A rák nem a legolcsóbb alapanyag, de ünnepi alkalmakkor talán bele kell férnie a költségvetésbe azoknál, akik szeretik a tengeri dolgokat. Jóval pénztárcabarátabb viszont a surimi, aminek a magyar meghatározása elég csúnyára sikeredett: rákhús-imitáció. Lássuk csak, mi is ez a sokat vitatott alapanyag.
Mint a nevéből is sejthető, japán eredetű, és a különféle halak és rákok feldolgozásakor leeső apróhúsból készül, amit először pépesítenek, ízesítenek, majd hengerelnek és szorosan feltekernek, akárcsak a szusit, így keletkeznek ezek a fehérjében gazdag rudacskák. Mivel már hőkezelik a készítés során, így nyersen is felhasználható – Japánban amúgy is szeretik a nyers halat –, de nyugodtan főzhető vagy süthető is, ha például egy tenger gyümölcseis tésztaszószba vagy pizzára tennénk.
A surimi leggyakrabban nagyobb mennyiségű tőkehalból és kisebb mennyiségű, épp csak enyhe ízt adó rákhúsból készül, mindkettő zsírszegény, ugyanakkor fehérjében gazdag, könnyen emészthető, így diétába is könnyen beilleszthető!
Az alábbi saláta nagyon egyszerűen összeállítható, de mégis nagyon izgalmas ízvilágú, és nemcsak azért rózsaszín, mert a surimi külseje rózsaszín, hanem a paradicsomtól és az öntettől is, aminek alapja majonéz és tejszín, amit ketchup ízesít és színesít, valamint egy korty konyak tesz igazán izgalmassá.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot felkockázzuk, a hagymát apróra vágjuk, a surimit felkarikázzuk, és egy tálba tesszük.
Az öntethez a majonézt a tejszínnel, a ketchuppal, a konyakkal és ízlés szerint sóval és borssal összekeverjük, majd az előkészített alaphoz öntjük, összeforgatjuk.
Ízlés szerint salátástálba vagy akár kelyhekbe rakjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek. Előételként tálaljuk.
A zabkásának egyetlen alapszabálya, hogy 1 rész zabpehelyhez 2 rész folyadék szükséges a kellemesen krémes állagért. Ez bármi lehet: tej, gabonatej, víz, kókusztej, amit összeöntve felforralunk egy kis edényben, majd a tűzről levéve 8-10 percet állni hagyunk, összekeverjük, egy csipet sóval és ízlés szerint mézzel, juharsziruppal édesíthetünk. Így önmagában még nem túl izgalmas, de nagyon egyszerűen feldobható, ízesíthető egyszerű alapanyagokkal.
Az egyik legfinomabb változat, ha gyümölcsösen készítjük, például egy almát lereszelünk, és ezt összeforgatjuk a pihentetett zabkásával, szaftosabbá és frissebbé teszi, ráadásul azonnal visszahűti ehető hőfokra a zabkását, ha pedig még egy kevéske fahéjat is adunk hozzá, szinte már sütiélmény, amit egészséges reggeliként kanalazhatunk.
Almás zabkása
Hozzávalók 1 személynek:
Elkészítés: A zabpelyhet és a tejet egy kis forralóba kimérjük, tűzre téve forrásíg hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve lefedjük, és 8-10 percet pihenni hagyjuk, hogy a zabpehely felpuhuljon. Közben egy almát meghámozunk és lereszelünk, majd a zabkásához adjuk egy csipet sóval és 2 teáskanál mézzel, ízlés szerint meghintjük fahéjjal, majd összekeverjük, és tálkába öntve kanalazhatjuk is.
Ízlés szerint adhatunk hozzá mazsolát vagy aszalt áfonyát is, de alma helyett készíthetjük akár körtével vagy pépesített banánnal is, ha épp az van otthon.
A kókusz zseniális alapanyag, a húsából készülő reszelék megőrölve egyes desszertekben tökéletesen kiválthatják a lisztet, persze nem mindenben. A szintén húsából készülő kókusztej- és tejszín pedig az állati eredetű tejtermékek szuper alternatívája. A kókuszkrém pedig valahol a tej és a tejszín között van állagra, és azért is szeretjük nagyon, mert bár nagyon selymes, de míg a konzerv kókusztejszín elég magas zsírtartalommal bír (29–30%), addig a dobozos kókuszkrém csak 9–10%-os.
