Bár almát egész évben kapni, most van az igazi szezonja, így kihagyhatatlan ilyenkor egy jó kis almás sütemény. Viszonylag sok vajjal készül, de ettől nagyon finom puha, ruganyos, szaftos, és hosszan friss is marad, már ha adunk neki esélyt, és nem fogy el pillanatok alatt…
Az alapreceptbe most vanília, gyömbér és fahéj is került, ezek nagyon jól passzolnak az almához, ami egész lágyra, szinte olvadósra sül a vajas tésztával, és isteni illatokkal tölti be a konyhát már sülés közben, de természetesen fűszerek nélkül vagy más ízesítőkkel is készíthető, sőt akár alma helyett körtével vagy szilvával is érdemes kipróbálni, mert a tészta tényleg tökéletes és nagyon egyszerű elkészíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport, a csipet sót, a gyömbért és a fahéjat – egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. A tojásokat egy másik tálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és kézi habverővel jó habosra kikeverjük, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat is, és ezzel is simára keverjük. Ezután hozzászitáljuk a száraz vekevréket, és egy spatulával homogén tésztává összedolgozzuk.
A tésztát egy kikent és lisztezett vagy sütőpapírral bélelt 23 centis kapcsos tortaformába vagy sütőtálba öntjük, nagyjából elsimítjuk. Az almákat kicsumázzuk, és vékony szeletekre vágjuk, és sűrűn, körkörösen, kissé a tésztába állítva-nyomkodva kirakjuk vele a sütemény tetejét.
Ezután 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 40-45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd porcukorral meghintve, szeletelve tálaljuk.
Szőlőből lekvárt főzni nemigen lehet, mert kimagozni szinte lehetetlen, a héja megfőzve vastag és élvezhetetlen, de ha átpasszírozzuk, akkor mennyei édes zselé készülhet a lédús, aromás gyümölcsből. Tökéletes egy szelet vajas pirítósra, de nagyon jól passzol – ahogy a bor is – sajtok, pástétomok mellé, sőt különleges gasztroajándéknak is ideális azoknak, akik szeretik saját készítésű meglepetéssel meglepni szeretteiket.
A szőlő héjának és magjának magas pektintartalma már alapból garancia arra, hogy zselésedni fog ez a finomság, de ha nem akarjuk túl soká, kellő sűrűségig főzni az édes és fűszeres szirupot, akkor rásegíthetünk egy kis zselatinfixszel is – szebb színű lesz, gyorsabb is, és több értékes tápanyag marad benne. 1 kg szőlővel nem érdemes nekiállni, csak az arányok kedvéért szól az alábbi recept ennyi gyümölcsre.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt leszemezzük, alaposan megmossuk, egy fazékba tesszük, és krumplinyomóval kicsit összetörjük. 1 dl vizet öntünk alá, és lefedve 30 percig főzzük, hogy a pektin kifőjön a héjból és a magokból. Ezután sűrű szitán átpréseljük, visszaöntjük a fazékba, hozzáadjuk a citromot 3 nagyobb darabban, a vékonyan levágott héját, a félbevágott és kikapart vanília belsejét és hüvelyét, a citrom kifacsart levét és a cukrot, és 15 percet takarékon főzzük, majd kivesszük belőle a citromhéjat és a vaníliahüvelyt, a zselatinfixet hozzákeverjük, és még 3–4 percig főzzük.
Sterilizált üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejre állítjuk, és így hagyjuk kihűlni. Másnap mehet is a kamrapolcra – természetesen talpára állítva.
Igazi sikerdesszert ez a kevert túrós süti, pikk-pakk összeállítható, és ha kerek formában sütjük, akár tortaként is megállja a helyét. Viszonylag alacsony hőmérsékleten és sokáig sül, ez a sok nedves alapanyag miatt szükséges, de pont ettől lesz olyan zseniálisan krémes és remegős ez a csupa túró finomság.
Most áfonyával készült, ami nagyon jól passzol a vaníliás-citrusos túróhoz, de más gyümölccsel is kipróbálható, legyen az fagyasztott vagy aszalt. Ha mélyhűtött bogyóst, meggyet választ valaki hozzá, akkor fagyosan érdemes belekeverni és a tetejére szórni, így nem fogja eláztatni a tésztát, és legalább olyan finom lesz, mint az alábbi receptben, friss áfonyával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót krumplinyomóval áttörjük, hozzáadjuk a tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat és a kétféle cukrot, simára keverjük. Belereszeljük a citrom héját, majd hozzáadva a grízt, az étkezési keményítőt, a sütőport és a csipet sót jól kikeverjük, végül az áfonya felét beleforgatjuk.
