A hollandok egyik kedvenc csemegéje az oliebollen, amit az ősz kezdetétől tél végéig készítenek, az utcán is sokfelé kapható kis papírtölcsérben, illata betölti a hűvösebb napok levegőjét, édes, almás, narancsos – mennyei. A lényege, hogy kanállal szaggatják a kisebb, falatnyi fánkokat, így a közepük is tökéletesen átsül, mire kívül aranybarnára pirul.
Sokkal egyszerűbb, mint a mi fánkunk, a tészta sokkal lágyabb, ezért nem is szívja magába az olajat, viszont lágysága okán csak kanállal formázható, esetleg egy kisebb fagyikanállal. Kipróbálható körtével is, illetve aki nem szereti a mazsolát, kiválthatja aprított aszalt áfonyával, de a reszelt narancshéjat nem érdemes elhagyni a tésztából, mert felséges illatot és ízt ad neki.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, és 10 percig hagyjuk pihenni.
Közben meghámozzuk az almát, kivágjuk a magházát, a húsát apróra kockázzuk. A narancsot alaposan megmossuk, a héját lereszeljük.
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáöntjük az élesztős-cukros tejet, hozzáadjuk a felütött és villával felvert tojást, egy csipet sót, és kézi habverővel összedolgozzuk. Hozzáadjuk az almát, a reszelt narancshéjat, a mazsolát és a kandírozott narancshéjat, összekeverjük, majd konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Egy serpenyőben 2,5-3 centi olajat felforrósítunk, 2 evőkanalat belemártunk, majd a tésztamasszából a kanállal egy jó diónyi darabot kiveszünk, a két kanállal nagyjából megformázzuk, és az olajba tesszük. Amikor kezd szépen pirulni, a golyókat megforgatjuk, és pár perc alatt megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Porcukorral meghintve még melegen tálaljuk.
A donut nem a lukassága, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandozó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is. Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatásnak, a donutnak is – a titka.
Hozzávalók:
A vaníliás mázhoz:
A csokis mázhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, és egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a porélesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, míg felfut. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, az olvasztott, de nem forró vajat és a vaníliakivonatot, kézi habverővel elkeverjük. Hozzáreszeljük a jól megmosott narancs héját, hozzáadjuk a sót és a liszt felét, és ezekkel is elkeverjük. A maradék lisztet is hozzáöntjük, és kézzel vagy egy fakanállal összedolgozzuk, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, a tálba visszatesszük, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztes kézzel lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, kilapogatjuk, és sodrófával 1 centi vékonyra nyújtjuk. Kb. 10 centis köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, kinyújtjuk, és ugyanígy kiszaggatjuk. A tetejüket egy pici liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk, és még 30 percet pihentetjük.
Olajat forrósítunk egy nagyobb edényben, fontos, hogy az olaj legalább 5 centi legyen, majd ha jó forró, egy kis tésztadarabbal ellenőrizzük, vagyis beeldobjuk, és ha azonnal pezseg az olaj a tészta körül, akkor kezdhetjük a sütést. Egyszerre nem túl sok fánkot téve az olajba oldalanként kb. 2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlőre helyezzük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Porcukorral, vaníliás cukorral meghintve vagy lekvárral már tálalható is, de ha szeretnénk mázazni, akkor a porcukorhoz adjuk a tejet és a vanília-kivonatot, illetve a kakaóport és a tejet, összekeverjük, majd bevonjuk a fánkok tetejét, színes cukorkával, csokireszelékkel, aprított csonthéjasokkal megszórjuk.
A légiesen könnyű fánk 1910-ben készült először, mégpedig a Párizs és Brest közötti távolsági kerékpárverseny alkalmából, formáját pedig a bicikli kereke ihlette. Hamar elterjedt, ma szinte mindegyik francia cukrászdában kapható nagyobb tortaváltozatban és kicsi, egyszemélyes sütemény formában is. Az eredeti desszertben pralinékrém és tejszínhab volt, de bármilyen krémmel tölthető, amit csak szeretünk.
