A zamatos paradicsomok és paprikák szezonja most van a csúcson, ilyenkor a legízletesebbek, gyakran készül is belőlük lecsó mindenféle formában, sőt sokan még télre is eltesznek belőle. A paradicsom, a paprika és a hagyma kombója tényleg verhetetlen, és jó hosszú lére engedve, majd pépesítve és átszűrve selymes krémlevessé is könnyedén átalakítható. Hamisítatlan lecsóíz, és még azoknak is bejön, akik nem szeretik a főtt paprika állagát, vagy nem bírja a gyomruk, epéjük a vékony cellulózos héját.
A lecsókrémleves készíthető diétás és mentes változatban, de ahogy a hagyományos lecsónál, itt is indíthatunk füstölt szalonnával, süthetünk hozzá kolbászt vagy virslit, amit tálaláskor a tetejére rakunk, de aki a tojásos lecsót kedveli, süthet hozzá felvert tojásból vékony tojáslepényt serpenyőben, ami csíkokra vágva kínálható a leves mellé, rengeteg a lehetőség, ráadásul nemcsak melegen, de langyosan, hidegen is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát finomra vágjuk, a paprikát és a paradicsomot felkockázzuk. Egy lábasban a felforrósított olajon üvegesre dinszteljük a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát, és időnként megkeverve megvárjuk, hogy egy kicsit összeessen. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a köménnyel, rádobjuk a zúzott fokhagymát és csipetnyi cukrot, átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot és a vizet, és közepes lángon puhára főzzük.
A levest botmixerrel pépesítjük, majd egy szűrön áttörjük, hogy a héjdaraboktól és a magoktól megszabaduljunk, megkóstoljuk és után ízesítjük.
A levest melegen, langyosan, de akár hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé pirított kolbászkarikát, bacont vagy krutont, de sajtos pirítóssal is isteni.
Ha sikerül kellően érett, illatos és mézédes körtéhez jutnunk, akkor abból vegyünk bátran dupla mennyiséget. Hogy miért? Mert magában is felséges, de összesüthetjük aromás sajttal is, de akár ízesíthetünk vele pufi palacsintát is. Ha igazán édes, akár még a cukor is elhagyható belőle, sőt, a túlérett darabok is nagyon jól felhasználhatóak ebben a zseniális lepénykében.
Liszt nincs benne, inkább fehérjében gazdag ez a gluténmentes finomság, aminek sovány túró, tojás és finomra reszelt körte az alapja. Ha nem elég leveses a gyümölcs, és a massza nem akarna összeállni, akkor kanalanként egy kevés vizet adhatunk hozzá, amíg sűrű palacsintatészta állagot kap. Pihentetés nélkül is süthető, így reggelire, villámgyors uzsonnának vagy desszertnek is ideális.
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtét meghámozzuk, kis lyukú reszelőn pépesre lereszeljük. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, az összes hozzávalóval – a zsiradékon kívül – összekeverjük, vagy akár turmixgépben is összedolgozhatjuk. Megkóstoljuk, ha szükséges, édesítjük cukorral vagy más édesítővel.
Egy teflonserpenyőben kevés vajat vagy olajat hevítünk, a tésztamasszából evőkanállal lepénykéket teszünk bele, és mindkét oldalukat 3-4 percig sütjük, időnként megforgatva.
Azon melegében tálaljuk, édes joghurttal, tejföllel, lekvárral, gyümölccsel ízlés szerint.
Az édes csemege kukoricát valószínűleg mindenki szereti, de ritkán tekintünk rá úgy, mint főszereplőre. Ez a palacsintaféle lepényke csak kukorica és tojás keveréke, villámgyorsan összeállítható, mégpedig fillérekből. Egy kényelmes reggelire éppúgy ideális, mint gyors ebédnek vagy vacsorának, a gyerekek is rajonganak érte.
Bátran fűszerezhetjük is, jól illik hozzá a petrezselyem, a bazsalikom és a kapor is, gazdagítható akár egy kis reszelt répával vagy finomra vágott sonkával, kínálhatunk mellé sima vagy fűszerezett tejfölt, bármilyen mártogatóst, salátát, forrón megszórhatjuk reszelt sajttal akár. Nagyon jó alaprecept, egészséges és könnyű fogás, ami gluténmentes étrendbe is tökéletesen passzol – palacsinta létére.
