A tabulé alapja leggyakrabban kuszkusz, amit főzni sem kell, csak forrázni, valamint sok petrezselyem, esetleg menta, citromlé és némi olívaolaj. Ezt gazdagíthatja bármilyen zöldség – paradicsom, uborka, újhagyma, szálasra vágott sárgarépa, kockázott húsos paprika vagy akár kukorica, ízlés és kedv szerint gazdagítható. Az eredeti arab tabuléban brutális mennyiségű a petrezselyem, és a kuszkusz helyett olykor bulgurral készítik.
Gluténmentesíthető is a tabulé, ha főtt kölessel készítjük, a semleges ízű köles látványra is hasonlít a kuszkuszra, és éppen olyan jól beszívja az aromákat. Ha tabulét készítünk, ne sajnáljuk belőle a petrezselymet és a citromot sem, mert ettől lesz frissítő és üde, illetve érdemes tálalás előtt 1-2 órát a hűtőben érlelni, majd tálalás előtt még kóstolni és esetlegesen fűszerezni, hogy tökéletes legyen.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kuszkuszt tálba tesszük, sózzuk, 2 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, villával összekeverjük, majd a forró vízzel (vagy alaplével) leöntjük, és lefedve állni hagyjuk 5-10 percet, amíg előkészítjük a többi alapanyagot.
A petrezselymet, a mentát és az újhagymát nagyon finomra aprítjuk, a paradicsomot ízlés szerint cikkekre vagy kockákra vágjuk.
A megdagadt kuszkuszt villával fellazítjuk, meglocsoljuk a citrom levével és a maradék olívaolajjal, borsot őrölünk rá, hozzáadjuk az aprított zöldeket, és alaposan összeforgatjuk. Hozzáadjuk a paradicsomot is – illetve bármilyen zöldséget –, és hűtőben 1 órát érleljük tálalás előtt.
A pisztrángnak nagy hagyományai vannak a régi magyar – és Monarchia-béli – konyhában, ami sajnos a szocialista idők alatt erősen megkopott, mert túl nemes alapanyagnak számított, az egyedüli szilvásváradi pisztrángot tenyésztő telep halacskáira pedig sokáig leginkább külföldi export várt. Az elmúlt években viszont – köszönhetően a gasztronómiai érdeklődésünk felerősödésének és a tudatosabb táplálkozás népszerűsödésének, több pisztrángos vállalkozás is beindult, például Tapolcán és több helyen a Dunakanyarban…
A pisztráng húsa mindig sovány, mert lételeme a mozgás, az árral szemben úszás, egyszerűen nem marad meg olyan környezetben, ahol nem mozoghat állandóan, így mesterséges áramoltatással tenyésztik őket. Ennek köszönhető a hófehér és sovány, értékes fehérjében gazdag, nem túl karakteres és szerencsére nem is túl szálkás húsa. Szerencsére ma már frissen is sok helyen és egész jó áron kapható, így érdemes rendszeresen beiktatnunk a finom húsú sovány halat a receptjeink repertoárjába.
A pisztráng sokféle módon elkészíthető, de a legmutatósabb, ha egészben sütjük. A hal hasürege adja magát, hogy oda fűszert vagy ízesítőt, citromot, fokhagymát, fűszervajat töltsünk, amelyek ízanyagát sülés közben átveszi a hal. A citrom és a fokhagyma nagyon jól illik hozzá, amit zöldfűszerekkel és egy kevés borral kiegészítve zseniálisan finom, gyors és alakbarát fogást kapunk.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A pisztrángokat kívül-belül alaposan megmossuk, majd konyhai papírtörlővel leszárítjuk, sóval bedörzsöljük. A citromot, a meghámozott lila hagymát és fokhagymát vékonyan felszeleteljük, és mindegyikből rakunk a halak hasüregébe.
A halakat serpenyőbe rakjuk, a maradék citromszeletekkel kirakjuk, a hagymával és a fokhagymával megszórjuk, majd a zöldfűszereket és 1 teáskanálnyi színes borsot is a halak mellé teszünk. A bort aláöntjük, és alufóliával lefedjük.
200 fokos sütőbe toljuk, 10 percet sütjük-pároljuk így, majd a fóliát levéve még 10 percig sütjük-pirítjuk.
Friss salátával, sült vagy párolt zöldséggel – vagy ízlés szerinti más körettel tálaljuk.
