Ami nekünk a „piros mogyorós”, az az olaszoknak a Ferrero Rocher. Csokoládé és pörkölt mogyoró tökéletes összhangja, megunhatatlan és verhetetlen párosítás. Az olaszok egyik kedvenc csokija nálunk is nagyon népszerű, de őszintén szólva nem igazán pénztárcabarát. Viszont van házi változata is, amihez csupán 4 alapanyag szükséges, nagyon egyszerű, és ha mindent beszereztünk hozzá, akkor mindennemű extra konyhai tudomány nélkül készülhet is a mogyorós csokibomba.
A csoki és a mogyoró adott, ehhez jön titkos alapanyagként a nápolyi! Csokiparány is használható, de bármilyen csokis vagy mogyorókrémes nápolyi is megfelel, amit morzsásra aprítunk. Amitől mindez összeáll, az a Ferrero-cég legütősebb szereplője, a Nutella, ami extra mogyoróval és kakaóval turbózza fel a bonbonunkat! Meg is vagyunk, már csak össze kell ezeket raknunk: jöjjön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokis vagy mogyorós nápolyit egy késes robotgéppel morzsásra mixeljük, a tartalmát egy tálba tesszük. A pörkölt földimogyorót 3 részre osztjuk, 1 adagot félreteszünk, 2 részt pedig a késes robotgéppel összeaprítunk, majd a felét a nápolyimorzsához adjuk, összekeverjük, hozzáadjuk a Nutellát is, és kézzel összedolgozzuk. Ha nagyon puha, akkor 10 percre hűtőbe tesszük, hogy formázható legyen a brutális csokis masszánk.
Kisebb diónyi adagokat csípünk a masszából, golyót formázunk belőle úgy, hogy a közepébe 1 szem egész mogyorót teszünk.
Az étcsokoládét megolvasztjuk gőz fölött, majd a golyóbisokat megforgatjuk benne, és a félretett maradék aprított mogyoróban meghempergetjük. Tányérra vagy tálcára tesszük, és egy kis időre a hűtőbe rakjuk, hogy a csoki kellően megdermedjen.
Ha valakit megtréfálnánk, akkor aranypapírba is csomagolhatjuk, de szerintünk ez felesleges – hiszen úgyis kicsomagolásra kerül rögvest!
Az ínyenc csokidesszert sikere feltehetően a nevének köszönhető, ami páratlan lelemény volt a bonbon kitalálójától, a salzburgi cukrásztól, Paul Fürsttől, aki 1890-ben készítette először a mogyorós nugátból, pisztáciás marcipánból és csokoládéból álló golyóbist. Rövid időn belül nagyon népszerű lett ez az ízkombináció, ráadásul az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert a Mozart-golyó, amit ennek megfelelően más cukrászatok is elkezdtek koppintani. Ma már jórészt nagyüzemekben készül, de érdekesség, hogy a Fürst-cukrászat ma is létezik, és már az ötödik generáció készíti a mai napig kézműves módon az emblematikus csokigolyókat – az eredeti receptúra alapján.
Bár ezt az „original” receptet nem ismerjük, de egy kis kompromisszummal nagyon hasonló finomságot készíthetünk házilag is. Csoki, pisztácia, mogyoró és marcipán kell csak hozzá, és ha elfogadjuk, hogy nem pont abban a sorrendben lesznek a rétegek, akkor egész egyszerű dolgunk lesz. Az eredeti Mozart-golyóban a pisztáciás marcipán van legbelül, ezt öleli körbe a mogyorós nugát, majd borítja csokoládéburok. Ám a mogyorós nugát nagyon érzékeny – vagy túl kemény és nehezen formázható, vagy ha túlpuhul, akkor ragacsos, és nehéz vele dolgozni, így jobban járunk, ha a nugát kerül belülre, a jóval kezesebb marcipánnal pedig szépen bevonhatjuk.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A nugáthoz a mogyorót sütőlapra terítjük, 160 fokos sütőben 10 perc alatt megpirítjuk. Konyharuhára öntjük, és amennyire lehet, ledörzsöljük a héját. Még melegen késes robotgépbe tesszük, és egészen finomra, krémesre őröljük. A tejcsokoládét gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, összekeverjük a mogyoróval, és néhány órára hűtőbe tesszük.
