Az alma egyeduralma mellett a körtéről gyakran elfeledkezünk, pedig nagyon zamatos és lédús őszi gyümölcsünk, és ha sikerül kifogni, amikor épp finom érett, akkor magában és sütibe téve is pazar finomság. Ebbe a kevert sütibe darabolt étcsoki, fahéj és dió társaságában került a körte, mégpedig lereszelve, elképesztően jó ízkombinációt alkotva, és a gyümölcs aromája minden falatot átjár, ráadásul teljesen el is tűnik benne, de puhává és nagyon illatossá teszi.
Egyszerű és kiadós az alaptészta, pár perc alatt összeállítható, de mivel elég nagy a nedvességtartalma, ezért aránylag hosszú sütési időt igényen, viszont közben a konyha megtelik mesés illatokkal, és át is melegszik a duruzsuló sütőtől, alig lehet kivárni, hogy kisüljön és kihűljön ez az isteni körtés süti…
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket meghámozzuk és lereszeljük, az étcsokoládét és a diót durvára vágjuk.
A lisztet a sütőporral, a fahéjjal és egy csipet sóval összekeverjük. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra felverjük, majd a tejfölt és a körtét is hozzáadjuk, tovább keverjük. A lisztes keveréket, a diót és a csokit is hozzáöntjük, egynemű tésztává összedolgozzuk.
A masszát sütőpapírral bélelt – vagy kivajazott, lisztezett kb. 23 centis formába öntjük, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 55-60 perc alatt tűpróbáig sütjük. A sütőből kivéve a formában hagyjuk egy kicsit hűlni, majd a formából kiborítva, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
Nagyon gyorsan összeállítható ez az almás-diós kevert süti, isteni illat lengi be a konyhát már a sütése alatt, olyan otthonosságot és békét áraszt a vaníliás, mézeskalácsos, almás kombináció, már egy kicsit az adventre, karácsonyra való hangolódás jegyében.
A tésztába reszelt és darabolt dió is került, a tészta omlósabb a darált csonthéjastól, a darabkák pedig finoman roppannak a sütibe harapva. Aki szereti, gazdagíthatja mazsolával vagy csokidarabokkal is, vagy akár bevonható csokimázzal is, ünnepi sütivé avanzsálva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, jó habosra keverjük, majd hozzáadjuk az olajat is, ezzel is tovább habosítjuk. Hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, a fűszerkeveréket és a darált diót, ezzel is összekeverjük, végül a meghámozott almákat hozzáreszeljük, a durvára vágott diót is hozzáadjuk, spatulával összeforgatjuk.
Kikent vagy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába vagy tepsibe öntjük, és 175 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 50-55 perc alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Ha édességről van szó, a leggyakrabban süteményekre gondolunk, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni az egyik legjobb műfajról, a pohárkrémről, ami a leggyakrabban pikk-pakk összeállítható, mutatósan tálalható és rengeteg változatban készíthető. Ez a túrós és tejszínes hab tökéletes példa erre, percek alatt kész, selymes, lágy, nem túl édes, és bármilyen friss vagy aszalt gyümölccsel, magokkal, csokoládéval feldobható.
Most puha aszalt szilvával, ropogós dióval és tejcsokival került kelyhekbe, ha nincs puha szilvánk, érdemes egy kis teába beáztatni vagy átforralni, hogy kicsit felpuhuljon – nagyon jó harmóniát alkotnak így együtt, amolyan őszi hangulatot adva ennek a mindig jó desszertnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót, a porcukrot, a vanília-kivonatot és 1 dl tejszínt egy tálba teszünk, és botmixerrel egészen krémesre, simára dolgozzuk. A maradék tejszínt elektromos habverővel közepesen kemény habbá verjük, majd 3-4 evőkanálnyival fellazítjuk a túrókrémet, majd az összes tejszínt hozzáadva finoman összeforgatjuk.
A diót durvára és az aszalt szilvát feldaraboljuk, a csokis vékony forgácsokra vágjuk, majd a túróhabbal kelyhekbe vagy poharakba rétegezzük, ízlés szerint díszítjük – jót tesz neki, ha 1-2 órára a hűtőbe tesszük tálalás előtt.