Számtalan tévhit és mítosz övezi az élelmiszerekben fellelhető adalékanyagokat, dacára annak, hogy sütés-főzés közben magunk is napi szinten használjuk őket.
A magyar fogyasztók többségében bizalmatlanságot kelt az egyes élelmiszerek címkéjéről ismerős adalékanyagok hivatalos neve, holott a hétköznapokban különösebb fenntartások nélkül használják azokat – egyebek közt ez derül ki abból a reprezentatív, országos kutatásból, amely a Coca-Cola Magyarország megbízásából készült el.
Ezt a kettősséget jelzi, hogy a magyar felnőtt fogyasztók egyharmada él abban a (tév)hitben, hogy az otthoni ételkészítés során nem használ élelmiszeripari adalékanyagokat, azaz lehetőleg távol tartja magát az aromáktól, ízfokozóktól, állományjavítóktól vagy térfogatnövelőktől. Ha viszont úgy tesszük fel a kérdést, hogy a süteményekhez vanillincukrot vagy sütőport, a sós ételekhez ételízesítőt szokott-e használni, az derül ki, hogy igen széles körben használatosak ezek az összetevők.
Szemléletes példa minderre, hogy a fogyasztók közel 90 százaléka állítja szilárdan, hogy nem tesz térfogatnövelőt az otthoni sütés, főzés során a süteményekbe, ételekbe. Ehhez képest saját bevallása szerint sütőport (ami bizony egyfajta térfogatnövelő) 80 százalék használ több-kevesebb rendszerességgel. Hasonló a helyzet az ízfokozók terén is: a megkérdezettek közel 70 százaléka gondolja úgy, hogy az ételkészítés során nem veti be ezt az adalékanyagot, ezzel szemben több mint 60 százalék használ leveskockát, húspácot vagy ételízesítőt, márpedig ezek túlnyomó többsége ízfokozó hatású összetevőt is tartalmaz.
A fogyasztók többsége – tízből hat felnőtt – elolvassa a címkén, hogy a kiválasztott élelmiszerben milyen adalékanyagok vannak, de túlzottan nem tartanak ezektől az összetevőktől. Azon a skálán, ahol az 1-es jelöli az „egyáltalán nem tartok tőle”, az 5-ös pedig a „nagymértékben tartok tőle” véleményt, 3,4-es átlaggal a leginkább elutasított adalékanyagnak az állományjavítók bizonyultak, míg a leginkább elfogadottnak az édesítőszerek (2,9) számítanak.
Egy tavalyi országos kutatás alapján a hazai fogyasztókat vásárláskor az befolyásolja a leginkább, hogy van-e a kiválasztott élelmiszerben tartósítószer. Ennek apropóján ezúttal azt a kérdést is feltették, hogy vajon az üzletekben kapható gyümölcslevek miért állnak el sokáig felbontás nélkül. A válaszadók közel fele – rosszul – arra tippelt, hogy tartósítószereket tartalmaznak ezek a termékek, és csupán tízből hárman tudták jól, hogy az aszeptikus, csíramentes csomagolástechnológiának – és a pasztőrözésnek – köszönhető a hosszú eltarthatóság.
Forrás: Coca-Cola Magyarország
Szeretem azokat az ételeket, ahol nincsenek bebetonozott, szigorú keretek, amiket mindig fel lehet dobni valami újdonsággal, amit épp a konyhában vagy a kamrában találok. Múltkor például cukkinit és spárgát adtam hozzá, azzal is isteni volt. Nem tudom, hogy hol van az a határ, amin túllépve már megsértem a curry definícióját, de igazából nem is érdekel, éljen a kreativitás. Most tehát az alaprecept következik, kísérletezzetek ti is vele bátran.
Forrás: Zita
A teljes recept összesen 183,4 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz. Nálunk ebből 6 hatalmas adag lett, ezzel számolva egy adag csicseriborsós curry (köret nélkül) 30,6 gramm CH-nak felel meg. Mi basmati rizst ettünk hozzá, ami egyrészt isteni finom, másrészt nagyon kedvező glikémiás indexszel rendelkezik.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat, a brokkolit és a répát megtisztítjuk és felkockázzuk.
