Nem a villámgyors kategória, de nem is nehéz elkészíteni ezt a nagyon krémes finomságot, rá kell szánni egy kis időt. Az eredmény viszont kárpótol a befektetett munkáért: krémes, habos, könnyű és elegáns süti a végeredmény.
Az éclair (ejtsd: ékler) az olasz profiterol közeli rokona: de míg Olaszországban golyó formát kapnak a fánkot, addig a franciák hosszú csíknak, mindkettőbe kerül töltelék – és a tetejére is öntet. Most csupa csokis változatban készült, francia módon, és mindenkinek ajánljuk, mert ellenállhatatlanul finom!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
A tésztához:
Valamint:
Elkészítés: A töltelékhez 4 dl tejet a kakaóporral és a cukorral egy kisebb lábasba tesszük, kézi habverővel összekeverjük, tűzre tesszük. Közben a maradék 1 dl tejet az étkezési keményítővel simára keverjük, hozzáadjuk a vaníliát, majd a kakaós-cukros tejhez adjuk, és folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, addig keverjük, amíg a vaj teljesen felolvad és elkeveredik, kicsit hűlni hagyjuk, majd frissen tartó fóliát teszünk rá úgy, hogy a felületére nyomkodjuk, így nem bőrösödik be, majd ha langyosra hűlt, a hűtőben pihentetjük legalább 2 órát.
A tésztához a vizet, a felkockázott vajat, a cukrot és egy csipetnyit sót egy lábasba tesszük, felforrósítjuk és elkeverjük, majd a lisztet hozzáadva folyamatosan addig keverjük, amíg masszává összeáll, és elválik az edény falától. A tűzről levéve kicsit hűlni hagyjuk, majd egyesével hozzákeverjük a tojásokat, kézi vagy elektromos habverővel mindig simára keverve. A tésztát habzsákba töltjük, és csillagcsőrös kinyomóval sütőpapíros tesire 6-8 centis rudakat nyomunk egymástól távolabb.
190 fokos sütőbe toljuk, és kb. 20-25 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett krémet elektromos habverővel 3-4 perc alatt krémesre keverjük, majd habzsákba töltjük. A Az üregesre sült tésztarudakba hegyes késsel lukat fúrunk, majd a habzsákba töltött csokikrémmel megtöltjük.
A borításhoz az étcsokoládét összetördeljük, és gőz fölött megolvasztjuk, majd tányérba öntjük, és a töltött fánkok tetejét megmártjuk benne, vagy ecsettel lekenjük – ízlés szerint mandulalapokkal vagy csokireszelékkel meghintjük – azonnal tálalhatjuk is.
Nagyon egyszerű és gyors ez a pillekönnyű fánk, nem szív magába olajat sütés közben, és légiesen könnyű a tésztája, köszönhetően a benne lévő sütőpornak és szódabikarbónának. Sütés közben szépen feljön, aranyló, puha, kellemesen vaníliás és rumos illatú.
Forrás: Kard Éva
Szerintem egy kis rummal összeforralt házi baracklekvárral a legfinomabb, de magában is nagyon finom egy tartalmasabb leves után másodikként, de csokiszószba mártogatva is mesés… Kiadós, pofonegyszerű és isteni, nem lehet elrontani. 🙂
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók kb. 20 fánkhoz:
Elkészítés: A porcukorhoz adjuk hozzá az egész tojást, a tejfölt, a rumot és a vanília-aromát, majd keverjük alaposan össze.
A lisztet keverjük össze a sütőporral és a szódabikarbónával, majd szitáljuk hozzá a tejfölös-cukros keverékhez. Ezután keverjük, majd gyúrjuk össze a tésztát. Ha túl lágy lenne, akkor még adjunk hozzá egy kevés lisztet.
Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 3 mm vastagra, és egy 8 cm átmérőjű szaggatóval szaggassuk ki a tésztát, majd szúrjuk ki a közepét. A visszamaradt tésztát szintén gyúrjuk össze, és szaggassuk ki.
