Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
Az égetett tészta egy varázslat, felfoghatatlan, hogyan lesz víz, olvasztott vaj, liszt és tojás keverékéből ilyen légies, belül üreges, könnyű tészta! Jó, persze, a tojástól, de tényleg nem kell hozzá se sütőpor, se szódabikarbóna, mégis egy nagyon levegős, könnyű süti a végeredmény, a belső, üreges rész pedig szinte csábít, hogy megtölsük valamilyen krémmel – ahogy a képviselőfánknál vagy az olaszok kedvence, a profiterol esetén.
Az éclair (ejtsd: ékler) fánk maga, vagyis a tészta előre elkészíthető, akár több napig is felhasználhatjuk, de érdemes tálalás előtt nem sokkal megtölteni, hogy ne puhítsa fel a krém a könnyű és roppanós tésztát. Most egyszerűen vaníliás tejszínhab került bele, a tetejére pedig csoki, de bármilyen krémmel, pudinggal, illetve tetszés szerinti mázzal is elkészíthető.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és a vízzel együtt egy lábasba tesszük, csipet sót adunk hozzá, tűzre téve megvárjuk, míg a vaj felolvad, és a keverék felforr. A tűzről levéve hozzáöntjük a lisztet, és gyors mozdulatokkal egy spatulával simára keverjük, addig keverjük, míg elválik az edény falától, és összeáll. Visszatesszük a tűzre, és folyamatosan keverve 2 percig hagyjuk kicsit kiszáradni a tésztát.
A tűzről levéve egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel keverjük, egyesével hozzáadva az egész tojásokat, megvárva mindig, hogy teljesen felvegye a tojást. Ha megvagyunk, csillagcsőrös vagy sima habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsire, egymástól kicsit távolabb 7-8 centis kis rudakat nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 25 perc alatt megsütjük, az ajtót nem nyitogatva. Ha kész, kivesszük, és hagyjuk kihűlni.
A tölteléékhez a jól behűtött habtejszínt egy keverőtálba öntjük, elektromos habverővel elkezdjük felverni, amikor már kezd egy kicsit testesebb lenni, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és keményedésig verjük. Habzsákba töltjük, a kihűlt fánkok aljára hegyes késsel a két végén kis lyukat fúrunk, és a vaníliás tejszínhabbal megtöltjük – de akár félbe is vághatjuk, és úgy töltjük meg.
Az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd a fánkok tetejére 1.1 kanálnyit kenünk. Azonnal tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk akár darabolt mandulával, csokidarával vagy cukorgyönggyel, ha kicsit csinosítanánk rajta.
A muhallebi eredetileg Törökországból származik, de népszerű az egész keleti régióban, készítik a görögöktől kezdve az egyiptomiakon át egészen Izraelig. Csupán tej, kukoricakeményítő, cukor és vanília kell hozzá, illetve ízesítik narancsvirág- vagy rózsavízzel, de szokták kardamommal, csillagánizzsal, fahéjjal is készíteni. A legelső írásos feljegyzések már a 10. században említik, igaz, akkor még mozsárban összetört, porított rizzsel sűrítették az édes tejet, de mára már a sokkal selymesebb krémet eredményező kukoricakeményítőt használják a legtöbb helyen.
Készíthető növényi tejjel is, érdekesség, hogy Izraelben például leggyakrabban mandulatejjel főzik, így a kóser táplálkozás szabályai szerint húsos főételek után is feltálalható a tejet nem tartalmazó finom, krémes desszert… Érdemes kísérletezni az ízesítésével is, hogy a számunkra legkellemesebb ízvilágot megtaláljuk ezzel az igazán gyors, olcsó pohárkrémmel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricakeményítőt 2 dl tejjel simára keverjük. A többi tejet egylábasban tűzre tesszük, hozzáadjuk a keményítős tejet is, folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, és pár perc alatt sűrűsödésig, selymes krémmé főzzük, a tűzről levéve legvégül a vaníliát és a narancsvirág- vagy rózsavizet is hozzáadjuk.
Tálkákba vagy kelyhekbe osztjuk, hagyjuk hűlni, majd a hűtőbe téve dermedni hagyjuk, és ízlés szerint aprított pisztáciával, mandulával vagy dióval, cukrozott gyümölcsökkel díszítve tálaljuk.
