A zabkása valószínűleg az utóbbi idők egyik legkedveltebb reggelije – egészséges, változatosan készíthető, akár a főzős, akár a hűtőben pihentetős egyéjszakás módszert választjuk. De a sült zabpelyhet azért érdemes kipróbálni, mert ez olyan, mint egy süti. Vagyis nem olyan, hanem az. 🙂
Az alapja zabpehely, tojás és tej, ami lehet magtej vagy más növényi tej is, kell hozzá egy kis sütőpor és édesítő, esetükben méz, egy pici fűszer, és nem árt bele egy kis gyümölcs sem. Ez bármi lehet az almától a szederig, a nektarintól a málnáig, akár fagyasztottat is használhatunk. Itt most banán és eper került bele és a tetejére is, a végén pedig egy kis darabolt dió is, ami kellemesen megpirult a tetején…
Sült zabkása eperrel és banánnal
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejet és a mézet, villával felverjük, majd hozzáadjuk a sütőport, a fahéjat, a mazsolát és a zabpelyhet, és alaposan összekeverjük.
A banánt és az epret megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk, a gyümölcsök felét beleforgatjuk a zabpelyhes keverékbe, majd egy vajjal vagy kókuszzsírral kikent kisebb sütőtálba öntjük, elegyengetjük, a tetején elosztjuk a maradék gyümölcsöt.
180 fokos sütőbe toljuk, 15 percig sütjük, majd megszórjuk a darabolt dióval vagy mandulával, és még 5 percre visszatoljuk a sütőbe.
Tálalhatjuk melegen, langyosan és hidegen is, egy pohár tejjel reggelire is ideális, de uzsonnának is tökéletes.
Szerencsére egyre több helyen árulnak praktikus műanyag vagy szilikon jégkrémkészítő formákat, amiknek a segítségével egészséges házi jégkrémeket készíthetünk. Ha ilyet még nem szereztünk be, akkor kisebb joghurtos- vagy tejdesszertes pohár, pálca helyett pedig műanyag kiskanál is tökéletesen megfelel, amit a félig fagyos jégkrémbe szúrhatunk.
A jégkrém alapja lehet bármilyen gyümölcs, amit egy kis kókuszkrémmel és ízlés szerinti édesítővel sűrű krémmé turmixolunk, és már mehet is a formákba. Azért célszerű kókuszkrémet választani – vagy akár mascarponét, görög joghurtot, ha valakit nem zavar a tejtermék jelenléte –, mert a gyümölcs önmagában nagyon vizes, kristályosra, kevésbé élvezetesre fagy meg, ezért jót tesz neki a krémes állagú kókuszkrém vagy sűrűbb tejtermék.
Gyümölcsjégkrém házilag
Hozzávalók:
Elkészítés: A megtisztított és feldarabolt gyümölcsöket a kókuszkrémmel (vagy a választott tejtermékkel) krémesre, simára összeturmixoljuk. Ízlés szerint édesítjük, megkóstoljuk, és ha pont jó, akkor még egy kis édesítőt hozzáteszünk, mert fagyosan kevésbé édesnek érezzük majd a jégkrémet.
A formába öntjük a keveréket, a fagyasztóba tesszük, és ha félig megdermedt, beleszúrunk egy fapálcát vagy műanyag kanalat, ha formánk van, akkor a tetejükkel lefedjük.
Fogyasztás előtt a formák oldalára kevés langyos vizet engedünk, így könnyen kicsúsznak belőlük az egészséges kis gyümölcsös jégkrémeink.
Éppen költözködünk, ez pedig az utóbbi pár hétben tovább bonyolította az étkezés amúgy sem egyszerű kérdéskörét. A gluténmentes császármorzsa ötlete anyukámtól jött, tőle kaptam két csomag félkész (por alapú), mindenmentes császármorzsát, amiket nagyon hálásan és gyorsan el is fogyasztottunk, és mivel tényleg seperc alatt megvolt, én meg kedvet kaptam, hogy tovább finomítsam és fejlesszem a saját verziómat. Jelentem: a követelményeknek remekül megfelel, még egy szétrobbantott konyhában is könnyen kivitelezhető a recept.
