Egy időben ugyancsak lenézett süti volt a csokiszalámi, szegényes desszertnek számított, többnyire a legolcsóbb háztartási keksszel, olvasztott margarinnal, sok cukorral és némi kakaóporral készült, és ebben a változatban tényleg nem egy gasztronómiai csoda. De ha megadjuk neki a kellő tiszteletet, és minőségibb alapanyagokkal készítjük, akkor viszont nagyon finom, és akár még a karácsonyi, adventi sütiarzenálban is megvan a helye, sőt gasztroajándéknak is remek, ha valami egyszerű, de saját készítésű meglepetéssel szeretnénk előrukkolni.
Most nagyon csokis változatban készült, magas kakaótartalmú étcsokoládéval, pirított mogyoróval és finom vajas keksszel, ízesítésként csak egy kis konyak került bele, de ízlés szerint fűszerekkel is adhatunk neki karaktert, magokat vagy aprított aszalt gyümölcsöt is tehetünk bele, az alkohol is lehet más, de akár helyette használható egy kevés kávé is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, tálba tesszük a tejszínnel, és vízgőz fölött megolvasztjuk, simára keverjük, majd félretesszük hűlni.
Közben a mogyorót száraz serpenyőbe tesszük, néhány perc alatt illatosra pirítjuk, majd átöntjük egy tálba, ha egy kicsit hűlt, lemorzsoljuk a héját, majd a mogyorót durvára aprítjuk. Az omlós keksz felét ledaráljuk, a másik felét összetördeljük.
A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, habosra keverjük, majd hozzáadjuk a kihűlt tejszínes csokoládét és a darát kekszet, valamint az alkoholt, alaposan összedolgozzuk, majd az összetördelt kekszet és a mogyorót is beledolgozzuk.
Egy alufólialapot kiterítünk, erre pedig egy frissen tartó fóliát, a közepére halmozzuk a masszát, és nagyjából rúddá formázzuk, majd a két fóliába betekerjük, közben kívülről tovább formázva a szalámit. A végeit lezárjuk, visszapödörjük, és legalább 2 órára hűtőbe tesszük – még jobb, ha egy egész éjszakát tud pihenni.
Tálalás előtt kibontjuk, kakaóval vagy porcukorral meghintjük, és szeletelve tálaljuk.
A likőr nem mindennapi, hanem igazi ünnepi ital, olyan finomság, ami a meghitt pillanatok fényét emeli, de csajos csacsogós estéken is helye van, amolyan nyilem-nyalom édes, de ütős, fűszeres, illatos, zamatos, akár a desszert helyét is átvevő úgynevezett kontyalávaló. Ez a kissé régies, megfakult szó nyilván azt jelzi, hogy elsősorban nők kedvelik, de ahogy ma már nem sokan hordanak kontyot, úgy az sem igaz, hogy csak a lányok kortyolgatják szívesen ezt az italt.
Az viszont biztos, hogy házilag is nagyon egyszerű izgalmas likőrt készíteni, még azoknak is jó szívvel ajánljuk, akik nem gyakorlott konyhatündérek. Villantós gasztroajándék lehet karácsonyra, vagy az utolsó munkanapon a kollégákkal koccinthatunk egy saját finomsággal, ami mindenkinek ízleni fog.
Van olyan, aminek már most érdemes nekiállni, mert pár hétig pihentetni kell, van, amit elkészíthetünk később is az alábbi 5 kipróbált és nagyon bevált finom recept közül.
