Egy ideje elég sok hidegtálat gyártok, de a kaszinótojást és a sonkatekercset még nem tudtam megunni, mindig pár darabbal többet készítek a kívántnál, mert tutira elfogy. A franciasalátát viszont már nem bírnám megenni, pedig gyerekkoromban a két ünnep között mindig azon éltem. 🙂
Most a legegyszerűbb változatot mutatom meg, természetesen a variációk és az ízesítések száma végtelen. A recept pedig szilveszterre sokaknak jól jöhet!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 10 db-hoz:
A tetejére:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tojásokat keményre főzzük, meghámozzuk, kihűtjük. Hosszában félbevágjuk, a sárgájukat egy tálba kaparjuk. Hozzáadjuk a mustárt, a szétnyomkodott szardellát, az apróra vágott petrezselymet, a majonézt, sót és szép adag frissen őrölt borsot. Simára keverjük, nyomózsákba töltjük, és elosztjuk a tojássárgák helyén.
Forrás: Hajós Ágnes
Egy tálon elrendezzük a salátaleveleket és némi franciasalátát, töltött felükkel lefelé elrendezzük rajta a tojásokat.
A zselatint felforrósítjuk 3 evőkanál vízzel, addig kevergetjük, míg az összes szemcse feloldódik. A majonézt, a tejfölt és a sót simára keverjük a zselatinos vízzel, óvatosan kanállal elosztjuk a tojások tetején. Pár percre hűtőbe toljuk, míg megdermed, majd piros arannyal díszítjük a tetejét.
Vendégvárónak, baráti beszélgetéshez, borozáshoz is tökéletes, de gyors ebédnek, vacsorának is jó rántott sajt helyett, panírozás nélkül – salátával tálalva. Ha kellően ízes sajttal készítjük, akkor són és borson kívül más fűszert nem igényel, de a semlegesebb sajtot is megbolondíthatjuk egy kis kakukkfűvel, provence-i fűszerkeverékkel, csilipehellyel, római köménnyel vagy akár petrezselyemmel, korianderrel.
Nagy előnye, hogy előre is elkészíthető, a hűtőbe vagy a fagyasztóba is tehetünk belőle, tálalás előtt csak pár perc sütés, és máris kész az aranyló falatka. Viszont csak melegen, frissen sütve igazán finom – akkor viszont abbahagyhatatlan. Érdemes többféle sajtot keverni, felhasználhatjuk például a már kevéssé csinos maradék darabkákat, így maradékmentőnek is nevezhető ez az ellenállhatatlan sajtlabda.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy kisebb serpenyőbe annyi olajat öntünk, hogy 2 centinyi legyen benne, majd elkezdjük melegíteni.
A reszelt sajtot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a lisztet, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint fűszert is adhatunk hozzá, kézzel összedolgozzuk, és kb. 20 golyót formázunk a masszából. Zsemlemorzsában megforgatjuk, majd a felforrósodott olajban 1-2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk – ízlés szerint mártogatóst kínálhatunk melé, de salátával is fogyaszthatjuk.
A sült őszibarack egyértelműen az „egyszerű, de nagyszerű” ételek toplistás versenyzője, nagyon könnyű elkészíteni, és ugyancsak változatosan variálható, a sütést, a fűszerezést és a felhasználást, tálalást illetően is. A sütéstől még intenzívebb az íze, a benne lévő cukor kissé karamellizálódik, a zamatai felerősödnek, és melegen, langyosan, hidegen is remekül felhasználható, ehhez mutatunk most néhány egyszerű ötletet.
A barackot süthetjük sütőben, serpenyőben, ha alkalom van rá, akár grillen is, csak annyi kell neki, hogy a hőtől kicsit összeessen, kicsit megkapja a meleg, grillen vagy serpenyőben 5-6 perc elég neki, forró sütőben 15-20 perc az ideális a barackok méretétől függően. Fűszerként fantasztikusan passzol hozzá a fahéj, a gyömbér vagy a kardamom, egy kis méz vagy balzsamecet is nagyon jót tud tenni neki. Aki nem szereti az őszibarack pihés, prémes bőrét, az le is húzhatja, vagy használhat helyette nektarint, de megmosva, kicsit szivaccsal átdörzsölve az őszibarack elveszti szőrös jellegét.
