Valamikor régen jóval több fűszert használtak, aminek ugyancsak prózai oka van. A nagyobb termetű állatok húsát nem tudták kellően tárolni, a kicsit túlérett hús szagát kellett elfedni a különféle aromás füvekkel és őrleményekkel, illetve az intenzív illatú és ízű fokhagymával, hagymával. Képzeljünk csak el egy egész marhát, szarvast, vagy akár egy sertést, őzet… Bár a szárítás, sózás, füstölés régóta ismeretes technológiák a hús tárolásához, a fagyasztás csak télvíz idején volt megoldható.
Ma, amikor a hűtők és fagyasztók segítségével biztonsággal eltarthatóvá váltak a legkülönfélébb húsok, azért nem kell lemondanunk a fűszerekről, mert elképesztően izgalmas és aromás fogásokat készíthetünk 1-2 csipet friss vagy szárított, reszelt, őrölt fűszerekkel, ízesítőkkel. Hogy mihez mi illik, az persze kérdés, de már nem sokáig, mutatjuk is:
Ezek a fehér húsú szárnyasok szinte mindent elbírnak, a zöldfűszerek közül a bazsalikom, kakukkfű, majoránna, menta, petrezselyem, rozmaring, tárkony, borsikafű, citromfű, curry, koriander, kömény, metélőhagyma, pirospaprika, zsálya is jó barátjuk. Emellett citrom, narancs, fokhagyma, gyömbér is mennyeien passzol hozzájuk.
Mélyebb, melegebb fűszerek illenek hozzájuk, mint amilyen a borsikafű, édeskömény, kakukkfű, kömény, majoránna, rozmaring, tárkony, zsálya, valamint szeretik a bort, a bogyós gyümölcsöket, az almát, körtét, birset, sok hagymát és fokhagymát.
A ritkán fogyasztott, fehér és egészséges húshoz a babér, bazsalikom, csillagánizs, kakukkfű, lestyán, majoránna, petrezselyem, rozmaring, zsálya mellett egy kis bor, alma, fokhagyma és hagyma is ideális, nagyon finom és omlós hús, könnyen átveszi a fűszerek aromáit.
Ritkán fogyasztjuk, pedig nagyon zsenge, tiszta hús, jól illik hozzá a bazsalikom, borsikafű, csili, curry, fekete bors, fokhagyma, kakukkfű, kapor, kömény, majoránna, petrezselyem, pirospaprika, rozmaring, szegfűbors, tárkony, turbolya, vöröshagyma, zsálya, de a különféle aszalt gyümölcsök is tökéletesen passzolnak hozzá.
A borjúhoz inkább a bazsalikom, borsikafű, curry, fekete bors, kapribogyó, majoránna, petrezselyem, pirospaprika, rozmaring, szerecsendió, vöröshagyma, zeller és zsálya illik, míg az érettebb marhához a babér, bors, fokhagyma, hagyma is illik, és persze vörösbor, amitől omlósabb lesz a hús.
A csirke után a leggyakrabban ez kerül a tányérra a húsfélék közül, így nagyon is érdemes változatosan fűszerezni. Nagyon jól illik hozzá a babér, borsikafű, curry, fekete bors, fokhagyma, kakukkfű, koriander, kömény, lestyán, majoránna, pirospaprika, rozmaring és zsálya, no meg a hagyma és a fokhagyma.
Ezek a karakteres húsok – fácán, őz, szarvas, vaddisznó – ünnepi alkalmakra készülnek, szinte kötelező hozzájuk a vörösbor és valamilyen bogyós – áfonya vagy szeder –, ha ragunak készítjük, amúgy a babér, bazsalikom, borsikafű, kakukkfű, majoránna, rozmaring, tárkony, szegfűbors és szerecsendió a tökéletes kiegészítőjük.
