Ezt a receptet kicsit aggódva készítettem el, és fogalmam nem volt, hogy 2 vöröshagymából, kukoricalisztből, némi fűszerezéssel vajon mi sül majd ki. Így aztán izgatottan vártam, hogy kisüljön, majd kihűljön, és megkóstolhassam. A végeredmény pedig nagyon, de nagyon finom volt.
A sütés közben édeskésre karamellizálódott fűszeres hagymát egy ropogós réteg vonta be, melyhez nagyon jól illett a natúr joghurt, mellyel tálaltam. A hagymaropogós kellemesen fűszeres a kurkumának és a csilinek köszönhetően, de ízesíthető másképp is, legközelebb én is játszom még vele, mert nem utoljára készítettem.
Hagymaropogós
Hozzávalók:
Elkészítés: A vöröshagymát pucoljuk meg, vágjuk fel közepes kockákra, majd tegyük langyos, sós vízbe kb. fél órára.
A kukoricalisztet keverjük össze a sóval, a szódabikarbónával, a kurkumával és az őrölt csilivel, majd apránként keverjük hozzá a hideg vizet, hogy egy sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. A vöröshagymát alaposan csepegtessük le, majd keverjük hozzá a masszához.
Egy serpenyőben hevítsünk bőséges mennyiségű olajat, majd evőkanálnyi halmokat tegyünk bele a hagymás masszából. Mérsékeljük a hőfokot, közepes lángon süssük mindkét oldalát szép pirosra, ropogósra úgy, hogy a hagyma is átsüljön.
Amikor a hagymaropogós szép pirosra sült, szedjük ki egy papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Tálaláskor ízlés szerint natúr joghurttal, esetleg tejföllel kínáljuk. Én joghurttal tálaltam, és nagyon finom volt, így együtt.
Ilyen helyzet bármelyik háztartásban előfordulhet, semmiképpen nem érdemes lemondásként megélni, sokkal inkább érdemes kreatív kihívásnak tekinteni. Jó kis házias fogások készülhetnek fillérekből!
Igenis vannak olyan kis titkos kincsek, amelyek olcsók, finomak és egyszerűen elkészíthetők.
Ezekből mutatunk néhány példát, kattints a lenti képre az ötletekért!
Filléres és fantasztikusan finom, de csak ritkán készül furcsa módon, pedig pofonegyszerű melengető fogás a hagymaleves. A francia, klasszikus változat fehérborral készül, itt pedig barna sör kerül a hagyma mellé, amitől mélyebb, teltebb íze lesz, a sör alkoholtartalma elfő, de édessége felerősíti a karamellizált hagyma aromáit, és nagyon jó párost alkot egy kis pirítóssal és a tetejére szórt, rásütött reszelt sajttal.
Jó sok hagyma kell hozzá, de ez összeesik párolás közben, ahogy elveszti a nedvességtartalmát és finom édesre karamellizálódik, egészen krémesre, sűrűre fő így majd a levesben. Nem kell hozzá tejszín, de aki krémesebben szereti, akár tehet is bele… Egy kis babér és kakukkfű elmaradhatatlan belőle, és érdemes lassú tűzön legalább 30 percet főzni, hogy az ízei összeérjenek!
Hagymaleves barna sörrel és sajtos pirítóssal
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A hagymákat meghámozzuk, félbe, majd szálasra vágjuk. Az olívaolajat és a vajat összemelegítjük egy lábasban, rádobjuk a hagymát, és közepes lángon, időnként megkeverve 10-12 percet hagyjuk párolódni, összeesni, majd meghintjük a barna cukorral, és kevergetve még 5 percet hagyjuk karamellizálódni. Meghintjük a liszttel, összekeverjük, felöntjük a barna sörrel, ha felforrt, akkor felöntjük az alaplével – vagy a vízzel, és hozámorzsoljuk a leveskockát – beledobjuk a bebért, fűszerezzük a kakukkfűvel, sóval és borssal, és forrás után csökkentve a hőt, félig lefedve kb. 30 perc alatt összefőzzük.
Közben a bagettet felszeleteljük, és tepsibe téve pár perc alatt sütőben megpirítjuk.
A levest tálkákba szedjük, a tetejükre tesszük a pirítóst, megszórjuk bőven reszelt sajttal, és tepsire téve, grillre állítva ráolvasztjuk és megpirítjuk a sajtot.
Azonnal tálaljuk, kis petrezselyemmel vagy snidlinggel meghintve.
Igazi csoda, hogy liszt, víz és só keverékéből mennyi féle és fajta kenyér készíthető, attól függően, hogy mennyit pihentetjük és hajtogatjuk, szódabikarbónával, élesztővel vagy kovásszal készítjük. Én már mindegyiket próbáltam, de a legfinomabb szerintem a kovászos, igaz, ezzel folyamatosan törődni kell, etetni és gondozni a kovászt, és csak akkor érdemes foglalkozni vele, ha rendszeres kenyérsütőkké válunk.
