Ez az almás muffin fantasztikusan fűszeres és illatos, szaftos és puha a benne lévő reszelt almától, és a benne lévő sült diódarabkák izgalmasan roppannak a fogunk alatt. Egyszerű joghurtos-vajas kevert tésztával készül, fahéj, gyömbér és szerencsendió teszi olyan mesésen finommá, mivel ezek az őszi-téli hangulatú, melegítő hatású fűszerek nagyon jól passzolnak külön-külön is az almához, de így együtt, ebben a kombinációban verhetetlenek!
Ennek a receptnek nagy előnye, hogy bögrével lehet kimérni az alapanyagokat, így nem nagyon kell méricskélni, pikk-pakk kikeverhetők előbb külön a száraz és a nedves összetevők, majd összevegyítve kész is a fűszeres tészta. Uzsonnára, de reggelire is nagyon jó, magunkkal vihetjük uzsonnára, tízóraira, és pár napig friss és puha marad, már ha adunk neki esélyt erre, de valószínűbb, hogy gyorsan el fog fogyni, mert tényleg nagyon finom.
Almás-diós muffin bögrésen
Hozzávalók:
A száraz keverékhez:
A nedves keverékhez:
Valamint:
Elkészítés: A száraz keverékhez az alapanyagokat egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük. Egy másik tálban a lágy vajat a barna cukorral és a vaníliával elektromos habverővel jó krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a tojásokat és a joghurtot, és ezzel is simára dolgozzuk. Ezután hozzáadjuk a száraz keverék felét, majd ha elkeveredett, akkor a másik felét is, és ezzel is összedolgozzuk.
Az almákat meghámozzuk, és a tésztához reszeljük, hozzáadjuk a durvára vágott diót is, és alaposan összeforgatjuk.
A muffintepsit papírkapszlikkal kibéleljük, fagyiskanál segítségével elosztjuk bennük a tésztát, és 180 fokos sütőbe tolva kb. 25 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük. Hagyjuk kihűlni, mielőtt megkóstolnánk, már ha kibírjuk, mert annyira illatos és csábító…
Nem hagyományos, nagyon mutatós, ínyencek és sajtimádók kedvence lesz ez a fogás, ráadásul pofonegyszerűen elkészíthető, gyakorlatilag semmilyen konyhai rutint nem igényel, így kezdőknek is tökéletes villantós partifogás vagy vendégváró. Leveles tészta, camembert sajt, némi dió, mazsola – vagy akik nem szeretik, azok aszalt vörösáfonyára cserélhetik –, kevés méz kell csak hozzá. Süthetünk egy nagyobb szeletelhető pitét, de akár falatnyira vágott sajtdarabokkal is készíthetünk sok kis tésztatáskát, ha csipegetősebb vendégséget tervezünk.
Ha előételnek szánjuk, akkor almacikkeket, chutney-t, hagymalekvárt kínálhatunk mellé, de akár főételként is megállja a helyét egy kiadósabb salátával.
Camembert izgalmasan, leveles tésztában sütve
Hozzávalók:
Elkészítés: A diót durvára vágjuk, és egy száraz serpenyőben folyamatosan kevergetve vagy rázogatva 3-4 perc alatt illatosra pirítjuk, majd egy tálkába öntjük. Hozzáadjuk a mazsolát (vagy a vörösáfonyát) és a mézet, összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, a camembert sajtot lapjában kettévágjuk. A tészta közepére tesszük az egyik fél sajtot, ráhalmozzuk egyenletesen a mézes-diós mazsolát, majd befedjük a másik fél camembert sajttel. A széleket körben felhajtjuk, a felesleget levágjuk, és a felvert tojássárga segítségével összetapasztjuk, vagyis teljesen becsomagoljuk a gyümölcsös camembert-t. Óvatosan megfordítjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A leeső tésztadarabokból csíkokat vágunk vagy formákat szúrunk ki, ezekkel díszítjük a tészta tetejét, tojással lekenjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 30 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében vagy langyosan is tálalhatjuk, salátát, cikkekre vágott almát, körtét, különféle chutney-t is kínálhatunk mellé.
