Könnyű vacsorának egy saláta mellé, de előételnek vagy húsok köretének is remek, izgalmas ízvilágú és nagyon egyszerű finomság a gorgonzolával és aprított dióval sült körte. A gorgonzola helyett használhatunk rokfortot vagy márványsajtot is, mindegyik karakteres kéksajthoz nagyon jól illik az édes-krémes körte, amit az illatosra pirult dió roppanósságával tökéletesen kiegészít.
A tökéletes triumvirátust érdemes még egy kis frissen őrölt borssal is megszórni, valamint némi kakukkfűvel és fehérborral fokozni az ízorgiát, és sütőben – amit most már jól is esik esténként begyújtani – egyszerűen csak összesütni. Mesés!
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket félbevágjuk, magházukat egy éles késsel kivágjuk, a körtecsónakokat tepsibe vagy sütőtálba tesszük. Frissen őrölt borssal és a kakukkfű lecsipkedett leveleivel megszórjuk, elosztjuk bennük a sajtot, megszórjuk a durvára vágott dióval, a fehérbort aláöntjük, alufóliával lefedjük.
180 fokos sütőbe toljuk, 20 percig sütjük, majd a fóliát levéve 5–10 percig egy kicsi megpirítjuk.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint egy kis mézzel megcsorgatva.
Mi határozottan a padlizsán rajongói táborához tartozunk, azzal az egy feltétellel, hogy ne legyen nehéz, ne szívja meg magát olajjal, mert enenka szuperegészséges és annyira finom zöldségnek ez az egyetlen hátulütője. Az amúgy kalóriaszegény padlizsán szivacsos húsa ugyanis hihetetlen mennyiségű olajat bír magába beszippantani, ez pedig nehézzé teszi, de szerencsére ennél a változatnál nem így van, még akkor sem, ha egy kis olajban kell megsütni a jó ropogós állag végett. A titok egy szuper technikában, pontosabban a padlizsán előkészítésében rejlik, ami nem, nem a besőzás, hanem sós vízben 10 perc alatt elő kell főzni, hogy a hús felpuhuljon, összeessen.
Az így előkészített, leszárt és kinyomkodott padlizsán semmi olajat nem fog már felvenni, a golyóbisokhoz pedig már csak egy kis tojással, zsemlemorzsával és jó sok reszelt sajttal kell összedolgozni. Nagy előnye, hogy előre is elkészíthető a massza, egy napig vígan elvan a hűtőben, de akár kigombócolva és zsemlemorzsába forgatva le is fagyaszthatjuk, íyg bármikor elő lehet kapni, ha frissen sült és isteni falatkákra vágyunk, vendégvárónak pohár fröccsel, meccs vagy film mellé is tökéletes, de salátával vagy főzelék feltétjeként főételnek is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánt 1 centis kockákra vágjuk, és forró, sós vízben 10 percet főzzük, majd leszűrjük, hagyjuk jól lecsöpögni és langyosra hűlni, majd kézzel még jól ki is facsarjuk, majd vágódeszkán finomra összeaprítjuk a mandulával vagy fenyőmaggal együtt.
Az előkészített padlizsánhúst és a magot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a 2 tojást, a római köményt, sózzuk, borsozzuk, majd a citrom héját is hozzáreszeljük, végül annyi zsemlemorzsával alaposan összedolgozzuk, hogy se túl lágy, se túl kemény, jól formázható masszát kapjunk. Hűtőbe tesszük fél órára, hogy kicsit összeérjen, összeálljon a keverék.
A pihentetés után a masszából diónyi gombócokat formázunk, zsemlemorzsában megforgatjuk, és egy serpenyőben, jó ujjnyi felforrósított olajban időnként megforgatva 3-4 perc alatt szép aranybarnára, ropogósra sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk, fűszeres paradicsomszósz vagy görög joghurt remek hozzá mártogatósnak, de egy jóféle salátával önálló fogásnak is tökéletes.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
A tavaszi hidegtálak egyik nagy kedvence a sonkatekercs, természetesen a franciasaláta és a töltött tojás mellett. A vékony szelet gépsonkába kerülhet snidlinges sajtkrém, körözött vagy tojáskrém is, de a legfinomabb talán mégis a tormakrémes változat.
