Nevezhetjük sült csokipudingnak is, mert a belseje krémes és rezgős, amit kívülről épp csak omlósra sült sütiréteg ölel körbe, melegen igazán finom, frissen, de maga a keverék előkészíthető akár néhány órával korábban, így akár vendégeknek is ideális, mert csak be kell tolni a sütőbe, amikor eljön az ideje. Arra érdemes csak figyelni, hogy jobb minőségű csokit használjunk hozzá, mert ez adja a lelkét!
Ezt a sütit leggyakrabban egyszemélyes kis tálkákban sütik, de sokkal egyszerűbb, ha egy nagyobb pitetálban vagy sütőformában készítjük, kevesebb macera és mosogatás, a sütési idő viszont így változik – míg az egyszemélyes adagoknál elég 7-8 perc, addig az egyben sütött változatnál számítsunk 20 percet, így lesz belül még krémes, kívül pedig lágyan omlós.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és gőz fölött megolvasztjuk. Közben a csokit felaprítjuk, majd a forró vajhoz adjuk, és a tűzről levéve addig kevergetjük, míg a csokoládé teljesen felolvad, és selymes krémet kapunk.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra, kifehéredésig verjük, majd hozzáöntjük a vajas csokit is, és simára keverjük. Ezután hozzászitáljuk a lisztet, és egy spatulával finoman összeforgatjuk.
Kivajazott sütőtálba öntjük, és 180 fokos sütőbe tolva 20 perc alatt megsütjük, amíg kívül sütisre sül, belül pedig krémes és olvadós marad a csokis keverék.
Azon melegében tálaljuk, vaníliafagyit kínálhatunk hozzá, de önmagában is nagyon finom.
Éppen költözködünk, ez pedig az utóbbi pár hétben tovább bonyolította az étkezés amúgy sem egyszerű kérdéskörét. A gluténmentes császármorzsa ötlete anyukámtól jött, tőle kaptam két csomag félkész (por alapú), mindenmentes császármorzsát, amiket nagyon hálásan és gyorsan el is fogyasztottunk, és mivel tényleg seperc alatt megvolt, én meg kedvet kaptam, hogy tovább finomítsam és fejlesszem a saját verziómat. Jelentem: a követelményeknek remekül megfelel, még egy szétrobbantott konyhában is könnyen kivitelezhető a recept.
Forrás: Zita
Talán nem ez a legesztétikusabb édesség a világon, de én teljesen a rabja lettem: a morzsák egyszerre ropogósak kívül és lágyak belül. Vegán „joghurttal”, fagyival vagy lekvárral – de akár önmagában is – isteni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyakon önthettem a szüleim által készített levendulás (!) diabetikus eperlekvárral. Igazi luxus.
Forrás: Zita
A teljes recept 111,8 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó (lassú felszívódású) szénhidrátot tartalmaz. Nálunk az összmennyiségből 4 jókora adag lett, ezzel számolva egy adag 27,95 gramm szénhidrátot jelent. Ebbe a feltéteket (tehát a lekvárt/joghurtot) nem számoltam bele. Ha ez a szénhidrátmennyiség túl sok, akkor a barna rizsliszt egy részét ki lehet cserélni kókusz- vagy mandulalisztre is.
Hozzávalók:
Elkészítés: Készítsük el a lenmagtojást, vagyis a lenmaglisztet keverjük össze 3 evőkanál vízzel, majd minden hozzávalót keverjünk össze egy nagy tálban. Egy sűrűn folyó, csomómentes masszát kell kapnunk.
Egy nagy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd öntsük rá a tészta felét. Hagyjuk sülni pár percig, és amikor a széle elkezd szilárdulni, egy fakanállal vagy szilikon lapáttal „túrjuk össze” a tésztát. Süssük tovább, majd ha szilárdabb lett, szaggassunk belőle morzsákat a kanál segítségével. Ismételjük meg ezt a műveletsort néhányszor. Én néha lefedtem a serpenyőt, hogy gyorsabban süljenek a morzsák.