Kikent, lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – 23 centis formába öntjük, a tetejére potyogtatjuk a maradék áfonyát.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, majd langyosan vagy teljesen kihűtve, ízlés szerint egy kis porcukorral meghintve, szeletelve tálaljuk.
Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
Pár egyszerű alapanyag kell csak ehhez a szemet-lelket gyönyörködtető almás sütihez, amivel kis munkával, egy kis kézügyességgel nagy sikereket zsebelhetünk be. A jó öreg és mindig beváló kész leveles tészta most is barátunk lesz, emellett kell még természetesen alma, ha lehet, akkor piros, mert mégis ez emlékeztet leginkább a rózsa klasszikus színére, emellett pedig csak egy kis citrom és porcukor, és ha igazán finomat szeretnénk, akkor egy kevés baracklekvár, de ez akár más lekvárral – eperrel, áfonyával – is kiváltható.
A siker titka az apró részletekben rejlik: ahhoz, hogy a tészta könnyen átsüljön, érdemes még vékonyabbra nyújtani, mint ahogy a csomagban találjuk, így könnyebb is vele dolgozni, és több sütink is lesz. A másik fontos lépés az alma felpuhítása, hogy felcsavaráskor ne törjön – ennek titka, hogy jó vékonyan érdemes felszeletelni vagy legyalulni, valamint mindenképpen le kell forráznunk zubogó vízzel, de akár a mikróba is bedobhatjuk rövid időre. Ha ezeket betartjuk, akkor biztosan nem csalódunk a végeredményben!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat félbevágjuk, a magházukat óvatosan kivágjuk, majd az almákat vékonyra szeleteljük vagy legyaluljuk. Egy edénybe tesszük, meglocsoljuk a citromlével, 1 evőkanál porcukrot adunk hozzá, majd lobogó forró vizet öntünk rá, és félretesszük 5-6 percre, hogy kissé felpuhuljanak, de ehelyett a mikróba is betehetjük 40-45 másodpercre.
A leveles tésztát kiterítjük, kicsit meglisztezzük, és még vékonyabbra nyújtjuk, majd a tésztából 8 egyenlő csíkot vágunk. Vékonyan megkenjük baracklekvárral, majd a lecsöpögtetett almaszeleteket a csíkokon végigrakjuk úgy, hogy az alma piros héja felfelé legyen és túllógjon a tésztán, majd ezt megismételjük egy újabb sorral úgy, hogy kicsit elcsúsztatva rakjuk az almaszeleteket, így dúsabb lesz majd a rózsánk. A tésztát alul felhajtjuk az almára, és oldalról kezdve feltekerjük, majd a tésztavégét összenyomkodjuk, felállítjuk, és egy muffintepsibe rakjuk.
Meghintjük porcukorral, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 25 percet sütjük, ha az alma nagyon pirulna, egy alufóliát teríthetünk a tetejére. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd késsel finoman fellazítjuk a széleket, és kiemeljük az almarózsákat, és porcukorral meghintve tálaljuk.
A chutney (ejtsd: csátni) mindig tartalmaz hagymát, karakteres fűszereket, egy kis cukrot és ecetet, valamint gyümölcsöt és/vagy zöldséget. Nem desszerthez való, inkább sós fogások izgalmas kiegészítője. Pástétomok, sonkák, sajtok, frissen sült húsok, steakek, grillezett halak, húsok, sajtok remek társa. ÍZORGIA!
Forrás: iStock
Ha zöldségből készítjük, a cékla, a sütőtök, a répa, a cukkini nagyon jó alap, remek hozzá a mazsola, az aszalt barack, a datolya, de gyümölcsből is jól működik a fűszeres, pikáns, édes-sós-savanyú mártásféle. Bármilyen gyümölcs lehet az alapja, amiből amúgy is szoktunk lekvárt főzni, de még az alma, körte is tökéletes hozzá.
A legegyszerűbb natúr csirkemellet is felvidítja egy kanálnyi chutney, mennyei pástétomhoz, érett sonkához, sajtokhoz, de gasztroajándéknak is tökéletes a házi, fűszeres, pikáns lekvár. Most egy körtés receptet mutatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket négybe vágjuk, magházukat kivágjuk, meghámozzuk, majd a körtét felkockázzuk. A hagyma külső héját lehúzzuk, félbevágjuk, majd vékony cikkekre, szálasra vágjuk.