Tormakrém sokféle módon készülhet: a legegyszerűbb, ha az ecetes tormát mascarpone krémsajttal vagy más natúr krémsajttal egyszerűen kikeverjük, esetleg lazítjuk egy kis felvert tejszínnel, de a főtt, besameles változat sem bonyolult, és igazán krémes, könnyű krémet kaphatunk – nem sok pluszmunkával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tormakrémhez először besamelt készítünk: 10 dkg vajat egy kisebb edényben felolvasztunk, meghintjük a liszttel, és habverővel elkeverjük, ha kifehéredett, hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, simára keverjük, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, közben sózzuk, fehér borssal ízesítjük, hagyjuk kihűlni.
A maradék lágy vajat robotgéppel krémesre, habosra keverjük, hozzáadjuk az ecetes tormát és a kihűlt besamelt, és krémesre, simára keverjük.
A sonkaszeleteket kiterítjük, megtöltjük a tormás krémmel, feltekerjük. Díszíthetjük ízlés szerint petrezselyemmel, snidlinggel, vagy a maradék tormakrémből habzsákból nyomhatunk rá pöttyöket vagy rózsákat.
Franciasalátával vagy friss salátával, péksüteménnyel tálaljuk.
Egy jó érett avokádóból, némi olajbogyóval, pár darab főtt tojással és ízlés szerinti fűszerezéssel pikk-pakk elkészíthetjük ezt a finom krémet. Megvásárlás után a kissé még éretlen avokádót én mindig becsomagolom újságpapírba, majd megvárom, hogy 2-3 nap alatt kellően megpuhuljon.
Forrás: Kard Éva
Mivel az avokádó állás közben elveszti a szép színét, így nem sokkal fogyasztás előtt érdemes csak elkészíteni ezt a finom krémet, persze azért időt hagyva annak, hogy az ízek összeérjenek. Tálaláskor pedig ízlés szerint kínálhatunk mellé friss péksüteményt, kétszersültet, pirítóst.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádót vágjuk félbe, majd emeljük ki a magját. Ezután kanalazzuk ki a húsát, majd villával törjük össze.
A keményre főtt tojást villával szintén nyomkodjuk össze, majd adjuk az avokádóhoz.
Az olívabogyót ízlés szerint vágjuk fel apróra, majd az olívaolajjal együtt adjuk hozzá az avokádóhoz.
Ezután ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a mustárt, a citromlevet, majd keverjük össze, és tálalásig hagyjuk legalább egy fél órát állni, hogy az ízek összeérjenek.
Az elkészült avokádókrémet ízlés szerint friss péksüteménnyel, kétszersülttel, pirított kiflikarikákkal kínáljuk reggelire vagy éppen vacsorára.
Forrás: Kard Éva
Tényleg nem túlzás az egekig méltatni az égetett tésztával készülő illatos kis sajtos pamacsokat, gyorsan és egyszerűen összeállítható az alap, és attól függően, milyen sajtot használunk hozzá, különféle karaktereket adhatunk neki. Érdemes mindenképpen karakteresebb, érettebb sajtot választani – gouda, emmentáli, cheddar tökéletes hozzá -, és ha egy kis fehérbort is adunk hozzá, istenien megbolondítja a sajtos pufikat, sőt még egy kis fűszerrel is fokozhatjuk a finomságot: bármilyen zöldfűszert, csilit, római köményt vagy frissen őrölt borsot adhatunk hozzá, sőt sütés előtt is megszórhatjuk a tetejüket reszelt sajttal, köménnyel, csipetnyi pirospaprikával, számtalan a lehetőség.