Talán nem ez a legesztétikusabb édesség a világon, de én teljesen a rabja lettem: a morzsák egyszerre ropogósak kívül és lágyak belül. Vegán „joghurttal”, fagyival vagy lekvárral – de akár önmagában is – isteni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyakon önthettem a szüleim által készített levendulás (!) diabetikus eperlekvárral. Igazi luxus.
Szénhidrátok
A teljes recept 111,8 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó (lassú felszívódású) szénhidrátot tartalmaz. Nálunk az összmennyiségből 4 jókora adag lett, ezzel számolva egy adag 27,95 gramm szénhidrátot jelent. Ebbe a feltéteket (tehát a lekvárt/joghurtot) nem számoltam bele. Ha ez a szénhidrátmennyiség túl sok, akkor a barna rizsliszt egy részét ki lehet cserélni kókusz- vagy mandulalisztre is.
Mindenmentes császármorzsa
Hozzávalók:
Elkészítés: Készítsük el a lenmagtojást, vagyis a lenmaglisztet keverjük össze 3 evőkanál vízzel, majd minden hozzávalót keverjünk össze egy nagy tálban. Egy sűrűn folyó, csomómentes masszát kell kapnunk.
Egy nagy serpenyőben hevítsük fel az olajat, majd öntsük rá a tészta felét. Hagyjuk sülni pár percig, és amikor a széle elkezd szilárdulni, egy fakanállal vagy szilikon lapáttal „túrjuk össze” a tésztát. Süssük tovább, majd ha szilárdabb lett, szaggassunk belőle morzsákat a kanál segítségével. Ismételjük meg ezt a műveletsort néhányszor. Én néha lefedtem a serpenyőt, hogy gyorsabban süljenek a morzsák.
Amikor szépen átsültek, és helyenként már ropogóssá váltak a tésztadarabok, öntsük ki őket egy tálba, és jöhet a tészta másik fele.
Tálaljuk önmagában, porrá őrölt eritrittel, gyümölccsel, lekvárral, joghurttal, vagy amivel jólesik. Melegen az igazi.
A mentes recepteknél sokszor kompromisszumot kell kötni, mert nem lesz mindig olyan, mint vajjal, cukorral, liszttel, vagyis az eredeti alapanyagokkal, de ennél a csokitortánál ez egyszerűen nem igaz. Puha, szaftos, illatos és nagyon csokis, elkészíthető gluténmentesen, laktózmentesen, cukor nélkül, természetes édesítővel, egy varázslatos, süteménynél kissé szokatlanabb alapanyaggal – cukkinivel.
A finomra reszelt cukkini semleges ízével eltűnik a csokis sütiben, ugyanakkor omlóssá varázsolja, a teljhatalmat pedig átveszi az étcsokoládé és a kakaó. A süti könnyedségéről a felvert tojáshab gondoskodik, liszt helyett kukoricakeményítő, cukor helyett pedig sztívia kerül bele. Nagyon egyszerű elkészíteni, és garantáltan mindenkit levesz a lábáról! A recept alatt videó található.
Csokitorta cukkinivel (csökkentett kalóriatartalommal)
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük, és mikróban vagy gőz felett felolvasztjuk.
A cukkinit meghámozzuk, finomra lereszeljük, 20 dkg-ot a levével együtt félreteszünk.
A tojásokat szétválasztjuk, hozzáadjuk a sztíviát és a vanília-kivonatot, alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a kakaóport, ezzel is elkeverjük, majd mehet bele a reszelt cukkini fele a levével együtt, ezzel is simára keverjük. Ezután a kukoricakeményítővel, majd az olvasztott csokoládé 3/4 részével is elkeverjük, majd a maradék cukkinit is hozzáadjuk, elkeverjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, és a csokis-cukkinis masszával óvatosan összeforgatjuk úgy, hogy minél kevésbé törjön össze a hab.
Sütőpapírral bélelt vagy kikent kapcsos tortaformába öntjük a masszát, elsimítjuk, 180 fokos sütőbe toljuk, és 25–30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd a kapcsos tortaformából kivéve a maradék csokoládéval bevonjuk a tetejét.
A recept elkészítése jól követhető az alábbi videóban:
Amióta glutén-, tej- és tojásmentes étrenden élek, töretlen lelkesedést táplálok a tápiókapuding iránt. Annyira felemelő érzés, hogy nem kell miatta órákon át robotolni a konyhában, vagy sírni a röhejesen félresikerült sütemény felett. Ugyanis a gluténmentes sütés borzasztó tud lenni. Főleg az elején.