A vajat egy serpenyőben felhevítjük, rádobjuk a hagymát és a körtét, kicsit karamellizáljuk, megszórjuk a kurkumával és a korianderrel, valamint a finomra vágott csilipaprikával, majd a cukorral, meglocsoljuk az ecettel, hozzáadjuk a mazsolát és a szegfűszeget, ráfacsarjuk a citrom levét, hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk, majd kevés vizet öntünk alá, és 5-6 percig pároljuk fedő alatt.
Sterilizált kisebb üvegekbe merjük, lezárjuk, fejre állítva hagyjuk 10-15 percet, majd száraz dunsztba tesszük, és legalább 1 napig ott tartjuk, majd a kamrapolcra helyezzük.
Szezonjában a szőlőt érdemes bőséggel fogyasztani – elsősorban azért, mert finom, de persze azért is, mert tele van antioxidánssal, ami
A mézédes szőlőt sokan kerülik, mondván, hogy magas a kalóriatartalma, de ez így nem igaz, hiszen érettségétől és édességétől, fajtájától függően 60 és 80 kcal között mozog energiatartalma. És bőven ellensúlyozza magas rosttartalma, ami szépen segíti és felpörgeti az anyagcserét, tisztít, méregtelenít, a gyümölcs vitaminjai, nyomelemei és természetes cukortartalma pedig feltöltik a szervezetet élettel.
Legyen vörös, rozé vagy fehér, a szőlő rengeteg káliumot és vasat, szelént, rezet, mangánt tartalmaz, a vitaminok közül pedig sok C-, B1-, B6– és B12-vitamin van benne. A mazsola mindezt koncentráltabban tartalmazza – csak C-vitaminból van benne kevesebb.
Több fajtája létezik, a legradikálisabb 3 hét, és csak szőlő fogyasztását javasolja – napi 1,5-2 kg mennyiségben. Ez mindenképpen ellenjavalt, hiszen a szervezetünknek más anyagokra is szüksége van, a 3 hét monodiéta – vagyis amikor csak egyféle táplálékot veszünk magunkhoz – határozottan nem egészséges.
A legbeváltabb az 5 napos szőlőkúra, amikor csak szőlőt és enyhén főtt rizst vagy kölest fogyasztunk, sok vízzel vagy herbateával. Ez a kúra valóban kipucolja a szervezetet, elmúlik a fáradtságérzet, a szürke bőr megfiatalodik és visszanyeri egészséges színét, az anyagcserénk pedig tökéletesen helyreáll, megszűnik a puffadás – és bizony néhány kiló is leugrik, a súlyfeleslegtől függően ez 3–5 kg lehet.
A gyümölcssavak jótékony hatásáról mindenki hallott már, számtalan kozmetikumban megtalálható csodás hatóanyagként. És valóban az is – ezt pedig mi is kinyerhetjük és hasznosíthatjuk, méghozzá természetes úton. Szuper regeneráló, fiatalító hatású, részletes elkészítését és használatát ebben a videóban találjátok >>
A sült őszibarack egyértelműen az „egyszerű, de nagyszerű” ételek toplistás versenyzője, nagyon könnyű elkészíteni, és ugyancsak változatosan variálható, a sütést, a fűszerezést és a felhasználást, tálalást illetően is. A sütéstől még intenzívebb az íze, a benne lévő cukor kissé karamellizálódik, a zamatai felerősödnek, és melegen, langyosan, hidegen is remekül felhasználható, ehhez mutatunk most néhány egyszerű ötletet.
A barackot süthetjük sütőben, serpenyőben, ha alkalom van rá, akár grillen is, csak annyi kell neki, hogy a hőtől kicsit összeessen, kicsit megkapja a meleg, grillen vagy serpenyőben 5-6 perc elég neki, forró sütőben 15-20 perc az ideális a barackok méretétől függően. Fűszerként fantasztikusan passzol hozzá a fahéj, a gyömbér vagy a kardamom, egy kis méz vagy balzsamecet is nagyon jót tud tenni neki. Aki nem szereti az őszibarack pihés, prémes bőrét, az le is húzhatja, vagy használhat helyette nektarint, de megmosva, kicsit szivaccsal átdörzsölve az őszibarack elveszti szőrös jellegét.