Mint minden népszerű sütinek, ennek is rengeteg változata létezik, van, aki túróval, más krémsajttal készíti, van kekszes alapú és piskótás verziója, ahogy a tetején lévő narancsos réteg is készülhet üdítővel, de akár sima narancslével is.
Ez a Jaffa szelet egy nagyon puha és csokis piskótával készül, kukoricakeményítő és liszt keverékével, amitől nagyon jó állagú a tészta, intenzíven kakaós, a túró helyett pedig tejszínnel lazított vaníliás krémsajtos réteg kerül, nagyon selymes és lágy, a teteje pedig 100%-os narancslével főzött vaníliás pudingpor, ami jó rezgősre dermed – isteni ízkombináció, és bár 3 különböző réteget kell készíteni, mégis nagyon egyszerű összeállítani.
Hozzávalók:
A tésztához:
A krémhez:
A tetejére:
Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra, egészen fehérre verjük. Közben a száraz alapanyagokat – a kukoricakeményítőt, a kakaóport, a lisztet és a sütőport – elvegyítjük, és kanalanként a tojásos habhoz adjuk folyamatos verés mellett. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt tűpróbáig sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A krémhez a krémsajtot elektromos habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és a tejszínt, és jó habosra keverjük, majd a kihűlt kakaós piskóta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk.
A tetejéhez a narancslé vagy az üdítő felét simára keverjük a pudingporral, a másik 2 dl-t felforraljuk, majd hozzáöntjük a pudingos levet, és folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük pár perc alatt. A süteményre öntjük, ide-oda mozgatva segítjük elterülni, majd hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 2-3 órát pihentetjük, hogy teljesen megdermedjen, és szépen lehessen szeletelni.
Gyors kevert tésztával készül ez a szépséges sárga színével már látványra is felvidító sütőtökös kenyér, szaftos, puha, ami ha van épp maradék sült vagy főtt sütőtökünk, akkor pikk-pakk összeállítható. A tésztája meglehetősen nedves nyersen, ezért aránylag hosszan kell sütni, és felszeletelés előtt érdemes teljesen kihűteni, hogy szépen szeletelhető legyen, de ha például előző este megsütjük, akkor reggelire tökéletes lesz, sőt felszeletelve, porciózva le is fagyasztható, és kenyérpirítóban bármikor átmelegíthető, felfrissíthető.
Ebbe a változatba most csak egy kis vanília került, illetve egy kis kurkuma, a színe végett, de akár gyömbérrel, kardamommal, fahéjjal is fűszerezhető, de akár magokkal, aszalványokkal, csokidarabokkal is gazdagítható a „sütisebb” élményért, ha pedig vegán változatban szeretnénk elkészíteni, elég a tejet és a vajat növényire váltani, hiszen tojást alapból nem tartalmaz…
Hozzávalók:
Elkészítés: A nedves alapanyagokat – a sütőtököt, a tejet, a vaníliát és az olvasztott zsiradékot – egy turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és simára turmixoljuk. Egy tálban a száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport, a kurkumát és a sót – elvegyítjük, majd hozzáadjuk a sütőtökös turmixot, simára keverjük, és sütőpapírral bélelt tégla- vagy kenyérformába öntjük, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 50-55-percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd kivéve 10 percet pihentetjük, kifordítjuk a formából, és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk.
Ha valami túrós és áfonyás, az szinte biztos, hogy mindig sikert arat. Igaz, hogy az áfonya ára elég húzós, de ebbe a finomságba nem kell belőle túl sok, mégis minden falatjába jut belőle, és ha épp nem áll rendelkezésre frissen, fagyasztott gyümölcsöt is használhatunk.
A sütemény alapja készen kapható előnyújtott leveles tészta, amire egy kis édes túrókrém kerül, valamint gyümölcs és egy kis csonthéjas, hogy krémes és ropogós textúra is legyen benne. A trükk pedig a formázás, amitől igazán mutatóssá is válik a jóféle süti: a tésztát valójában nem kell összefonni, csak a ferdén bevágott tésztacsíkokat egymást fedve összehajtogatni, ami így csinos fonattá válik.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krémtúrót egy tálkába tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a porcukrot, simára keverjük.
