Majdnem olyan állagú, mint a brownie, kívül finoman roppan, belül szinte krémes, meglehetősen csokis, készülhet akár mindenmentesen, de akinek ez nem fontos, tojással és cukorral is nagyon finom, ami ráadásul napokig puha marad, mármint ha marad, vagyis el nem fogy szélsebesen.
Ez a zabos muffin nagyon egyszerűen összeállítható, fűszerekkel és belevalókkal jól variálható, piknikre, uzsonnára, de egy kávé mellé reggelinek is ideális, egy jól záródó dobozban a hűtőben egész héten bármikor jó szolgálatot tehet. Kanalas változatunkhoz még mérleg sem kell!
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk először a tej (vagy magtej) felét, majd a tojást vagy a lenmagpehely-víz keverékét, alaposan elkeverjük, majd hozzáöntjük a maradék tejet (magtejet).
A masszát egyenletesen elosztjuk egy 12 adagos muffinformába, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol 30-35 percig sütjük. Tűpróbával, fogpiszkálóval ellenőrizhető, hogy kellően átsült-e, direkt jó, ha a belseje kicsit ragacsos…
Bár általában mindenki kedveli a lencsét, ritkán készítjük, pedig az egyik legolcsóbb és legegészségesebb hüvelyes, ami gyakorlatilag bármennyi ideig eltartható, és jó alapanyagként szolgálhat egy tartalmas fogáshoz bármikor. A lencse rengeteg rostot és fehérjét tartalmaz, és ha jó sok zöldséggel készítjük, nem rántjuk, és nehéz füstölt húst sem használunk hozzá, akkor könnyen emészthető.
Ebbe a nagyon laktató és ízletes levesbe most a szokásos gyökérzöldségek mellett egy kis színes kápia paprika és spenót is került, így talán jobban is esik a szürke téli napokon, kicsit tavaszváró hangulata van, a fűszerezéshez használt curry és gyömbér pedig kicsit egzotikusabb és melengetőbb ízvilágot ad neki, mint a klasszikusan megszokott.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét folyó víz alatt leöblítjük, tálba tesszük, felöntjük vízzel, és félretesszük, amíg a zöldségeket előkészítjük.
A répákat és a hagymát meghámozzuk, és a kápia paprikával együtt apróra kockázzuk, a gyömbért és a fokhagymákat megtisztítjuk és lereszeljük.
Az olajat egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, és kevergetve 2-3 perc alatt illatosra dinszteljük, hozzáadjuk a curryt és a paradicsompürét, átkeverjük, majd a zöldségeket és a leszűrt lencsét is hozzáadjuk, kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd felöntjük 1,5 liter forró vízzel, sózzuk, borsozzuk, és félig lefedve, közepes tűzön 25 percet főzzük, vagy amíg a lencse megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a spenótot, és megvárjuk, míg összeesik, közben megkóstoljuk, és ha kell, ízesítjük még.
Tányérokba merve tálaljuk, tejfölt vagy görög joghurtot kínálunk mellé, és egy kis csilivel is megbolondíthatjuk.
A mandula, a kesudió és a fenyőmag nagyon trendi és meglehetősen drága, a napraforgómag körülbelül hasonlóan értékes, mégis jóval kevesebbre tartjuk. Őszintén szólva a szotyi és a napraforgóbél elnevezések nem túl vevőcsalogatóak, pedig ezek az apró magok nagyon értékesek, nem a világ másik feléből hozzuk őket, hanem helyben megteremnek, és jóval többet tudnak, minthogy szotyiként elrágcsáljuk. A napraforgómag fehérjében, vitaminokban, ásványi anyagokban és olajban gazdag:
A héjatlanul, hántolva kapható napraforgómag jóval olcsóbb, mint más olajos magvak, és nagyon jól kiváltaható vele a drága kesudió, mandula… Ha egyszerűen csak egy kicsit megpirítva, némi fűszerrel felturbózva készítünk belőle egy tálkányit, remekül feldobhatjuk vele a salátáinkat, sült zöldségeinket vagy krémleveseinket, új ízeket és textúrát ad az ételhez, de csak úgy csipegetni is tökéletes, és egy zacskónyi hántolt szotyiból akár többféle változatot is készíthetünk.
