A zabpehely szuper alapanyag, nagyon sokoldalúan használható, a finomabb szemű pillanatok alatt megfő vagy megszívja magát folyadékkal, attól függően, mire használjuk. A zabkásához egy kis folyadékkal – tejjel vagy növényi tejjel – összefőzzük, és gyakorlatilag bármivel ízesíthetjük a kellemesen krémes, picit édeskés alapot.
A csokis változatba természetesen kakaó kerül, mégpedig jóféle holland, cukrozatlan kakaópor, az édesítésről és a még krémesebb kásáról pedig pépesített banán gondoskodik. Aki ennél is édesebben szeretné, az egy kis mézzel vagy tetszés szerinti ízesítővel még felturbózhatja, de az érett banán elvileg elég, sőt egy fél banán is, a maradék mehet a tetejére díszítésnek vagy feltétnek. Kerülhet bele ízlés szerint némi fűszer is, fahéj, gyömbér, kardamom, ki mivel szereti, de az alaprecept is tökéletes.
A tetejét megszórhatjuk egy kis ropogóssal, hogy még finomabb és izgalmasabb legyen, ez lehet mogyoró, mandula vagy dió, akár chiamag vagy szezám, de a friss gyümölcsök is jól illenek hozzá.
Hozzávalók 1 adaghoz:
Elkészítés: A zabpelyhet és a kakaóport egy kisebb edénybe öntjük, felöntjük a tej felével, és melegíteni kezdjük, majd amikor kezdi beszívni a folyadékot, hozzáadjuk a maradék tejet is.
Közben a banánt megfelezzük, az egyik felét villával alaposan összetörjük, ez fogja krémesíteni és édesíteni a kását, a másik felét pedig felkarikázzuk.
A tűzről levéve a banánpépet a zabkásához keverjük, tálba öntjük, a tetejére rakjuk a banánkarikát, és meghintjük a mogyoróval. Azon melegében vagy akár langyosan elkanalazzuk.
A tavaszi hidegtálak egyik nagy kedvence a sonkatekercs, természetesen a franciasaláta és a töltött tojás mellett. A vékony szelet gépsonkába kerülhet snidlinges sajtkrém, körözött vagy tojáskrém is, de a legfinomabb talán mégis a tormakrémes változat.
Tormakrém sokféle módon készülhet: a legegyszerűbb, ha az ecetes tormát mascarpone krémsajttal vagy más natúr krémsajttal egyszerűen kikeverjük, esetleg lazítjuk egy kis felvert tejszínnel, de a főtt, besameles változat sem bonyolult, és igazán krémes, könnyű krémet kaphatunk – nem sok pluszmunkával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tormakrémhez először besamelt készítünk: 10 dkg vajat egy kisebb edényben felolvasztunk, meghintjük a liszttel, és habverővel elkeverjük, ha kifehéredett, hozzáöntjük a tejet és a tejszínt, simára keverjük, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, közben sózzuk, fehér borssal ízesítjük, hagyjuk kihűlni.
A maradék lágy vajat robotgéppel krémesre, habosra keverjük, hozzáadjuk az ecetes tormát és a kihűlt besamelt, és krémesre, simára keverjük.
A sonkaszeleteket kiterítjük, megtöltjük a tormás krémmel, feltekerjük. Díszíthetjük ízlés szerint petrezselyemmel, snidlinggel, vagy a maradék tormakrémből habzsákból nyomhatunk rá pöttyöket vagy rózsákat.
Franciasalátával vagy friss salátával, péksüteménnyel tálaljuk.
Brokkoli az alapja ennek az alakbarát és könnyű fogásnak, ami bár a megosztó zöldségek közé tartozik, szerencsére egyre többen kedvelik, köszönhetően talán az egyre népszerűsödő ázsiai éttermeknek, amelyek előszeretettel használják. Mégpedig úgy, hogy nem főzik halálra, szerencsére. Mert a brokkoli halála a túlfőzés: élvezhetetlen szétesősre, vizesre főzve. Elég neki 5 perc, hogy megmaradjon íze és haraphatósága, élvezeti értéke. Amúgy kalóriaszegény (34 kcal/100 g) és rostokban gazdag, így diétába tökéletesen illeszkedik, ráadásul rengeteg rostot is tartalmaz.