A leveles tésztát sütőpapírral fedett tepsire kiterítjük, a közepére kenjük a krémet hosszanti irányban, téglalap alakban úgy, hogy a két oldalon nagyjából 1/3 rész szabadon maradjon. Rászórjuk az áfonyát és a durvára vágott csonthéjast. A szabadon maradt tésztát mindkét oldalon ferdén 1 centis csíkokra bevágjuk, majd felváltva a csokira hajtogatjuk.
A tetejét megkenjük a tojássárgával, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
A mázhoz a citrom levét kifacsarjuk, átszűrjük, és elkeverjük annyi porcukorral, hogy sűrű, de folyékony mázat kapjunk, majd megcsorgatjuk vele a süteményt.
Langyosan vagy teljesen kihűtve, szeletelve tálaljuk.
Van, aki német, van, aki osztrák, megint más cseh eredetű ételnek tartja a gőzgombócot, de kultúráink és konyháink mindig is nagy hatással voltak egymásra, és a pontos eredete elvész a messziség homályában. A magyarországi svábok körében is nagy hagyománya van a gőzben főtt töltött gombócnak, és nemcsak édesen, de sósan is készítik – darált hússal, gombás, szalonnás vagy épp spenótos töltelékkel, az édes változatokba is gyakran kerül almás, meggyes töltelék, nemcsak szilvalekvár.
A gőzgombóc nem annyira bonyolult, mint elsőre gondolnánk, még különös felszerelésre vagy párolóra sincs szükség hozzá. Egy nagyobb lábasban tökéletesen megoldható az elkészítése, csak egy kisebb tálka és egy tányér kell hozzá. Forrón, frissen a legfinomabb, és persze érdemes hozzá igazi vaníliasodót főzni, nem pedig holmi híg pudingot – megérdemli ez különleges és finom kelt tészta!
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyikhez adjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félrerakjuk. A maradék tejhez adjuk a tojásokat, simára keverjük, majd az olvasztott vajat is hozzáöntjük, elkeverjük. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a kétféle tejet, és egy elektromos robotgép dagasztókarjával jó alaposan kidolgozzuk, majd tiszta konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 8 egyenlő részre osztjuk, bucikká formázzuk, majd egyesével kinyújtjuk. Szilvalekvárt – vagy ízlés szerint más tölteléket – halmozunk rá, összecsippentjük, összenyomkodjuk, kicsit megformázzuk, majd az összefogott résszel lefelé tálcára rakjuk. Konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy nagyobb lábasba kb. 3 ujjnyi vizet teszünk, beleállítunk egy vízzel töltött kisebb tálkát, erre jön egy lapostányér. Amikor forr a víz, a tányérra teszünk annyi gombócot, ami kényelmesen elfér, mert még nőni fog, és fedővel lefedve 12-13 percet főzzük.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat a vaníliás cukorral, a cukorral, az étkezési keményítővel és kevés tejjel simára, csomómentesre keverjük. A maradék tejjel felöntjük, és egy kis lábasban, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A gombócokat azon melegében tálaljuk, bőségesen meglocsolva a sodóval, és ízlés szerint porcukros mákkal meghintve.
Ezer lyukú palacsintának is nevezik a baghrirt, a marokkóiak egyik nagy kedvencét, könnyű és egészen szivacsos a tésztája, köszönhetően a benne lévő élesztőnek és sütőpornak, vagyis kétféle térfogatnövelő van benne. Klasszikusan liszttel és a búzadarával készül, de gluténmentesen is működik rizsliszt, kukoricaliszt és kukoricadara keverékével.
Fontos a tésztát pihentetni, egyrészt azért, hogy az élesztő kifejthesse hatását, másrészt azért, hogy egy kicsit besűrűsödjön, ami ideális a kicsit vastagabb, de pehelykönnyű, lukacsos palacsintához.
