Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.
Forrás: Zita
Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.
Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.
A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.
Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.
A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.
Forrás: Zita
A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).
A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).
Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).
Kihűlve fogyasszuk.
Forrás: Zita
Én sokáig nem szerettem a zabkását az állaga miatt, de aztán Svédországban láttam egy jó trükköt a fogyasztására, és azóta én is rabja vagyok. Ott a kész zabkása mellé öntenek egy kis hideg tejet is, tehát kvázi úgy eszik, mint mi itthon a müzliket vagy a gabonapelyhet. Így a két textúra és a hideg-meleg találkozása sokkal érdekesebbé teszi a zabkását (lehet, hogy csak nálam?), illetve még több folyadékot tudnak bevinni ezáltal. A svédek ráadásul gyakran esznek sajttal vagy tojással megpakolt magkenyeret a zabkása mellé – télen a hidegben kell is az üzemanyag.
Náluk ettem először mindenmentes zabkását is. Mivel sok glutén- és/vagy laktózérzékeny diák lakott a kollégiumban, egyszerűbb volt mindenmentesen készíteni a kását. Az eredmény pedig ugyanolyan finom volt.
Forrás: Zita
A zab rengeteg hasznos tulajdonsággal bír, külön cikket lehetne rászánni áldásos hatásainak felsorolására. Szerencsére már itthon is lehet kapni garantáltan gluténmentes zabot, amit elvileg gluténérzékenyek is ehetnek – a mindenmentes zabkása is ebből készül nálunk –, de van, aki ezt sem tudja fogyasztani. Nekik sem kell csüggedniük, mert több alternatívája is van a zabnak, a legkönnyebb szerintem hajdinapehellyel helyettesíteni.
Ha nem ehetsz zabot, akkor kövesd a receptben leírtakat ugyanúgy, csak cseréld ki a zabot hajdinára (az arányok és a főzési idő ugyanaz). Kölesből, amarántból, quinoából és valószínűleg minden álgabonából lehet még kását főzni, csak az egy kicsit több időt vesz igénybe.
Nagyon gyorsan megvan, reggelente az ágyból kiszállva csak összeöntöm a hozzávalókat, hagyom kicsit állni, és miközben felöltözök és összekészülök, már félig kész is van, csak alá kell rottyantani egyszer. Tökéletes reggeli még a rohanós napokon is. Ízesíteni gyakorlatilag bármivel lehet: magokkal, gyümölccsel, lekvárral, kakaóval, fahéjjal, csokiöntettel, magvajjal – ami éppen jólesik.
Két adag zabkásához 100 gramm gluténmentes zabot használok, ami 56 gramm lassan felszívódó szénhidrátot tartalmaz. A többi hozzávaló a 160 grammos inzulinrezisztancia diétában nem számolós, tehát egy adag mindenmentes zabkásában 28 gramm szénhidrát van.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hozzávalókat egy fazékba öntjük, jól összekeverjük és felforraljuk. Ha forrni kezd, folyamatos kevergetés mellett (nagyjából 2 perc alatt) pépes állagúra főzzük.
Melegen tálaljuk. Tetszés szerint adhatunk hozzá tejet, gyümölcsöt, magokat, édesítőszert, kakaót, fahéjat, ki mivel szereti.
Forrás: Zita
Az almapüré valójában nem más, mint kevés vízben megpárolt, majd leszűrt és pépesített alma, amit otthon is könnyedén elkészíthetünk, de készen is kapható, elsősorban a német tulajdonosi körbe tartozó szuperekben és drogériákban, mivel német területeken sokféle módon eszik és használják ezt a szuper alapanyagot. Ha készen vásároljuk, érdemes ellenőrizni az üvegen, mert létezik cukrozott és cukrozatlan változatban is. Az almapüré pótolja a zsiradékot ebben a receptnek, puha, szaftos és illatos lesz tőle.
Ha igazán csokis változatot szeretnénk, akkor érdemes magas kakaótartalmú étcsokoládéval készíteni, mert mégiscsak ez adja a lényegét. Liszt helyett étkezési keményítő és darált mandula kell hozzá, de rizsliszt és más darált csonthéjassal is működik, emellett pedig akár laktózmentessé is tehető, ha a tejet valamilyen növényi tejre cseréljük. Isteni finom és pofonegyszerű, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk, és mikróban vagy gőz fölött megolvasztjuk, átkeverjük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és jó habosra felverjük. Hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a tejet és az almapürét, ezekkel is simára keverjük, majd 2-3 evőkanálnyi csokoládét félretéve az olvasztott csokit is belekeverjük. Ezután a száraz alapanyagok jönnek – a sütőpor, a szódabikarbóna, az étkezési keményítő és a darált mandula, és ezekkel is simára keverjük.
