Valószínűleg ma már senkinek nem ismeretlen itthon sem a speculoos, advent idején gyakran találkozhatunk vele a német láncok kínálatában. Általában lapos, megformázott, gyakran Szent Miklóst vagy holland házikókat formáz a keksz, nagyon ropogós és illatos a benne lévő sok fűszertől. Némileg hasonlít a mézeskalácsra, de vajasabb és nagyon omlós, és otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető – persze nem a szép cirkalmas formában, hanem apró kis golyókká gyúrva.
A speculoos titka – természetesen a már említett fűszerek és vaj mellett – a barna cukor, amitől egy kicsit karamellizált ízt is kap ez az illatos és roppanós keksz. Jól záródó dobozba téve sokáig eláll, és szuper kávé mellé, vagy tehetünk belőle pár szemet ünnepi tiramisuba is – nagyon feldobja!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a nádcukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel krémesre kikeverjük. Hozzáadjuk a fűszereket, a lisztet és a sütőport, és addig dolgozzuk tovább, míg nagyjából összeáll. Lisztezett munkafelületre öntjük, meghintjük kevés liszttel, és gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk, amíg jól formázható masszát kapunk.
Mogyorónyi golyóbisokat formázunk belőle, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 10-12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni, hogy ropogós, tökéletes állagát elnyerje.
De mit tehetünk, egyáltalán tehetünk-e valamit, hogy a jövő évet ne bűntudattal és őrült, sokszor egészségtelen fogyókúrával kelljen kezdeni?
Szűcs Zsuzsanna dietetikus szerint van arany középút, és nem kell lemondani a desszertekről sem, hiszen az édes íz kedvelése velünk született tulajdonságunk, amely nélkül életünk egy kicsit színtelenebb lenne. Még az édesszájúaknak sem kell bűntudatot érezniük egy kis édesség elfogyasztásával, ha betartunk néhány egyszerű szabályt, nemcsak a hétköznapokon, de az ünnepek alatt is.
Ne szűkítsük le a napi étkezéseink számát egy vagy két nagyra a több kisebb helyett, a lehető legjobb, ha 4-5-ször étkezünk. Ha egész nap a nagy karácsonyi ebédre vagy a szilveszteri vacsorára készülünk, és előtte nem eszünk semmit, egészen biztosan jóval több kalóriát veszünk magunkhoz, mint ha előtte nem hagytunk volna ki étkezéseket. Különösen érdemes odafigyelni az ünnepek alatt is a reggelire, ezt semmiképp ne aludjuk át, és ne maradjon el! A főétkezések – reggeli, ebéd, vacsora – közé beiktatott tízórai és uzsonna pedig egyenletessé teszi a vércukorszintünket, és megakadályozzák azt is, hogy a következő főétkezésig túlzottan megéhezzünk, ezért többet együnk a kelleténél, vagy ellenőrizetlenül nassolni kezdjünk.
Nem létezik édesség valamilyen édesítőszer nélkül. Ezek közül leggyakrabban még mindig a cukrot használjuk. Érdemes a receptben meghatározott cukormennyiséget egy kicsit csökkenteni, ahogy egyébként az élelmiszeriparban is számos kedvelt termékkel – pl. üdítővel vagy a kedvenc túrórudink fitt változatánál – megteszik ezt a receptúra újragondolásával. Próbáljuk ki mi is, szokás kérdése az egész, valószínűleg kevesebb cukorral is finom lesz az édesség. Főként, ha az ízét esetleg gyömbérrel, vaníliával vagy más karácsonyi fűszerrel fokozzuk.
Az édességeknél gyakran nemcsak a cukor, hanem a magas zsírtartalom is gondot jelent! A vajjal, margarinnal, krémsajttal kikevert, tejszínes, zsírban gazdag krémek helyett használjunk soványabb alternatívát, például lekvárt, zsírszegény tejjel készült pudingot vagy sovány túrót. Csokoládéból a magasabb kakaótartalmút válasszuk! Általános szabályként elmondható, hogy a vajas, tejszínes édességek helyett inkább a gyümölcsös, tejes (pl. túrós) desszertek kerüljenek a tányérunkra.
