Nemrég összegyűjtöttük Jávor Pál kedvenc ételeit – innen jött az ötlet, hogy a legendás színész szülőföldjének jellegzetes ételeit is bemutassuk. Egyébként a színészlegendán kívül is rengeteg magyar híresség született ezen a mesés helyen, a teljesség igénye nélkül: Ady Endre, Arany János, Bartók Béla, Tamási Áron, de későbbről említhetnénk akár Knézy Jenő kommentátort is. Jöjjenek azok az ételek, amik szerintünk kihagyhatatlanok Erdélyben!
Töltött káposzta – erdélyi változatban
Nagyon kiadós és hosszan eltartható téli egytálétel a töltött káposzta. Elkészítése ugyan nem bonyolult, de kissé pepecselős, ezért ha nekiállunk, érdemes nagyobb adagot készíteni.
A töltelék darált sertéshús, rizs, hagyma és fűszerek keveréke, ha kimarad a levelekből, gombócokat formázhatunk belőle, amiket a káposztatekercsek mellé téve megfőzhetünk. A savanyú káposztához jól illik a füstölt íz, tehát érdemes némi füstölt húst vagy füstölt szalonnát is beletenni. Vannak, akik kolbásszal is gazdagítják… Túl sok a jóból!
Az erdélyi töltött káposztába kerül csombor is, vagyis borsikafű. Ezt a fűszert előszeretettel használják Erdélyben, nagyon kellemes ízű zöldfűszer frissen és szárítva is. Érdemes nem csak töltött káposztával, hanem más fogásokban is kipróbálni, gyakrabban fűszerezni vele, mint amúgy tesszük. A kiadós, tartalmas ételt könnyíti és frissíti a kapor – ez szintén az erdélyi készítési mód sajátja.
Jó tudni, hogy a káposztás ételek szeretik az újramelegítést, egyre jobban összeérnek így az ízek, és már az első tálalás előtt érdemes legalább egy napot pihentetni hűvös helyen. Tálaláskor tejföl és friss kenyér kötelező mellé!
Hozzávalók:
Elkészítés: A megtisztított hagymát felkockázzuk, megfonnyasztjuk egy kevés olajon. Hozzáadjuk a megmosott rizst, alaposan átforgatjuk, míg a rizsszemek kissé áttetszőek nem lesznek. Hozzáöntjük a darált húshoz, sóval, borssal és kevés pirospaprikával fűszerezzük, alaposan összedolgozzuk.
Ezután a savanyított fejes káposztáról óvatosan lefejtjük a leveleket, a vastagabb ereket kivágjuk óvatosan a levelekből, és beletöltjük a húsos-rizses keveréket, ügyesen felcsavarjuk a leveleket, a végeket benyomkodjuk.
A fazék alját kibéleljük a vágott káposzta felével, elrendezzük rajta a töltelékeket, majd következhet a kisebb darabokra vágott füstölt hús vagy szalonna. Így rétegezzük, amíg tartanak az alapanyagok. Bőven megszórjuk vágott kaporral és csomborral, felöntjük vízzel, végül rátesszük a vágott káposzta másik felét. Kb. 2 óra alatt készre főzzük.
Tányérra szedve, tejföllel meglocsolva, friss kenyérrel tálaljuk, megszórhatjuk még kaporral, csomborral, akár egy kevés pirospaprikával is.
Nekem Jávor – Zenei időutazás egy úriember társaságában
Augusztus 28-án nagyszabású zenés show-műsor kerül megrendezésre, amely visszaröpít az 1920-as évek hangulatába. Az esemény tisztelgés Jávor Pál színművész előtt, akit Csonka András, Kamarás Iván, Miller Zoltán, Nyári Kálmán, Varga Viktor, Váradi Gyula és Veréb Tamás elevenít meg a színpadon. A hangszereket ifj. Sárközi Lajos – Prima Primissima díjas művész – és zenekara szólaltatja meg. Jegyek kaphatók a sztárparádéra ITT!
