagy otthon főzve fogyasztjuk, száraz hüelyes legyen, de akár bármilyen ételbe csempészve is kiváló.
Számos egyéb jó tulajdonsága mellett, minthogy a rostban, káliumban és C-vitaminban gazdag, a brokkoli folsavat is tartalmaz, nem is kevés mennyiségben.
Akik szeretik a spenótot, már egy jó maréknyi adaggal is fedezhetik a napi folsav mennyiség több mint felét, nyersen és párolva, salátának vagy bármilyen főtt formában is készíthetjük, mindenhogy hatékony.
További 7 folsavban gazdag és egyszerűen beszerezhető alapanyagről itt olvashattok >>
Akármennyi westernfilmet is láttunk, a vadnyugati konyha rejtelmeibe egyik sem vezetett be. 🙂 A cowboy többnyire kávét melegít és whiskyt iszik a filmvásznon, már ami a gasztrovonalat illeti. A hatalmas prériken nomád életet élő cowboyok márpedig maguknak főztek, természetesen szabadtűzön, és ehhez mindent és mindig magukkal kellett vinniük. Alapanyagaik csak olyasmik lehettek, amik hosszan elálltak, mint a bab, a rizs, a kukorica vagy a krumpli… Ehhez társult némi bacon, időnként pedig hús – ezekből születtek a tartalmas, ragus fogások, mint amilyen a cowboy beans.
Valószínűleg a korabeli szabadtűzi babos fogások nem voltak olyan szofisztikáltak, mint a mai változatok, de szerencsére sokkal több fűszer és ízesítő áll rendelkezésre ehhez a ranch foodnak tartott fogáshoz. A recept alapjai és a név ugyan megmaradt, de készítése és ízvilága sokat finomodott, és nem véletlen, hogy ma is kedvelt a tartalmas és kiadós, „legendás” egytálétel. Az alapreceptben bab, hagyma, bacon és paradicsom a főszereplő, de gazdagítható darált marhahússal is, vagy kolbászdarabokkal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A bacont nagyon finomra vágjuk, és egy kevés olajon felforrósítjuk, zsírját kisütjük, majd az edényből kivesszük, félretesszük. A visszamaradt zsiradékon megdinszteljük a hagymát, megszórjuk a barna cukorral és a mustármaggal, átkeverjük, majd hozzáadjuk a hámozott paradicsomot a levével együtt, a szójaszószt, a BBQ-szószt, és takarékon kb. 10 percig főzzük.
A szószt botmixerrel krémesítjük, hozzáadjuk a tejszínt, a bacont és a leszűrt babot, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, jalapeñóval vagy csilipaprikával csípősítjük, és még 10 percet takarékon rotyogtatjuk.
Tálalhatjuk friss kenyérrel vagy irdalt hasselback burgonyával is.
A család hölgytagjai nálunk általában gyümölcsös körettel szeretik a húsételeket, én a hagyományost kedvelem jobban. De hogy mindenki boldog legyen, többféle kísérőt is készítettem hozzá, így lett rösti, zöldbab és karamellizált meggy is.
A röstinél annyi a csalás, hogy fagyasztottat használtam, mivel most nem volt idő pepecselni, a zöldbab hamar megpárolódott, ráadásul egy kis fehérborral, ami nagyon jót tett neki. A meggy is a fagyasztóból került ki, egy kis karamellizált cukron megfuttatva, majd szegfűszeggel és egy kis gyümölcsteával összepárolva. Szívből ajánlom kipróbálásra, nálunk nagyon nagy sikere volt!
Forrás: Kozsla Norbert
Hozzávalók:
A karamellizált meggyhez:
Elkészítés: A szűzérmeszeleteket előző este olívás, sós, borsos pácba helyeztem (fokhagyma is mehet bele), éjszaka a hűtőben érleltettem.