A pisztáciamarcipánhoz a pisztáciát késes robotgépben szintén egészen finomra őröljük. Porcukorral meghintett munkalapon a marcipánt kicsit átgyúrjuk, majd a pisztáciát gyors mozdulatokkal beledolgozzuk.
A pihentetett, megkeményedett nugátból teáskanálnyi adagokat szaggatunk, és tenyerünkben golyóbisokká formázzuk. A marcipánból kicsit nagyobb darabokat szaggatunk, a tenyerünkben lelapogatjuk, kilapítjuk, belecsomagoljuk a nugátgolyót, és sima kis gombócokká formázzuk.
A bevonathoz az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk, alaposan átkeverjük, és két villa segítségével megmártjuk benne a golyókat, majd sütőpapírral fedett tálcára tesszük, és a hűtőben hagyjuk megdermedni.
Ízlés szerint be is csomagolhatjuk, de felesleges, mert hipp-hopp el fognak fogyni…
A kókuszpuncs tulajdonképpen egy selymes krémlikőr, ami friss kókusszal készül, de mivel alapja rum, így bátran nevezhető puncsnak is. Nagyon egyszerű és tiszta ital, elronthatatlan és ellenállhatatlan, sokáig eltartható, és nemcsak magában, hanem koktélokban, különféle kevert italokban is isteni. A fehér rum és a kókusz mellett csak sűrített tej és némi idő szükséges hozzá, nagyon krémes, nem túl édes és nagyon jól érződik a kókuszossága.
Mivel magas az alkoholtartalma, és még plusz cukor is van benne, ezért könnyen fejbe száll, így érdemes vagy sok jégkockával kínálni, vagy koktélként egy kis ananászlével felhígítani, de mennyei, ha tejeskávéba vagy forró csokiba löttyintünk belőle, sőt madártejet vagy egy kis fagyit is nagyon jól felvidít…
A kókuszpuncs egyetlen kihívása a friss kókusz feltörése, ami – mint tudjuk – kemény dió… De azért nem ördöngösség, egy dugóhúzó, egy konyharuha és egy húsklopfoló segítségével bárki fel tudja törni, de ha szeretnénk a héjat is felhasználni, akkor fűrésszel is próbálkozhatunk – vagy kérjük férfiember segítségét. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszdió 3 kis szeme közül kettőbe lyukat fúrunk – ez egy csavarhúzó és egy kalapács vagy egy dugóhúzó segítségével a legegyszerűbb. A kókuszvizet kiöntjük egy pohárba – megihatjuk, mert nem ebből készül majd a finom italunk. A diót feltörjük – konyharuhába csavarjuk, és kövön vagy betonon klopfolóval vagy kalapáccsal addig ütjük, míg szétnyílik. A héjból kiügyeskedjük a hófehér húst egy kés segítségével.
A kókuszdió húsát késes robotgépbe tesszük, finomra aprítjuk, majd befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a rummal. Egy napot állni hagyjuk, majd leszűrjük, tiszta konyharuhába tesszük a nagyjából kinyomkodott reszeléket, és alaposan kinyomkodjuk, hogy minél több tejes rumot kapjunk. A reszeléket ne dobjuk el – isteni kókuszgolyóhoz vagy süteménybe keverve a rumos kókusz…
A kókuszos rumhoz adjuk a sűrített tejet, üvegbe töltjük, és nagyon alaposan összerázzuk. Azonnal is fogyasztható, de még jobb, ha egy napot még érleljük.
A dél-olasz Amalfi-partról származik a citromkrémlikőr, amit eredetileg tisztaszesszel, citrom héjával, tejszínnel és kis vaníliával készítenek, de otthon egyszerűbb, olcsóbb vodkával is elkészíthetjük. Arra érdemes figyelni, hogy kezeletlen citomot használjunk hozzá, mert ugye a héja kerül az italba, de ma már szerencsére egyre több helyen beszerezhetőek a kemikáliáktól mentes kezeletlen vagy bio citrusok.