A jó omlós tészta titka a vaj, az arányok és a pihentetés, ha ezeket betartjuk, akkor biztos a siker, és többféle sütihez is használhatjuk az alaptésztát. Kiszúrhatjuk aprósüteménynek, de megsüthetjük egyben, és utólag szeletelve is kínálhatjuk.
Most tejcsokival és dióval készült biztos befutóként, de akár fehér vagy étcsokival is bevonhatjuk, dió helyett mogyoróval, mandulával, pisztáciával is megszórhatjuk, készíthetünk extrább változatokat is egész mákkal vagy chiamaggal meghintve.
Csokis-diós omlós keksz
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat tálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, habosra keverjük, majd az egész tojást és a sárgát is hozzáadjuk, és krémesre keverjük. Hozzáöntjük a lisztet és a darált diót, és először spatulával, majd kézzel összedolgozzuk.
Sütőpapírra tesszük, kézzel lelapogatjuk kissé négyzet alakúra, majd ráterítünk egy másik sütőpapírt, és sodrófával vékonyra nyújtjuk, és sütőpapírostul a hűtőbe tesszük 1 órára.
Ezután tepsibe tesszük, a tetejéről lehúzzuk a felső sütőpapírt, és 175 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-14 perc alatt megsütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A csokoládét tálba tördeljük, és gőz fölött megolvasztjuk, majd a kihűlt tésztára öntjük, és elsimítjuk. A diót késsel durvára vágjuk, és a csokira szórjuk, hagyjuk megdermedni, majd ízlés szerint hasábokra vagy háromszögekre vágjuk.
Itt a húsos, színes, fantasztikus ízű paprikák szezonja, a piacokon szerencsére egyre több fajtából válogathatunk. A TV (tölteni való), a lecsópaprika, az almapaprika mellett a vastag húsú kaliforniai és paradicsompaprika, a feszes kápia paprika is mind-mind isteni, akár megtöltjük, akár lecsóba tesszük. De érdemes belőlük szendvicskrémet is készíteni – legyen az ajvár, szerb urnebes vagy épp a közel-keleti kedvenc, a muhammara.
A muhammara piros húsú sült paprikából készül, eredetileg szír gyökerekkel bír, de Törökországban és arab vidékeken is nagyon kedvelt, édeskés és csípős mártogatós vagy kence, de húsok mellé szósznak is ideális. Nagyon izgalmasan fűszeres és krémes, és meglepő módon nincs benne semmilyen számunkra szokatlan fűszer, így bárki elkészítheti, és saját ízlésére hangolhatja. Az édes-füstös paprika mellett darált dió és kenyér adja a vázát, fokhagyma, citrom, egy kis méz, római kömény és fűszerpaprika teszi izgalmassá, készülhet csili nélkül is, de ízlés szerint felpaprikázhatjuk egy kis csípőssel…
Muhammara
Hozzávalók:
Elkészítés: A kápia paprikát forró sütőben vagy grillen megsütjük, akkor jó, ha feketéllik a bőre. Tálba tesszük, lefedjük, és 10 percet pihentetjük, amíg saját gőzében felpuhul a bőre, majd kicsumázzuk, a bőrét lehúzzuk, a magoktól megszabadítjuk.
A kenyér héját levágjuk, a kenyérbelet vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk, és turmixgépbe tesszük az olaj kivételével az összes alapanyaggal együtt, és krémesre összeturmixoljuk. A végén folyamatos mixelés mellett hozzáöntjük az olajat, hogy selymesen krémes legyen. Megkóstoljuk, és ízlés szerint finomítunk még a fűszerezésen.
Dió, porcukor, darált keksz és egy kis kakaópor, ennyi kell csupán ehhez a hagyományos sváb aprósütihez, az alapanyagokat pedig tojásfehérje fogja össze. A sűrű masszát úgynevezett nyomófába nyomták bele, majd ebből kiütötték, tepsire rakták, majd nem túl meleg sütőben szárították. Sajnos mára ezek a nyomófák vagy más néven ütőfák kikoptak a konyhákból, kicsit pepecselős a formázás vele, de valaha nagy divatja volt. A macskatappancs mellett ilyen formában készült az úgynevezett barackmagsütemény, de létezik méhkaptárforma is, illetve a mai sütipecsétek elődjeként gyakran használtak a sváb asszonyok faragottfa nyomdát a kekszek mintázásához, az úgynevezett kvircedlit.