Ami még jó ennél a receptnél, hogy a bekevert tészta a hűtőben 2 napig eláll, sőt le is fagyaszthatjuk zsákba töltve, és félig fagyosan kinyomva ugyanígy megsüthetjük a pufikat – amikor csak kedvünk szottyan rá!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a fehérbort egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a sót és a felkockázott vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen felolvad. Ekkor a tűzről levéve hozzáadjuk a lisztet, és gyors mozdulatokkal simára keverjük. Ekkor visszatesszük a tűzre, és fakanállal folyamatosan keverve kb. 2 perc alatt addig főzzük-szárítjuk, amíg gombóccá összeáll, és elválik az edény falától.
A tésztát egy keverőtálba átöntjük, pár percet hűlni hagyjuk. Közben a tojásokat egy tálba felütjük, villával felverjük. Frissen őrölt borsot, esetleg kevés csilit vagy cayenne-i borsot adunk hozzá, és 1/3 részét a tésztához adjuk, eldolgozzuk, míg felveszi a tojást, majd további 2 részletben ugyanígy adjuk hozzá a maradék tojást, mindig jól elkeverve. Végül a reszelt sajtot is belekeverjük.
Habzsákba töltjük a tésztát, és sütőpapírral fedett tepsibe diónyi adagokat nyomunk egymástól távolabb, vizes ecsettel finoman lekenjük, megszórhatjuk reszelt sajttal, szezámmaggal ízlés szerint, és 220 fokos sütőben légkeverés mellett 15 perc alatt megsütjük.
Melegen, langyosan, hidegen is finom, magában is nagyon jól csúszik, de kínálhatunk mellé bármilyen mártogatóst, kencét is.
Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.
A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.
Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.
Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…
Forró, finom, folyós, ilyen a sült camembert, pirítóssal vagy friss kenyérrel mártogatva, tunkolva a legfinomabb. Egy kis salátával és egy pohár borral nem nagyon lehet überelni, pedig a legegyszerűbb elkészíteni.
A fehér nemes penésszel borított camembert a francia sajtok királya. Jó éretten amúgy magában, hidegen, kenyérrel is felséges, tökéletes borozáshoz, szendvicsbe, gyümölcsökkel, de a kevésbé érett és nem túl szofisztikált, jobb áron beszerezhető kisebb példányok sütőben megsütve igazán mennyeiek. Érdemes kicsit fűszerezni fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal, meglepő módon egy kis méz is nagyon izgalmas kontrasztot ad neki. De nem is annyira meglepő, hiszen mivel esszük hagyományosan a rántott camembert-t? Na ugye, édeskés lekvárral, szóval a méztől sem érdemes idegenkedni!
A krémesre sült olvadós, folyós, selymes sajt mellé nagyon izgalmas kontraszt egy kis ropogós kiegészítő, ami lehet mandula, dió vagy mogyoró, de a sokszor lenézett földimogyoró is iszonyatosan finom, főleg a sajttal együtt sütve, illatosra pörkölődve… Most a legegyszerűbb camembert és a legolcsóbb olajos mag került terítékre, és nagyon, de nagyon jók így párban pirítva – nem pirulhatnak!
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, kis hasábokra-pálcikákra vágjuk, majd a 4 camembert sajtba beleszurkáljuk. Mindegyiket 1-1 kis pitetálba tesszük, megszórjuk a kakukkfűvel, a rozmaringgal és a héjából kifejtett földimogyoróval, meglocsoljuk kevés olívaolajjal és mézzel, majd tepsire tesszük. Kenyérszeleteket vagy pitát teszünk mellé, és 200 fokos sütőbe toljuk 5 percre.
A sütőből kivéve azonnal tálaljuk, a pirított kenyérrel mártogatjuk ki a forró sajtot a tálkákból, de kínálhatunk mellé salátát, friss vagy aszalt gyümölcsöt is.