A krémes likőr nemcsak koccintáshoz vagy a vacsora végén, úgynevezett digesztív, emésztést serkentő italként tökéletes, de tehetjük különféle felnőtt desszertekbe, megbolondíthatjuk friss ízével például a tiramisut, egy pohárkrém kekszes, piskótás rétegét meglocsolhatjuk vele, nagyon jól passzol fagyihoz, de gasztroajándéknak is tökéletes, és nemcsak hogy egyszerű, de 6 hétig hűtőben simán eltartható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A citromokat meleg vízben alaposan megmossuk, leszárítjuk, és zöldséghámozóval vékonyan, a héjának csak a sárga részét lehámozzuk, befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a vodkával. Sötét helyen, esetleg egy konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten 1 hetet érleljük, naponta kicsit összerázzuk.
A tejszínt a cukorral egy lábasba tesszük, és kis lángon felforrósítjuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, és hagyjuk kicsit hűlni.
A citromos vodkát leszűrjük, összekeverjük az édes tejszínnel, üvegekbe töltjük. Másnapra összeérnek az ízek, a hűtőben 6 hétig eltartható, fogyasztás előtt mindig érdemes felrázni ezt az isteni kortyolgatni valót!
Igazi kalóriabomba, de isteni finom, egyetlen kanálka tökéletes belőle, ha ránk törne a nassolhatnék, de nagyon változatosan használható, akárcsak a Nutella. Tehetjük palacsintába, amerikai palacsinta tetejére, mártogathatunk bele almacikket, narancsgerezdet, lehet egy vékony réteg belőle tortába, de akár forró csokit is gazdagabbá, ízesebbé tehet ez a fűszeres, édes krém.
Házilag is nagyon egyszerűen elkészíthető, bármilyen ízvilágra hangolható, attól függően, milyen keksszel készítjük, a csúnyábbra sikerült mézeskalács is simán eltüntethető benne, de minden omlós keksz tökéletes hozzá – csak fűszerezés kérdése, hogy ellenállhatatlanná tegyük! Most alaprecept jön, de fűszerrel, narancshéjjal, aszalt gyümölccsel, csonthéjasokkal tovább gazdagítható!
Hozzávalók:
Elkészítés: A mézeskalácsot vagy fűszeres omlós kekszet összetördeljük, és késes robotgépben finomra őröljük. A kókuszkrémet vagy tejszínt egy lábasban felforrósítjuk, beletördeljük a fehér csokoládét, és kevergetve megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a kekszmorzsát és a fűszereket, átkeverjük, és egy botmixerrel egészen krémesre, selymesre – ha úgy szeretjük, akkor darabosabbra – dolgozzuk.
Üvegbe töltjük, és ha langyosra hűlt, akkor a hűtőbe tesszük, ott tároljuk, fogyasztás előtt fél órával érdemes kivenni, hogy kenhetőbb állagú legyen.
Fontos! Kókuszkrémmel készítve 3-4 hétig eláll, tejszínnel érdemes 1 hét alatt végezni vele…
Fahéjas csillag a neve, de lehetne akár mandulás csillag is, hiszen ez a legfőbb összetevője ennek a zseniális aprósütinek, ami elmaradhatatlan finomsága a karácsonynak Németországban. Puha és sűrű, a tetején roppanós cukormázzal, fahéj, vanília és egy kis reszelt citrushéj kerül bele leggyakrabban, és minden családnak megvan a maga receptje. Vannak, akik keverik a mandulát mogyoróval, mások egy kis narancslikőrt vagy marcipánt is tesznek bele.
Nagyon egyszerű és gyorsan összeállítható, egyetlen nehézség, hogy a tészta kissé ragacsos, és mivel nincs benne liszt, a nyújtást két sütőpapír vagy frissentartó fólia között érdemes elvégezni. Ha nehezen menne, érdemes 15 percre hűtőbe tenni, hogy kicsit megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni, illetve arra figyeljünk, hogy alacsony hőfokon, 140 fokon süssük, így nem pirul meg a tetején a cukros tojásfehérje, hanem szép hófehér marad és finoman roppanós marad.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásfehérjéket egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel félkemény habbá verjük, majd 2-3 részletben hozzáadjuk a porcukrot, és tovább verjük, 2-3 perc alatt sűrű, ragacsos krémet kapunk. Ebből 3 evőkanálnyit félreteszünk, ez kerül majd a tetejére, a cukros tojásfehérje nagyobb részéhez pedig hozzáadjuk a fahéjat, a vaníliás cukrot, a reszelt narancshéjat és a darált mandula felét, és egy spatulával összedolgozzuk. Hozzáadjuk a maradék mandulát, és kézzel összedolgozzuk.