Az olaszok kedvenc itala, elronthatatlanul egyszerű és elképesztően aromás, csak citrom, vodka és cukor kell hozzá, no meg némi idő, ennek már most érdemes nekiállni… RECEPT >>
Pár birsalma, egy kis vodka és némi fűszer, több nem is kell a különleges likőrhöz, nagyon finom, illatos, érdemes most elkészíteni, hogy kellően telt és aromás legyen karácsonyra. RECEPT >>
10 perc, 4 hozzávaló, mesés finomság, ami elronthatatlan. Krémes, kényeztető, illatos. Tudjuk, nehezen elképzelhető, hogy semmi perc alatt ilyen elkészíthető, de létezik! RECEPT >>
Mogyorós, csokis, krémes, selymes, isteni – 10 perces isteni likőr, az ikonikus mogyorókrém kedvelőinek a legjobb ajándék. 😉 RECEPT >>
Az ír krémlikőr az egyik legnépszerűbb, de házilag is nagyon finoman elkészíthető kényeztető ünnepi ital, ami ráadásul tényleg egyszerű, villámgyors gasztroajándék. RECEPT >>
Bár még messzinek tűnik az idei enyhe ősz miatt, de szinte egy hónap múlva itt a karácsony, és ha DYI gasztroajándékokat szeretnénk készíteni, akkor bizony érdemes elkezdeni a visszaszámlálást! Legalábbis ami a likőröket illeti, mert ezeknek szükségük van néhány hétre, hogy az ízek összeérjenek, az alkohol pedig megszelídüljön a fűszerektől, ízesítőktől.
Most egy fantasztikusan finom gyümölcslikőrt mutatunk, ami fagyasztott gyümölcsökből is tökéletes, zseniálisan egyszerű, teljesen természetes, és nemcsak a likőr, hanem a már „kihasznált” gyümölcs is remekül használható a későbbiekben felnőtteknek szánt szószokhoz sültek mellé, kekszgolyóhoz vagy pohárkrémbe rétegezve, de ne feledjük, hogy magas az alkoholtartalma, mert az érés alatt magába szívja.
Ebben a likőrreceptben az is szuper, hogy készíthetjük vegyes erdei gyümölcs keverékből, de akár csak egyféle gyümölcsből is, málnával, eperrel, szederrel, áfonyával, de akár meggyel is nagyon jól működik, fűszerként mindegyikhez jól passzol a vanília, de akár egy kis gyömbérrel vagy fahéjjal is megbolondítható – minden változatban isteni kis koccintós ital!
Hozzávalók:
Elkészítés: A fagyott gyümölcsöt egy nagyobb befőttesüvegbe tesszük, hozzáadjuk a félbevágott vaníliarudat, felöntjük a vodkával. Lezárjuk, és 3-4 hétig érleljük, időnként összerázzuk.
Az érlelési idő után a vizet a cukorral felforraljuk, ha elolvadt a cukor, akkor a gyümölcsös vodkához öntjük, alaposan összerázzuk, majd leszűrjük, a szűrőben a gyümölcsöt finoman lenyomkodjuk.
A likőrt üvegekbe töltjük, lezárjuk, ízlés szerint felcímkézzük vagy díszítjük.
A narancslekvárról az a hír járja, hogy pepecselős a készítése, hosszan kell áztatni, főzni, pihentetni… Tény, hogy rengeteg főzési metódus létezik – héjjal, héj nélkül, filézve, többször főzve -, de a jó hír, hogy igenis van gyors változat is. A narancslekvár esetén kulcsfontosságú, hogy a gyümölcs keserűségét megszelídítsük, a savanykás, édes és kesernyés ízeket összhangba hozzuk.
A hámozás, filézés, áztatás helyett bevethetjük a forrázós trükköt: a vékonyan felszeletelt narancs– és citromgerezdeket a csak héjból álló végeket megszabadítjuk, majd leforrázzunk, felforraljuk és leszűrjük, az első keserű vizet eldobjuk, és annyit csalunk, hogy víz és narancslé keverékével öntjük fel, így igazán aromás és éppen csak kellemesen kesernyés isteni lekvárt kapunk. A cukor mennyisége elsőre soknak tűnhet, de ez sűríti be, teszi kellemesen szirupossá az intenzív ízű dzsemünket.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gyümölcsöket meleg vízben nagyon alaposan megmossuk, majd leszárítjuk. Hosszában négybe vágjuk, a végeket levágjuk, a magokat eltávolítjuk, majd héjastul vékonyan felszeleteljük. Felöntjük 1 liter zubogó forró vízzel, tűzre tesszük, felforraljuk, majd 2-3 perc múlva leszűrjük, így a keserűségtől megszabadítjuk a citrusokat.
