Egy kis bor és szóda, és máris kész a gyöngyöző, kívánatos ital, ami jéghidegen az igazi, jól behűtött szódával, jófajta borral, legyen az fehér, rozé, de még akár vörös is. A jó bor nem kikerülhető, lőréből sosem lesz jó fröccs. Nem kell drága csúcsborokra vagy borkülönlegességekre gondolni, de tiszta, friss és könnyed legyen, akkor már nagy baj nem lehet. A fröccs azért is volt hosszú ideig lenézett ital, mert a vacakokat vizezték.

Szerencsére ma már újra divat a fröccs, és egyre népszerűbbek a gyümölcsös változatok is. Ezek inkább csajos italnak vannak elkönyvelve, de legyen, ki bánja? Az almafröccs, a bodzafröccs és az epres rozéfröccs akkor is a kedvencünk marad. 

Száraz fehérborral a legfinomabb, amit illatos bodzaszörppel és szódával keverünk. Az arányok nagyban függenek a bodzaszörp sűrűségétől, és persze a fröccsnél is mindenkinek más a kedvenc arány. Szörpös, édeskés, nagyon kellemes ital.

A rozé alapból is illatos, kellemes, könnyű bor, szódával pedig az elmúlt évek sztárja lett. Érdemes megpróbálni néhány szem eperrel, mégpedig úgy, hogy a félbevágott eperszemeket egy kicsit állni hagyjuk a borral, majd jó hideg szódával felspricceljük. Így kioldódnak az eper aromái, mégsem meleg fröccsöt kell kortyolnunk.

Az almafröccs „hivatalosan” csak szóda és almalé fele-fele keveréke, és a németek kedvelt itala, de miért is ne adhatnánk hozzá egy kevés fehérbort? Ez főleg azoknak lehet kedvére, akik nem annyira szeretik a száraz borokat – az almától kicsit édesebb, szelídebb és finom lesz, az arányokat mindenki tapasztalja ki magának, készülhet borosabb és almásabb változatban is.

A fröccs a mi igazi népitalunk, hiszen ezt itták a szőlőgazdák, amikor az ültetvényekben dolgoztak, ezzel hűsítette magát egy fárasztó munkanap után kőműves és tisztviselő egyaránt, ha visszatekintünk a múltba, olvasgatunk, nem marad szomjas száj fröccs nélkül.

Persze nem csak a mi fröccsünk, hiszen például a spritzer az osztrákoknál divatos, a gemišt a horvátoknál dívik, de szinte minden közép-európai országban van valamifajta hagyománya a szóda (vagy ásványvíz) és a bor keverékének. Abban viszont különlegesek vagyunk, hogy a mai napig ragaszkodunk a szódához, és senkinek sincs annyi elnevezése a fröccsre, mint nekünk, magyaroknak.

Forrás:

iStock

Vannak az alapok, amiket azért mindenki ismer: kisfröccs (1 dl bor + 1 dl szódavíz), nagyfröccs (2 dl bor + 1 dl szódavíz), hosszúlépés (1 dl bor + 2 dl szódavíz), házmester (3 dl bor + 2 dl szódavíz) vagy viceházmester (2 dl bor + 3 dl szódavíz). Már ezekkel is alaposan megkavartunk a fröccsözésbe épp csak beletanuló külföldit, hát még ha elkezdjük sorolni a háziúrt, a sportfröccsöt, a lakófröccsöt, a Krúdy-fröccsöt, a sóherfröccsöt, a polgármestert, a lámpást, a magyar–angolt, hogy ne is folytassam tovább, mert van még bőven. Kreatív, ötletes és vicces elnevezések garmadájával illetjük a fröccsöt, és ez csakis azért lehet, mert szeretjük. 

Szeretjük fehérborból, mert hát ez az alap. Szeretjük rozéból, mert könnyű, gyümölcsös, és ez lett a felnőttek modern málnaszörpje. És bizony nem vetjük meg néha a könnyű, gyümölcsös, csak tartályban nevelkedett vörösborból sem, jól tud esni egy portugieser-fröccs – ezt az őszbe hajló korú villányi borosgazdák tudják igazán.

Természetesen itt kell említést tennünk a mostanság nagy divatnak örvendő, friss gyümölcsökkel készített bor alapú limonádékról is, melyek talán még izgalmasabb felfrissülést jelenthetnek a fröccsöt kedvelőknek.

Forrás:

iStock

Az alapigazságot viszont nem szabad elfelejtenünk: jó fröccsöt csakis jó borból készíthetünk. Nem csúcsbor kell ide, nem valami dűlőszelektált koncentrátum, az sok, az csak tisztán élvezhető. Ide egy tiszta, friss, könnyed, jóivású bor kell, amibe a buborék tesz még kis lendületet, kis lazítást.

Úgyhogy nyáron nincs más kiút a hőség elől, csak az árnyék és egy nagy pohár, frissen készített fröccs!