Papanasi – túrófánk kalaposan, tejföllel és áfonyával
A túrófánk nemcsak nálunk nagy kedvenc, hanem a román konyhának is egyik klasszikus desszertje, Erdélyben is gyakran készítik ebben a formában. Jellegzetessége, hogy két részből áll – egy nagyobb lyukas fánkból és egy kis golyóbisból, nagyon mókás, mutatós és finom.
Egyszerű és kiadós, kicsit citromos és nem túl édes, sok tejföllel és leggyakrabban áfonyalekvárral tálalják a papanasit. Vannak, akik csak grízzel, mások gríz és liszt keverékével készítik, de létezik csak lisztes változat is, mint az alábbi is – ennek az az előnye, hogy nem kell pihentetni, rögtön lehet sütni, így pedig tényleg gyorsan elkészül ez a finom túrófánk.
Nagyon tartalmas és laktató, egy leves után másodiknak is ideális, ha a kalapos, emeletes, két elemből álló változatot formázzuk a túrós masszából. Az alábbi videón jól követhető a készítés folyamata, alatta pedig jön a részletes recept.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a porcukrot, a reszelt citromhéjat és a vanília-kivonatot, és elektromos robotgéppel alaposan kikeverjük. Egy másik tálban a lisztet, a sütőport és egy csipet sót összevegyítünk, majd kanalanként a túrós masszához adjuk keverés mellett. Amikor már kezd nehezen keverhetővé válni, kézzel dolgozzuk hozzá a maradék lisztet.
Lisztezett felületre borítjuk, gombóccá formázzuk, 4 részre osztjuk. Mindegyik részből kicsípünk 1-1 diónyi darabot, kis golyóvá formázzuk. A maradék tésztákat is gombóccá formázzuk, majd lelapítjuk, és a közepükbe lukat formázunk, hogy könnyebben átsüljenek.
Egy serpenyőben bő olajat forrósítunk, és a fánkokat közepes tűzön szép pirosra sütjük, többször megforgatva. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, majd konyhai papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A nagyobb fánkokat meglocsoljuk tejföllel és áfonyadzsemmel, a kis fánkgolyókat a tetejükre tesszük, és porcukorral meghintve tálaljuk.
Eredetileg a zsidó konyha jellegzetes fogása volt a maceszgombóc, a pászkából készített puha labda, amit elsősorban peszahkor, a zsidó húsvét idején fogyasztottak. Azonban annyira finom, hogy gyakori levesbetétté vált, ami elsősorban libalevessel vagy marhahúslevessel tálaltak.
A legendás gombóc alapja a kovásztalan pászka kenyér, a vallásos családoknak ünnepen ugyanis tilos volt kovászos, kelesztett, erjesztett dolgokat fogyasztani, így a kenyér sem jöhetett szóba. Így született meg a kovásztan laposkenyér, a pászka vagy macesz, ami egyrészt a kenyeret helyettesítette, másrészt remek alapul bizonyult ehhez a könnyű és puha levesbetéthez.
Főzhetünk sima húslevest vagy libalevest, de akár egy zöldséglevest is hozzá, illetve remekül felhasználhatjuk a maradék leveseinket, ha már a tartalmasabb belevalókat elpusztította a család, és jó lenne a maradékot valahogy újraéleszteni.
A gombócok készülhetnek hófehéren, de gazdagíthatjuk egy kis petrezselyemmel, van, aki egy kis dinsztelt hagymát is tesz a masszába. Nekünk az alábbi, kevés gyömbérrel ízesített változat a kedvenc.
Hozzávalók:
Elkészítés: A pászkalapokat összetördeljük, az egyik felét hideg vízbe áztatjuk, a másik felét késes aprítóval finomra őröljük.
A felpuhult és kinyomkodott pászkát egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a zsírt, sóval, borssal, őrölt gyömbérrel ízesítjük, alaposan összemancsoljuk.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, először 1-2 kanálnyi habbal fellazítjuk a tojásos pászkát, majd a tojáshabot és az őrölt pászkát váltakozva keverjük hozzá. Hűtőbe tesszük 30 percre, hogy a massza kellően összeálljon.