Amikor szépen átsültek, és helyenként már ropogóssá váltak a tésztadarabok, öntsük ki őket egy tálba, és jöhet a tészta másik fele.
Tálaljuk önmagában, porrá őrölt eritrittel, gyümölccsel, lekvárral, joghurttal, vagy amivel jólesik. Melegen az igazi.
Forrás: Zita
Egy pohárkrém könnyen és gyorsan összeállítható, selymes kanalazgatni való, egyszerű, de ellenállhatatlan desszert. Egy kis citrommal és friss eperrel üdítő, abbahagyhatatlan finomság. Az elkészítése néhány perc, és csupán pár egyszerű alapanyag kell hozzá, mégis egy könnyű, krémes desszert a végeredmény.
Mascarpone – vagy más krémsajt –, tejszín, egy kis citrom és némi gyümölcs is elég a boldogsághoz, legalábbis ez a könnyű mousse erről tanúskodik. Persze tovább is gondolhatjuk: rétegezhetünk bele babapiskótát, kekszet vagy kekszmorzsát, eper helyett más gyümölccsel is nagyon jól működik.
Hozzávalók:
Elkészítés: A mascarponét keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a mézet. Az alaposan megmosott citrom héját hozzáreszeljük, szűrőn át belefacsarjuk a levét, és alaposan összekeverjük. A hideg tejszínt habbá verjük, és először néhány kanál habbal fellazítjuk a citromos mascarponét, majd az összes habot óvatosan beleforgatjuk.
Az epret megmossuk, kicsumázzuk, és vékony szeletekre vágjuk. Poharak vagy kelyhek aljára és oldalára rakosgatjuk az eperszeletek 2/3 részét, elosztjuk bennük a citromhabot, és a tetejét is eperszeletekkel díszítjük.
Hűtőben 2–3 órát pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek, és kellően megdermedjen a hab.
A sok színes, különféle formájú és ízű gumicukrok mellett ma már kapható bio és vitaminokkal dúsított, egészségesebbnek számító gumicukor, sőt, a vegetáriánusoknak és vegánoknak is kínálnak állati eredetű zselatin helyett növényi agar-agarral vagy almapektinnel készülő zselés cukorkát. Ezek jóval drágábbak, ráadásul a fényes, csábító felületet biztosító viaszt ezek is tartalmaznak, így biztosra csak akkor mehetünk, ha mi magunk készítjük el. Nem lesz ugyanolyan, mint a bolti, jóval puhább, viszont tudjuk, mi van benne!
A gumicukorhoz szükségünk lesz valamilyen lére, zselésítő anyagra és édesítőre. A lé lehet bolti vagy házi szörp, rostos vagy szűrt gyümölcslé, akár frissen facsart vagy préselt és átszűrt gyümölcslé. Szörppel és szűrt gyümölcslével áttetsző gumicukrot kapunk, rostossal nem lesz áttetsző, viszont sokkal ruganyosabb, keményebb és nagyon finom. Zselésítéshez a legegyszerűbb a zselatin, de akit zavar, hogy ennek alapanyaga a szarvasmarha csontja, választhatja az almapektint, igaz, ehhez gyógyszertárba vagy bioboltba kell menni, vagy a tengeri moszatokból kivont agar-agart, ami tiszta növényi alapanyag. Édesítéshez – ha nem elég édes a lé, pl. szörpnél nyugodtan elhagyható a plusz cukor – használhatunk cukrot, mézet, steviát, bármilyen alternatív édesítőt.
A gumicukor készítése roppant egyszerű, az alapanyagokat egyszerűen össze kell melegíteni, majd formába önteni, és hagyni megdermedni. A forma viszont nem mindegy: ne legyen túl nagy és túl mély: lehetőség szerint érdemes szilikon bonbonformát használni, ezeknek formája, mérete is ideális, ráadásul a puha szilikonból könnyedén kifordítható a megdermedt gumicukor.