Nagy előnye ennek a sütinek a fent említettek mellett, hogy a banánnak köszönhetően kevesebb cukor és zsiradék kell a tésztába, mégis kellően édes és szaftos, omlós lesz, és sokáig friss, puha marad, már ha lenne ideje, mert nagy valószínűséggel gyorsan elfogy…
Az alaptésztába most kakaópor és diódarabok kerültek, illetve egy kis fahéj és vanília, de készíthető natúr változatban is a liszt mennyiségét kicsit megemelve, gazdagíthatjuk aprított aszalt gyümölcsökkel, bármilyen csonthéjassal, csokidarabokkal, kókuszreszelékkel, fűszerekkel – kardamommal, gyömbérrel vagy akár mézeskalácshoz való fűszerkeverékkel, variáljuk bátran kedvünk, ízlésünk szerint!
Hozzávalók:
Elkészítés: Két banánt meghámozunk, egy tálba daraboljuk, villával alaposan összetörjük egészen pépesre.
A cukrot az olvasztott vajjal és a vanília-kivonattal simára keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a szódabikarbónát, a kakaót, a fahéjat, egy csipet sót, a joghurtot és a pépesített banánt is, és egy spatulával összekeverjük, végül beleforgatjuk a darabolt diót is.
Sütőpapírral bélelt hasáb sütőformába öntjük, a tetejét kirakjuk a maradék felszeletelt banánnal, és 175 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 1 óra alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet állni hagyjuk, majd a sütőpapír segítségével kiemeljük a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Vannak sütemények, amelyek időről időre kicsit kikopnak, eltűnnek a cukrászdákból, majd újra életre kelnek. A berliner most éppen büntetésben van, valószínűleg azért, mert a lényegét adó dió a költségesebb alapanyagok közé tartozik, és diópótlókkal egyáltalán nem működik. A régi receptes füzetekben habosabb és tömörebb, kekszesebb változatokban is szerepel, létezik rácsozva és egész diószemekkel kirakva – ebből is látszik, milyen kedvelt és népszerű retró sütiről van szó.
A berliner szelet alapja minden esetben omlós linzertészta, egy vékonyka réteg lekvár, rajta pedig a diós töltelék, ami esetünkben extrán ropogós és karamellel gazdagított. Gyakran helyettesítik a dió nagy részét édes kekszmorzsával, ami kis mennyiségben nagyon is jól illik bele, jót tesz a töltelék állagának, túlzásba esni viszont nem érdemes, mert a sütemény akkor elveszti igazán diós aromáit. Na, ez erről a sütiről nem mondható el: tömör gyönyör minden falatja, már ha valaki szereti a karamellt és a diót!
Hozzávalók:
A tésztához:
A tésztára:
A töltelékhez:
Elkészítés: A lisztet tálba tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját és a hideg vajat, gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a tojássárgát, összedolgozzuk, majd fóliába tesszük, és fél órát a hűtőben pihentetjük.
A töltelékhez a diót durvára vágjuk, az omlós kekszet késes robotgépben finomra őröljük. A cukrot egy serpenyőben világosra karamellizáljuk, hozzáadjuk a vajat, megvárjuk, míg felolvad, majd a tejszínt is hozzáöntjük, összeforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáreszeljük fél citrom héját, hozzáadjuk a kekszmorzsát és a diót, alaposan összeforgatjuk.
A pihentetett tésztát egy sütőpapíron kinyújtjuk, átemeljük egy tepsibe, vékonyan megkenjük a lekvárral, és nagyjából egyenletesen rákanalazzuk a diós tölteléket, majd eligazgatjuk, hogy mindenhova egyforma rétegben jusson.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30–35 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
A kalács alapja tulajdonképpen egy egyszerű, kissé édes kelt tészta, amibe a liszt és az élesztő mellett vaj, tej és tojás is kerül. Sokféle töltelékkel gazdagíthatjuk, a lényeg, hogy ne legyen túl nedves, ne áztassa el a tésztát. Igazi klasszikus a diós és a mákos töltelék, de kakaóval is megtölthetjük. Ha viszont a tésztába egy kis kakaóport is beledagasztunk, érdemes világos töltelékkel dolgoznunk, hogy szépen látszódjon, mutatós legyen, így a kakaós változathoz kókuszos krém vagy vaníliapuding a legmegfelelőbb.