Egy serpenyőben hevítsünk fel kb. fél liter olajat, majd amikor már elég forró, helyezzünk bele pár darab fánkot, majd mérsékeljük a lángot, és kisebb hőfokon kezdjük el sütni. Sütés közben többször fordítsuk át a fánkokat, hogy egyenletesen szép pirosra süljenek. Ezután szedjük ki, és tegyük papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja. A fánk sütés közben egyáltalában nem szívja magába az olajat!
Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, majd lekvárral kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
Itt a farsangi időszak, és ez a fánk szezonja is, és ha máskor nem is, ilyenkor mindenki megsüti legalább egyszer-kétszer ezt az isteni kelt tésztát. A jól bevált szalagos fánk mellett érdemes mindig valami újdonságot is kipróbálni, és ez a csavart változat biztos sikerre számíthat. Egyszerű, robotgép sem kell hozzá, nagyon könnyen formázható a tészta, és a hosszúkás formájának köszönhetően jóval kevesebb olaj kell a sütéséhez, mint a klasszikus gömbölyded fánkoknál.
A jó fánknak annyi a trükkje, hogy hagyjunk a tésztának elég időt a kelésre, és jó meleg, de ne túl forró olajban süssük, majd szűrőkanálban alaposan csepegtessük le, így egyáltalán nem nehéz, hanem belül levegős, kívül finoman ropogós állagot kapunk, ha pedig még egy illatos fahéjas-kristálycukros burkot is kap, akkor lesz extrán finom és ropogós!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet, majd a tűzről levéve a cukrot és az elmorzsolt élesztőt is hozzáadjuk. 10 percet pihentetjük, majd a tojást is hozzáütjük, kézi habverővel simára keverjük. A lisztet keverőtálba tesszük a csipet sóval, elvegyítjük, a közepébe egy lukat formázunk, ide öntjük a tejes keveréket. Fakanállal elkezdjük összedolgozni, majd kézzel folytatjuk, és ruganyos tésztává gyúrjuk 2-3 perc alatt, majd lefedve, langyos helyen 1 órát hagyjuk kelni.
Ezután kicsit átdolgozzuk, kinyomkodva belőle a levegőt, majd ugyanígy még 30 percet kelni hagyjuk.
A duplán kelesztett tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átnyomkodjuk, majd 16 egyenlő darabba vágjuk – először 4-be, majd mindegyik darabot 4 egyenlő részre osztjuk, kézzel kisodorjuk, majd félbehajtjuk, többször megtekerjük, a végeket lenyomkodjuk. Sütőpapírra téve, tiszta konyharuhával letakarva még 30 percet hagyjuk kelni.
Egy nagyobb felületű edényben kétujjnyi olajat melegítünk, majd a csavart fánkokat oldalanként 5-6 perc alatt szép aranybarnára sütjük, egy szűrőkanállal kiemelve jól lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy ez a felesleges zsiradékot felszívja.
Egy nagyobb zacskóba 3 evőkanál cukrot és 1 kávéskanál őrölt fahéjat szórunk, beletesszük a kisült, még forró csavart fánkokat, a száját összefogjuk, és alaposan összerázzuk, hogy mindenhol bevonja az illatos és ropogós réteg.
Azon melegében tálaljuk – ízlés szerint olvasztott csokit, mogyorókrémet, lekvárt kínálva mellé.
Mivel a nevéhez illően szép szalagnak kellene futnia a fánk oldalán, sütés közben kicsit mindig izgulok, hogy sikerül-e majd szép szalagosra. Viszont ha mégsem, hát gyorsan megesszük úgy is, mert szalag ide vagy oda, a fánk mindenképpen nagyon finom.
Az egyszerűség kedvéért én kenyérsütőgépben dagasztom meg a tésztát, de ezt megtehetjük kézzel is, illetve kézi robotgéppel, dagasztó karokkal, az a lényeg, hogy fényes, kidolgozott, lágy tésztát kapjunk.
Forrás: Kard Éva
A sütésnél arra érdemes figyelni, hogy kellően forró olajba tegyük a fánkokat. A megfelelő hőmérsékletet úgy ellenőrizhetjük, ha lecsippentünk a tésztából egy picit, és ezt dobjuk bele az olajba: ha rögtön sülni kezd, akkor jó, így nem szívja meg magát olajjal a fánk. Fontos az is, hogy a fánkokat először fedő alatt süssük, majd a megfordítás után már fedő nélkül, így sülnek a legszebben. A frissen kisült, habkönnyű fánkokat pedig szórjuk meg porcukorral, és lehetőleg házi sárgabaracklekvárral kínáljuk, mert úgy az igazi.
