Majdnem olyan állagú, mint a brownie, kívül finoman roppan, belül szinte krémes, meglehetősen csokis, készülhet akár mindenmentesen, de akinek ez nem fontos, tojással és cukorral is nagyon finom, ami ráadásul napokig puha marad, mármint ha marad, vagyis el nem fogy szélsebesen.
Ez a zabos muffin nagyon egyszerűen összeállítható, fűszerekkel és belevalókkal jól variálható, piknikre, uzsonnára, de egy kávé mellé reggelinek is ideális, egy jól záródó dobozban a hűtőben egész héten bármikor jó szolgálatot tehet. Kanalas változatunkhoz még mérleg sem kell!
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz hozzávalókat alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk először a tej (vagy magtej) felét, majd a tojást vagy a lenmagpehely-víz keverékét, alaposan elkeverjük, majd hozzáöntjük a maradék tejet (magtejet).
A masszát egyenletesen elosztjuk egy 12 adagos muffinformába, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol 30-35 percig sütjük. Tűpróbával, fogpiszkálóval ellenőrizhető, hogy kellően átsült-e, direkt jó, ha a belseje kicsit ragacsos…
A quinoa gluténmentes, kalóriaszegény, a kevés növényi alapanyagok egyike, ami teljes értékű fehérjét tartalmaz, sokáig eltelít, mivel lassan szívódik fel, így remek reggelire – ebédig játszva és energiával telten kibírjuk majd.
A quinoát sokan drágának találják, de nagyon szapora, többszörösére duzzad, így kimondottan kiadós. Fontos, hogy főzés előtt leöblítsük, mert a felületén egy természetes védőréteg van, ami keserűvé teheti az amúgy nagyon finom, enyhén diós ízű quinoát. Legalább kétszeres mennyiségű folyadékban, enyhe vagy közepes lángon főzzük, így lesz tökéletes állagú, kellemesen ruganyos a végeredmény.
Viszonylag gyorsan, mennyiségtől függően 15-20 perc alatt megfő, ezalatt összekészülhetünk, de ha nem szeretnénk vele reggel pepecselni, akkor előző este is elkészíthető, reggel pedig egy kis extra tej hozzáadásával pár perc alatt összemelegítjük.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet a fahéjjal egy lábosban felmelegítjük, hozzáadjuk az átöblített quinoát és egy csipet sót. Ha felforrt, csökkentjük a hőt, és közepes lángon 10 percig főzzük.
Közben az almát meghámozzuk, kicsumázzuk és kockákra vágjuk, a quinoához adjuk, és még 5 percig főzzük.
A tűzről levéve hozzáadjuk a mézet vagy más édesítőt, illetve a durvára vágott diót, mogyorót, összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk. Még egy kis tejjel meglocsolhatjuk a tányérunkban, ha szaftosabban szeretjük a kását.
Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
A muhallebi eredetileg Törökországból származik, de népszerű az egész keleti régióban, készítik a görögöktől kezdve az egyiptomiakon át egészen Izraelig. Csupán tej, kukoricakeményítő, cukor és vanília kell hozzá, illetve ízesítik narancsvirág- vagy rózsavízzel, de szokták kardamommal, csillagánizzsal, fahéjjal is készíteni. A legelső írásos feljegyzések már a 10. században említik, igaz, akkor még mozsárban összetört, porított rizzsel sűrítették az édes tejet, de mára már a sokkal selymesebb krémet eredményező kukoricakeményítőt használják a legtöbb helyen.
Készíthető növényi tejjel is, érdekesség, hogy Izraelben például leggyakrabban mandulatejjel főzik, így a kóser táplálkozás szabályai szerint húsos főételek után is feltálalható a tejet nem tartalmazó finom, krémes desszert… Érdemes kísérletezni az ízesítésével is, hogy a számunkra legkellemesebb ízvilágot megtaláljuk ezzel az igazán gyors, olcsó pohárkrémmel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricakeményítőt 2 dl tejjel simára keverjük. A többi tejet egylábasban tűzre tesszük, hozzáadjuk a keményítős tejet is, folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, és pár perc alatt sűrűsödésig, selymes krémmé főzzük, a tűzről levéve legvégül a vaníliát és a narancsvirág- vagy rózsavizet is hozzáadjuk.