Sütőpapírra borítjuk, egy másik sütőpapírt vagy frissentartó fóliát terítünk rá, kézzel kicsit lenyomkodjuk a viszonylag puha masszát, majd egy nyújtófával fél centi vékonyra nyújtjuk. Porcukorba mártott csillagformával kiszúrjuk, éles késsel alányúlva sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztát összedolgozzuk, és ugyanígy járunk el.
A félretett cukros tojásfehérjével vékonyan megkenjük a csillagok tetejét, és kis hőfokon, 140 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük-szárítjuk. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszikkadni az illatos és isteni fahéjas csillagokat. Jól záródó dobozban sokáig eláll.
A karácsonyi cukorsokk elmaradhatatlan édessége az angolszász országokban a Rocky Road, ami nem más, mint egy kis tejszínnel és vajjal megolvasztott csokoládé sok mályvacukorral és valamilyen ropogós maggal összeforgatva, majd megdermesztve és felkockázva. Gyakran kerül bele aszalt gyümölcs, aprított kekszdarabok, karamell is – minél színesebb és sokfélébb, annál jobb, és az ízesítését is lehet variálni egy kis alkohollal vagy fűszerekkel, fahéjjal, vaníliával…
Ez a változat étcsokoládéval, mandulával és mini pillecukorral készült, a csokiba került egy kis rumaroma és narancshéj, szuperegyszerű és gyorsan összeállítható, és nagyon izgalmas, ahogy a ropogós, a puha és az az olvadós textúrák keverednek, édesszájúaknak nagyon ajánljuk. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy 20×30 centis sütőtálat vagy műanyag edényt kibélelünk fóliával vagy sütőpapírral. A csokit feltördeljük, és a bajjal gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt, és a tűzről levéve simára keverjük. Hozzáreszeljük a narancshéjat, hozzáadjuk a rumaromát, elkeverjük, majd beleforgatjuk a pillecukrot és a mandulát.
Beleöntjük az előkészített edénybe, elsimítjuk, és legalább 2 órára hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen. Éles késsel kisebb kockákra vágjuk, a hűtőben tároljuk tálalásig, csinosan becsomagolva ajándékba is adhatjuk.
A kókuszlikőr pont ilyen, selymes, kényeztető, ráadásul pofonegyszerűen elkészíthető, és 2-3 nap érlelés jót tesz neki, de akár már aznap is kóstolható és fogyasztható, és a kókusz kedvelőinél biztosan sikert arat.
A krémlikőröket tipikus csajos italoknak tartják, de ez egy nem túl édes változat: aki még selymesebbre és lágyabbra, csajosabbra szeretné, keverjen hozzá 5 dkg olvasztott fehér csokoládét. Isteni – és úgy már bőven belefér a desszert-kategóriába…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a kókuszkrémet a cukorral, a vaníliás cukorral és a kókuszreszelékkel feltesszük főni, a forrás után takarékon 10 percet főzzük, majd a tűztől levéve hagyjuk 1 órát pihenni-hűlni, leszűrjük, jól kinyomkodjuk a kókuszreszelékből a levet. A vodkát hozzáöntjük, üvegbe töltjük, és 2-3 napot pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Gasztroajándékként csinos üvegbe töltve elajándékozzuk, vagy felrázva, jégkockával poharakba töltve tálaljuk. Pár szem gránátalmamaggal vagy aszalt vörösáfonyával még szexibbé tehetjük. 🙂
A Kos nyitott és dinamikus, sokmindent kedvel és bevállalós, kísérletező kedvű, és szereti élvezni az életet. A csililekvár >> ideális ajándék neki, ami azon kívül hogy újszerű és izgalmas, kellően tüzes is – épp mint a Kos!
–
A Bikának az otthonosság és a biztonság a legfontosabb, imád enni és főzni, sőt gondoskodni is, neki a legnagyobb ajándék, ha ő maga készítheti az ételt, így neki egy jó szakácskönyv a legjobb ajándék. Mi más is ajánlhatnánk, mint nagy kedvencünket és büszkeségünket, A nagy csokoládé könyvet >>
–
A mindig pörgős Ikrek bár szereti a hasát, azért nem arról híres, hogy a konyhában pepecsel, így neki szuper ötlet lehet egy instant sütimix >> üvegbe zárva. Ötletes és frappáns, azt pedig az Ikrek szereti. 🙂
–
A Rák imád otthon kuckózni, keresi a meghitt pillanatokat, így neki ezt segítendő készíthetünk egy házi forrócsokis keveréket >>, amiből bármikor készíthet magának egy finom lélekmelengető italt kuckózós pillanatokban.