A lényeg a jó és friss alapanyag, a hozzávalók hőmérséklete – vagyis mindig szoba-hőmérsékletű alapanyagokat érdemes használni a kelt tésztánál, hogy az élesztő a leghatékonyabban tudjon dolgozni. A kalács annál foszlósabb és finomabb, minél szebben kidolgozott és kelesztett a tészta. A kelt tészta készítésének trükkjeiről itt írtunk korábban >>
Forrás: iStock
A bicikli-kalács nevét a két kerékre emlékeztető formájáról kapta, és a krémes biciklis szelettel szemben az az előnye is megvan, hogy könnyen magunkkal vihetjük akár egy tekerős túrára, biciklis kirándulásra is lendületet adó uzsonnának.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához 1 dl langyos tejbe 1 teáskanál cukrot teszünk, belemorzsoljuk az élesztőt, és langyos helyen pár perc alatt felfuttatjuk. A lisztet tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást és a tojássárgáját, majd a felfutott élesztőt, és a többi alapanyagot is hozzáadva kézzel vagy spirálos robotgéppel, lágy, sima tésztává kidolgozzuk. Cipóvá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
Közben elkészítjük a diós tölteléket, amihez a darált diót a porcukorral elkeverjük, hozzáreszeljük a citromhéjat, majd a tejjel simára keverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd sütőpapírra tesszük, és ezen téglalappá nyújtjuk, így könnyen át tudjuk majd emelni a tepsibe. Egyenletesen megkenjük a diós töltelékkel úgy, hogy a széleinél 1 centit, középen kb. 3 centit szabadon hagyunk. Két oldalról feltekerjük a tésztát úgy, hogy középen összeérjen a két tekercs.
A dupla kalácsot a sütőpapírral átemeljük egy tepsibe, a tetejét lekenjük tojássárgával, és langyos helyen még fél órát kelni hagyjuk.
Ezután betesszük a még hideg, 170 fokra állított sütőbe, egy kisebb jénaiba vizet öntünk, és ezt mellé vagy alá tesszük, és kb. 45-50 perc alatt megsütjük. Ha gőz is képződik a sütőben, foszlósabb, puhább lesz a tészta.
A megsült kalácsot kivesszük a sütőből, néhány perc pihentetés után kiemeljük a sütőpapír segítségével, és rácson hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk.
Forrás: iStock
Köztudott, hogy a keleti desszertek nagyon édesek, a mi ízlésünknek tán túlságosan is, így van ez a karydopita esetében is, amit a helyiek többnyire egészen tocsogósan készítenek. Mi alaposan csökkentettük a szirup és a cukor mennyiségét is, mert így simán meg lehet enni belőle egy adagot – cukorsokk nélkül. 🙂
A szirup egyébként nagyon jót tesz a sütinek, ezt a mennyiséget teljesen felszívja, és nemcsak puhává és szaftossá teszi a diós csemegét, de fűszeres aromákkal is gazdagítja.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
A diós piskótához:
Elkészítés: A sziruphoz a méz kivételével az összes alapanyagot egy kis forralóba tesszük, tűzre tesszük, és felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet, félretesszük, hogy a fűszerek aromái kiázzanak.
A sütihez a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket egy csipet sóval és a cukor felével kemény habbá verjük. A maradék cukrot a tojássárgákhoz adjuk, és fehéredésig, egészen habosra verjük.
A dió felét megdaráljuk, a maradékot darabosra vágjuk, egy tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, a búzadarát, a lisztet és a sütőport, összekeverjük, majd a cukros tojássárgához adjuk, spatulával összekeverjük. Ezután 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, majd az összes habot óvatosan beleforgatjuk.
A masszát kikent, lisztezett tepsibe vagy sütőtálba öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve még forrón meglocsoljuk a leszűrt sziruppal, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd darabolt dióval megszórva, kockára vágva tálaljuk.
Puha, citromhéjjal és vaníliával ízesített tészta, rajta könnyű diós hab, a két réteg között pedig pikáns lekvár – egyáltalán nem bonyolult, nálunk mindenki nagyon szereti.
A pár perc alatt összeállított tésztát célszerű sütőpapíron kinyújtani, és így átemelni a tepsibe, majd ízlés szerinti lekvárral kenjük le, én most házi sárgabaracklekvárt használtam, és bőségesen került belőle a tésztára, melytől az még szaftosabb lett, majd kanalazzuk rá a diós habot, és irány a sütő.
Forrás: Kard Éva
Ezután már csak bő fél órát kell türelmesen várakoznunk, és már tálalhatjuk a finom, illatozó süteményt.
A tészta hozzávalói egy 20×30 cm-es tepsihez:
Elkészítés: A liszthez adjuk hozzá a sütőport és egy csipet sót, majd szitáljuk át. Ezután adjuk hozzá a felkockázott hideg vajat, és kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá a kristálycukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt citromhéjat, majd csináljunk a közepébe egy mélyedést. Adjuk hozzá a tojássárgákat és 2 kisebb evőkanál tejfölt, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Egy könnyen nyújtható tésztát kell kapnunk, így ha szükséges, még gyúrás közben adjunk hozzá tejfölt.