Ha nincs ilyen formánk, akkor is érdemes elkészíteni a macskapraclit, nagyon finom csemege, ami sokáig eláll jól záródó dobozba vagy befőttesüvegbe téve. Használhatunk hozzá kisebb fagyigombócoló kanalat, keményebb bonbonformát, de formázható belőle akár kis golyóbis is, bár jó lenne, ha beszerezhető lenne újra a macskamancsos forma – a cicabarátok biztos lelkesen készítenék a békebeli, nagyi-féle sütményt.
Katzenprazl (macskatappancs)
Hozzávalók:
Elkészítés: A dióból kiveszünk egy marékkal, durvára vágjuk, félretesszük. A maradék diót és a kekszet késes robotgépbe tesszük, és finomra összedaráljuk. Tálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, a darabolt diót is, összekeverjük.
A tojásfehérjéket egy tálban villával kicsit felhabosítjuk, de nem kell felverni, majd a keverékhez adjuk, és alaposan összegyúrjuk. Az elején nehezen fog menni, de a kezünk melegétől a dióból kioldódó zsiradék segíteni fog, hogy összeálljon a massza.
A kész tésztát belenyomkodjuk porcukorral meghintett formába, majd sütőpapírral borított tepsire kiütjük – vagy ha nincs formánk, kisebb fagyiadagolóval kiporciózzuk.
80 fokos sütőbe toljuk, és kb. 1 órán át szárítjuk, majd a tüzet elzárva, a sütőajtót kinyitva még fél órát hagyjuk szikkadni a sütit.
Egy csendesebb budai környéken történt a napokban, hogy a lakóknak feltűntek a kertben ugráló mókusok, és szerették volna kicsit közelebbről is megcsodálni a cukiságokat. Egy tálka dióval sikerült is odacsábítani és lakmározásra bírni, mégpedig a második emeleti lakás ablakába. Szerencsére a fák ágai lehetővé tették, hogy a mókuska könnyedén eljusson az erkélyre, onnan pedig az ablakba, egyenesen a diós tálkához. Ahogy a fotón is látszik: az érdeklődés kölcsönös: nem csak a lakók figyelik a falatozó mókust: ő is bekukkant a lakásba.
De azért ne az összes diót adjuk oda a mókusoknak, érdemes ugyanis rendszeresen fogyasztani. A dió kiemelkedően egészséges, az egyetlen csonthéjas, ami gazdag a szívbarát ómega-3 zsírsavban. Hacsak nem fogyasztunk rengeteg halat, könnyen lehet, hogy nem jut elegendő a szervezetünkbe ebből a fontos zsírból, ezért érdemes a diót beépíteni a táplálkozásunkba. A dió emellett szokatlanul sok gyulladásgátló E-vitamint is tartalmaz, e tulajdonsága miatt sok kutatás középpontjában is áll, valamint jelentős mértékben képes szabályozni a koleszterinszintet, így csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
A dió segíthet a súlyproblémák és a diabétesz kordában tartásában is, persze nem habos tortákba belesütve, hanem salátába téve, pestónak elkészítve, a reggeli müzliben. Érdemes beszerezni egy üveg dióolajat is, mert nemcsak finom, hanem ez az egyik legfontosav alfa-linolénsav-forrásunk. Egyetlen evőkanálnyi fedezi a napi teljes ajánlott adagot.
Jó tudni!
A dió könnyen megavasodhat, ezért érdemes hűtőben tárolni a megtört diót, vagy hűvös helyen egészben, és mindig annyit törni belőle, amennyit használunk.
Ma már szinte minden kávézóban és étteremben helyet követel magának, sokan otthon is készítik a soklapos mézes-diós sütit, a mesés marlenkát. Bár az eredeti recept régi, a marlenka csodás felbukkanása csupán néhány éves. Csehországból indult útjára, mégis egy régi örmény receptről van szó. Történt ugyanis, hogy az itt letelepedő örmény nemzetiségű Gevorg Avetisjan a család egyik kedvenc sütijével lepte meg először csak ismerőseit és barátait, de a mézes krémesnek akkora sikere volt, hogy hamarosan a környékbeli kávézóknak is készítenie és szállítania kellett a sütiből, amit édesanyja és testvére neve nyomán marlenkának nevezett el.