Bár az ünnepek alatt ez különösen embert próbáló kihívás, de próbáljuk meg tartani, hogy édességet ebben az időszakban is legfeljebb heti 2-3 alkalommal eszünk, lehetőleg a főétkezések után, amikor nagy valószínűséggel már nem fogjuk túlenni magunkat belőle. Persze uzsonnára is lehet enni a gyümölcsön és pár szem olajos magon kívül egy kis édességet, lehetőleg ilyenkor is olyat válasszunk, ami tejtermékkel és/vagy gyümölcsökkel készült. Előrecsomagolt desszerteknél (pl. túrórudi) ellenőrizhetjük a kalóriatartalmat a csomagoláson, így könnyen nyomon követhetjük a fogyasztásunkat. És 2-3 szaloncukor is beleférhet, de akkor legyünk tudatában annak, hogy ezt nem „csak úgy” ettük, hanem ez is egy kisétkezésnek felel meg.
Nagyon sok kalória van az alkoholban is, különösen a tejszínes likőrökben, a töményekben, az égetett szeszekben és a szezon kedvencében, a forralt borban és persze a különféle forró csokikban. Az egyébként az egészséges táplálkozásba kis mennyiségben tökéletesen illeszkedő natúr olajos magvak és aszalt gyümölcsök kalóriatartalmára is ügyelni kell, nem mindegy, hogy mennyit eszünk belőlük!
A szeretteinkkel való együttlét, a baráti beszélgetések önmagukban is kellemessé és meghitté teszik az ünnepet, nem kell állandóan enni közben. Ha pedig egy kiadós séta, korizás vagy hógolyózás erejéig kimozdulunk otthonról, akkor energia-egyensúlyunk megtartásáért is teszünk, hiszen a mozgással kalóriát égetünk el, amivel ellensúlyozhatjuk az elfogyasztott finomságokat.
A narancs héját gyakran használjuk sütemények, desszertek ízesítésére, a mandarinét viszont sosem, pedig édesebb és szelídebb, nagyon aromás, az illata is egészen más, és mennyeien passzol a csokoládéhoz. Mostanában ráadásul többféle mandarin is kapható, megjelent a vastagabb héjú, könnyen hámozható clemantine – vagy klemantin – és a marokkói eredetű, különösen édes és fűszeres tangerine fajta is.
A trüffelhez most csak a héját használtuk, előzőleg alaposan megmosva meleg vízben, majd lereszelve, és a csokigolyó tejszínes-vajas részével kicsit összefőzve. A golyóbis készítése egyébként nagyon egyszerű, de azért van néhány dolog, amire figyeljünk, hogy a csoki ne sérüljön a melegítéskor, ugyanis nagyon érzékeny jószág, gyorsan túlmelegszik, „megég” – ez nem azt jelenti, hogy ténylegesen, hiszen gőz fölött ez nem lehetséges, hanem azt, hogy a csoki szerkezete megváltozik, és már sosem lesz ugyanolyan jól kezelhető.
Jó hír, hogy légmentes dobozban zárva a hűtőben 10 napig is eltartható ez a trüffel, de le is fagyaszthatjuk, így 2 hónapig is jó, vagyis rákészülhetünk az év végi ünnepekre, ha vendégvárónak vagy gasztroajándéknak készítenénk ezeket az édes kis kényeztetős csokicsókokat.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat és a tejszínt egy kis forralóba tesszük, hozzáreszeljük az alaposan megmosott mandarinok héját. Lassú tűzön kevergetve összeolvasztjuk, majd félretesszük.
A csokoládét tálba tördeljük, és vízgőz fölött, nagyon lassú tűzön kevergetve megolvasztjuk, amikor teljesen sima, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a mézet és a mandarinos vajat, és egy spatulával szép simára összekeverjük. Hagyjuk hűlni, majd a hűtőbe tesszük néhány órára, hogy megkeményedjen.
A hideg trüffelmasszából 1,5 centis gombócokat formázunk. Ízlés szerint sima porcukorban, fahéjas vagy kakaóporos porcukorban, finomra vágott vagy reszelt csokiban megforgatjuk, majd a tenyerünkben kicsit megsodorjuk, majd még egyszer meghempergetjük a golyóbisokat, így nagyon szép egyenletes lesz a bevonat.