Szerencsére a tápiókapuding más: könnyen és gyorsan elkészíthető, mindenmentes, ráadásul még jól is néz ki. Sajnos azonban vigyázni kell vele, ugyanis nem egy kimondottan alakbarát étel, mivel tulajdonképpen színtiszta keményítő. Viszont kombinálhatjuk egy kis chiamaggal, ami a magas fehérje- és rosttartalmának köszönhetően lassítja a benne lévő cukor felszívódását. Azt javaslom, hogy inkább délután fogyasszuk, mert a testünk ilyenkor – illetve edzés után – viseli el legjobban a gyors felszívódású szénhidrátokat. A teljes recept díszítés nélkül 62,3 gramm inzulinrezisztanciában számolandó szénhidrátot tartalmaz, tehát egy adag 10,4 gramm CH-t tesz ki.
Ha gyorsan kell összedobnom valamilyen édességet, ami még mutatós is, akkor általában ezt a receptet szoktam elővenni. Még sosem hagyott cserben!
Gyors és mutatós tápiókapuding
Hozzávalók 6 adaghoz:
Elkészítés: A tápiókagyöngyöt egy lábasba szórjuk, és ráöntünk annyi vizet, hogy ellepje. Megvárjuk, amíg megszívja magát a vízzel (pár perc alatt megvan).
Hozzáadjuk a tejet, a vaníliát, a sót és az eritritet, majd elkezdjük melegíteni. Ha forrni kezd, alacsonyabbra vesszük a melegítési hőfokot. Folyamatos kevergetés mellett puding állagúra főzzük, addigra a gyöngyök átlátszóvá válnak.
Végül megkóstoljuk, hogy elég édes-e. A receptben kevés édesítő szerepel, mert mi inkább a „feltétekkel” édesítjük. Melegen és hidegen is tálalhatjuk, megszórva a díszítéssel.
Tipp: próbálj ki többféle díszítést is, hogy megtaláld a kedvenc kombinációdat. A tápiókapuding jól passzol minden gyümölcshöz, de ízesíthetjük fahéjjal és egyéb magvakkal is. Engedd szabadjára a fantáziád!
Gesztenyetorta még soha nem készült nálunk, de már régóta vágytam arra, hogy kipróbálhassam. Aztán amikor pár hete megkóstoltam egy nyers gesztenyés sütit, vérszemet kaptam és azonnal töprengeni kezdtem, hogy miként tudnám rekonstruálni azt a fantasztikus ízélményt. Az eredeti ötleten módosítottam azóta, úgyhogy végül nem nyers tortát készítettem – azt majd talán nyáron –, hanem egy pikk-pakk összedobható, mindenmentes, IR-barát finomságot. Szerintem az ünnepi asztalon is megállja a helyét.
Kiegészítők és szénhidrátok
Eddig (magamon kívül) öt emberen teszteltem ezt a gesztenyetorta receptet, a legtöbbjük szerint így önmagában is megállja a helyét, sőt, kár lenne elrontani további hozzávalókkal. Nekem mégis volt némi hiányérzetem az első kóstolás után, úgyhogy ha te is valami többre vágysz, feldobhatod a tortát egy-egy „kiegészítővel”, nekem is ez a tervem. A következő sütésnél diabetikus meggylekvárral fogom vékonyan megkenni a tészta és a gesztenyekrém közötti részt. De – mint kiderült – kiválóan passzol az ízvilághoz a gránátalma is, én végül úgy ettem a tortát, hogy rászórtam a saját szeletemre néhány szemet, így már tényleg tökéletesnek tűnt. Ha van plusz egy narancsod otthon, annak gerezdjeivel is díszítheted a tortát, és mivel a krémben is van egy kis narancslé, így még jobban kijön a fűszeres (karácsonyi) íz.
A teljes torta kiegészítők (tehát lekvár, szóralék és/vagy gránátalma) nélkül összesen 149,2 gramm szénhidrátot tartalmaz, ennek háromnegyede lassú felszívódású. Nyolc szelettel számolva egy szelet 18,7 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó szénhidrátot jelent. Úgyhogy ha nem fogyókúrázunk, tízóraira vagy uzsonnára is megengedhető egy szelet – karácsonyra pedig mindenképp.
