A boltokban mindenféle porok kaphatók, amikhez csak konzervbabot, némi darált húst meg vizet kell keverni, és már kész is a „mexikói kaja”. Mikor még nem tudtam főzni, és a pörköltszaftos tésztát is zacskóból készítettem, sokszor volt az asztalon ilyen csilis bab (is), mert az ízét azt imádtam. Mióta meg kifejezetten bojkottálom a félkész kajákat, kedvem nem volt nekiállni, mert azt hittem, hogy túl bonyolult és órákig tart.
Az tény, hogy mindennel együtt kb. 3 óra, mire asztalon van, de az íze össze sem hasonlítható a „bótival”. Sikerült egy kis feketebabot és ízletes, nagy méretű, nem túl csípős szárított csilit beszereznem, ami eszméletlen ízt adott az amúgy is elég karakteres ételnek.
Forrás: Hajós Ágnes
Ha van egy kis időtök, mindenképpen próbáljátok ki!
Megj.: Az igazi változathoz kukoricás kenyeret esznek, amint sikerül reprodukálnom, azt is megosztom veletek 🙂
Megj. 2.: Ez nem mexikói étel, hanem tex-mex. Ez a kifejezés azokat a kajákat takarja, amit az amcsik készítenek, és azt gondolják, hogy a mexikóiak ezt eszik. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A babokat előző este beáztatjuk, a főzés megkezdése előtt külön-külön puhára főzzük (a feketebab kb. másfél órát fő, időben neki kell állni).
A zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk a durvára vágott hagymát, a végén belenyomjuk a fokhagymát. Párat keverünk rajta, hozzáadjuk a darált húst, meglocsoljuk a Worcestershire szósszal. Mozsárban összetörjük a római köményt, a csilit kettőbe tépjük, a raguhoz adjuk. A húsléből időnként hozzáadva puhára pároljuk.
Mikor majdnem kész, beleöntjük a többit, mehet hozzá a kukorica és a babok, felöntjük a paradicsomlével. Pár perc alatt összefőzzük fedő nélkül, akkor jó, ha a nedvesség már nem lepi el teljesen.
Durvára reszeljük a sajtot, a 2/3 részét az ételbe keverjük, mehet hozzá a felaprított koriander nagy része is. Megkóstoljuk, ha kell, sózzuk, borsozzuk, kivesszük a csilit.
Tálaláskor néhány merőkanál csilis babot mély tálba szedünk, egy evőkanál tejföllel és a maradék reszelt sajttal tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Csilis babot készíteni nem bonyolult, igazából gyorsan és egyszerűen előkészíthető, de érdemes tudnunk, hogy annál finomabb, minél kisebb lángon és tovább fő. Igazából már fél óra után is igazán ínycsiklandozó, de még jobb, ha akár 1-1,5 órát hagyjuk gyöngyözve fődögélni, persze mindig pótolva egy kicsit a vizet.
Elsőre igazi húsimádó fogásnak tűnik, valójában sok zöldséget is rejt, ezeknek köszönhetően pedig rostokban gazdag. Ebbe a változatba most a bab mellett kukorica, húsos paprika és friss, szabadföldi, lédús paradicsom került, húsként pedig sovány darált pulykahús, de akár csirkével is készíthető. Hihetetlenül zamatos és szaftos, egyáltalán nem nehéz és nagyon kiadós!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. A húsos paprikát kicsumázzuk, felkockázzuk. A paradicsomokat félbevágjuk, és nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük úgy, hogy a vágott felét reszeljük, így a húst és a levet kinyerjük, miközben a héj a kezünkben marad.
Egy lábasban 2 evőkanál olajat forrósítunk, rádobjuk a hagymát, és kevergetve 2-3 perc alatt üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a darált húst, és kevergetve addig pirítjuk, míg morzsásra szétesik és kifehéredik. Hozzáadjuk az összes fűszert és felkockázott paprikát, és még 1-2 percet pirítjuk, hogy a fűszerek aromáit előcsalogassuk. Ekkor hozzáadjuk a paradicsompépet, a leszűrt babot és kukoricát, sózzuk, borsozzuk, alaposan átkeverjük, felöntjük 1-1,5 dl vízzel – vagy alaplével -, és fedő alatt, közepes hőmérsékleten, időnként megkeverve 30 perc alatt összefőzzük az ízeket.
Friss petrezselyemmel vagy korianderrel meghintve tálaljuk, ízlés szerint kenyérrel vagy rizzsel fogyasztjuk, de magában is tökéletes, kínálhatunk mellé tejfölt és reszelt sajtot is.
Hogy mi az a tex-mex konyha? Az amerikai, pontosabban texasi és a mexikói konyha fúziója, azokon a fogásokon nyugszik, amelyeket a mexikói bevándorlók honosítottak meg – az eredeti mexikói recepteket közelítve az amerikai ízléshez. Érdekesség, hogy a chili con carnét választották Texas nemzeti ételévé.
A csilis babnak nagyon sok változata van, létezik olyan chili con carne (eredetileg ugye csilis hús), amiben nincs is bab, viszont olyan is, amiben nincs hús. 🙂 A kukorica is hol megjelenik, hol nem ebben a tartalmas egytálételben: itthon leginkább kerül kukorica is bele. Ami viszont biztosan van minden „autentikus” receptben, az a hagyma, a csilipaprika, a fokhagyma és a római kömény. Egy csipet fahéj és egy-két kocka belereszelt csokoládé vagy pici kakaó teltebbé teszi a csilis bab ízét – nem fogjuk érezni konkrétan a fűszereket.