Másik lehetőség, ha szendvicskrémet, pástétomot készítünk vele, ami akár vegán és mindenmentes is lehet, így egészséges és nagyon jó alternatíva lehet pirított vagy friss kenyérhez kencének vagy ropogós zöldségekhez mártogatósnak. Az alábbi napraforgós krém sült paprikával készült, isteni finom, ízekben gazdag, kellemesen krémes és csupa egészség!
Hozzávalók:
Elkészítés: A húsos paprikákat és a héjas fokhagymákat egy tepsibe tesszük, és 200 fokos sütőben, időnként megforgatva 30-35 percig sütjük, amíg kezd a paprikák héja feketedni. Ha kész, áttesszük egy tálba, lefedjük, és hagyjuk 10-15 percet hűlni, illetve hogy saját gőzében felpuhuljon a paprikák bőre, és le tudjuk majd könnyen húzni.
Közben egy száraz serpenyőben picit megpirítjuk a napraforgómagot, így fellazul a benne lévő olaj, illetve még kellemesebb íze lesz. Ha kész, egy késes robotgépbe átöntjük, és finomra őröljük.
A sült paprikák héját lehúzzuk, a csumát és a magokat eltávolítjuk, majd a napraforgómaghoz adjuk a mixerbe, a sült fokhagymákat kinyomogatjuk a héjukból, ezt is hozzáadjuk, mehet hozzá az olívaolaj, a balzsamecet is, sózzuk, borsozzuk, alaposan összedolgoztatjuk, míg homogén, selymes krémet kapunk.
Jót tesz neki, ha pár órát hagyjuk összeérni az ízeket, ízlés szerint szendvicskrémként, mártogatósként használhatjuk, de akár még tésztára is tehetjük szósz gyanánt. Hűtőbe téve 1 hétig vígan eláll.
Bátran és büszkén kijelentem: ez a mindenmentes pogácsa olyan jól sikerült, hogy bármikor szemrebbenés nélkül fel merném tálalni olyan mindenevő embereknek is, akik nincsenek hozzászokva a “diétás ízekhez”. Akik speciális étrendet követnek, szerintem tudják, hogy mekkora szó ez: hiába sikerült jól egy-egy étel diétás mércével nézve vagy a diétázók rutinos ízlelőbimbóira szabva, mégis nagyon kiábrándító tud lenni, ha családunk/partnerünk/barátaink/kollégáink udvariasan kerülni kezdenek minket, ha egy tálca sütit látnak a kezünkben.
Sok év diéta után valószínűleg már nem is ugyanazt tartjuk finomnak, mint mindenevő ismerőseink, úgyhogy időnként nekem is nehéz megállapítani, hogy vajon érdemes-e kínálgatnom a konyhám legújabb alkotását másnak. Szerencsére van egy hűséges előkóstolóm, aki hevesen lázadozik minden mellékíz ellen, és könyörtelenül megmondja, ha valami nem ízlik neki, úgyhogy hatalmas örömmel konstatáltam, hogy ez a mindenmentes pogácsa osztatlan sikert aratott. Kihűlni se volt ideje, Péter a fél tepsit bepuszilta együltő helyében, miközben fennhangon dicsérte a pogikat.
Frissen a külseje még ropogós, igazi pogácsa-élményt ad, másnapra pedig megőrzi puhaságát. A benne lévő fokhagymának köszönhetően enyhén fűszeres lesz, de anélkül is nagyon finom.
Szénhidrátok
A teljes recept összesen 239,35 gramm inzulinrezisztencia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz. Nálunk ennyi tésztából 30 kisebb pogácsa lett, ezzel számolva egy pogácsa (felfelé kerekítve) 8 gramm szénhidrátnak felel meg.
Mindenmentes pogácsa cukkinivel
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 200 fokra, és készítsünk elő egy sütőpapírral kibélelt tepsit.
Aprítógépben daráljuk le a cukkinit, majd adjuk hozzá a vizet, és turmixoljuk krémesre.