Hűvös helyen, jól záródó dobozban tároljuk.
Egy gyors csokis desszert mindig főnyeremény, ez a finomság pedig egy igazi klasszikus – békebeli recepttel. A főzött csokikrém készítése egyáltalán nem ördöngösség, sőt kimondottan egyszerű. Csupán néhány tojássárga, liszt, cukor, kukoricakeményítő és természetesen csoki kell hozzá, és pár perc alatt elkészül.
Ez az alapváltozat rengeteg módon variálható, lehet ízesíteni vaníliával, fahéjjal, felnőtteknek esetleg egy kis gyömbérrel vagy csilivel, reszelhető bele egy kis narancshéj, vagy keverhetünk bele aprított mogyorót vagy mandulát, vagy akár egy kis kávéval, alkohollal is megbolondítható, vagy többféle kiegészítővel pohárkrémmé rétegezhető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel jól kikeverjükMehet bele a kukoricakeményítő és egy kevés tej, csomómentesre keverjük, majd az összes tejjel felöntjük, és ezzel is elkeverjük.
Kisebb lábasba öntjük, és tűzre téve folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, majd beletördeljük a csokoládét, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, és szép fényes csokikrémet kapunk.
Poharakba öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük tálalásig, ízlés szerint tejszínnel, friss gyümölccsel, kakaóporral meghintve tálaljuk, de morzsolhatunk rá kekszet, megszórhatjuk aprított mogyoróval, mandulával is.
Az igazán krémes tejberizshez időre, sok tejre és gömbölyű rizsre van szükség, valamint lassú tűzre és egy kis figyelemre, hogy időnként megkevergessük. De nem kell folyamatosan mellette állni, így párhozamosan készíthetünk hozzá valami kis kiegészítőt, amitől igazán kényeztető finomsággá változik.
A selymes sós karamellszósz és a serpenyős sült alma bőven belefér, isteni illatot varázsolnak és nagyon jól passzolnak a tejberizshez. Alma helyett körtét vagy ananászt is süthetünk, a lényeg, hogy kevés vajon, vaníliás cukorral pároljuk-süssük a gyümölcsöket. Pohárba rétegezve előre elkészíthető, mutatós és nagyon finom, langyosan és hidegen is – ki hogyan szereti.
Elkészítés: A rizst szűrőbe tesszük, és langyos folyó víz alatt alaposan leöblítjük, majd lábasba tesszük, felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot. Felforraljuk, majd takarékra vesszük, és időnként megkeverve 20–25 perc alatt egészen puhára főzzük. Ha szükséges, még néhány percet főzzük, amíg felszívja a tejet, és pudingosan krémes lesz.
Közben az almákat négybe vágjuk, kicsumázzuk, cikkekre vágjuk. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, az almacikkeket rátesszük, és gyenge tűzön párolni kezdjük, menet közben megszórjuk a vaníliás cukorral, ha szép aranyszínűre karamellizálódtak, akkor levesszük a tűzről.
A karamellszószhoz a cukrot egy lábasban folyamatosan kevergetve megolvasztjuk, hagyjuk, hogy szép, barnás színe legyen, majd hozzáadjuk a vajat, kevergetve felolvasztjuk, majd a tejszínnel felöntjük, simára keverjük, egy nagyobb csipet sóval ízesítjük.
Kelyhekbe, poharakba vagy tálkákba rétegezzük: alulra 2-3 kanál karamellszósz kerül, rá a tejberizs, a tetejére pedig a vaníliás sült alma és még egy kevés karamell. Langyosan vagy hidegen kínáljuk.
