A Kos nyitott és dinamikus, sokmindent kedvel és bevállalós, kísérletező kedvű, és szereti élvezni az életet. A csililekvár >> ideális ajándék neki, ami azon kívül hogy újszerű és izgalmas, kellően tüzes is – épp mint a Kos!
–
A Bikának az otthonosság és a biztonság a legfontosabb, imád enni és főzni, sőt gondoskodni is, neki a legnagyobb ajándék, ha ő maga készítheti az ételt, így neki egy jó szakácskönyv a legjobb ajándék. Mi más is ajánlhatnánk, mint nagy kedvencünket és büszkeségünket, A nagy csokoládé könyvet >>
–
A mindig pörgős Ikrek bár szereti a hasát, azért nem arról híres, hogy a konyhában pepecsel, így neki szuper ötlet lehet egy instant sütimix >> üvegbe zárva. Ötletes és frappáns, azt pedig az Ikrek szereti. 🙂
–
A Rák imád otthon kuckózni, keresi a meghitt pillanatokat, így neki ezt segítendő készíthetünk egy házi forrócsokis keveréket >>, amiből bármikor készíthet magának egy finom lélekmelengető italt kuckózós pillanatokban.
–
Az Oroszlán igazi hedonista, szereti a fényűző finomságokat és a különlegességeket, nem mellesleg ragadozó is, így neki szuper meglepetés lehet a házilag pácolt lazac >>, a gravlax.
–
A letisztult és precíz, pontos és aprólékos Szűz általában csokoládéfüggő, így egy házi készítésű és egészséges csokival >> minden bizonnyal örömet szerzünk neki.
–
A Mérleg minden olyat kedvel, ami könnyed, kellemes és kecses, így valamilyen habos aprósüti biztosan a kedvére lesz. A sima habcsóknál nem sokkal bonyolultabb, de sokkal izgalmasabb asszonycsók, vagyis az olasz baci di dama >> tökéletes választás lehet.
–
A szenvedélyes és tüzes, a végleteket és az izgalmakat kereső Skorpiónak érdemes egy jóféle itallal készülni, ágyas pálinkával például, amihez csak egy kevés aszalt gyümölcs és a hozzá passzoló jó pálinka szükséges, no meg egy kis érlelési idő.
–
A Nyilas számára az ünnep szelleme a legfontosabb, az áhitat és persze a kreativitás, így neki egy kimondottan karácsonyi sütemény a tökéletes ajándék, ami formájában is kapcsolódik az ünnephez. A Stollen >>, ez a gazdag gyümölcskenyér éppen ilyen, hiszen a formája és színe a gazdag porcukorral emlékeztet az újszülött Kisjézusra, és Christstollennek is hívják.
–
A praktikus és lényegretörő Bak szereti a hasznos és sokféle módon használható dolgokat, így valamilyen házi dzsem ideális választás lehet a megajándékozásra. A kissé földes ízű cékla egy kis almával és szederrel megbolondítva, chutney-nak készítve >> biztos befutó lehet!
–
A kísérletező és kreatív Vízöntő számára a legfontosabb a szellemiség és a kreativitás, így neki a legjobb gasztroajándék a szellemet frissítő, élénítő különlegesebb kávé vagy zöldtea lehet.
–
A Halak egyszerre keresi az otthonosságot és az izgalmat, a feloldódást és a belenyugvást, izgatja a misztikus és a metafizika, neki minden bizonnyal egy üveg kiváló bor a legjobb ajándék, mellé pedig a szintén Halak-jegy születésű Hamvas Béla remeke, A bor filozófiája >>
–
Nagyon csokis, csodásan krémes, a szájban szétolvadó finomság a trüffel, a tejszínnel és különféle aromákkal, fűszerekkel gazdagított csokigolyó, ami őrült egyszerűen elkészíthető házilag, csak magasabb kakaótartalmú étcsoki, némi tejszín – laktózérzékenyeknek és vegánoknak akár növényi tejszín is tökéletes -, kevés kakaópor és némi ízesítő kell hozzá, és minimális munkával őrülten finom csokibonbon az eredmény.
