Ellenállhatatlanul finom, nagyon ropogós, a belerejtett magoktól és aszalt, kandírozott gyümölcsöktől nagyon mutatós cantucci egy igazi olasz klasszikus, olyannyira, hogy már az 1600-as években említést tesznek róla. A toszkán gyökerekkel bíró keksz alaptésztája nagyon egyszerű, liszt, cukor, tojás, kis vaj és némi szódabikarbóna kell csak hozzá, igazán különlegessé az ízesítése és a dupla sütése teszi. A leggyakrabban reszelt narancshéj és valamilyen likőrbor vagy amaretto adja az alapízét, de létezik kakaós, ánizsos, fahéjas, vaníliás változata is.
A cantucci – lévén, hogy kétszersült – nagyon hosszan eltartható jól záró dobozba, üvegbe téve, így ideális dugidesszertnek, de szépen csomagolva gasztroajándéknak is, a tésztáját pedig ízlés szerint gazdagíthatjuk. Itt pisztáciával és aszalt áfonyával készült, de kandírozott narancs- vagy citromhéj, mazsola, apróra vágott aszalt füge, sárgabarack, meggy, dió, mandula, mogyoró, csokidarabka is tökéletes, bátran lehet variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a lágy vajat, az édes bort és a szódabikarbónával elkevert lisztet, hozzáreszeljünk a narancs héját, és kézzel összedolgozzuk. Ha összeállt, beledogozzuk a pisztáciát és az aszalt áfonyát – vagy mandulát, csokicseppet, ami csak szeretnénk -, kettéosztjuk, és két hurkát sodrunk belőlük, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk, és tenyerünkkel picit lelapogatjuk.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük, kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, közben a sütő hőmérsékletét 160 fokra visszavesszük. A tésztarudakat recés késsel ferdén ujjnyi szeletekre vágjuk, elfektetjük a tepsiben, és még 15-18 percre visszatoljuk, hogy kiszáradjanak és jó ropogósak legyenek.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, jól záródó dobozba, üvegbe téve tároljuk – nagyon soká eláll, ha rá nem járunk… 😉