Hozzávalók:
Elkészítés: A nyers csöves kukoricáról levágjuk a szemeket egy éles késsel, és késes robotgépbe tesszük – a konzerv kukoricát leszűrjük, és így tesszük a mixerbe. Hozzáütjük a tojásokat, és 1-2 percig mixeljük, amíg krémes, sima lesz – de akár hagyhatjuk egy kicsit darabosabbra is. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kukoricadarát és a sütőport, és ezzel is összemixeljük, majd 15 percet állni hagyjuk.
Kávéskanálnyi vajat felolvasztunk egy serpenyőben, evőkanálnyi adagokat szedünk bele a kukoricás masszából, a kanál hátával elterítjük, körré formázzuk. 4-5 perc sütés után spatulával megfordítjuk, és a másik oldalukat 2-3 perc alatt megsütjük. A maradék tésztával is így járunk el.
A frissen kisült aranysárga palacsintákat sima, fokhagymás vagy zöldfűszeres tejföllel tálaljuk, ízlés szerint salátát vagy friss zöldségeket is kínálhatunk mellé.
Egy kicsit a történetéről: már több száz éve ismerik, a római korból vannak emlékek róla. A XVI. században még hallevesről beszélhetünk kerti zöldségekkel és tengeri herkentyűkkel, a francia tengerpart mentén volt népszerű chaudière néven.
Aztán Amerikában is meghonosodott a telepesek által, de ők már hagymát és szalonnát is tettek bele, sőt kekszet, kenyeret is beletördeltek, később kagylóval gazdagították. Mára már az amerikai konyha egyik alapfogása, és nem kötelező halat vagy kagylót tenni bele. Minden chowder, aminek szalonna és hagyma az alapja, jó sűrű, és paradicsomlével vagy tejszínnel van gazdagítva.
Forrás: Hajós Ágnes
Most jöjjön az én változatom, több külföldi oldalt elolvastam, az alapján kreáltam.
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A hagymát apróra vágjuk, a szalonnát felkockázzuk, a krumplit meghámozzuk, és nagyobb kockára vágjuk.
A szalonna zsírját egy lábasban kiolvasztjuk, 1 evőkanál olajjal segíthetünk neki. A pörcöket kivesszük, félretesszük. Beleszórjuk a hagymát, üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a kukoricát és a krumplit, belecsipkedjük a kakukkfű leveleit, párat keverünk rajta, és felöntjük a levessel. Forrás után takaréklángon, fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli megpuhul.
Kiveszünk a sűrűből egy merőkanállal, a többit a tejszínnel összeturmixoljuk, de nem kell teljesen simának lennie. Visszatesszük a szalonnát, összemelegítjük, de nem kell felforralni, mert kicsapódik a tejszín. Megkóstoljuk, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk.
Azonnal tálalhatjuk, de egy kis állás csak jót tesz neki.
Forrás: Hajós Ágnes
Puha és szaftos, csupa túró, mégis könnyű ez a pufi palacsinta, ami desszertnek, uzsonnának, de egyszerűségének köszönhetően akár reggelinek is ideális. Nem túl édes, ezért érdemes tálaláskor egy kis mézet, juharszirupot vagy lekvárt kínálni hozzá, de akár egy picit meg is emelhető a cukor mennyisége az alaptésztában.
Nekünk ez az alapváltozat is nagyon ízlik, de aki szeretné egy kicsit variálni, az a masszába tehet egy pár szem mazsolát, egy kis fahéjat, reszelhet bele némi citrom- vagy narancshéjat, de akár csokidarabokat is lehet a nyers tésztába beleforgatni – a sütésnél viszont akkor egy kicsit jobban kell figyelni. Isteni finom mindenhogy, próbáljátok ki!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sót, a cukrot, a vaníliás cukrot és a sütőport kimérjük, összekeverjük.
A tojásokat felütjük, egy turmixba vagy késes robotgépbe tesszük, hozzáöntjük a tejet és a vizet, valamint a túrót, és jó krémesre összemixeljük, majd a lisztes keveréket is hozzádolgozzuk, jó sűrű tésztát kell kapnunk.
Egy serpenyőben kevés olajat vagy evőkanálnyi vajat felforrósítunk, majd evőkanálnyi adagokat teszünk bele a túrós masszából, a kanál hátával ellapogatjuk, kis korongokká formázva, és mindkét oldalukat 3-4 perc alatt aranyszínűre sütjük, majd spatulával konyhai papírtörlőre szedjük.