A matcha a japánok szertartásos itala, sokáig titkos volt a termesztésének mikéntje, és csak a kiváltságosok ihatták. Különleges figyelmet kap ez a különlegesség a termesztése során: a teaültetvényeket szüret előtt egy hónappal elsötétítik, mégpedig úgy, hogy ponyvákat feszítenek fölé, a teacserje pedig elkezd egyre több klorofillt termelni, hogy a csökkentett mennyiségű fényt be tudja fogadni. Ez eredményezi a sötétzöld leveleket és a magas klorofilltartalmat, amitől nemcsak remek antioxidáns és élénkítő, hanem nagyon kellemes, édeskés ízű is lesz. A leveleket ezek után kigőzölik, szárítják és porrá őrölik, majd vízzel vagy tejel felöntve egy speciális bambuszseprűvel addig keverik, míg teljesen feloldódik a tea.
Mindennek a sok előkészületnek, kézműves feldolgozásnak és gondoskodásnak köszönhetően a matcha nem éppen olcsó, de nem is kell sok belőle – akár egy selymes matcha latténak, akár fűszerezésre szánjuk süteménybe –, és ma már szerencsére elég sok helyen beszerezhető.
Most egy vajas és vaníliás omlós kekszbe került belőle, finommá és bársonyosan zölddé teszi. Hosszan friss és porhanyós marad, de ha szeretnénk szép zöld színét megőrizni, akkor ne süssük túl, és kihűlés után fémdobozba zárva, fénytől elzárva tároljuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a keményítőt, a teaport és egy csipet sót egy keverőtálba teszünk, összekeverjük, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat, és gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot és a tojássárgákat, és alaposan összegyúrjuk. Frissen tartó fóliába csomagoljuk, és legalább 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A tésztát hagyjuk egy kicsit felmelegedni, majd lisztezett felületen kinyújtjuk, és tetszőleges formákat szúrunk ki belőle, majd sütőpapírral fedett sütőlapra rakosgatjuk.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 10–12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Dobozba téve sokáig eláll, omlós, illatos – és jobban megőrzi szép színét, ha nem kap fényt.
Egyszerűbb desszertet elképzelni is nehéz, mint ez az almás kosárka, ami a minden boltban kapható kész rétestésztával és a szezon klasszikusával, az almával készül. Nem rétes, de mégis azt az illúziót kelti, süti-jellegű, de teljesen maceramentes, és a fűszerezéssel, extra belevalókkal szabadon lehet játszani.
Ebbe a változatba most az alma mellé méz, vanília, gyömbér, citrom került, a tetejére pedig ropogós földimogyoró, de fűszerezhetjük fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, mézeskalács fűszerkeverékkel, adhatunk hozzá mazsolát vagy más apróbbra vágott aszalt gyümölcsöt, a szokatlanabb – de nagyon finom! – földimogyoró helyett pedig egy kis dió, mandula vagy törökmogyoró is tökéletes, sőt akár aprított csoki is mehet bele – remekül variálható és nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, kisebb kockákra vágjuk, és egy tálba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, hozzáadjuk a mézet, a vaníliát és a gyömbért, és alaposan összeforgatjuk.
Egy muffintepsit ecset segítségével kikenünk olajjal, a réteslapokat ollóval 10-12 centis négyzetekre vágjuk, és olajjal lekenve a réteslapocskákat kibéleljük a formákat több rétegben, majd elosztjuk bennük az előkészített almát.
A tetejükre szórjuk a földimogyorót, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20-25 perc alatt megsütjük, amíg az alma megpuhul.
Tálalhatjuk azon melegében, de langyosan, hidegen is finom.
Egyszerű és kiadós, kicsit citromos és nem túl édes, sok tejföllel és leggyakrabban áfonyalekvárral tálalják a papanasit. Vannak, akik csak grízzel, mások gríz és liszt keverékével készítik, de létezik csak lisztes változat is, mint az alábbi is – ennek az az előnye, hogy nem kell pihentetni, rögtön lehet sütni, így pedig tényleg gyorsan elkészül ez a finom túrófánk.
Nagyon tartalmas és laktató, egy leves után másodiknak is ideális, ha a kalapos, emeletes, két elemből álló változatot formázzuk a túrós masszából.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a porcukrot, a reszelt citromhéjat és a vanília-kivonatot, és elektromos robotgéppel alaposan kikeverjük. Egy másik tálban a lisztet, a sütőport és egy csipet sót összevegyítünk, majd kanalanként a túrós masszához adjuk keverés mellett. Amikor már kezd nehezen keverhetővé válni, kézzel dolgozzuk hozzá a maradék lisztet.