Keverjünk össze minden hozzávalót (a szezámmag kivételével) egy nagy tálban, gyúrjuk, amíg homogén állagú nem lesz. Vizes kézzel formázzunk kis golyókat, és helyezzük őket a tepsire, szórjunk rájuk szezámmagot, majd lapos tenyérrel/ujjakkal nyomjuk meg a tetejüket, hogy korongok keletkezzenek belőlük. Késsel „megcakkozhatjuk” a tetejüket, 3-3 merőleges vonalat vágva a tésztába.
Tegyük be a pogácsákat a sütőbe, és süssük őket légkeveréssel 20-22 percig vagy amíg aranybarnák nem lesznek.
A mentes recepteknél sokszor kompromisszumot kell kötni, mert nem lesz mindig olyan, mint vajjal, cukorral, liszttel, vagyis az eredeti alapanyagokkal, de ennél a csokitortánál ez egyszerűen nem igaz. Puha, szaftos, illatos és nagyon csokis, elkészíthető gluténmentesen, laktózmentesen, cukor nélkül, természetes édesítővel, egy varázslatos, süteménynél kissé szokatlanabb alapanyaggal – cukkinivel.
A finomra reszelt cukkini semleges ízével eltűnik a csokis sütiben, ugyanakkor omlóssá varázsolja, a teljhatalmat pedig átveszi az étcsokoládé és a kakaó. A süti könnyedségéről a felvert tojáshab gondoskodik, liszt helyett kukoricakeményítő, cukor helyett pedig sztívia kerül bele. Nagyon egyszerű elkészíteni, és garantáltan mindenkit levesz a lábáról! A recept alatt videó található.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük, és mikróban vagy gőz felett felolvasztjuk.
A cukkinit meghámozzuk, finomra lereszeljük, 20 dkg-ot a levével együtt félreteszünk.
A tojásokat szétválasztjuk, hozzáadjuk a sztíviát és a vanília-kivonatot, alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a kakaóport, ezzel is elkeverjük, majd mehet bele a reszelt cukkini fele a levével együtt, ezzel is simára keverjük. Ezután a kukoricakeményítővel, majd az olvasztott csokoládé 3/4 részével is elkeverjük, majd a maradék cukkinit is hozzáadjuk, elkeverjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, és a csokis-cukkinis masszával óvatosan összeforgatjuk úgy, hogy minél kevésbé törjön össze a hab.
Sütőpapírral bélelt vagy kikent kapcsos tortaformába öntjük a masszát, elsimítjuk, 180 fokos sütőbe toljuk, és 25–30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd a kapcsos tortaformából kivéve a maradék csokoládéval bevonjuk a tetejét.
Öt perc munka, csupa egészséges alapanyag, egy kis keverés-kavarás, gyors formázás, majd tíz perc sütés, és már illatoznak is a frissen kisült kekszek. A liszt helyett zabpehely, a tojás és a vaj helyett tahini, vagyis szezámkrém, édesítőként pedig méz kerül bele. A csoki lecserélhető mazsolára, vagy fele-fele arányban is tehetünk mindkettőből a kekszekbe, de akár más aprított aszalt gyümölccsel is variálhatunk, ahogy a cookie fűszerezését is kedvünk szerint alakíthatjuk vaníliával, fahéjjal, vagy ahogy az alábbi receptben, egy kis gyömbérrel megbolondítva.
Ennek az egészségesebb keksznek nagy előnye, hogy a tahininak köszönhetően magas a fehérjetartalma, a zabpehely miatt pedig sok rost van benne, és nemcsak tea vagy kávé mellé tökéletes kis desszert uzsonnára, hanem akár müzli helyett is tálba morzsolhatjuk, pár szem gyümölccsel és egy kis (növényi) tejjel meglocsolva akár reggelire is gyors és egyszerű alternatíva lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tahinit, a mézet, a vizet és a gyömbért egy tálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadunk 3 evőkanál zabpelyhet, a többit késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a sütőport és a sót, és egész finomra őröljük, majd ezt is a keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a mazsolát és a finomra vágott csokoládét, és kanállal alaposan összekeverjük.
A masszából 10-12 gombócot formázunk, a tenyerünk között kissé ellapítjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, egymástól kicsit távolabb, mert elterülnek.