Így készül a kovász:
Nem annyira macerás, mint elsőre gondolnánk, és a kovászos kenyér állaga és íze is tökéletes alapváltozatban is, de ízesíthető is mindenféle belevalóval, apróra vágott olajbogyóval, szárított paradicsommal, medvehagymával vagy csak sima dinsztelt hagymával, mint az alábbi változatban.
Hagymás félbarna kovászos kenyér
Hozzávalók:
Elkészítése: Egy edénybe kimérjük a liszteket, a kézmeleg vizet és a hagymát. Összekeverjük, és hagyjuk 30 percig pihenni. Közben a hagymát finomra vágjuk, és kevés olajon üvegesre dinszteljük, majd hagyjuk kihűlni.
Ezután hozzámérjük a sót, beledolgozzuk, majd a kovászt és a kihűlt dinsztelt hagymát is hozzáadjuk, ezzel is összedolgozzuk. Fóliával letakarjuk, 2,5 órán keresztül kelni hagyjuk, közben 45-50 percenként meghajtogatjuk. Hajtogatásnál a tészta szélét kissé meghúzzuk, és visszahajtjuk a tészta tetejére. Amikor meghajtogattuk, óvatosan megfordítjuk, a fóliát visszatesszük a tálra, és tovább pihentetjük a következő hajtogatásig. Minden hajtással egyre erősebb és levegőbuborékokkal telibb lesz a tésztánk.
Az utolsó hajtogatás után a tésztát lisztezett felületre borítjuk. Finoman meghintjük liszttel, és óvatosan négyzet formára igazítjuk, de a levegőbuborékokat nem nyomkodjuk ki belőle. Ezután megformázzuk: a tészta 4 sarkát behajtjuk, majd fentről és lentről is visszahajtjuk a közepéig. A szélét a tenyerünkkel összenyomkodjuk, és cipót formálunk belőle.
Egy kelesztőtálat kibélelünk ruhával, meghintjük liszttel, a megformázott tésztát fejjel lefelé a kosárba fektetjük, betakarjuk. Betesszük a hűtőbe éjszakára kelni.
Reggel felforrósítjuk a sütőt 250 fokra. A kenyeret süthetjük csak simán tepsin, vagy sütőkövön, vagy akár vaslábasban is. Bármelyiket is választjuk, a sütővel együtt jól fel kell forrósítani. A megkelt tésztát egyből a forró edényre fordítjuk, megszórjuk magkeverékkel, majd gyorsan a sütőbe toljuk. A sütési idő kb. 45-50 perc. Én végig 250 fokon sütöm. Ezután rácsra tesszük hűlni.
Eléggé kezdő vagyok még az indiai receptek terén, de ez a „hagymás tallér”, eredeti nevén bhaji, még nekem is egyből instant sikerélményt jelentett. Nem kellenek hozzá lehetetlen hozzávalók, egyszerű összedobni, és nagyon tetszik az íze. A hagyma megszelídül sütés közben, abszolút nem lesz olyan átütően domináns, mint várná az ember, sokkal inkább fűszerként funkcionál. Végeredményként ropogós és fűszeres snackeket kapunk, amik mártogatóssal tálalva garantáltan nem fognak sokáig az asztalon állni. 🙂
Mártogatósok, amik illenek hozzá
Önmagában is finom a hagymás tallér, de valamilyen kencével nyakon öntve ellenállhatatlan. Legalábbis annak tűnt, ugyanis miután végeztem a fotózással, és megengedtem Péternek, hogy megkóstolja, ő olyan lelkesedéssel pusztította a falatkákat, mint egy 8 éve éheztetett farkas, nem is maradt belőlük egy sem. Kell ennél nagyobb bók a szakácsnak?
Nálunk egy paradicsomos salsa jellegű szósz járt a hagymás tallér mellé, legközelebb pedig azt tervezem, hogy szósz gyanánt (tejmentes) joghurtba fokhagymát és zöldfűszereket, illetve egy kis lime-levet keverek. Ha nincs idő mártogatóst készíteni, akkor a boltban is találunk többféle verziót, ám ezekben gyakran nagyon sok cukor van, tehát ez a megoldás az IR-eseknek nem ajánlott.
Mitől diétás?
Egyrészt a csicseriborsóliszt és a hagyma is alacsony glikémiás indexű, mindkettő lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz (tehát az IR-diétában bármikor fogyasztható). Másrészt az eredeti recepttel ellentétben én nem olajban sütöttem ki a tallérokat, hanem légkeveréssel, sütőben, tehát azok is meg tudják enni és emészteni, akik nem bírják a zsíros ételeket. Kipróbáltam olajban sütve is, de nekem az túl sok volt, ezért maradtam a sütős verziónál. Így kevésbé lesz ropogós, de szerintem még így is többet nyer az ember, mint amennyit veszít.
Szénhidrátok
Ha már a cukornál tartunk, jöjjenek a pontos számok. A teljes recept 72,7 gramm szénhidrátot tartalmaz. Én 12 darab tallért formáztam belőle (de ezt nyilván nem muszáj betartani, számomra a kisebb falatok könnyebben kezelhetőek), 12 adaggal számolva egy darab 6 gramm CH-t tesz ki.