Hozzávalók kb. 15 palacsintához:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a kukoricalisztet, a rizslisztet, a kukoricadarát, az instant élesztőt, a csipet sót és a vaníliás cukrot – összekeverjük, hozzáöntjük a langyos vizet, és egy kézi habverővel csomómentesre elkeverjük, majd egy botmixerrel selymesre turmixoljuk – minél simább a tészta, annál jobb lesz a tészta. Hozzáadjuk a sütőport és az ecetet, és még egy kicsit tovább mixeljük, majd lefedjük, és szobahőmérsékleten pihentetjük 30 percet.
A pihentetett, besűrűsödött és kissé megkelt tésztát átkeverjük, és felforrósított, tapadásmentes serpenyőbe merőkanálnyi adagot teszünk belőle. Megvárjuk, míg a teteje egész lukacsos lesz és teljesen átsül – ezt a palacsintát nem kell megfordítani, csak az egyik oldalán kell megsütni -, és egy lapáttal kiemeljük a serpenyőből, a maradék tésztát ugyanígy sütjük meg.
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk – Marokkóban leggyakrabban vajjal és mézzel fogyasztják, de ez teljesen opcionális.
A rosquilla jellegzetessége, hogy különösen illatos, mivel a tésztájába mindig kerül valamilyen likőr és citrushéj. A leggyakoribb ízpáros az ánizslikőr-citromhéj, illetve a narancslikőr-narancshéj, de gyakorlatilag bármilyen égetett alkohollal készíthető, nemcsak ízt és illatot ad a süteménynek, hanem könnyebbé, levegősebbé is teszi, az alkoholtartalma pedig elillan, mire a fánk megsül.
Nem kell dagasztani és keleszteni, egy kézi habverővel egy keverőtálban összedolgozható, és a nyújtást, szaggatást is megspórolhatjuk: a spanyolok ugyanis kézzel formázzák a lágy tésztát: kis gombóccá formázzák, majd hüvelykujjal lukat készítenek a közepükbe, és azonnal mehetnek a forró olajba, pihentetés nélkül. Isteni, gyors, kiadós – náluk reggelire is népszerű, de természetesen készíthetjük desszertnek, vagy egy kiadósabb leves után másodiknak…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk az olajat és a likőrt, hozzáreszeljük a citrus héját, átkeverjük, majd a sütőport és a lisztet is hozzáadva lágy tésztává összedolgozzuk.
A masszából olajos kézzel félmaréknyi adagokat szaggatunk, golyóvá formázzuk. Bő olajat melegítünk, amikor már forró, akkor a golyók közepébe a hüvelykujjaikkal lukat formázunk, és az olajba tesszük. Pár perc alatt szép pirosra sütjük időnként megforgatva, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk. Melegen és hidegen is finom.
Vannak, akik valamilyen táplálékérzékenység okán kényszerből, mások egészségtudatosság miatt igyekeznek okosabban táplálkozni, csökkenteni vagy teljesen elhagyni glutént, laktózt, cukrot az étrendjükből, ami sokszor nem könnyű, de szerencsére vannak kreatív megoldások, amivel kompromisszummentesen elkészíthetjük kedvenc csokipudingunkat.
A puding eredetileg tej, tejszín, sok tojás, cukor és némi liszt vagy étkezési keményítő keverékéből főzött sűrű krém, ami kihűtve nyeri el tökéletes rezgős állagát. A tojás elhagyásával, a kukoricakeményítő mennyiségének növelésével hasonló eredményt kapunk, a cukor és a tej lecserélése pedig ma már nem okozhat gondot, hiszen sokféle vegán alternatíva közül választhatunk. A növényi tejek persze sokfélék, mindegyik egy kicsit másképp viselkedik, de egy ilyen egyszerű receptnél legfeljebb csak a főzési idő, pontosabban a sűrűsödést befolyásolja, hogy milyen tejet használunk. Az alábbi receptnél mandulatejjel készült, de bátran kipróbálható ízlés szerint más növényi tejjel is, vagy olyannal, ami épp rendelkezésre áll.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kakaóport és az étkezési keményítőt egy lábasba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vizet és a mandulatejet, kézi habverővel simára keverük, tűzre tesszük, és folyamatosan kevergetve 7-8 perc alatt sűrűsödésig főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk az édesítőt és a vanília-kivonatot, alaposan elkeverjük, és poharakba, tálkákba osztjuk.
