A tápiókagyöngy egy trópusi növény, a manióka – vagy más néven kasszáva – gyökeréből kinyert keményítő, amit használnak por és gyöngy alakban is. A gyöngyöket sodorják, és megfőzve nagyon érdekes, kicsit ruganyos, gumis hatású, krémes állagot kap. Nagyobb szuperekben és hiperekben, bioboltokban vagy ázsiai üzletekben beszerezhető, nagyon kiadós és szapora gluténmentes alapanyag. Semleges ízű, de mindent szívesen magába szív, így jól fűszerezhető, tejjel vagy növényi tejjel pedig egyszerűen és gyorsan krémes, kicsit kocsonyás pudinggá főzhető.
Melegen vagy langyosan reggelinek is ideális, kihűtve pedig desszertként is tökéletes, a tejberizshez hasonló pohárkrém. Mindenféle gyümölcs jól illik hozzá, és az édességekhez használatos fűszerek bármelyike is bevethető a puding megbolondítására. A legklasszikusabb a vanília és a fahéj, de egy kis gyömbérrel, kakaóval is nagyon finom, vagy még különlegesebbé tehetjük egy kis tört kardamommaggal, ahogy az alábbi receptben is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tápiókagyöngyöt egy kis lábasba kimérjük, ráöntjük a vizet vagy a tej felét, és 10 percet állni hagyjuk, amíg felszívja a folyadékot.
Közben a kardamom hüvelyét kés fokával megroppantjuk, majd kiszedegetjük a magokat, és mozsárban megtörjük.
A kókusztejet vagy a maradék tejet a tápiókára öntjük, hozzáadjuk a kardamomot, és gyenge tűzön kevergetve főzni kezdjük. Gyorsan elkészül, látni fogjuk, ahogy kocsonyásodnak és áttetszővé válnak a gyöngyök. Ha szükséges, kevés vizet vagy tejet adhatunk még hozzá. A tűzről lehúzva elkeverjük benne a mézet vagy a választott édesítőt.
Poharakba kanalazzuk a pudingot, és hűlni hagyjuk. Langyosan vagy hidegen kínáljuk, a tetejét ízlés szerint megszórva gyümölccsel.
Egy finom és foszlós kelt tészta maga a meghittség és az otthonosság, de sokan félnek a készítésétől, pontosabban attól, hogy nem fog megkelni a tészta. Pedig nem kell félni, csak pár apróságra kell figyelni, és akkor egy jó recepttel hihetetlenül foszlós és lágy tésztát kapunk. Ahhoz, hogy szép és könnyű kelt tésztánk legyen, fontos, hogy élő legyen az élesztő, amit úgy ellenőrizhetünk, hogy langyos folyadékkal és egy kis cukorral összekeverve pár percre félreteszünk – ha aktiválódik, vagyis felpezseg, felfut, elkezd dolgozni, akkor jó az élesztőnk, és a tésztában is működni fog majd. Ezután már csak két dologra kell ügyelnünk: egyrészt a tésztába kerülő alapanyagok legyenek langyosak vagy szoba-hőmérsékletűek, mert az élesztő szereti a meleget, másrészt hagyjunk neki időt, hogy kellően dolgozhasson, és könnyű, levegővel teli tésztát tudjon keleszteni.
Az alábbi recepttel nem lehet melléfogni, ha a fentieket betartjuk, nagyon jól kezelhető, ruganyos a tészta, és a csavaros kalácskák formázása sem bonyolult, érdemes kipróbálni, mert mindkit levesz a lábáról.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, és 5-10 percre félretesszük, amíg beindul az élesztő. Közben a lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, összekeverjük. A tojást elhabarjuk, a felfutott tejhez adjuk az olvasztott vajjal együtt, finoman átkeverjük, majd a liszthez öntjük. Kézzel összedolgozzuk, míg rugalmas tésztát kapunk belőle, majd gombóccá formázzuk, letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Közben a töltelékhez a lágy vajat a cukorral és a fahéjjal alaposan összekeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd lelapogatjuk, és egy nagy és vékony téglalappá nyújtjuk, egyenletesen megkenjük a fahéjas-cukros vajjal, meghintjük a darált mandulával, majd a tésztát szorosan feltekerjük. A tésztarudat 8 egyenlő részre vágjuk, mindegyiken sodrunk egy kicsit, majd hosszában félbevágjuk, vagyis nyitott féltekercseket kapunk. Kettesével megtekerve összefonjuk-csomózzuk, majd sütőpapírral fedett tepsire tesszük.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-18 perc alatt szép aranyszínűre sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, és ízlés szerint tejjel, tejeskávéval kínáljuk.