Kávéval vagy valamilyen nemesebb, aromásabb alkohollal megbolondítható, de akár darált csonthéjasokkal vagy finomra vágott aszalt gyümölcsökkel, kandírozott gyömbérrel, narancshéjjal is gazdagítható, 30 napig a hűtőben vígan eltartható, és ajándéknak is tökéletes!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét összetördeljük, hőálló tálba tesszük. Egy edényben 2 ujjnyi vizet forralunk, rátesszük a csokit tartalmazó tálat, hozzáöntjük a tejszínt, és kevergetve megolvasztjuk. A tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, a kakaóport és az illatos kávét vagy alkoholt, összekeverjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 2 órára vagy akár egész éjszakára.
A megdermedt csokis masszából karalábévájóval vagy egy teáskanállal diónyi adagokat veszünk, és tenyérrel gyorsan golyókká formázzuk. Megforgatjuk kókuszreszelékben, darált dióban vagy kakaóporban, és mini papírkapszikba tesszük. A hűtőben tároljuk, tálalás előtt fél órával érdemes kivenni, hogy kellemesen lágy és krémes legyen – vagy csinosan csomagoljuk ajándéknak.
Frappánsan egyszerű, sütni-főzni sem kell, mégis nagyon finom ez a házi Bounty golyó: a selymesen krémes kókuszréteg a szánkban olvadó csokoládéval egyszerűen abbahagyhatatlan! Mivel valóban gyorsan elkészül, és nagyon finom, így igazi főnyeremény, kezdők is bátran elkészíthetik, nem lehet elrontani és garantáltan nem okoz csalódást.
Forrás: Kard Éva
Előre is elkészíthetjük, a hűtőben hosszan eláll, ideális vendégvárónak, de egy szép díszcsomagolásban akár el is ajándékozhatjuk a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmával.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók 28-30 db golyóhoz:
Elkészítés: A mascarponét keverjük habosra a porcukorral és a vaníliás cukorral. Ezután adjuk hozzá a kókuszreszeléket, majd kézzel gyúrjuk össze a masszát. Ízlés szerint több cukrot is adhatunk hozzá, ha édesebben szeretjük…
Ezután nedves kézzel formáljunk kb. diónyi nagyságú golyókat, majd tegyük egy sütőpapírral bélelt tálcára. Helyezzük be a fagyasztóba 1-2 órára, hogy a golyók teljesen megdermedjenek.
A csokoládét tördeljük bele egy fém tálba, majd gőzfürdő fölött, néha megkeverve olvasszuk fel.
Ezután vegyük ki a fagyasztóból a kókuszgolyókat, majd egyesével vonjuk be az olvasztott csokoládéval.
Én hurkapálcát szúrtam a golyóba, majd belemártottam az olvasztott csokoládéba. Ezután hagytam a felesleges csokoládét lecsepegni, majd visszahelyeztem a sütőpapírral bélelt tálcára. Mivel a golyók hidegek, így a csokoládé gyorsan megdermed.
Az elkészült golyókat ízlés szerint becsomagolhatjuk, és az ünnephez illően elajándékozhatjuk. Hűvös helyen hosszabb ideig tárolhatjuk, már ha meg tudjuk állni, hogy ne faljuk be egyszerre, mert annyira finom.
Forrás: Kard Éva
A szaloncukor a karácsony kötelező kelléke, és természetesen nem kell lemondanunk róla, viszont több szempontból is érdemes újragondolni a hozzá fűződő viszonyunkat. Mert ha belegondolunk abba, hogy a két kiló szaloncukor hozzávetőleg kétszáz darab, akkor egy négytagú családdal számolva, ahol mondjuk mindenki egyformán torkos, akkor ez fejenként ötven ártalmatlannak tűnő szaloncukrot jelent egy szezonban, amit többnyire nem is desszertként vagy csokiként fogyasztunk, hanem csak úgy jártunkban-keltünkben bekapunk.
A szaloncukrok minősége sem mellékes. A profik csak azt tartják szaloncukornak, ami selyempapírba és színes sztaniolba van csavarva, a műanyag vagy más csomagolásba rejtett bonbonok alacsonyabb minőségűek és olcsóbb imitációk csupán. Az biztos, hogy a szaloncukrot egy sima bonbontól vagy ízesített csokitól valóban csak a csomagolás különbözteti meg, innentől pedig jogos a kérdés: miért is ne készíthetnénk otthon házi szaloncukrot?
Ha szeretünk pepecselni, van kedvünk és időnk, akkor jó móka, akár közös program családdal, gyerekekkel, barátokkal a szaloncukor házi készítése, és egészen biztosan tudjuk majd, mi van benne, és jóval költséghatékonyabban is kijöhetünk. Nincs másra szükség, mint egy jó bonbonreceptre – mindjárt mutatunk –, selyempapírra, és ha szeretnénk színesebbre és csillogóra, akkor színes sztaniolra, ami dekorboltokban könnyűszerrel beszerezhető.