A chili con carnét tipikusan tortillával tálalják, de friss kenyérrel is tökéletes. Tálaláskor a tetejét leggyakrabban megszórják könnyen olvadó reszelt cheddar sajttal (helyettesíthető más sajttal, de egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni ezzel a sajttal), illetve a tetejére vagy mellé tejföl is kerül, ami akkor jön kiváltképp jól, ha igen csípősre sikerült az étel.
Csilis bab
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, felkockázzuk, és kevés olajon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a darált húst, kevergetve átpirítjuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát, a fahéjat, ízlés szerint sót és borsot, felöntjük a paradicsompürével, és lefedve 10 percig főzzük.
Ezalatt felkockázzuk a kaliforniai paprikát és a paradicsomot, leszűrjük a konzerveket.
A húsos alaphoz adjuk az így előkészített zöldségeket, felöntjük 1,5 dl vízzel, és kb. 10 perc alatt összefőzzük.
Tálaláskor kenyeret vagy tortillát, reszelt sajtot és tejfölt is kínálhatunk mellé.
Komolyan gondolom ezt a szomorúság dolgot. Egy régi barátom, aki mindig vidám és életigenlő volt, de annyira, hogy példaként szolgált előttünk, egy nap nagyon bánatos lett. Csak úgy. Itt akart hagyni csapot-papot, és elutazni egy távoli világba, például Indiába, örökre. Nem győztem vigasztalni, Azzal érveltem, hogy ő a mi boldogságforrásunk, ő ad nekünk mindig életkedvet, nem teheti meg velünk, hogy hirtelen így elszontyolodik. Mire ő azt felelte: „szabad szomorúnak lenni”. És milyen igaza volt. Mert ha nem lennénk néha egy kicsit szomorúak, honnan is tudhatnánk, milyen az igazi boldogság?
De tényleg, milyen az igazi boldogság? Mi kell hozzá? Ki kell hozzá? Ha holnaptól minden tökéletesen sikerülne az életünkben, valóra válna az álmunk, megnyernénk a lottóötöst, és nem lenne más dolgunk, mint hogy a hasunkat sütkéreztessük a pálmafák alatt, akkor azontúl mindig boldogok lennénk? Vajon azok az emberek ott a harmadik világban, akik szalmatetejű kunyhóban laknak, nincs mit enniük, és kilátásuk sincs, hogy jobbra forduljon a sorsuk, sose boldogok? Nem hinném. Szerintem pontosan annyiszor boldogok, mint mi. Vagy még többször. Mert ők talán egyszerűbb dolgoknak is tudnak örülni.
Fura szerzet az ember. Nyilván irtó boldogok lennénk a pálmafák alatt koktélt szürcsölgetve. Egy ideig biztos. Aztán a jó is megszokássá válna, már nem jelentene izgalmat, idillt. Hiányozna valami új, valami más, és még arra is hajlandóak lennénk, hogy kockára tegyük az addigi idilli állapotot.
Az a helyzet, hogy muszáj kimondanom az elcsépelt tényt: a boldogságot sose a külső körülményekben, hanem belül kell keresni. Nem kell hozzá más, csak lelki béke, megelégedettség azzal, ami van, és emberek, akik szeretnek és akiket szerethetünk. Egy indiai bölcs egyszer azt mondta: ha nem tetszik a világ, változtasd meg önmagad. Igenis lehet elhatározásból, ha úgy tetszik, izomból boldognak lenni. Lehet örülni esőnek, napfénynek, madárcsicsergésnek, egy finom kalácsillatnak az utcán, egy édes íznek, egy mosolynak, egy érintésnek, egy halvány kis rügynek a fán.
És mivel ez egy haspárti, sütős-főzős, finomságokat kedvelő oldal, álljon itt néhány tipp, hogy milyen falatkák tehetik még boldogabbá amúgy is boldog lelkiállapotunkat a boldogság napján! Bármilyen étel, ami serkenti az endorfintermelést, kiváltja belőlünk az örömérzetet. Az endorfin egyébként az agyban termelődő fehérje, ami a fájdalomcsillapításért és az örömérzetért felel. Vannak olyan ételek és italok, amik hatására több endorfint termelünk.
Ilyenek az édességek, a csokoládé, és az élesztőt tartalmazó sütemények, tészták. Kevesen tudják, hogy a csípős vagy füstölt ételek is fokozzák az endorfintermelést. Na és a kihagyhatatlan vörösbor! De csak egy-két pohárkával, persze.
És íme az örömfelelős menü!
Egy jó kis csípős csili, desszertnek egy szeletke olvadt csokis brownie és hozzá egy pohár cabernet sauvignon!
Chili con carne
Hozzávalók:
Elkészítés: Az olajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát, majd rádobjuk a darált marhahúst. Kicsit átpirítjuk, majd meglocsoljuk egy fél bögre húslevessel. Néhány rottyanás után jöhet rá a paradicsomlé és az összes fűszer. Ha elforrta a levét, önthetünk még rá a húslevesből. Ha a hús puha, beletesszük a babot és a kukoricát, és összeforraljuk.
Mindenkinek sok boldogságot kívánok!
A cabernet sauvignon le ne maradjon!
Mélybordó színű, elegáns, fajtájára jellemző illatú, sajátos zamatú ez a vörösbor. A szőlőből származó aromákat tökéletesen kiegészítik a hordós érlelés jegyei, és szépen keresztezi a palackbuké ízvilága. Bársonyos textúrájú, utóízében megjelenik a keserűcsokoládé, kávé. Fűszeres sertés- és vadételekhez ajánljuk.
Oltalom alatt álló eredetmegjelölésű száraz vörösbor.
