Írd be, mit keresel:

Hogy mi köze a képviselőknek a fánkokhoz? A legenda szerint az eredetileg falatnyi finomság honatyáink körében vált különösen kedveltté még az 1800-as évek végén, akik két parlamenti interpelláció között éhségük csillapítására – vagy vércukorszintük helyrebillentésére – az ülésteremből kiszöktek, és a legegyszerűbben bekapható kis süteménnyel ajándékozták meg magukat. Hogy igaz-e a sztori vagy sem, az szerencsére semmiben nem csökkenti ennek a vaníliakrémes, tejszínhabos csoda érdemeit.

A képviselőfánk alapja az úgynevezett égetett tészta ami víz, vaj, liszt és tojás keveréke, és sütés előtt tűzön kell összepirítani. Ezzel a tésztával készül a zseniális spanyol churros, amit olajban sütnek, vagy a franciák kedvence, az éclair fánk is, és jellegzetessége, hogy sülés közben felpuffad, belül csupa levegő lesz, és könnyen megtölthető mindenféle krémes finomsággal – akár édes, akár sós változatban.

Képviselőfánk

Hozzávalók:
Az égetett tésztához:

  • 2,5 dl víz
  • 10 dkg vaj
  • 15 dkg liszt
  • 3 tojás
  • csipet só

A vaníliakrémhez:

  • 5 dl tej
  • 1/2 rúd vanília
  • 3 tojássárga
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 evőkanál étkezési keményítő

Valamint:

  • 2 dl habtejszín

Elkészítés: A vizet egy csipet sóval egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen elolvad. Hozzáadjuk a lisztet, és kézi habverővel addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 3 tojást.

A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire diónyi halmokat nyomunk egymástól távolabb. 180 fokos sütőbe toljuk, a sütő aljába egy jénaiba vagy tepsibe kétujjnyi vizet teszünk, és nyitogatás nélkül kb. 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.

Közben a vaníliakrémhez a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a belsejét kikaparjuk, és 4 dl tejjel feltesszük melegedni egy kis lábosban. A tojássárgákat a cukorral, a keményítővel és a maradék 1 dl tejjel kézi habverővel simára keverjük. A melegedő tejhez adjuk, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni, idpnként átkeverve, hogy ne bőrősödjön meg a teteje.

Tálalás előtt a jól behűtött habtejszínt elektromos habverővel felverjük, majd habzsákba tesszük. A kihűlt fánkokat félbevágjuk, vaníliakrémet kanalazunk bele, majd habot nyomunk rá, és befedjük a fánkkalapokkal.

Ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.

Nagyon egyszerűen elkészíthető finomság a túrófánk, ráadásul villámgyors is: az egész fánksütés az elejétől a végéig nem tart fél óránál tovább, és már falatozhatunk is. Amikor összegyúrjuk a tésztát, még úgy tűnhet, hogy sütés után egy nehéz, tömör fánkot kapunk majd, de ez egyáltalában nincs így. A tésztája sütés után pillekönnyű, és a bő olajban való sütés ellenére sem szívja magába az olajat. 

Forrás:
Kard Éva

A frissen kisült fánkokat ízlés szerint beleforgathatjuk például fahéjas vagy vaníliás porcukorba, de simán csak porcukorral megszórva is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sárgabaracklekvárt vagy bármilyen más lekvárt, akár csokiszószt is, mindegyikkel nagyon finom.

Forrás:
Kard Éva

Túrófánk

Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 25 dkg liszt
  • 2 db tojás
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • reszelt citromhéj
  • csipet só
  • 1 evőkanál rum
  • kb. 5 dl olaj a sütéshez

Elkészítés: A túrót tegyük egy tálba, majd villával kicsit nyomkodjuk össze, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, a vaníliás cukrot, egy csipet sót, a rumot, az egész tojásokat, majd kanállal keverjük össze. Ezután szitáljuk hozzá a sütőporral összekevert lisztet, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Ha túl lágy lenne a tészta, akkor egy pici lisztet, ha túl kemény, akkor egy pici tejfölt keverjünk hozzá!

Ezután a tésztából formázzunk diónyi golyókat. Minden golyó előtt picit lisztezzük be a tenyerünket, úgy nem ragad rá a tészta.

Egy serpenyőbe öntsük bele az olajat, majd forrósítsuk fel.