–
Az Oroszlán igazi hedonista, szereti a fényűző finomságokat és a különlegességeket, nem mellesleg ragadozó is, így neki szuper meglepetés lehet a házilag pácolt lazac >>, a gravlax.
–
A letisztult és precíz, pontos és aprólékos Szűz általában csokoládéfüggő, így egy házi készítésű és egészséges csokival >> minden bizonnyal örömet szerzünk neki.
–
A Mérleg minden olyat kedvel, ami könnyed, kellemes és kecses, így valamilyen habos aprósüti biztosan a kedvére lesz. A sima habcsóknál nem sokkal bonyolultabb, de sokkal izgalmasabb asszonycsók, vagyis az olasz baci di dama >> tökéletes választás lehet.
–
A szenvedélyes és tüzes, a végleteket és az izgalmakat kereső Skorpiónak érdemes egy jóféle itallal készülni, ágyas pálinkával például, amihez csak egy kevés aszalt gyümölcs és a hozzá passzoló jó pálinka szükséges, no meg egy kis érlelési idő.
–
A Nyilas számára az ünnep szelleme a legfontosabb, az áhitat és persze a kreativitás, így neki egy kimondottan karácsonyi sütemény a tökéletes ajándék, ami formájában is kapcsolódik az ünnephez. A Stollen >>, ez a gazdag gyümölcskenyér éppen ilyen, hiszen a formája és színe a gazdag porcukorral emlékeztet az újszülött Kisjézusra, és Christstollennek is hívják.
–
A praktikus és lényegretörő Bak szereti a hasznos és sokféle módon használható dolgokat, így valamilyen házi dzsem ideális választás lehet a megajándékozásra. A kissé földes ízű cékla egy kis almával és szederrel megbolondítva, chutney-nak készítve >> biztos befutó lehet!
–
A kísérletező és kreatív Vízöntő számára a legfontosabb a szellemiség és a kreativitás, így neki a legjobb gasztroajándék a szellemet frissítő, élénítő különlegesebb kávé vagy zöldtea lehet.
–
A Halak egyszerre keresi az otthonosságot és az izgalmat, a feloldódást és a belenyugvást, izgatja a misztikus és a metafizika, neki minden bizonnyal egy üveg kiváló bor a legjobb ajándék, mellé pedig a szintén Halak-jegy születésű Hamvas Béla remeke, A bor filozófiája >>
–
Nagyon csokis, csodásan krémes, a szájban szétolvadó finomság a trüffel, a tejszínnel és különféle aromákkal, fűszerekkel gazdagított csokigolyó, ami őrült egyszerűen elkészíthető házilag, csak magasabb kakaótartalmú étcsoki, némi tejszín – laktózérzékenyeknek és vegánoknak akár növényi tejszín is tökéletes -, kevés kakaópor és némi ízesítő kell hozzá, és minimális munkával őrülten finom csokibonbon az eredmény.
Kávéval vagy valamilyen nemesebb, aromásabb alkohollal megbolondítható, de akár darált csonthéjasokkal vagy finomra vágott aszalt gyümölcsökkel, kandírozott gyömbérrel, narancshéjjal is gazdagítható, 30 napig a hűtőben vígan eltartható, és ajándéknak is tökéletes!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét összetördeljük, hőálló tálba tesszük. Egy edényben 2 ujjnyi vizet forralunk, rátesszük a csokit tartalmazó tálat, hozzáöntjük a tejszínt, és kevergetve megolvasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, a kakaóport és az illatos kávét vagy alkoholt, összekeverjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 2 órára vagy akár egész éjszakára.
A megdermedt csokis masszából karalábévájóval vagy egy teáskanállal diónyi adagokat veszünk, és tenyérrel gyorsan golyókká formázzuk. Megforgatjuk kókuszreszelékben, darált dióban vagy kakaóporban, és mini papírkapszikba tesszük. A hűtőben tároljuk, tálalás előtt fél órával érdemes kivenni, hogy kellemesen lágy és krémes legyen – vagy csinosan csomagoljuk ajándéknak.