Lisztezett felületre borítjuk, gombóccá formázzuk, 4 részre osztjuk. Mindegyik részből kicsípünk 1-1 diónyi darabot, kis golyóvá formázzuk. A maradék tésztákat is gombóccá formázzuk, majd lelapítjuk, és a közepükbe lukat formázunk, hogy könnyebben átsüljenek.
Egy serpenyőben bő olajat forrósítunk, és a fánkokat közepes tűzön szép pirosra sütjük, többször megforgatva. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A nagyobb fánkokat meglocsoljuk tejföllel és áfonyadzsemmel, a kis fánkgolyókat a tetjükre tesszük, és porcukorral meghintve tálaljuk.
A tarte au citron – vagyis a citromos pitetorta – cukrászdákban leginkább egyszemélyes kis tortácskákként, otthon nagy, családi változatban készülnek. Az omlós pitetésztába tejszínes-tojásos krém kerül, amit cukor és citromhéja, leve ízesít. Isteni finom, nagyon frissítő, nyáridéző, a tészta roppan, benne a krém csupa selymesség.
Citrommal és lime-mal is készíthető, ha ez van otthon, valószínűleg minden más is megtalálható a hűtőben vagy a kamrapolcon. Semmi bonyodalom, csupa háziasság, a végeredmény mégis különlegesen finom. Ünnepi alkalmakkor tálalhatjuk pár szem friss gyümölccsel – málnával, áfonyával -, esetleg egy gombóc fagyival, de önmagában is tökéletes napsárga, nyáridéző desszert.
Hozzávalók egy 23 centis formához:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a puha vajat és a cukrot összekeverjük, majd a tojást is hozzáadjuk, elkeverjük, végül a lisztet is hozzáadjuk, sima tésztává összedolgozzuk – nem kell gyúrni! Gombóccá formázzuk a lágy tésztát, összelapítjuk, és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük fél órára.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Közben a pihentetett tésztát két sütőpapír vagy fólia között kinyújtjuk, majd egy pitetálba átemeljük, a túllógó tésztát levágjuk, a peremet villával lenyomkodjuk, a tésztát villával megböködjük. Sütőpapírból egy akkora kört vágunk, amekkora a pitetál, a tésztára helyezzük, majd csicseriborsót vagy lencsét, babot, teszünk bele, és 12-15 perc alatt vakon elősütjük.
A töltelékhez 2 citrom héját lereszeljük, 3 citrom levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a cukrot, az elhabart tojásokat és a tejszínt, alaposan összekeverjük.
Az elősütött pitetésztáról eltávolítjuk a vaktölteléket és a sütőpapírt, beleöntjük a citromos krémet.
180 fokos sütő középső rácsára tesszük. 30-35 perc alatt rezgősre, de már majdnem szilárdra sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni a krémet, majd ízlés szerint porcukorral meghintve, szeletelve tálaljuk.
Egy csokis keksztől senki nem azt várja, hogy fehérjedús és rostokban gazdag legyen, de ha ezt is tudja, az a legeslegjobb hír! Külföldi oldalakon most nagyon tarol a csicseriborsóval készült csokis keksz, amihez egyszerű, konzerv, főtt változat az alap, teljesen növényi és mindenmentes, ráadásul omlós és ropogós, pofonegyszerű, így muszáj volt kipróbálni!