A gyümölcsöt felöntjük a narancslével és a vízzel, hozzáadjuk a cukrot, a kardamomot és a négybe vágott gyömbért, és visszatesszük a tűzre. Felforraljuk, és addig kevergetjük, míg a cukor felolvad, majd takarékra vesszük, és 30 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
A fűszereket kidobjuk belőle, a dzsemet üvegekbe tesszük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőben tároljuk, ha nagyobb adagot készítünk, akkor a befőttesüvegek lezárása után fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
Ami nekünk a „piros mogyorós”, az az olaszoknak a Ferrero Rocher. Csokoládé és pörkölt mogyoró tökéletes összhangja, megunhatatlan és verhetetlen párosítás. Az olaszok egyik kedvenc csokija nálunk is nagyon népszerű, de őszintén szólva nem igazán pénztárcabarát. Viszont van házi változata is, amihez csupán 4 alapanyag szükséges, nagyon egyszerű, és ha mindent beszereztünk hozzá, akkor mindennemű extra konyhai tudomány nélkül készülhet is a mogyorós csokibomba.
A csoki és a mogyoró adott, ehhez jön titkos alapanyagként a nápolyi! Csokiparány is használható, de bármilyen csokis vagy mogyorókrémes nápolyi is megfelel, amit morzsásra aprítunk. Amitől mindez összeáll, az a Ferrero-cég legütősebb szereplője, a Nutella, ami extra mogyoróval és kakaóval turbózza fel a bonbonunkat! Meg is vagyunk, már csak össze kell ezeket raknunk: jöjjön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokis vagy mogyorós nápolyit egy késes robotgéppel morzsásra mixeljük, a tartalmát egy tálba tesszük. A pörkölt földimogyorót 3 részre osztjuk, 1 adagot félreteszünk, 2 részt pedig a késes robotgéppel összeaprítunk, majd a felét a nápolyimorzsához adjuk, összekeverjük, hozzáadjuk a Nutellát is, és kézzel összedolgozzuk. Ha nagyon puha, akkor 10 percre hűtőbe tesszük, hogy formázható legyen a brutális csokis masszánk.
Kisebb diónyi adagokat csípünk a masszából, golyót formázunk belőle úgy, hogy a közepébe 1 szem egész mogyorót teszünk.
Az étcsokoládét megolvasztjuk gőz fölött, majd a golyóbisokat megforgatjuk benne, és a félretett maradék aprított mogyoróban meghempergetjük. Tányérra vagy tálcára tesszük, és egy kis időre a hűtőbe rakjuk, hogy a csoki kellően megdermedjen.
Ha valakit megtréfálnánk, akkor aranypapírba is csomagolhatjuk, de szerintünk ez felesleges – hiszen úgyis kicsomagolásra kerül rögvest!
Az ínyenc csokidesszert sikere feltehetően a nevének köszönhető, ami páratlan lelemény volt a bonbon kitalálójától, a salzburgi cukrásztól, Paul Fürsttől, aki 1890-ben készítette először a mogyorós nugátból, pisztáciás marcipánból és csokoládéból álló golyóbist. Rövid időn belül nagyon népszerű lett ez az ízkombináció, ráadásul az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet is nyert a Mozart-golyó, amit ennek megfelelően más cukrászatok is elkezdtek koppintani. Ma már jórészt nagyüzemekben készül, de érdekesség, hogy a Fürst-cukrászat ma is létezik, és már az ötödik generáció készíti a mai napig kézműves módon az emblematikus csokigolyókat – az eredeti receptúra alapján.
Bár ezt az „original” receptet nem ismerjük, de egy kis kompromisszummal nagyon hasonló finomságot készíthetünk házilag is. Csoki, pisztácia, mogyoró és marcipán kell csak hozzá, és ha elfogadjuk, hogy nem pont abban a sorrendben lesznek a rétegek, akkor egész egyszerű dolgunk lesz. Az eredeti Mozart-golyóban a pisztáciás marcipán van legbelül, ezt öleli körbe a mogyorós nugát, majd borítja csokoládéburok. Ám a mogyorós nugát nagyon érzékeny – vagy túl kemény és nehezen formázható, vagy ha túlpuhul, akkor ragacsos, és nehéz vele dolgozni, így jobban járunk, ha a nugát kerül belülre, a jóval kezesebb marcipánnal pedig szépen bevonhatjuk.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A nugáthoz a mogyorót sütőlapra terítjük, 160 fokos sütőben 10 perc alatt megpirítjuk. Konyharuhára öntjük, és amennyire lehet, ledörzsöljük a héját. Még melegen késes robotgépbe tesszük, és egészen finomra, krémesre őröljük. A tejcsokoládét gőz fölött vagy mikróban megolvasztjuk, összekeverjük a mogyoróval, és néhány órára hűtőbe tesszük.
