Éppen költözködünk, ez pedig az utóbbi pár hétben tovább bonyolította az étkezés amúgy sem egyszerű kérdéskörét. A gluténmentes császármorzsa ötlete anyukámtól jött, tőle kaptam két csomag félkész (por alapú), mindenmentes császármorzsát, amiket nagyon hálásan és gyorsan el is fogyasztottunk, és mivel tényleg seperc alatt megvolt, én meg kedvet kaptam, hogy tovább finomítsam és fejlesszem a saját verziómat. Jelentem: a követelményeknek remekül megfelel, még egy szétrobbantott konyhában is könnyen kivitelezhető a recept.
Forrás: Zita
Talán nem ez a legesztétikusabb édesség a világon, de én teljesen a rabja lettem: a morzsák egyszerre ropogósak kívül és lágyak belül. Vegán „joghurttal”, fagyival vagy lekvárral – de akár önmagában is – isteni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyakon önthettem a szüleim által készített levendulás (!) diabetikus eperlekvárral. Igazi luxus.
Forrás: Zita
A teljes recept 111,8 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó (lassú felszívódású) szénhidrátot tartalmaz. Nálunk az összmennyiségből 4 jókora adag lett, ezzel számolva egy adag 27,95 gramm szénhidrátot jelent. Ebbe a feltéteket (tehát a lekvárt/joghurtot) nem számoltam bele. Ha ez a szénhidrátmennyiség túl sok, akkor a barna rizsliszt egy részét ki lehet cserélni kókusz- vagy mandulalisztre is.
Hozzávalók:
Elkészítés: Készítsük el a lenmagtojást, vagyis a lenmaglisztet keverjük össze 3 evőkanál vízzel, majd minden hozzávalót keverjünk össze egy nagy tálban. Egy sűrűn folyó, csomómentes masszát kell kapnunk.
Egy nagy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd öntsük rá a tészta felét. Hagyjuk sülni pár percig, és amikor a széle elkezd szilárdulni, egy fakanállal vagy szilikon lapáttal „túrjuk össze” a tésztát. Süssük tovább, majd ha szilárdabb lett, szaggassunk belőle morzsákat a kanál segítségével. Ismételjük meg ezt a műveletsort néhányszor. Én néha lefedtem a serpenyőt, hogy gyorsabban süljenek a morzsák.
Amikor szépen átsültek, és helyenként már ropogóssá váltak a tésztadarabok, öntsük ki őket egy tálba, és jöhet a tészta másik fele.
Tálaljuk önmagában, porrá őrölt eritrittel, gyümölccsel, lekvárral, joghurttal, vagy amivel jólesik. Melegen az igazi.
Forrás: Zita
A császármorzsa – vagy smarni – lehet darabosabb vagy morzsásabb, ez is ízlés kérdése, pirultabb vagy lágyabb, sőt az is kérdés, hogy baracklekvárral-e az igazi, ahogy a menzán kaptuk anno, vagy inkább almapürével, ahogy az osztrákok kedvelik. És persze mindez tökéletesen mindegy, az a lényeg, hogy úgy fogyasszuk, ahogy nekünk a legfinomabb.
Most egy nagyon egyszerű, bögrés változat készült, aminek a külseje roppanósra sül, de a belseje lágy és puha marad, vanília és egy kis mazsola teszi illatossá, liszt és búzadara keverékéből készül, és az egyetlen titka, hogy két fázisban készítsük, a kettő között pedig a gríz miatt egy kicsit pihentessük, így tökéletes állagú lesz a császármorzsánk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet és a grízt egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tejet és a mazsolát, simára keverjük, majd fél órára félretesszük.
Közben a tojásokat kettéválasztjuk, és a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük.
A pihentetett keverékhez adjuk a cukrokat, a citrom reszelt héját és a tojássárgákat, simára elkeverjük, majd a tojáshabot is beleforgatjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, és a massza felét beleöntjük, pár perc alatt pirulásig sütjük, majd megfordítjuk, és két falapát segítségével darabosra széttördeljük, és ha szép a színe, egy tálra kiöntjük, a maradék vajjal és tésztával ugyanígy járunk el.
Ízlés szerint lekvárral és/vagy vaníliasodóval tálaljuk, porcukorral vagy vaníliás cukorral meghintve.