Hozzávalók 25–30 darab fánkhoz:
Elkészítés: Az élesztőt futtassuk fel egy kevés langyos, cukros tejben. A tojások sárgáját keverjük habosra a porcukorral, az olvasztott vajjal és a rummal. Ezután keverjük hozzá a maradék langyos tejet is, majd öntsük bele a kenyérsütőgép üstjébe. Ezután öntsük hozzá a felfuttatott élesztőt, majd kanalazzuk rá a sóval összekevert lisztet. Indítsuk el a dagasztóprogramot, majd dagasszuk meg a tésztát. Lágyabb tésztát fogunk kapni.
A megdagasztott tésztát tegyük át egy alaposan kilisztezett kelesztőtálba, majd langyos helyen, kb. egy óra alatt kelesszük duplájára a tésztát.
A megkelt tésztát borítsuk ki egy lisztezett felületre, majd nyújtsuk ki ujjnyi vastagra, és ízlés szerinti méretűre szaggassuk ki. Ezután takarjuk le egy konyharuhával, majd kelesszük még 30 percig.
Egy serpenyőbe öntsünk bőséges mennyiségű olajat, majd melegítsünk fel. Egy csipet tésztával ellenőrizzük, hogy elég forró-e már az olaj – akkor jó, ha rögtön elkezd sülni!
A fánkokat a felső felükkel lefelé helyezzük bele a középforró olajba, majd egy fedővel fedjük le a serpenyő tetejét. Közepes hőfokon süssük 1–2 percig, majd fordítsuk át a fánkokat, és süssük a másik felét is szép pirosra, átfordítás után már nem kell lefedni a serpenyő tetejét!
A megsült fánkokat szedjük ki papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja.
Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, majd lekvárral kínáljuk. Én saját készítésű házi sárgabaracklekvárral kínáltam.
Forrás: Kard Éva
Nemcsak Berlinben készül töltött fánk, más vidékeken, országokban is ugyancsak népszerű, elsősorban a karneváli időszakban, ilyenkor pékségekben, cukrászdákban, utcai árusoknál is kapni. Németországban Berliner Pfannkuchen néven talákozhatunk vele, Franciországban boule de Berlinként, Portugáliában pedig bolas de Berlim (igen, m-mel a végén) – így ismerik és szeretik. Jellegzetességük, hogy a finom, porcukorba vagy kristálycukorba forgatott fánkokat különféle krémekkel vagy lekvárokkal töltik, ez lehet vaníliakrém, csokoládékrém, bármilyen puding és tetszőleges gyümölcsből főzött hígabb dzsem, illetve a portugálok édes tojáskrémmel töltik, mint szinte minden desszertjüket.
De miért éppen Berlin? Egy berlini péklegény miatt, aki a legenda szerint 1750-ben szeretett volna a porosz hadseregben szolgálni, ám alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, de addig könyörgött, míg végül megengedték neki, hogy ha már pék, hasznosítsa magát a konyhán. Mivel a katonai konyhán nem volt kemence, ezért zsírban sült kelt tésztát, vagyis fánkot sütött a katonáknak, akiknek ugyancsak ízlett a lekvárral töltött finomság, amit mi máshoz is hasonlíthattak volna formája alapján, mint az ágyugolyóhoz…
Az alábbi fánk tésztája nagyon könnyű, a dupla kelesztésnek köszönhetően levegős és foszlós, a tésztában lévő rumnak köszönhetően pedig nem szívja magába az olajat. Készíthetünk belőle falatnyi fánkocskákat, de akár klasszikus méretű, féltenyérnyi fánkokat is – csak a sütési idő más: ha szép aranybarna, akkor már biztos jó belül is.