Egy sütőpapírt enyhén szórjunk meg liszttel, nyújtsuk ki rajta tepsi méretűre a tésztát, majd a papírral együtt, emeljük át a tepsibe, tenyérrel kicsit nyomkodjuk, igazítsuk bele a tésztát a tepsibe. Kenjük meg ízlés szerint pár kanál lekvárral – én bőven megkentem sárgabaracklekvárral.
Forrás: Kard Éva
A diós-habos rész hozzávalói:
Elkészítés: A tojásfehérjét egy csipet sóval kezdjük el habbá verni, majd amikor már kezd kifehéredni, állandó keverés mellett, kanalanként adjuk hozzá a kristálycukrot, és verjük kemény habbá. A darált diót keverjük össze a vaníliás cukorral és az őrölt fahéjjal, majd adjuk hozzá a keményre felvert tojáshabhoz, és fakanállal óvatosan forgassuk össze. A diós habot egyenletesen kenjük rá a lekvár tetejére.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 25-30 perc alatt süssük szép világos színűre. Én légkeverésnél 160 fokon 25 percig sütöttem. A sütőből kivéve hagyjuk a tepsiben kb. 10 percig hűlni, majd a papírral együtt emeljük ki, és úgy hűtsük ki teljesen. Természetesen kizsírozott és lisztezett tepsiben is megsüthetjük, akkor a tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, majd abban szeleteljük fel.
Tálalás előtt ízlés szerint szeleteljük fel a süteményt, majd úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
Egy csendesebb budai környéken történt a napokban, hogy a lakóknak feltűntek a kertben ugráló mókusok, és szerették volna kicsit közelebbről is megcsodálni a cukiságokat. Egy tálka dióval sikerült is odacsábítani és lakmározásra bírni, mégpedig a második emeleti lakás ablakába. Szerencsére a fák ágai lehetővé tették, hogy a mókuska könnyedén eljusson az erkélyre, onnan pedig az ablakba, egyenesen a diós tálkához. Ahogy a fotón is látszik: az érdeklődés kölcsönös: nem csak a lakók figyelik a falatozó mókust: ő is bekukkant a lakásba.
De azért ne az összes diót adjuk oda a mókusoknak, érdemes ugyanis rendszeresen fogyasztani. A dió kiemelkedően egészséges, az egyetlen csonthéjas, ami gazdag a szívbarát ómega-3 zsírsavban. Hacsak nem fogyasztunk rengeteg halat, könnyen lehet, hogy nem jut elegendő a szervezetünkbe ebből a fontos zsírból, ezért érdemes a diót beépíteni a táplálkozásunkba. A dió emellett szokatlanul sok gyulladásgátló E-vitamint is tartalmaz, e tulajdonsága miatt sok kutatás középpontjában is áll, valamint jelentős mértékben képes szabályozni a koleszterinszintet, így csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
A dió segíthet a súlyproblémák és a diabétesz kordában tartásában is, persze nem habos tortákba belesütve, hanem salátába téve, pestónak elkészítve, a reggeli müzliben. Érdemes beszerezni egy üveg dióolajat is, mert nemcsak finom, hanem ez az egyik legfontosav alfa-linolénsav-forrásunk. Egyetlen evőkanálnyi fedezi a napi teljes ajánlott adagot.
Jó tudni!
A dió könnyen megavasodhat, ezért érdemes hűtőben tárolni a megtört diót, vagy hűvös helyen egészben, és mindig annyit törni belőle, amennyit használunk.
Ma már hatalmas kínálatból választhatunk, ha pár falatnyi csokira vágyunk, de a régi ízek még sokaknak felsejlenek. Vannak, amelyek maradtak, mint a Sport, a Balaton, a Párizsi kocka… Többnyire az új tulajdonos jó marketingérzékkel ráhajtott a retróhangulatra, és csak hálásak lehetünk, hogy ezek a termékek megmaradtak. És vannak, amelyek sajnos kikoptak, vár némelyik még készül kisebb üzemekben, kevesebb marketingtámogatással, mint a kávés Kapucíner, a meggyes Szamba, a kókuszos Autós, a kakaós Bohóc vagy a rumos-diós Lottó szelet.
Többnyire adalékanyagok, állományjavítók, ilyen-olyan pótlók adták ezeknek a nagyobb részét, kiegészítve némi stabilizátorral és emulgeálóval… Az alapízek viszont remekek, és otthon – egy kis kreativitással és csak tiszta alapanyagokból – olyan isteni változatot készíthetünk, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját.