Mézzel, dzsemmel, vaníliás cukorral ízesített joghurttal vagy friss gyümölccsel, akár csokiszósszal is tálalhatjuk azon melegében.
Az unalmasnak hitt csirke hihetetlenül jól feldobható, ha egy izgalmas, egyszerre kicsit édes, kicsit sós, kicsit savanyú és csípős ízvilágú fűszerezést adunk neki. Aki kedveli az ázsiai konyhákat, az tudja, mennyire jól muzsikál együtt a szója, a gyömbér, a fokhagyma és a citrom, ha pedig mindezt még egy kis csilivel és egy egész kevés barna cukorral vagy mézzel is megfejeljük, az egyik legzseniálisabb ízkombinációt kapjuk.
Pofonegyszerű és villámgyors, ha gyorsan puhuló zöldségekkel párosítjuk a csirkemellfilét, mint amilyen a húsos paprika és a brokkoli, amitől színes, egészséges és izgalmas lesz ez az egyszerű étel, de ízlés szerint használhatunk hozzá zöldbabot, zöldborsót vagy akár vékony csíkokra vágott sárgarépát is. Nagyon jót tesz neki, ha egy kis kesudiót is keverünk hozzá, ennek a roppanóssága szinteket emel rajta, de ennek hiányában egy kis pörkölt földimogyorót is használhatunk, azzal is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkemellet falatnyi kockákra vágjuk, a paprikát kicsumázzuk és felkockázzuk, a brokkolit apró rózsákra vágjuk, a szárrészről a fás külsőt levágjuk, a zsenge belsejét is felaprítjuk. A szószhoz egy kis tálkába öntjük a szójaszószt, hozzáreszeljük a megtisztított gyömbért és fokhagymát, hozzáadjuk a barna cukrot vagy mézet, a citromlevet, kis csilit és az étkezési keményítőt, fél deci vizet öntünk hozzá, és alaposan összekeverjük.
Az olajat egy serpenyőbe öntjük, felforrósítjuk, rádobjuk a csirkét, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve kifehéredésig sütjük, majd a brokkolit és a paprikát is hozzáadjuk, és 4-5 percet pirítjuk, majd hozzáadjuk a kesudiót, felöntjük a szósszal, összeforgatjuk, és fedő alatt még 2-3 percet főzzük, amíg kicsit megpuhulnak a zöldségek, de még kissé roppanósak maradnak.
Azonnal tálalhatjuk párolt rizzsel, de ízlés szerint akár rizstésztával vagy üvegtésztával is tálalhatjuk, ezek még gyorsabban elkészülnek.
Hibátlan bunda, ropogós, vastag, szépen egyenletesen sül, nem mellesleg jóval kezelhetőbb, mint a klasszikus panírnál, amikor ugye lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk a rántani valót. Itt viszont a három összetevőt masszává kell keverni, és ebbe mártani a lisztben megforgatott alapanyagot. Őszintén szólva negyed annyi idő alatt megvan a bundázás, jóval egyszerűbben.
A csirkemellet bundázás előtt beáztathatjuk fokhagymás tejbe, de érdemes kipróbálni egy kis mustárral megkenve, mint az alábbi receptben. Lágyabb, puhább és ízletesebb is lesz a csirkemell, nem érződik tolakodóan a mustár, csak egy kis karaktert ad a csirkemellnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkemelleket lapjában szeletekre vágjuk, kés fokával kicsit megütögetjük, hogy a rostok fellazuljanak. Sózzuk, borsozzuk, majd kevés mustárral átkenjük.
Kevés lisztet szórunk egy tányéra, a mustáros csirkemelleket beleforgatjuk. A tojásokat egy tálba felütjük, sózzuk, villával felverjük, hozzáadjuk a lisztet, összekeverjük, majd a zsemlemorzsát is hozzáadva ismét elkeverjük, ha nem elég sűrű, még egy keveset adhatunk hozzá, a hússzeleteket pedig minél gyorsabban megmártjuk a tojásos masszában, hogy a prézlinek ne legyen ideje felpuhulni. Azonnal forró ujjnyi forró olajba tesszük, és közepes lángon szép pirosra sütjük mindkét oldalát, csipesszel vagy két villával megfordítva, semmiképpen nem a húsba szúrva, hogy ne folyhasson ki a belső leve, és jó omlós maradjon. Ha kész, papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk, ízlés szerinti körettel.