Egy magasabb falú edényben felhevítjük az olívaolajat, majd a hagymákat megpirítjuk rajta. Ha ez megvan, mehet rá a brokkoli és a répa, illetve a kápiapaprika is, ezeket is megpirítjuk.
Közben kinyitjuk a konzerveket. A csicseriborsó levét érdemes egy üvegben a hűtőbe rakni, mert később még jól jöhet süteményeknél a tojásfehérjehab helyettesítésére.
Ráöntjük a paradicsomot a megpirult zöldségekre, és öntünk hozzá 1 dl vizet. Elkeverjük, és hozzáadjuk a fűszereket is, kicsit hagyjuk rotyogni, hogy puhuljanak a zöldségek.
Végül hozzáadjuk a csicseriborsót, a kókuszjoghurtot/-tejszínt és a citromlevet, kicsit forraljuk, és közben kóstolgatjuk, hogy megfelelő-e a fűszerezés. Én nem szoktam sokáig főzni azért, hogy roppanósak maradjanak a zöldségek.
Basmati rizzsel, barna rizzsel vagy tetszőleges körettel tálaljuk.
Forrás: Zita
Igazi álomreggeli ez a zabkása, pedig nincs benne semmi különleges alapanyag, csak éppen a jól bevált citrom-mák páros kapja a főszerepet. Ahogy süteményben is mindig jól passzolnak egymáshoz, így a zabkását is új szintre emelik. Érdemes este bekeverni, így reggel már csak egy kis friss gyümölcs kell a tetejére, és indulhat is a nap egy sütire hajazó zseniálisan egyszerű és isteni reggelivel.
Bármilyen gyümölcs illik hozzá, most friss eper és banán került hozzá, ez utóbbival csökkenthető az édesítő mennyisége, kiadósabb és laktatóbb, egészen ebédig kitart, az eper pedig szezonban kihagyhatatlan, de bármilyen friss vagy fagyasztott gyümölccsel kiváltható.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A zabpelyhet a vízzel, a mákkal, a lenmaggal, a mazsolával, a citrom reszelt héjával és kifacsart levével, valamint a vaníliakivinattal egy tálkában vagy befőttes üvegben összekeverjük. Hűtőbe tesszük egy éjszakára.
Másnap a joghurttal és a kiválasztott édesítővel átkeverjük, és a felaprított gyümölcsökkel megszórva tálaljuk, fogyasztjuk.
A curry fűszerkeveréknek rengeteg fajtája van, a bele kerülő fűszerek arányától függően a kellemesen csípőstől a lángolóan erősig változhat az ereje, amit leggyakrabban a színe is jelöl: a sárga a legenyhébb, ezt követi a zöld, a vörös pedig valósággal lángol. Érdemes kitapasztalni, kinek melyik válik be, illetve választhatunk a por és a paszta curryk között is.
Ebbe a csicseris currybe – bár a színe megtévesztő lehet – enyhébb sárga curry került, de mivel paradicsommal készült, a szósz színében átvette a vezetést a vörös, pedig még némi kurkuma is támogatta a sárga hatást. Emellett fűszerként egy kis fokhagyma és gyömbér gazdagítja az ízeit, valamint kókuszkrém lágyítja és selymesíti a zöldségragut.
Bármilyen zöldséggel készülhet, kinek mihez van kedve vagy épp mit talál otthon, ebbe csak újhagyma, cukkini és sárgarépa került, de így is nagyon tartalmas, kiadós, ízekben gazdag fogás lett még magában is, de rizzsel vagy lepénykenyérrel is tálalható, a lényeg, hogy a finom szaftja ne menjen kárba!
Hozzávalók:
Elkészítés: A friss zöldségeket megtisztítjuk, az újhagymát felékarikázzuk, a sárgarépát félbevágjuk, majd szeletekre, vagyis félkarikákra, a cukkinit negyedelve cikkekre vágjuk.
Az olajat egy wokban felhevítjük, majd a zöldségeket rajtuk 3-4 perc alatt megpirítjuk, meghintjük a fűszerekkel, majd hozzáadjuk a leszűrt csicseriborsót és a konzerv paradicsomot a levével együtt. A paradicsomos dobozt egy kis vízzel kiöblítjük, a raguhoz adjuk, kis cukrot, sót és borsot adunk hozzá, valamint fokhagymanyomón hozzápréseljük a megtisztított gyömbért és fokhagymát, és 15 percet lefedve főzzük takarékon.
