Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
A muhallebi eredetileg Törökországból származik, de népszerű az egész keleti régióban, készítik a görögöktől kezdve az egyiptomiakon át egészen Izraelig. Csupán tej, kukoricakeményítő, cukor és vanília kell hozzá, illetve ízesítik narancsvirág- vagy rózsavízzel, de szokták kardamommal, csillagánizzsal, fahéjjal is készíteni. A legelső írásos feljegyzések már a 10. században említik, igaz, akkor még mozsárban összetört, porított rizzsel sűrítették az édes tejet, de mára már a sokkal selymesebb krémet eredményező kukoricakeményítőt használják a legtöbb helyen.
Készíthető növényi tejjel is, érdekesség, hogy Izraelben például leggyakrabban mandulatejjel főzik, így a kóser táplálkozás szabályai szerint húsos főételek után is feltálalható a tejet nem tartalmazó finom, krémes desszert… Érdemes kísérletezni az ízesítésével is, hogy a számunkra legkellemesebb ízvilágot megtaláljuk ezzel az igazán gyors, olcsó pohárkrémmel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricakeményítőt 2 dl tejjel simára keverjük. A többi tejet egylábasban tűzre tesszük, hozzáadjuk a keményítős tejet is, folyamatos kevergetés mellett felforraljuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, és pár perc alatt sűrűsödésig, selymes krémmé főzzük, a tűzről levéve legvégül a vaníliát és a narancsvirág- vagy rózsavizet is hozzáadjuk.
Tálkákba vagy kelyhekbe osztjuk, hagyjuk hűlni, majd a hűtőbe téve dermedni hagyjuk, és ízlés szerint aprított pisztáciával, mandulával vagy dióval, cukrozott gyümölcsökkel díszítve tálaljuk.
Ezer lyukú palacsintának is nevezik a baghrirt, a marokkóiak egyik nagy kedvencét, könnyű és egészen szivacsos a tésztája, köszönhetően a benne lévő élesztőnek és sütőpornak, vagyis kétféle térfogatnövelő van benne. Klasszikusan liszttel és a búzadarával készül, de gluténmentesen is működik rizsliszt, kukoricaliszt és kukoricadara keverékével.
Fontos a tésztát pihentetni, egyrészt azért, hogy az élesztő kifejthesse hatását, másrészt azért, hogy egy kicsit besűrűsödjön, ami ideális a kicsit vastagabb, de pehelykönnyű, lukacsos palacsintához.
Hozzávalók kb. 15 palacsintához:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a kukoricalisztet, a rizslisztet, a kukoricadarát, az instant élesztőt, a csipet sót és a vaníliás cukrot – összekeverjük, hozzáöntjük a langyos vizet, és egy kézi habverővel csomómentesre elkeverjük, majd egy botmixerrel selymesre turmixoljuk – minél simább a tészta, annál jobb lesz a tészta. Hozzáadjuk a sütőport és az ecetet, és még egy kicsit tovább mixeljük, majd lefedjük, és szobahőmérsékleten pihentetjük 30 percet.
A pihentetett, besűrűsödött és kissé megkelt tésztát átkeverjük, és felforrósított, tapadásmentes serpenyőbe merőkanálnyi adagot teszünk belőle. Megvárjuk, míg a teteje egész lukacsos lesz és teljesen átsül – ezt a palacsintát nem kell megfordítani, csak az egyik oldalán kell megsütni -, és egy lapáttal kiemeljük a serpenyőből, a maradék tésztát ugyanígy sütjük meg.
Ízlés szerinti feltéttel tálaljuk – Marokkóban leggyakrabban vajjal és mézzel fogyasztják, de ez teljesen opcionális.
A cukkini és a gomba is nagyon alakbarát, kevés kalóriát és sok rostot tartalmazó alapanyag, a kettő együtt is nagyon jól működik, gyakorlatilag bárhol és bármikor beszerezhető, nagyon sokféle ízesítést, fűszerezést elbírnak. A cukkininak megvan az a jó tulajdonsága is, hogy egy spirálozóval vagy egy egyszerű zöldséghámozóval spagetti vagy tagliatelle – metélt – formára is vágható, így kis túlzással tésztaételt varázsolhatunk belőle pofonegyszerűen.