Mindenmentes ünnepi gesztenyetorta
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra melegítjük.
A tészta hozzávalóit, tehát a mandulalisztet, a kókuszreszeléket, az olajat, a vizet, a sót, az eritritet, a lenmagtojást és a kakaóport összekeverjük, kézzel egynemű tésztává gyúrjuk, majd egy piteformában egyenletesen eloszlatva szétnyomkodjuk. Betesszük a sütőbe, és alul-felül sütéssel 15 percig sütjük.
Közben elkészítjük a krémet: ha a gesztenyemassza fagyott, kiengedjük. Hozzáadjuk a narancs levét és reszelt héját, a kókusztejszínt és az eritritet. Jól elkeverjük, megkóstoljuk, hogy elég édes-e. Egy kis pohárba nagyjából 1 dl-nek megfelelő mennyiségű gesztenyemasszát öntünk, ebben csomómentesre keverjük az agar-agar port. Ha ez megvan, visszaöntjük a többihez, és ismét elkeverjük.
Ha a tészta nagyjából megsült, kivesszük a sütőből, és óvatosan beletöltjük a gesztenyekrémet, majd visszatesszük a sütőbe további 20–25 percre. (Ha szeretnéd, ennél a lépésnél meggylekvárt is kenhetsz a tészta és a krém közé, a krém hozzáadása előtt).
Az idő leteltével kivesszük és hűlni hagyjuk a tortát, ekkor fog igazán megszilárdulni a krém.
Tálalás előtt megszórhatjuk csokireszelékkel, gránátalmával vagy naranccsal.
Amióta megvan Rozi, a magtejkészítő automatánk, tízszer annyi levest eszünk, mint előtte. Régebben sajnáltam a leves elkészítésére az időt, hiszen az általában nem egy főfogás, nem elég azt egyedül elkészíteni, kell még mellé valami, ami pluszmacera, -idő stb. Inkább lemondtam a levesezésről, mint hogy vesződjek vele még fél órát a konyhában. Aztán belépett a képbe Rozi, és vele a folyamatos levesezés kora.
Pedig ha jobban belegondolok, nem teljesen indokolt a pálfordulásom, ugyanúgy meg kell mosni és fel kell aprítani a zöldségeket, mint előtte (ez veszi el a legtöbb időt), fűszerezni is kell, mosogatni, Rozi csak a főzést, és krémleveseknél a pürésítést intézi helyettem. Illetve megadja azt a szabadságot, hogy nem kell még csak rápillantanom se a levesre, amíg el nem készül, tehát nagyjából 3-5 perc aktív munkától szabadít meg. De mégis elég ez a kis könnyebbség ahhoz, hogy átlépjem a komfortzónámat, és összedobjak egy levest, amikor van itthon hozzá alapanyag. Ki érti ezt?
Habár a most következő répakrémleves-recept biztos nem jött volna létre Rozi nélkül, mégis úgy fogom leírni, ahogy magtej-automata nélkül csinálná az ember, tekintettel azokra, akik (még) nem tettek szert egy ehhez hasonló konyhai jobbkézre. Akiknek már van, azok úgyis tudják: csak bele kell dobálni a hozzávalókat, megnyomni a krémleves gombot, és tálalni, amikor elkészül.
Szénhidrátok
Nagyjából másfél liter nagyon sűrű leves lesz ebből a receptből (ha nem szereted a sűrű krémleveseket, használj kevesebb répát vagy több vizet). Ezzel a mennyiséggel számolva a teljes szénhidráttartalom 68 gramm lesz. Nálunk 8 tekintélyes tányérra volt elegendő a leves, ezzel számolva egy adag 8,5 gramm gyors felszívódású szénhidrátot tartalmaz, tehát ebédre tökéletes előétel.
Melengető gyömbéres répakrémleves mindenmentesen
Hozzávalók:
Elkészítés: Tisztítsuk meg és aprítsuk fel a zöldségeket.
Egy nagyobb lábasban pároljuk üvegesre a hagymát az olajon, majd adjuk hozzá a répát. Igény szerint megpiríthatjuk egy kicsit, majd mehet rá a víz, a magtej, a lereszelt gyömbér, a só, a bors és a fűszerek. Puhára főzzük, majd egy botmixerrel vagy turmixgépben pépesítjük a levest. Végül hozzáadjuk a citromot és a borecetet.