Ezután a kókuszkrémet is hozzáadjuk, majd a tüzet elzárva, fedő alatt még 10 percet pihentetjük.
Párolt rizzsel vagy lepénykenyérrel, de akár friss hazai kenyérrel tálalva is szuper és egészséges, ízletes, gyors fogás.
A zabpehely szuper alapanyag, nagyon sokoldalúan használható, a finomabb szemű pillanatok alatt megfő vagy megszívja magát folyadékkal, attól függően, mire használjuk. A zabkásához egy kis folyadékkal – tejjel vagy növényi tejjel – összefőzzük, és gyakorlatilag bármivel ízesíthetjük a kellemesen krémes, picit édeskés alapot.
A csokis változatba természetesen kakaó kerül, mégpedig jóféle holland, cukrozatlan kakaópor, az édesítésről és a még krémesebb kásáról pedig pépesített banán gondoskodik. Aki ennél is édesebben szeretné, az egy kis mézzel vagy tetszés szerinti ízesítővel még felturbózhatja, de az érett banán elvileg elég, sőt egy fél banán is, a maradék mehet a tetejére díszítésnek vagy feltétnek. Kerülhet bele ízlés szerint némi fűszer is, fahéj, gyömbér, kardamom, ki mivel szereti, de az alaprecept is tökéletes.
A tetejét megszórhatjuk egy kis ropogóssal, hogy még finomabb és izgalmasabb legyen, ez lehet mogyoró, mandula vagy dió, akár chiamag vagy szezám, de a friss gyümölcsök is jól illenek hozzá.
Hozzávalók 1 adaghoz:
Elkészítés: A zabpelyhet és a kakaóport egy kisebb edénybe öntjük, felöntjük a tej felével, és melegíteni kezdjük, majd amikor kezdi beszívni a folyadékot, hozzáadjuk a maradék tejet is.
Közben a banánt megfelezzük, az egyik felét villával alaposan összetörjük, ez fogja krémesíteni és édesíteni a kását, a másik felét pedig felkarikázzuk.
A tűzről levéve a banánpépet a zabkásához keverjük, tálba öntjük, a tetejére rakjuk a banánkarikát, és meghintjük a mogyoróval. Azon melegében vagy akár langyosan elkanalazzuk.
Leginkább a falafelhez hasonlítható ez a mindenmentes kis fasírtgolyó, ami sütőben sül, majd fűszeres paradicsomszószban párolódik szaftosra és puhára. Állagra és ízre is hasonlít a húsgombócra, nagyon egyszerű és kiadós, tálalhatjuk spagettivel vagy párolt rizzsel, de akár magában is, a szaftot egy kis kenyérrel kitunkolva.
Hozzávalók:
A paradicsomszószhoz:
Elkészítés: A gombócokhoz a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, majd egy késes robotgépben finomra vágjuk. Hozzáadjuk a leszűrt csicseriborsót, az olívaolajat, a sütőport, a római köményt és a kakukkfüvet, a citrom reszelt héját és fél citrom levét, sózzuk, borsozzuk, és elkezdjük összemixelni, annyi folyadékot adunk hozzá a csicseri levéből, hogy formázható masszát kapjunk.
A pépből diónyi gombócokat formázunk olajos kézzel, sütőpapírral fedett tepsire tesszük, és 180 fokos sütőben légkeverés mellett 25 perc alatt megsütjük.
Közben a paradicsomszószhoz a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, az olívaolajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a botmixerrel pürésített hámozott paradicsomot a levével együtt, a cukrot, az oregánót és a fahéjat, felöntjük 1 dl vízzel, sózzuk, borsozzuk, és takarékon 10 percet főzzük, majd a csicseris gombócokat beletesszük, óvatosan összeforgatjuk, és fedő alatt 10 perc alatt készre főzzük.
A hamis húsgombócokat ízlés szerinti körettel tálaljuk.
A sárgarépa nemcsak húslevesben, a cékla salátának, a krumpli pürének, a hagyma pedig pörköltalapnak jó, hanem elképesztően finom, ha tepsiben egy kis olajjal és izgalmas fűszerekkel összesütjük. Egyrészt egyszerű, másrészt egészséges, nem mellesleg pedig elég pénztárcabarát, hanem főleg és mindenek felett: nagyon finom!