Éppen költözködünk, ez pedig az utóbbi pár hétben tovább bonyolította az étkezés amúgy sem egyszerű kérdéskörét. A gluténmentes császármorzsa ötlete anyukámtól jött, tőle kaptam két csomag félkész (por alapú), mindenmentes császármorzsát, amiket nagyon hálásan és gyorsan el is fogyasztottunk, és mivel tényleg seperc alatt megvolt, én meg kedvet kaptam, hogy tovább finomítsam és fejlesszem a saját verziómat. Jelentem: a követelményeknek remekül megfelel, még egy szétrobbantott konyhában is könnyen kivitelezhető a recept.
Talán nem ez a legesztétikusabb édesség a világon, de én teljesen a rabja lettem: a morzsák egyszerre ropogósak kívül és lágyak belül. Vegán „joghurttal”, fagyival vagy lekvárral – de akár önmagában is – isteni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyakon önthettem a szüleim által készített levendulás (!) diabetikus eperlekvárral. Igazi luxus.
Szénhidrátok
A teljes recept 111,8 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó (lassú felszívódású) szénhidrátot tartalmaz. Nálunk az összmennyiségből 4 jókora adag lett, ezzel számolva egy adag 27,95 gramm szénhidrátot jelent. Ebbe a feltéteket (tehát a lekvárt/joghurtot) nem számoltam bele. Ha ez a szénhidrátmennyiség túl sok, akkor a barna rizsliszt egy részét ki lehet cserélni kókusz- vagy mandulalisztre is.
Mindenmentes császármorzsa
Hozzávalók:
Elkészítés: Készítsük el a lenmagtojást, vagyis a lenmaglisztet keverjük össze 3 evőkanál vízzel, majd minden hozzávalót keverjünk össze egy nagy tálban. Egy sűrűn folyó, csomómentes masszát kell kapnunk.
Egy nagy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd öntsük rá a tészta felét. Hagyjuk sülni pár percig, és amikor a széle elkezd szilárdulni, egy fakanállal vagy szilikon lapáttal „túrjuk össze” a tésztát. Süssük tovább, majd ha szilárdabb lett, szaggassunk belőle morzsákat a kanál segítségével. Ismételjük meg ezt a műveletsort néhányszor. Én néha lefedtem a serpenyőt, hogy gyorsabban süljenek a morzsák.
Amikor szépen átsültek, és helyenként már ropogóssá váltak a tésztadarabok, öntsük ki őket egy tálba, és jöhet a tészta másik fele.
Tálaljuk önmagában, porrá őrölt eritrittel, gyümölccsel, lekvárral, joghurttal, vagy amivel jólesik. Melegen az igazi.
Az mindenesetre biztos, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egyik széles körben kedvelt étele a Kaiserschmarrn, amit a mese szerint egy vadászat alkalmával kóstolt a császár, amikor is eltévedt az erdőben, majd az erdészházhoz érve bekopogott. Az erdészné annyira meglepődőtt, hogy zavarában elkezdte kevergetni a palacsintát a serpenyőben. Így született a recept, ami viszont annyira ízlett Ferenc Józsefnek, hogy ezután így készíttette az udvarában is.
Sokféle változata létezik a császármorzsának: vannak, akik csak darával, mások csak liszttel készítik, a leggyakrabban azonban a kettő keverékével készül. Gyakorlatilag egy sűrű palacsintatészta, amit ízlés szerint darabosabbra vagy egészen morzsásra sütünk serpenyőben.
Mi most az általunk legjobbnak tartott változatot mutatjuk, részletesen, fázisfotókkal.
Császármorzsa
Hozzávalók:
A sütéshez:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk. A tojássárgákat a cukorral és a vanília-kivonattal robotgéppel habosra, krémesre keverjük, hozzáadjuk a tejet, majd a lisztet és a búzadarát, alaposan elkeverjük. A keveréket 20 percet hagyjuk állni, hogy a búzadara megszívhassa magát.
Ezután a tojások fehérjét egy csipet sóval habbá verjük, majd a habot hozzákeverjük a masszához.
A vajat felolvasztjuk egy serpenyőben, beleöntjük a masszát. Egy fakanállal folyamatosan kevergetjük, míg szét nem esik morzsáira – közepes lángon dolgozzunk, és legyünk türelmesek, kb. 20–30 perc, míg egy nagyobb adag átsül.
A császármorzsát frissen, forrón, porcukorral megszórva, vagy ízlés szerint lekvárral, gyümölcsszörppel kínáljuk.