Forrás: iStock
A zamatos és illatos málnát kiemelendő az alábbi receptben könnyed vaníliás tejszínhab csupán a töltelék a friss gyümölcs mellett, nyári desszertnek így éppen ideális. Nagyon mutatós és finom vendégváró, mivel bátran előkészíthető, tálalás előtt pedig már csak betölteni kell a fánkkoszorúkat.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: Az égetett tésztához a vizet és a vajat egy lábasba tesszük, felforraljuk, egy csipet sót és a lisztet hozzáadva alaposan elkeverjük, és addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 4 egész tojás.
A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire köröket nyomunk belőle. Meghintjük szeletelt mandulával, és 180 fokos sütőbe toljuk, nyitogatás nélkül kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.
A töltelékhez a jól behűtött tejszínt 1 evőkanál mascarponével közepes fokozaton elkezdjük verni, majd amikor már habosodik, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és kemény habbá verjük.
Tálalás előtt a kihűlt fánkkarikákat egy recés késsel félbevágjuk. A vaníliás tejszínt habzsákba töltjük, a tésztakarikákra nyomunk a habból, kirakjuk málnával, majd befedjük a fánkokat.
Porcukorral meghintve tálaljuk.
Forrás: iStock
A csodás finomság nemcsak a spanyolok, de a mexikóiak és az argentinok kedvence is. Míg Európában inkább sűrű csokiszószba mártogatják a cukorban meghempergetett kukacka-fánkokat, addig a távoli kontinensen dulce de lechével, vagyis tejkaramellával kedvelik, de egyébként bármilyen lekvár is nagyon jól passzol hozzá.
A klasszikus recept szerint tejjel, vajjal és tojással készülő égetett tészta az alapja, de most egy még ennél is egyszerűbb és olcsóbb változatot próbáltunk ki: víz, liszt, szódabikarbóna, egy pici olaj és forró víz keverékéből sült a churros, igazi villámgyors és pofonegyszerű, pénztárcabarát recept, könnyű, gyorsan megsül, ízlés szerint pedig nemcsak kristálycukorba, hanem fahéjas vagy vaníliás cukorban is megforgatható.Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – liszt, só, szódabikarbóna – egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olívaolajat és a forrásban lévő vizet, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal simára keverjük. A tésztának ragacsosnak kell lennie, esetleg még egy kevés vizet adhatunk hozzá.
Bő napraforgóolajat forrósítunk. A tésztát habzsákba tesszük, és csillagcsőrös fejjel 10–15 centi hosszú darabokat nyomunk a forró olajba, késsel vagy ollóval elcsippentjük. Egyszerre 5-6 fánkocskát érdemes sütni, hogy ne ragadjanak össze, 3-4 perc alatt szép világosra sülnek.
Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd kristálycukorban megforgatjuk, és ízlés szerint csoki- vagy karamellszósszal tálaljuk.
Hogy mi köze a képviselőknek a fánkokhoz? A legenda szerint az eredetileg falatnyi finomság honatyáink körében vált különösen kedveltté még az 1800-as évek végén, akik két parlamenti interpelláció között éhségük csillapítására – vagy vércukorszintük helyrebillentésére – az ülésteremből kiszöktek, és a legegyszerűbben bekapható kis süteménnyel ajándékozták meg magukat. Hogy igaz-e a sztori vagy sem, az szerencsére semmiben nem csökkenti ennek a vaníliakrémes, tejszínhabos csoda érdemeit.
A képviselőfánk alapja az úgynevezett égetett tészta ami víz, vaj, liszt és tojás keveréke, és sütés előtt tűzön kell összepirítani. Ezzel a tésztával készül a zseniális spanyol churros, amit olajban sütnek, vagy a franciák kedvence, az éclair fánk is, és jellegzetessége, hogy sülés közben felpuffad, belül csupa levegő lesz, és könnyen megtölthető mindenféle krémes finomsággal – akár édes, akár sós változatban.
Képviselőfánk
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A vaníliakrémhez:
Valamint:
Elkészítés: A vizet egy csipet sóval egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen elolvad. Hozzáadjuk a lisztet, és kézi habverővel addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 3 tojást.