Tapadásmentes kapcsos, 22 centis tortaformába öntjük – vagy nagyobba, de akkor értelemszerűen nem lesz ilyen magas -, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt tűpróbáig sütjük. Ha még nem sült át teljesen, akkor alufóliával letakarva még 10 percre visszatoljuk.
A sütőből kivéve ráfacsarjuk a narancs levét, és hagyjuk langyosra hűlni, majd a peremét lecsatolva teljesen kihűtjük.
Tálalás előtt a tetejére kenjük a félretett olvasztott csokit, ha szükséges, előtte kissé megolvasztjuk megint, majd ízlés szerint durvára vágott pekándióval – vagy mandulával, mogyoróval, dióval megszórjuk, gyümölcsökkel, mentalevéllel díszítjük.
A török és keleti büfék, hummuszbárok megjelenésével robbant be hozzánk a falafel, ez a közel-keleti gyökerekkel bíró fűszeres és ropogós golyó, amit leggyakrabban salátával és öntettel pitába pakolva kínálnak, a gyros vega változataként. A klasszikusan olajban sült, pépesített főtt csicseriborsóval készülő fasírtocskákat otthon is könnyen reprodukálhatjuk, ráadásul egészségesebben, sütőben sütve.
A falafelhez nem kell tojás, a leggyakrabban tahinivel, vagyis szezámkrémmel pépesítik és fogatják össze a csicseriborsót – ebben a változatban egy kis főtt krumpli is kerül bele, ami nem szokványos alapanyaga a falafelnek, de ezzel csökkenthető a tahini – vagy ennek hiányában mogyoróvaj – mennyisége, és nagyon jó állagot ad ennek az egészséges, vegán fasírtgolyónak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a felkockázott krumplit és a többi alapanyagot, elkezdjük összedolgozni, és pár evőkanál vizet adunk hozzá menet közben, hogy formázható állagú masszát kapjunk.
Félmaréknyi adagot veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, majd kissé lelapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe téve 25 perc alatt megsütjük, menet közben egyszer megforgatva, hogy mindkét oldalukon ropogósra süljenek a falafelek.
Ízlés szerint pitába téve vagy salátával, főzelék feltétjeként tálaljuk.
Bár általában mindenki kedveli a lencsét, ritkán készítjük, pedig az egyik legolcsóbb és legegészségesebb hüvelyes, ami gyakorlatilag bármennyi ideig eltartható, és jó alapanyagként szolgálhat egy tartalmas fogáshoz bármikor. A lencse rengeteg rostot és fehérjét tartalmaz, és ha jó sok zöldséggel készítjük, nem rántjuk, és nehéz füstölt húst sem használunk hozzá, akkor könnyen emészthető.
Ebbe a nagyon laktató és ízletes levesbe most a szokásos gyökérzöldségek mellett egy kis színes kápia paprika és spenót is került, így talán jobban is esik a szürke téli napokon, kicsit tavaszváró hangulata van, a fűszerezéshez használt curry és gyömbér pedig kicsit egzotikusabb és melengetőbb ízvilágot ad neki, mint a klasszikusan megszokott.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét folyó víz alatt leöblítjük, tálba tesszük, felöntjük vízzel, és félretesszük, amíg a zöldségeket előkészítjük.
A répákat és a hagymát meghámozzuk, és a kápia paprikával együtt apróra kockázzuk, a gyömbért és a fokhagymákat megtisztítjuk és lereszeljük.
Az olajat egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, és kevergetve 2-3 perc alatt illatosra dinszteljük, hozzáadjuk a curryt és a paradicsompürét, átkeverjük, majd a zöldségeket és a leszűrt lencsét is hozzáadjuk, kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd felöntjük 1,5 liter forró vízzel, sózzuk, borsozzuk, és félig lefedve, közepes tűzön 25 percet főzzük, vagy amíg a lencse megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a spenótot, és megvárjuk, míg összeesik, közben megkóstoljuk, és ha kell, ízesítjük még.