A fánkokat töltelék nélkül érdemes sütni, így sokkal könnyebb dolgunk van: utólagosan egy csőrös habzsák segítségével gyerekjáték bejuttatni a belsejébe a rummal elkevert baracklekvárt, a málnadzsemet, az eperlekvárt, a nutellát vagy a vaníliapudingot – vagy bármilyen édes-krémes tölteléket, amit éppen szeretnénk.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük, az egyik felébe morzsoljuk a friss élesztőt és 1 teáskanál cukorral elkeverjük, langyos helyen felfuttatjuk. Közben a szobahőmérsékletű lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a porcukrot, a tojássárgákat, a rumot, a tejet, a felolvasztott, de nem forró vajat és a felfutott élesztőt, és dagasztófejes kézi mixerrel rugalmas tésztává dolgozzuk 8–10 perc alatt. Gombóccá formázzuk, és konyharuhával lefedve, langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, maroknyi adagokat tépünk belőle, amit gombóccá formázunk lisztezett kézzel. Lisztezett tálcára rakosgatjuk, pici liszttel meghintjük, majd konyharuhával leterítjük, és még fél órát kelni hagyjuk.
Közben előkészítjük a tölteléket, amit szeretnénk: a lekvárt kikeverjük, esetleg egy kis vízzel vagy rummal hígítjuk, a csokoládét megolvasztjuk, ha pudingosan szeretnénk, akkor megfőzzük a pudingot. A tölteléket egy habzsákba töltjük.
Egy nagyobb edényben olajat melegítünk, és a megkelt fánkokat adagonként belerakjuk, egyszerre nem túl sokat, és 6–8 perc alatt megsütjük, félidőben egy szűrőkanállal megforgatva.
Ha szép piros, lecsöpögtetve papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd ha mindegyik megsült, az előkészített töltelékkel a habzsákból megtöltjük úgy, hogy a zsák fejét a tésztába nyomjuk, és egy kevés – vagy több – finomságot a belsejébe töltünk.
Meghintjük porcukorral, és azonnal tálalhatjuk, de langyosan, hidegen is finom.
Akár túl sokat sütöttünk a fűszeres karácsonyi mézeskalácsból, akár a többi finomság miatt nem került rá sor, vagy csak a mézeskalács házikó árválkodik már, szinte minden családban megmarad belőle egy jókora adag, és mára már nem olyan csábítóak. Egy kis alakváltással viszont új életet és értelmet adhatunk nekik, hiszen a mézeskalács nem más, mint egy finom, fűszeres, kemény keksz, amit ledarálva felhasználhatunk akár pohárkrémekbe rétegezve, kekszes alapú sajttortába például, de mutatós sütinyalókához is tökéletes alapanyag.
A cake-pop tulajdonképpen nem más, mint csokiba – vagy mázba – mártott kekszgolyó pálcára szúrva, mutatósan és látványosan dekorálva, sok módon variálható, ajándékba, partira, gyerekzsúrra, farsangra is tökéletes. Kristálycukorral töltött pohárba szúrva a legegyszerűbb kínálni a falatnyi finomságot!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A mézeskalácsot egy nagyobb vágódeszkára tesszük, konyharuhával letakarjuk, húsklopfolóval nagyjából összetörjük, majd késes robotgépben morzsásra őröljük. Tálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, majd hozzáfacsarjuk a levét.
A csokoládét felkockázzuk, és a vajjal együtt gőz fölött vagy 2 x 1 perc alatt mikróban megolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet, elkeverjük, a morzsához öntjük, alaposan összekeverjük, és 1 órára a hűtőbe tesszük.
A kissé megdermedt masszából teáskanálnyi adagokat veszünk, és a tenyerünk között golyóvá formázzuk, pálcikát szúrunk bele, végül olvasztott csokiba mártjuk, és ízlés szerint kókuszreszelékbe, tortadarába vagy darált csonthéjasba forgatjuk – de meghinthetjük színes dekorcukrokkal is.
A csodás finomság nemcsak a spanyolok, de a mexikóiak és az argentinok kedvence is. Míg Európában inkább sűrű csokiszószba mártogatják a cukorban meghempergetett kukacka-fánkokat, addig a távoli kontinensen dulce de lechével, vagyis tejkaramellával kedvelik, de egyébként bármilyen lekvár is nagyon jól passzol hozzá.