A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire diónyi halmokat nyomunk egymástól távolabb. 180 fokos sütőbe toljuk, a sütő aljába egy jénaiba vagy tepsibe kétujjnyi vizet teszünk, és nyitogatás nélkül kb. 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.
Közben a vaníliakrémhez a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a belsejét kikaparjuk, és 4 dl tejjel feltesszük melegedni egy kis lábosban. A tojássárgákat a cukorral, a keményítővel és a maradék 1 dl tejjel kézi habverővel simára keverjük. A melegedő tejhez adjuk, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni, idpnként átkeverve, hogy ne bőrősödjön meg a teteje.
Tálalás előtt a jól behűtött habtejszínt elektromos habverővel felverjük, majd habzsákba tesszük. A kihűlt fánkokat félbevágjuk, vaníliakrémet kanalazunk bele, majd habot nyomunk rá, és befedjük a fánkkalapokkal.
Ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.
Nagyon egyszerűen elkészíthető finomság a túrófánk, ráadásul villámgyors is: az egész fánksütés az elejétől a végéig nem tart fél óránál tovább, és már falatozhatunk is. Amikor összegyúrjuk a tésztát, még úgy tűnhet, hogy sütés után egy nehéz, tömör fánkot kapunk majd, de ez egyáltalában nincs így. A tésztája sütés után pillekönnyű, és a bő olajban való sütés ellenére sem szívja magába az olajat.
A frissen kisült fánkokat ízlés szerint beleforgathatjuk például fahéjas vagy vaníliás porcukorba, de simán csak porcukorral megszórva is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sárgabaracklekvárt vagy bármilyen más lekvárt, akár csokiszószt is, mindegyikkel nagyon finom.
Túrófánk
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót tegyük egy tálba, majd villával kicsit nyomkodjuk össze, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a rumot, az egész tojásokat, majd kanállal keverjük össze. Ezután szitáljuk hozzá a sütőporral összekevert lisztet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Ha túl lágy lenne a tészta, akkor egy pici lisztet, ha túl kemény, akkor egy pici tejfölt keverjünk hozzá!
Ezután a tésztából formázzunk diónyi golyókat. Minden golyó előtt picit lisztezzük be a tenyerünket, úgy nem ragad rá a tészta.
Egy serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd forrósítsuk fel.
Amikor már kellőn felforrósodott az olaj, óvatosan helyezzük bele a tésztagolyókat, majd pár perc alatt süssük szép aranybarnára a fánkokat, sütés közben többször fordítsuk át, hogy szép egyenletesen süljön. Ezután szedjük ki a zsiradékból a megsült fánkokat, és helyezzük papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A kisült, még forró fánkot ízlés szerint beleforgathatjuk őrölt fahéjjal összekevert porcukorba is.
Tálaláskor a langyosra hűlt fánkot ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk.
Ennek a pillekönnyű, üreges kis fánkocskának természetesen története is van – ilyen névnél muszáj magyarázat az eredetre… A legenda szerint a francia Marmoutier apátságban épp a püspököt fogadták, a konyhán sürögtek-forogtak, lakomára készültek az apácák. A szentéletű Ágnes nagy igyekezetében és izgalmában épp akkor szellentette el magát, amikor a püspök a konyhába lépett, zavarában pedig beleejtette a kezében lévő tésztát a forró olajba. Így született meg a légiesen könnyű fánk, és innen származik a neve is. Több névváltozata is létezik amúgy, egy kis eufemizmussal apácasóhajnak (soupir de nonne) és szellőfánknak (beignet de vent) is hívják. 😉
Akárhogy is nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom, kiadós és egyszerű, ízlés szerint beforgathatjuk kristály- vagy porcukorba, vaníliás vagy fahéjas cukorba, kínálhatunk mellé lekvárt, csokiszószt, vagy akár Nutellát is…
Apácapuki – apró és ropogós fánkgolyók
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet és a vajat egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, tűzre tesszük. Amikor elolvadt a vaj és a cukor, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet, és addig keverjük, amíg a tészta elválik az edény falától. Levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk. Közben a tojásokat egy tálkába felütjük, villával elhabarjuk, és 3 részletben a masszához adjuk, közben simára mindig elkeverve.