Fontos!
Mivel az alábbi receptek nem tartalmaznak tartósítót, nem állnak el olyan hosszan, mint a bolti változat!
A szaloncukorhoz ne golyóbisokká, hanem hosszúkásra formázzuk a bonbonokat!
–
–
–
–
–
Egészséges csokis-narancsos >>
–
A karácsony a fényesség, ezt az időszakot viszont szürke, morcos és hideg napok előzik meg, így nem is csoda, hogy nincs ünnepi hangulatunk. Viszont ezen érdemes változtatni, és a karácsonyi illatokat, fényeket már egy kicsit előbb becsempészni az életünkbe. Hangulatjavítónak és hangolódáshoz is nagyon jó, ha illatos mécseseket készítünk naranccsal és szegfűszeggel. Kellemes kikapcsolódás és jótékony feltöltődés már maga a DIY matatás, alkotás is, főleg egy forralt bor vagy forró csoki mellett, de meggyújtva a mécsest hamarosan isteni illatok és melengető fény tölti be a lakást.
Filléres, egyszerű, szépséges, kézügyességet és extra kellékeket sem igényel – próbáljátok ki!
Mire lesz szükségünk?
Hogyan készítsük?
1. Egy szép narancs tetejére helyezzük a teamécsest, majd egy éles késsel vagy egy sniccerrel körbevágjuk a héjat bemetszve.
2. A kés vagy egy kanál segítségével a narancs héját eltávolítjuk, és a húsból is annyit kiemelünk, hogy a mécsesnek elég helye legyen.
3. Beletesszük a teamécsest, és a hurkapálca segítségével lyukakat fúrunk a narancshéjban – a minta szabad, lehet szív, körkörös, spirál, függőleges csíkok, akár valakinek a neve is…
4. A kis lyukakba szegfűszeget szúrunk.
5. Legvégül a narancs alját késsel levágjuk vékonyan, hogy talpa legyen és ne boruljon fel, guruljon el, mert égő teamécsessel ez ugyancsak veszélyes lehet! A legjobb, ha a szépséges narancsos mécsesünket egy tányérba vagy tálcára, pohárba vagy más gyúlhatatlan tartóra téve üzemeljük be, vagyis gyújtjuk meg!
Bár édes italról van szó, annyira finom, hogy férfiak sem szokták visszautasítani. Kínálhatjuk aperitívként, de nagyon jól működik digesztív italként is, az étkezés lezárására: olasz éttermekben gyakran a ház ajándéka egy kupica limoncello a számla mellé, mert jótékonyan hat az emésztésre. Akármikor is fogyasszuk, jól behűtve kínáljuk, akár előhűtött pohárkába öntve vagy jégkockával.
A limoncello citromhéj, alkohol és cukorszirup keveréke, a limoncinóba ezek mellett belekerül a citrom kifacsart és leszűrt leve is. Mindkettő nagyon finom, és gyakorlatilag kétszer 10 perc alatt elkészíthető, igaz, hogy 3 hét pihentetésre is szükség van a két munkamenet között, hogy a citromhéj aromái kellően kioldódjanak az alkoholban. Mivel a citrom héját használjuk, mindenképpen kezeletlen gyümölcsöt vásároljunk ehhez a mennyei italhoz, ami szerencsére már egyre több áron megfizethető áron is beszerezhető.
Hozzávalók 1 literhez:
Elkészítés: A citromokat alaposan megmossuk, egy zöldséghámozóval a citrom sárga héját lehámozzuk úgy, hogy minél kevesebb fehér kerüljön rá, mert ettől keserű lehet. Ha limoncinót készítünk, akkor a levét is kifacsarjuk. A citrom héját (és levét) a vodkával egy befőttesüvegbe tesszük, összerázzuk, lezárjuk, és 3 hétig pihentetjük, időnként összerázzuk.
Az érlelési idő elteltével a 35 dkg cukrot 5 dl vízzel sziruppá főzzük, kicsit hűlni hagyjuk. A citromos alkoholt leszűrjük, és a sziruppal elkeverjük, majd üvegbe töltjük és lezárjuk.
Alaposan lehűtve vagy jégkockával kínáljuk.