Amikor már kellőn felforrósodott az olaj, óvatosan helyezzük bele a tésztagolyókat, majd pár perc alatt süssük szép aranybarnára a fánkokat, sütés közben többször fordítsuk át, hogy szép egyenletesen süljön. Ezután szedjük ki a zsiradékból a megsült fánkokat, és helyezzük papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.

A kisült, még forró fánkot ízlés szerint beleforgathatjuk őrölt fahéjjal összekevert porcukorba is.

Tálaláskor a langyosra hűlt fánkot ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk.

Forrás:
Kard Éva

Ennek a pillekönnyű, üreges kis fánkocskának természetesen története is van – ilyen névnél muszáj magyarázat az eredetre… A legenda szerint a francia Marmoutier apátságban épp a püspököt fogadták, a konyhán sürögtek-forogtak, lakomára készültek az apácák. A szentéletű Ágnes nagy igyekezetében és izgalmában épp akkor szellentette el magát, amikor a püspök a konyhába lépett, zavarában pedig beleejtette a kezében lévő tésztát a forró olajba. Így született meg a légiesen könnyű fánk, és innen származik a neve is. Több névváltozata is létezik amúgy, egy kis eufemizmussal apácasóhajnak (soupir de nonne) és szellőfánknak (beignet de vent) is hívják. 😉

Akárhogy is nevezzük, a lényeg, hogy nagyon finom, kiadós és egyszerű, ízlés szerint beforgathatjuk kristály- vagy porcukorba, vaníliás vagy fahéjas cukorba, kínálhatunk mellé lekvárt, csokiszószt, vagy akár Nutellát is…

Apácapuki – apró és ropogós fánkgolyók

Hozzávalók:

  • 15 dkg liszt
  • 2,5 dl tej
  • 5 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
  • csipet só
  • 3 tojás
  • olaj a sütéshez

Elkészítés: A tejet és a vajat egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, tűzre tesszük. Amikor elolvadt a vaj és a cukor, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet, és addig keverjük, amíg a tészta elválik az edény falától. Levesszük a tűzről, és kicsit hűlni hagyjuk. Közben a tojásokat egy tálkába felütjük, villával elhabarjuk, és 3 részletben a masszához adjuk, közben simára mindig elkeverve.

Egy nagyobb edényben bő olajat hevítünk, és kanállal a forró olajba szaggatjuk a tésztát, de nyomózsákból is nyomhatjuk, ollóval vagy késsel kis falatnyi darabokat vágva. Szép pirosra sütjük, majd papírtörlőre kiszedjük, hogy a felesleges olajat felszívja.

Porcukorba, fahéjas vagy kakaós cukorba hempergetjük még melegen, és azonnal fogyaszthatjuk.

A bomba vagy bombolone (többes számban bomboloni) az olaszok fánkja, nevét golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. 🙂 Toscanában leggyakrabban töltve készítik, a profiterolhoz hasonlóan szinte bármi kerülhet bele utólag, habzsákkal töltve. Népszerű a vaníliakrémes és a nutellás változat, de sokszor a nyers tésztát dúsítják valamilyen finomsággal, bogyós gyümölcsökkel vagy éppen apróra vágott almával.

Az alábbiakban egy almás fánk következik, amit az alma mellett némi vanília tesz elképesztően illatossá és puhává. Bár a videóban olajban sül, és nagyon érdekes technikát is láthatunk az olajba helyezésre, hogy a fánkok tökéletes formája megmaradjon, de a recept szerint sütőben is megsüthetjük, mégpedig 180 fokon, légkeverés mellett, míg aranybarna nem lesz.

Objektum doboz

Almás fánk (Bomboloni alle mele)

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg rétesliszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 2 dl langyos tej
  • 10 dkg cukor
  • 1 rúd vanília
  • 2 tojásfehérje
  • 6 dkg vaj
  • 2-3 alma 

Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy kevés tejet, simára keverjük. A kétféle lisztet egy keverőtálba mérjük, a közepébe egy mélyedést formázunk, ide tesszük a tojásfehérjét, a puha vajat, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, valamint a tejjel elkevert élesztőt. Elkezdjük összedolgozni a tésztát, közben apránként és fokozatosan adjuk hozzá a lengyos tejet, míg sima tésztát kapunk. Elképzelhető, hogy nem kell mind, ez függhet a liszttől vagy hogy mekkora tojásnak a fehérjéjével dolgozunk.

A tésztát gombóccá formázzuk, és kelesztőtálban langyos helyen a duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.

Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és apró kockákra vágjuk. 

A tésztát kicsit átgyúrjuk, majd az almát beledolgozzuk, és féltenyérnyi fánkokat formázunk, sütőpapírral bélelt tálcára vagy tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen még 20 percet kelesztjük.

Bő olajat melegítünk, közben egy ollóval felvágjuk a sütőpapírt úgy, hogy minden fánk egyedül üljön egy-egy papíron, és a papír segítségével tesszük az olajba a fánkokat, majd a papírt az olajból kiemeljük, és időnként megforgatva szép aranybarnára sütjük a fánkot. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd cukorral megszórva tálaljuk.

A Berliner vagy berlini fánk, ami Franciaországban boule de Berlin, Portugáliában bolas de Berlim (igen, m-mel a végén), Németországban pedig Berliner Pfannkuchen, a miénkhez nagyon hasonló könnyű és foszlós fánk, amit porcukorba vagy kristálycukorba forgatnak kisülés után még forrón, és megtöltik különféle krémekkel vagy lekvárokkal, ami lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.

De miért éppen Berlin? 

Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, amit lekvárral töltött meg. 

A töltött fánk manapság egyre népszerűbb street food és partidesszert, hiszen menet közben is falatozható úgy, hogy nem kell mártogatni, mert a tunkolnivaló a belsejében van, így minden falat tésztához jut egy kis édes-krémes finomság is, ha szisztematikusan körkörösen esszük a fánkot.

Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. A legjobb, ha kisebb, kétfalatnyi fánkokat sütünk, és többféle töltelékkel készítjük, így kellő töltelék jut minden falathoz, ráadásul – a kisebb méretnek köszönhetően – többféle ízben kóstolhatjuk a pihe-puha fánkokat.

A Berlinert töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a különféle lekvárokat, a Nutellát, a csoki- vagy vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.

Berliner – töltött fánk

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 2,5 dkg friss élesztő
  • 4 dl tej
  • 1 teáskanál cukor
  • 2,5 dkg porcukor
  • 5 dkg vaj
  • 4 tojássárga
  • 0,5 dl rum
  • olaj a sütéshez

A töltelékhez:

  • folyékony lekvár, olvasztott csokoládé, Nutella, hígabb puding ízlés szerint

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe 1 teáskanál cukrot teszünk, elkeverjük, belemorzsoljuk a friss élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk. 

Közben a szoba-hőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de már csak langyos vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8-10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen, 1 órát kelni hagyjuk.

Amíg kel a tészta, előkészítjük a töltelékeket: a lekvárt kikeverjük egy kis rummal, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A töltelékeket habzsákba töltjük.

A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, diónyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk vizes kézzel.

Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a tésztagolyókat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6-8 perc alatt megsütjük, időnként kicsit megforgatva, hogy mindenhol egyenletesen süljön.

Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd kristálycukorba forgatjuk.

Ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékekkel habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.

Azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.

Puha, hihetetlenül illatos, melengetően fűszeres a sütőtökös fánk, ami sütőben sütve olajat – vagy más zsiradékot – alig lát. Egyszerű kevert tészta az alapja, amit pürésített sült sütőtök gazdagít, tartást adva a tésztának – és persze illatot, aromát is. Ha van fánksütő tepsink, akkor igazán mutatós és egyenletes fánkokat kapunk, de ennek hiányában sima tepsire is nyomhatunk kis koszorúkat habzsákból.

Ízlés szerint kínálhatunk mellé dzsemet is, de önmagában is nagyon finom, egy pohár tejjel tökéletes uzsonna vagy reggeli, de akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is ideális – nem csak – farsangi finomság.

Sütőtökös fánk sütőben sütve

Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • 1/2 kávéskanál reszelt szerecsendió
  • 1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 7 dkg cukor
  • 1 tojás
  • 5 cl olaj
  • 1,5 dl tej
  • 20 dkg sütőtökpüré

Elkészítés: A lisztet, a sütőport, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a szerecsendiót egy keverőtálba tesszük, elvegytjük. A tojást, az olajat, a tejet, a vanília-kivonatot és a cukrot egy másik tálba kimérjük, kézi habverővel simára keverjük, majd a sütőtökpürét is hozzávegyítjük. A kettőt összeöntjük, és lazán összekeverjük, majd habzsákba töltjük, és olajjal kikent fánksütő formába nyomunk a masszából – vagy ennek hiányában sütőpapírral bélelt tepsibe kisebb köröket nyomunk. 