A sült barack legegyszerűbb tálalási módja, ha egy kis fahéjjal és vaníliás cukorral kikevert görög joghurttal kínáljuk, feldobhatjuk pár szem bogyós gyümölccsel, kevés zabpehellyel, aprított magokkal, de tehetjük zabkásába, müzlibe, rétegezhetjük pohárkrémbe is.
Ha kicsit ínyencebb fogásra vágyunk, desszertnek tálalnánk, akkor gombócolt fagyival kínálhatjuk, extraként mehet rá egy kis kekszmorzsa vagy aprított mandula, pisztácia, de akár egy kis tejszínhab is jól passzol hozzá.
A sült őszibarack salátába téve is remek, nagyon jól illik az édes, kissé karamellizálódott gyümölcshöz a sonka, a pikáns, kissé csípős rukkola, amit egy kis mozzarellával – de akár fetával – is kiegészítve isteni és egyszerű, mégis különlegesebb, ínycsiklandó salátát kapunk. Ki mondta, hogy unalmas a saláta?
Sajtimádóknak a camembert-őszibarack kombó is nagyon javallott: a sajtot egészben sütőpapírral borított tepsiben 180 fokos sütőben 10 percet sütjük, majd a sült barackkal tálaljuk kis mézzel meglocsolva, sós kekszet, pirítóst kínálva mellé, kis rozmaringgal vagy kakukkfűvel meghintve egyszerűen mennyei!
Mesésen finom a baconbe csavart sült őszibarack is, csak úgy magában falatozni vagy salátába téve – ehhez a cikkekre vágott gyümölcsöt vékony szeletekre vágott baconbe tekerjük, és 180 fokos sütőben pirulásig, illatosra sütjük. Csodásan finom!
Ínyenceknek nagyon ajánlott kéksajttal és egy kis dióval is kipróbálni a sült őszibarackot: ehhez a barackokat 15 percig elősütjük, majd rámorzsoljuk a rokfort vagy gorgonzola sajtot, és visszatoljuk még 2-3 percre, amíg illatosra pirul a dió és lágyra olvad a sajt. Csoda!
Amerikában az egyik legnépszerűbb desszert a cobbler, finomsága mellett egyszerűsége is jó ok lehet erre, hiszen egy mércéspohárban könnyen kimérhetőek a hozzávalók, a tészta pedig 2 perc alatt összeállítható. Könnyű, illatos, sok gyümölcs van benne, a lágy tésztát pedig az elősütött gyümölcsre egyszerűen csak rá kell kanalazni, majd összesütni az egészet.
Nem lehet elrontani, rusztikus és nagyon finom, gyakorlatilag bármilyen gyümölccsel működik, őszibarackkal vagy nektarinnal pedig egyszerűen mennyei, egy kis vaníliával, a tésztába pedig egy is gyömbért csempészve. Langyosan, egy gombóc vaníliafagyival tálalva ennél egyszerűbb és finomabb pite nincs is. 😉
Hozzávalók:
A tésztához:
Elkészítés: Az őszbarackot vagy nektarint félbevágjuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk, ha a barack nagyon szőrös, előzőleg le is húzhatjuk a héját. Diónyi vajjal alaposan kikent pitetálba vagy sütőformába tesszük, ráfacsarjuk a citrom levét, megszórjuk a cukorral, a vaníliás cukorral és az étkezési keményítővel, alaposan összekeverjük, és 180 fokos sütőbe toljuk 10-15 percre, amíg a gyümölcs puhulni kezd.
Közben a tésztához a lisztet, az őrölt gyömbért, a sütőport és a cukrot egy keverőtálba öntjük, összekeverjük, hozzáadjuk a kockára vágott hideg vajat, és ujjbeggyel összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejet, és egy kézi habverővel összedolgozzuk, majd evőkanállal halmokat rakunk belőle az elősütött gyümölcsre. Visszatoljuk a sütőbe, és még kb. 20 percet sütjük, amíg a tészta szépen pirulni kezd, a gyümölcs pedig sűrűn sziruposra sül alatta.