A levest forraljuk fel, vegyük vissza, hogy gyöngyözve főjön. Vizes kézzel formázzunk gombócokat a masszából, tegyük a levesbe, majd újraforrástól kb. 15 perc alatt főzzük meg a gyöngyöző levesben.
Azonnal tálalhatjuk, de ha később fogyasztanánk, vegyük ki a gombócokat, mert gyorsan felszívják a levest…
Finomat ehetünk egészségesebben is, tökéletes példa erre a kókuszos kölesgombóc, amit megtölthetünk friss gyümölccsel – eperrel, meggyel, málnával, darabka őszibarackkal vagy érett körtével –, meghempergethetünk kókuszreszelékben, darált dióban, mandulában.
A köles fogyasztása nemcsak gluténérzékenyeknek ajánlott, hanem mindenkinek, mert nagyon egészséges: jótékony lúgosító hatása mellett kiemelkedő a rosttartalma, lassan szívódik fel a benne lévő keményítő, ezért cukorbetegeknek is szerencsés a fogyasztása. Emellett gazdag B-vitamin-forrás, de jelentős mennyiségű magnézium, foszfor, kálium, kalcium és vas is van benne.
Az aranygabonának is nevezett köles nagy előnye az is, hogy gyorsan megfő, édesen és sósan is készíthetjük, főzhetjük köretnek, rizottó jellegű egytálételnek, de még reggeli kásának is, vagy épp „hamis túrógombócnak”, mint az alábbi receptben.
Kókuszos kölesgombóc
Tej-, tojás-, szója-, glutén-, cukormentes
Hozzávalók:
A forgatáshoz:
Valamint:
Elkészítés: A kölest és a kukoricadarát háromszoros mennyiségű vízben csipet sóval külön-külön megfőzzük. Mikor kihűlt, összekeverjük a két masszát, hozzáadjuk a kókuszreszeléket, és belereszeljük a citrom héját, ízlés szerint egy kis eritritet is adhatunk hozzá. Gombócokat formálunk belőlük, és a közepükbe egy-egy eperszemet rejtünk el. Kókuszreszelékben megforgatjuk (ha akarjuk, gyorsan, de nagyon gyorsan lefényképezzük, mielőtt ráveti magát a sáskahad), és tálaljuk.
Kínálhatunk hozzá tejfölt és eritritet, de anélkül is finom!
A receptet és a fotót Putóczki Gáborné küldte. Köszönjük!
Lehetőleg jó nagy és főként érett szilvákat válogattam össze, majd krumplis tésztába rejtettem bele. Emlékszem, a régi időkben, ha anyu éppen tejfölös gombóclevest főzött ebédre, akkor mindig szilvás vagy lekváros gombóc volt a második fogás. Így amikor szilvás gombóc készül, a régi emlékek is visszatérnek.
Tálaláskor elmaradhatatlan a fahéjas porcukor, sőt az utóbbi időben még a tejföl is. Lehet, kicsit furán hangzik, de a szilva és a tejföl jól megfér egymás mellett. Én csakis ajánlani tudom a kipróbálását, mert tejfölösen nagyon, de nagyon finom.
Szilvás gombóc
Hozzávalók:
A forgatáshoz:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A zsemlemorzsa pirításával kezdjük, hogy a készre főtt gombócokat, a főzővízből kiszedve rögtön bele tudjuk forgatni. Ehhez az olajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá a zsemlemorzsát, és állandó keverés mellett pirítsuk szép aranybarnára. Kisebb lángon pirítsuk, és folyamatosan kevergessük, mert a zsemlemorzsa könnyen megég.
A gombóchoz a krumplit pucoljuk meg, majd vágjuk fel kisebb kockákra, és enyhén sós vízben főzzük puhára. Ezután szűrjük le, krumplinyomón nyomjuk át – vagy villával alaposan nyomjuk össze –, és hagyjuk kihűlni. Mindenképpen hagyjuk kihűlni, mert ha meleg a krumpli, akkor nagyon sok lisztet felvesz, a tészta lágy lesz, és nehéz vele dolgozni.