Nagyon sok íz és alapanyag illik a brokkolihoz, de ha diétás fogást szeretnénk, akkor válasszuk a hűtőben mindig jelen lévő megbízható diétás alapanyagait, a sárgarépát és az almát, öntetként pedig a joghurtot. Hogy izgalmasabb legyen a salátánk, egy kis mazsolát vagy aszalt áfonyát, némi diót is tehetünk bele, illetve egy kis főtt rizzsel tartalmassá is tehetjük, így komplett fogásnak is beillik.
Kiegészíthető még egy kevés sült vagy párolt csirkemellel vagy csíkokra vágott sonkával, hogy semmi hiányérzetünk ne legyen, míg ezt a könnyű, diétás fogást elfalatozzuk.
Hozzávalók 2 adaghoz:
Elkészítés: A brokkolit rózsáira szedjük, a száráról késsel körben levágjuk a fásabb részeket, felaprítjuk, és sós, forró vízben 5 perc alatt roppanósra főzzük. Szűrőkanállal kiemeljük, salátástálba tesszük. A főzőlé tökéletes levesalapnak, vagy el is kortyolhatjuk nagyon diétás levesként…
A sárgarépát meghámozzuk és lereszeljük, az almát negyedeljük, kicsumázzuk, majd felkockázzuk, mindkettőt a brokkolihoz adjuk, a főtt rizzsel együtt. Hozzáadjuk a durvára vágott diót és mazsolát vagy áfonyát.
A joghurtot sóval és borssal ízesítjük, adhatunk hozzá ízlés szerint egy csipetnyi kurkumát vagy kakukkfüvet, gerezdnyi zúzott fokhagymát vagy őrölt rozmaringot, curryt vagy őrölt reszelt szerecsendiót – bármilyen fűszert ízlés szerint.
A joghurttal meglocsoljuk és összeforgatjuk a salátát, fél óra pihentetés jót tesz neki, de akár azonnal is fogyasztható.
A sárgarépa nemcsak húslevesben, a cékla salátának, a krumpli pürének, a hagyma pedig pörköltalapnak jó, hanem elképesztően finom, ha tepsiben egy kis olajjal és izgalmas fűszerekkel összesütjük. Egyrészt egyszerű, másrészt egészséges, nem mellesleg pedig elég pénztárcabarát, hanem főleg és mindenek felett: nagyon finom!
Egész más ízű és állagú a répa és a cékla sütőben sütve, mint főzve: cukortartalmuk karamellizálódik a sütőben, kellemesen édeskésre, ruganyosan haraphatóra sülnek, ahogy a hagyma is. A zeller és a karalábé is nagyon izgalmas sütőben sütve, érdemes kipróbálni! Ha fokhagymát is sütünk velük, akkor a krémesre sült fokhagymagerezdeket pirítósra is kenhetjük, vagy egy kis joghurttal kikeverve mártogatósnak is kínálhatjuk a zöldségek mellé.
Ha a hétvégi sült csirke mellett sütjük a gyökérzöldségeket, szuper köretnek is, de vega vacsorának is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket meghámozzuk, ha zsengék és vékony a héjuk, akkor elég, ha alaposan megmossuk. A répát félbe, a céklát negyedbe, a hagymát karikákra vágjuk, a krumplit félbevágjuk vagy ha kisszemű, akkor egyben is hagyhatjuk. Az egész fej fokhagymát lapjában félbevágjuk, a citromot felkarikázzuk.
Az összes előkészített zöldségfélét egy tiszta zacskóba rakjuk, hozzáadjuk az olajat, a balzsamecetet és 1 teáskanál sót, némi őrölt borsot, és a zacskó száját összefogva alaposan összerázzuk a tartalmát, hogy az olaj és a fűszerek mindenhol körbevegyék a zöldségeket.