180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kicsit hűlni, majd porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Hűvösebb időben gyakrabban kuckózunk otthon, és ilyenkor jólesik egy házias, otthonosságot árasztó kelt tésztát készíteni, például fánkot, ami uzsonnára vagy akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is tökéletes. Önmagában is isteni, klasszikusan némi lekvárral tálalva, de meg is tölthetjük, nem jár sok plusz munkával, de így még finomabb és izgalmasabb. Most illatos birsalmapüré került a belsejébe, mert ez a szezon egyik legaromásabb gyümölcse, de természetesen almával is készülhet, vagy akár vaníliás pudinggal, csokikrémmel is megtölthetjük, amire épp kedvünk kerekedik.

A fánkot klasszikusan olajban sütjük, de aki egészségesebb változatban készítené ezt az isteni kelt tésztás desszertet, sütőben is megsütheti, a receptben leírtaktól annyiban tér el a készítés menete, hogy a megkelt fánkokat kevés tejjel le kell kenni, és 180 fokon, légkeverés mellett kb. 20-22 perc alatt addig sütjük, míg aranybarna nem lesz. Kicsit más a végeredmény, de mindkettő nagyon finom!

Pillekönnyű fánk birsalmás töltelékkel

Hozzávalók kb. 15 fánkhoz:

  • 35 dkg liszt
  • 2 dkg friss élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 dl langyos tej
  • 3 evőkanál olaj
  • 1 tojás
  • kevés reszelt citromhéj
  • csipet só
  • olaj a sütéshez
  • porcukor a tálaláshoz

A töltelékhez:

  • 2 nagyobb birsalma
  • 4-5 evőkanál cukor
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • csipetnyi őrölt szegfűszeg
  • kevés reszelt szerecsendió
  • 1 dl víz

Elkészítés: A tésztához a friss élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, ősszekeverjük, és 10 percre félretesszük, amíg az élesztő beindul. A lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük a sőval, hozzáadjuk a tojást, a reszelt citromhéjat és az olajat, majd a felfutott élesztőt, és elektromos robotgép dagasztó karjával ruganyos tésztává kidolgozzuk, majd a tálat tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 óra alatt kb. duplájára kelesztjük.

A töltelékhez a birseket megjámozzuk, kicsumázzuk, és kis kockára vágjuk, majd a cukorral, a fűszerekkel és a vízzel, fedő alatt, közepes hőfokon kb. 20 perc alatt puhára pároljuk, végül botmixerrel pépesítjük, és félretesszük.

A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre kiborítjuk, kicsit átdolgozzuk, majd 1 centi vékonyra kinyújtjuk, és 7-8 centis fánkokat szaggatunk belőle lisztezett kiszúróformával vagy egy pohárral, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, újra kinyújtjuk, szaggatjuk. Konyharuhával lefedjük, és még 25-30 percet kelesztjük.

Egy edényben kb. 3 ujjnyi olajat forrósítunk, és a megkelt fánkokat óvatosan beletesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy legyen helyük, majd ha szép pirosra sültek, szűrőkanállal megfordítjuk, és ezt az oldalukat is aranyszínűre sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja.

A birsalmás pépet habzsákba töltjük, a fánkok oldalába késheggyel kis lyukat szúrunk, és megtöltjük a fűszeres birsalmás péppel. Porcukorral meghintjük, és azonnal tálaljuk.

A töltött fánk tésztája hasonló, mint a szalagos fánké, de egy kis furfanggal készül: finom karamellizált almával és fahéjas dióval van megtöltve. Kicsit időigényesebb, és nagyobb odafigyelést igényel, mivel a tölteléket is el kell készíteni, a tésztát pedig alaposan le kell nyomkodni, nehogy sütés közben szétnyíljon, és kiforduljon a töltelék, de aki fánksütésre adja a fejét, az úgyis rászánja az idejét, hiszen a kelt tészta nem a villámgyors desszertek műfaja… 

Viszont a végeredmény olyan finom, hogy minden fáradozást megér. A fahéjas dió és a barna cukorral karamellizált alma különösen illatossá és puhává varázsolja a fánkot, és tulajdonképpen önmagában vagy egy kis porcukorral meghintve is tökéletes, de kínálhatunk persze hozzá finom, házi készítésű lekvárt is. 