Tányérokba merve tálaljuk, tejfölt vagy görög joghurtot kínálunk mellé, és egy kis csilivel is megbolondíthatjuk.
Egy csokis keksztől senki nem azt várja, hogy fehérjedús és rostokban gazdag legyen, de ha ezt is tudja, az a legeslegjobb hír! Külföldi oldalakon most nagyon tarol a csicseriborsóval készült csokis keksz, amihez egyszerű, konzerv, főtt változat az alap, teljesen növényi és mindenmentes, ráadásul omlós és ropogós, pofonegyszerű, így muszáj volt kipróbálni!
Hihetetlen, de működik, egyáltalán nem érezni a csicseriborsót, finoman vaníliás és csokis, bármilyen magvajjal készíthető, mandulavaj, mogyoróvaj, tahini is tökéletes hozzá, az édességéről pedig némi puha datolya gondoskodik. Ehhez érdemes az úgynevezett Medjool fajtát választani, ez igazán puha és szaftos, ezzel a legkönnyebb dolgozni, és ma már nemcsak speciális boltokban, de a kék-piros üzletlánc boltjaiban is beszerezhető elég jó áron, de ha nem áll ilyen a rendelkezésünkre, és szárazabb, aszalt datolyánk van csak, akkor azt érdemes fél órára meleg vízbe áztatni felhasználás előtt, ezzel is tökéletes lesz a csokidarabkás egészséges kekszünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, hagyjuk lecsöpögni, majd késes robotgépbe tesszük a kimagozott datolyával, és több részletben pépesítjük, menet közben le-lekaparva az edény falára feltapadó részeket. Ezután hozzáadjuk a szódabikarbónát, a mandulavajat és a vaníliát, és tovább mixeljük, amíg homogén masszát kapunk. Ha nagyon nehezen menne, 1 evőkanálnyi vizet adhatunk hozzá.
A csokoládét apróra vágjuk, a masszába dolgozzuk kanállal, majd 20 percre a hűtőbe tesszük.
Ezután evőkanálnyi adagokat veszünk a masszából, golyóvá formázzuk, kicsit ellapítjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk.
175 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve 5 percet pihentetjük, majd rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Kívül finoman ropogós, belül lágy, nagyon finom, ráadásul mindenmentes, vegán és fehérjedús, így egészséges és diétás étrendbe is könnyedén beilleszthető. Ha konzerv csicseriborsót használunk hozzá, akkor percek alatt összedobható a fasírt masszája egy késes robotgépben, ráadásul tényleg mindig minden van hozzá otthon, nem mellesleg akár le is fagyasztható, de sima hűtőben is 3-4 napot elvan, akár kisütve, akár a még nyers, bekevert massza.
A csicserifasírtban az is jó, hogy bármilyen ízvilágra hangolhatjuk: készíthetjük magyarosra, kis pirospaprikával és mustárral, de keletiesre is, curryvel, kurkumával, szinte bármi passzol hozzá. Most egy kis citrom, hagyma, fokhagyma, római kömény, bazsalikom és petrezselyem került bele, isteni finom így is, és tényleg pofonegyszerű.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, és egy késes robotgépbe tesszük. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, nagyjából összevágjuk a bazsalikommal vagy a petrezselyemmel együtt, és a csicserihez adjuk. Hozzáfacsarjuk a citromot, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az olajat és a római köményt, és elkezdjük összedolgozni, menet közben kevés vizet adhatunk hozzá, hogy formázható, nagyjából egyenletes masszává összeálljon.
A pépből kézzel korongokat formázunk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 180 fokos sütőbe tolva kb. 20 perc alatt megsütjük, félidőben megforgatva. Aki ropogósabban szereti, pár csepp olajon serpenyőben is megsütheti!
A csicserifasírtot fogyaszthatjuk salátával, tehetjük szendvicsbe, tökéletes főzelék feltétjeként is, de magában is nagyon finom mártogatósokkal.
Amióta cukormentesen és szinte teljesen vegán módon étkezünk, rengeteget kísérletezkedek egészségesebb desszertekkel, így nyugodtabb szívvel csemegézünk, és a kisfiam miatt sem aggódom, hogy túl sok édességet eszik. Mivel régebben a Twixet nagyon szerettem, ezt próbáltam cukormentesen elkészíteni, nem is az első alkalommal, de most lett a legközelebb ahhoz, amire emlékszem.