Ebbe a mindenmentes, vegán cukkinitésztába most a gomba mellett szójaszósz, citromlé, fokhagyma és mogyoróvaj került, illetve egy kis kakukkfű, ami elsőre szokatlannak tűnhet, de nagyon jó ízkombinációt adnak így együttesen, olaj nélkül készül, ízgazdag és izgalmas, egészséges és diétás, magában is nagyon finom, de egy kis rizzsel is kiegészíthetjük, hogy még tartalmasabb legyen.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A cukkini végeit levágjuk, és egy zöldséghámozóval vékony csíkokra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, és finomra vágjuk, a gombát felszeleteljük. A szószhoz a szójaszószt, a mogyoróvajat, a citrom kifacsart levét egy kevés alaplével simára keverjük, majd a többi alaplevet is hozzáadva átkeverjük.
Egy lábasba 3-4 evőkanál vizet teszünk, felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, és üvegesre pároljuk, majd a gombát is hozzáadjuk, és időnként megkeverve hagyjuk összeesni és kicsit megpirulni. Felöntjük a szósszal, és ha felforrt, beledobjuk a cukkinit, meghintjük a kakukkfűvel, és néha megkeverve pár perc alatt roppanósra főzzük, közben a szósz is kicsit besűrűsödik.
Azonnal tálaljuk, ha kicsit tartalmasabbá és laktatóbbá tennénk, akkor párolt rizs tökéletes mellé, ami felveszi a finom fűszeres szószt.
Ünnepelni az egyik legjobb dolog a világon – legyen szó születésnapról, karácsonyról, húsvétról vagy bármilyen jeles alkalomról. Mert akkor felerősödik a család jelentősége, energiával töltenek fel a szeretetteljes pillanatok. Ennek pedig elmaradhatatlan része a jóízű lakmározás, a finomabbnál finomabb sütemények, torták, desszertek. Azonban fájó válaszút elé kerülnek azok, akik tudatosan táplálkoznak, netán ételallergia, esetleg betegség miatt nem fogyasztatnak bizonyos élelmiszereke: lemondás vagy felszabadult ünneplés? Ezzel a recepttel azok se maradnak ki a jóból, akiknek esetleg oda kell figyelniük arra, mit esznek.
Hozzávalók:
A tésztához:
30 dkg gesztenyeliszt
3 dkg eritrit
1 dkg élesztő
1 csipet só
15 dkg laktózmentes vaj
0,8 dl laktózmentes tej
1 tojássárga
A töltelékhez:
40 dkg cukormentes gesztenyemassza
2,5 dkg laktózmentes vaj
3 dkg vörös áfonya (ízlés szerint)
1 tojássárga
Valamint:
1 egész tojás + 1 tojássárga a kenéshez
Elkészítés:
A tésztához kevés langyos (nem hideg!) tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. Fontos, hogy a só közvetlenül ne érintkezzen az élesztővel, mert gátolja a kelesztő hatást csakúgy, mint a túl sok cukor, így ne térjünk el ezek adagolásától. A tésztát felosztjuk 2 egyenlő részre, majd betesszük a hűtőbe pihenni.
A töltelékhez összedolgozzuk az alapanyagokat, de nem keverjük túl sokáig, mert krémes állagra van szükségünk, a túl sok keveréstől fellevegősödik.
A kinyújtott tésztára szépen rásimítjuk a krémünk egyik felét, majd – csakúgy, mint hagyományos társaiknál – feltekerjük. Megismételjük ezt a második adaggal is, végül sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket, nem túl közel egymáshoz. A kenéshez szükséges tojásokat összekeverjük, majd ecsettel vagy kenővel nem túl vastagon bekenjük a bejglik tetejét. Ha megszáradt a tojásréteg, megismételjük a kenést még egyszer, és egy villával megszurkáljuk a bejglik oldalát.
Ha ismételten megszáradt a tojásréteg, akkor 180°C-on, légkeverés mellett megsütjük.
A ricotta csodás alapanyag, a sajtkészítés mellékterméke, a tejből kicsapódó savó leszűrt, finoman szemcsés és krémes eredménye. A túrónál lágyabb ízű, krémesebb, fehérjedús alapanyag, amit őseink orda néven ismertek, és kicsit érleltebb, szinte sajtszerűen szeletelhető, keményebb formában használtak.