Tálkákba vagy kelyhekbe osztjuk, hagyjuk hűlni, majd a hűtőbe téve dermedni hagyjuk, és ízlés szerint aprított pisztáciával, mandulával vagy dióval, cukrozott gyümölcsökkel díszítve tálaljuk.
Ezer lyukú palacsintának is nevezik a baghrirt, a marokkóiak egyik nagy kedvencét, könnyű és egészen szivacsos a tésztája, köszönhetően a benne lévő élesztőnek és sütőpornak, vagyis kétféle térfogatnövelő van benne. Klasszikusan liszttel és a búzadarával készül, de gluténmentesen is működik rizsliszt, kukoricaliszt és kukoricadara keverékével.
Fontos a tésztát pihentetni, egyrészt azért, hogy az élesztő kifejthesse hatását, másrészt azért, hogy egy kicsit besűrűsödjön, ami ideális a kicsit vastagabb, de pehelykönnyű, lukacsos palacsintához.
Hozzávalók kb. 15 palacsintához:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a kukoricalisztet, a rizslisztet, a kukoricadarát, az instant élesztőt, a csipet sót és a vaníliás cukrot – összekeverjük, hozzáöntjük a langyos vizet, és egy kézi habverővel csomómentesre elkeverjük, majd egy botmixerrel selymesre turmixoljuk – minél simább a tészta, annál jobb lesz a tészta. Hozzáadjuk a sütőport és az ecetet, és még egy kicsit tovább mixeljük, majd lefedjük, és szobahőmérsékleten pihentetjük 30 percet.
A pihentetett, besűrűsödött és kissé megkelt tésztát átkeverjük, és felforrósított, tapadásmentes serpenyőbe merőkanálnyi adagot teszünk belőle. Megvárjuk, míg a teteje egész lukacsos lesz és teljesen átsül – ezt a palacsintát nem kell megfordítani, csak az egyik oldalán kell megsütni -, és egy lapáttal kiemeljük a serpenyőből, a maradék tésztát ugyanígy sütjük meg.
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk – Marokkóban leggyakrabban vajjal és mézzel fogyasztják, de ez teljesen opcionális.
Az almapüré valójában nem más, mint kevés vízben megpárolt, majd leszűrt és pépesített alma, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, de készen is kapható, elsősorban a német tulajdonosi körbe tartozó szuperekben és drogériákban, mivel német területeken sokféle módon eszik és használják ezt a szuper alapanyagot. Ha készen vásároljuk, érdemes ellenőrizni az üvegen, mert létezik cukrozott és cukrozatlan változatban is. Az almapüré pótolja a zsiradékot ebben a receptnek, puha, szaftos és illatos lesz tőle.
Ha igazán csokis változatot szeretnénk, akkor érdemes magas kakaótartalmú étcsokoládéval készíteni, mert mégiscsak ez adja a lényegét. Liszt helyett étkezési keményítő és darált mandula kell hozzá, de rizsliszt és más darált csonthéjassal is működik, emellett pedig akár laktózmentessé is tehető, ha a tejet valamilyen növényi tejre cseréljük. Isteni finom és pofonegyszerű, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, és mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, átkeverjük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és jó habosra felverjük. Hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a tejet és az almapürét, ezekkel is simára keverjük, majd 2-3 evőkanálnyi csokoládét félretéve az olvasztott csokit is belekeverjük. Ezután a száraz alapanyagok jönnek – a sütőpor, a szódabikarbóna, az étkezési keményítő és a darált mandula, és ezekkel is simára keverjük.
Tapadásmentes kapcsos, 22 centis tortaformába öntjük – vagy nagyobba, de akkor értelemszerűen nem lesz ilyen magas -, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ha még nem sült át teljesen, akkor alufóliával letakarva még 10 percre visszatoljuk.