Megkóstoljuk, hogy elég fűszeres-e, majd miután egyet rottyant, levesszük a tűzről, és melegen tálaljuk.
Jó étvágyat hozzá!
Teljesen természetes, hogy készülünk az ünnepekre, finom fogásokkal szeretnénk elkápráztatni akár a szűk családot, akár a nagyobb vendégsereget. Nem kell lemondanunk semmiről, csak érdemes a mérték és a minőség oldaláról végiggondolnunk a dolgokat, és jó olyan fogásokat is belecsempészni az ünnepi menükbe, amelyek könnyedebbek, zöldségeken vagy gyümölcsökön alapulnak, esetleg vegetáriánusoknak is megfelelnek, vagy éppen mindenmentesek.
A karácsony a legtöbb családban háromnapos vándorlás, egyik családtól a másikig, mi is megyünk, hozzánk is jönnek, és bizony könnyen előfordulhat, hogy a vendégek között van vegetáriánus vagy vegán étrendet követő, esetleg – sajnos egyre gyakrabban – valamilyen táplálékérzékenységgel élő ismerős vagy rokon. Számukra is kifejezetten kellemes, ha nem azt érzik, hogy nekik külön főztek, hanem ezek a fogások úgy illeszkednek a menübe, hogy mindenkinek élmény legyen, másrészt senkinek nem árt, ha egy finom, de esetleg laktózmentes vagy gluténmentes fogás is az asztalra kerül.
A tapasztalat is azt mutatja, hogy egy jól elkészített és ötletes „mentes” fogásból mindenki szed, még a leghagyományosabb konyha kedvelői és a legnagyobb húsimádók is, másrészt jó tudni azt is, hogy ezekkel az ételekkel egyrészt változatosabbá, másrészt könnyen emészthetőbbé tehetjük a menüt. Ősszegyűjtöttünk néhány alternatívát, amelyekkel színesebbé, gazdagabbá és egészségesebbé tehetjük a karácsonyt!
Előétel, leves
Az aperitif mellé jól jön néhány falatka, amihez ideális néhány kence, szendvicskrém, amit egyszerűen kitehetünk az asztalra egy kis pirítóssal, grissinivel vagy hasábra vágott zöldséggel. Tökéletes lehet ehhez a hummusz, még inkább a különlegesebb sütőtökös hummusz vagy a céklás hummusz, de az ezerarcú avokádókrém is mindig sikert arat.
A klasszikus halászlé és a karácsonyi borleves is megosztó, de egy selymes és jól fűszerezett zöldségkrémlevessel könnyen csempészhetünk finom alternatívát a menünkbe. A sütőtökkrémleves vagy kókusztejes céklakrémleves tökéletes, egyszerű, mégis különleges választás lehet, a tejszín minden esetben cserélhető kókusztejszínre, még jobb eredményt is kapunk.
Főétel, saláta
Ha szeretnénk a menübe illeszteni a könnyedebb, mentes vagy vegetáriánus fogásokat, akkor a húsos vagy halas fogások köretével és a salátákkal kell variálnunk. Vegetáriánusoknak ideális és mennyei Jamie Oliver mogyorós-kéksajtos sült krumplija, vegán fogásként pedig a zöldséges-kurkumás rizst ajánljuk, kókusztejes, zöldséges és nagyon finom.
A saláta lehet tartalmasabb és könnyedebb is, de karácsonykor érdemes különlegesebbet készíteni. A kelbimbó-gránátalma-mogyoró elég jó kombinációnak tűnik ehhez, gyönyörű és nagyon finom, de készíthetünk szicíliai narancssalátát is, pofonegyszerű és mindenmentes, ráadásul tényleg karácsonyi klasszikus Olaszországban. A sárgarépa is szuper alapanyag salátához, itt 3 változat is található, könnyű, gyors, egyszerű és nagyon finom.
Desszert
A karácsony süteménydömpinget is jelent, de tévedés, hogy ne lehetne ebben is alternatívát, SŐT! kompromisszummentes alternatívát kínálni egészséges desszertek frontján táplálékérzékeny vagy vegán, egészségtudatos vendégeinknek. Nagyon egyszerű és isteni finom a brownie-golyó, de sütés nélkül elkészíthető ez a narancsos „sajttorta” is. Aki szívesen kísérletezik új alapanyagokkal, és kedveli a mákot, annak ezt a mindenmentes mákos-szedres pitetortát ajánljuk!