Egész más ízű és állagú a répa és a cékla sütőben sütve, mint főzve: cukortartalmuk karamellizálódik a sütőben, kellemesen édeskésre, ruganyosan haraphatóra sülnek, ahogy a hagyma is. A zeller és a karalábé is nagyon izgalmas sütőben sütve, érdemes kipróbálni! Ha fokhagymát is sütünk velük, akkor a krémesre sült fokhagymagerezdeket pirítósra is kenhetjük, vagy egy kis joghurttal kikeverve mártogatósnak is kínálhatjuk a zöldségek mellé.
Ha a hétvégi sült csirke mellett sütjük a gyökérzöldségeket, szuper köretnek is, de vega vacsorának is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket meghámozzuk, ha zsengék és vékony a héjuk, akkor elég, ha alaposan megmossuk. A répát félbe, a céklát negyedbe, a hagymát karikákra vágjuk, a krumplit félbevágjuk vagy ha kisszemű, akkor egyben is hagyhatjuk. Az egész fej fokhagymát lapjában félbevágjuk, a citromot felkarikázzuk.
Az összes előkészített zöldségfélét egy tiszta zacskóba rakjuk, hozzáadjuk az olajat, a balzsamecetet és 1 teáskanál sót, némi őrölt borsot, és a zacskó száját összefogva alaposan összerázzuk a tartalmát, hogy az olaj és a fűszerek mindenhol körbevegyék a zöldségeket.
A zöldségeket egy tepsibe öntjük, elegyengetjük, egyenletesen meghintjük a fűszerekkel, rádobjuk az egész csilit és a fahéjrudakat, majd 190 fokos sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt megsütjük.
Köretként, önmagában is tálalható, isteni finom!
A japánok híresen precízek mindenben, így nem csoda, hogy tojásos fogásuk, a tamagoyaki is szintet lép a mi hagyományos, legfeljebb félbehajtott omlettünkkel szemben. A rizsliszttel, szójaszósszal és egy kevéske porcukorral felvert tojásokat vékony rétegben sütik, folyamatosan göngyölve sülés közben, hagyományosan két evőpálcával tekerve fel a vékony tojáslepényt, de mi nyugodtan használhatunk lapátot – ezzel sokkal könnyebb dolgunk lesz.
Némi gyakorlatra és ügyességre van szükség ahhoz, hogy szép tekercseket kapjunk, de mindenképpen érdemes megpróbálni mindenkinek, aki rajong a tojásos ételekért. Itt sajttal és petrezselyemmel meghintve készült, de akár párolt zöldséggel, vékonyra szelt sonkával vagy lazaccal is tovább gazdagítható.
Hozzávalók:
Elkészítése: A petrezselymet finomra vágjuk. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a rizslisztet, a szójaszószt és a porcukrot, sózzuk, borsozzuk, tovább verjük enyhén habosra.
Egy serpenyőt kikenünk olajjal, felforrósítjuk, beleöntjük a tojás harmadát, megszórjuk sajttal és petrezselyemmel. Amikor kezd sülni, és már alá tudunk nyúlni, akkor egy spatulával felhajtjuk, és óvatosan elkezdjük feltekerni. A szabadon lévő helyre tojást öntünk, megszórjuk sajttal és petrezselyemmel, és amint sül, ismét felhajtjuk, majd a maradék tojást is a serpenyőbe öntjük, amit a maradék sajttal és petrezselyemmel megszórunk. Ha ez is megsült, akkor teljesen feltekerjük – nem is olyan könnyű, majd tányérra ügyeskedjük, és csigákra vágva tálaljuk.
Igen, csoki, de nem töltött vagy nugátos, még csak nem is tejcsoki, hanem legalább 70% kakaótartalommal bíró étcsokoládé sorolható az egészségesebb nassolnivalók sorába. Ez kevés cukrot tartalmaz, jó antioxidáns, 4-5 kocka belefér…
Ez a sűrű, selymes joghurtféle dupla annyi fehérjét és fele annyi szénhidrátot tartalmaz, mint a hagyományos joghurt. Egy kis pirított dióval és egy teáskanálnyi mézzel elképesztően finom, de egy kis fahéjjal édesítő nélkül is édeskés hatást érünk el.