Sovány, de mégis krémes állagú a ricotta, szuper vele dolgozni és nagyon egészséges, jó áron beszerezhető ma már szinte mindenhol – puha pufi palacsintához például remek alapanyag, szinte alig kell hozzá más, pár perc alatt kikeevrhetó a tésztája, kis olvasztott vajon megsütve egyszerien mennyei. Az alaprecept hibátlan – citromhéjjal, mazsolával, más aszalvánnyal, csokidarabkákkal turbózható, bátran lehet vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét laza habbá verjük egy csipet sóval. A tojássárgákat a többi hozzávalóval egy keverőtálban összekeverjük. Ezután a fehérjehabot 2-3 részletben a masszába finoman beleforgatjuk.
Egy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, a ricottás tésztamasszából evőkanálnyi adagot teszünk bele, a kánál hátával kicsit megformázzuk, és mindkét oldalukat 3-4 percig sütjük.
Azonnal tálaljuk friss gyümölccsel, édes joghurttal vagy tejföllel, lekvárral.
A gesztenye alacsony zsír- és kalóriatartalma, valamint magas szénhidráttartalma miatt ideális összetevője a gluténmentes táplálkozásnak, akár egészben, akár liszt formájában. A gesztenyében megtalálható a legtöbb fontos ásványi anyag, bár kis mennyiségben, vasban és káliumban viszont gazdag. Ami összetételét illeti, 50%-a víz, 45%-a keményítő, 5%-a pedig zsír, pontosabban jótékony növényi olaj, rostokban is igen gazdag.
Nálunk a leggyakrabban édes püré formájában fogyasztjuk, desszertbe téve vagy egyszerűen csak egy jó adag tejszínhabbal elkanalazva, illetve olykor sütve elszemezgetjük, pedig ennél jóval többet tud. Az október vége felé beérő gesztenyék hosszan eltarthatóak, így februárig érdemes kihasználni őket minél több formában. Bármilyen friss salátát feldobhatunk, ha megszórjuk egy kevés aprított sült vagy főtt gesztenyével, összepárolhatjuk káposztával, édesburgonyával, sütőtökkel, sőt gombával, húsfélékkel is nagyon finom, de pürésítve tölteléket is készíthetünk, gazdagíthatunk vele.
Ha nyersen vásároljunk, akkor minél gömbölydedebb és fényes héjú példányokat válasszunk, a puha, fénytelen vagy sérült héjú gesztenyét ne vegyük meg. Ha a méretükhöz viszonyítva túl könnyűnek tünnek, akkor már száraz, kemény, kevéssé élvezhető és nagyon bajlódós lesz a feldolgozásuk.
Ma már kapható főtt, hámozott, natúr gesztenye is vákuumos csomagolásban, illetve pürésítve édes és natúr változat is, a mélyhűtőpultban, ezeket is választhatjuk, de otthon is viszonylag egyszerűen előkészíthető, főleg a mikrós megoldással.
A gesztenyét hagyományosan süthetjük és főzhetjük is, de a legegyszerűbb és a leggyorsabb a mikrós megoldás.
A hűvösebb napok megérkeztével az ember valahogy jobban kívánja a kényeztetést és a süteményt, a duruzsoló sütőből kikerülő illatos finomságot, ami rendben is van, de tényleg könnyen rá lehet kattanni a sütikézésre, ezért nem árt néhány olyan receptet is talonban tartani, ami szénhidrátszegény, egyszerű és gyorsan összedobható. Ez a puha és illatos muffin pont ilyen, ráadásul gluténmentes, laktózmentes étrendbe is beilleszthető.
Mandulaliszt és zabpehelyliszt keverékével készül, ha nincs otthon ilyenünk, akkor egyszerűen csak meg kell őrölnünk nagyon finomra egy késes aprítóban. A mandulából érdemes a héjatlan változatot használni, de egyébként mindkét liszt megtalálható ma már a legismertebb szuperek és hiperek polcain. A mandulának köszönhetően sokkal puhább és illatosabb, mintha csak zabpehellyel készítenénk, tovább friss is marad a csonthéjas olajosságának köszönhetően.