A rebarbara színe a zöldtől az egészen sötét rózsaszínűig változhat, a nagyon szép, húsos, vastag levélszár a fogyasztható része. A színe nem az érettségétől, hanem a fajtájától függ. Nem csalódhatunk benne: mindegyik savanyú, viszont jól megszelídíthető egy kis cukorral, esetleg némi almával vagy eperrel összepárosítva. Vásárláskor arra figyeljünk, hogy lédús, feszes és nehezen hajlítható legyen, mert ezek a friss példányok. Ha a szárvégeken esetleg maradék levelet látunk, azt vágjuk le és dobjuk el, mert ez fogyasztásra nem alkalmas: oxálsavat tartalmaz.
A rebarbara nagyon finom kompótnak, szörpnek, krémnek vagy pudingnak, de gyakran kerül pitébe is. Most egy vajas piskótatésztába potyogtak a falatnyi darabokra vágott és előzőleg vaníliás cukorral összeforgatott rebarbaradarabkák. Mivel nagyon jól harmonizál a vaníliával, a puha, szaftos tészta is vaníliás, illetve egy kis mandula is gazdagítja. Nagyon finom, miközben tényleg egyszerű, sokáig friss, igazán tavaszi sütemény.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rebarbarát gondosan meghámozzuk, késsel finoman lehúzva a külső bőrt, és ha nagyon szálas, akkor attól is megszabadítjuk. 2-3 centis darabokra vágjuk, egy tálba tesszük, és megszórjuk 1 csomag vaníliás cukorral, összeforgatjuk és félretesszük.
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, 2 csomag vaníliás cukrot, a lágy vajat, és simára, habosra keverjük kézi robotgéppel. Hozzáadjuk a tejet, ezzel is elkeverjük, majd jöhet a mandula és a sütőporral elkevert liszt, ezzel is simára keverjük. A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, és először 1-2 kanálnyi habbal a tésztát fellazítjuk, majd 2-3 részletben az összes habot beleforgatjuk.
Kikent, lisztezett kapcsos tortaformába öntjük, és a tetejére szórjuk a vaníliás rebarbarát.
180 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük, hogy kellően átsült-e. A sütőből kivéve a formában hagyjuk langyosra hűlni, majd lekapcsolva a peremet teljesen kihűtjük tálalás előtt.
Ráérős reggelinek vagy kényeztető uzsonnának is tökéletes ez a pufók kis palacsinta, pár perc alatt összeállítható a tésztája, ami a mi vékony palacsintánktól annyiban tér el, hogy sűrűbb és sütőport is tartalmaz, illetve ha szeretnénk nagyon puha és lágy tésztát, akkor érdemes bele egy kis olvasztott vajat is tenni. Így a sütésnél már extra zsiradékra sincs szükség, elég kikenni az olvasztott vaj tálkájában maradó pici zsiradékkal a forró serpenyőt.
Önmagában is nagyon finom, de ha egy maréknyi csokicseppel vagy aprított csokival felturbózzuk a tésztát, különlegesen finom lesz a sülés közben megolvadó csokoládétól, és akár uzsonának, gyerekbulin is bőven megállja a helyét egy kistejszínhabbal vagy csokiöntettel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a a sütőport, a cukrot és egy csipetnyi sót egy tálba tesszük, összekeverjük, a közepébe egy kis lyukat formázunk, beleütjük az egyik tojást, és kézi habverővel elkezdjük összekeverni, majd a második tojással is folytatjuk a keverét, majd a harmadikat is hozzáadjuk. A tejet is apránként hozzáadjuk, folyamatos keverés mellett, hogy ne legyen csomós a tészta, végül az olvasztott vajat és a csokicseppeket is hozzákeverjük, amíg szép sima tésztát kapunk.