A sütőből kivéve ráfacsarjuk a narancs levét, és hagyjuk langyosra hűlni, majd a peremét lecsatolva teljesen kihűtjük.
Tálalás előtt a tetejére kenjük a félretett olvasztott csokit, ha szükséges, előtte kissé megolvasztjuk megint, majd ízlés szerint durvára vágott pekándióval – vagy mandulával, mogyoróval, dióval megszórjuk, gyümölcsökkel, mentalevéllel díszítjük.
A török és keleti büfék, hummuszbárok megjelenésével robbant be hozzánk a falafel, ez a közel-keleti gyökerekkel bíró fűszeres és ropogós golyó, amit leggyakrabban salátával és öntettel pitába pakolva kínálnak, a gyros vega változataként. A klasszikusan olajban sült, pépesített főtt csicseriborsóval készülő fasírtocskákat otthon is könnyen reprodukálhatjuk, ráadásul egészségesebben, sütőben sütve.
A falafelhez nem kell tojás, a leggyakrabban tahinivel, vagyis szezámkrémmel pépesítik és fogatják össze a csicseriborsót – ebben a változatban egy kis főtt krumpli is kerül bele, ami nem szokványos alapanyaga a falafelnek, de ezzel csökkenthető a tahini – vagy ennek hiányában mogyoróvaj – mennyisége, és nagyon jó állagot ad ennek az egészséges, vegán fasírtgolyónak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a felkockázott krumplit és a többi alapanyagot, elkezdjük összedolgozni, és pár evőkanál vizet adunk hozzá menet közben, hogy formázható állagú masszát kapjunk.
Félmaréknyi adagot veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, majd kissé lelapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe téve 25 perc alatt megsütjük, menet közben egyszer megforgatva, hogy mindkét oldalukon ropogósra süljenek a falafelek.
Ízlés szerint pitába téve vagy salátával, főzelék feltétjeként tálaljuk.
Bár általában mindenki kedveli a lencsét, ritkán készítjük, pedig az egyik legolcsóbb és legegészségesebb hüvelyes, ami gyakorlatilag bármennyi ideig eltartható, és jó alapanyagként szolgálhat egy tartalmas fogáshoz bármikor. A lencse rengeteg rostot és fehérjét tartalmaz, és ha jó sok zöldséggel készítjük, nem rántjuk, és nehéz füstölt húst sem használunk hozzá, akkor könnyen emészthető.
Ebbe a nagyon laktató és ízletes levesbe most a szokásos gyökérzöldségek mellett egy kis színes kápia paprika és spenót is került, így talán jobban is esik a szürke téli napokon, kicsit tavaszváró hangulata van, a fűszerezéshez használt curry és gyömbér pedig kicsit egzotikusabb és melengetőbb ízvilágot ad neki, mint a klasszikusan megszokott.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét folyó víz alatt leöblítjük, tálba tesszük, felöntjük vízzel, és félretesszük, amíg a zöldségeket előkészítjük.
A répákat és a hagymát meghámozzuk, és a kápia paprikával együtt apróra kockázzuk, a gyömbért és a fokhagymákat megtisztítjuk és lereszeljük.
Az olajat egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, és kevergetve 2-3 perc alatt illatosra dinszteljük, hozzáadjuk a curryt és a paradicsompürét, átkeverjük, majd a zöldségeket és a leszűrt lencsét is hozzáadjuk, kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd felöntjük 1,5 liter forró vízzel, sózzuk, borsozzuk, és félig lefedve, közepes tűzön 25 percet főzzük, vagy amíg a lencse megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a spenótot, és megvárjuk, míg összeesik, közben megkóstoljuk, és ha kell, ízesítjük még.
Tányérokba merve tálaljuk, tejfölt vagy görög joghurtot kínálunk mellé, és egy kis csilivel is megbolondíthatjuk.