A sült barack legegyszerűbb tálalási módja, ha egy kis fahéjjal és vaníliás cukorral kikevert görög joghurttal kínáljuk, feldobhatjuk pár szem bogyós gyümölccsel, kevés zabpehellyel, aprított magokkal, de tehetjük zabkásába, müzlibe, rétegezhetjük pohárkrémbe is.
Ha kicsit ínyencebb fogásra vágyunk, desszertnek tálalnánk, akkor gombócolt fagyival kínálhatjuk, extraként mehet rá egy kis kekszmorzsa vagy aprított mandula, pisztácia, de akár egy kis tejszínhab is jól passzol hozzá.
A sült őszibarack salátába téve is remek, nagyon jól illik az édes, kissé karamellizálódott gyümölcshöz a sonka, a pikáns, kissé csípős rukkola, amit egy kis mozzarellával – de akár fetával – is kiegészítve isteni és egyszerű, mégis különlegesebb, ínycsiklandó salátát kapunk. Ki mondta, hogy unalmas a saláta?
Sajtimádóknak a camembert-őszibarack kombó is nagyon javallott: a sajtot egészben sütőpapírral borított tepsiben 180 fokos sütőben 10 percet sütjük, majd a sült barackkal tálaljuk kis mézzel meglocsolva, sós kekszet, pirítóst kínálva mellé, kis rozmaringgal vagy kakukkfűvel meghintve egyszerűen mennyei!
Mesésen finom a baconbe csavart sült őszibarack is, csak úgy magában falatozni vagy salátába téve – ehhez a cikkekre vágott gyümölcsöt vékony szeletekre vágott baconbe tekerjük, és 180 fokos sütőben pirulásig, illatosra sütjük. Csodásan finom!
Ínyenceknek nagyon ajánlott kéksajttal és egy kis dióval is kipróbálni a sült őszibarackot: ehhez a barackokat 15 percig elősütjük, majd rámorzsoljuk a rokfort vagy gorgonzola sajtot, és visszatoljuk még 2-3 percre, amíg illatosra pirul a dió és lágyra olvad a sajt. Csoda!
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Egy jó érett avokádóból, némi olajbogyóval, pár darab főtt tojással és ízlés szerinti fűszerezéssel pikk-pakk elkészíthetjük ezt a finom krémet. Megvásárlás után a kissé még éretlen avokádót én mindig becsomagolom újságpapírba, majd megvárom, hogy 2-3 nap alatt kellően megpuhuljon.
Forrás: Kard Éva
Mivel az avokádó állás közben elveszti a szép színét, így nem sokkal fogyasztás előtt érdemes csak elkészíteni ezt a finom krémet, persze azért időt hagyva annak, hogy az ízek összeérjenek. Tálaláskor pedig ízlés szerint kínálhatunk mellé friss péksüteményt, kétszersültet, pirítóst.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádót vágjuk félbe, majd emeljük ki a magját. Ezután kanalazzuk ki a húsát, majd villával törjük össze.
A keményre főtt tojást villával szintén nyomkodjuk össze, majd adjuk az avokádóhoz.
Az olívabogyót ízlés szerint vágjuk fel apróra, majd az olívaolajjal együtt adjuk hozzá az avokádóhoz.
Ezután ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a mustárt, a citromlevet, majd keverjük össze, és tálalásig hagyjuk legalább egy fél órát állni, hogy az ízek összeérjenek.
Az elkészült avokádókrémet ízlés szerint friss péksüteménnyel, kétszersülttel, pirított kiflikarikákkal kínáljuk reggelire vagy éppen vacsorára.
Forrás: Kard Éva
A jó füstölt lazac isteni, de valljuk be, elég borsos az ára, még akkor is, ha annyira intenzív az íze, hogy kevés is elég belőle a boldogsághoz. Létezik viszont a gravlax, a skandináv gyökerekkel bíró pácolt lazac, ami nyers lazacfiléből otthon is elkészíthető, így gyakorlatilag fele áron juthatunk a füstölt lazachoz hasonló finomsághoz, sőt… megkockáztatjuk, hogy még finomabb is.