Az igazi Tabasco a világon mindenütt ismert, talán a legismertebb csípős szósz, ehhez képest nagyon meglepő, de tény, hogy egy családi vállalkozás, a Mc.Ilhenny família készíti ugyanazzal a receptúrával az 1868-as kezdetektől a mai napig! Ennél még meghökkentőbb, hogy a titkos recept fel is van tüntetve minden üvegen, természetesen ez alapján nem tudjuk reprodukálni, de nagyon bátor dolog. Szóval az eredeti csiliszósz kézzel szüretelt, tökéletesen érett paprikából készül egy speciális, helyi sóval – Avery só -, és csak ebből a két összetevőből áll, viszont 3 évig érlelik tölgyfahordóban.
Ha otthon szeretnénk reprodukálni ezt a finom ízesítőt, valószínűleg nem áll rendelkezésre sem ennyi idő, se hordó, de egy kis csalással nagyon hasonló szószt készíthetünk, ráadásul bónusz fűszerolajat is összedobhatunk egy füst alatt a melléktermékből, ami saját használatra, de gasztroajándéknak is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csilik szárát levágjuk, a paprikákat hosszában kettévágjuk, és egy literes befőttesüvegbe tesszük. Hozzáadjuk a sót és a vizet, alaposan összerázzuk, és 24 órát pihentetjük. Ezután botmixerrel alaposan összedolgozzuk, és még 1 napot érleljük.
Ezután sűrű szűrőn átpasszírozzuk, a magokat és héjat nem dobjuk ki! A csiliszószhoz hozzáadjuk a borecetet, üvegbe töltjük, összerázzuk, és kész is.
A szűrőben fennmaradt magokat és héjat egy másik üvegbe rakjuk, hozzáadunk 1 gerezd fokhagymát, felöntjük kb. 2-2,5 dl olívaolajjal. Pár nap után fűszerolajként használhatjuk tésztára, pizzára, amihez csak szeretnénk. Mindkettő eltartható szobahőmérsékleten, nem szükséges hűtőbe tenni!
Aki használ friss zöldfűszert, tudja, hogy elképesztően nagyot dobnak az ételen, sokkal üdébb és gazdagabb ízűek, mint szárítva, és nem kell kreatív konyhatündérnek vagy szorgos háziasszonynak lennünk ahhoz, hogy ezeket friss formában is megőrizzük. Ehhez egyrészt a mélyhűtő, másrészt az olívaolaj a legnagyobb segítség, és pillanatok alatt megmenthetjük ezeket a nyári ízeket a zordabb, morcosabb téli hónapokra, amikor még sokkal szívderítőbbek lesznek.
A zöldfűszerek egyik legjobb és legolcsóbb eltevési módja, ha lefagyasztjuk. Nem csak úgy magában, felaprítva, egy dobozba téve, mert akkor vizes, csoffadt lesz használatkor, és házi technológiával készítve az ízéből is sokat veszít. A legjobb, ha a finomra vágott zöldfűszert – legyen az kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, petrezselyem, zsálya, zeller, lestyán, tárkony vagy rozmaring – jégkockatartóba tesszük, és felöntjük olvasztott vajjal vagy kókuszzsírral – így vegánok is fogyaszthatják -, majd a fagyasztóba téve megdermesztjük, utána pedig kipattintgatjuk a tartóból, és zacskóba vagy dobozba tesszük. Érdemes ráírni, hogy mi van benne, mert nem teljesen felismerhető felhasználáskor ebben a formában. Ha van maradék fehérborunk, ezt is felhasználhatjuk a zsiradék helyett a zöldfűszerek fagyasztásához, ami még extra ízeket, kis boros illatot is ad majd az ételnek, amihez használjuk.