Egy serpenyőt szárazon felmelegítünk, majd szilikonos ecsettel a maradék vajjal kikenjük, de csak épp annyi kell, amennyi az olvasztott vajból az edényben maradt, majd fél merőkanálnyi adagokat a serpenyőbe öntünk, és amikor kis buborékok, lyukacskák kezdenek megjelenni a felületén, akkor spatulával megfordítjuk, és a másik felüket is 2-3 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, reggelire dzsemmel vagy gyümölccsel, mézzel vagy juharsziruppal, uzsonnára tejszínhabbal, extra csokival kínálhatjuk.
A cukrászat egyik klasszikusa a francia ganache (ejtsd: gánás), amit Gerbaud Emil kezdett magyarra fordítva párizsi krém néven nálunk használni, tejszín, csokoládé és kevés vaj kell csupán hozzá, és az alapanyagok arányától függően lehet egészen folyékony, bevonásra vagy öntetnek való, illetve krémes állagú, vagy akár formázható, vágható, ami a trüffelekhez, bonbonokhoz ideális keménység.
A párizsi krém klasszikusan étcsokoládéból készül, de tejcsokival, fehércsokival is működok természetesen, sőt ízesíthető is pár csepp finom, aromás alkohollal, whisky, konyak, narancslikőr vagy amaretto is tökéletesen megfelelő ehhez, de reszelt citrushéjjal, kókusszal, kávéval, fahéjjal, kardamommal, bátrabbaknak egy kis csilipehellyel is fűszerezhető.
A mesés csokikrém most omlós pitekosárkákba került, a roppanós vajas tészta és a selymes csokoládé verhetetlen párost alkotnak, a tészta is nagyon egyszerű, és 3 perc alatt összeállítható egy késes robotgépben, a pepecselést csupán a kosárkák kibélelése jelenti, de ennyi bőven belefér egy ilyen ínycsiklandó ünnepi desszert esetében. 😉
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
A párizsi krémhez:
Elkészítés: A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a cukros és a csipet sót – egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra összemixeljük, majd a tojást és a vizet is hozzáadjuk, és addig dolgoztatjuk, amíg egy tésztagombóccá összeáll. Frissen tartó fóliába csomagoljuk, és 30 percre a hűtőbe tesszük.
A pihentetett tésztát enyhén lisztezett munkafelületen vékonyra nyújtjuk, egy nagyobb kör alakú kiszúróval korongokat szúrunk ki belőle, majd óvatosan a formákba nyomkodjuk, a felesleget késsel levágjuk a peremnél. Egy villával alaposan megszurkáljuk őket, hogy ne púposodjanak fel sülés közben, tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőben 12-15 perc alatt megsütjük, majd ha langyosra hűltek, kifordítjuk a formákból a kosárkákat, és hagyjuk teljesen kihűlni.
A párizsi krémhez a tejszínt felforrósítjuk egészen forráspontig, közben a csokoládét felkockázzuk, és egy tálba tesszük. A forró tejszínt ráöntjük, 1 percet hagyjuk, hogy a tejszín meglágyítsa a csokoládét, majd kézi habverővel addig kevergetjük, amíg teljesen homogén, selymes csokikrémet kapunk, majd a vajat is hozzáadjuk, és szép fényesre, simára keverjük.
A párizsi krémet a kosárkákba öntjük, tálcára tesszük, és a hűtőbe toljuk 1 órára, hogy a krém kissé megdermedjen, majd ízlés szerint díszítve – például lime reszelt héjával és felaprított pisztáciával meghintve – tálaljuk.