Amikor a krumpli kihűlt, adjuk hozzá a lisztet, a sót és az egész tojást, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. A lisztet ne egyszerre adjuk hozzá, mert lehet, hogy kevesebb is elég – ez a krumpli fajtájától függ –, de ha szükséges, akkor többet is tehetünk hozzá. Egy könnyen nyújtható tésztát kell hogy kapjunk.
Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki vékonyra a tésztát, majd vágjuk fel akkora kockákra, hogy a szilvát könnyedén bele tudjuk majd csomagolni. Ezután a tészta közepére helyezzük rá a szilvát, majd formázzuk gombóccá.
Egy nagyobb edényben forraljunk bőséges mennyiségű vizet, enyhén sózzuk, majd óvatosan helyezzük bele a gombócokat. Várjuk meg, míg feljönnek a forrásban lévő víz tetejére, majd főzzük 5-6 percig, közben fakanállal óvatosan keverjük meg, nehogy leragadjanak az edény aljára.
A készre főtt gombócokat szűrőkanállal szedjük ki, alaposan csepegtessük le, majd óvatosan forgassuk bele az előzőleg megpirított zsemlemorzsába, és tálalásig tartsuk melegen.
Tálaláskor a gombócokat szedjük tányérra, ha előzőleg nem magoztuk ki, akkor távolítsuk el a szilvamagokat, majd ízlés szerint szórjuk meg fahéjas porcukorral. Ízlés szerint pedig meglocsolhatjuk még tejföllel is.
Én magam egy ideje már nem fogyasztok tejterméket, így a levest vegán változatban készítettem, növényi tejszínnel, de kiváltható természetesen hagyományos tejszínnel is. Tudom, a túró nem vegán – viszont nem is magamnak, hanem kisfiam és a férjem számára készült. Ennél egyszerűbb és finomabb levesbetét nem is létezik, ha gyümölcskrémlevesről van szó.
Ami a mennyiségeket illeti: a cukrot vagy más édesítőt mindenki érzésre, ízlése szerint tegye a levesbe és a túrógombócba is. A barack édessége, érettsége is meghatározza, mennyi kell bele – és hát az sem mindegy, ki mennyire édesszájú. A 2 kg barack pedig nem sok: hűtőben pár napig eláll, és olyan finom, hogy uzsonnára desszertként is nyugodtan elkanalazható.
Barackkrémleves mandulás túrógombóccal
Hozzávalók:
A túrógombóchoz:
Elkészítés: A barackot feltesszük főni annyi vízben, hogy épp csak ellepje a gyümölcsöt. Hozzáadjuk a fahéjat, a citromhéjat és a szegfűszeget, ízlés szerint édesítjük barna cukorral. Amikor a barack megpuhult (megfőtt), levesszük a tűzről, és összeturmixoljuk. Amikor langyosra hűlt, hozzákeverjük a zabtejszínt. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy összeérjenek az ízek, és jól lehűljön.
A mandulát egy serpenyőben megpirítjuk zsiradék nélkül. Nagyon vigyázzunk, mert gyorsan odaég. Közben a tehéntúrót a cukorral összekavarjuk. Ha túl hígnak tűnik, tehetünk bele pirított mandulát is. Az elkészült masszát negyed órára hűtőbe tesszük. Utána kis golyókat formálunk belőle, és beleforgatjuk a pirított mandulába.
A levest jó hidegen, a kis gombócokkal tálaljuk.
További fotókat és egészséges recepteket találtok blogomban >>
Fotói mellett blogbejegyzéseivel is találkozhattok, amiből rengeteget lehet tanulni, többek között arról, hogy hol és mit érdemes enni, hogyan kell összeállítani az utazási büdzsét egy nagyobb kiruccanás alkalmával, sőt tippeket is kaphattok tőle, hogyan érdemes egyedül nekivágni egy ilyen kalandnak.
A Lonely Planetnek arra a kérdésre, hogy melyik volt a kedvenc étele, illetve háttérkombinációja, csak annyit felelt: „Nemrég Kiotóban jártam, amikor épp cseresznyevirágzás volt, és rátaláltam az emoji snackekre. Imádtam, hiszen már régóta érdekelt, hogy miből is készülhetnek ezek, és végre nemcsak láthattam őket, de meg is kóstolhattam.”