Hozzávalók:
Elkészítés: A meggylé felét egy kis forralóba öntjük, felmelegítjük. A másik felében csomómentesre elkeverjük a zselatint, majd a mézzel együtt a meleg meggyléhez öntjük, és kevergetve felforrósítjuk, de forralni nem szabad. Ezután szilikon bonbonformába öntjük, és ha kihűlt, 2 órára a hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen.
A bonbonformából óvatosan kifordítjuk a gumicukrokat, és már fogyaszthatjuk is. Hűtőben tároljuk, mert nincs benne tartósítószer!
A pasta flora egy nagyon omlós, vaníliás cookie-ra emlékeztető tésztájú sütemény, amit lekvárral töltenek, és a leggyakrabban rácsozzák a tetejét. Népszerű baracklekvárral, fügelekvárral, narancs- és málnadzsemmel is, de a legnépszerűbb talán az eperlekváros változat.
Ennek a tésztának a jellegzetessége, hogy búzadara is kerül bele, ettől – és persze a vajtól – lesz nagyon omlós, és bár a tészta összeállításakor nagyon lágynak tűnhet, a hűtős pihentetés során a búzadara egyrészt megszívja magát, a vaj pedig megdermed, így könnyen kezelhető tésztával dolgozhatunk már nyújtáskor.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a vanília-kivonatot, az egyik tojást, a másiknak csak a sárgáját, és tovább verjük, amíg szép sima krémet kapunk. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a búzadarát, a sütőport és a sót – összekeverjük, majd a vajas keverékhez adjuk, és egy spatulával összedolgozzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk, amit 1/3-2/3 arányban kettéosztunk, frissen tartó fóliába csomagolunk, és 30 percre a hűtőbe tesszük, hogy jól formázható tésztává dermedjen.
Lisztezett munkafelületen a nagyobb tésztát kinyújtjuk, majd egy tapadásmentes 25 centis piteformába átemeljük, lenyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson. Beleöntjük a dzsemet, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletesen legyen, majd a kisebb adag tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, és berácsozzuk a pite tetejét, majd a maradék tojásfehérjével lekenjük a tésztát.
A pitét 190 fokos sütőbe toljuk, és kb. 35 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk, ízlés szerint vaníliafagyit kínálhatunk mellé – nem fogja elrontani.
Isteni finom, telt, nagyon csokis hatású ez a keverem-kavarom nassolnivaló, sütni, de még főzni sem kell, csak egy kicsit összemelegíteni. A hűtőben tárolandó, mert könnyen olvad, és bármikor jól jöhet, amikor egy falat édességre vágyunk, egy kis energialöketre van szükségünk, de akár szülinapi gyerekzsúrra, baráti bulira is tökéletes apró, falatnyi kockákra vágva.
A csokis nass legfőbb alapanyaga a tahini, amit a keleti konyhát és az egészséges étrendet követőknek nem kell bemutatni. Viszonylag sok kell belőle ehhez a desszerthez, és igaz, hogy nem kalóriaszegény, de nagyon egészséges – jó tudni például, hogy több kalcium van benne, mint a tejben, gazdag hasznos rostokban, antioxidánsokban és fehérjében, emellett fontos vasforrás is. A puha csokis kockákba emellett csupa természetes és egészséges alapanyag kerül, datolya, kakaó és kókuszzsír, és gyakorlatilag bármilyen maggal vagy darabolt diófélével gazdagítható, kókuszos, kávés változatban is készíthető az alábbi alaprecept alapján.
Hozzávalók:
Elkészítés: A datolyát forró vízbe áztatjuk fél órára, majd leszűrjük, és éles késsel elkaparjuk – vagy késes robotgéppel pépesítjük.
A kókuszzsírt egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a tahinit, a datolyát, a kakaóport, a vanília-kivonatot és egy csipet sót, és gyenge tűzön kevergetve összemelegítjük – nem főzzük, csak addig hagyjuk a tűzön, míg teljesen összekeverednek az alapanyagok.
Sütőpapírral vagy frissen tartó fóliával kibélelt kisebb négyszögletes edénybe öntjük, elsimítjuk, a tetejét durvára vágott mandulával megszórjuk.