Melegen vagy langyosan tálaljuk, a legfinomabb egy gombóc vaníliafagyival…
Friss, érett, édes és lédús ananászba harabni olyan, mintha hirtelen egy trópusi álomutazásba csöppennénk, ráadásul ma már jó illatos, érett példányokat is találunk belőle. Viszont azt is tudjuk, hogy viszonylag vastagon kell hámozni, hogy megszabadítsuk a szúrós héjtól és az úgynevezett szemektől, ráadásul a belseje is nagyon makacs, túlontúl rostos ahhoz, hogy élvezhető legyen, így pedig legalább a felét ki kell dobni. A jó hír, hogy nem kell, egy kis trükkel ezt is felhasználhatjuk, sőt még a koronáját is elültethetjük, ami ha termést nem is hoz, szobanövénynek szépséges!
A legfontosabb az ananász vásárlásánál, hogy olyan gyümölcsöt válasszunk, aminek a levélzete, vagyis a koronája friss, ép és zöld, a levelek feszesen állnak, még akkor is, ha nem feltétlenül akarjuk mag elültetni, ez garantálja ugyanis, hogy friss belül a húsa is. A sárgább, érettebb példányok illatosabbak, érdemes tehát megszimatolni, és mivel utóérő, ezért a konyhapulto néhány napot még hagyhatjuk, hogy még édesebb legyen.
Az ananász tisztításánál a levelek és a gyümölcs találkozásánál kell egy éles késsel elvágni, de akár le is csavarhatjuk egy határozott mozdulattal a koronát. Ezután alaposan megmossuk, meghámozzuk, látni fogjuk, hogy viszonylag vastagon kell, hogy a szemeket is el tudjuk távolítani, majd cikkekre vágjuk, és a belső, kemény részt is kivágjuk. A húsa innentől szabadon felhasználható, a héjjal és belsővel kapcsolatban pedig most dönthetjük el, hogy adunk-e neki még egy esélyt…
Az ananász héját és a kemény, rostos belső részt egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, majd tűzre téve felforraljuk, és takarékra véve 30 percet gyöngyöztetve főzzük. Ezután kidobjuk belőle a héjat, a rostos belső részt turmixba szedjük, szűrön át hozzáadjuk a főzőlevet, kevés citromlevet és mézet, alaposan összeturmixoljuk, majd az egészet ismét átszűrjük, és hagyjuk kihűlni – és már kész is van a „szemétből mentett” ananászlevünk.
Egyáltalán nem nehéz vagy bonyolult az ananász koronájából új növényt nevelni, de néhány szabályt érdemes betartani. A legtöbben ott rontják el, hogy rögtön elültetik, amitől csak elrohad, sőt sokan még egy darabka ananászhúst is rajta hagynak. A gyökerek a levéltövekből tudnak kihajtani, ehhez pedig a munkamenet a következő: a lecsavart vagy késsel levágott korona aljáról a leveleket letépkedjuk körkörösen, míg 2-3 centis szabad torzsarészt kapunk, vagyis a gyökerezésre képes részt szabaddá tesszük. Ezután 2-3 napig pihenni és száradni hagyjuk, majd vízbe álítjuk úgy, hogy nagyjából csak a szabadon hagyott első részt érje a víz, és világos helyen 3 hétig hagyjuk, míg megjelennek a gyökerek, a vizet időnként pótolva. Ha megvannak a gyökérkék, nincs más dolgunk, mint egy cserépbe, földbe átültetni, és világos, napfényes helyre tenni, mindig ügyelni, hogy kellően nedves legyen a földje. Ha minden jól megy, 10-15 nap múlva új levelek jelennek meg majd a közepén!
Hogyan használjuk az ananász húsát?
Csak úgy magában, felkockázva is mennyei, tehetjük gyümölcssalátába, készíthetünk belőle smoothie-t kókusztejjel, de az alábbi recepteket is ajánljuk:
Édes-savanyú csirke ananásszal >>
A baracklekvár készítése nem nagy kunszt, igazából csak alaposságra van hozzá szükség. Vannak iskolák, miszerint héjastul vagy hámozva főzzük, turmixoljuk vagy darabosra hagyjuk, natúr vagy fűszeres változatban zárjuk üvegekbe ezt a csodagyümölcsöt. Mi a bőr nélküli és darabosabb baracklekvárt szeretjük, mert a bőr savanyítja és sötétíti a dzsemet, és tényleg nem ördöngösség a hámozás, ha gyöngyöző, forró vízben leforrázzuk, akkor könnyedén lehúzható a sárgabarack vékonyka bőre.