Nem sokkal később, 2003-ban döntött úgy ez az igen ügyes Gevorg, hogy professzionálisabb alapokra emeli a vállalkozást: ekkor nyitotta meg első üzemét, mindössze 4 alkalmazottal, de a sikert jól mutatja, hogy 2005-ben már új, nagyobb üzemet kellett nyitnia, ahol már 85 ember foglalatoskodott a marlenkákkal, és a népszerűség csak akkor kezdődött… A termékek köre jócskán bővült, mindenféle mézes torták, tekercsek, golyók és falatkák születtek, a legtöbből pedig már 35 országba szállítanak is. A gyár látogatható is, az édesszájúaknak a legfinomabb kóstolásos kirándulás lehet…
A marlenka sikere egyébként a tiszta és jó alapanyagoknak köszönhető, Avetisjan úr szerint se tartósítót, se adalékot nem tartalmaz, és különlegessége, hogy sűrített tejből készül hozzá a karamell. Bár az eredeti recept titkos, azért nagyon hasonlót mi is készíthetünk otthon!
Marlenka
Hozzávalók:
A mézes lapokhoz:
A diós karamellkrémhez:
A díszítéshez:
Elkészítés: Mindenekelőtt elkészítjük a karamellkrémet. Ehhez a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy félig ellepje, és lefedve-lezárva 1 órán át főzzünk. Amikor langyosra hűlt, kinyitjuk, és egy tálkába öntjük a karamellizálódott sűrített tejet. Ha tubusos sűrített tejet kapunk csak, akkor azt egy befőttesüvegbe öntjük, és ugyanígy járunk el.
A mézes tésztához a vajat, a mézet és a barna nádcukrot egy fémtálba tesszük, és gőz fölött, folyamatosan kevergetve, összeolvasztjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat, és folyamatos kevergetés mellett addig tartjuk a gőz fölött, míg besűrűsödik. A tűzről levesszük, félretesszük, hűlni hagyjuk.
Ha a karamellkrém kihűlt, simára keverjük először a lágy vajjal, majd a darált dióval, és hűvös helyen pihentetjük, hogy kissé megdermedjen.
Ha langyosra hűlt a mézes-cukros-tojásos alap a mézes tésztához, akkor az ecetet és a szódabikarbónát egy kis pohárban elkeverjük, majd a mézes krémhez öntjük, alaposan elkeverjük, majd mindezt a liszthez öntjük, elkezdjük összedolgozni, kanalanként adagolva hozzá a tejfölt, amíg sima, lágy tésztát kapunk.
A tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, sütőpapíron nagyon vékony körlapokká nyújtjuk, és 180 fokon 3-4 perc alatt megsütjük. Figyelni kell, mert pillanatok alatt elkészül!!! A mézes lapokat hagyjuk hűlni, kemények lesznek, de ez így van rendben, majd a krémtől visszapuhulnak.
Az egyik mézes lapot összetördeljük, félretesszük, majd késes robotgéppel finomra őröljük, hozzákeverjük a díszítéshez szánt darált diót, félretesszük.
A többi mézes lapot megtöltjük a diós karamellkrémmel, majd kívülről is egyenletesen bevonjuk, végül megszórjuk a félretett darált mézes lapból és dióból készült morzsával.
Legalább 1, de akár 2 napot is pihentetjük hűvös, de nem túl hideg helyen, hogy a krémtől felpuhuljanak a lapok. Fontos, hogy tálalás előtt hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, mert így a legfinomabb. Ha szeretnénk, kis olvasztott csokival is díszíthetjük.
A dió a népi hagyomány szerint az egészség és a jólét szimbóluma, amit karácsonykor és az új esztendő közeledésével érdemes kiemelten fogyasztani, ünnepi süteménybe álmodni. Így tette ezt olvasónk is, aki ünnepi receptversenyünkre küldte ezt a békebeli és nagyon finom desszertet.