180 fokos sütőben légkeverés mellett 10 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk hűlni, hogy kicsit megkeményedjen és szikkadjon, kívül ropogós, belül puha legyen.
A pirított, ropogós müzlit, vagyis a granolát azért is szeretem, mert nagyon egyszerűen összeállítható pár perc munkával, és utána napokig rá lehet járni, ha valami egészséges nassolnivalóra vágyunk, emellett nagyon jól variálható az ízesítése. Korábban még barna cukorral és mézzel készítettem, aztán áttértem a datolyára, aminek természetes cukortartalma elég az édesítéshez. Próbáltam már almával is készíteni, úgy is nagyon finom, de ez a csokis-banános viszi a pálmát.
A banán és a csoki amúgy is jó páros, és ebben a granolában nagyon intenzíven érződik az ízük, én még desszertnek is el tudom képzelni pohárkrémbe rétegezve, de csak simán (mag)tejjel vagy joghurttal is mennyei.
Forrás: Színek és virágok
Hozzávalók:
Elkészítés: A datolyát, a feldarabolt banánt, a mandulatejet, a kakaóport és a fahéjat összeturmixoljuk. Elvegyítjük a rozs- és zabpelyhet, a durvára vágott pekándiót, diót, mandulát, napraforgómagot és a kókuszreszeléket. Ráöntjük a banános-datolyás pépet, jól összekeverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsire öntjük, gondosan elterítjük.
160 fokos sütőben 30-40 percig sütjük – közben többször átkeverjük, nehogy megégjen, és mindenhol jó ropogósra száradjon. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd üvegbe vagy dobozba tesszük – vagy azonnal elfogyasztjuk.
Forrás: Színek és virágok
Nagyon szeretjük a vöröslencsét, mert a fehérjedús hüvelyesek közül ez fő meg a leggyorsabban, és a dietetikusok szerint ez a legkönnyebben emészthető is, nem fúj fel, rengeteg rost van benne, ami jótékonyan eltelít, és nagyon jól fűszerezhető, gyakorlatilag bármilyen ízvilágra hangolható.
Most egy kókuszkrémes, csilis, fűszeres bázissal készült, amiben az a jó, hogy nem csak ebben a receptben működik, hanem akár más főtt hüvelyessel, párolt vagy sült zöldséggel, de akár előre lepirított csirkemellel is, egyszerűen csak össze kell forgatni és forralni vele. A szósz lényege, hogy hagymát és fokhagymát sokféle fűszerrel és ízlés szerint kevés vagy épp jó sok csilivel egy kevés olajon összepirítunk, majd párolunk, végül selymes kókuszkrémmel felöntve összeforraljuk. A kókuszkrém sűrűbb a kókusztejnél, jóval zsírszegényebb, mint a kókusztejszín, és tökéletesen sima textúrájú, ami nagyon kellemesen lággyá teszi az ételt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt alaposan leöblítjük, és annyi hideg vízben feltesszük főni, amennyi ujjnyival ellepi, kicsit megsózzuk, és 15 perc alatt puhára főzzük.
Közben a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, a hagymát finomra vágjuk, és 2 evőkanál olajon megdinszteljük. Hozzápréseljük a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadjuk a paradicsompürét, a római köményt, a szegfűszeget, a kurkumát és a koriandert, a finomra vágott csilit, kevergetve pirítjuk, majd fellazítjuk 1 dl vízzel, és takarékon 3-4 percig főzzük. Ezután felöntjük a kókuszkrémmel, sózzuk, borsozzuk, és 3-4 percig főzzük.
A fűszeres kókuszkrémet a lencséhez öntjük, összeforgatjuk, és 2-3 perc alatt készre főzzük, ízlés szerint friss korianderrel vagy petrezselyemmel tálaljuk, kenyeret vagy naant, de akár rizst is kínálhatunk mellé.
Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérért, csinálhatnék „nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.
Forrás: Zita
Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.
Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agávésziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.
Forrás: Zita
Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van.
Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós, aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.
A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia-diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a „tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
A mandulát és a mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk, és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
Egy nagy tálban mindent összekeverünk, és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).
Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakú sütőformában faltól falig elegyengetjük.
Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.
Jó étvágyat hozzá!
Forrás: Zita
Apukámnak hála akkora hűtőnk van, aminek méreteiről szerintem még Gordon Ramsay is csak elismerően tudna káromkodni. Boldogan pakolhatok bele egy kisebb falunak elegendő ételt, meg se kottyan neki – azonban ennek a remek tulajdonságnak megvannak a maga hátrányai is, például nem egyszer történt már meg velem, hogy a fagyasztóban olyan rég elfeledett ételeket találtam, amikről simán elhittem volna, hogy az előző tulajdonos hagyta ott. (Nyugtassatok meg, kérlek, hogy nem csak velem fordul ez elő.)
Mentségemre szóljon, hogy fel kell állnom egy székre ahhoz, hogy rendesen szemrevételezhessem a fagyasztó tartalmát – de szerencsére ezt a hátrányt előnyre is lehet fordítani, így indul a villámgyors zöldségkrém megalkotásának sztorija is.
Forrás: Zita
A legutóbbi fagyasztó-felderítés alkalmával belebotlottam fél zacskónyi, jeges tömbbé fagyott zöldbabba (amit akár fegyverként is árulhatnék a Vaterán), de helyette inkább vegyítve a kellemeset a hasznossal összedobtam egy krémet azokból az alapanyagokból, amiket épp otthon találtam. Annyira jól sikerült, hogy rögtön le is jegyeztem a receptet, hogy megoszthassam veletek. Tökéletes megoldás lehet az általam felvázolt hűtőhelyzetre, vagy egyszerűen csak arra, ha egy olyan szendvicskrémre vágytok, amivel nem kell pepecselni. Ugyanis például hiába élek-halok az ajvárért és a padlizsánkrémért, legtöbbször egyszerűen nincs időm arra, hogy nekiálljak zöldségeket sütni egy krémhez. Szerencsére ennél a receptnél nincs is rá szükség, csak egy jó aprítógép, néhány fűszer és valamennyi megmentendő zöldség kell hozzá.
Sokrétűen lehet felhasználni, ideális reggelihez, tízórai szendvicsbe, de akár mártogatósnak is. Ez a villámgyors zöldségkrém nagyon jól illik szerintem a ropogós magkenyerekhez, de ahogy a képeken látjátok, a mindenmentes zsemléhez is szoktam társítani.
A hozzávalók listájához sem kell feltétlenül ragaszkodnia senkinek, össze is gyűjtöttem néhány pontot, amiken nyugodtan változtathat az ember:
Forrás: Zita
Fogyókúrázok, cukorbetegek és inzulinrezisztencia– vagy PCOS-diétát követők is bátran fogyaszthatják ezt a zöldségkrémet. A teljes receptben összesen 24 gramm szénhidrát van, és az elkészült krém minimum 10 adagra osztható, ha szeretjük jó vastagon megkenni a kenyerünket – ha nem, akkor még több étkezésre elég lesz. Tehát egy adag kb. 2,4 gramm CH-t tartalmaz. A sok (nyers) zöldségnek hála rengeteg rostot, vitamint és növényi fehérjét vihetünk be a szervezetünkbe a krém fogyasztásával.
Hozzávalók:
Elkészítés: Olvaszd ki a fagyasztott zöldségeket. Közben feldarabolhatod a paradicsomot és az uborkát is. Ha szeretnél, karikázhatsz paprikát is a krémhez.
Tegyél minden hozzávalót egy aprítógépbe, és daráld őket addig, amíg krémesek nem lesznek. Közben kóstolgasd és fűszerezd ízlés szerint. Ha nem vagy elégedett a krémességgel, tehetsz hozzá még egy kis vizet vagy olajat.
Ha kész, kanalazd egy tiszta edénybe, és tárold hűtőben fogyasztásig.
Forrás: Zita
Csupa mexikói kedvenccel készül, nagyon laktató, langyosan és hidegen is nagyon finom, a benne lévő zöldfűszernek, lilahagymának és citrusnak köszönhetően még friss fogás, és bár csak növényi alapanyagokból készül, mégis fehérjedús, köszönhetően a quinoa, a bab és az avokádó magas fehérjetartalmának.