A pisztáciamarcipánhoz a pisztáciát késes robotgépben szintén egészen finomra őröljük. Porcukorral meghintett munkalapon a marcipánt kicsit átgyúrjuk, majd a pisztáciát gyors mozdulatokkal beledolgozzuk.
A pihentetett, megkeményedett nugátból teáskanálnyi adagokat szaggatunk, és tenyerünkben golyóbisokká formázzuk. A marcipánból kicsit nagyobb darabokat szaggatunk, a tenyerünkben lelapogatjuk, kilapítjuk, belecsomagoljuk a nugátgolyót, és sima kis gombócokká formázzuk.
A bevonathoz az étcsokoládét felaprítjuk, és gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk, alaposan átkeverjük, és két villa segítségével megmártjuk benne a golyókat, majd sütőpapírral fedett tálcára tesszük, és a hűtőben hagyjuk megdermedni.
Ízlés szerint be is csomagolhatjuk, de felesleges, mert hipp-hopp el fognak fogyni…
A kókuszpuncs tulajdonképpen egy selymes krémlikőr, ami friss kókusszal készül, de mivel alapja rum, így bátran nevezhető puncsnak is. Nagyon egyszerű és tiszta ital, elronthatatlan és ellenállhatatlan, sokáig eltartható, és nemcsak magában, hanem koktélokban, különféle kevert italokban is isteni. A fehér rum és a kókusz mellett csak sűrített tej és némi idő szükséges hozzá, nagyon krémes, nem túl édes és nagyon jól érződik a kókuszossága.
Mivel magas az alkoholtartalma, és még plusz cukor is van benne, ezért könnyen fejbe száll, így érdemes vagy sok jégkockával kínálni, vagy koktélként egy kis ananászlével felhígítani, de mennyei, ha tejeskávéba vagy forró csokiba löttyintünk belőle, sőt madártejet vagy egy kis fagyit is nagyon jól felvidít…
A kókuszpuncs egyetlen kihívása a friss kókusz feltörése, ami – mint tudjuk – kemény dió… De azért nem ördöngösség, egy dugóhúzó, egy konyharuha és egy húsklopfoló segítségével bárki fel tudja törni, de ha szeretnénk a héjat is felhasználni, akkor fűrésszel is próbálkozhatunk – vagy kérjük férfiember segítségét. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszdió 3 kis szeme közül kettőbe lyukat fúrunk – ez egy csavarhúzó és egy kalapács vagy egy dugóhúzó segítségével a legegyszerűbb. A kókuszvizet kiöntjük egy pohárba – megihatjuk, mert nem ebből készül majd a finom italunk. A diót feltörjük – konyharuhába csavarjuk, és kövön vagy betonon klopfolóval vagy kalapáccsal addig ütjük, míg szétnyílik. A héjból kiügyeskedjük a hófehér húst egy kés segítségével.
A kókuszdió húsát késes robotgépbe tesszük, finomra aprítjuk, majd befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a rummal. Egy napot állni hagyjuk, majd leszűrjük, tiszta konyharuhába tesszük a nagyjából kinyomkodott reszeléket, és alaposan kinyomkodjuk, hogy minél több tejes rumot kapjunk. A reszeléket ne dobjuk el – isteni kókuszgolyóhoz vagy süteménybe keverve a rumos kókusz…
A kókuszos rumhoz adjuk a sűrített tejet, üvegbe töltjük, és nagyon alaposan összerázzuk. Azonnal is fogyasztható, de még jobb, ha egy napot még érleljük.
A dél-olasz Amalfi-partról származik a citromkrémlikőr, amit eredetileg tisztaszesszel, citrom héjával, tejszínnel és kis vaníliával készítenek, de otthon egyszerűbb, olcsóbb vodkával is elkészíthetjük. Arra érdemes figyelni, hogy kezeletlen citomot használjunk hozzá, mert ugye a héja kerül az italba, de ma már szerencsére egyre több helyen beszerezhetőek a kemikáliáktól mentes kezeletlen vagy bio citrusok.