Másnap a hagymát felkarikáztam, és a hússzeleteket egy öntöttvas serpenyőben a hagymakarikák kíséretében pár perc alatt mindkét oldalukon átsütöttem (szerintem medium sütve a legjobb!) 😉
A húst kivettem, melegen tartottam, közben a megmaradt pörzsanyagot felöntöttem még egy kevés olívaolajjal, és megfuttattam a zöldbabot rajta, majd felöntöttem egy kevés fehérborral, sóztam, Worchestershire szósszal ízesítettem, és fedő alatt puhára pároltam.
Amíg párolódott a bab, bő olajban kisütöttem a röstiket.
A meggyszószhoz a cukrot egy serpenyőben karamellizáltam, majd hozzáadtam a teát és a meggyet. Szegfűszeggel, kevés sóval és Worchestershire szósszal ízesítettem. A lényege, hogy addig főzöm kis/közepes lángon, amíg eléri a kívánt állagot.
Jó étvágyat! 😉
Forrás: Kozsla Norbert
Bár a hüvelyes zöldségek rendkívül magas tápértékűek, mégis kevés helyet kapnak a magyarok tányérjain. A magas rost- és fehérjetartalmú, koleszterinben szegény és vasban gazdag növényi élelmiszerek stabil és kiegyensúlyozott energiaszintet biztosítanak, ennek ellenére a magyarok napi fehérjebevitelének nagyobb része állati, nem pedig növényi eredetű. A Bonduelle idén a Hüvelyesek világnapja alkalmából kreatív receptekkel igyekszik népszerűsíteni a zöldségek fogyasztását.
Egy kis újragondolással a hüvelyesekből sokkal több minden készíthető, mint főzelék vagy egyszerű köret. A hüvelyesek népszerűsítésében a Bonduelle Liptai Claudiával és férjével, Pataki Ádám cukrászmesterrel működik együtt. A házaspár a Hüvelyesek világnapja alkalmából egy látványsütés keretében többek között édes muffinokat készített vörösbab és csicseriborsó felhasználásával, megmutatva, hogy egy kis kreativitással az egészséges alapanyagok desszertek fontos hozzávalói is lehetnek.
Fotókredit: Szűcs Attila
A sokszor mellőzött hüvelyesek amellett, hogy tápanyagban gazdag alapanyagok, fehérjetartalmuk jelentős, számottevő vas- és rost-források, fenntarthatósági szempontból is előnyös lehet a fogyasztásuk. A hüvelyesek termesztésének vízigénye ugyanis más fehérjeforrásokkal összehasonlítva jóval kisebb. Nitrogénmegkötő tulajdonságuknak köszönhetően javítják a talaj termékenységét, ezáltal a földek termőképességét is. Hosszú eltarthatóságuk miatt az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben egyaránt kiemelkedő szerepük van.
A hüvelyesek legismertebb képviselői a fehér- és vörösbab, a csicseriborsó, a sárgaborsó és a lencse. A leggyakrabban ezek az izgalmas alapanyagok a régóta megszokott leves vagy főzelék formájában kerülnek az asztalunkra, pedig számtalan módja van még a felhasználásuknak. Gondolhatunk rájuk köretek vagy saláták, változatos egytálételek, illetve krémek vagy mártogatósok formájában is, de akár édes süteményekként is. „Egészségünk érdekében törekednünk kell a növények változatos felhasználására, így a gabonák, diófélék, magvak, hidegen sajtolt növényi olajok és persze a hüvelyesek változatos felhasználására” – mondta a téma kapcsán Varga Dóra dietetikus, táplálkozástudományi szakember. „A hüvelyeseket minél gyakrabban érdemes beilleszteni az étkezésünkbe, az idénynek megfelelően fogyaszthatjuk a hüvelyeseket frissen, zöld állapotban, és teljesen megérve, száraz formájában, de hónapokig tárolva sem romlanak meg vagy veszítik el tápértéküket. Merjünk kísérletezni a konyhában új ízekkel és ételekkel, hiszen rengeteg különféle fogás, akár csokoládés desszert is készíthető ezekből a zöldségekből” – folytatta.