„A diós süteményeknek nálunk mindig nagy sikere van, így ezt az egyszerű diós kockát is sokszor megsütöttem már. A tésztát készíthetjük vajjal, de a régebbi időkben a nagymama mindig zsírral gyúrta össze. Persze csakis házi, saját sütésű zsírt használt (használtunk) hozzá, úgy a tészta még omlósabb volt. A töltelék is roppant egyszerű, és még a dióból sem kell hozzá sok. A két omlós tészta között megbújó habkönnyű töltelékkel készült sütemény pedig akár az ünnepi asztalon is megállja a helyét.”
Diós kocka
Hozzávalók egy 22×32 cm-es tepsihez:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet keverjük össze egy csipet sóval, majd adjuk hozzá a hideg, felkockázott vajat, és morzsoljuk össze. Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá a porcukrot, a vaníliás cukrot és a reszelt citromhéjat, ezután adjuk hozzá a tojássárgát és a tejfölt, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Könnyen nyújtható tésztát kell kapnunk.
Ezután osszuk két egyenlő részre, majd csomagoljuk be fóliába, és tegyük be a hűtőbe 30 percre.
Közben a töltelékhez a tojások sárgáját keverjük habosra a porcukorral és a vaníliás cukorral. Ezután először keverjük hozzá a kakaót és az őrölt fahéjat, majd a darált diót is. A tojásfehérjét egy csipet sóval verjük kemény habbá, majd apránként, óvatosan keverjük hozzá a diós masszához.
A tepsit béleljük ki sütőpapírral, vagy ízlés szerint zsírozzuk és lisztezzük ki. Vegyük ki a hűtőből a tésztát, és az egyiket nyújtsuk ki tepsi méretűre, majd helyezzük a tepsibe. Én a sütőpapíron nyújtom ki, és azzal együtt emelem át a tepsibe. Ezután egyenletesen kenjük rá a habos-diós tölteléket, majd óvatosan helyezzük rá a másik kinyújtott tésztát.
Helyezzük be 160 fokra előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 35–40 perc alatt süssük készre. A sütőből kivéve a tepsiben hagyjuk hűlni, majd ha langyos, a sütőpapírral együtt emeljük ki a tepsiből, és úgy hűtsük ki egészen.
Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, majd szeleteljük fel, és úgy kínáljuk.
A receptet és a fotót Kard Sándorné küldte. Köszönjük!
Küldj te is receptet ünnepi receptversenyünkre, és nyerd meg a Nagy Csokoládékönyvet! >>
Elsősorban a gazdag diós és mákos töltelék miatt vált a karácsony kultikus desszertjévé, mivel mind a diónak, mind a máknak mágikus erőt tulajdonítottak. A mák a termékenység és a bőség szimbóluma, míg a dió az egészséget és a jólétet jelképezi – ez pedig tökéletesen kapcsolódik az év végi ünnepkörhöz.
A tészta
A bejgli tésztája egy élesztős omlós tészta, amiben a liszt, a tojás, a cukor, az élesztő és a tej mellett általában szerepel egy kevés tejföl és vaj, amelyek a nyújtáskor a rugalmasságot, fogyasztáskor pedig az omlósságot biztosítják. Receptje válogatja, hogy az élesztőt elég a lisztbe morzsolni vagy fel kell futtatni langyos tejben – itt nem igazi kelt tésztáról van szó, csak egy kis levegősséget, könnyedséget kell biztosítania az élesztőnek – így mindkét megoldás alkalmazható. Az összeállított tésztát érdemes néhány órát, de akár egy egész éjszakát is pihentetni hűvös helyen.
A töltelék
Klasszikusan diós és mákos töltelékkel készül a bejgli, amit gyakran ízesítenek citrom vagy narancs reszelt héjával, mazsolával, esetleg egy kevés rummal vagy vaníliával. Vannak, akik cukor helyett mézet használnak – vagy manapság egyre többen xilittel, agávésziruppal édesítik a tölteléket. Kerülhet bele egy kevés lekvár is, van, aki párolt almával lazítja mindkét tölteléket, megint mások kandírozott narancshéjjal, citromhéjjal, aszalt áfonyával gazdagítják az ünnepi tekercsek töltelékét.
Ma már rengeteg változattal találkozunk: a diós és mákos töltelék mellett népszerű a gesztenyés, a marcipános, a szilvás, a mogyorókrémes (nutellás), a túrós, sőt a kókuszos bejgli is.
Fontos tudnivaló, hogy a jó bejglinél a tészta és a töltelék aránya megegyezik, vagyis súlyra ugyanannyi legyen a tészta, mint a töltelék.