Az igazi Tabasco a világon mindenütt ismert, talán a legismertebb csípős szósz, ehhez képest nagyon meglepő, de tény, hogy egy családi vállalkozás, a Mc.Ilhenny família készíti ugyanazzal a receptúrával az 1868-as kezdetektől a mai napig! Ennél még meghökkentőbb, hogy a titkos recept fel is van tüntetve minden üvegen, természetesen ez alapján nem tudjuk reprodukálni, de nagyon bátor dolog. Szóval az eredeti csiliszósz kézzel szüretelt, tökéletesen érett paprikából készül egy speciális, helyi sóval – Avery só -, és csak ebből a két összetevőből áll, viszont 3 évig érlelik tölgyfahordóban.
Ha otthon szeretnénk reprodukálni ezt a finom ízesítőt, valószínűleg nem áll rendelkezésre sem ennyi idő, se hordó, de egy kis csalással nagyon hasonló szószt készíthetünk, ráadásul bónusz fűszerolajat is összedobhatunk egy füst alatt a melléktermékből, ami saját használatra, de gasztroajándéknak is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csilik szárát levágjuk, a paprikákat hosszában kettévágjuk, és egy literes befőttesüvegbe tesszük. Hozzáadjuk a sót és a vizet, alaposan összerázzuk, és 24 órát pihentetjük. Ezután botmixerrel alaposan összedolgozzuk, és még 1 napot érleljük.
Ezután sűrű szűrőn átpasszírozzuk, a magokat és héjat nem dobjuk ki! A csiliszószhoz hozzáadjuk a borecetet, üvegbe töltjük, összerázzuk, és kész is.
A szűrőben fennmaradt magokat és héjat egy másik üvegbe rakjuk, hozzáadunk 1 gerezd fokhagymát, felöntjük kb. 2-2,5 dl olívaolajjal. Pár nap után fűszerolajként használhatjuk tésztára, pizzára, amihez csak szeretnénk. Mindkettő eltartható szobahőmérsékleten, nem szükséges hűtőbe tenni!
A hófehér, csupa lágyság, kókuszpihével borított Raffaello az egyik legkedveltebb édesség, falatnyi kényeztetés, ami a belsejében egy szem pirított, ropogós mandulát rejt meglepetésként. Zseniális ízkombináció, amit otthon is reprodukálhatunk, méghozzá meglepően egyszerűen, csupán fehér csokoládé, kókuszzsír és természetesen kókuszreszelék kell csak hozzá, no meg a belsejükbe mandula.
A házi Raffaello ezzel a recepttel soká eltartható, hiszen egyik összetevője sem romlandó, üvegbe vagy szép dobozkába téve pedig gasztroajándéknak is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fehér csokoládét összetördeljük, majd a kókuszzsírral együtt vízgőz fölött megolvasztjuk, elkeverjük. A tűzről levéve hozzáadjuk a kókuszreszeléket, és alaposan elkeverjük, majd hagyjuk kihűlni, és a hűtőbe tesszük fél órára, hogy formázható legyen.
Közben a mandulaszemeket egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk pár perc alatt, majd egy tálkába tesszük, és hagyjuk kihűlni.
A kókuszos masszából teáskanálnyi masszát veszünk, a tenyerünkön kicsit ellapogatjuk, mandulaszemet teszünk rá, majd golyóvá formázzuk, végül kókuszreszelékben meghempergetjük.
Aki használ friss zöldfűszert, tudja, hogy elképesztően nagyot dobnak az ételen, sokkal üdébb és gazdagabb ízűek, mint szárítva, és nem kell kreatív konyhatündérnek vagy szorgos háziasszonynak lennünk ahhoz, hogy ezeket friss formában is megőrizzük. Ehhez egyrészt a mélyhűtő, másrészt az olívaolaj a legnagyobb segítség, és pillanatok alatt megmenthetjük ezeket a nyári ízeket a zordabb, morcosabb téli hónapokra, amikor még sokkal szívderítőbbek lesznek.