Fotókredit: Szűcs Attila
A Bonduelle korábbi kutatásából az is kiderült, hogy a magyarok étrendjükben nem fektetnek kellő hangsúlyt a növényi élelmiszerek fogyasztására, pedig a hüvelyesek magas fehérjetartalmuk miatt a hús alternatívájaként is megállják a helyüket, emellett kifejezetten előnyös a fogyasztásuk, hiszen koleszterinben szegény és kalóriában alacsony zöldségek. Az utóbbi időben a hústermékek árnövekedése, és az egészséges életmód miatt kezdenek előtérbe kerülni a növényi alapú termékek, főleg a fiatal felnőttek körében. Nőtt az úgynevezett flexitariánus fogyasztók aránya, akik tudatosan kevesebb húst esznek. Az a ráta azonban hazánkban és a régióban alig a fele a nyugat-európai arányokhoz képest.
„Mivel Magyarország sajnos sereghajtó Európában a zöldség fogyasztásban, fontos feladatunk az edukáció. A Hüvelyesek világnapjának a fő témái az egészséges táplálkozás, a fenntarthatóság és a testi-lelki egészség. Érezhető már a kezdeményezésünk eredménye, mivel egyre nagyobb mértékben növekszik azon tudatos fogyasztók száma itthon is, akiknek a minőség és megbízhatóság, a mesterséges adalékanyagoktól mentes élelmiszerek fogyasztása elengedhetetlen. Egyre nagyobb az igény az olyan termékekre is, amelyekkel gyorsan és egyszerűen egészséges, vitaminokban és tápanyagban gazdag ételt készíthetnek a vásárlók. Így változatos zöldségkeverékeket és készételeket, kész köreteket is kínálunk nemcsak konzerv, hanem fagyasztott formában is” – mondta el a világnap alkalmából Szirbek András, a Bonduelle Central Europe Kft. kereskedelmi- és marketing igazgatója.
A boltokban mindenféle porok kaphatók, amikhez csak konzervbabot, némi darált húst meg vizet kell keverni, és már kész is a „mexikói kaja”. Mikor még nem tudtam főzni, és a pörköltszaftos tésztát is zacskóból készítettem, sokszor volt az asztalon ilyen csilis bab (is), mert az ízét azt imádtam. Mióta meg kifejezetten bojkottálom a félkész kajákat, kedvem nem volt nekiállni, mert azt hittem, hogy túl bonyolult és órákig tart.
Az tény, hogy mindennel együtt kb. 3 óra, mire asztalon van, de az íze össze sem hasonlítható a „bótival”. Sikerült egy kis feketebabot és ízletes, nagy méretű, nem túl csípős szárított csilit beszereznem, ami eszméletlen ízt adott az amúgy is elég karakteres ételnek.
Forrás: Hajós Ágnes
Ha van egy kis időtök, mindenképpen próbáljátok ki!
Megj.: Az igazi változathoz kukoricás kenyeret esznek, amint sikerül reprodukálnom, azt is megosztom veletek 🙂
Megj. 2.: Ez nem mexikói étel, hanem tex-mex. Ez a kifejezés azokat a kajákat takarja, amit az amcsik készítenek, és azt gondolják, hogy a mexikóiak ezt eszik. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A babokat előző este beáztatjuk, a főzés megkezdése előtt külön-külön puhára főzzük (a feketebab kb. másfél órát fő, időben neki kell állni).
A zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk a durvára vágott hagymát, a végén belenyomjuk a fokhagymát. Párat keverünk rajta, hozzáadjuk a darált húst, meglocsoljuk a Worcestershire szósszal. Mozsárban összetörjük a római köményt, a csilit kettőbe tépjük, a raguhoz adjuk. A húsléből időnként hozzáadva puhára pároljuk.
Mikor majdnem kész, beleöntjük a többit, mehet hozzá a kukorica és a babok, felöntjük a paradicsomlével. Pár perc alatt összefőzzük fedő nélkül, akkor jó, ha a nedvesség már nem lepi el teljesen.
Durvára reszeljük a sajtot, a 2/3 részét az ételbe keverjük, mehet hozzá a felaprított koriander nagy része is. Megkóstoljuk, ha kell, sózzuk, borsozzuk, kivesszük a csilit.