Forrás: Színek és virágok
Igaz, a csokis résszel annyira összekavarodtam, hogy akkor abban a pillanatban úgy gondoltam, még egyszer nem készítem el, de amikor megkóstoltam, gyorsan meggondoltam magam. 🙂 Én kakaóvajjal és kakaóporral készítettem a bevonatot, de használhattok hozzá nyugodtan magas kakaótartalmú étcsokoládét is!
Hozzávalók:
Az alsó fehér réteghez:
A felső barna réteghez:
Elkészítés: Az alsó réteghez az összes alapanyagot egy késes robotgépbe tesszük, és nagyon alaposan összedolgozzuk, majd a masszát sütőpapírral bélelt formába nyomkodjuk. A felső réteghez ugyanígy összemixeljük a magozott datolyát és a mogyoróvajat, a fehér alsó rétegre kanalazzuk, elegyengetjük, elsimítjuk, és hűtőbe tesszük 3-4 órára.
Forrás: Színek és virágok
A sütőpapír segítségével kiemeljük a formából, ujjnyi csíkokra vágjuk, és göz fölött megolvasztott étcsoki vagy kakaóvaj és kakaópor keverékében megmártjuk, sütőpapírra tesszük. Amikor kicsit megdermedtek, én még megcsorgattam a maradék csokival…
Forrás: Színek és virágok
A zamatos paradicsomok és paprikák szezonja most van a csúcson, ilyenkor a legízletesebbek, gyakran készül is belőlük lecsó mindenféle formában, sőt sokan még télre is eltesznek belőle. A paradicsom, a paprika és a hagyma kombója tényleg verhetetlen, és jó hosszú lére engedve, majd pépesítve és átszűrve selymes krémlevessé is könnyedén átalakítható. Hamisítatlan lecsóíz, és még azoknak is bejön, akik nem szeretik a főtt paprika állagát, vagy nem bírja a gyomruk, epéjük a vékony cellulózos héját.
A lecsókrémleves készíthető diétás és mentes változatban, de ahogy a hagyományos lecsónál, itt is indíthatunk füstölt szalonnával, süthetünk hozzá kolbászt vagy virslit, amit tálaláskor a tetejére rakunk, de aki a tojásos lecsót kedveli, süthet hozzá felvert tojásból vékony tojáslepényt serpenyőben, ami csíkokra vágva kínálható a leves mellé, rengeteg a lehetőség, ráadásul nemcsak melegen, de langyosan, hidegen is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát finomra vágjuk, a paprikát és a paradicsomot felkockázzuk. Egy lábasban a felforrósított olajon üvegesre dinszteljük a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát, és időnként megkeverve megvárjuk, hogy egy kicsit összeessen. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a köménnyel, rádobjuk a zúzott fokhagymát és csipetnyi cukrot, átkeverjük, hozzáadjuk a paradicsomot és a vizet, és közepes lángon puhára főzzük.
A levest botmixerrel pépesítjük, majd egy szűrön áttörjük, hogy a héjdaraboktól és a magoktól megszabaduljunk, megkóstoljuk és után ízesítjük.
A levest melegen, langyosan, de akár hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé pirított kolbászkarikát, bacont vagy krutont, de sajtos pirítóssal is isteni.
A kókusz zseniális alapanyag, a húsából készülő reszelék megőrölve egyes desszertekben tökéletesen kiválthatják a lisztet, persze nem mindenben. A szintén húsából készülő kókusztej- és tejszín pedig az állati eredetű tejtermékek szuper alternatívája. A kókuszkrém pedig valahol a tej és a tejszín között van állagra, és azért is szeretjük nagyon, mert bár nagyon selymes, de míg a konzerv kókusztejszín elég magas zsírtartalommal bír (29–30%), addig a dobozos kókuszkrém csak 9–10%-os.
Ehhez a könnyű, kívül roppanós, belül puha gofrihoz a kókusz mellé még néhány tojásra, sütőporra és egy kis étkezési keményítőre van csak szükség, így glutén- és laktózmentes étrendbe is beilleszthető. Mivel a tojások mérete befolyásolhatja a tésztamassza sűrűségét, a keményítővel beállíthatjuk, hogy jó sűrű palacsintatészta állagot kapjunk.