Szedres-mákos mindenmentes pite, alias a maradékok királynője… De annyira szép lett (legalábbis szerintem), hogy nem volt képem az eredeti tervem alapján maradék-pitének keresztelni. Pedig igazság szerint azért készült, hogy valamibe bele tudjam sütni a hűtőben árválkodó, sürgős felhasználást igénylő hozzávalókat. A tészta alapja ugyanis a magtej-gyártás során keletkezett magőrlemény, a töltelék pedig a hét eleji gofrizásból megmaradt mákos krém. Ezt egészítettem ki egy adag szederrel, amire a fagyasztóban bukkantam rá.
Nem túl fennkölt történet, de a vége ettől még happy end: isteni puha, szaftos és igazán finom lett az eredmény, 2 nap alatt el is fogyott. Most, miközben írom ezeket a sorokat, Péter rápillantott a képernyőre, meglátta a képeket és megkérdezte, hogy van-e még ebből a pitéből. Mondtam neki, hogy nincs, erre csak megtörten azt felelte: „a francba.” 🙂
Az áztatott magőrleményről
Amióta kibővült a konyhai gépeink sora egy magtejkészítő automatával, vége-hossza nincs a sok kísérletezésnek, főzésnek és magtej-kóstolgatásnak. Ez azt is jelenti, hogy az elkészült tejek után mindig marad egy kis „zacc”, az alapanyagok szilárd és összedarált része, amit kis zacskóba csomagolva le szoktunk fagyasztani. Ha épp sütök valamit gyorsan, akkor csak felengedek egy ilyen kis magőrleményes csomagot, és belekeverem a tésztába. Szuper textúrát ad neki, és így elmondhatjuk, hogy kétszeresen megérte az árát a felhasznált alapanyag. Esetünkben ez mandula és pirított törökmogyoró volt, mostanában ezek kombinációjával kísérletezünk, ez került a pitébe is.
Ha nincs otthon felesleges (maradék) őrlemény, akkor két lehetséges megoldás látszik kézenfekvőnek. Az egyik az, hogy egyszerűen csak mandulalisztet használsz helyette, és egy picivel több tejet adsz a tésztához a gyúrás során. Azonban pontos számokat nem tudok mondani, úgyhogy ez nem mindenkinek jelent segítséget. A másik tippem az lenne, hogy a mini almás táskáink tésztareceptjét vedd alapul, ha vékony tésztájú pitét szeretnél, akkor nem is kell változtatni a mennyiségeken, de ha a vastagabb piték jobban ízlenek, szorozd másfélszeresére az alapanyagok mennyiségét.
Szénhidrátokról és a pite méretéről, díszítéséről
A sütéshez egy 31 cm átmérőjű tortaformát használtam, és 8 szeletre vágtam fel a pitét, így egy szelet igazán laktató volt. Ahogy a képeken is láthatjátok, vékony pitéről van szó, aki a tömörebb variációk híve, használjon kisebb formát vagy tepsit.
Az egész szedres-mákos pite (töltelékkel együtt) összesen 112 gramm szénhidrátot tartalmaz, töltelék nélkül a tészta 63,5 gramm szénhidrát, aminek a háromnegyede lassú felszívódású. Egy szelet pitében 14 gramm IR-ben számolós szénhidrát van. Elég jól hangzik, ugye?
Habár ez a recept főleg azoknak jelent segítséget, akik hozzám hasonlóan szintén kezdeni szeretnének valamit a magtejkészítés maradékaival, de azért remélem, hogy a többi olvasónak is elnyeri a tetszését legalább a pite „díszítése”. Egy amerikai blogon láttam pár hete hasonló megoldást, csak ott szívecskék helyett falevelek voltak a süti tetején. Először majdnem a malac alakú kiszúróformát vetettem be, de aztán félretettem a viccet és a malacot, és inkább maradtam a szíveknél.
Szedres-mákos mindenmentes pite
Hozzávalók:
A mákos töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A mandulatejet, az almaecetet, az aszkorbinsavat, a sót és az édesítőt elkeverjük az útifűmaghéjjal egy nagyobb tálban. 2-3 percig állni hagyjuk, addig kimérhetjük a többi hozzávalót.