A zöldségeket egy tepsibe öntjük, elegyengetjük, egyenletesen meghintjük a fűszerekkel, rádobjuk az egész csilit és a fahéjrudakat, majd 190 fokos sütőbe toljuk, és 20–25 perc alatt megsütjük.
Köretként, önmagában is tálalható, isteni finom!
Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.
Forrás: Zita
Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.
Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.
A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.
Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.
A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.
Forrás: Zita
A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).
A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).
Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).
Kihűlve fogyasszuk.
Forrás: Zita
Hatalmas zöld vagy sárga labda a pomelo, súlya általában 1 és 2 kg között mozog. Sajnos a héja ugyancsak vastag, de így is egy nagy tányérnyi tiszta gyümölcshúsra számíthatunk. A kínai grépfrútnak és oroblancónak – vagyis fehér aranynak) is nevezett pomelo Ázsiában őshonos, Malajzia és Dél-Kína a feltételezhető őshazája, de ma már számos vidéken termesztik ezt a nagyon értékes, vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyümölcsöt.
Megbecsültségét jól jelzi, hogy a kínai telihold ünnepén hagyományosan pomelót fogyasztanak az emberek, az áldás és a szerencse reményében, illetve szerencsesipkát is készítenek a héjából. Írásos emlékek nyomán tudható, hogy már időszámításunk előtt nem sokkal is termesztették, vagyis tényleg nem keresztezésnek köszönhetjük a hatalmas citrust.
Mivel nagyon messziről érkezik, ezért fóliába és emellett hálóba csomagolva található nálunk, mégpedig azért, hogy kevésbé sérüljön, illetve ne száradjon ki a gyümölcshús. Sajnos előfordul, hogy vannak szárazabb húsú példányok, így a súlyosabb, nehéznek tűnő példányt válasszuk, ez sokkal lédúsabb belsőt sejtet. Törekedjünk arra, hogy minél keményebb, feszesebb legyen a külseje, ezt a hálón át is ellenőrizni tudjuk. A színe nem befolyásolja az érettségét, édességét, választhatunk zöldebb és sárgásabb héjú pomelót egyaránt.
A pomelo sokáig eláll, szobahőmérsékleten 1 hét, hűvösebb helyen akár 3-4 hétig is eltartható, de túl soká nem érdemes tárolni, mert folyamatosan csökken a hús levesessége.
Ez a legnagyobb kihívás a pomelót illetően, ugyanis sajnos elég pepecselős a gyümölcshús kinyerése. A héj és a hártya sajnos kibírhatatlanul keserű, ezektől mindenképpen meg kell szabadítani az édes belsőt. Vannak, akik egészben negyedelik, és utána fejtik ki a hártyák közül a húst, de ez nem túl szerencsés, mivel így a keserű héj anyagai a gyümölcsbe kerülnek, ráadásul folyamatosan fogdossuk a héjat és keserítjük meg vele az amúgy édes húst, így kevéssé élvezhetővé téve.
Sokkal szerencsésebb, ha levágjuk először a tetejét és az alját, majd cikkekben bevágjuk, lefejtjük a vastag héjat, majd a puhább, fehér, köztes héjat, egészen a hártyáig. Ezután kézzel megfelezzük, majd a cikkeket elválasztó hártyák közül kifejtjük a gyümölcshúst.
Csak úgy magában is mennyei finom, általában édes, csak egy picit fanyar, de se nem savanyú, se nem keserű, savasságot sem okoz. Tehetjük turmixba vagy gyümölcssalátába, de akár zöldsalátába is, nagyon kellemes akár hirtelen sült vagy grillezett húsok, halak mellé.
Kiemelkedően magas a C-vitamin-tartalma, emellett sok kálium és kalcium is van benne, valamint B1- és B2-vitamin, vagyis erősíti az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást, fogyókúrázóknak is ideális, mivel a magas rosttartalom mellett viszonylag kevés kalóriát (25–35 kcal / 100 g édességtől függően) és a diétázók számára nem elhanyagolható zsírégető enzimeket is tartalmaz.