Márványozás
Az igazi bejgliről elmondható, hogy a tésztarudak felülete márványos mintázatú sütés után, amit nem is olyan bonyolult elérni, mint sokan hiszik. Ehhez csak annyit kell tennünk, hogy a rudakat 1 tojás és 1 tojássárga keverékével lekenjük, majd 15-20 percet pihenni hagyjuk, ezalatt a tészta kel, a tojás pedig kissé megszárad. Újra átkenjük, és mehet a sütőbe – szép márványosra sül.
A sütés titkai
Ahhoz, hogy ne repedjen meg a bejglink, mindenképpen szurkáljuk meg sütés előtt villával vagy hústűvel, hogy sülés közben a gőzök eltávozhassanak, és ne repesszék meg a tésztát. Figyeljünk arra, hogy ne tegyük túl forró sütőbe, mert a belső rétegeknek is át kell sülniük, és nem szerencsés, ha túlságosan megpirul közben a bejglink. Érdemes légkeverést is bevetni, hogy mindenhol egyenletes legyen a sütő hőmérséklete.
Diós és mákos bejgli receptje lépésről lépésre, fázisfotókkal >>
Ez is érdekelhet: Karácsonyról álmodók
Régi és mai magyar írók a szeretet ünnepéről
Tizenhárom hang – tizenhárom elbeszélő mesél azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű, és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek – olykor a lidérces álmok is.
E sokszínű mozaikban a 20. és a 21. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.
Istenien omlós, finom vaníliás illat lengi be az egész lakást, és nagyon porhanyós sütit kapunk, ha vajjal dolgozunk. Ebből az egyszerű tésztából kevés munkával és rövid idő alatt elkészül az omlós és nagyon finom aprósüti.
A sütőből kivett, még forró puszedliket rögtön forgassuk, hempergessük bele vaníliás cukorral összekevert porcukorba, majd amikor kihűlt, még egyszer megismételjük, így különösen finom lesz a vaníliás puszedli. Száraz, hűvös helyen pedig hosszabb ideig eltartható, így az ünnepek előtt előre dolgozhatunk, és akár 1-2 héttel hamarabb is megsüthetjük.
Hópuszedli
Hozzávalók kb. 26 darabhoz:
A beleforgatáshoz:
Elkészítés: A liszthez adjuk hozzá a felkockázott, hideg vajat, és kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá a porcukrot, a vaníliás cukrot és a darált diót, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Lehet, hogy elsőre túl száraznak tűnik, de szépen össze fog állni!
Ezután formázzunk diónyi golyókat, majd helyezzük egymástól kicsit távolabb, sütőpapírral bélelt tepsire.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten süssük 10-15 perc alatt világos színűre. Én légkeverésnél 160 fokon 10 percig sütöttem.
A sütőből kivéve várjunk pár percet, majd forgassuk bele az előzőleg vaníliás cukorral összekevert porcukorba, hagyjuk teljesen kihűlni, majd forgassuk megint bele a vaníliás porcukorba.
Száraz, hűvös helyen hosszabb ideig eltartható, és finom omlós marad.
Ezt a hagyományt megtartva én is mindig kínálok mellé lekvárt, de mellette azért a család kérésére finom vaníliamártás is készül.
A kézzel való dagasztás kicsit munkaigényes, így bátran bízzuk a robotgépre vagy a kenyérsütő gépre ezt a feladatot, és érdemes a tésztába egy kis reszelt citromhéjat tenni, mert egészen megbolondítja.
A saját diótermésnek köszönhetően nekem a dióval nem kellett spórolnom, így jutott bőven a galuskák beleforgatásához, szórásához. Került bele még mazsola is, ez persze kihagyható, de szerintem kár lenne, ha kimaradna.
Aranygaluska
Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához:
A tésztához:
A szóráshoz:
Elkészítés: Az élesztőt futtassuk fel a fele mennyiségű cukros tejben.
A tojások sárgáját keverjük simára a porcukorral és az olvasztott vajjal, majd öntsük bele a kenyérsütő gép üstjébe a felfuttatott élesztővel együtt. Kanalazzuk rá a reszelt citromhéjjal és a csipet sóval összekevert lisztet, majd indítsuk el a dagasztóprogramot, és dagasszuk meg a tésztát.