A másik gyors és frappáns megoldás az olívaolaj. Ez ugyan kicsit kölségesebb, mert a jó minőségű olívaolaj azért nem túl pénztárcabarát, de nagyon jól átveszi a fűszerek aromáit, és bőven megtérül, ha a későbbiekben ezt a saját fűszerolajat használjuk például a salátáinkhoz. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a zöldfűszereket kisebb üvegekbe belepakolni, tehetünk mellé fokhagymát, csilit, pár szem borsot is, majd felöntjük olívaolajjal. Ezeknek néhány hét azért kell, hogy átvegyék az aromákat, de utána pár csepp elég belőlük, hogy felvidítsák az ételeinket. Arról nem is beszélve, hogy még gasztroajándéknak is tökéletesek, akár karácsonyra – jó, ez picit még arrébb van, de már nem is annyira! Ha pedig most elkészítjük, mennyire hálásak leszünk majd akkor, hogy már csak címkézni és csinosítani kell a csodás DIY fűszerolajat!
Számtalan fűszerkeverék csábít a boltok polcain mindenféle hangzatos névvel, mutatós csomagolásban, többnyire borsos áron, és aki figyelmesen elolvassa az összetevőket, láthatja, hogy nagyrészt sót tartalmaznak, amiért őrültség ilyen árat fizetni. Mivel az összetevőket a mennyiségük sorrendjében kell feltüntetniük a gyártóknak és forgalmazóknak, így ha az első helyen a só van, akkor valójában egy fűszerezett sót veszünk. Ráadásul sokszor aromákkal is operálnak, az ízfokozókról már nem is beszélve…
Vannak persze olyan fűszerkeverékek, amelyeket képtelenség otthon elkészíteni, mert kis túlzással 100-féle fűszer kell egy keverékhez – ilyen például a curry vagy a mézeskalács-fűszerkeverék is, így ezeket nyugodtan vásároljuk meg. Amúgy készítsük magunk a keverékeket – jó játék, és nem lesz benne semmilyen felesleges ízfokozó, sem más adalékanyag.
Forrás: Pexels
Ha egyszerűbb és praktikusabb, akkor sót is adhatunk bármelyik keverékhez már a készítéskor – de biztosan nem fűszerárban vásárolt sót fogunk belekeverni!
Forrás: StockSnap
A fűszer jobbá teszi az ételt, megtölti aromákkal és illatokkal, akár frissen, akár szárítva használjuk őket, és persze a különféle klasszikus keverékeknek is megvan a helyük, megkönnyíthetik a dolgunkat, ha egy-egy ízvilágot szeretnénk megidézni velük. Sokkal jobban járunk viszont, ha ezeket a keverékeket magunk készítjük el, jóval olcsóbb és természetesebb, sokáig elállnak, de akár gasztroajándéknak is tökéletes kis üvegekbe téve. Azok a szerencsések, akik a kertjükben növő zöldfűszereket szeretnék ily módon felhasználni és tartósítani, azoknak ajánlott újholdkor leszedni a fűszert, mert úgy tartják, ilyenkor a leggazdagabb az ízük, majd szellős helyen megszárítani.
Az alábbi 4 fűszerkeverék szárított zöldfűszerekkel működik, ezeket 1-1 befőttesüvegbe kimérjük, majd lezárva egyszerűen csak összerázzuk. Só nincs bennük, hogy ne zavarjanak majd meg az ízesítésben, amikor főzünk, csak az van bennük, amit mi beleteszünk, tehát adalékok sem kerülnek bele! Aki finomabb, porrá őrölt változatban szívesebben használja a fűszereket, az kávédarálóban meg is őrölheti a kész keveréket.
Fantasztikusan aromás, nagyon jól működik grillpácokban, bármilyen húshoz passzol, de akár sült krumplira vagy görög salátára is hinthetünk belőle keveset, mert nagyon jól feldobja!
Bármilyen tésztaételhez, paradicsomszószhoz használhatjuk, szuper bolognaiba, de fehér húsokhoz, natúr csirkemellhez, halakhoz is tökéletes.
Nyárias, nagyon mediterrán ízvilágú keverék, ami nagyon jól passzol sült és párolt zöldségekhez, csirkéhez, halakhoz. A levendula elsőre szokatlannak tűnhet, de nagyon finom tőle, és a helyiek tényleg így készítik.