Egy nagyobb edényben bő olajat hevítünk, és kanállal a forró olajba szaggatjuk a tésztát, de nyomózsákból is nyomhatjuk, ollóval vagy késsel kis falatnyi darabokat vágva. Szép pirosra sütjük, majd papírtörlőre kiszedjük, hogy a felesleges olajat felszívja.
Porcukorba, fahéjas vagy kakaós cukorba hempergetjük még melegen, és azonnal fogyaszthatjuk.
A bomba vagy bombolone (többes számban bomboloni) az olaszok fánkja, nevét golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. 🙂 Toscanában leggyakrabban töltve készítik, a profiterolhoz hasonlóan szinte bármi kerülhet bele utólag, habzsákkal töltve. Népszerű a vaníliakrémes és a nutellás változat, de sokszor a nyers tésztát dúsítják valamilyen finomsággal, bogyós gyümölcsökkel vagy éppen apróra vágott almával.
Az alábbiakban egy almás fánk következik, amit az alma mellett némi vanília tesz elképesztően illatossá és puhává. Bár a videóban olajban sül, és nagyon érdekes technikát is láthatunk az olajba helyezésre, hogy a fánkok tökéletes formája megmaradjon, de a recept szerint sütőben is megsüthetjük, mégpedig 180 fokon, légkeverés mellett, míg aranybarna nem lesz.
Almás fánk (Bomboloni alle mele)
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy kevés tejet, simára keverjük. A kétféle lisztet egy keverőtálba mérjük, a közepébe egy mélyedést formázunk, ide tesszük a tojásfehérjét, a puha vajat, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, valamint a tejjel elkevert élesztőt. Elkezdjük összedolgozni a tésztát, közben apránként és fokozatosan adjuk hozzá a lengyos tejet, míg sima tésztát kapunk. Elképzelhető, hogy nem kell mind, ez függhet a liszttől vagy hogy mekkora tojásnak a fehérjéjével dolgozunk.
A tésztát gombóccá formázzuk, és kelesztőtálban langyos helyen a duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és apró kockákra vágjuk.
A tésztát kicsit átgyúrjuk, majd az almát beledolgozzuk, és féltenyérnyi fánkokat formázunk, sütőpapírral bélelt tálcára vagy tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen még 20 percet kelesztjük.
Bő olajat melegítünk, közben egy ollóval felvágjuk a sütőpapírt úgy, hogy minden fánk egyedül üljön egy-egy papíron, és a papír segítségével tesszük az olajba a fánkokat, majd a papírt az olajból kiemeljük, és időnként megforgatva szép aranybarnára sütjük a fánkot. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd cukorral megszórva tálaljuk.
A Berliner vagy berlini fánk, ami Franciaországban boule de Berlin, Portugáliában bolas de Berlim (igen, m-mel a végén), Németországban pedig Berliner Pfannkuchen, a miénkhez nagyon hasonló könnyű és foszlós fánk, amit porcukorba vagy kristálycukorba forgatnak kisülés után még forrón, és megtöltik különféle krémekkel vagy lekvárokkal, ami lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.
De miért éppen Berlin?
Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, amit lekvárral töltött meg.
A töltött fánk manapság egyre népszerűbb street food és partidesszert, hiszen menet közben is falatozható úgy, hogy nem kell mártogatni, mert a tunkolnivaló a belsejében van, így minden falat tésztához jut egy kis édes-krémes finomság is, ha szisztematikusan körkörösen esszük a fánkot.
Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. A legjobb, ha kisebb, kétfalatnyi fánkokat sütünk, és többféle töltelékkel készítjük, így kellő töltelék jut minden falathoz, ráadásul – a kisebb méretnek köszönhetően – többféle ízben kóstolhatjuk a pihe-puha fánkokat.
A Berlinert töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a különféle lekvárokat, a Nutellát, a csoki- vagy vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.
Berliner – töltött fánk
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe 1 teáskanál cukrot teszünk, elkeverjük, belemorzsoljuk a friss élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk.
Közben a szoba-hőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de már csak langyos vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8-10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen, 1 órát kelni hagyjuk.