A mákon és szedren kívül minden mást belekeverünk a maghéjas masszába, és kézzel jól átgyúrjuk, amíg egynemű nem lesz a tészta. Ekkor a hűtőbe tesszük pihenni 10 percet.
Elkészítjük a mákos tölteléket, és óvatosan hozzákeverjük a szedret.
A tésztát kettéválasztjuk, az egyik felét egyenletesen belenyomkodjuk a piteformába (igény szerint kivajazhatjuk, nekem anélkül is működött, szépen elvált a falától sütés után). A tölteléket is arányosan eloszlatjuk a tésztán.
A maradék tésztát 3-4 mm vékonyra nyújtjuk, és szívecskéket szaggatunk belőle, amiket aztán rétegesen és körkörösen a töltelékre helyezünk.
Tűpróbáig sütjük, ez nagyjából 20–25 perc.
Úgy gondoltam, nem járja, hogy csak édes sütemények sorakoznak a The Puur blog repertoárjában, úgyhogy ma egy igazi klasszikus sós vendégváró receptet hoztam. Mondanom se kell, hogy ez a vegán és gluténmentes pogácsa rengeteg szempontból eltér a szokványos receptektől, viszont az íze, illata és külleme teljesen pogácsás, szóval szerintem megilleti ez a név.
Jó tudni!
Természetesen ez a recept is glutén-, tejtermék-, tojás- és cukormentes, nem tartalmaz élesztőt sem, és a 160 grammos diétába is beilleszthető. A répát nemcsak az íze miatt raktam bele, hanem a benne lévő pektintartalom miatt is – az fogja össze a tésztát tojás helyett –, illetve a répának köszönhetően a pogik még másnap is puhák maradnak. A színük egészen különleges, az állagot tekintve pedig kívül ropogósak, belül puhák és omlósak. Mivel ez nem egy élesztős-hajtogatós recept, ezért sokkal gyorsabban el is készül. Én egyik reggel, munka előtt is össze tudtam dobni egy adagot, alig több mint fél óra alatt (persze nem most készítettem el először, azt is hozzá kell tenni).
A teljes recept 227 gramm szénhidrátot tartalmaz, aminek több mint háromnegyede lassú felszívódású – tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatjuk IR-diéta esetén is. Nekem ennyi tésztából 40 darab pogácsa jött ki, ami azt jelenti, hogy darabonként 5,7 gramm szénhidráttal kell számolnunk.
Glutén-, tejtermék- és tojásmentes pogácsák kelesztés nélkül, répával
Hozzávalók:
Elkészítés: A répákat megtisztítjuk és megpároljuk. (Mikróban is lehet, pár perc alatt el is készül.)
Egy nagyobb tálban összekeverjük a vizet, a sót, az olajakat, az aszkorbinsavat és a tahinit, majd hozzáadjuk a lenmagpelyhet is.
Ha megpárolódtak a répák, villával (vagy botmixerrel) pürésítjük őket, aztán hozzákeverjük az olajos masszához.
A liszteket és a szódabikarbónát kimérjük, hozzáadjuk az olajos keverékhez, és addig gyúrjuk, amíg egynemű tésztát nem kapunk. Pár percet pihentetjük a hűtőben, addig előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy tepsit, amire sütőpapírt teszünk.
A tésztát ujjnyi vékonyra nyújtjuk (én csak szétnyomkodtam tenyérrel, nem is kellett sodrófa hozzá), a tetejét késsel berácsozzuk. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, a széleiket egy kicsit összesodorjuk, hogy magasabb legyen, majd áttesszük a sütőpapírra.
10 percig alul-felül sütéssel, aztán 10 percig légkeveréssel aranybarnára sütjük.
Az ételízesítő nagyon beépült az életünkbe, szinte elmaradhatatlan a legtöbb levesből, raguból, viszont tartalmaz „nemszeretem” tartósítót és nátrium-glutamátot, vagyis ízfokozót, sok sót, viszont kevés zöldséget. A nátrium-glutamát egy kétes hírű adalékanyag, rengetegen támadták és vádolták izom- és idegkárosító hatása miatt, valamint a vérnyomás és a vérkeringés káros befolyásolása okán. Akármi is legyen az igazság, jobb a békesség és a természetes, adalékmentes, házi változat, ami kiadós és egyszerű.