Én sokáig nem szerettem a zabkását az állaga miatt, de aztán Svédországban láttam egy jó trükköt a fogyasztására, és azóta én is rabja vagyok. Ott a kész zabkása mellé öntenek egy kis hideg tejet is, tehát kvázi úgy eszik, mint mi itthon a müzliket vagy a gabonapelyhet. Így a két textúra és a hideg-meleg találkozása sokkal érdekesebbé teszi a zabkását (lehet, hogy csak nálam?), illetve még több folyadékot tudnak bevinni ezáltal. A svédek ráadásul gyakran esznek sajttal vagy tojással megpakolt magkenyeret a zabkása mellé – télen a hidegben kell is az üzemanyag.
Náluk ettem először mindenmentes zabkását is. Mivel sok glutén- és/vagy laktózérzékeny diák lakott a kollégiumban, egyszerűbb volt mindenmentesen készíteni a kását. Az eredmény pedig ugyanolyan finom volt.
Forrás: Zita
A zab rengeteg hasznos tulajdonsággal bír, külön cikket lehetne rászánni áldásos hatásainak felsorolására. Szerencsére már itthon is lehet kapni garantáltan gluténmentes zabot, amit elvileg gluténérzékenyek is ehetnek – a mindenmentes zabkása is ebből készül nálunk –, de van, aki ezt sem tudja fogyasztani. Nekik sem kell csüggedniük, mert több alternatívája is van a zabnak, a legkönnyebb szerintem hajdinapehellyel helyettesíteni.
Ha nem ehetsz zabot, akkor kövesd a receptben leírtakat ugyanúgy, csak cseréld ki a zabot hajdinára (az arányok és a főzési idő ugyanaz). Kölesből, amarántból, quinoából és valószínűleg minden álgabonából lehet még kását főzni, csak az egy kicsit több időt vesz igénybe.
Nagyon gyorsan megvan, reggelente az ágyból kiszállva csak összeöntöm a hozzávalókat, hagyom kicsit állni, és miközben felöltözök és összekészülök, már félig kész is van, csak alá kell rottyantani egyszer. Tökéletes reggeli még a rohanós napokon is. Ízesíteni gyakorlatilag bármivel lehet: magokkal, gyümölccsel, lekvárral, kakaóval, fahéjjal, csokiöntettel, magvajjal – ami éppen jólesik.
Két adag zabkásához 100 gramm gluténmentes zabot használok, ami 56 gramm lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A többi hozzávaló a 160 grammos inzulinrezisztancia diétában nem számolós, tehát egy adag mindenmentes zabkásában 28 gramm szénhidrát van.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hozzávalókat egy fazékba öntjük, jól összekeverjük és felforraljuk. Ha forrni kezd, folyamatos kevergetés mellett (nagyjából 2 perc alatt) pépes állagúra főzzük.
Melegen tálaljuk. Tetszés szerint adhatunk hozzá tejet, gyümölcsöt, magokat, édesítőszert, kakaót, fahéjat, ki mivel szereti.
Forrás: Zita
A gombaleves és a gombakrémleves két külön kategória, és bár mindkettő isteni a maga nemében, a hűvösebb napokon a selymes, pépesített változata esik jobban, kényeztetőbb, kuckósabb, laktatóbb. Sokféle módon fűszerezhető, lehet magyarosabb vagy mediterránabb ízvilággal, de akár curryvel ázsiai hangulatúra alakítani, így akár gyakran készítve sem válik unalmassá.
Most egy kis fehérborral és kakukkfűvel készült, kellemesen illatos, és annak ellenére, hogy tejszín is került bele, kimondottan alakbarát, mivel a tejszín nagy részét tej pótolja, és így is nagyon lágy, kellemesen krémes lesz a végeredmény. Mivel mindenki más sűrűséggel szereti a krémleveseket, a végén érdemes ízlés szerint még hígítani, vagy éppen sűrűre hagyni…
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, apróra kockázzuk. A gombák szárvégeit levágjuk, folyó víz alatt leöblítjük, majd nagyjából felszeleteljük.