A zöldfűszerek egyik legjobb és legolcsóbb eltevési módja, ha lefagyasztjuk. Nem csak úgy magában, felaprítva, egy dobozba téve, mert akkor vizes, csoffadt lesz használatkor, és házi technológiával készítve az ízéből is sokat veszít. A legjobb, ha a finomra vágott zöldfűszert – legyen az kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, petrezselyem, zsálya, zeller, lestyán, tárkony vagy rozmaring – jégkockatartóba tesszük, és felöntjük olvasztott vajjal vagy kókuszzsírral – így vegánok is fogyaszthatják -, majd a fagyasztóba téve megdermesztjük, utána pedig kipattintgatjuk a tartóból, és zacskóba vagy dobozba tesszük. Érdemes ráírni, hogy mi van benne, mert nem teljesen felismerhető felhasználáskor ebben a formában. Ha van maradék fehérborunk, ezt is felhasználhatjuk a zsiradék helyett a zöldfűszerek fagyasztásához, ami még extra ízeket, kis boros illatot is ad majd az ételnek, amihez használjuk.
A másik gyors és frappáns megoldás az olívaolaj. Ez ugyan kicsit kölségesebb, mert a jó minőségű olívaolaj azért nem túl pénztárcabarát, de nagyon jól átveszi a fűszerek aromáit, és bőven megtérül, ha a későbbiekben ezt a saját fűszerolajat használjuk például a salátáinkhoz. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a zöldfűszereket kisebb üvegekbe belepakolni, tehetünk mellé fokhagymát, csilit, pár szem borsot is, majd felöntjük olívaolajjal. Ezeknek néhány hét azért kell, hogy átvegyék az aromákat, de utána pár csepp elég belőlük, hogy felvidítsák az ételeinket. Arról nem is beszélve, hogy még gasztroajándéknak is tökéletesek, akár karácsonyra – jó, ez picit még arrébb van, de már nem is annyira! Ha pedig most elkészítjük, mennyire hálásak leszünk majd akkor, hogy már csak címkézni és csinosítani kell a csodás DIY fűszerolajat!
Elsőre furának tűnhet a fokhagyma, a vörösbor és a szilva kombója, de pár fűszerrel felturbózva egy nagyon izgalmas savanyúság-féleséget kapunk, ami sült húsok, sajtok, pástétomok mellé különleges kiegészítő. Édeskés, savanykás, pikáns, elképesztő ízharmónia minden falatja, ráadásul tényleg egyszerűen elkészíthető, mutatós és meglepő, akár ünnepi fogás részeként, akár ajándékba adjuk, csinosan felcímkézve.
A szilva és a fokhagyma is jó áron beszerezhető most, ezen kívül pedig pár fűszer, némi bor, cukor és borecet kell ehhez a finomsághoz, és a befőttesüveg sterilizálása sem ördöngösség, mint sokan hiszik. Ehhez a legegyszerűbb módszer, ha a tiszta üvegeket és a tetőket elöblítjük, kicsit hagyjuk lecsepegni, majd egy tepsibe tesszük, és hideg sütőbe tesszük, majd 100 fokra állítva 15 percet hagyjuk a sütőben, majd kivéve hűlni hagyjuk, és máris nekiállhatunk ennek a pikáns csemegének. Ráadásul a felesleges befőttesüvegeket, a szezonális gyümölcsöket is maximálisan kihasználjuk!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szilvákat alaposan megmossuk, késsel bevágjuk, a magot kiemeljük, hagyjuk leszáradni. A fokhagymát gerezdjeire szedjük és meghámozzuk, és minden szilvába 1-1 gerezd fokhagymát teszünk, majd tiszta, csírátlanított befőttesüvegekbe tesszük jó szorosan a szilvákat.
A felöntőléhez a vizet, a vörösbort és a borecetet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget és a cukrot, felforraljuk, és 10 percig gyöngyözve főzzük. Közben az üvegeket nagyobb lábasba tesszük, felöntjük körülöttük 2/3 részig meleg vízzel, majd a felöntőlevet a szilvára öntjük merőkanállal, fontos, hogy ellepje a gyümölcsöket teljesen, majd lezárjuk.
Tűzre téve felforraljuk, majd takarékra véve 10 percet gyöngyöztetve főzzük, majd a hőt elzárva az üvegeket így hagyjuk kihűlni. A vízből kivéve megtörölgetjük az üvegeket, és mehet a kamrapolcra.
Nemcsak a mókusok szeretik a dióféléket és különféle olajos magvakat, hanem mi is. Egyrészt finomságuk okán, másrészt azért is, mert nagyon értékes fehérje-, rost- és vitaminforrás mindegyik, legyen szó dióról, mogyoróról, manduláról, kesudióról, tökmagról, földimogyoróról, pisztáciáról vagy az apróbb lenmagról és szezámmagról. Értékes, jótékony zsírokban gazdagok, amelyek szabályozzák a koleszterinszintet, így védik a szív- és érrendszert, rengeteg E-vitamint és káliumot is tartalmaznak. Jó, nem kifejezetten kalóriaszegény egyik sem, ez biztos, de mértékkel igenis nagyon jótékonyak a számunkra, például egy fűszeres, izgalmasnak snacknek elkészítve.