A carbonara – vagyis a szénégető mód – nemcsak a tésztákra vonatkozik, hanem egy létező és Itáliában gyakran használt ételkészítési eljárás, lehet például a rizottó is carbonara, ha húsos szalonnával (úgynevezett pancettával), tojássárgával és parmezánnal készül. Vannak, akik szerint eredetileg a parmezán helyett pecorino sajttal készült, ez pedig egy érlelt juhsajt, ami egészen más karakterű, mint a parmezán – elképzelhető, de mindkettővel finom.
A cukkinis változatot azoknak a húsimádóknak ajánljuk, akik nehezen csempésznek zöldséget az étrendjükbe. A semleges ízű cukkini megbújik a kanyargó spagettik között, átveszi a szalonna füstös ízét, és kicsit szaftosabbá is teszi ezt a tartalmas, gyors fogást, igaz, ebbe egy kis tejszín is besegít.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban bő vizet felteszünk forrni. Közben a cukkinit meghámozzuk, ha zsenge, akkor a héját meg is hagyhatjuk, majd apró kockákra vágjuk. Közben a húsos szalonnát vékonyan felcsíkozzuk, és egy serpenyőben átsütjük.
Ha forr a víz, akkor a cukkinit beledobjuk, és 2 perc alatt kicsit üvegesre főzzük, majd szűrőkanállal kivesszük, ugyanebbe a vízbe tesszük a tésztát, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a tojássárgákat a tejszínnel kikeverjük.
A tészta főzővizéből 1,5 decit kiveszünk, a tejszínes tojással összekeverjük.
A tésztát leszűrjük, azonnal a sült szalonnához adjuk, hozzáöntjük a tojásos keveréket és a cukkinit, borsozzuk, és alaposan összekeverjük, hogy a forró tésztától a tojás „megfőjön”.
Bazsalikommal és reszelt parmezánnal meghintve azonnal tálaljuk.
Öt perc alatt elkészül, jó krémes és fűszeres, és még alakbarát tonhalsalátaként is fogyaszthatjuk, ha nem olajos konzervből, majonézzel készítjük, hanem az úgynevezett „sós lében” eltett halat választjuk, és krémes, de kalóriaszegény görög joghurttal dolgozunk. Konzervből ennél a receptnél elég az olcsóbb, aprított tonhalat, és nem a törzset vásárolni, mert a halhúst úgyis összetörjük.
A tonhalkrémet remekül lehet variálni, fűszerezni, gazdagítani, mi most egy kapribogyós, kakukkfüves, bazsalikomos változatot mutatunk, egy kis csilivel és citromlével, a nyár jegyében, mediterrán ízvilággal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tonhalat alaposan lecsöpögtetjük, ha szükséges, villával összetörjük, meglocsoljuk a citrom levével, hozzáadjuk a mustárt és a finomra vágott kapribogyót, az ágakról lehúzott kakukkfüvet, a felaprított bazsalikomot, ízlés szerint csilipelyhet, sót és borsot, valamint a görög joghurtot, és alaposan összekeverjük.
Hűtőben pihentetjük legalább 1 órát, hogy az ízek összeérjenek, majd ízlés szerint pirítóssal, keksszel, hasábokra vágott zöldségekkel kínáljuk.
Nagyon kiadós és laktató, egytálételnek is beillő fogás, fehérjében gazdag, köszönhetően a csirkemellnek, a sajtnak és a tojásnak. Salátával tálalva remek ebéd vagy vacsora, de ideális piknikre is – ha a sütőformában hagyjuk, és úgy visszük magunkkal. A húsfalatokat és a karfiolrózsákat rejtő sajtos-tojásos keverék nem nehéz, a sütőporral és egy kevés keményítővel megtámogatott tojáshab a felfújthoz hasonlóan könnyű, és ha hagyjuk egy kicsit hűlni, akkor nagyon jól szeletelhető.
Langyosan, sőt hidegen is nagyon finom, másnapra sem szárad ki, az alaprecept alapján pedig bármilyen zöldséggel és fűszerrel elkészíthető, gazdagítható kiadós egytálétel minden alkalomra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedjük, sós forró vízben roppanósra főzzük kb. 10 perc alatt, majd leszűrjük, hagyjuk lecsöpögni.