Hihetetlen, de működik, egyáltalán nem érezni a csicseriborsót, finoman vaníliás és csokis, bármilyen magvajjal készíthető, mandulavaj, mogyoróvaj, tahini is tökéletes hozzá, az édességéről pedig némi puha datolya gondoskodik. Ehhez érdemes az úgynevezett Medjool fajtát választani, ez igazán puha és szaftos, ezzel a legkönnyebb dolgozni, és ma már nemcsak speciális boltokban, de a kék-piros üzletlánc boltjaiban is beszerezhető elég jó áron, de ha nem áll ilyen a rendelkezésünkre, és szárazabb, aszalt datolyánk van csak, akkor azt érdemes fél órára meleg vízbe áztatni felhasználás előtt, ezzel is tökéletes lesz a csokidarabkás egészséges kekszünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, hagyjuk lecsöpögni, majd késes robotgépbe tesszük a kimagozott datolyával, és több részletben pépesítjük, menet közben le-lekaparva az edény falára feltapadó részeket. Ezután hozzáadjuk a szódabikarbónát, a mandulavajat és a vaníliát, és tovább mixeljük, amíg homogén masszát kapunk. Ha nagyon nehezen menne, 1 evőkanálnyi vizet adhatunk hozzá.
A csokoládét apróra vágjuk, a masszába dolgozzuk kanállal, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Ezután evőkanálnyi adagokat veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, kicsit ellapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk.
175 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Könnyű, illatos, fűszeres, mézes és narancsos, pedig csak egy „egyszerű” piskóta a bolo podre, a portugálok híres piskótája, de a fűszerek, az olívaolaj és a citrus csodát tesz az általunk is jól ismert süteménnyel. A mediterrán országokban nem ritka, hogy a vajat olívaolajra cserélik, ettől lesz ruganyos, puha, szaftos, hosszan friss a tészta, a narancs és a fűszerek pedig elképesztó illatokat és aromákat adnak a süteménynek.
Ha igazán jót akarunk, akkor világos és illatos akácmézet használjunk hozzá, a méz és a narancs nem mellesleg csodaszép színt is ad a sütinek, ami reggelire, uzsonnára, kávé vagy egy melengető tea mellé is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a cukrot, habosra keverjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olívaolajat, a mézet. Hozzáreszeljük a narancs héját, belefacsarjuk a levét, simára keverjük. A lisztet az őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, valamint a sütőporral összekeverjük, és a narancsos-mézes keverékhez szitáljuk, ezzel is homogén masszává keverjük elektromos robotgéppel.
Ezután 3-4 evőkanál fehérjehabbal fellazítjuk a tésztamasszát, majd 2-3 részletben beleforgatjuk a habot a tésztába.
Kivajazott és lisztezett kapcsos tortaformába vagy kuglófformába öntjük, elsimítjuk, és 200 fokos sütőben, légkeverés mellett tortaformában kb. 30, kuglófformában 25 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk hűlni, majd a formából kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Sosem gondoltuk volna, hogy a banán és az alma ennyire jó ízkombinációt alkot, egyszerűen ellenállhatatlan, ráadásul így alig kell hozzá egy kis cukor, és a kissé túlságosan érett banán is jól felhasználható benne. Az alaphoz az almát egy kis vajon, némi vaníliás cukor és rum társaságában érdemes előre megpárolni egy kicsit, így elképesztően szaftos és illatos lesz, majd ehhez keverni a pépesített banánt – mennyei!
A morzsasüti persze azért is jó, mert a tésztával nem nagyon kell bajlódni – egyszerűen csak egy kis lisztet, cukrot és vajat kell hozzá összemorzsolni, és mehet is a gyümölcs tetejére. Itt egy kis natúr pörkölt földimogyoró is került bele, ami ízben és ropogósságban is fokozza az élvezeteket, de persze más magot – diót, mandulát, törökmogyorót – is használhatunk hozzá, ha épp az van kéznél, mindegyikkel isteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra kockázzuk, a banánt meghámozzuk, és villával összetörjük. Egy serpenyőben 2 evőkanál vajat felolvasztunk, rádobjuk az almát, és kevergetve 4-5 percig pároljuk, majd meglocsoljuk a rummal, megszórjuk a vaníliás cukorral, és még 2-3 percet pároljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a citrom kifacsart levét és a pépesített banánt, összeforgatjuk, és egy pitetálba öntjük.
A morzsához a cukrot és a lisztet összekeverjük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, összemorzsoljuk, majd a pörkölt mogyorót is hozzáadjuk, és egyenletesen a gyümölcsre szórjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-20 perc alatt megsütjük. Melegen, langyosan, hidegen is nagyon finom, kínálhatunk mellé egy kis vaníliafagyit is…