Hűlni hagyjuk, majd a hűtőben 1-2 órát pihentetjük, tálaláskor ízlés szerint gyümölccsel, magokkal, granolával kínáljuk.
Az almapüré valójában nem más, mint kevés vízben megpárolt, majd leszűrt és pépesített alma, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, de készen is kapható, elsősorban a német tulajdonosi körbe tartozó szuperekben és drogériákban, mivel német területeken sokféle módon eszik és használják ezt a szuper alapanyagot. Ha készen vásároljuk, érdemes ellenőrizni az üvegen, mert létezik cukrozott és cukrozatlan változatban is. Az almapüré pótolja a zsiradékot ebben a receptnek, puha, szaftos és illatos lesz tőle.
Ha igazán csokis változatot szeretnénk, akkor érdemes magas kakaótartalmú étcsokoládéval készíteni, mert mégiscsak ez adja a lényegét. Liszt helyett étkezési keményítő és darált mandula kell hozzá, de rizsliszt és más darált csonthéjassal is működik, emellett pedig akár laktózmentessé is tehető, ha a tejet valamilyen növényi tejre cseréljük. Isteni finom és pofonegyszerű, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, és mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, átkeverjük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és jó habosra felverjük. Hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a tejet és az almapürét, ezekkel is simára keverjük, majd 2-3 evőkanálnyi csokoládét félretéve az olvasztott csokit is belekeverjük. Ezután a száraz alapanyagok jönnek – a sütőpor, a szódabikarbóna, az étkezési keményítő és a darált mandula, és ezekkel is simára keverjük.
Tapadásmentes kapcsos, 22 centis tortaformába öntjük – vagy nagyobba, de akkor értelemszerűen nem lesz ilyen magas -, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ha még nem sült át teljesen, akkor alufóliával letakarva még 10 percre visszatoljuk.
A sütőből kivéve ráfacsarjuk a narancs levét, és hagyjuk langyosra hűlni, majd a peremét lecsatolva teljesen kihűtjük.
Tálalás előtt a tetejére kenjük a félretett olvasztott csokit, ha szükséges, előtte kissé megolvasztjuk megint, majd ízlés szerint durvára vágott pekándióval – vagy mandulával, mogyoróval, dióval megszórjuk, gyümölcsökkel, mentalevéllel díszítjük.
Sajttorta sajt nélkül lehetetlen kihívásnak tűnik, de nem az! Növényi joghurtból házilag előállítható krémes csoda, csak egy patikában megvásárolható gézlap kell hozzá, valamint egy szűrő, egy tál és 24 óra. A gézlappal kébéleljük a szűrőt, beleöntjük a joghurtot, egy tálra tesszük, és a hűtőben hagyjuk kicsöpögni. 24 óra alatt tökéletes lesz az állaga, csak átkeverjük, és édes vagy sós ételekhez is használhatjuk.
A joghurtból a krémsajt kb. a súly felét elveszti, így érdemes 2 nagy pohár (2×500 g) növényi joghurtot használni – nagyon finom, lágy és kényeztető, és aki nem barátja az Oreónak, más keksszel is elkészítheti!
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A krémsajtos töltelékhez:
Elkészítés: A kekszes alaphoz a kókuszzsírt felolvasztjuk, a kekszet összetördeljük, 1/3 részét félretesszük, a többit késes robotgépben finomra őröljük. A kekszmorzsát a kókuszolajjal összekeverjük, és egy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaforma aljába öntjük, ujjbeggyel vagy egy pohár talpával lenyomkodjuk, és hűtőbe tesszük, amíg a „krémsajtos” réteget elkészítjük.
Egy keverőtálba öntjük a joghurtot, az étkezési keményítőt, a vaníliás cukrot, a citrom reszelt héját és kifacsart levét, a cukrot és egy csipet sót, összekeverjük. A vegán krémsajtot keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk a joghurtos keveréket, és még 1,5 percig keverjük, végül beleforgatjuk a félretett kekszdarabkákat.
A kekszes alapra öntjük, elsimítjuk, és 160 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 1 órát sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőbe téve legalább 12 órát hagyjuk dermedni, hogy tökéletes állagát elnyerje. Ez a legnehezebb, de érdemes kivárni!