Ehhez a könnyű, kívül roppanós, belül puha gofrihoz a kókusz mellé még néhány tojásra, sütőporra és egy kis étkezési keményítőre van csak szükség, így glutén- és laktózmentes étrendbe is beilleszthető. Mivel a tojások mérete befolyásolhatja a tésztamassza sűrűségét, a keményítővel beállíthatjuk, hogy jó sűrű palacsintatészta állagot kapjunk.
Aki szereti, a nyers tésztába tehet pár szem mazsolát, kevés csokicsipszet, vaníliát vagy egy evőkanálnyi rumot – egyik sem fogja elontani, de önmagában is nagyon finom!
Kókuszos gofri
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszreszeléket egy késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük. Hozzáadjuk a tojásokat, a kókuszkrémet, a sütőport, a cukrokat, az étkezési keményítőt és egy csipet sót, majd simára összemixeljük.
A gofrisütőt felforrósítjuk, és kikenés nélkül adagonként megsütjük a gofrikat – a kókuszkrémnek köszönhetően nem ragad bele.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint vaníliás vagy csokis öntettel, friss gyümölccsel, lekvárral, nutellával, ki mivel szereti.
Ha mást nem mondunk, csak annyit, hogy a kölespehely a bébitápszerek és -ételek egyik fontos alapanyaga, ebből pedig mindenki kitalálhatja, hogy mindenmentes, semmilyen allergén nincs benne, viszont tápláló. Emellett jó tudni, hogy könnyen emészthető, magas rosttartalmú, és fogyókúrázóknak is ideális, mivel a gabonafélék közül kevés kalóriát tartalmaz, valamint a benne lévő szénhidrát több mint 70%-a keményítő, így lassan szívódik fel – így pl. diétázóknak vagy reggelire bárkinek igazán tökéletes.
A gabonapelyheket készítésük során hőkezelik, majd hengerelik, így a kölespelyhet főzni sem kell. Elég egy kis tejjel vagy joghurttal, növényi tejjel, lédús gyümölccsel vagy vízzel összekeverni, ízesíteni, és már kanalazható is. Jóval apróbb szemű, mint a zabpehely, így tényleg gyorsan felpuhul. De főzhetjük is: főzelékek, raguk, krémlevesek sűrítésére is ideális, mivel viszonylag sok folyadékot vesz fel.
Mi van a kölespehelyben?
Nátrium, kalcium, magnézium, foszfor, vas, B1-, B2- és B6-vitamin, szilícium, fehérje, rost. Igen jelentős kovasav-tartalma sokat tesz a rugalmas bőr és fényes haj megőrzése érdekében.
Kása kölespehellyel
Hozzávalók személyenként:
Elkészítés: A kölespelyhet egy tálba tesszük, hozzáöntjük a felmelegített folyadékot, hagyjuk kb. 5 percig pihenni, amíg felszívja a folyadékot. Addig lereszeljük az almát vagy villával összenyomkodjuk a banánt, és a köleshez adjuk, ízlés szerint mazsolát vagy aprított aszalt gyümölcsöt és fűszereket adunk hozzá, átkeverjük, és ha szükséges, akkor picit még édesíthetjük, és máris kanalazhatjuk. Krémesebbé tehetjük még egy kis joghurttal vagy tejjel, gabonatejjel.
Egy különleges receptet hoztam mára, amit mostanában gyakran készítek, teljesen a rabjává váltam. Egy egyszerű gyömbértea receptjét turbóztam fel néhány érdekes hozzávalóval, illetve tettem cukormentessé. Kicsit bizarr okkersárga színe ellenére is sikert aratott azok körében, akikre rátukmáltam a kóstolást. Ha minden igaz, csupa gyulladáscsökkentő hozzávalóból áll, ami különösen értékessé teszi ezt az italt a megfázós időszakban. Lássuk, pontosan mikről van szó.
A hozzávalók megválasztásáról
A gyömbérről és azon belül is a gyömbértea áldásos hatásairól már több ismerősömnél hallottam, de be kell vallanom, hogy sokáig nem mertem kipróbálni intenzív íze miatt, és végül onnan kaptam meg az utolsó löketet, ahonnan legkevésbé számítottam. A szemközti irodák egyikét egy ötvenes úriember foglalja el, aki minden egyes nap gyömbérteát iszik és lelkesen mesélt arról, hogy milyen finom. Akkor éreztem azt, hogy ha már Józsi is ezt issza, akkor erről én sem maradhatok le, itt az idő, nekem is ki kell próbálni.