Ha kellő mennyiségű barackunk van, a kertünkben nő vagy feltankolunk egy szedd-magad barackosban, akkor érdemes különféle fűszerekkel is megbolondítani egy-egy adagot az alaplekvár mellett, mert szépen felcímkézve gasztroajándéknak is egyedi, különleges meglepetés lehet.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy lábasban vizet forralunk. A barackokat megmossuk, és egészben a gyöngyöző vízbe tesszük 2-3 részletben, majd 1 perc után szűrővel kiemeljük, lecsöpögtetjük, és egy tálba tesszük. Hagyjuk egy picit hűlni, majd amikor már nem túl forró, tapintható, akkor lehúzzuk a bőrüket, kidobjuk a magjukat, és egy fazékba tesszük az illatos gyümölcshúst. Meglocsoljuk a rummal, a tetejét egyenletesen megszórjuk a cukorral, hogy lehetőleg ne érintkezzen a barack a levegővel – mert akkor megbarnul –, és kb. 1 órát pihentetjük, amíg egy kis levet ereszt.
Közben a befőttesüvegeket alaposan elöblítjük, majd egy tepsibe állítjuk őket a csavaros fedőkkel együtt, és 120 fokos sütőbe toljuk kb. 20 percre.
A barackoz adjuk a dzsemfixet, összekeverjük, alágyújtunk, és forrástól számítva folyamatosan kevergetve 8–10 percig főzzük. A sütőből kivett üvegekbe merjük, lezárjuk, és fejtetőre állítjuk, 10 percig így pihentetjük, majd visszafordítva a tepsibe tesszük, és a kikapcsolt, de még forró sütőbe tesszük, itt hagyjuk kihűlni – egészen másnapig, utána mehetnek is a kamrapolcra a napsárga lekvárok.
Fűszeres változatok
A jégkocka kánikulában kikerülhetetlen, ami így a 21. században azért nem kihívás: jégkockatartó, fagyasztó, szevasz. A klasszikus jégkockaforma olyan, hogy nyitott, felveszi a szagokat, és valóban nem kellemes a fagyasztott húsok mellől jégkockát dobálni a limonádéba. A modernebb hűtőknek zárt jégkockatartó-készítő – és ergonomikusan beilleszthető kütyüik vannak, ezekből a jégkocka kinyerése viszont nem kevés vizet – előbb hideget, majd a meleg érkeztéig elég sok langyosat kívánnak. Ez is elég pocsékolós, úgyhogy nézzük meg a zacskósat. Ez elég ügyes és tényleg szagtalan, egyszerűen kiszedegethető belőle annyi jégkocka, amennyi épp kell, de mégis ott a rossz érzés az egyszer használatos, kukába dobott, hosszan lebomló műanyag miatt.
Jó, de akkor mivel adhatunk igazi hűsítő hatást egy pohár limonádénak, bornak vagy fröccsnek a meleg nyárban? Bármilyen gyümölccsel, amit lefagyasztunk. Egy kis tálkában maréknyi meggyet, málnát, 2-3 nektarint vagy őszibarackot felkockázva beküldhetünk a mélyhűtőbe, pár óra múltán jégkocka és ízesítő funkcióban is használhatjuk a hűsítőnek szánt italokhoz jégkockaként, ráadásul egy kis plusz ízt is adnak, ami jól összepárosítva fantasztikus, és a szolgálatot elvégzett gyümölcsöt, immár felolvadva el is rágcsálhatjuk.
A gyümölcsök közül bármilyen szezonálisat választhatunk, mert például az amúgy nagyon sokoldalúan használható banán és a citrusok nem működnek túl jól, kivéve a limonádénál, de bármilyen bogyós, görög- vagy sárgadinnye felkockázva, barackfélék vagy akár alma vékony cikkekre vágva tökéletes, és nemcsak jégkocka helyett használhatjuk hatékonyan, de egy turmixot vagy smoothie-t is frissebbé, hűsítőbbé tehetjük velük.
Gyümölcsöt egyébként fagyasztva is vásárolhatunk, sokszor olcsóbb is, mint a friss, és bár nem mindig helyettesítheti maradéktalanul a frisset, de ebben az esetben tökéletes, hiszen így is, úgy is lefagyasztanánk, az olcsóbb ár okára a magyarázat pedig leginkább abban rejlik, hogy a különösen érzékeny, sérülékeny gyümölcsök – így a málna, áfonya, erdei gyümölcsök – ára pénztárcabarátabb fagyasztva, mert ebben a formában ugye kizárható, hogy megromoljon, veszteség legyen, így jóval megfizethetőbb, mint frissen.