Bár a menő belvárosi éttermek is kínálják a gravlaxot, és mindenképpen ünnepi alapanyagnak számít, azért nem árt tudni, hogy egy középkori eljárásnak köszönhetjük. A skandináv halászok ugyanis a zsákmány egy részét így tartósították szükségből: a hajón feldolgozott halakat fűszerekkel, sóval és cukorral befedve, alaposan becsomagolva a tengerparti hűvös homokba ásták, így tartósítva és érlelve istenien finomra a lazac húsát, míg egy második körre visszamentek a tengerre.
Annyira egyszerű és finom, hogy a füstölés mellett ez a fajta tartósítás, feldolgozás is megmaradt, és ma már nem csak a skandináv országokban kedvelt. A só és a cukor elhagyhatatlan, de a fűszerek jól variálhatóak, kaporral és édesköménnyel a legismertebb, de Mikes Márk készítette például fekete teával és citromhéjjal – a recept itt, a videós recept itt látható –, de nagyon mutatós például céklával együtt érlelni a lazacot: ilyenkor ugyanis különlegesen szép színt kap a hal, nagyon mutatós és teljesen természetes, elegáns előétel pirítóssal, kis citrommal, esetleg tejföllel vagy tejszínnel elkevert tormakrémmel.
Hozzávalók:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A lazacfilét megmossuk, leszárítjuk. A nyers céklát meghámozzuk, lereszeljük. Egy tálkában összekeverjük a sót és a cukrot, valamint a finomra vágott kaprot és a citrom lereszelt héját.
Egy üvegtálba vagy fóliával bélelt sütőtálba egyenletesen elterítjük a cékla felét, megszórjuk a sós-cukros keverékkel, ráfektetjük a lazacot. Ezt megszórjuk a maradék sós-cukros szárazpáccal, majd befedjük a maradék céklával. Lefedjük fóliával, lesúlyozzuk, vagyis egy vágódeszkát teszünk rá, erre néhány súlyosabb konzervet (de lehet ez egy vízzel telt lábas is, bármilyen súlyos dolog).
Hűtőbe tesszük 2–3 napra, vagyis 48–72 órára pácolódni, de közben 12 óránként kivesszük, leemeljük a súlyt, és kiöntjük belőle a felgyűlt levet, a só és a cukor hatására ugyanis a hal levet ereszt.
Ezután az építményt-pácolmányt szétbontjuk, a lazacot kiemeljük, leöblítjük, leszárítjuk és megcsodáljuk.
Éles késsel hajszálvékony szeletekre vágjuk, pirítóssal vagy blinivel, gerezdekre vágott citrommal, tejföllel vagy tejszínes tormakrémmel együtt tálaljuk.
Könnyű vacsorának egy saláta mellé, de előételnek vagy húsok köretének is remek, izgalmas ízvilágú és nagyon egyszerű finomság a gorgonzolával és aprított dióval sült körte. A gorgonzola helyett használhatunk rokfortot vagy márványsajtot is, mindegyik karakteres kéksajthoz nagyon jól illik az édes-krémes körte, amit az illatosra pirult dió roppanósságával tökéletesen kiegészít.
A tökéletes triumvirátust érdemes még egy kis frissen őrölt borssal is megszórni, valamint némi kakukkfűvel és fehérborral fokozni az ízorgiát, és sütőben – amit most már jól is esik esténként begyújtani – egyszerűen csak összesütni. Mesés!
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket félbevágjuk, magházukat egy éles késsel kivágjuk, a körtecsónakokat tepsibe vagy sütőtálba tesszük. Frissen őrölt borssal és a kakukkfű lecsipkedett leveleivel megszórjuk, elosztjuk bennük a sajtot, megszórjuk a durvára vágott dióval, a fehérbort aláöntjük, alufóliával lefedjük.
180 fokos sütőbe toljuk, 20 percig sütjük, majd a fóliát levéve 5–10 percig egy kicsi megpirítjuk.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint egy kis mézzel megcsorgatva.