A cukkini és a gomba is nagyon alakbarát, kevés kalóriát és sok rostot tartalmazó alapanyag, a kettő együtt is nagyon jól működik, gyakorlatilag bárhol és bármikor beszerezhető, nagyon sokféle ízesítést, fűszerezést elbírnak. A cukkininak megvan az a jó tulajdonsága is, hogy egy spirálozóval vagy egy egyszerű zöldséghámozóval spagetti vagy tagliatelle – metélt – formára is vágható, így kis túlzással tésztaételt varázsolhatunk belőle pofonegyszerűen.
Ebbe a mindenmentes, vegán cukkinitésztába most a gomba mellett szójaszósz, citromlé, fokhagyma és mogyoróvaj került, illetve egy kis kakukkfű, ami elsőre szokatlannak tűnhet, de nagyon jó ízkombinációt adnak így együttesen, olaj nélkül készül, ízgazdag és izgalmas, egészséges és diétás, magában is nagyon finom, de egy kis rizzsel is kiegészíthetjük, hogy még tartalmasabb legyen.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A cukkini végeit levágjuk, és egy zöldséghámozóval vékony csíkokra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, és finomra vágjuk, a gombát felszeleteljük. A szószhoz a szójaszószt, a mogyoróvajat, a citrom kifacsart levét egy kevés alaplével simára keverjük, majd a többi alaplevet is hozzáadva átkeverjük.
Egy lábasba 3-4 evőkanál vizet teszünk, felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, és üvegesre pároljuk, majd a gombát is hozzáadjuk, és időnként megkeverve hagyjuk összeesni és kicsit megpirulni. Felöntjük a szósszal, és ha felforrt, beledobjuk a cukkinit, meghintjük a kakukkfűvel, és néha megkeverve pár perc alatt roppanósra főzzük, közben a szósz is kicsit besűrűsödik.
Azonnal tálaljuk, ha kicsit tartalmasabbá és laktatóbbá tennénk, akkor párolt rizs tökéletes mellé, ami felveszi a finom fűszeres szószt.
Ünnepelni az egyik legjobb dolog a világon – legyen szó születésnapról, karácsonyról, húsvétról vagy bármilyen jeles alkalomról. Mert akkor felerősödik a család jelentősége, energiával töltenek fel a szeretetteljes pillanatok. Ennek pedig elmaradhatatlan része a jóízű lakmározás, a finomabbnál finomabb sütemények, torták, desszertek. Azonban fájó válaszút elé kerülnek azok, akik tudatosan táplálkoznak, netán ételallergia, esetleg betegség miatt nem fogyasztatnak bizonyos élelmiszereke: lemondás vagy felszabadult ünneplés? Ezzel a recepttel azok se maradnak ki a jóból, akiknek esetleg oda kell figyelniük arra, mit esznek.
Hozzávalók:
A tésztához:
30 dkg gesztenyeliszt
3 dkg eritrit
1 dkg élesztő
1 csipet só
15 dkg laktózmentes vaj
0,8 dl laktózmentes tej
1 tojássárga
A töltelékhez:
40 dkg cukormentes gesztenyemassza
2,5 dkg laktózmentes vaj
3 dkg vörös áfonya (ízlés szerint)
1 tojássárga
Valamint:
1 egész tojás + 1 tojássárga a kenéshez
Elkészítés:
A tésztához kevés langyos (nem hideg!) tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Fontos, hogy a só közvetlenül ne érintkezzen az élesztővel, mert gátolja a kelesztő hatást csakúgy, mint a túl sok cukor, így ne térjünk el ezek adagolásától. A tésztát felosztjuk 2 egyenlő részre, majd betesszük a hűtőbe pihenni.
A töltelékhez összedolgozzuk az alapanyagokat, de nem keverjük túl sokáig, mert krémes állagra van szükségünk, a túl sok keveréstől fellevegősödik.