Önmagukban vagy simán megpirítva is finomak ezek a magok, de nagyon egyszerűen izgalmas, fűszeres, édes-sós ropogtatnivalókká varázsolhatjuk egy kis méz, só és fűszerek segítségével. A méz egyrészt tökéletesen elkeverhető a fűszerekkel, és így jól rátapadnak a magok felületére, másrészt sülés közben kicsit karamellizálódik, amitől még finomabb ez az édes-sós rágcsa. Tökéletes vendégvárónak és gasztroajándéknak is, de persze készíthetjük a magunk örömére is egészséges ropogtatnivalónak.
A fűszerek természetesen ízlés szerint variálhatók, az alábbiakban egy kicsit egzotikusabb ízvilágú következik, kicsit csípősen. A sütési időre és hőfokra érdemes nagyon figyelni, könnyen megégnek, túlpirulnak a magok, és azért ahhoz kicsit túl drágák, hogy pocsékba menjenek… Az is fontos, hogy többször átforgassuk a magokat pirítás közben, de ezt nagyon óvatosan, falapáttal vagy fakanállal tegyük.
Mézes-fűszeres pirított mandula
Hozzávalók:
Elkészítés: A mandulát sütőpapírral borított tepsire szórjuk, elegyengetjük, és 150 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 5 percig sütjük.
Közben a mézet egy tálkába tesszük, hozzáadjuk a fűszereket a só kivételével, összekeverjük, majd az elősütött mandulára locsoljuk, egy falapáttal összeforgatjuk, majd egyenletesen megszórjuk a sóval, a szezámmaggal és a lenmaggal, megint össszeforgatjuk, és visszatesszük a sütőbe. 15 percig pirítjuk, de közben 2-3 alkalommal átforgatjuk.
A sütőből kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni, akkor lesz igazán ropogós, ha teljesen kihűlt.
A piacokon megjelent és illatozik a birsalma, amiből leggyakrabban nagymamaféle befőtt vagy birsalmasajt készül. A zselé nálunk kevésbé ismertebb, pedig a magas pektintartalom miatt mindenféle zselésítő és fixáló nélkül gyönyörű, remegős zselét kapunk. A reggeli pirítósra vagy akár pástétomok, érettebb sajtok mellé is tökéletes, gasztroajándéknak pedig igazi különlegesség.
Igaz, nem egy villámgyors finomság a birszselé, a készítése több napig is eltart, de cserében nem kell hámozni és magozni hozzá a kemény gyümölcsöt, minden mehet bele, sőt! A héjban és a magházban van a legtöbb pektin, így kimondottan bele is kell főzni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A birsalmáról a szőröket egy ruhával, szivaccsal vagy kefével ledörzsöljük, majd a gyümölcsöket megmossuk. Héjastól és magokkal együtt felkockázzuk – aki birsalmasajtot is szeretne készíteni, az meghámozva és kimagozva kockázza fel, a héjat és a magházat egy tiszta vászonzsákba téve adja hozzá, hogy a végén könnyen kiemelhető és eldobható legyen.
A felaprított birsalmát egy lábasba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje a gyümölcsöt. Felforraljuk, majd fedő alatt takarékon szép lassan puhára pároljuk. Ezután hűvös helyen 24–48 órát állni hagyjuk.
A levet egy másik lábasba leszűrjük, a gyümölcsöt kicsit kinyomkodjuk, hogy minél több levet kinyerjünk belőle. A birsalmasajthoz ez a rész nyugodtan feldolgozható.
A birsalma levéhez adjuk a cukrot, 1 literhez 90 dkg–1 kg-ot számolva. Óvatosan felforraljuk, és takarékon 1 órát főzzük, amíg szép piros lesz a színe, és zselésedni kezd a folyadék.
Közben a befőttesüvegeket sterilizáljuk: tisztára mossuk, majd tepsibe állítjuk, sütőbe tesszük, és 100 fokra állítjuk a hőt, 15 percet sterilizáljuk, majd kivesszük.
A zselét az előkészített üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejtetőre állítjuk 10 percre, majd visszafordítjuk, és hagyjuk kihűlni, majd mehetnek a kamrapolcra.