Amíg kel a tészta, előkészítjük a töltelékeket: a lekvárt kikeverjük egy kis rummal, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A töltelékeket habzsákba töltjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, diónyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk vizes kézzel.
Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a tésztagolyókat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6-8 perc alatt megsütjük, időnként kicsit megforgatva, hogy mindenhol egyenletesen süljön.
Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk.
Ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékekkel habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.
Azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.
Puha, hihetetlenül illatos, melengetően fűszeres a sütőtökös fánk, ami sütőben sütve olajat – vagy más zsiradékot – alig lát. Egyszerű kevert tészta az alapja, amit pürésített sült sütőtök gazdagít, tartást adva a tésztának – és persze illatot, aromát is. Ha van fánksütő tepsink, akkor igazán mutatós és egyenletes fánkokat kapunk, de ennek hiányában sima tepsire is nyomhatunk kis koszorúkat habzsákból.
Ízlés szerint kínálhatunk mellé dzsemet is, de önmagában is nagyon finom, egy pohár tejjel tökéletes uzsonna vagy reggeli, de akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is ideális – nem csak – farsangi finomság.
Sütőtökös fánk sütőben sütve
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a szerecsendiót egy keverőtálba tesszük, elvegytjük. A tojást, az olajat, a tejet, a vanília-kivonatot és a cukrot egy másik tálba kimérjük, kézi habverővel simára keverjük, majd a sütőtökpürét is hozzávegyítjük. A kettőt összeöntjük, és lazán összekeverjük, majd habzsákba töltjük, és olajjal kikent fánksütő formába nyomunk a masszából – vagy ennek hiányában sütőpapírral bélelt tepsibe kisebb köröket nyomunk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni, majd porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.
Hűvösebb időben gyakrabban kuckózunk otthon, és ilyenkor jólesik egy házias, otthonosságot árasztó kelt tésztát készíteni, például fánkot, ami uzsonnára vagy akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is tökéletes. Önmagában is isteni, klasszikusan némi lekvárral tálalva, de meg is tölthetjük, nem jár sok plusz munkával, de így még finomabb és izgalmasabb. Most illatos birsalmapüré került a belsejébe, mert ez a szezon egyik legaromásabb gyümölcse, de természetesen almával is készülhet, vagy akár vaníliás pudinggal, csokikrémmel is megtölthetjük, amire épp kedvünk kerekedik.
A fánkot klasszikusan olajban sütjük, de aki egészségesebb változatban készítené ezt az isteni kelt tésztás desszertet, sütőben is megsütheti, a receptben leírtaktól annyiban tér el a készítés menete, hogy a megkelt fánkokat kevés tejjel le kell kenni, és 180 fokon, légkeverés mellett kb. 20-22 perc alatt addig sütjük, míg aranybarna nem lesz. Kicsit más a végeredmény, de mindkettő nagyon finom!
Pillekönnyű fánk birsalmás töltelékkel
Hozzávalók kb. 15 fánkhoz:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a friss élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, ősszekeverjük, és 10 percre félretesszük, amíg az élesztő beindul. A lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük a sőval, hozzáadjuk a tojást, a reszelt citromhéjat és az olajat, majd a felfutott élesztőt, és elektromos robotgép dagasztó karjával ruganyos tésztává kidolgozzuk, majd a tálat tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 óra alatt kb. duplájára kelesztjük.
A töltelékhez a birseket megjámozzuk, kicsumázzuk, és kis kockára vágjuk, majd a cukorral, a fűszerekkel és a vízzel, fedő alatt, közepes hőfokon kb. 20 perc alatt puhára pároljuk, végül botmixerrel pépesítjük, és félretesszük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre kiborítjuk, kicsit átdolgozzuk, majd 1 centi vékonyra kinyújtjuk, és 7-8 centis fánkokat szaggatunk belőle lisztezett kiszúróformával vagy egy pohárral, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, újra kinyújtjuk, szaggatjuk. Konyharuhával lefedjük, és még 25-30 percet kelesztjük.
Egy edényben kb. 3 ujjnyi olajat forrósítunk, és a megkelt fánkokat óvatosan beletesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy legyen helyük, majd ha szép pirosra sültek, szűrőkanállal megfordítjuk, és ezt az oldalukat is aranyszínűre sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja.