A kinyújtott tésztára szépen rásimítjuk a krémünk egyik felét, majd – csakúgy, mint hagyományos társaiknál – feltekerjük. Megismételjük ezt a második adaggal is, végül sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket, nem túl közel egymáshoz. A kenéshez szükséges tojásokat összekeverjük, majd ecsettel vagy kenővel nem túl vastagon bekenjük a bejglik tetejét. Ha megszáradt a tojásréteg, megismételjük a kenést még egyszer, és egy villával megszurkáljuk a bejglik oldalát.
Ha ismételten megszáradt a tojásréteg, akkor 180°C-on, légkeverés mellett megsütjük.
A ricotta csodás alapanyag, a sajtkészítés mellékterméke, a tejből kicsapódó savó leszűrt, finoman szemcsés és krémes eredménye. A túrónál lágyabb ízű, krémesebb, fehérjedús alapanyag, amit őseink orda néven ismertek, és kicsit érleltebb, szinte sajtszerűen szeletelhető, keményebb formában használtak.
Sovány, de mégis krémes állagú a ricotta, szuper vele dolgozni és nagyon egészséges, jó áron beszerezhető ma már szinte mindenhol – puha pufi palacsintához például remek alapanyag, szinte alig kell hozzá más, pár perc alatt kikeevrhetó a tésztája, kis olvasztott vajon megsütve egyszerien mennyei. Az alaprecept hibátlan – citromhéjjal, mazsolával, más aszalvánnyal, csokidarabkákkal turbózható, bátran lehet vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét laza habbá verjük egy csipet sóval. A tojássárgákat a többi hozzávalóval egy keverőtálban összekeverjük. Ezután a fehérjehabot 2-3 részletben a masszába finoman beleforgatjuk.
Egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, a ricottás tésztamasszából evőkanálnyi adagot teszünk bele, a kánál hátával kicsit megformázzuk, és mindkét oldalukat 3-4 percig sütjük.
Azonnal tálaljuk friss gyümölccsel, édes joghurttal vagy tejföllel, lekvárral.
A gesztenye alacsony zsír- és kalóriatartalma, valamint magas szénhidráttartalma miatt ideális összetevője a gluténmentes táplálkozásnak, akár egészben, akár liszt formájában. A gesztenyében megtalálható a legtöbb fontos ásványi anyag, bár kis mennyiségben, vasban és káliumban viszont gazdag. Ami összetételét illeti, 50%-a víz, 45%-a keményítő, 5%-a pedig zsír, pontosabban jótékony növényi olaj, rostokban is igen gazdag.
Nálunk a leggyakrabban édes püré formájában fogyasztjuk, desszertbe téve vagy egyszerűen csak egy jó adag tejszínhabbal elkanalazva, illetve olykor sütve elszemezgetjük, pedig ennél jóval többet tud. Az október vége felé beérő gesztenyék hosszan eltarthatóak, így februárig érdemes kihasználni őket minél több formában. Bármilyen friss salátát feldobhatunk, ha megszórjuk egy kevés aprított sült vagy főtt gesztenyével, összepárolhatjuk káposztával, édesburgonyával, sütőtökkel, sőt gombával, húsfélékkel is nagyon finom, de pürésítve tölteléket is készíthetünk, gazdagíthatunk vele.
Ha nyersen vásároljunk, akkor minél gömbölydedebb és fényes héjú példányokat válasszunk, a puha, fénytelen vagy sérült héjú gesztenyét ne vegyük meg. Ha a méretükhöz viszonyítva túl könnyűnek tünnek, akkor már száraz, kemény, kevéssé élvezhető és nagyon bajlódós lesz a feldolgozásuk.
Ma már kapható főtt, hámozott, natúr gesztenye is vákuumos csomagolásban, illetve pürésítve édes és natúr változat is, a mélyhűtőpultban, ezeket is választhatjuk, de otthon is viszonylag egyszerűen előkészíthető, főleg a mikrós megoldással.
A gesztenyét hagyományosan süthetjük és főzhetjük is, de a legegyszerűbb és a leggyorsabb a mikrós megoldás.