Pár hét kísérletezés és kóstolgatás után alakult ki ez a mostani recept, ami végérvényesen levett a lábamról. A gyömbértea alapja tudomásom szerint mindig ugyanaz: forró víz, reszelt vagy apróra vágott friss gyömbér és igény szerint méz. Mivel én sem a mézet nem szeretem, se a teákat nem szoktam édesíteni, ezért úgy gondoltam, hogy a méz helyettesítésétől eltekintek, kóstolgatás közben feleslegesnek tűnt az édes íz. Aki azonban szereti az édes teákat és nem IR-es, kipróbálhatja mézzel is, nálunk Péter néha úgy issza.
A gyömbéren kívül citromlevet, fahéjat, kurkumát és borsot tettem még a főzethez. Bár furcsának tűnhet, a borsot mégsem érdemes kihagyni az italból, ugyanis a kurkumában lévő kurkumin sokkal hatékonyabban szívódik fel, ha feketeborssal együtt kerül a szervezetbe.
Valóban gyulladáscsökkentő a kurkumin?
Akármennyire szeretnék hinni a csodaszerekben, nem tudok. A hideg kiráz azoktól a cikkektől, amikben nagyszabású állítások sorakoznak értékelhető tudományos háttér nélkül, úgyhogy most rászántam egy órát arra, hogy elolvassak pár rendes tanulmányt, amiből kiderül az igazság a kurkuma/kurkumin gyulladáscsökkentő hatásait illetően. És most konkrétan remegek az izgalomtól.
A Marylandi Egyetem orvosi központjának egyik publikációjában a szerző összefoglalt kb. 30 tanulmányt, amik alapján az alábbi két dolog biztonsággal kijelenthető:
Ezen felül rengeteg betegséggel kapcsolatban vizsgálták a hatását, de mivel a módszerek és az eredmények eltérőek voltak, nagyszabású kijelentéseket nem lehet tenni. Viszont az biztos, hogy:
Számomra ezek az adatok voltak relevánsak, de aki tud angolul és érdeklődik a további eredményekért, mindenképp nézze meg az eredeti cikket, több betegséggel kapcsolatban is leírja a szerző a tanulmányok eredményeit.
Én mostanában eléggé küzdök az autoimmun gyulladásaimmal, úgyhogy eléggé fellelkesültem, ki is fogom próbálni a kurkuminkúrát, aztán majd beszámolok róla, hogy mi lett az eredmény. Drukkoljatok! ♥
Fűszeres gyömbértea
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet forraljuk fel.
Közben pucoljuk meg a gyömbért. Ezt a legegyszerűbb úgy csinálni, ha egy kiskanál segítségével lekapargatjuk a héját. Ha megvan, reszeljük le vagy aprítsuk fel kis darabkákra. Minél kisebb, annál jobb.
Ha forr a víz, vegyük le a tűzről, majd dobjuk bele a gyömbért, a kurkumát, a fahéjat és a borsot a vízbe. Keverjük el, majd hagyjuk állni 10 percig.
Ha letelt a 10 perc, hozzáönthetjük a citromlevet, keverjük el, majd szűrjük le az egészet. Fogyasszuk melegen!
A hajdina kevéssé ismert gabonaféle, kissé karakteresebb, mogyorós íze miatt vannak, akik nagyon vagy épp kevésbé kedvelik. Tökéletes a gluténmentes étrendben, kiemelkedően magas a rosttartalma (25,7 g /100 g), sok fehérjét, aminosavat tartalmaz, de gazdag kalciumban, magnéziumban, káliumban, vasban és cinkben, valamint jelentős B-vitaminforrás is!
A hajdinát megfőzhetjük köretnek, de kásának is, sőt a lisztjét is használják, még palacsintasütésre is. A hajdinakása ugyanúgy készül, mint a zabkása, csak a gabonát előtte alaposan meg kell mosni, leszűrni, és külön meg kell főzni, dupla mennyiségű vízben.
Hajdinakása
Hozzávalók 1 adaghoz:
Elkészítés: A hajdinát alaposan átöblítem, majd egy edénybe teszem, felöntöm 1 bögre vízzel, és lassú tűzön megfőzöm.
Ha megpuhult, átöblítem vízzel, majd a növényi tejjel és kevés édesítőszerrel egy kis lábasba teszem, hozzáadok kb. egy maréknyi kókuszreszeléket, és pár perc alatt összefőzöm.
Én gojibogyóval, chiamaggal és gyümölccsel bolondítottam meg.