Forrás:
Kard Éva

Almás-diós töltött fánk

Hozzávalók kb. 15 darab fánkhoz:
A tésztához:

  • 25 dkg liszt
  • 1,5 dl tej
  • 2,5 dkg porcukor
  • 1,5 dkg élesztő
  • 2 db tojássárgája
  • csipet só
  • 2 dkg olvasztott vaj
  • 0,5 dl rum

Elkészítés: Az élesztőt langyos tejben futtassuk fel 1 teáskanál cukor hozzáadásával. A maradék cukrot öntsük keverőtálba, adjuk hozzá a tojássárgát, az olvasztott vajat, majd keverjük simára. Ezután öntsük, keverjük hozzá a felfuttatott élesztőt és a rumot, kanalazzuk rá a csipet sóval összekevert lisztet, majd robotgéppel dagasszuk meg a tésztát. (Természetesen kézzel is megdagaszthatjuk.)

Tegyük át egy lisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára a tésztát.

Forrás:
Kard Éva

Közben készítsük elő a tölteléket.

Almás-diós töltelék

Hozzávalók:

  • 1 nagy alma
  • 2 evőkanál barna cukor
  • 0,5 dl víz
  • 1/2 citrom leve
  • 2-3 evőkanál darált dió
  • 1 kávéskanál fahéj

Elkészítés: Az almát hámozzuk meg, távolítsuk el a magházat, majd vágjuk fel apróra a húsát.

Egy serpenyőben állandó keverés mellett olvasszuk fel a barna cukrot, majd adjuk hozzá a feldarabolt almát, szórjuk meg ízlés szerint őrölt fahéjjal, facsarjuk rá a citromlevet, majd öntsük rá a vizet, és pároljuk roppanósra. Ezután alaposan csepegtessük le, és hűtsük ki egészen.

A megkelt tésztát borítsuk ki lisztezett felületre, majd nyújtsuk ki vékonyra. A kinyújtott tésztának a felénél valamivel kisebb részén egy 6 cm-es szaggatóval jelöljük ki a fánkok helyét. Vigyázzunk, nehogy egészen átszúrjuk a tésztát! Minden kör közepére tegyünk 1 mokkáskanálnyi, csipet őrölt fahéjjal összekevert darált diót, majd arra pár darab karamellizált almát. Ezután az üresen maradt tésztát hajtsuk rá a megtöltött tésztára, és közvetlen a töltelek mellett alaposan nyomkodjuk le, nehogy sütés közben szétnyíljon a tészta. Amikor alaposan lenyomkodtuk a tésztát, szaggassuk ki a fánkokat. A visszamaradt tésztát gyúrjuk össze, és szintén töltsük meg, de kisüthetjük töltelék nélkül is.

Ezután takarjuk le egy konyharuhával, majd szobahőmérsékleten kelesszük 20 percig a megtöltött tésztát.

Egy serpenyőben hevítsünk kb. 5 dl olajat, majd amikor már elég forró, óvatosan helyezzük bele a fánkokat, takarjuk le egy fedővel, majd mérsékeljük a hőfokot, és süssük az alsó felét szép pirosra. Én üvegfedővel takarom le, így látom, mikor kell megfordítani. Amikor már szép pirosra sült az alsó fele, fordítsuk át a fánkokat, és fedő nélkül süssük tovább, majd szedjük ki papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja.

Tálalás előtt szórjuk meg porcukorral, majd ízlés szerint lekvárral kínáljuk.

Forrás:
Kard Éva

 

Az olasz konyhának rengeteg finom fogást és desszertet köszönhetünk, Szicíliából viszont nehezebben érkeznek el hozzánk a kiváló helyi jellegzetességek. Ilyen a cannolo, vagyis többes számban cannoli is, ami tulajdonképpen egy habroló, a szó maga csövet jelent. A tésztája egy nagyon izgalmas, olajban sütött omlós tészta, a tölteléke pedig tejszínnel selymesített ricotta, többnyire kandírozott gyümölccel gazdagítva, de gyakori a darabolt pisztáciával vagy aprított csokival összeforgatott töltelék is. 

Eredetileg farsangi sütemény volt, de annyira népszerű lett, hogy ma már egész évben kapható, és terjed Olaszország-szerte.

Fontos tudni, hogy a krémtől felpuhul a tészta, ami egy teljesen természetes folyamat, így aki jó ropogósan szereti, az csak közvetlenül fogyasztás előtt töltse meg a szivarkákat. A kisütött és kihűlt tészta akár egy hétig is eltartható zárt dobozban, így tulajdonképpen egy jól előkészíthető desszertről van szó.