A megdagasztott tésztát ezután tegyük át egy kilisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára.
Ameddig a tészta kel, keverjük össze a darált diót az ízlés szerinti mennyiségű porcukorral, a vaníliás cukorral és az őrölt fahéjjal. A vajat pedig olvasszuk fel.
A megkelt tésztát borítsuk lisztezett felületre, majd ujjnyi vastagra nyújtsuk ki, és közepes méretű szaggatóval, szaggassunk belőle korongokat.
A tortaformát béleljük ki sütőpapírral, majd a tésztakorongokat először forgassuk meg az olvasztott vajban, majd a diós keverékben, ezután pedig helyezzük szorosan egymás mellé a tortaformába. Ízlés szerint szórjuk meg mazsolával, egy kevés diós keverékkel, és locsoljuk meg egy-két evőkanál olvasztott vajjal.
A megmaradt tésztakorongokkal szintén így járjunk el, és fedjük be vele az előző sor tésztát, majd szórjuk rá a maradék diós keveréket. Konyharuhával takarjuk le, és szobahőmérsékleten még kb. 30 percig kelesszük.
Előmelegített, közepes hőmérsékletű sütőbe helyezzük be a tortaformát, majd 40-45 perc alatt süssük szép aranybarnára a galuskát. Én a sütési idő felénél sütőpapírral letakartam, nehogy a tészta túlbarnuljon. A sütőből kivéve a formában hagyjuk tálalás előtt langyosra hűlni.
Vaníliamártás
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojássárgához adjuk hozzá a cukrot, a vaníliás cukrot, és keverjük habosra, majd adjuk hozzá a pudingport, és keverjük csomómentesre. Ezután öntsünk hozzá egy kevés tejet, és keverjük simára.
A maradék tejet tegyük fel melegedni. Amikor már meleg, állandó keverés mellett csorgassuk hozzá a tojásos-cukros keveréket, majd pár perc alatt sűrítsük be. Fontos, hogy a tej csak jó meleg legyen, ne pedig forró, mert különben összekapja a tojássárgát!
Amikor kellően besűrűsödött, vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá a vajat, majd hűtsük ki.
Tálalás előtt a galuska tetejét szórjuk meg porcukorral. Ízlés szerint vaníliasodóval vagy lekvárral kínáljuk. Mindkettővel nagyon finom.
A teasütemény akkor jó, ha nem kell egész nap bíbelődni vele. Tíz perc alatt összedolgozzuk a tésztáját, 20 perc alatt megsütjük, másik húsz percig hűlni hagyjuk, addig épp megfőzhetjük a teát. Aztán irány a fotel és a kedvenc regényünk.
Vaníliás linzer
Hozzávalók:
Elkészítés: Mielőtt bármihez is hozzákezdenénk, kapcsoljuk be a sütőt. 180 fokra kell előmelegítenünk. Ezután az összes hozzávalót beletesszük egy tálba, és összegyúrjuk. A gyúródeszkát belisztezzük, kinyújtjuk a tésztát, de csak annyira, hogy formákat szaggathassunk belőle. A forma lehet szívecske, kifli, karika, bármi, de persze legfinomabb a szív. Ezután sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és kisütjük 10–15 perc alatt.
Kis olvasztott csokival díszíthetjük kihűlés után – így még finomabb!
Kókuszos puszi
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot és a vajat összekeverjük, majd hozzáadjuk a tojást, a lisztet, a sütőport, a sót és a kókuszreszeléket. A tésztát negyed órára a hűtőbe tesszük, majd kanállal kis halmokat kupacolunk belőle sütőpapírral bélelt tepsibe.
180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt sül meg.
Vaníliás-diós kifli
Hozzávalók:
Elkészítés: Elmorzsoljuk a vajat a liszttel, beleforgatjuk a tojást és a tojássárgát, a cukrot, a diót. Összegyúrjuk a tésztát, és 20 percre a hűtőbe tesszük. Ezután diónyi darabokat szaggatunk, kisodorjuk, kiflit formázva sütőpapírral bélelt tepsire tesszük.
180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Ha kész, még melegen megforgatjuk porcukorban.