A krémes likőr nemcsak koccintáshoz vagy a vacsora végén, úgynevezett digesztív, emésztést serkentő italként tökéletes, de tehetjük különféle felnőtt desszertekbe, megbolondíthatjuk friss ízével például a tiramisut, egy pohárkrém kekszes, piskótás rétegét meglocsolhatjuk vele, nagyon jól passzol fagyihoz, de gasztroajándéknak is tökéletes, és nemcsak hogy egyszerű, de 6 hétig hűtőben simán eltartható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A citromokat meleg vízben alaposan megmossuk, leszárítjuk, és zöldséghámozóval vékonyan, a héjának csak a sárga részét lehámozzuk, befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a vodkával. Sötét helyen, esetleg egy konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten 1 hetet érleljük, naponta kicsit összerázzuk.
A tejszínt a cukorral egy lábasba tesszük, és kis lángon felforrósítjuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, és hagyjuk kicsit hűlni.
A citromos vodkát leszűrjük, összekeverjük az édes tejszínnel, üvegekbe töltjük. Másnapra összeérnek az ízek, a hűtőben 6 hétig eltartható, fogyasztás előtt mindig érdemes felrázni ezt az isteni kortyolgatni valót!
Igazi kalóriabomba, de isteni finom, egyetlen kanálka tökéletes belőle, ha ránk törne a nassolhatnék, de nagyon változatosan használható, akárcsak a Nutella. Tehetjük palacsintába, amerikai palacsinta tetejére, mártogathatunk bele almacikket, narancsgerezdet, lehet egy vékony réteg belőle tortába, de akár forró csokit is gazdagabbá, ízesebbé tehet ez a fűszeres, édes krém.
Házilag is nagyon egyszerűen elkészíthető, bármilyen ízvilágra hangolható, attól függően, milyen keksszel készítjük, a csúnyábbra sikerült mézeskalács is simán eltüntethető benne, de minden omlós keksz tökéletes hozzá – csak fűszerezés kérdése, hogy ellenállhatatlanná tegyük! Most alaprecept jön, de fűszerrel, narancshéjjal, aszalt gyümölccsel, csonthéjasokkal tovább gazdagítható!
Hozzávalók:
Elkészítés: A mézeskalácsot vagy fűszeres omlós kekszet összetördeljük, és késes robotgépben finomra őröljük. A kókuszkrémet vagy tejszínt egy lábasban felforrósítjuk, beletördeljük a fehér csokoládét, és kevergetve megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a kekszmorzsát és a fűszereket, átkeverjük, és egy botmixerrel egészen krémesre, selymesre – ha úgy szeretjük, akkor darabosabbra – dolgozzuk.
Üvegbe töltjük, és ha langyosra hűlt, akkor a hűtőbe tesszük, ott tároljuk, fogyasztás előtt fél órával érdemes kivenni, hogy kenhetőbb állagú legyen.
Fontos! Kókuszkrémmel készítve 3-4 hétig eláll, tejszínnel érdemes 1 hét alatt végezni vele…
Fahéjas csillag a neve, de lehetne akár mandulás csillag is, hiszen ez a legfőbb összetevője ennek a zseniális aprósütinek, ami elmaradhatatlan finomsága a karácsonynak Németországban. Puha és sűrű, a tetején roppanós cukormázzal, fahéj, vanília és egy kis reszelt citrushéj kerül bele leggyakrabban, és minden családnak megvan a maga receptje. Vannak, akik keverik a mandulát mogyoróval, mások egy kis narancslikőrt vagy marcipánt is tesznek bele.