Cannoli tejszínes ricottakrémmel

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg cukor
  • 2 tojás
  • 1/2 dl Marsala (édes desszertbor)
  • csipet só
  • olaj a sütéshez

A töltelékhez:

  • 25 dkg ricotta
  • 10 dkg cukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1,5 dl tejszín
  • kandírozott citrushéj
  • reszelt vagy aprított csokoládé

Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a puha vajat, a cukrot, a tojásokat és a desszertbort, összedolgozzuk, és egy órát pihentetjük a hűtőben.

Közben elkészíthetjük a tölteléket: a ricottát a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt narancshéjjal alaposan kikeverjük. A tejszínt habbá verjük, majd a ricottával összeforgatjuk.

A pihentetett tésztát lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtjuk, majd akkora négyzetekre vágjuk, hogy körbeérje a fém habrolócsöveket, finoman rányomkodjuk. 

Bőséges olajat melegítünk, ha kellően forró, akkor beletesszük az előkészített csöveket, és szép pirosra sütjük. Szűrőkanállal papírtörlőre szedjük, ha kissé hűltek, akkor kinyomjuk belőlük a fémformákat.

A ricottakrémet habzsákba kanalazzuk, és megtöltjük a kihűlt tésztaszivarkákat. Ízlés szerint kandírozott citrushéjjal vagy csokiforgáccsal megszórjuk.

A vappu, vagyis a mi farsangunknak megfeleltethető, pogány gyökerekkel bíró ünnep náluk nem februárban, hanem április utolsó és május első napján van. Gondolhatjuk, mennyire örülnek akkor már a melegedő időnek és a világosodó napoknak! Jelmezbe öltöznek, kiözönlenek az utcákra, ellepik a közös tereket, és hagyományosan mézsört isznak – nem keveset! – és mini cukros fánkokat esznek.

A vappu-fánk kelt tésztából készül, falatnyi kis golyóbis, amit sülés után kristálycukorba forgatnak, ami kellemesen ropog a fog alatt, amint beleharapunk. Különlegessége, hogy nem kevés kardamomot is tesznek bele, mint sok skandináv desszertbe, amitől elképesztően illatos és ellenálhatatlan lesz.

Vappu-fánk

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 5 dkg cukor
  • 2,5 dl tej
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1 tojás
  • 5-6 egész kardamom
  • 5 dkg olvasztott vaj

Valamint:

  • olaj a sütéshez
  • kristálycukor

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadunk 1 evőkanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.

A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadunk egy csipet sót és a maradék cukrot. A kardamomokat kés élével megroppantjuk, a magokat kiszedegetjük belőle, mozsárban összetörjük, majd a liszthez adjuk. A tojást is beletesszük, hozzáadjuk az olvasztott vajat és a felfutott élesztős tejet, és konyhai robotgép dagasztós karjával sima tésztává dolgozzuk. Gombóccá formázzuk, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt megkelesztjük.

A tésztát kicsit átdolgozzuk, majd lisztes kézzel diónyi darabokat csippentünk belőle, golyóvá formázzuk, és lisztezett munkafelületen addig pihentetjük, míg végzünk a golyókkal.

Bő olajat melegítünk egy mélyebb serpenyőben, és a fánkgolyókat szép aranybarnára sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük, és kristálycukorban megforgatjuk.

Még melegében, frissen tálaljuk.

Míg a könnyű, kelt tésztájú fánkot a franciák a németeknek tulajdonítják, és boule de Berlin, vagyis berlini golyónak hívják – történet és recept itt -, addig a ropogós, sütőpor és élesztő nélkül készülő illatos bugne (ejtsd: bünny) a sajátjuk, amire irodalmi bizonyítékuk is van, ezt a fánkfélét ugyanis Francois Rabelais Pantagruel című művében már 1532-ben említi, mint klasszikus és tipikus lyoni fogást. És bár sokáig elsősorban Lyon környékén és a dél-keleti régióban volt népszerű, mára már mindenhol sütik és kedvelik, elsősorban karnevál, fagyis farsang idején.

A bugne nagyon hasonlít a mi csörögénkre, de ebbe még sütőpor sem kerül, ellenben egy kis reszelt citrushéj és narancsvirágvíz igen, amitől nagyon illatos lesz a tésztája. Ízlés szerint variálható a fűszerezés, készülhet vaníliával, fahéjjal, citrom- vagy narancshéjjal, ha pedig nincs narancsvirágvizünk, akkor rummal is nagyon finom!