Ezt a süteményt több formában is készítik: vagy körré formázzák, vagy a kisodort tésztát összesodorják, illetve csiga alakba feltekerik – ami mind az élet körkörösségét és folyamatosságát, a tavaszi újjáéledést szimbolizálja. A tésztát narancs teszi illatossá, vaj puhává, a tetejére pedig szezámmag kerül, ami a sülés során kissé megpörkölődik, és nagyon izgalmassá teszi ezt a finom és omlós sütit, amit első ránézésre kelt tésztának gondolhatnánk, pedig sütőporral készül, mégpedig pofonegyszerűen.
Görögországban leggyakrabban reggelire vagy uzsonnára fogyasztják kávé vagy tea mellé a húsvéti ünnepek alatt, de az asztalon is nagyon mutatós, akár tojástartónak is használhatjuk a finom sütikarikákat.
Koulourakia – görög húsvéti sütemény
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel 3-4 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojássárgát, majd ha elkeveredett, akkor a narancslevet és a sütőport, tovább keverjük, majd a tejet, a vanília-kivonatot és az alkoholt is hozzáadjuk.
Ha jól elkeveredett, akkor kikapcsoljuk a mixert, hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, és egy spatulával elkezdjük összekeverni, majd amikor már nehezen megy, kézzel összedolgozzuk a tésztát, amíg könnyű és ruganyos tésztát kapunk.
A tésztát enyhén lisztezett munkafelületen 5 percet pihenni hagyjuk, majd maréknyi adagokat kiszakítunk a masszából, kézzel rudakká formázzuk, majd a két végét összecsippentjük, összenyomkodjuk, karikává formázzuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A tetejüket megkenjük 2 evőkanál víz és 1 tojássárga elhabart keverékével, és megszórjuk szezámmaggal.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-18 perc alatt aranyszínűre sütjük.
Vannak, akik kelt tésztából, a kalács vagy briós sütésére használt élesztős tésztából készítenek nyuszit a húsvéti asztalra, ami szintén nagyon mutatós tud lenni, de mivel ez a fajta tészta jelentősen megnő kelés és sülés közben, nagyobb eséllyel veszíti el a kívánt formát, mint az alábbi vajas omlós tészta, így ezzel biztosra mehetünk, hiszen csak egy kicsit lesznek ducibbak a nyulacskák a sütés végére.
A tésztába most egy kis narancslé és narancshéj is került, amitől kellemesen illatos lesz, és a szegfűszeghez is jól passzol, de kiválthatjuk akár rummal és citromhéjjal, úgy is nagyon finom lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat, a cukrot és a vaníliás cukrot egy elektromos habverővel összekeverjük, majd jól kihabosítjuk. Hozzáadjuk a tojást, ezzel is elkeverjük, majd mehet bele a narancslé, a tej, a reszelt narancshéj, majd a csipet sóval és a szódabikarbónával elkevert liszt fele. Addig keverjük, amíg teljesen homogén masszát kapunk, majd a maradék lisztet hozzáadva először egy spatulával, majd kézzel összedolgozzuk. Ruganyos, jól formázható tésztát kell kapnunk.
A masszából maréknyi darabot csippentünk, rúddá sodorjuk, majd csigába kanyarítjuk, ez lesz a nyuszi teste, majd a tésztából egy diónyi darabot kicsípve oválisra formázzuk, majd késsel vagy ojjóval bevágjuk – ez lesz a nyuszi feje a fülekkel. Végül egy mogyorónyi tésztát gombóckává formázunk a nyuszi farkának. Lekenjük 1 evőkanál tojás és 2 evőkanál víz keverékével, és sütőpapírral fedett tepsin a nyuszit összeállítjuk, szemnek szegfűszeget nyomunk a fülek tövébe. A többi tésztával is így járunk el.
Ha megvagyunk, 190 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-15 perc alatt megsütjük.
A túrófánkhoz hasonló, de sokkal könnyedebb és puhább fánkot készíthetünk ricottával, ami krémesebb, simább, mint az amúgy általunk is nagyon kedvelt, rögösebb, darabosabb túróval. Ennél a zseniálisan egyszerű receptnél ráadásul pihentetni sem kell a tésztamasszát: az összeállítás után már lehet is sütni a maximálisan maceramentes fánkocskákat.