A birsalmás pépet habzsákba töltjük, a fánkok oldalába késheggyel kis lyukat szúrunk, és megtöltjük a fűszeres birsalmás péppel. Porcukorral meghintjük, és azonnal tálaljuk.
A töltött fánk tésztája hasonló, mint a szalagos fánké, de egy kis furfanggal készül: finom karamellizált almával és fahéjas dióval van megtöltve. Kicsit időigényesebb, és nagyobb odafigyelést igényel, mivel a tölteléket is el kell készíteni, a tésztát pedig alaposan le kell nyomkodni, nehogy sütés közben szétnyíljon, és kiforduljon a töltelék, de aki fánksütésre adja a fejét, az úgyis rászánja az idejét, hiszen a kelt tészta nem a villámgyors desszertek műfaja…
Viszont a végeredmény olyan finom, hogy minden fáradozást megér. A fahéjas dió és a barna cukorral karamellizált alma különösen illatossá és puhává varázsolja a fánkot, és tulajdonképpen önmagában vagy egy kis porcukorral meghintve is tökéletes, de kínálhatunk persze hozzá finom, házi készítésű lekvárt is.
Almás-diós töltött fánk
Hozzávalók kb. 15 darab fánkhoz:
A tésztához:
Elkészítés: Az élesztőt langyos tejben futtassuk fel 1 teáskanál cukor hozzáadásával. A maradék cukrot öntsük keverőtálba, adjuk hozzá a tojássárgát, az olvasztott vajat, majd keverjük simára. Ezután öntsük, keverjük hozzá a felfuttatott élesztőt és a rumot, kanalazzuk rá a csipet sóval összekevert lisztet, majd robotgéppel dagasszuk meg a tésztát. (Természetesen kézzel is megdagaszthatjuk.)
Tegyük át egy lisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára a tésztát.
Közben készítsük elő a tölteléket.
Almás-diós töltelék
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát hámozzuk meg, távolítsuk el a magházat, majd vágjuk fel apróra a húsát.
Egy serpenyőben állandó keverés mellett olvasszuk fel a barna cukrot, majd adjuk hozzá a feldarabolt almát, szórjuk meg ízlés szerint őrölt fahéjjal, facsarjuk rá a citromlevet, majd öntsük rá a vizet, és pároljuk roppanósra. Ezután alaposan csepegtessük le, és hűtsük ki egészen.
A megkelt tésztát borítsuk ki lisztezett felületre, majd nyújtsuk ki vékonyra. A kinyújtott tésztának a felénél valamivel kisebb részén egy 6 cm-es szaggatóval jelöljük ki a fánkok helyét. Vigyázzunk, nehogy egészen átszúrjuk a tésztát! Minden kör közepére tegyünk 1 mokkáskanálnyi, csipet őrölt fahéjjal összekevert darált diót, majd arra pár darab karamellizált almát. Ezután az üresen maradt tésztát hajtsuk rá a megtöltött tésztára, és közvetlen a töltelek mellett alaposan nyomkodjuk le, nehogy sütés közben szétnyíljon a tészta. Amikor alaposan lenyomkodtuk a tésztát, szaggassuk ki a fánkokat. A visszamaradt tésztát gyúrjuk össze, és szintén töltsük meg, de kisüthetjük töltelék nélkül is.
Ezután takarjuk le egy konyharuhával, majd szobahőmérsékleten kelesszük 20 percig a megtöltött tésztát.
Egy serpenyőben hevítsünk kb. 5 dl olajat, majd amikor már elég forró, óvatosan helyezzük bele a fánkokat, takarjuk le egy fedővel, majd mérsékeljük a hőfokot, és süssük az alsó felét szép pirosra. Én üvegfedővel takarom le, így látom, mikor kell megfordítani. Amikor már szép pirosra sült az alsó fele, fordítsuk át a fánkokat, és fedő nélkül süssük tovább, majd szedjük ki papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja.
Tálalás előtt szórjuk meg porcukorral, majd ízlés szerint lekvárral kínáljuk.