Az alaptésztába bármit beletehetünk, amit csak szeretnénk, itt most áfonya és mandulalapocska ízesíti, de darabolt dió, mazsola, aszalt gyümölcsök vagy más bogyósok is mehetnek bele, sőt akár étcsokival is megbolondítható, a variációs lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt, az meg ugye végtelen. 😉
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a mandulalisztet, a zabpehelylisztet, a sütőport, a sztíviát és egy csipet sót – összekeverjük. Egy másik tálba felütjük a tojást, hozzáadjuk a kókusztejet, a kókuszzsírt és a vaníliát, és kézi habverővel simára keverjük, majd hozzáöntjük a száraz keveréket, és egy spatulával összedolgozzuk. Ezen a ponton adhatjuk hozzá a belevalót, itt áfonyát, amit finoman beleforgatunk.
Papírkapszlikkal bélelt vagy szilikon muffinformákba elosztjuk a tésztát, a tetejüket meghintjük a mandulalapocskákkal, belenyomkodhatunk még néhány extra áfonyát, és 180 fokos sütőbe tolva 20-25 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni fogyasztás előtt.
Vannak, akik könnyebben, mások kimondottan nehezen mondanak le a húsokról, sok vegetáriánusnak, pedig a tejföl és a sajtok elhagyása okoz kihívást, ha az egészséges, mindenmentes és a környezettudatosabb táplálkozást próbáljuk figyelembe venni. Ha heti egy napot bevállalunk, az nemi igazi lemondás, inkább egy izgalmas kihívás, amivel a konyhai kreativitásunkat is fejlesztjük, és új alapanyagokat is felfedezhetünk. Azért persze nem árt olyan alapdarab, ami könnyen, gyorsan és minden macera nélkül elkészül, ha nem vagyunk épp motiváltak újdonságok kipróbálására, és ilyen az indiai eredetű lencsés fogás, a dahl, ami tulajdonképpen egy isteni, krémes, fűszeres lencseleves vagy főzelék, attól függően, mennyire sűrűre főzzük.
Ez egy zseniálisan egyszerű és ízekben gazdag egyedényes egytálétel, ami vegán, fehérjedús, rostokban gazdag, laktató és fűszeres. Bármilyen lencsével készülhet, de vöröslencsével a legkönnyebben emészthető és a leggyorsabb is, ennek csupán 10 perc kell, és puhára fő, kissé szét is esik, amitől krémes lesz, a lencse keményítőtartalmának köszönhetően magától besűrűsödik, nem kell hozzá se rántás, se habarás. Ha hígabbra hagyjuk, lehet leves, sűrűbbre főzve tálalhatjuk főzelékként vagy akár egy kis rizzsel is, istenien fűszeres, és garantáltan senkinek nem hiányzik belőle se hús, se tejtemék!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk vagy lereszeljük. A zsiradékot egy lábasban felforrósítjuk, a hagymát rádobjuk, és kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd a fokhagymát és a gyömbért is hozzáadjuk, ha megérezzük az illatát, meghintjük a curryvel és a kurkumával, átkeverjük, majd a lencsét is hozzáadjuk. Átkeverjük, sózzuk, borsozzuk, felöntjük a kókuszkrémmel és a vízzel vagy alaplével, ha felforrt, akkor közepesre mérsékeljük a hőt, és fedő alatt kb. 10 perc alatt készre főzzük.
Ha sűrűbbre szeretnénk, még pár percig főzzük, ha inkább levesnek kanalaznánk el, akkor hígíthatjuk kis vízzel, majd tálaljuk – friss petrezselyemmel vagy korianderrel meghintve a legfinomabb, egy kis citromlével is meglocsolhatjuk.
Valószínűleg az emberek nagy része évente egyszer eszik lencsét, akkor viszont biztosan – szilveszterkor vagy az új esztendő első napján -, pedig ez a hüvelyes kimondottan egészséges, és a főzeléken, levesen kívül is rengeteg lehetőséget rejt. A lencsesaláta például zseniálisan egyszerű, gyakorlatilag bármilyen zöldséggel készíthetjük, és pikk-pakk kész az alakbarát, mindenmentes, pénztárcabarát és laktató fogás, ami még vegán étrendbe is beilleszthető.