A fánk tésztájába érdemes belereszelni egy egész citrom héját, mert ez kellemesen illatossá, citrusossá teszi, de ízlés szerint akár narancshéj is kerülhet bele, vagy ha szeretnénk, beleforgathatunk a masszába egy kevés mazsolát vagy aszalt áfonyát, aprított aszalt sárgabarackot is. Porcukorral meghintve önmagában is finom, de persze kínálhatunk mellé lekvárt, csokiszószt is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval habbá verjük. A sárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, krémesre, simára keverjük, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a ricottát, és simára keverjük. A sütőporral elkevert lisztet hozzászitáljuk, összeforgatjuk, majd 2-3 részletben hozzáadjuk a tojáshabot is, lazán összedolgozzuk, hogy minél könnyebb tésztát kapjunk.
Bő olajat melegítünk, és kanállal beleszaggatjuk a tésztát, 2-3 perc alatt megsütjük, időnként megforgatva. Szűrőkanállal, alaposan lecsepegtetve kiemeljük a fánkokat, konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd porcukorral meghintve, melegen tálaljuk.
Foszlós kelt tésztát persze mindig érdemes sütni, de ehhez a süteményhez sokféle babona is kapcsolódik. Az angolszász országokban nagypénteken sütik, és állítólag szerencsét hoz és előzi a rossz szellemeket – innen pedig már sejthető, hogy valójában egy ősi hagyomány jegyében készült eredetileg a mai hot cross bun őse, a tavasz eljövetelének köszöntésére, és a kereszt alakú díszítés eredetileg a négy évszakot szimbolizálta, majd ehhez kapcsolódott, illetve ezzel mosódott össze a Jézus megfeszítésének és a kereszténységnek a szimbóluma.
Ez az édes zsemle eredetileg nem csokis, hanem könnyű, hófehér, vajas kelt tészta, amibe gyakran kerülnek aszalt és kandírozott gyümölcsök, de ma már egyre kedveltebb a csokis változat is, ami igazán ünnepi és ellenállhatatlanul finom.
Hozzávalók:
A keresztekhez:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejhez adjuk a cukor felével, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben a lisztet, a kakaóport, a sót, a fahéjat és a maradék cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat, és ujjbeggyel elmorzsoljuk, majd a keverék közepébe egy mélyedést formázunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojást, és konyhai robotgép dagasztóspiráljaival tésztává dolgozzuk, amikor már jónak tűnik, hozzáadjuk a csokicsipszet vagy a felaprított csokoládét is. A tésztát gombóccá formázzuk, és konyharuhával letakarva, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen picit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és egyesével bucikká formázzuk, majd kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, letakarjuk, és még 30 percet kelesztjük.
A keresztekhez a lisztet és a cukrot 3-4 evőkanál vízzel összekeverjük, majd egy kisebb zacskóba kanalazzuk, majd a zacskó sarkát kivágjuk, és keresztet nyomunk belőle a zsemlék tetejére.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, egy jénaiban vizet teszünk a sütő aljába, és betoljuk a zsemléket is, majd 180 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és kb. 20 perc alatt megsütjük a zsemléket.
A megsült zsemléket hagyjuk kicsit hűlni, majd rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
A tejespite nem csak nálunk ismert édesség, hiszen olyan egyszerű és annyira alapvető hozzávalókból áll, mint a tojás, a cukor, a liszt és a tej. A franciáknál is nagyon népszerű, ők clafoutis-nak (ejtsd: klafuti) hívják, és annyiban tér el a mi tejespiténktől, hogy tejszínt és olvasztott vajat is tesznek bele, amitől a végeredmény még rezgősebb és lágyabb, hiszen maga a tészta jóval gazdagabb.