Az olajat egy nagyobb lábasban felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, megfuttatjuk, majd a fokhagymát, a gombát és a kakukkfüvet is hozzáadjuk, 4-5 percet kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a cukrot és a fehérbort, 2-3 perc múlva felöntjük 5 dl vízzel és a tejjel, hozzámorzsoljuk a leveskockákat, és forrástól számítva takarékon 20 percet főzzük.
A tűzről levéve hozzáöntjük a tejszínt, és botmixerrel addig pépesítjük, amíg kellően krémes lesz. Felöntjük 3-5 dl vízzel, attól függően, mennyire sűrűn vagy hígan szeretjük, megkóstoljuk, sózzuk és borsozzuk, és a tűzre visszatéve egyet forralunk rajta.
Tálaláskor pirított kenyérkockát és tejszínt kínálhatunk hozzá, de füstölt sajttal meghintve is nagyon finom.
Létezik egy úgynevezett miracle drink, vagyis csodaital, amit rengeteg csodás gyógyhatásáért készítenek és fogyasztanak, ami nem más, mint alma, cékla és sárgarépa kifacsart leve. De ugyanezek az alapanyagok simán összereszelve is csodás hatásúak, tele vannak vitaminokkal és rostokkal, és nagyon ütősen felvértezik az immunrendszert, nem mellesleg ez a kombó isteni finom, és többféle módon ízesíthető és fogyasztható.
Gyönyörű a színe, édeskés az íze, salátaként, uzsonnaként vagy akár reggelinek is fogyaszthatjuk. Alapváltozatban egy kis mézzel és citromlével összeforgatva a legegyszerűbb, de bátran variálhatjuk is:
Az alapanyagokat bármelyik zöldségesnél beszerezhetjük, az almát nem is szükséges meghámozni, csak a magházat kivágni. A legjobban akkor járunk, ha késes robotgéppel aránylag finomra aprítjuk, de le is reszelhetjük. Érdemes belőle nagyobb adagot készíteni, mert másnapra még finomabb…
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket és az almát megtisztítjuk, majd lereszeljük – vagy feldaraboljuk, és késes robotgépben finomra aprítjuk. Hozzáadjuk a mézet és a citrom kifacsart levét, és összeforgatjuk. 20-30 perc pihentetés után összeérnek íz ízek – kedvünk szerint variálhatjuk a fent leírtak szerint.
A török és keleti büfék, hummuszbárok megjelenésével robbant be hozzánk a falafel, ez a közel-keleti gyökerekkel bíró fűszeres és ropogós golyó, amit leggyakrabban salátával és öntettel pitába pakolva kínálnak, a gyros vega változataként. A klasszikusan olajban sült, pépesített főtt csicseriborsóval készülő fasírtocskákat otthon is könnyen reprodukálhatjuk, ráadásul egészségesebben, sütőben sütve.
A falafelhez nem kell tojás, a leggyakrabban tahinivel, vagyis szezámkrémmel pépesítik és fogatják össze a csicseriborsót – ebben a változatban egy kis főtt krumpli is kerül bele, ami nem szokványos alapanyaga a falafelnek, de ezzel csökkenthető a tahini – vagy ennek hiányában mogyoróvaj – mennyisége, és nagyon jó állagot ad ennek az egészséges, vegán fasírtgolyónak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a felkockázott krumplit és a többi alapanyagot, elkezdjük összedolgozni, és pár evőkanál vizet adunk hozzá menet közben, hogy formázható állagú masszát kapjunk.
Félmaréknyi adagot veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, majd kissé lelapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe téve 25 perc alatt megsütjük, menet közben egyszer megforgatva, hogy mindkét oldalukon ropogósra süljenek a falafelek.