Ha nyáron készül, érdemes grillezett kukoricával készíteni, és mehet bele egy kis felkockázott paradicsom is. Friss korianderrel a legfinomabb, de ha nem jutunk hozzá, akkor petrezselyemmel is készíthető, más ízvilágú lesz, de úgy is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A quinoát szűrőbe tesszük, és meleg folyó víz alatt alaposan leöblítjük, majd bő forró vízbe tesszük, sózzuk, és 15 percig főzzük, majd leszűrjük.
Az olívaolajat egy salátástálba öntjük, hozzáfacsarjuk a lime levét, fűszerezzük a korianderrel és a római köménnyel, elkeverjük. A konzerveket leszűrjük, a tálba öntjük. A lilahagymát és az avokádót megtisztítjuk és felkockázzuk, ezt is a tálba tesszük, a koriandert vagy a petrezselymet finomra vágjuk, és a quinoával együtt a tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, és alaposan összeforgatjuk.
Langyosan is tálalhatjuk, de akár hagyhatjuk kihűlni, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Én sokáig nem szerettem a zabkását az állaga miatt, de aztán Svédországban láttam egy jó trükköt a fogyasztására, és azóta én is rabja vagyok. Ott a kész zabkása mellé öntenek egy kis hideg tejet is, tehát kvázi úgy eszik, mint mi itthon a müzliket vagy a gabonapelyhet. Így a két textúra és a hideg-meleg találkozása sokkal érdekesebbé teszi a zabkását (lehet, hogy csak nálam?), illetve még több folyadékot tudnak bevinni ezáltal. A svédek ráadásul gyakran esznek sajttal vagy tojással megpakolt magkenyeret a zabkása mellé – télen a hidegben kell is az üzemanyag.
Náluk ettem először mindenmentes zabkását is. Mivel sok glutén- és/vagy laktózérzékeny diák lakott a kollégiumban, egyszerűbb volt mindenmentesen készíteni a kását. Az eredmény pedig ugyanolyan finom volt.
Forrás: Zita
A zab rengeteg hasznos tulajdonsággal bír, külön cikket lehetne rászánni áldásos hatásainak felsorolására. Szerencsére már itthon is lehet kapni garantáltan gluténmentes zabot, amit elvileg gluténérzékenyek is ehetnek – a mindenmentes zabkása is ebből készül nálunk –, de van, aki ezt sem tudja fogyasztani. Nekik sem kell csüggedniük, mert több alternatívája is van a zabnak, a legkönnyebb szerintem hajdinapehellyel helyettesíteni.
Ha nem ehetsz zabot, akkor kövesd a receptben leírtakat ugyanúgy, csak cseréld ki a zabot hajdinára (az arányok és a főzési idő ugyanaz). Kölesből, amarántból, quinoából és valószínűleg minden álgabonából lehet még kását főzni, csak az egy kicsit több időt vesz igénybe.
Nagyon gyorsan megvan, reggelente az ágyból kiszállva csak összeöntöm a hozzávalókat, hagyom kicsit állni, és miközben felöltözök és összekészülök, már félig kész is van, csak alá kell rottyantani egyszer. Tökéletes reggeli még a rohanós napokon is. Ízesíteni gyakorlatilag bármivel lehet: magokkal, gyümölccsel, lekvárral, kakaóval, fahéjjal, csokiöntettel, magvajjal – ami éppen jólesik.
Két adag zabkásához 100 gramm gluténmentes zabot használok, ami 56 gramm lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A többi hozzávaló a 160 grammos inzulinrezisztancia diétában nem számolós, tehát egy adag mindenmentes zabkásában 28 gramm szénhidrát van.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hozzávalókat egy fazékba öntjük, jól összekeverjük és felforraljuk. Ha forrni kezd, folyamatos kevergetés mellett (nagyjából 2 perc alatt) pépes állagúra főzzük.
Melegen tálaljuk. Tetszés szerint adhatunk hozzá tejet, gyümölcsöt, magokat, édesítőszert, kakaót, fahéjat, ki mivel szereti.
Forrás: Zita