Ha kicsit kihűlt, 4 órára hűtőbe tesszük, majd kockára vágva kínáljuk. Érdemes a hűtőben tárolni, ha marad belőle, mert könnyen puhul-olvad szobahőmérsékleten.
Végy egy csomag leveles tésztát, egy kis cukrot, vajat és néhány almát, és pár perc múlva már tolhatod is a sütőbe ezt a csodás almás sütit. A titok a technikában van, ami ezt a végtelenül egyszerű süteményt olyan ellenállhatatlanná teszi, de szerencsére ehhez semmilyen gyakorlatra vagy konyhai tapasztalatra nincs szükség. Egy kis trükk, amit ezentúl nemcsak almatortához, de más gyümölcsös pitetortához is használni fog mindenki, aki kipróbálja és megkóstolja.
A trükk pedig a cukor, pontosabban a vaj és a cukor házassága, ami nem egy ritka párosítás, de hogy kivajazott és lisztezett tepsi helyett kivajazott és cukrozott alapon süljön a tészta, az már igen: így ugyanis egy isteni karamellizált réteg lesz a süti alján, a tetejére pakolt vékony almaszeleteken is vékony karamellréteg képződik. Akik a ropogós sütiket szeretik, ezt az almatortát imádni fogják.
Szaladós napokra is ideális, mert fél óra alatt megvan, kezdők is bátran kipróbálhatják, mert elronthatatlan, és ha egy gombóc fagyit is adunk hozzá, elegáns desszert is lehet. Nincs több blabla, jöjjön a recept, alatta pedig videón is megnézhető a készítés pontos menete.
Hozzávalók:
Elkészítés: Sütőpapírral kibélelünk egy nagy tepsit, a közepét lekenjük olvasztatott vajjal, majd egyenletesen megkenjük egy kevés cukorral. Ráfektetjük a kinyújtott leveles tésztát, és finoman lenyomkodjuk. A szélét is lekenjük a vajjal, majd megszórjuk cukorral.
Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és nagyon vékony (2-3 mm) szeletekre vágjuk. Körkörösen kirakjuk vele a tésztát, az almaszeleteket is megkenjük a vajjal, majd egyenletesen megszórjuk a cukorral.
180 fokos sütőbe toljuk 30 percre, és megsütjük. A végén 1 percre grillfokozatra is kapcsolhatjuk, hogy szép aranyszínű legyen.
A Viktoria Sponge Cake vagy Viktoria Sandwich néven ismert sütemény egy nagyon egyszerű vaníliás kevert tészta, az úgynevezett egyensúly tészta sütőporos változata, amelybe egyenlő arányban kerül liszt, tojás, vaj és cukor. A különlegessége pedig éppen a sütőpor volt, amit 1843-ban kísérletezett ki egy angol úriember, bizonyos Alfred Bird, és ezzel forradalmi újítást hozott a cukrászatba. Az amúgy nehézkes és nehezen kezelhető tészta így sokkal könnyedebbé vált, magasabb és levegősebb lett, a benne lévő vajnak köszönhetően pedig illatos és puha. Az új szenzáció, tehát a sütőpor nagyszerűségét kívánták demonstrálni, amikor elkészítették a királynőnek a kevert egyensúly tészta könnyített változatát, amit egyszerűen csak málnalekvárral és tejszínhabbal töltöttek meg, hogy a hangsúly a tészta – és persze a sütőpor – nagyszerűségén maradjon, mégis elegáns és ünnepi alakban tudják prezentálni a királyi felségnek.
Nemcsak a királynő, de a népe is megszerette ezt a zseniális és finom tortát, amit egyszerű elkészíteni, puritánságában is mutatós, és a mai napig igazi kedvenc, igaz, hogy ma már a tejszín helyett vaníliakrémmel is töltik, a málnadzsem helyett pedig gyakran kerül bele eperlekvár – de őszintén szólva az eredeti recepttel és az újabb változatok bármelyikével hibátlan desszert. Mi a klasszikust mutatjuk, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel nagyon habosra, könnyűre verjük. Hozzáadjuk egyenként a tojásokat, mindig megvárva, amíg teljesen elkeveredik, majd a vanília-kivonatot is hozzáadjuk. Ezután hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, és egy spatulával óvatosan összekeverjük, ha szükséges, 2-3 evőkanál tejjel lazíthatunk a tésztán.
