A csirkemáj remek alapanyag szerintem, gyorsan elkészül, olcsó, és nem túlságosan átsütve, rózsaszín belsővel szerintem nagyon finom is, és salátához is nagyon jól passzol.
Én most pirított kenyérkockákkal, magvakkal és füstölt sajttal kombináltam, jégsaláta, paradicsom és csemege uborka alapra téve – villámgyors, laktató, egyszerre ropogós és omlós, tele ízzel. Nálam kedvenc lett – próbáljátok ki ti is!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: Egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a magvakat, félretesszük. A kenyeret kis kockákra vágjuk, ugyanebben a serpenyőben szintén zsiradék nélkül megpirítjuk, ezt is félretesszük. A serpenyőbe kanalazzuk a zsírt, mikor felolvadt, mérsékeljük a lángot, hozzáadjuk a falatnyi darabokra vágott, megszurkált májat. Óvatosan mindkét oldalukat megsütjük, közben sózzuk, borsozzuk (ez csirkemáj, nem fog megkeményedni). Akkor jó a máj, ha a közepe szép rózsaszín marad.
Közben egy tálba tépkedjük a salátát. A paradicsomokat és a sajtot centisre kockázzuk, az uborkát vékonyan felkarikázzuk, összeforgatjuk a salátával.
A langyos öntethez a serpenyőben maradt zsírba belekeverjük a mustárt és az ecetet.
Tálaláskor ízlés szerint szedünk a tányérra a salátából, rá a kenyérkockákat, erre a májdarabokat, megcsorgatjuk a szósszal, végül megszórjuk a magvakkal.
Forrás: Hajós Ágnes
Gyereknek és felnőttnek ugyanúgy fontos, sőt a nőknek kiemelten, mert a D-vitamin felel a csontok egészségéért. A fejlődő szervezet esetén a megfelelő növekedés és erősödés miatt kiemelten fontos, a későbbiekben pedig a megfelelő csontsűrűség megtartásáért és a nőket főképp érintő csontritkulás okán, de emellett fontos szerepe van
Jó tudni!
D-vitamin tabletta formájában is egyre többféle kiszerelésben kapható, de természetes úton is pótolható, ha egy kicsit odafigyelünk az étkezésünkre.
Lazac, makréla, szardínia, tonhal, hering – akár konzerv – rendszeres fogyasztásával tekintélyes mennyiségű D-vitaminhoz jut a szervezetünk, ráadásul ezekkel szívbarát ómega-3 és -6 zsírsavak jótékony hatásaival is megajándékozzuk magunkat.
A D-vitamin mellett A-vitamint is tartalmaz bármilyen máj, legyen az csirke, pulyka, marha vagy borjú mája, gyorsan és változatosan elkészíthető, sok fehérjét is tartalmaznak, a szárnyasmáj pedig az egyik legolcsóbb húsféle.
Mindenféle gomba bővelkedik benne, még a termesztett is, és kutatások szerint a leszedés után is tud D-vitamin termelődni a gombában, ha napra tesszük. Furcsának tűnik, de sokat nem veszthetünk, ha feldolgozás előtt egy órára az ablakba tesszük…
A tej és mindenféle sajt jó D-vitamin-forrás, de a kéksajtok – márvány, gorgonzola, rokfort vagy stilton – kiemelten magas mennyiséget tartalmaznak ebből a fontos vitaminból. Rakottasba, tésztára, melegszendvicsre téve vagy csak egy kis gyümölccsel elcsipegetve is nagyon finom sajtféle.
A teljes D-vitamin pótlás nem oldható meg tojással, de rendszeres fogyasztásával hozzájárulunk ahhoz, hogy a szervezetünkben megfelelő mennyiség legyen belőle, így a fentiekkel kombinálva érdemes készíteni, fogyasztani.
D-vitaminnal dúsított ételeket is találunk – ez lehet étolaj, zabpehely, különféle teljes kiőrlésű gabonák, ezekkel is pótolhatjuk a megfelelő mennyiséget!
A tortilla szuper alapanyag, egyetlen problémám van vele, drágállom a boltban kapható tortillát, de még nem mertem itthon készíteni. Ezért keresem a leárazott termékeket, bedobom a fagyasztóba, és mindig csak annyit veszek elő, amennyi éppen kell. 20 mp a mikróban, és fogyasztható is.
Most épp csilis változatra bukkantam, jöjjön ezzel egy recept sült májjal és egy nagyon sajtos szósszal, lehet, hogy Mexikóban furcsának tartanák, de biztosíthatok mindenkit, hogy isteni finom!