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – liszt, só, szódabikarbóna – egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olívaolajat és a forrásban lévő vizet, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal simára keverjük. A tésztának ragacsosnak kell lennie, esetleg még egy kevés vizet adhatunk hozzá.
Bő napraforgóolajat forrósítunk. A tésztát habzsákba tesszük, és csillagcsőrös fejjel 10–15 centi hosszú darabokat nyomunk a forró olajba, késsel vagy ollóval elcsippentjük. Egyszerre 5-6 fánkocskát érdemes sütni, hogy ne ragadjanak össze, 3-4 perc alatt szép világosra sülnek.
Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd kristálycukorban megforgatjuk, és ízlés szerint csoki- vagy karamellszósszal tálaljuk.
Hűvösebb időben gyakrabban kuckózunk otthon, és ilyenkor jólesik egy házias, otthonosságot árasztó kelt tésztát készíteni, például fánkot, ami uzsonnára vagy akár egy tartalmasabb leves után másodiknak is tökéletes. Önmagában is isteni, klasszikusan némi lekvárral tálalva, de meg is tölthetjük, nem jár sok plusz munkával, de így még finomabb és izgalmasabb. Most illatos birsalmapüré került a belsejébe, mert ez a szezon egyik legaromásabb gyümölcse, de természetesen almával is készülhet, vagy akár vaníliás pudinggal, csokikrémmel is megtölthetjük, amire épp kedvünk kerekedik.
A fánkot klasszikusan olajban sütjük, de aki egészségesebb változatban készítené ezt az isteni kelt tésztás desszertet, sütőben is megsütheti, a receptben leírtaktól annyiban tér el a készítés menete, hogy a megkelt fánkokat kevés tejjel le kell kenni, és 180 fokon, légkeverés mellett kb. 20-22 perc alatt addig sütjük, míg aranybarna nem lesz. Kicsit más a végeredmény, de mindkettő nagyon finom!
Hozzávalók kb. 15 fánkhoz:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a friss élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, összekeverjük, és 10 percre félretesszük, amíg az élesztő beindul. A lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a tojást, a reszelt citromhéjat és az olajat, majd a felfutott élesztőt, és elektromos robotgép dagasztó karjával ruganyos tésztává kidolgozzuk, majd a tálat tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 óra alatt kb. duplájára kelesztjük.
A töltelékhez a birseket meghámozzuk, kicsumázzuk, és kis kockára vágjuk, majd a cukorral, a fűszerekkel és a vízzel, fedő alatt, közepes hőfokon kb. 20 perc alatt puhára pároljuk, végül botmixerrel pépesítjük, és félretesszük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre kiborítjuk, kicsit átdolgozzuk, majd 1 centi vékonyra kinyújtjuk, és 7-8 centis fánkokat szaggatunk belőle lisztezett kiszúróformával vagy egy pohárral, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, újra kinyújtjuk, szaggatjuk. Konyharuhával lefedjük, és még 25-30 percet kelesztjük.
Egy edényben kb. 3 ujjnyi olajat forrósítunk, és a megkelt fánkokat óvatosan beletesszük, nem túl sokat egyszerre, hogy legyen helyük, majd ha szép pirosra sültek, szűrőkanállal megfordítjuk, és ezt az oldalukat is aranyszínűre sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja.
A birsalmás pépet habzsákba töltjük, a fánkok oldalába késheggyel kis lyukat szúrunk, és megtöltjük a fűszeres birsalmás péppel. Porcukorral meghintjük, és azonnal tálaljuk.
Ha van kényeztető és igazán függést okozó desszert, akkor a churros az: a csokiszószba mártogatott pillekönnyű, levegős fánkrudacskák mindenkit lenyűgöznek, pedig nagyon egyszerű és gyors finomság, ráadásul a legegyszerűbb alapanyagokkal készül. Kívül ropog, belül levegős, csokiszószba mártogatva az igazi, amit megbolondíthatunk egy kis narancshéjjal, nagyon megéri, mert így még finomabb, ha lehet még egyáltalán fokozni…
A desszerteknél általában nagyon fontos a pontos arány, ami sokszor elég nagy szívás, mert a méricskélés sokszor macerássá teszik a készítést, de ennél a zseniális fánknál bögrével is simán kimérhető minden, a lényeg, hogy ugyanazt a 2,5 dl-es bögrét használjuk, így tényleg rém egyszerű és gyor, viszont ellenállhatatlanul finom a végeredmény!