Tálaláskor néhány merőkanál csilis babot mély tálba szedünk, egy evőkanál tejföllel és a maradék reszelt sajttal tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A konzerv főtt bab nagyon jó alapanyag, olcsó, jól elvan hosszan a kamrapolcon, és bármikor tökéletes megoldást nyújt, ha egy gyors és laktató, egészséges ételre van szükségünk. Nincs benne tartósító, és ha a natúr változatot választjuk, akkor a bab mellett csak vizet és sót tartalmaz, ráadásul különféle színű és fajtájú babokat lehet kapni ebben a formában, így nem válik unalmassá, sőt együtt is használhatjuk őket, mint például ennél a mindenmentes salátánál.
Hatalmas adag, ami az alábbi receptben szerepel, de napokig eláll, sőt egyre finomabb lesz, ahogy összeérnek az ízek. Tele van rosttal és fehérjével, és összességében pár perc alatt összerakható, magában is tökéletesen megállja a helyét, de akár köretként is tálalható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A babkonzerveket leszűrjük, leöblítjük, hagyjuk lecsöpögni. A húsos paprikákat felszeleteljük, majd felkockázzuk, a lilahagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a csilit vagy erős paprikát vékonyan felkarikázzuk. Az egészet egy nagy tálba tesszük, megszórjuk az oregánóval.
Az öntethez a mustárt, a fehérborecetet és az olívaolajat egy kis tálkába tesszük, sózzuk, borsozzuk, 2-3 evőkanálnyi hideg vizet adunk hozzá, és simára keverjük, majd a babhoz öntjük, alaposan összeforgatjuk.
Nagyon jót tesz neki, ha egy kicsit tud pihenni, és összeérnek az ízek, de akár azonnal is tálalható, hűtőben 4-5 napig eltartható.
A leves elkészítése roppant egyszerű, mivel a konzerv csilis babnak és a kukoricának köszönhetően nem kell órákig főzni – és néha azért ezek a konzervek is megférnek a konyhánkban, sőt, jól is jönnek, ha gyorsan kell valami finomat összedobni.
Tényleg pár perc alatt összedobható ez a finom kis melengető leves, de érdemes rászánni még egy pici időt, és a koriandermagokat egy kicsit megpirítani, mielőtt mozsárban megőrölve a levesbe tennénk, mert az előzőleg megpörkölt koriandermagtól különösen finom ízt kap a levesünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A koriandert állandó kevergetés mellett pár pillanat alatt pörköljük meg egy száraz serpenyőben, majd öntsük át egy mozsárba, és törjük alaposan össze.
A kukoricát öntsük bele egy szűrőbe, majd hagyjuk alaposan lecsepegni. A vöröshagymát, és a fokhagymát pucoljuk meg, majd vágjuk fel apróra.
A vajat és az olívaolajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és pároljuk üvegesre. Ezután adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, pár pillanat múlva szórjuk meg a liszttel, és keverjük alaposan össze, majd öntsük fel a vízzel, a tejjel és a tejszínnel. Ízlés szerint sózzuk, adjuk hozzá az előzőleg megpörkölt és összetört koriandert, a csilit, az ételízesítőt, és főzzük kb. 10 percig.
Ezután öntsük a levesbe a csilis babot és a lecsepegtetett kukoricát, forraljuk fel, majd a hőfokot mérsékelve főzzük 2-3 percig. Figyeljünk rá, hogy ne főzzük tovább, mert a kukorica megkeményedik, a bab pedig szétfő!
Tányérokba merve tálaljuk, ízlés szerint friss korianderrel vagy petrezselyemmel meghintve.
Forrás: Kard Éva
Nagyon szeretjük az ilyen zöldséges, hüvelyessel gazdagított, egytálételként is fogyasztható ételeket, ami minimális munkával készül, laktató és egészséges, tele van rosttal, fehérjével, vitaminokkal és antioxidánssal, de a leglényegesebb, hogy tele van ízzel, kellemesen melengető és pikáns, ha pedig konzerv főtt babbal készítjük, akkor gyorsan is megvan.