Tortillatekercs májjal, füstölt sajtos szósszal
Hozzávalók:
Elkészítés: A szószhoz felforraljuk a tejszínt, a camembert-t belekockázzuk, a többi sajtot belereszeljük, alacsony lángon főzzük tovább. Kevergetjük, majd amikor úgy érezzük, hogy nem olvadnak tovább a sajtok, merülőmixerrel simára mixeljük. Addig forraljuk, míg besűrűsödik. Kevés szerecsendióval, sóval, borssal ízesítjük. Langyosra vagy teljesen hidegre hűtjük.
A májhoz a zsírt lassan felmelegítjük, beletesszük a falatnyi darabokra vágott májat. Addig sütjük nagyon alacsony lángon, míg a belseje rózsaszín és krémes lesz, ekkor zsírostul együtt egy tálba tesszük. Sózzuk, borsozzuk, összeforgatjuk.
A paradicsomot fél centisre szeleteljük.
Tálaláskor a mikróban vagy serpenyőben átforrósított tortillát kiterítjük, középen megkenjük 1 evőkanál szósszal, ráteszünk a májból, pár szelet paradicsomot és egy nagy marék salátát. Erre is csorgatunk a szószból. Az alsó harmadát felhajtjuk, majd az oldalait is. Rögtön tálaljuk.
Van a csontvelő és az agyvelő, a kettő közül a velőscsont, a húslevesben főtt marhacsont remegős belseje a vasárnapi húsleves előtt kerül ínyenc előételként pirítósra ünnepibb alkalmakon, míg az agyvelőt önmagában vagy más belsőségekkel együtt készítjük – ínyenceknek és bevállalósoknak. Mi, magyarok nem finomkodunk ezzel a különleges alapanyaggal: általában magyarosan, bazaltosan, gyakran bográcsban főzzük-sütjük, de nem mindenhol van ez így.
Franciaországban pácolják, posírozzák, spárgával párosítják, különleges előételnek számít sokféle formában, de Olaszországban is nagy becsben tartják, és nemcsak a nálunk is kapható marha- és sertésvelőt, de a bárányvelőt is, mivel az egészséges és sovány bárányhúsnak is nagyobb náluk a kultusza. A vajban sült petrezselymes-fokhagymás bárányvelő a legelegánsabb éttermek kínálatában is szerepel, nálunk egyre ritkábban találkozunk a velővel nemhogy éttermekben, de a piacokon, henteseknél is.
Pedig a velő tápanyagban gazdag, önmagában is karakteres, a klasszikus magyar fogásokban vagy magában, vagy más belsőségekkel szerepel. Legegyszerűbb és leggyorsabb a sült velő, amit pirítóssal fogyasztunk, esetleg palacsintába töltjük, amit jó hazai szokás szerint ki is rántunk, de a velős tojás, velős rántotta is kedvelt felhasználása, főleg disznótoros reggeleken. A vesevelő és a velős pacal pedig igazi magyaros megosztó, itt a belsőségek tombolnak, és nemcsak a tudat miatt, hogy agyvelő kerül az ételbe, hanem az állagok és szagok miatt: vannak, akiket a vese és a pacal erős és jellegzetes bukéja elriaszt, míg mások ezt feledik, és csak a végeredmény fűszeres finomságára esküsznek…
Ahhoz, hogy a velőre egy ínyenc alapanyagként tekinthessünk, érdemes három lépést hátrálni, és megnézni más szemmel, mondjuk egy olasz receptben. Finom, fűszeres, egyáltalán nem brutál – és új alapanyaggal bővül a repertoár!
Olasz bundás velő
Hozzávalók:
Elkészítés: A sertésvelőt hideg vízbe áztatjuk 15 percre, majd a velőrózsákat egyenként megtisztítjuk: lehúzzuk a hártyát és eltávolítjuk az esetleges ereket és csontszilánkokat.
Egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beletesszük a babérlevelet, a szegfűszeget, a kakukkfüvet, sót és borsot, valamint fél citrom levét, forrásig hevítjük, majd lehúzzuk a tűzről, és hagyjuk kihűlni.
Óvatosan kivesszük a vízből, konyhai papírtörlőn leszárítjuk.
Egy tányérba felütjük a tojásokat, villával felverjük, majd hozzáadjuk a lisztet és a parmezánt, összekeverjük.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, hozzáadjuk az olajat, felhevítjük. A velőt megforgatjuk a tojásos-lisztes-sajtos keverékben, és a forró zsiradékba tesszük, oladalanként 2-3 perc alatt megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Előételként önmagában a maradék citrom cikkekre vágott szeletkéivel tálaljuk, főételnek salátával és/vagy krumplipürével tálaljuk.