Frappánsan egyszerű, sütni-főzni sem kell, mégis nagyon finom ez a házi Bounty golyó: a selymesen krémes kókuszréteg a szánkban olvadó csokoládéval egyszerűen abbahagyhatatlan! Mivel valóban gyorsan elkészül, és nagyon finom, így igazi főnyeremény, kezdők is bátran elkészíthetik, nem lehet elrontani és garantáltan nem okoz csalódást.
Forrás: Kard Éva
Előre is elkészíthetjük, a hűtőben hosszan eláll, ideális vendégvárónak, de egy szép díszcsomagolásban akár el is ajándékozhatjuk a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmával.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók 28-30 db golyóhoz:
Elkészítés: A mascarponét keverjük habosra a porcukorral és a vaníliás cukorral. Ezután adjuk hozzá a kókuszreszeléket, majd kézzel gyúrjuk össze a masszát. Ízlés szerint több cukrot is adhatunk hozzá, ha édesebben szeretjük…
Ezután nedves kézzel formáljunk kb. diónyi nagyságú golyókat, majd tegyük egy sütőpapírral bélelt tálcára. Helyezzük be a fagyasztóba 1-2 órára, hogy a golyók teljesen megdermedjenek.
A csokoládét tördeljük bele egy fém tálba, majd gőzfürdő fölött, néha megkeverve olvasszuk fel.
Ezután vegyük ki a fagyasztóból a kókuszgolyókat, majd egyesével vonjuk be az olvasztott csokoládéval.
Én hurkapálcát szúrtam a golyóba, majd belemártottam az olvasztott csokoládéba. Ezután hagytam a felesleges csokoládét lecsepegni, majd visszahelyeztem a sütőpapírral bélelt tálcára. Mivel a golyók hidegek, így a csokoládé gyorsan megdermed.
Az elkészült golyókat ízlés szerint becsomagolhatjuk, és az ünnephez illően elajándékozhatjuk. Hűvös helyen hosszabb ideig tárolhatjuk, már ha meg tudjuk állni, hogy ne faljuk be egyszerre, mert annyira finom.
Forrás: Kard Éva
A szaloncukor a karácsony kötelező kelléke, és természetesen nem kell lemondanunk róla, viszont több szempontból is érdemes újragondolni a hozzá fűződő viszonyunkat. Mert ha belegondolunk abba, hogy a két kiló szaloncukor hozzávetőleg kétszáz darab, akkor egy négytagú családdal számolva, ahol mondjuk mindenki egyformán torkos, akkor ez fejenként ötven ártalmatlannak tűnő szaloncukrot jelent egy szezonban, amit többnyire nem is desszertként vagy csokiként fogyasztunk, hanem csak úgy jártunkban-keltünkben bekapunk.
A szaloncukrok minősége sem mellékes. A profik csak azt tartják szaloncukornak, ami selyempapírba és színes sztaniolba van csavarva, a műanyag vagy más csomagolásba rejtett bonbonok alacsonyabb minőségűek és olcsóbb imitációk csupán. Az biztos, hogy a szaloncukrot egy sima bonbontól vagy ízesített csokitól valóban csak a csomagolás különbözteti meg, innentől pedig jogos a kérdés: miért is ne készíthetnénk otthon házi szaloncukrot?
Ha szeretünk pepecselni, van kedvünk és időnk, akkor jó móka, akár közös program családdal, gyerekekkel, barátokkal a szaloncukor házi készítése, és egészen biztosan tudjuk majd, mi van benne, és jóval költséghatékonyabban is kijöhetünk. Nincs másra szükség, mint egy jó bonbonreceptre – mindjárt mutatunk –, selyempapírra, és ha szeretnénk színesebbre és csillogóra, akkor színes sztaniolra, ami dekorboltokban könnyűszerrel beszerezhető.
Fontos!
Mivel az alábbi receptek nem tartalmaznak tartósítót, nem állnak el olyan hosszan, mint a bolti változat!
A szaloncukorhoz ne golyóbisokká, hanem hosszúkásra formázzuk a bonbonokat!
–
–
–
–
–
Egészséges csokis-narancsos >>
–