Mexikói ízvilágú ételekhez nagyon ajánlott, marhahúsos raguhoz, tüzesebb babos ételekhez is jól passzol, de a csirkét is feldobja, ízlés szerint hangolhatjuk csípősebbre vagy enyhébbre, ahogy szeretjük!
A gyógynövényeket és hatásaikat persze nem árt ismerni, de mondjuk nem szükségesek különösebb botanikai ismeretek ahhoz, hogy kamillát, kakukkfüvet vagy cickafarkot szedjünk, emellett remek kikapcsolódás és közös családi program is, ha a természetben bóklászunk, akár egy piknikkel összekötve, vagy nyaralás alatt késő délután sétára indulunk a strandolás után, és a színes vadvirágos csokrok mellett gyógynövényeket, vadon termő fűszereket is szedünk.
Forrás: iStock
Néhány szabályt érdemes betartani azért, és az sem árt, ha van velünk egy kisméretű növényhatározó vagy gyógynövényes könyv, illetve olló és kés, kosárka vagy műanyag tál, papírdoboz – zacskóba sose tegyük a növényeket, mert tönkremennek.
Forrás: iStock
Forrás: iStock
Valószínűleg ma már senkinek nem ismeretlen itthon sem a speculoos, advent idején gyakran találkozhatunk vele a német láncok kínálatában. Általában lapos, megformázott, gyakran Szent Miklóst vagy holland házikókat formáz a keksz, nagyon ropogós és illatos a benne lévő sok fűszertől. Némileg hasonlít a mézeskalácsra, de vajasabb és nagyon omlós, és otthon is nagyon egyszerűen elkészíthető – persze nem a szép cirkalmas formában, hanem apró kis golyókká gyúrva.
A speculoos titka – természetesen a már említett fűszerek és vaj mellett – a barna cukor, amitől egy kicsit karamellizált ízt is kap ez az illatos és roppanós keksz. Jól záródó dobozba téve sokáig eláll, és szuper kávé mellé, vagy tehetünk belőle pár szemet ünnepi tiramisuba is – nagyon feldobja!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a nádcukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel krémesre kikeverjük. Hozzáadjuk a fűszereket, a lisztet és a sütőport, és addig dolgozzuk tovább, míg nagyjából összeáll. Lisztezett munkafelületre öntjük, meghintjük kevés liszttel, és gyors mozdulatokkal kicsit átgyúrjuk, amíg jól formázható masszát kapunk.
Mogyorónyi golyóbisokat formázunk belőle, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 10-12 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszilárdulni, hogy ropogós, tökéletes állagát elnyerje.
1. Bazsalikom
Mindannyian ismerjük ezt a fűszernövényt, ami amellett, hogy ízletes, jó hatással van az emésztésre, tele van flavonoidokkal, amik segítenek megőrizni a sejtek szerkezetét. Ráadásul magas a K-vitamin-tartalma, ami erősíti a csontokat. Fogyasztható fűszerként, de salátákban is. Bazsalikomos receptek >>
2. Fahéj
Nem elég, hogy csökkenti a vércukorszintet, gyulladáscsökkentő, megöli a baktériumokat és a gombákat, még a koleszterinre is jó. Elsősorban édes ételekhez ajánlott, de kávéhoz adva is kiváló! Fahéjas receptek >>
3. Koriander
Hasonlóan a fahéjhoz, a koriander is jó hatással van a vércukorszintre és a koleszterinre, annyi különbséggel, hogy a szorongásra és a zsírok emésztésére is alkalmas. Húsételekhez őrölve mennyei a magja, friss levele salátákban és ázsiai ételekben zseniális. Korianderes receptek >>
További 7 szuperegészséges és fiatalító fűszerről itt olvashattok >>
Mi magyarok általában a főzés közepén vagy végén fűszerezzük az ételeket, a legelején nagyon ritkán. Ez a legtöbb nyugati kultúrában így van. Ám keleten, Indiában egészen más alapokon nyugszik a fűszerezés szokása. Ők többször fűszerezik az ételeiket, és hitük szerint a különböző fűszerek különböző módon felhasználva számos egészségügyi javat is nyújtanak a fogyasztó számára.
