A granola nem más, mint édesített, magokkal és ízesítőkkel összepirított gabonapehely, amit sokszor aranyárban mérnek, ráadásul ha elolvassuk a mini betűkkel felsorolt összetevőit, akkor alaposan kiábrándulunk, már ha azért választjuk, hogy egészséges reggelivel indítsuk a napot.
A ropogós, illatos és nemcsak reggelinek, de csak úgy nassolnivalónak is ideális édes ropogóst kikísérleteztem házilag: hozzáadott cukrot nem tartalmaz, az édességét almának és datolyának köszönheti, egészséges és csábítóan finom. Ha nem sikerül friss datolyát beszerezni, langyos vízbe érdemes beáztatni ezt az édes gyümölcsöt, és a levét is felhasználni ehhez a frappánsan egyszerű és isteni ropogós granolához.
Szoktam variálni is – teáskanálnyi kakaóporral, őrölt fahéjjal, mézeskalácsos fűszerkeverékkel… Mennyei mindegyikkel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A mandulát és a diót késsel durvára vágjuk, majd a zabpehellyel tepsire tesszük, és 160 fokos sütőben 6-8 percig sütjük, közben egyszer átkeverjük.
Amíg sül a zabpehely, addig aprítógépben pépesre aprítjuk a kimagozott datolyát, a meghámozott, kicsumázott és felaprított almát, a kókuszolajat, a vizet és a fahéjat.
A sült hozzávalókat összekavarjuk a pépes masszával. Tepsire borítjuk, kanállal elegyengetjük, hogy mindenhova egyformán jusson, majd 180 fokon 20-25 percig sütjük, közben 5 percenként átkeverve. Amikor letelt a 20-25 perc, kivesszük a granolát, ilyenkor még nedvesnek tűnhet, de elpárolog belőle a nedvesség, és isteni ropogós lesz.
Ha teljesen kihűlt, üvegbe tesszük, lezárjuk, bármikor csemegézhetünk belőle…
Mézédes és mennyei, igen, de csak ha jókor fogyasztjuk! Ennek a gyümölcsnek ugyanis az a különlegessége, hogy csak néhány napig, a megfelelő érettségi fokon finom. Előtte elképesztően fanyar, összehúzza az ember száját, élvezhetetlen, de ha tapintásra egyszerre ruganyos és puha, mély narancssárga, akkor isteni csemegére számíthatunk. Ha elmulasztjuk elfogyasztani ekkor, akkor szottyos lesz, bebarnul… Inkább kemény, éretlenebb példányokat válasszunk, mert utóérő, a konyhapulton pár nap alatt megérik. Ahogy az avokádónál, itt is igaz: a lényeg az időzítés!
Csak nálunk számít különlegességnek, de reméljük, már nem sokáig… Európa mediterrán vidékeink, elsősorban Spanyolországban és Portugáliában, Görögországban régen kedvelt gyümölcs. A jó hír pedig, hogy – a fügéhez hasonlóan – Magyarországon is megterem. Egyetlen ellensége a szárazság: ha nincs elég eső, víz, egyszerűen ledobja a félig kész, éretlen gyümölcsöt, ami tulajdonképpen logikus, hiszen a gyümölcs nagyon lédús, nyilván elvenné a fától a túléléshez szükséges vizet a sok gyümölcs. Nemcsak nálunk, hanem a déli országokban is késő őszre, novemberre érik be, és csodás látvány, ahogy a leveleit eldobó fán lámpásként világítanak a narancsszínű gyümölcsök. Akkor a legfinomabb, ha az első dér megcsípi, nem lustaságból nem szedik le…
Nagyon egészséges, gyógyszerként is számon tartott, igen tisztelt gyümölcs, amiről sokféle neve is árulkodik. A görög eredetű diospyros elnevezés szerint az istenek tüze, Görögországban Zeusz tüzeként tartják számon, a kínaiak az ideális lelki egyensúlyt kapcsolták a gyümölcshöz, tőlük származik a khakiszilva elnevezés (ka – lélek és ki – energia). Kiváló minden légúti megbetegedés megelőzésére, köhögés, influenza, hörghurut, torokfájás, torokgyulladás ellen, de magas vastartalma miatt vérszegénység ellen is javallják, sok béta-karotint és C-vitamint tartalmaz.
Nálunk erre valószínűleg nem kerül sor, hacsak nem terem extra mennyiség a kertben, de Ázsiában nagy hagyománya van a khakiszilva aszalásának is, de elsősorban mindenhol frissen, nyersen fogyasztják, meghámozva és cikkekre vágva, a puhább példányokat héjastul félbevágva és kiskanállal a héjból kikanalazva – a kivihez hasonlóan. Ízre a sárgabarackra és a ringlóra, szilvára emlékeztet leginkább, remek smoothie-ba, turmixba, tehetjük gyümölcssalátába, de ha nagyobb mennyiség áll rendelkezésünkre, akkor lekvár, fűszeres chutney is készülhet belőle.