Hozzávalók:
A narancsos csokiszószhoz:
Elkészítés: A vizet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, a vaníliát és csipetnyi sót, és addig melegítjük, míg a vaj teljesen felolvad. Hozzáadjuk a lisztet, és a közepes lángon folyamatosan keverjük egy fakanállal, míg masszává összeáll, és elválik az edény falától, kb. 2-3 perc, majd a tűzről levéve 10 percre félretesszük, hogy kicsit hűljön, mielőtt a tojásokat hozzáadnánk.
Közben a csokoládét összetördeljük, egy kis lábasba tesszük a tejszínnel, hozzáreszeljük a narancs héját, és tűzte téve kevergetve összeolvasztjuk, majd félretesszük.
Egy mélyebb serpenyőben 2-3 ujjnyi napraforgóolajat felteszük melegedni, közben a lisztes-vajas égetett tésztához hozzáadjuk a tojásokat, és elektromos habverővel simára keverjük. Csillagcsőrős habzsákba töltjük, és a már forró olajba nyomjuk, 10 centinként egy késsel vagy ollóval levágjuk, kézzel is lecsippenthetjük, és 3-4 perc alatt szép aranypirosra sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, majd megforgatjuk kristálycukorban.
Azon melegében tálaljuk a narancsos csokiszósszal – mártogatjuk és tömjük magunkba!
A hollandok egyik kedvenc csemegéje az oliebollen, amit az ősz kezdetétől tél végéig készítenek, az utcán is sokfelé kapható kis papírtölcsérben, illata betölti a hűvösebb napok levegőjét, édes, almás, narancsos – mennyei. A lényege, hogy kanállal szaggatják a kisebb, falatnyi fánkokat, így a közepük is tökéletesen átsül, mire kívül aranybarnára pirul.
Sokkal egyszerűbb, mint a mi fánkunk, a tészta sokkal lágyabb, ezért nem is szívja magába az olajat, viszont lágysága okán csak kanállal formázható, esetleg egy kisebb fagyikanállal. Kipróbálható körtével is, illetve aki nem szereti a mazsolát, kiválthatja aprított aszalt áfonyával, de a reszelt narancshéjat nem érdemes elhagyni a tésztából, mert felséges illatot és ízt ad neki.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, és 10 percig hagyjuk pihenni.
Közben meghámozzuk az almát, kivágjuk a magházát, a húsát apróra kockázzuk. A narancsot alaposan megmossuk, a héját lereszeljük.
A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáöntjük az élesztős-cukros tejet, hozzáadjuk a felütött és villával felvert tojást, egy csipet sót, és kézi habverővel összedolgozzuk. Hozzáadjuk az almát, a reszelt narancshéjat, a mazsolát és a kandírozott narancshéjat, összekeverjük, majd konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
Egy serpenyőben 2,5-3 centi olajat felforrósítunk, 2 evőkanalat belemártunk, majd a tésztamasszából a kanállal egy jó diónyi darabot kiveszünk, a két kanállal nagyjából megformázzuk, és az olajba tesszük. Amikor kezd szépen pirulni, a golyókat megforgatjuk, és pár perc alatt megsütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Porcukorral meghintve még melegen tálaljuk.
A donut nem a lukassága, hanem a mutatós máznak, a tetejére szórt mindenféle ínycsiklandozó dekorációnak köszönheti mai népszerűségét, no és persze annak, hogy street foodként ucán fogyasztva is gyors életmentő falat, és persze jó kis cukorsokk is. Az első nyomai egy 1803-ban megjelent amerikai szakácskönyvben lelhetőek fel, ahol holland telepesek által készített olajban sült kelt tésztalabdákról szól még a recept, a jellegzetes luk pedig állítólag 1847-ben került a fánkokba, mégpedig azért, mert egy bizonyos Hanson Gregory nevű fiatalember, aki hajószakácsként dolgozott, megelégelte, hogy a fánkjainak nem sül át a belseje, ezért nagy leleménnyel kiszúrta a tésztalabdacsok közepét – és láss csodát, át is sült, mutatós is lett a frappáns megoldásként született újfajta fánk.