Lássuk tehát az indiai fűszerezést:
Csonsz – avagy a fűszeralap
Az indiai konyha ételei jellegzetesen és erősen fűszeresek. Ennek egyik eleme a csonsz, vagyis a fűszeralap, amelyet közvetlenül az étel elkészítésének legelején készítenek. Ez általában olajon pirított fűszereket takar, nem is akármilyen sorrendben. Elsőként az egész fűszerek kerülnek az olajba, majd amikor ezek kipattogtak, vagy megpirultak, akkor jönnek a porfűszerek. Ezekkel a megégés lehetősége miatt egyébként is óvatosan kell bánni. Általában minden ételnek van fűszeralapja, erre kerül rá később a hús vagy a zöldség.
Tipikus csonsz fűszerek például a fekete mustármag, az egész római kömény, az asafoetida vagy hing, illetve a curry levél is.
Masala – a fűszerkeverék
A keleti konyhák szinte mindegyikében található valamilyen fűszerkeverék. A legismertebb a kínai ötfűszer keverék, valamint az indiai garam masala, de ezeken kívül régiótól és az étel típusától függően más keverékek is léteznek. Ezek – mivel főleg már pirított porfűszerekből állnak – általában már a főzés középső, vagy végső szakaszában kerülnek az ételbe. A csonsztól ez teljesen független, sokszor egy ételben mindkét fűszerezési technika megjelenik. Néhány ismertebb fűszerkeverék: Sambhar Masala, Curry, Pulao Masala, Chat Masala.
Utólagos fűszerezés
Néhány fűszert az indiaiak akkor raknak bele az ételbe, ha már az le lett véve a tűzről. Ennek az az oka, hogy ezeknek a fűszereknek olyan ízt, vagy hatást tulajdonítanak, amely erős hevítés hatására elveszhet. Ilyen fűszer például az őrölt koriander. Ez legtöbbször utólag kerül az ételbe.
A keleti, de főleg az indiai ételek tehát háromszor fűszerezendők, így alakul ki az a jellegzetes fűszeres, pikáns íz, amelyet mindenki ismer, ha az indiai konyhára gondol.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy míg mi általában nem igazodunk ki saját fűszereink között, addig az indiaiak minden fűszert egy speciálisan erre kifejlesztett tárolóban tartanak, hogy a főzésből semmi se maradjon ki. Ha ilyen tálat nem is szerzünk be, de érdemes rendet tartani a fűszeres polcon, hogy a végén minden íz a helyére kerüljön.
Mint minden növény, a fűszernövények is lehetnek egynyáriak vagy évelők. Az egynyáriakat ősszel gyökerestől kidobjuk, az évelők viszont a téli tetszhalál után tavasszal újra kihajtanak. És, persze, vannak örökzöldek is, melyek a hazai teleket nem bírják a szabadban, de ha a lépcsőházban vagy hűvösebb szobában átteleltetjük őket, egész évben jól érzik magukat.
Hova ültessük?
Akár a virágágyba a dísznövények közé, akár cserépbe, ládába, balkonládába, vödörbe ültetjük, a fűszernövény jól fogja érezni magát. Többségük mediterrán országból származik, ezért a napos, száraz helyet kedveli, ahol nem pang a víz. A termőföld lehet sima virágföld, a lényeg, hogy jó zsíros, fekete föld legyen. Ha túl sok tápanyagot kapnak, bár gyorsabban nőnek, de nem lesz olyan finom az aromájuk. A nedves talajt kedveli viszont a menta és a petrezselyem, ráadásul ezek az árnyékot is jól bírják.
Magról vagy palántáról?