A „dió, rum, cukor és csoki” kombóból például páratlanul finom desszert varázsolható percek alatt, amit formázhatunk szeletté, de akár formázhatunk a masszából kis golyókat is, amiket megmártunk csokiban.
Lottó szelet
Hozzávalók:
Elkészítés: A diót egy száraz serpenyőbe rakjuk, és figyelmes felügyelet mellett megpirítjuk, amíg kellően illatos, de még világos marad, majd azonnal átöntjük egy késes robotgépbe, és finomra őröljük.
A rumot a serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, és kevergetve sűrű sziruppá főzzük 4-5 perc alatt.
Egy keverőtálba öntjük az őrölt diót és a rumos cukorszirupot, ha kissé hűlt, akkor kézzel összedolgozzuk.
A masszából rudakat – vagy golyókat – formázunk, és hűtőben hagyjuk kicsit megdermedni.
A csokoládét összetördeljük, és vízgőz fölött felolvasztjuk, majd a diós rudakat vagy gömböket megforgatjuk, bevonjuk a csokival, sütőpapírra vagy szilikonos sütőlapra rakosgatjuk, és hagyjuk megdermedni.
Köztudott, hogy a keleti desszertek nagyon édesek, a mi ízlésünknek tán túlságosan is, így van ez a karydopita esetében is, amit a helyiek többnyire egészen tocsogósan készítenek. Mi alaposan csökkentettük a szirup és a cukor mennyiségét is, mert így simán meg lehet enni belőle egy adagot – cukorsokk nélkül. 🙂
A szirup egyébként nagyon jót tesz a sütinek, ezt a mennyiséget teljesen felszívja, és nemcsak puhává és szaftossá teszi a diós csemegét, de fűszeres aromákkal is gazdagítja.
Szirupos diós piskóta
Hozzávalók:
A sziruphoz:
A diós piskótához:
Elkészítés: A sziruphoz a méz kivételével az összes alapanyagot egy kis forralóba tesszük, tűzre tesszük, és felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet, félretesszük, hogy a fűszerek aromái kiázzanak.
A sütihez a tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket egy csipet sóval és a cukor felével kemény habbá verjük. A maradék cukrot a tojássárgákhoz adjuk, és fehéredésig, egészen habosra verjük.
A dió felét megdaráljuk, a maradékot darabosra vágjuk, egy tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, a búzadarát, a lisztet és a sütőport, összekeverjük, majd a cukros tojássárgához adjuk, spatulával összekeverjük. Ezután 2-3 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, majd az összes habot óvatosan beleforgatjuk.
A masszát kikent, lisztezett tepsibe vagy sütőtálba öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve még forrón meglocsoljuk a leszűrt sziruppal, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd darabolt dióval megszórva, kockára vágva tálaljuk.
Alma, zeller, dió és majonézes mártás a Waldorf saláta alapja, ami készülhet reszelt gumós zellerrel is, de eredetileg szárzellerrel álmodta meg a készítője, a New York-i luxusszálloda, a Waldorf Astoria séfje, a hotel 1897-es megnyitó fogadására. Amilyen elegáns keretek között született, olyan egyszerű maga a recept, változatosan gazdagítható, alakítható, remek köretnek vagy salátalevélen tálalva előételnek is.
A Waldorf saláta most alakbarát változatban készült, a majonézes mártás alapját sovány görög joghurt adja, ami krémes és lágy ízű, ezt ízesíti némi majonéz és mustár, amivel érdemes egy kicsit hagyni, hogy a ropogós zeller és alma egy kicsit pihenjen, így jobban összeérnek az ízek. Aki szeretné, gazdagíthatja mazsolával, aszalt áfonyával, nagyon finom ananásszal, körtével vagy szőlővel felturbózva, sőt egytálétellé is tehető, ha pirított csirkemellkockákkal összeforgatjuk.
Waldorf saláta
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát félbevágjuk, kicsumázzuk és felkockázzuk, a szárzeller végeit levágjuk, és vékonyn felszeleteljük. Az öntethez a joghurt egy tálba öntjük, hozzáadjuk a majonézt és a mustárt, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük, majd az almát és a zellert beleforgatjuk. Jót tesz neki, ha fél órára hűtőbe tesszük, hogy kicsit összeérjenek az ízei.
Tálalás előtt a diót durvára vágjuk, és egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd meghintjük vele a salátát.