Az alapváltozatba most egy kis extra olvasztott étcsokoládé és kakaópor is került, ettől isteni csokis lett, és már sülés közbe belengik a konyhát a mennyei illatok. A türelmetlenebbek langyosan is megkóstolhatják már, de akkor igazán finom, ha hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőben még egy kicsit pihentetjük.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, és kézi habverővel simára, kissé habosra keverjük. Hozzáadjuk a kakaóporral vegyített lisztet, csomómentesre keverjük, majd mehet bele az olvasztott vaj és csokoládé keveréke, a tej és a tejszín, ezekkel is elkeverjük.
Kikent, lisztezett tepsibe vagy sütőtálba öntjük, és 180 fokos sütőben légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és ha lehet, még pár órára a hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen és jól lehűljön.
Felszeletelve, porcukorral meghintve tálaljuk.
Nagyon krémes, igazából pohárkrémként mutatós, mert a selymes krém miatt másképp nem igazán tálalható gusztusosan, és a kávé nem a piskóták megmártásakor kerül bele, hanem a krémbe, mégpedig úgy, hogy az a színe alapján előre nem is sejthető. Gyerekeknek nem ajánljuk, de a kávé szerelmeseit levehetjük a lábukról ezzel az isteni és egyszerű desszerttel.
A kávékrémes tiramisuba tojás helyett tejszín kerül, amiben előzőleg kiáztatjuk a kávé aromáit. Nem főzzük vele, csak melegen áztatjuk, így a tejszín megőrzi fehér színét, miközben a kávé kellemes ízét átveszi. Kihűlés után az édesített (mézesített) mascarponéval összeforgatva kész is a krém, amit kakaós rumba mártott babapiskótával rétegezhetünk.
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A szemes kávét egy mozsárba tesszük, és durvára összetörjük. A tejszínt felmelegítjük, ha majdnem forr, lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a kávétöretet, és hűlni hagyjuk. Amikor teljesen kihűlt, leszűrjük.
A mascarponét a mézzel és egy csipet sóval habosra keverjük. A kihűlt kávés tejszínt felverjük, majd hozzákanalazzuk a mascarponéhoz, és könnyed mozdulatokkal összeforgatjuk.
A rumot a kakaóporral elkeverjük, a piskótákat megforgatjuk benne, majd a mascarponekrémmel poharakba rétegezzük.
A hűtőbe vagy hűvös helyre tesszük néhány órára vagy egy éjszakára, hogy jól összeérjenek az ízek, majd tálalás előtt meghintjük kakaóporral.
Hófehér és elegáns, ideális vendégváró vagy gasztroajándék, de olyan egyszerű, hogy akár hétköznap is elkészíthető ez a nagyon csokis kókuszgolyó, ha épp valami kényeztető finomságra vágyunk. Minden alapanyaga fehér, úgyis mint a csokoládé, a tejszín, a háztartási keksz, a vaj és a kókuszreszelék, na jó, egy kis nem fehér vanília is kerül bele, de ő csak ízben tesz hozzá a bonbonnak is beillő édes golyócskákhoz.
Az alaprecept önmagában is tökéletes, de természetesen tovább is gondolható, variálható: reszelhetünk bele kevés citrom- vagy narancshéjat, adhatunk hozzá egy kis illatos likőrt vagy rumot, tehetünk a golyócskák közepébe egy szem alkoholba áztatott mazsolát vagy darabka aszalt sárgabarackot, esetleg mandulát vagy mogyorót… Kísérletezésre fel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait egy késsel kikaparjuk, majd a tejszínnel egy kisebb forralóba tesszük, felforraljuk. Beletördeljük a fehér csokoládét, folyamatos kevergetés mellett felolvasztjuk, majd a vajat is hozzáadjuk. Ha ez is felolvadt, levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni egy kicsit, majd belekeverjük a darált kekszet is. A hűtőbe tesszük kb. 1 órára.
A masszából kis golyóbisokat formázunk, és kókuszreszelékben meghempergetjük.
Hűtőben tartva sokáig eláll, de szobahőmérsékleten a legfinomabb.