A csirkemellfilét falatnyi darabokra vágjuk, és serpenyőben, a felforrósított olívaolajon, fehéredésig sütjük, sózzuk, borsozzuk, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. A sárgákat a tejföllel simára keverjük, beleforgatjuk a fehérjehabba, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a kakukkfüvet és az oregánót, valamint a sütőport és az étkezési keményítőt, finoman összekeverjük, végül beleforgatjuk az elősütött csirkefalatkákat és a lecsöpögtetett főtt karfiolt.
Olajjal kikent kapcsos tortaformába öntjük, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett, kb. 45 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve 10 percet pihenni hagyjuk, majd lecsatoljuk a karimát, és szeletelve tálaljuk.
A nyár a tetőfokára hágott, most a legfinomabb a paradicsom és a dinnye, a kettőből pedig – némi kiegészítéssel – pofonegyszerű és frissítő leves készíthető egyszerű turmixolással. Az eredeti gazpacho sem bonyolult, de ahhoz használnak némi kenyeret, hogy sűrűbb és tartalmasabb legyen, sok paradicsomot, némi húsos paprikát, uborkát, fokhagymát és alaplevet is, itt csak a semleges uborka és a paradicsom társul a lédús szabadföldi paradicsom mellé, illetve egy kevés édesebb lila hagyma.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, összeérve mesésen finom, alakbarát és frissítő finomság, amiben a sós és édes, csípős és savas ízek nagyon izgalmasan érvényesülnek. A hűtéssel és az olívaolajjal ne spóroljunk: ez utóbbitól lesz igazán krémes, selymes, a hűtés pedig nemcsak a kellő hőfok eléréséhez kell, hanem ahhoz is, hogy az ízek és aromák összeérjenek.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az uborkát meghámozzuk és felkockázzuk, és a dinnyével együtt egy turmixgépbe tesszük. A paradicsomokat egy kés életlen felével körben átsimítjuk, így fellazul a héj, és könnyen le tudjuk húzni a bőrét – így nem kell forrázni, hogy lehúzható legyen a vékony bőr! Kockára vágjuk a megtisztított lila hagymával együtt, majd a turmixgépbe tesszük. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az olívaolajat és a balzsamecetet, és jó krémesre, homogénre összeturmixoljuk.
A levest átszűrhetjük, ha igazán selymesen szeretnénk, de hagyhatjuk rusztikusabbra, sűrűbbre is szűrés nélkül – a rostok csak jót tesznek –, és legalább 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek.
A hűsítő és egészséges levest jól behűtve tálaljuk, karalábévájóval készített dinnyegömböket adhatunk hozzá levesbetétnek.
A csicseriborsó és a csirke gyakori páros az arab konyhában, különféle fűszerezéssel, citrusosan, zöldségesen, aszalt gyümölcsökkel vagy épp paradicsomosan, mint itt, készül belőlük a kiadós és egészséges ragu, amit rendszerint kuszkusszal tálalnak.
Az alábbi recept különlegessége, hogy „édes” fűszert, mégpedig fahéjat is tartalmaz, de ettől ne ijedjen meg senki: elképesztően jól belesimul a paradicsomos ízvilágba, inkább illatossá és nagyon izgalmassá teszi, kiegészítve persze más fűszerekkel – római köménnyel, fokhagymával és ízlés szerinti mennyiségű csípőssel. A paradicsomos szaftban omlósra és ízletesre párolódik a csirke, nagyon finom fogás akár magában, akár körettel tálalva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkecombot megmossuk, leszárítjuk, sózzuk, borsozzuk. A hagymát, a fokhagymát és a sárgarépát meghámozzuk, a hagymákat finomra vágjuk, a répát felkarikázzuk.
Az olajat felforrósítjuk, a csirkecombokat minden oldalon kicsit elősütjük, majd kivesszük, félretesszük. A visszamaradt zsiradékon megdinszteljük a hagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát és a répát, kicsit lepirítjuk, majd meghintjük a római köménnyel és ízlés szerint csilivel, hozzáadjuk a leszűrt csicseriborsót, a paradicsompürét és a fahéjat, sózzuk, borsozzuk, átforgatjuk, majd beletesszük a csirkecombokat, felöntjük 1,5 dl vízzel vagy alaplével, és lefedve, közepes lángon 25–30 perc alatt a combokat puhára főzzük.
Ízlés szerint önmagában is tálalhatjuk, de kuszkuszt, párolt rizst vagy friss kenyeret is kínálhatunk hozzá, hogy a szaftja kárba ne vesszen.