Aki szereti, a nyers tésztába tehet pár szem mazsolát, kevés csokicsipszet, vaníliát vagy egy evőkanálnyi rumot – egyik sem fogja elontani, de önmagában is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kókuszreszeléket egy késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük. Hozzáadjuk a tojásokat, a kókuszkrémet, a sütőport, a cukrokat, az étkezési keményítőt és egy csipet sót, majd simára összemixeljük.
A gofrisütőt felforrósítjuk, és kikenés nélkül adagonként megsütjük a gofrikat – a kókuszkrémnek köszönhetően nem ragad bele.
Melegen tálaljuk, ízlés szerint vaníliás vagy csokis öntettel, friss gyümölccsel, lekvárral, nutellával, ki mivel szereti.
Puha és érett avokádó, kókuszkrém és némi sztévia – ízlés szerint egy kis citromlével frissítő, gyümölcsös, vagy kakaóporral csokis ízvilágra hangolva – ennyi kell a kanalazható és egészséges boldogsághoz, illetve még egy turmixgép, ami kellemesen krémesre keveri az egészséges desszertet.
Az alapkrémet poharakba osztva érdemes lehűteni, 1-2 órát pihentetni, hogy összeérjenek az ízek, és ilyenkor az állaga is változik, de bátran rétegezhetjük is felkarikázott banánnal vagy bármilyen idénygyümölccsel, de akár granolával, morzsolt zabkeksszel is, de az avokádós-kókuszos habot akár fűszerezhetjük is egy kis őrölt gyömbérrel, kardamommal, csipetnyi fahéjjal vagy kávéskanálnyi vaníliakivonattal – minden módon ellenállhatatlan!
Tudtad?
Míg a konzervkókusztejszín elég magas zsírtartalommal bír (29-30%), addig a dobozos kókuszkrém csak 9-10%-os, nagyon selymes és kellemesen kókuszos ízű, könnyen emészthető, laktózmentes, 100%-ban növényi eredetű. A tejszínnél kicsit sűrűbb, csodásan selymessé tesz minden ételt, és alacsony zsírtartalma miatt diétás étrendbe is beilleszthető.
Mi most a citrusos változatot mutatjuk, de a citromot/lime-ot elhagyva 1 evőkanál cukrozatlan kakaóporral is készíthetjük – minden módon mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádót félbevágjuk, a magot kiemeljük, majd a húsát kikanalazzuk, turmixgépbe tesszük. Hozzáreszeljük a citrom vagy lime héját, belefacsarjuk a levét, hozzáadjuk a sztíviát és a kókuszkrémet, és simára, krémesre, habosra turmixoljuk.
A banánt meghámozzuk, vékonyra karikázzuk, és poharakba, kelyhekbe vagy kisebb befőttesüvegekbe rétegezzük. 1-2 óra hűtés után kínáljuk-fogyasztjuk, pár levél mentával még mutatósabb.
A sült csicseribordó ideális nassolnivaló, egészséges, tele van fehérjével és rosttal, könnyedén a saját ízlésünkre hangolhatjuk a fűszerezéssel, pofonegyszerű és olcsó, és akár magunkkal is vihetjük útravaló gyanánt, munkába, suliba, piknikre vagy strandra, de partikon, baráti beszélgetéseken is nagy sikere van, és akár többféle ízben is készíthetjük.
Mivel a csicseriborsó semleges ízű, így bármilyen ízvilágba elvihetjük ezt a zseniális nassolnivalót. Most garam masala fűszerkeverékkel, római köménnyel és kis citromlével kissé keleties hangulatú lett, de nagyon finom curryvel, tökéletesen passzol hozzá a pirospaprika, vagy akár zöldfűszerekkel, provence-i fűszerkeverékkel is megbolondíthatjuk, és fokhagymásan, kakukkfűvel és rozmaringgal is nagyon finom, érdemes vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, folyó víz alatt leöblítjük, és szűrőben hagyjuk alaposan lecsöpögni, majd sütőpapírral fedett tepsire öntjük. Meghintjük a fűszerekkel, meglocsoljuk az olívaolajjal és a citromlével, sózzuk, és alaposan összeforgatjuk.
190 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percet sütjük, majd spatulával alaposan átforgatjuk, és még kb. 15 percet sütjük, amíg megpirul és ropogós lesz. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és kész is a nassolnivaló. Jól záródó dobozba vagy befőttes üvegbe téve napokig eláll.