Ízlés szerint pitába téve vagy salátával, főzelék feltétjeként tálaljuk.
Brazíliában régóta fogyasztják ezt az ugyancsak jótékony gyümölcsöt, aminek rengeteg gyógyhatást tulajdonítottak mindig is, de szélesebb körben csak néhány évtizede ismert Amerikában és Európában. Már már tudományos kutatások is igazolták
Az açai bogyó (ejtsd: ászáj) nálunk por vagy lé formában kapható, étrendkiegészítőként ajánlott fogyasztása, finom turmixokba, smoothie-ba téve. Az ára elsőre borsosnak tűnhet, de mivel kevés szükséges belőle, végső soron gazdaságos – arról nem is beszélve, hogy mennyire egészséges. Kiemelkedő ugyanis magas antioxidáns-tartalma, ennek köszönhetjük immunerősítő és fiatalító hatását, késlelteti a sejtek öregedési folyamatát, emellett természetes úton csökkenti az éhségérzetet, gyorsítja az anyagcserét és segíti a fogyást, miközben rengeteg növényi fehérjét is tartalmaz.
Ha por formára esik választásunk, abból nagyon finom és villámgyors smoothie-tálat készíthetünk, amivel energiával jól feltöltve indulhat a napunk, ráadásul olyan finomságot kanalazunk, mintha csak egy nagy adag fagyit ennénk reggelire. És hogy mennyire népszerű az acai és a vele készülő smoothie-tál, azt az Instagramon posztolt több mint 800 000 fotó is igazolja…
Hozzávalók 1 személynek:
Elkészítés: A jégkockát, a tejet, az acai port és az édesítőt egy turmixba tesszük, és simára összeturmixoljuk. Tálba tesszük, a tetejét ízlés szerint díszítjük friss vagy aszalt gyümölcsökkel, pelyhekkel, magvakkal.
A céklát nyersen és főve salátának, sütve köretnek is nagyon szeretjük, nagyon egészséges és filléres zöldség, ami a téli hónapokban az egyik legjobb vitaminbomba. Gyönyörű színe mindig jólesik a szemnek, már önmagában melengető, krémlevesnek készítve és forrón tálalva pedig szó szerint az! Ha édesburgonyával és egy kis kókusztejszínnel vagy -krémmel készítjük, akkor mesésen krémes, isteni finom, kellemesen édeskés.
Ha megfogadtuk, hogy hogy kicsit egészségesebb étrendet követünk, és szeretnénk tényleg könnyű, diétásabb változatban készíteni a levest, akkor érdemes kókuszkrémet használni hozzá, ami alacsonyabb zsírtartalmú, és nagyon lágy, éppen csak enyhén kókuszos az íze, teljesen selymes, homogén az állaga, és nem válik külön benne a vizesebb és zsírosabb réteg, és nagyon könnyű vele dolgozni, a leves tetejére is bátran locsolhatunk belőle.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a zöldségeket meghámozzuk, és 1 centis kockára vágjuk. Az olajat egy lábasban felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, és üvegesre dinszteljük, majd hozzáadjuk a fokhagymát, még 1 percet pároljuk, majd jöhet a cékla és az édesburgonya, rámorzsoljuk a leveskockát, meghintjük a római köménnyel és a koriandermaggal, sózzuk, borsozzuk, átforgatjuk, ha megérezzük a fűszerek illatát, felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje. Forrás után mérsékeljük a hőt, és közepes lángon, félig lefedve kb. 15 perc alatt puhára főzzük.
Ha puha a zöldség, hozzáöntjük a kókuszkrémet, és botmixerrel simára turmixoljuk, megkóstolva beállítjuk a fűszerezést, és attól függően, mennyire hígra vagy sűrűre szeretnénk, egy kis vizet adhatunk hozzá, és még 2 percre visszatesszük a tűzre.
Forrón tálaljuk plusz kókuszkrémet és magokat kínálva mellé, szuper a tetejére egy kevés menta, de más zöldfűszerrel is meghinthetjük.