Bátrabbak magról is ültethetik a növénykéket, de ebben az esetben a kis palántát fokozatosan (eleinte árnyékolóval) kell majd kiszoktatni a szabadba, ne érje azonnal tűző napsütés. A közértekben, kertészetekben kapható, kifejlett fűszernövényekkel kisebb a rizikónk, de hazaérve ültessük át őket nagyobb cserépbe, jobb földbe.
Vigyázat!
Fagyasztva is finom marad
Ha gazdag a termés, zacskókban vagy tárolódobozokban le is fagyaszthatjuk a fűszernövényt, vagy akár illatos, pikáns olajat is készíthetünk belőle, mellyel megbolondíthatjuk a grillezett sültet vagy a salátát.
Tipp:
Fokhagymás olaj
Tegyünk egy kis üvegedénybe olívaolajat, dobjunk bele 2-3 gerezd megpucolt fokhagymát és 4-5 levél bazsalikomot. Hagyjuk pihenni 1-2 napig, majd használjuk fel akár egy olaszos spagetti ízesítéséhez, akár a paradicsomsalátánkhoz, melyet lilahagymából, paradicsomból olívaolajjal készítünk, és bazsalikommal, sóval, borssal ízesítünk.
Virága, szára, levele is felhasználható más-más célokra a konyhában, épp most nyílik a levendula, használjuk ki a virág szezonját, nézzük, mit és hogyan készíthetünk el belőle házilag! A lényeg, hogy elképesztően aromás, évekre beillatosítja a szekrényt, de ez a tányérban vagy a pohárban nem cél – érdemes mértékkel, csak pár csipetnyit használni ebből a csodás növényből.
Egyre többen szüretelik a levendulát ilyenkor júniusban, vannak kertek, farmok, ahol szabadon szedhető, temészetesen némi belépő ellenében, ám sokan nem tudják, miként is kell helyesen leszedni és felhasználni a növényt ahhoz, hogy azt a lehető legjobban hasznosíthassuk a konyhában.
• A gasztronómia világában a növény virágát és a levelét is használják, mivel a levendula kiváló fűszernövény. Az illóolaj készítéséhez viszont a növény egész szárát használják. Aratás után a növény szára bekerül a lepárló üstökbe, és vízgőz desztillációval kinyerik az illóolajat, mely elsősorban nyugtató, fertőtlenítő, gombaölő hatású.
• A növényt még teljes elnyílás előtti állapotában érdemes leszedni, mert így a virága könnyen "lemorzsolható".
• Fontos az is, hogy hosszú szárral érdemes leszedni, mert azzal visszavágjuk a növényt is, és a szárról leszedhető a levele és a virága, mely hasznosítható a konyhában.
• Főzés és sütés felhasználása előtt a növényt érdemes leöblíteni.
A konyhában felhasznált levendula lehet friss és szárított is: a friss virágot lehet például tejhez vagy tejszínhez adni ízesítés céljából úgy, hogy abban áztatjuk, majd leszűrjük. A szárított virágot inkább cukorhoz, sütemények tésztájába vagy díszítéshez használhatjuk.
Mi ízesíthető levendulával?