Egy kb. 20 centis forma aljába sütőpapírt teszünk, az oldalát vajjal kikenjük, ebbe öntjük a tésztát, elsimítjuk, és 170 fokos sütőben, légkeverés mellett, kb. 35-40 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve pár percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni.
Tálalás előtt a jól behűtött habtejszínt felverjük. Az piskótát lapjában félbevágjuk, az alsó részt tányérra tesszük, megkenjük a tejszínnel, majd a másik piskótalap vágott részét megkenjük a málnalekvárral, és ráfordítjuk a tejszínhabos piskótára, finoman lenyomjuk, és porcukorral meghintve, szeletelve tálaljuk, a maradék tejszínhabot mellé kínáljuk.
A házi puding gyors és egyszerű, és most nem a zacskósra gondolunk, hanem a házi „igazira”, ami tejjel, tojással és keményítővel készül, és garantáltan nincs benne semmilyen aroma adalékként. Most vajas-tejszínes gazdag karamellel készült, nagyon csábítóan krémes, és tényleg pár perc alatt megvan, igaz, a hűléssel és a dermesztéssel együtt már nem olyan gyors, vagyis kéreti magát, várni kell kicsit rá, de ígérjük: megéri!
Hozzávalók:
A pudinghoz:
Valamint:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasba öntjük, felolvasztjuk, hozzáadjuk a barna cukrot, és kevergetve pár perc alatt felolvasztjuk, kissé karamellizáljuk, majd felöntjük a tejszínnel, tovább keverjük, nem baj, ha habzik, majd a tűzről lehúzzuk.
Az étkezési keményítőt egy keverőtálba tesszük, felöntjük egy kevés tejjel, simára keverjük, majd a tojássárgákat, a sót és a vanília-kivonatot is hozzáadva tovább keverjük, végül felöntjük a maradék tejjel. Folyamatos keverés mellett, lassan hozzáadjuk a vajas-tejszínes karamellát, hogy ne kapja össze a tojást, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, tűzre tesszük, és közepes lángon, golyamatos keverés mellett 4-5 perc alatt sűrűsödésig keverjük.
A pudingokat poharakba vagy tálkákba öntjük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 3 órát pihentetjük, míg teljesen megdermed és jól lehűl.
Tálalás előtt a hideg tejszínt habbá verjük, cukor nem is kell bele, mert a puding elég édes, és ezzel koronázzuk a desszertet, reszelt csokoládéval vagy csokidarával meghintve kínáljuk.
Igaz, hogy még nincs itt az igazi eperszezon, de aki már nagyon ki van éhezve a friss gyümölcsre, nehezen áll ellen a mosolygósan piros és illatos eperszemeknek. Ilyenkor a legjobb sütibe pakolni a gyümölcsöt, mert szeletre, cikkekbe vágva kiadósabban használhatjuk. Emellett érdemes kiegészítésül egy kis eperdzsemet is használni, ami fokozza az epres hatást, és egy újabb textúrát is ad a desszertnek.
Ha egy biztos sikerdesszertre vágyunk, tökéletes választás ez a torta, az alapja könnyű vaníliás piskóta, tölteléke tejszínes sajtkrém és egy kis alkohollal összeforralt eperdzsem, és persze friss gyümölcs, mesésen finom és nagyon mutatós, és amellett, hogy nagyon egyszerű elkészíteni, a végeredmény biztos siker lesz.