Bugne – ropogós francia farsangi fánk

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 3 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 5 dkg lágy vaj
  • 1/2 narancs reszelt héja
  • 1 teáskanál narancsvirágvíz vagy rum
  • csipet só
  • olaj a sütéshez
  • porcukor a tálaláshoz

Elkészítés: A lisztet tálba tesszük, a közepébe egy mélyedést formálunk, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot, a lágy vajat, a narancs reszelt héját, a narancsvirágvizet vagy rumot, valamint egy csipet sót, és kézzel lágy tésztává összedolgozzuk. Letakarva 30 percre a hűtőbe tesszük.

A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen 5 mm vékonyra nyújtjuk, és egy derelyevágó segítségével csíkokra, majd rombuszokra vágjuk, a formák közepét pedig bevágjuk.

Bő olajat forrósítunk, majd a lapos fánkokat szép pirosra sütjük mindkét oldalukon, szűrőkanállal kiemelve lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.

Ízlés szerint porcukorral meghintve vagy lekvárral tálaljuk, melegen és hidegen is finom.

Itt a farsangi időszak, és ez a fánk szezonja is, és ha máskor nem is, ilyenkor mindenki megsüti legalább egyszer-kétszer ezt az isteni kelt tésztát. A jól bevált szalagos fánk mellett érdemes mindig valami újdonságot is kipróbálni, és ez a csavart változat biztos sikerre számíthat. Egyszerű, robotgép sem kell hozzá, nagyon könnyen formázható a tészta, és a hosszúkás formájának köszönhetően jóval kevesebb olaj kell a sütéséhez, mint a klasszikus gömbölyded fánkoknál.

A jó fánknak annyi a trükkje, hogy hagyjunk a tésztának elég időt a kelésre, és jó meleg, de ne túl forró olajban süssük, majd szűrőkanálban alaposan csepegtessük le, így egyáltalán nem nehéz, hanem belül levegős, kívül finoman ropogós állagot kapunk, ha pedig még egy illatos fahéjas-kristálycukros borkot is kap, akkor lesz extrán finom és ropogós!

Csavart fánk

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 4 dkg olvasztott vaj
  • 4 dkg cukor
  • 1,2 dl tej
  • 1 tojás
  • 2 dkg friss élesztő
  • csipet só
  • olaj a sütéshez
  • 3 evőkanál cukor + 1 kávéskanál őrölt fahéj keveréke a beforgatáshoz

Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet, majd a tűzről levéve a cukrot és az elmorzsolt élesztőt is hozzáadjuk. 10 percet pihentetjük, majd a tojást is hozzáütjük, kézi habverővel simára keverjük. A lisztet keverőtálba tesszük a csipet sóval, elvegyítjük, aközepébe egy lukat formázunk, ide öntjük a tejes keveréket. Fakanállal elkezdjük összedolgozni, majd kézzel folytatjuk, és ruganyos tésztává gyúrjuk 2-3 perc alatt, majd lefedve, langyos helyen 1 órát hagyjuk kelni.

Ezután kicsit átdolgozzuk, kinyomkodva belőle a levegőt, majd ugyanígy még 30 percet kelni hagyjuk.

A duplán kelesztett tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átnyomkodjuk, majd 16 egyenló darabba vágjuk – először 4-be, majd mindegyik darabot 4 egyenlő részre osztjuk, kézzel kisodorjuk, majd félbehajtjuk, többször megtekerjük, a végeket lenyomkodjuk. Sütőpapírra téve, tiszta konyharuhával letakarva még 30 percet hagyjuk kelni.

Egy nagyobb felületű edényben kétujjnyi olajat melegítünk, majd a csavart fánkokat oldalanként 5-6 perc alatt szép aranybarnára sütjük, egy szűrőkanállal kiemelve jól lecsöpögtejük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy ez a felesleges zsiradékot felszívja.

Egy nagyobb zacskóba 3 ebőkanál cukrot és 1 kávéskanál őrölt fahéjat szórunk, beletesszük a kisült, még forró csavart fánkokat, a száját összefogjuk, és alaposan összerázzuk, hogy mindenhol bevonja az illatos és ropogós réteg.

Azon melegében tálaljuk – ízlés szerint olvasztott csokit, mogyorókrémet, lekvárt kínálva mellé.