Ha maradunk a konyhai felhasználásnál, akkor is széles a paletta: számtalan ételt és italt készítenek levendula felhasználásával, ilyen a lekvár, a nyalóka, a cukor, a salátaöntet, a sor ugyancsak hoszzú. Jöjjön néhány tipp:
• lekvárok, zselék ízesítőjeként remek, például eperrel vagy sárgabarackkal párosítva
• szörpként a levendulának igazi frissítő hatása van
• szirupként a levendulából nyáron limonádé készíthető, de akár ízesíthető vele a kávé vagy meglocsolható az amerikai palacsinta is
• nagyszerű kisfröccs is készíthető vele, mely igazi nyári szomjoltó
• tökéletes az ízharmónia csokoládékba és bonbonokba főzve
• virágából főzhetünk teát vagy gyógynövényes teák komponenseként hasznosíthatjuk
• süthetünk például linzeres kekszeket, melyeknek díszítése lehet a levendula
• főznek levendulás sört, de népszerűek a gyümölcspálinkák levendulakivonattal ízesítve
• salátaöntetként és ételízesítőként ínyencek is kipróbálhatják: a friss vagy szárított virágot jól zárható üvegbe tesszük, és hozzáöntünk olívaolajat vagy almaecetet
• nagyon finom egy csipetnyi mediterrán ragukhoz, vagy például mézes kacsamellhez
• szárítva, fűszerként rozmaringgal és kakukkfűvel jól harmonizál
• házi levendulás cukor készíthető, ha egy üveg porcukorba vagy kristálycukorba helyezünk egy szálat
Ha ételekhez használjuk a növényt, egyedi íze miatt első alkalommal érdemes kisebb, visszafogottabb mennyiséggel próbálkozni. A jóból keveset, és így lesz tökéletes! Arra kell figyelni, hogy a levendulát nem érdemes hosszabb hőhatásnak kitenni, mert könnyen bekeseredhet!
Forrás: Tihanyi Levendula Manufaktúra
Néhány fűszer önmagában még nem garancia egy szenvedélyes együttlétre, de a forró nyári éjszakák még tüzesebbé tehetők, ha egy könnyű fogást afrodiziákumokkal felturbózva készítünk. Emellett nem árt persze a sejtelmes fény, a kellemes zene és egy pohár bor sem… De hogy a fűszereknél maradjunk: lássuk, melyek bírnak vágykeltő hatással!
Friss zöldek: petrezselyem, bazsalikom, rozmaring
A friss zöldfűszerek közül a petrezselyem, a bazsalikom és a rozmaring a leghatékonyabb, a petrezselymet már az ókorban a termékenység fűszerének tartották, és nemcsak az illatos zöld leveleinek, de a gyökerének, vagyis a fehérrépának is izgató hatást tulajdonítottak – teának megfőzve. A bazsalikom vágykeltő hatását nemcsak a szenvedélyes olasz pasik bizonyítják, de a hindu hagyományok is a termékenység szent növényének tartják, és vágyakat felajzó hatása miatt fűszerként és teaként is fogyasztják. Az örökzöld rozmaring fokozza a vérkeringést és bizonyos testrészek vérellátását, a tapintás és érintés érzékelését jóval kifinomultabbá teszi.
Nem csak illatos: szerecsendió, ánizs, fahéj
Ha a fűszeresdobozba benézünk, ott is jóféle afrodiziákumokat találunk: ilyen a szerecsendió, az ánizs és a fahéj. A legenda szerint a szultán és háremhölgyei reszelt szerecsendió, nyers tojássárga és méz keverékét kanalazgatták szerelmeskedés előtt, de ma már kutatások is igazolják az illatos fűszer vágykeltő hatását. Az ánizs megosztó ízű fűszer- és gyógynövény, vágykeltő hatása miatt is sokféle likőr ízesítője, ilyen a görög ouzo, a török raki vagy a francia pastis és pernod is… A fahéj az egyik legismertebb és leghatékonyabb afrodiziákum, illóolajként és fűszerként is hatékony, vérbőséget okoz és hatására a szervezet több feromont termel.
A legütősebbek: csoki és gyömbér
A leghatékonyabb és legfinomabb afrodiziákumok pedig a csokoládé és a gyömbér, nem is kell belőlük sok, hanem inkább jó minőségű. A kakaóbab is tartalmazza a vágykeltő vegyületet, amit a csokoládéban gyakran fellelhető vaníliával kiegészítve éri el érzékeket serkentő, vágyfokozó hatását. A kellemesen csípős, illatos gyömbér vérkeringést serkentő, ráadásul ma már igazoltan jó potencianövelő hatású…
Illatos vágyfokozó gyömbéres csirke >>