Mi határozottan a padlizsán rajongói táborához tartozunk, azzal az egy feltétellel, hogy ne legyen nehéz, ne szívja meg magát olajjal, mert enenka szuperegészséges és annyira finom zöldségnek ez az egyetlen hátulütője. Az amúgy kalóriaszegény padlizsán szivacsos húsa ugyanis hihetetlen mennyiségű olajat bír magába beszippantani, ez pedig nehézzé teszi, de szerencsére ennél a változatnál nem így van, még akkor sem, ha egy kis olajban kell megsütni a jó ropogós állag végett. A titok egy szuper technikában, pontosabban a padlizsán előkészítésében rejlik, ami nem, nem a besőzás, hanem sós vízben 10 perc alatt elő kell főzni, hogy a hús felpuhuljon, összeessen.
Az így előkészített, leszárt és kinyomkodott padlizsán semmi olajat nem fog már felvenni, a golyóbisokhoz pedig már csak egy kis tojással, zsemlemorzsával és jó sok reszelt sajttal kell összedolgozni. Nagy előnye, hogy előre is elkészíthető a massza, egy napig vígan elvan a hűtőben, de akár kigombócolva és zsemlemorzsába forgatva le is fagyaszthatjuk, íyg bármikor elő lehet kapni, ha frissen sült és isteni falatkákra vágyunk, vendégvárónak pohár fröccsel, meccs vagy film mellé is tökéletes, de salátával vagy főzelék feltétjeként főételnek is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánt 1 centis kockákra vágjuk, és forró, sós vízben 10 percet főzzük, majd leszűrjük, hagyjuk jól lecsöpögni és langyosra hűlni, majd kézzel még jól ki is facsarjuk, majd vágódeszkán finomra összeaprítjuk a mandulával vagy fenyőmaggal együtt.
Az előkészített padlizsánhúst és a magot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a 2 tojást, a római köményt, sózzuk, borsozzuk, majd a citrom héját is hozzáreszeljük, végül annyi zsemlemorzsával alaposan összedolgozzuk, hogy se túl lágy, se túl kemény, jól formázható masszát kapjunk. Hűtőbe tesszük fél órára, hogy kicsit összeérjen, összeálljon a keverék.
A pihentetés után a masszából diónyi gombócokat formázunk, zsemlemorzsában megforgatjuk, és egy serpenyőben, jó ujjnyi felforrósított olajban időnként megforgatva 3-4 perc alatt szép aranybarnára, ropogósra sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk, fűszeres paradicsomszósz vagy görög joghurt remek hozzá mártogatósnak, de egy jóféle salátával önálló fogásnak is tökéletes.
A tavaszi hidegtálak egyik nagy kedvence a sonkatekercs, természetesen a franciasaláta és a töltött tojás mellett. A vékony szelet gépsonkába kerülhet snidlinges sajtkrém, körözött vagy tojáskrém is, de a legfinomabb talán mégis a tormakrémes változat.
Tormakrém sokféle módon készülhet: a legegyszerűbb, ha az ecetes tormát mascarpone krémsajttal vagy más natúr krémsajttal egyszerűen kikeverjük, esetleg lazítjuk egy kis felvert tejszínnel, de a főtt, besameles változat sem bonyolult, és igazán krémes, könnyű krémet kaphatunk – nem sok pluszmunkával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tormakrémhez először besamelt készítünk: 10 dkg vajat egy kisebb edényben felolvasztunk, meghintjük a liszttel, és habverővel elkeverjük, ha kifehéredett, hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, simára keverjük, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, közben sózzuk, fehér borssal ízesítjük, hagyjuk kihűlni.
A maradék lágy vajat robotgéppel krémesre, habosra keverjük, hozzáadjuk az ecetes tormát és a kihűlt besamelt, és krémesre, simára keverjük.
A sonkaszeleteket kiterítjük, megtöltjük a tormás krémmel, feltekerjük. Díszíthetjük ízlés szerint petrezselyemmel, snidlinggel, vagy a maradék tormakrémből habzsákból nyomhatunk rá pöttyöket vagy rózsákat.
Franciasalátával vagy friss salátával, péksüteménnyel tálaljuk.