Nagyon egyszerű és gyorsan összeállítható, egyetlen nehézség, hogy a tészta kissé ragacsos, és mivel nincs benne liszt, a nyújtást két sütőpapír vagy frissentartó fólia között érdemes elvégezni. Ha nehezen menne, érdemes 15 percre hűtőbe tenni, hogy kicsit megdermedjen, és könnyebben tudjunk vele dolgozni, illetve arra figyeljünk, hogy alacsony hőfokon, 140 fokon süssük, így nem pirul meg a tetején a cukros tojásfehérje, hanem szép hófehér marad és finoman roppanós marad.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásfehérjéket egy keverőtálba tesszük, és elektromos habverővel félkemény habbá verjük, majd 2-3 részletben hozzáadjuk a porcukrot, és tovább verjük, 2-3 perc alatt sűrű, ragacsos krémet kapunk. Ebből 3 evőkanálnyit félreteszünk, ez kerül majd a tetejére, a cukros tojásfehérje nagyobb részéhez pedig hozzáadjuk a fahéjat, a vaníliás cukrot, a reszelt narancshéjat és a darált mandula felét, és egy spatulával összedolgozzuk. Hozzáadjuk a maradék mandulát, és kézzel összedolgozzuk.
Sütőpapírra borítjuk, egy másik sütőpapírt vagy frissentartó fóliát terítünk rá, kézzel kicsit lenyomkodjuk a viszonylag puha masszát, majd egy nyújtófával fél centi vékonyra nyújtjuk. Porcukorba mártott csillagformával kiszúrjuk, éles késsel alányúlva sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A maradék tésztát összedolgozzuk, és ugyanígy járunk el.
A félretett cukros tojásfehérjével vékonyan megkenjük a csillagok tetejét, és kis hőfokon, 140 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük-szárítjuk. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni és megszikkadni az illatos és isteni fahéjas csillagokat. Jól záródó dobozban sokáig eláll.
A karácsonyi cukorsokk elmaradhatatlan édessége az angolszász országokban a Rocky Road, ami nem más, mint egy kis tejszínnel és vajjal megolvasztott csokoládé sok mályvacukorral és valamilyen ropogós maggal összeforgatva, majd megdermesztve és felkockázva. Gyakran kerül bele aszalt gyümölcs, aprított kekszdarabok, karamell is – minél színesebb és sokfélébb, annál jobb, és az ízesítését is lehet variálni egy kis alkohollal vagy fűszerekkel, fahéjjal, vaníliával…
Ez a változat étcsokoládéval, mandulával és mini pillecukorral készült, a csokiba került egy kis rumaroma és narancshéj, szuperegyszerű és gyorsan összeállítható, és nagyon izgalmas, ahogy a ropogós, a puha és az az olvadós textúrák keverednek, édesszájúaknak nagyon ajánljuk. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy 20×30 centis sütőtálat vagy műanyag edényt kibélelünk fóliával vagy sütőpapírral. A csokit feltördeljük, és a bajjal gőz fölött megolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszínt, és a tűzről levéve simára keverjük. Hozzáreszeljük a narancshéjat, hozzáadjuk a rumaromát, elkeverjük, majd beleforgatjuk a pillecukrot és a mandulát.
Beleöntjük az előkészített edénybe, elsimítjuk, és legalább 2 órára hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen. Éles késsel kisebb kockákra vágjuk, a hűtőben tároljuk tálalásig, csinosan becsomagolva ajándékba is adhatjuk.
A kókuszlikőr pont ilyen, selymes, kényeztető, ráadásul pofonegyszerűen elkészíthető, és 2-3 nap érlelés jót tesz neki, de akár már aznap is kóstolható és fogyasztható, és a kókusz kedvelőinél biztosan sikert arat.
A krémlikőröket tipikus csajos italoknak tartják, de ez egy nem túl édes változat: aki még selymesebbre és lágyabbra, csajosabbra szeretné, keverjen hozzá 5 dkg olvasztott fehér csokoládét. Isteni – és úgy már bőven belefér a desszert-kategóriába…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a kókuszkrémet a cukorral, a vaníliás cukorral és a kókuszreszelékkel feltesszük főni, a forrás után takarékon 10 percet főzzük, majd a tűztől levéve hagyjuk 1 órát pihenni-hűlni, leszűrjük, jól kinyomkodjuk a kókuszreszelékből a levet. A vodkát hozzáöntjük, üvegbe töltjük, és 2-3 napot pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Gasztroajándékként csinos üvegbe töltve elajándékozzuk, vagy felrázva, jégkockával poharakba töltve tálaljuk. Pár szem gránátalmamaggal vagy aszalt vörösáfonyával még szexibbé tehetjük. 🙂
