Bár nekünk egzotikus gyümölcsnek számít, ami nem is olyan rég jelent meg tartósan a hazai piacon, valójában az egyik legelső termesztett gyümölcsünk. Indiában 5000 éve nemesítgetik, termesztik és fogyasztják. A mangó különösen gazdag jótékony rostokban, és kutatások azt is igazolják, hogy természetes probiotikumokban gazdag, ami segít megőrizni vagy épp helyreállítani a bélflóra egészséges működését.
Már ránézésre is sejthető narancssárga színe alapján, hogy az egyik legfontosabb alkotóeleme az erős antioxidáns hatású béta-karotin. Emellett sok benne a pektin, ez a vízben oldódó rostanyag pedig csökkenti a vér koleszterinszintjét, szabályozza a vércukorszintet, így segít megelőzni a cukorbetegséget a rendszeres fogyasztása. A tökéletesen érett és illatos mangó rengeteg C-vitamint tartalmaz, de jelentős mennyiségű káliumot is, ami segít a vérnyomás szabályozásában.
Jó tudni, hogy a karotin akkor szívódik fel a legjobban a szervezetben, ha zsiradékkal fogyasztjuk: ez lehet például görög joghurt, amivel elkeverhetjük a turmixolt vagy apróra vágott mangót, vagy belecsempészhetjük csirkemellel gazdagított salátába, kis olívaolajjal meglocsolva. Pépesített mangót egyébként különféle húspácokba is érdemes belekeverni, mert természetes húspuhító hatása is van.
A mangó utóérő gyümölcs, akkor a legfinomabb, ha már nagyon illatos, bőre sima, feszes és ruganyos. Konyhapulton vagy gyümölcskosárban, szobahőmérsékleten néhány nap alatt tökéletesre megérik, de érdemes naponta ellenőrizni, hogy a legjobb pillanatban tudjuk elfogyasztani. Ehhez mutatunk is recepteket:
A megmosott sóskát ezt követően – a zöld turmixban történő felhasználás kivételével – valamilyen zsiradékon megfonnyasztjuk. A hatalmas levélmennyiségből maréknyi fonnyasztott végeredmény marad, amit sokféleképp elkészíthetünk. A sóskából lehet tányérhús mellé kínált mártás, adhatjuk tésztaszósznak, készülhet belőle leves vagy épp főzelék, de tojásos fogásokba, csőben sült ételekbe is belekomponálhatjuk.
A sóska eszeveszett savanyúságát azonban az elkészítés folyamán érdemes lágyítani, tompítani, hogy a végeredmény már harmonikus, kellemes legyen, s ne rántsa össze a szánkat. Klasszikus sóskaszelídítő alapanyag néhány tejtermék, illetve bármilyen természetes édesítőszer. A sóska nagy barátja a teljes tej, de tejszínnel összefőzve még bársonyosabb, gazdagabb és kellemesebb lesz a végeredmény. Ha csőben sült fogásokhoz szeretnénk sóskakrémet készíteni, akkor akár besamellel is összekeverhetjük a sóskát. A tejes, tojássárgájával gazdagított krém jó kiegészítője ennek a zöldségnek, s megfelelő tartást biztosít, hogy a rakott, csőben sült fogásban érvényre jusson a sóska.
A cukor vagy bármilyen más természetes édesítőszer szintén alkalmas a sóska megfékezésére. Szerencsére nem kell belőlük jelentős mennyiség, például már 1-2 evőkanál (kb. 2-4 dkg) cukor hozzáadásával elvehetjük egy családi adag sóska savanyúságát.
Ha a sóska lágyításához nem szeretnénk tejterméket adni, akkor a mártások, krémek, krémlevesek készítésekor jó választás lehet a főtt krumpli, amit a sóskával együtt összeturmixolunk, így adva meg az étel krémességét és megfelelő sűrűségét. Az édeskés hagyma szintén kellemes társa lehet a sóskának, érdemes a sóska fonnyasztásához felhasznált zsiradékon vöröshagymát vagy sonkahagymát, esetleg póréhagymát megdinsztelni.