Tényleg nem túlzás az egekig méltatni az égetett tésztával készülő illatos kis sajtos pamacsokat, gyorsan és egyszerűen összeállítható az alap, és attól függően, milyen sajtot használunk hozzá, különféle karaktereket adhatunk neki. Érdemes mindenképpen karakteresebb, érettebb sajtot választani – gouda, emmentáli, cheddar tökéletes hozzá -, és ha egy kis fehérbort is adunk hozzá, istenien megbolondítja a sajtos pufikat, sőt még egy kis fűszerrel is fokozhatjuk a finomságot: bármilyen zöldfűszert, csilit, római köményt vagy frissen őrölt borsot adhatunk hozzá, sőt sütés előtt is megszórhatjuk a tetejüket reszelt sajttal, köménnyel, csipetnyi pirospaprikával, számtalan a lehetőség.
Ami még jó ennél a receptnél, hogy a bekevert tészta a hűtőben 2 napig eláll, sőt le is fagyaszthatjuk zsákba töltve, és félig fagyosan kinyomva ugyanígy megsüthetjük a pufikat – amikor csak kedvünk szottyan rá!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a fehérbort egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a sót és a felkockázott vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen felolvad. Ekkor a tűzről levéve hozzáadjuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal simára keverjük. Ekkor visszatesszük a tűzre, és fakanállal folyamatosan keverve kb. 2 perc alatt addig főzzük-szárítjuk, amíg gombóccá összeáll, és elválik az edény falától.
A tésztát egy keverőtálba átöntjük, pár percet hűlni hagyjuk. Közben a tojásokat egy tálba felütjük, villával felverjük. Frissen őrölt borsot, esetleg kevés csilit vagy cayenne-i borsot adunk hozzá, és 1/3 részét a tésztához adjuk, eldolgozzuk, míg felveszi a tojást, majd további 2 részletben ugyanígy adjuk hozzá a maradék tojást, mindig jól elkeverve. Végül a reszelt sajtot is belekeverjük.
Habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsibe diónyi adagokat nyomunk egymástól távolabb, vizes ecsettel finoman lekenjük, megszórhatjuk reszelt sajttal, szezámmaggal ízlés szerint, és 220 fokos sütőben légkeverés mellett 15 perc alatt megsütjük.
Melegen, langyosan, hidegen is finom, magában is nagyon jól csúszik, de kínálhatunk mellé bármilyen mártogatóst, kencét is.
Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.
A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.
Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.
Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…
Forró, finom, folyós, ilyen a sült camembert, pirítóssal vagy friss kenyérrel mártogatva, tunkolva a legfinomabb. Egy kis salátával és egy pohár borral nem nagyon lehet überelni, pedig a legegyszerűbb elkészíteni.
A fehér nemes penésszel borított camembert a francia sajtok királya. Jó éretten amúgy magában, hidegen, kenyérrel is felséges, tökéletes borozáshoz, szendvicsbe, gyümölcsökkel, de a kevésbé érett és nem túl szofisztikált, jobb áron beszerezhető kisebb példányok sütőben megsütve igazán mennyeiek. Érdemes kicsit fűszerezni fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal, meglepő módon egy kis méz is nagyon izgalmas kontrasztot ad neki. De nem is annyira meglepő, hiszen mivel esszük hagyományosan a rántott camembert-t? Na ugye, édeskés lekvárral, szóval a méztől sem érdemes idegenkedni!
A krémesre sült olvadós, folyós, selymes sajt mellé nagyon izgalmas kontraszt egy kis ropogós kiegészítő, ami lehet mandula, dió vagy mogyoró, de a sokszor lenézett földimogyoró is iszonyatosan finom, főleg a sajttal együtt sütve, illatosra pörkölődve… Most a legegyszerűbb camembert és a legolcsóbb olajos mag került terítékre, és nagyon, de nagyon jók így párban pirítva – nem pirulhatnak!
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, kis hasábokra-pálcikákra vágjuk, majd a 4 camembert sajtba beleszurkáljuk. Mindegyiket 1-1 kis pitetálba tesszük, megszórjuk a kakukkfűvel, a rozmaringgal és a héjából kifejtett földimogyoróval, meglocsoljuk kevés olívaolajjal és mézzel, majd tepsire tesszük. Kenyérszeleteket vagy pitát teszünk mellé, és 200 fokos sütőbe toljuk 5 percre.
A sütőből kivéve azonnal tálaljuk, a pirított kenyérrel mártogatjuk ki a forró sajtot a tálkákból, de kínálhatunk mellé salátát, friss vagy aszalt gyümölcsöt is.