A tarama vagy taramosalata egy nagyon krémes, selymes mártogatós vagy szendvicskrém, amit leginkább előételként vagy sokféle falatkából álló úgynevezett közösségi étkezés, a meze alkalmával fogyasztanak, elsősorban Görögországban, de a töröknél is népszerű. Az alapja sózott vagy füstölt halikra, leggyakrabban tőkehal ikrájával készül, és klasszikusan pirítóssal, pitával tálalják.
A taramának két fő elkészítési módja van: vagy főtt, kihűlt krumplival, vagy vize vagy tejbe áztatott és alaposan kinyomkodott kenyérbéllel pépesítik, citrommal, olívaolajjal, gyakran fokhagymával vagy újhagymával ízesítik. Kellemesen savanykás, friss és fűszeres, a halikra szinte teljesen eltűnik benne, alig érezhetőek a szemcséi, és sokkal lágyabb az íze, mint a hozzá leginkább rokonítható kaviárnak.
Ez a különleges görög kence lehet fehér, sárgás vagy rózsaszínű is, attól függően, milyen hal ikráját használják hozzá, sajnos házilag nem nagyon elkészíthető, mert nehézkesen beszerezhető hozzá fő alapanyaga, de készen vásárolva vagy görög étteremben mindenesetre érdemes megkóstolni, ha valaki kedveli a halas finomságokat.
Belátható, hogy a gyorséttermek engednek az olcsóbb alapanyagoknak, így a tavaszinak mondott tekercsekbe sem túl fantáziadús töltelék kerül, főleg káposzta, hagyma és esetleg kis répa, és persze nem is frissen sülten kerülnek a tányérunkra, így nem is ropogósak. Ha otthon készítjük, akkor viszont fantasztikusan finom kis tésztatekercseket készíthetünk, ami partifalatnak vagy kicsit egzotikusabb vacsorának is tökéletes egy kis mártogatóssal és salátával.
A tavaszi tekercs lényege a rizspapír vagy rizstészta, amit egyszerűen csak meleg vízbe kell áztatni egy rövid időre, ez lesz a burok, ami nagyon ropogósra sül. A tölteléke sokféle lehet, gyakorlatilag bármilyen zöldség, húsféle vagy rák kerülhet bele, valamint egy kis üvegtészta vagy rizstészta, némi fokhagyma, gyömbér és szójaszósz. Igen, ettől valóban messze áll a kínai gyorsétkezdék tavaszi tekercse, de épp ezért érdemes adni egy esély ennek az egyszerű és gyors házi változatnak, amihez ma már szerencsére utánajárás nélkül is beszerezhetjük az ázsiai alapanyagokat bármelyik nagyobb szuperben-hiperben.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sárgarépát és az újhagymát megtisztítjuk, a répát lereszeljük, az újhagymát finomra vágjuk. Az üvegtésztát tálba tesszük, és forró vízzel leöntjük, 5 percet állni hagyjuk, majd leszűrjük.
A darált húst tálba tesszük, hozzáadjuk a reszelt répát, az újhagymát, a leszűrt üvegtésztát, hozzáreszeljük a gyömbért és a fokhagymát, végül a szójaszószt és a tojást is hozzáadjuk, és jól összedolgozzuk.
Egy nagyobb tányérba vagy tálba meleg vizet öntünk, és a rizstésztalapokat egyesével megmártjuk benne, addig, míg felpuhul, ez kb. fél perc, majd tiszta konyharuhára terítjük. Nagyobb kanálnyi tölteléket teszünk a felénk közelebb lévő részére, oldalt behajtjuk, és szorosan feltekerjük. A többi tésztával és töltelékkel ugyanígy járunk el.
Egy mélyebb serpenyőben olajat forrósítunk, és a tekercseket 4-5 perc alatt, minden oldalukon szép pirosra, ropogósra sütjük, szűrőkanállal kiemelve lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük.