A fánkfélék sütésétől sokan tartanak, pedig igazából csak türelem szükséges hozzá. A tészta igazán könnyen összeállítható, az alábbi recepttel még dagasztani sem kell, viszont a kelesztéshez szükséges némi türelem, és ezzel nem is érdemes spórolni, mert ez a könnyű és puha, olajat nem magába szívó, lukacsos tésztájú fánk – és amerikai változatásnak, a donutnak is – a titka.
Hozzávalók:
A vaníliás mázhoz:
A csokis mázhoz:
A tetejére:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, és egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a porélesztőt, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, míg felfut. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, az olvasztott, de nem forró vajat és a vaníliakivonatot, kézi habverővel elkeverjük. Hozzáreszeljük a jól megmosott narancs héját, hozzáadjuk a sót és a liszt felét, és ezekkel is elkeverjük. A maradék lisztet is hozzáöntjük, és kézzel vagy egy fakanállal összedolgozzuk, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, a tálba visszatesszük, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztes kézzel lisztezett felületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, kilapogatjuk, és sodrófával 1 centi vékonyra nyújtjuk. Kb. 10 centis köröket szaggatunk belőle, a közepüket is kiszúrjuk, a maradék tésztát összedolgozzuk, kinyújtjuk, és ugyanígy kiszaggatjuk. A tetejüket egy pici liszttel meghintjük, konyharuhával letakarjuk, és még 30 percet pihentetjük.
Olajat forrósítunk egy nagyobb edényben, fontos, hogy az olaj legalább 5 centi legyen, majd ha jó forró, egy kis tésztadarabbal ellenőrizzük, vagyis beeldobjuk, és ha azonnal pezseg az olaj a tészta körül, akkor kezdhetjük a sütést. Egyszerre nem túl sok fánkot téve az olajba oldalanként kb. 2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd papírtörlőre helyezzük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot.
Porcukorral, vaníliás cukorral meghintve vagy lekvárral már tálalható is, de ha szeretnénk mázazni, akkor a porcukorhoz adjuk a tejet és a vanília-kivonatot, illetve a kakaóport és a tejet, összekeverjük, majd bevonjuk a fánkok tetejét, színes cukorkával, csokireszelékkel, aprított csonthéjasokkal megszórjuk.
A légiesen könnyű fánk 1910-ben készült először, mégpedig a Párizs és Brest közötti távolsági kerékpárverseny alkalmából, formáját pedig a bicikli kereke ihlette. Hamar elterjedt, ma szinte mindegyik francia cukrászdában kapható nagyobb tortaváltozatban és kicsi, egyszemélyes sütemény formában is. Az eredeti desszertben pralinékrém és tejszínhab volt, de bármilyen krémmel tölthető, amit csak szeretünk.
Forrás: iStock
A zamatos és illatos málnát kiemelendő az alábbi receptben könnyed vaníliás tejszínhab csupán a töltelék a friss gyümölcs mellett, nyári desszertnek így éppen ideális. Nagyon mutatós és finom vendégváró, mivel bátran előkészíthető, tálalás előtt pedig már csak betölteni kell a fánkkoszorúkat.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: Az égetett tésztához a vizet és a vajat egy lábasba tesszük, felforraljuk, egy csipet sót és a lisztet hozzáadva alaposan elkeverjük, és addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 4 egész tojás.
A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire köröket nyomunk belőle. Meghintjük szeletelt mandulával, és 180 fokos sütőbe toljuk, nyitogatás nélkül kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.
A töltelékhez a jól behűtött tejszínt 1 evőkanál mascarponével közepes fokozaton elkezdjük verni, majd amikor már habosodik, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, és kemény habbá verjük.
Tálalás előtt a kihűlt fánkkarikákat egy recés késsel félbevágjuk. A vaníliás tejszínt habzsákba töltjük, a tésztakarikákra nyomunk a habból, kirakjuk málnával, majd befedjük a fánkokat.
Porcukorral meghintve tálaljuk.
Forrás: iStock