Kevés szénhidrát, sok fehérje. Nagy mennyiségű probiotikumot is tartalmaz, és kellemes teltségérzetet ad. Édesítésnek egy teáskanál méz vagy 1-2 kanál mazsola, esetleg egy felkockázott kivi, és máris kész az egészséges uzsonna.
Egy maréknyi pisztácia, mandula, dió vagy mogyoró tápanyagokban gazdag, intenzív antioxidáns hatású rágcsa, nem cukros, és tele van jótékony hatóanyagokkal. A mandula és a pisztácia a szívnek és a keringésnek segít, míg a dió az agyműködésnek.
Egy kis sárgarépa, szárzeller, uborka, retek – magas víztartalom, sok rost, kevés kalória, és remek hatással vannak az anyagcserére. A szervezetnek nagyon jót tesz, finomak, frissítőek – rá lehet szokni!
Hatalmas zöld vagy sárga labda a pomelo, súlya általában 1 és 2 kg között mozog. Sajnos a héja ugyancsak vastag, de így is egy nagy tányérnyi tiszta gyümölcshúsra számíthatunk. A kínai grépfrútnak és oroblancónak – vagyis fehér aranynak) is nevezett pomelo Ázsiában őshonos, Malajzia és Dél-Kína a feltételezhető őshazája, de ma már számos vidéken termesztik ezt a nagyon értékes, vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyümölcsöt.
Megbecsültségét jól jelzi, hogy a kínai telihold ünnepén hagyományosan pomelót fogyasztanak az emberek, az áldás és a szerencse reményében, illetve szerencsesipkát is készítenek a héjából. Írásos emlékek nyomán tudható, hogy már időszámításunk előtt nem sokkal is termesztették, vagyis tényleg nem keresztezésnek köszönhetjük a hatalmas citrust.
Mivel nagyon messziről érkezik, ezért fóliába és emellett hálóba csomagolva található nálunk, mégpedig azért, hogy kevésbé sérüljön, illetve ne száradjon ki a gyümölcshús. Sajnos előfordul, hogy vannak szárazabb húsú példányok, így a súlyosabb, nehéznek tűnő példányt válasszuk, ez sokkal lédúsabb belsőt sejtet. Törekedjünk arra, hogy minél keményebb, feszesebb legyen a külseje, ezt a hálón át is ellenőrizni tudjuk. A színe nem befolyásolja az érettségét, édességét, választhatunk zöldebb és sárgásabb héjú pomelót egyaránt.
A pomelo sokáig eláll, szobahőmérsékleten 1 hét, hűvösebb helyen akár 3-4 hétig is eltartható, de túl soká nem érdemes tárolni, mert folyamatosan csökken a hús levesessége.
Ez a legnagyobb kihívás a pomelót illetően, ugyanis sajnos elég pepecselős a gyümölcshús kinyerése. A héj és a hártya sajnos kibírhatatlanul keserű, ezektől mindenképpen meg kell szabadítani az édes belsőt. Vannak, akik egészben negyedelik, és utána fejtik ki a hártyák közül a húst, de ez nem túl szerencsés, mivel így a keserű héj anyagai a gyümölcsbe kerülnek, ráadásul folyamatosan fogdossuk a héjat és keserítjük meg vele az amúgy édes húst, így kevéssé élvezhetővé téve.
Sokkal szerencsésebb, ha levágjuk először a tetejét és az alját, majd cikkekben bevágjuk, lefejtjük a vastag héjat, majd a puhább, fehér, köztes héjat, egészen a hártyáig. Ezután kézzel megfelezzük, majd a cikkeket elválasztó hártyák közül kifejtjük a gyümölcshúst.
Csak úgy magában is mennyei finom, általában édes, csak egy picit fanyar, de se nem savanyú, se nem keserű, savasságot sem okoz. Tehetjük turmixba vagy gyümölcssalátába, de akár zöldsalátába is, nagyon kellemes akár hirtelen sült vagy grillezett húsok, halak mellé.
Kiemelkedően magas a C-vitamin-tartalma, emellett sok kálium és kalcium is van benne, valamint B1- és B2-vitamin, vagyis erősíti az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást, fogyókúrázóknak is ideális, mivel a magas rosttartalom mellett viszonylag kevés kalóriát (25–35 kcal / 100 g édességtől függően) és a diétázók számára nem elhanyagolható zsírégető enzimeket is tartalmaz.