A saláta most konzerv főtt lencsével készült, így csak annyi idő elkészíteni, míg a zöldségeket – jelen esetben paprikát, uborkát, répát és újhagymát – felaprítjuk, de ha mi magunk főzzük, akkor is aránylag gyorsan megvan, ha előtte beáztatjuk a lencsét. Tovább turbózható paradicsommal, szárzellerrel, ha köretnek készítjük, de nagyon jól passzol hozzá a feta vagy a főtt tojás is, vegánoknak tofu, ha még fehérjedúsabb salátát szeretnénk, ami önálló fogásként is megállja a helyét.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk, tálba tesszük. A lencsét leszűrjük, leöblítjük, és a zöldségekhez adjuk. Vinaigrette-öntetet készítünk: egy kis tálkába tesszük a mustárt, hozzáadjuk az olívaolajat, a balzsamecetet és a provence-i fűszerkeveréket, sózzuk és borsozzuk, alaposan összekeverjük, majd a zöldségekre öntjük, és jól összeforgatjuk.
Jót tesz neki, ha egy kicsit hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek, de azonnal is tálalhatjuk, fogyaszthatjuk.
Imádjuk, de tudjuk, hogy nem egészséges, mégis elcsábulunk, még a házi változat is tele van olajjal, ugyanis a majonéz nem más, mint tojássárga és nem kevés olaj emulziója némi citrommal, mustárral, fűszerekkel összedolgozva. A házi változat 1 napig fogyasztható, a bolti hónapokig, évekig, vagyis valószínűleg tele van pakolva tartósítóval, adalékkal, és kevés természetes dolgot tartalmaz. De lehet másképp is!
Ha szeretnétek természetes, egészséges, olaj és tojás nélkül készült vegán majonézt, ami diétába is beilleszthető, egészséges és mindenmentes, akkor ez a kesudiós változat tökéletes! Gyors, egyszerű, olaj és tojás nélkül készül, nincs benne tartósító, színezék és adalékanyag, és a hűtőben 4-5 napig tökéletesen eláll, nagyon selymes, hibátlan szendvicsbe, mártogatósnak, salátára, és maximálisan maceramentes, csak egy jó kis késes robotgép kell hozzá, és percek alatt elkészíthető!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kesudiót vízbe áztatjuk 10 percre, majd leszűrjük, és késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a fokhagymát, a citromlevet, a mustárt, ízlés szerint fehérborsot és sót, és fél percet mixeljük, majd a robotgép oldaláról lekapargatjuk a kesus keveréket, és 3-4 evőkanál vizet adunk hozzá, majd tovább mixeljük. Ha szükséges, még kanalanként vizet adunk hozzá, amíg krémes, egészen selymes állagú kencét kapunk, megkóstoljuk, és ízlés szerint beállítjuk az ízeket.
Az úgynevezett skordalia legalább annyira egyszerű, mint a mi burgonyapürénk, de olívaolajjal és fokhagymával készül, egy kis citrommal vagy ecettel, és általában bundában sült halak, húsok mellé, vagy sült padlizsán, grillezett cukkini – vagyis semlegesebb, nem túl karakteres ételek – kísérőjeként tálalják. Nem ritka az sem, hogy langyosra hűlve pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel – uborkával, sárgarépával, szárzellerrel amolyan előétel vagy partifalatka szerepében tűnik fel. Könnyű, fűszeres, a fokhagymaimádóknak biztos kedvence lesz.
Ha mártogatósnak készítjük, akkor használhatunk több fokhagymát is hozzá, és hűlés közben érdemes többször átkeverni. Van egyébként nem krumplis, hanem kenyeres változata is: itt szikkadt kenyeret áztatnak vízbe, kinyomkodják, és némi dióval vagy mandulával krémesítik, majd ehhez adják fokhagymás-ecetes olajat.
Nekünk meggyőzőbb a krumplis verzió, ami tényleg isteni finom, így ennek a receptjét osztjuk meg veletek. Érdemes hozzá jó minőségű olívaolajat használni, mert ez a lelke!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk, átöblítjük, majd sós, forró vízbe tesszük, és puhára főzzük. Leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk 5 percet, hogy a gőzzel minél több nedvesség tudjon belőle elillanni.
Közben a megpucolt fokhagymát, az olívaolajat és a borecetet egy késes robotgépbe tesszük, ízlés szerint frissen őrölt borsot adunk hozzá, és addig mixeljük, míg teljesen krémes lesz, a fokhagymadarabok eltűnnek.
A krumplit burgonyatörővel pépesítjük, hozzáadjuk a fokhagymás-ecetes olajat, alaposan összekeverjük, megkóstoljuk, és utánízesítjük, ha szükséges.
Azonnal tálaljuk köretnek, langyosra vagy teljesen kihűlve intenzívebb az íze, ilyenkor jó mártogatósnak.