Azon melegében tálaljuk, édes csiliszószt kínálva hozzá mártogatósnak.
A rántott karfiol tartárral tipikus vega menzakaja, de sokkal több is kihozható ebből a bundás zöldségből. A klasszikus panírozás helyett egy villámgyorsan kikeverhető sűrű és fűszeres palacsintatésztába mártva, előfőzés nélkül isteni finomságot készíthetünk, maceramentesen és gyorsan.
Remek előétel vagy falatka, ha fűszeres joghurtot kínálunk mellé, de salátával vagy rizskörettel kiegészítve gyors húsmentes főételnek is ideális. Nagy előnye még ennek a receptnek, hogy pikk-pakk megvan, bátran variálható mindenféle fűszerrel, ahogy a zöldség is lehet a karfiol helyett-mellett akár brokkoli, cukkini, sárgarépa, padlizsán vagy akár sütőtök is.
Hozzávalók:
A joghurtos mártogatóshoz:
Elkészítés: A karfiolt megtisztítjuk és kisebb rózsákra szedjük, a torzsa részének külső, fás részeit levágjuk, a belső, zsenge részt feldaraboljuk. Keverőtálba teszük, és meghintjük 1 evőkanál liszttel, összeforgatjuk, hogy a tészta majd könnyebben tapadjon rá.
A maradék lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, a római köményt, a gyömbért és a fokhagymaport, bőségesen sózzuk és borsozzuk, és alaposan összekeverjük. Hozzáöntjük a villával elhabart tojásokat, sűrű tésztává keverjük, ha szükséges, kevés vizet adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatészta sűrűséget kapjunk.
Egy mélyebb serpenyőben bő olajat felforrósítunk, a lisztes karfiolokat adagonként a tésztában megmártjuk, majd óvatosan a forró olajba tesszük, és szűrőkanállal időnként kicsit átforgatva 4-5 perc alatt szép pirosra sütjük, majd alaposan lecsöpögtetve szűrőkanállal kiemeljük, és konyhai papírtörlőre szedjük.
A mártogatóshoz a joghurtot tálkába tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját, sózzuk, borsozzuk, 2 evőkanál olívaolajjal és 1 csapott evőkanálnyi őrölt koriandermaggal kikeverjük.
A bundás karfiolt melegen kínáljuk a joghurtos szósszal – de langyosan, hidegen is finom.
Egy ideje elég sok hidegtálat gyártok, de a kaszinótojást és a sonkatekercset még nem tudtam megunni, mindig pár darabbal többet készítek a kívántnál, mert tutira elfogy. A franciasalátát viszont már nem bírnám megenni, pedig gyerekkoromban a két ünnep között mindig azon éltem. 🙂
Most a legegyszerűbb változatot mutatom meg, természetesen a variációk és az ízesítések száma végtelen. A recept pedig szilveszterre sokaknak jól jöhet!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 10 db-hoz:
A tetejére:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tojásokat keményre főzzük, meghámozzuk, kihűtjük. Hosszában félbevágjuk, a sárgájukat egy tálba kaparjuk. Hozzáadjuk a mustárt, a szétnyomkodott szardellát, az apróra vágott petrezselymet, a majonézt, sót és szép adag frissen őrölt borsot. Simára keverjük, nyomózsákba töltjük, és elosztjuk a tojássárgák helyén.
Forrás: Hajós Ágnes
Egy tálon elrendezzük a salátaleveleket és némi franciasalátát, töltött felükkel lefelé elrendezzük rajta a tojásokat.
A zselatint felforrósítjuk 3 evőkanál vízzel, addig kevergetjük, míg az összes szemcse feloldódik. A majonézt, a tejfölt és a sót simára keverjük a zselatinos vízzel, óvatosan kanállal elosztjuk a tojások tetején. Pár percre hűtőbe toljuk, míg megdermed, majd piros arannyal díszítjük a tetejét.