Bár nagyon egyszerű ez a gyömbérrel, csilivel, fokhagymával és paradicsommal fűszerezett fogás, ami magában is megállja a helyét, tovább is gondolható, alakítható – süthetünk mellé tükörtojást, húsevőknek bacont vagy kolbászt, tálalhatunk mellé párolt rizst, tölthetjük tortillába, kínálhatunk hozzá görög joghurtot vagy tejfölt is, de akár készíthetjük egy kicsit szószosabbra, ragusabbra némi kókuszkrémmel lazítva a főzés végén – rengeteg lehetőséget rejt ez az egészséges és egyszerű, isteni fogás!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a sütőtököt meghámozzuk és felkockázzuk, a babot leszűrjük, leöblítjük.
Az olívaolajat egy lábasban felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, és pár perc alatt kissé megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért, átkeverjük, majd a sűrített paradicsomot, a csilit és a sütőtököt is hozzáadjuk, átkeverve 2-3 percet pirítjuk, majd mehet bele a bab és az alaplé – vagy a víz és az elmorzsolt leveskocka. Sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt, közepes lángon kb. 20 percig főzzük, amíg a sütőtök megpuhul, és az ízek összesimulnak.
Kevés citromlevet adunk hozzá, ha szükséges, utánízesítjük, és azon melegében tálalhatjuk, ízlés szerint aprított snidlinggel, petrezselyemmel vagy korianderzölddel megszórva.
A kiadós és tartalmas babos egytálételek a világ minden országában népszerűek, gondoljunk csak a tex-mex konyha világhírű fogására, a chili con carnéra, de ilyen a francia cassoulet, az Indiában alapételnek számító fűszeres dahl, a mexikói frijoles charros, a mi sűrű bablevesünkről vagy a sóletről nem is beszélve.
A feijoada (ejtsd: fezsuádá) sokféle lehet, bátran variálható és fűszerezhető. Apróbb szemű babbal, füstölt hússal, kolbásszal és friss hússal készül leggyakrabban, de Brazíliában belsőségekkel is készítik. Érdemes egy nagyobb adagot készíteni belőle, mert – mint minden babos étel – ez is jól melegíthető, sőt másnap, harmadnap még finomabb. Ha nagyobb társaságot látunk vendégül, akkor is jó választás lehet, hiszen laktató, egyszerű az elkészítése, kiadós – ráadásul elég különleges is származása, története miatt.
Az alábbi recept egy zöldségesebb változat Portugáliából, de léteznek nagyon „emberes” variációk is, gyakran kerül bele a kolbász mellett véres hurka vagy sertésláb, köröm is, amit egészben főznek meg benne, de tálalás előtt kicsontozzák, és darabokra vágva teszik vissza az ételbe. Ennél az ételnél nincsenek kőbe vésett szabályok, mindenki nyugodtan és bátran alakítsa a saját és családja ízlése szerint!
Hozzávalók:
Elkészítés: A beáztatott babot leöblítjük, egy lábasba tesszük, felöntjük bőséges vízzel, sózzuk, hozzáadjuk a babérlevelet, és fedő alatt puhára főzzük.
A hagymát és a fokhagymát felaprítjuk, a sárgarépát felkarikázzuk, a szalonnát és a sertéshúst felkockázzuk, a kolbászt felkarikázzuk.
Az olajat egy nagyobb edényben felforrósítjuk, rádobjuk a szalonnát és a hagymát, kicsit megpirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, kifehéredésig kevergetve pároljuk, majd meghintjük a liszttel, összeforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fahéjat és egy kevés szerecsendiót, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd fedő alatt 15 percet pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a sárgarépát, a fokhagymát és a kolbászt, ha szükséges, még egy kis vizet adunk hozzá, és még 10 percet lefedve pároljuk.
A megfőtt (vagy a konzerv-)babot némi lével hozzáadjuk a húsos raguhoz, alaposan összeforgatjuk, és takarékon még 10 percet rotyogtatjuk, hogy az ízek összeérjenek.
Főtt rizzsel vagy friss kenyérrel tálaljuk.