Hozzávalók:
A piskótához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A piskótához a tojásokat feltörjük, különválasztjuk a sárgáját a fehérjétől. A sárgájához hozzáadjuk a cukrot és vaníliás cukrot, habverővel krémesre verjük. Fontos, hogy igazán krémes, szinte habos legyen, ettől lesz könnyű, levegős a piskóta! Beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, jól elkeverjük csomómentesre. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, majd fokozatosan, adagonként és óvatosan hozzáforgatjuk a tésztához. Kikent, lisztezett kapcsos tortaformába öntjük, és 170 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük. A sütőből kivéve pár percet pihentetjük, majd a peremét levéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben a lekvárt egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a konyakot vagy rumot, kevés vizet, és összeforraljuk, majd hűlni hagyjuk. Az epret megmossuk, kicsumázzuk, ízlés szerint szeletekre vagy cikkekre vágjuk.
A krémsajtot a cukorral és a vaníliás cukorral habverővel jó krémesre keverjük, majd a jól behűtött tejszínt is hozzáöntjük, és 2-3 perc alatt kemény habbá verjük.
A kihűlt piskótát lapjában félbevágjuk, megkenjük a dzsem, majd a habos krémsajt felével, kirakjuk az eper felével, majd rárakjuk a másik piskótalapot, ezzel is ugyanígy járunk el a maradék alapanyagokkal. Legalább 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek kicsit összeérjenek.
A klasszikus rizsfelfújt vaníliás, és jóféle házi lekvár dukál mellé, de mint minden egyszerű és jól bevált recept, ez is jól variálható, személyre szabható. Most kókuszos változatban készült, növényi tejjel és kókuszkrémmel, az édes és illatos desszertet pedig nem dzsem vagy gyümölcsöntet kíséri, hanem friss gránátalma, ami egyszerre teszi mutatóssá az amúgy nem túl fotogén édességet, másrészt a roppanós, lédús, üde ízvilágú bíbor magok nagyon jól ellenpontozzák és kiegészítik a lágy és szelíd, kókuszos-vaníliás süteményt.
A rizsfelfújthoz érdemes gömbölyűbb szemű, rizottónak való rizst választani, és főzés előtt leforrázni, így sokkal jobban meg tudják szívni magukat a finom édes tejjel a rizsszemek, és tökéletes állagú, lágy textúrájú lesz a végeredmény.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük vízzel, forrásig melegítjük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel. Hozzáadunk egy csipet sót, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a hüvelyét, a kókuszreszeléket, és takarékon kb. 20 perc alatt, időnként megkeverve megfőzzük, majd belekeverjük a cukrot és a mazsolát is, és hagyjuk langyosra hűlni, míg az összes folyadékot felszívja.
Ezután hozzákeverjük a kókuszkrémet és a tojásokat, összekeverjük, és elosztjuk 4-6 kikent kis szufléformába. Tepsibe állítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy legalább feléig érjen a formáknak, és 180 fokos sütőbe, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd langyosan vagy hidegen tányérra borítjuk, és a gránátalma magjaival megszórva – vagy ízlés szerint más gyümölccsel – tálaljuk.
Kiadós, praktikus, egyszerű, gyors és tényleg nagyon finom ez a csokis süti, bármikor megörvendeztethetjük vele szeretteinket, mert olyan alapvető hozzávalókkal készül, amelyek mindig megtalálhatóak otthon. Csupaszon is kiváló, belül puha és lágy, de meghinthetjük porcukorral, kirakhatjuk eperrel, málnával, vagy kínálhatunk mellé egy kis tejszínhabot vagy vaníliafagyit, ha ünnepibb süteménynek szánjuk.
Az alapváltozat is hibátlan, tökéletes ízélményt ad, de gazdagíthatjuk csokidarabokkal, durvára vágott mandulával, dióval, potyogtathatunk bele málnát, áfonyát, isteni munden változatban – és az sem utolsó, hogy csak egyetlen lábast és habverőt kell hozzá elővenni, majd a végén elmosogatni. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kisebb lábasban felolvasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd a tojásokat is hozzáütjük, ezzel is simára keverjük. Ezután a lisztet, a kakaóport, a csipet sót, a sütőport és a vanília-kivonatot is hozzáadjuk, addig keverjük, amíg homogén tésztává összeáll, de nem kell túlságos soká kevergetni.
Kikent 23 centis tortaformába öntjük, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd ízlés szerint szeletekre vágva tálaljuk.