A tartósításnak két ősi módja van: a sózás és a szárítás. A sózással gyorsabban üvegbe zárhatjuk a házi ételízesítőnket, hiszen itt a zöldségeket csak előkészíteni, darálni, sózni kell, míg a szárításnál a sütőben vagy aszalógépben jó pár óráig szükséges hőkezelni is a zöldségeket. Sózással ráadásul kevesebb a veszteség és jobban megmarad a zöldségek eredeti aromája és textúrája, de a szárításról sem beszélünk le senkit. 50-60 fokon érdemes a sütőben kiterítve aszalni a vékonyra nyalult zöldségeket kiterítve, időnként megforgatva, míg egészen szárazak lesznek. Ezután le is darálhatjuk őket.
Igazi receptje a házi sós ételízesítőnek sincs, a lényeg az, hogy alaposan megtisztított és megmosott, leszárított zöldséggel dolgozzunk, és legyen egy ügyes, erős darálónk, cutterunk vagy elektromos reszelőnk, aprítónk. Fontos az is, hogy kis üvegekbe tegyük el a házi keveréket, így viszonylag gyorsan elhasználható felbontás után, mert bár nem romlik a só miatt, de a színe megváltozhat, ha levegőt kap. A zöldségek aránya és összetétele ízlés szerint módosítható, a lényeg az, hogy 1 kg kész keverékhez minden esetben legalább 20 dkg sót adjunk.
Ételízesítő házilag
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket meghámozzuk, megtisztítjuk, megmossuk, feldaraboljuk. A rendelkezésünkre álló eszközzel aprítjuk vagy daráljuk a petrezselyemmel és a zellerzölddel együtt, lemérjük, és kilónként 20 dkg sót adunk hozzá, alaposan összeforgatjuk, és 20 percet pihentetjük, hogy levet engedjen.
Kisebb méretű tiszta üvegekbe kanalazzuk, szorosan lezárjuk, hűvös helyen tartjuk, felbontás után már a hűtőben érdemes helyet keresni neki.
A lágy, semleges ízű tápióka nálunk még kevéssé ismert és használt alapanyag, pedig ideális szénhidrátforrás, a gluténérzékenyeknek valóságos ajándék, változatosan készíthető és használható – itt olvashattok róla bővebben –, a barátkozást pedig érdemes ezzel az isteni pudinggal kezdeni, ami desszertnek, uzsonnának, de akár még reggelinek is tökéletes, gyakorlatilag elronthatatlan, így biztos lesz a sikerélmény.
Aki először készít tápiókát, érdemes a kisebb szeműt vásárolni, gyorsabban megfő, jobban kezelhető, nem maradnak benne kemény darabok. Aki csokisan szeretné, keverhet bele a végén egy kis kakaót, de egészen semleges ízének köszönhetően fahéjjal, kardamommal is megadhatjuk a puding karakterét. Bármilyen gyümölcs vagy akár gyümölcspüré jól illik hozzá, nem csak a mangó, a kókusztej helyett pedig készíthető tehéntejjel vagy gabonatejjel is, de az enyhén kókuszos íz azért nagyon jól áll neki…
Kókusztejes tápiókapuding mangóval
Hozzávalók:
Elkészítés: A tápiókagyöngyöt egy kis lábasba kimérjük, ráöntjük a vizet, és 10 percet állni hagyjuk, amíg felszívja a vizet. Közben a mangót meghámozzuk, húsát levágjuk a magról, apróra kockázzuk vagy pürésítjük, ahogy szeretnénk.
A kókusztejet a tápiókára öntjük, és gyenge tűzön kevergetve főzni kezdjük. Gyorsan elkészül, látni fogjuk, ahogy kocsonyásodik és áttetszővé válnak a szemek, ha szükséges, kevés vizet vagy kókusztejet adhatunk még hozzá. A tűzről lehúzva elkeverjük benne a cukrot és a vaníliás cukrot.
A mangót 4 pohár, kehely vagy akár kisebb befőttesüvegbe elosztjuk, rákanalazzuk a pudingot, és hűlni hagyjuk. Langyosan vagy hidegen kínáljuk, a tetejét megszórva egy kevés kókuszreszelékkel.