Bhaji – indiai hagymás tallér
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A hagymákat megpucoljuk, félbevágjuk, és nagyon vékony szeletekre aprítjuk (tehát vékony félköreink lesznek, ha végeztünk).
A lisztet alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval, végül egy sűrű masszát kapunk. Ebbe keverjük bele a hagymát. Kézzel sokkal könnyebb dolgozni, a lényeg, hogy jól eloszlassuk a hagymán a tésztát.
Egy tepsire sütőpapírt teszünk, erre rakjuk majd rá a tallérokat. Kézzel egy félmaréknyi tésztát kiszakítunk a masszából, majd a tepsire helyezve egy kicsit összenyomjuk. Fontos, hogy ne legyen teljesen lapos, mert akkor gyorsan kiszárad a tészta.
Ha végeztünk, a sütőben légkeveréssel kb. 20–25 perc alatt készre sütjük. Ha már barnás színe van és a szélei ropogósak, ki is vehetjük.
Mártogatóssal tálaljuk.
Nyersen, főve és sütve is remek a hagyma, persze nem mindegy, mikor milyet választunk. A vöröshagymát használjuk leggyakrabban, de a lilahagymának, fehérhagymának, gyöngyhagymának, sonkahagymának, sőt a zsenge újhagymának és metélőhagymának is megvan a helye a különféle fogásokban.
Szerencsére hagyma egész évben kapható, jó áron beszerezhető, sokáig és egyszerűen eltartható hűvösebb, száraz, sötét helyen. Mindig feszes hagymafejeket vásároljunk, figyeljünk arra is, hogy a héj fényes, sima legyen. A puhább példányokat mellőzzük, ezek már nem frissek, elképzelhető, hogy romlásnak is indultak.
Hagymafajták
Vöröshagyma – Leggyakrabban vöröshagymát használunk a konyhában, elsősorban hőkezelve, ez a pörkölt, a lecsó, a gulyás alapja, de ragulevesekbe, ragukba, krémlevesekbe, rakottasokba is jól illik, kihagyhatatlan a fasírtból, hogy a francia hagymalevest már ne is említsük. Létezik erősebb és édesebb változata, fajtától függ, hogy intenzívebb vagy gyengébb az íze. Ha nyersen szeretnénk fogyasztani például salátában, érdemesebb az édesebb, gyengébb vöröshagymát választani, illetve erejét elvehetjük, ha 20–25 percre besózzuk, esetleg egy kis olajjal, ecettel meglocsoljuk, vagyis marináljuk.
Lilahagyma – A lilahagyma a vöröshagymához képest édesebb, kevésbé csípős, érdemes ezt használni salátákba, nemcsak az íze, de a színe miatt is. A klasszikus „zsíros deszkához” is lilahagyma dukál. Főzésre kevésbé alkalmas, de sütve isteni finom, cikkekre vágva más zöldségekkel, kevés olajjal és sóval összeforgatva, tepsiben sütve édeskésre karamellizálódik. Lilahagymából készül a nagyon népszerű hagymalekvár is, ami pástétomok, sajtok kiváló kísérője.
Mogyoróhagyma, salottahagyma – A salotta vagy mogyoróhagyma nálunk kevésbé használatos, bár a piacokon egyre gyakrabban megtalálható. A francia konyha kedvence az édeskés, szelídebb, apróbb hagymaféle, ami lehet fehér, sárgás, lilás és szürkés is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, szószokhoz, mártásokhoz, nyersen, de sütve is remek.
Gyöngyhagyma – A gyöngyhagyma a legkisebb hagymaféle, ezüstös, gyöngyházas színének és talán apróságának köszönheti a nevét. Leggyakrabban savanyúságként találkozhatunk vele, de ha nyersen hozzájutunk, a kissé macerás megtisztítás után nagyon kellemes főzve, sütve. A francia burgundi marha és a görög stifado elképzelhetetlen gyöngyhagyma nélkül.
Sonkahagyma – A sonkahagyma nevét a formájának köszönheti, mivel hosszúkás, sonkára emlékeztet, gyakran keverik a salottával. A sonkahagyma nem csípős, kimondottan zsenge ízű, salátákba és szószokba használjuk elsősorban.
Fehérhagyma – A fehérhagyma általában nagy fejű, gyöngyházszínű, egyáltalán nem csíp, akár harapható lenne, mint az alma. Húslevesbe főzve is nagyon finom, de salátákhoz is remek, pont édessége miatt, cikkekre vágva sütve is nagyszerű köret lehet.
Póréhagyma – A póré zsengébb, mégis karakteres ízű hagymaféle, felhasználható fehér és zöld része is. Tökéletes levesekbe, ragukba, tésztaszószokba, tehetjük salátába is, rakott zöldségekbe. Jól tárolható és egész évben beszerezhető.
Újhagyma – Az újhagyma frissen az igazi, és bár zsenge, nagyon karakteres, sokszor csípős ízű friss hajtás. Leginkább nyersen fogyasztjuk szendvics mellé vagy salátába téve, de az ázsiai konyha szívesen használja főtt ételekbe is, igaz, ezek nagyon gyorsan elkészülnek például wokban, és csak a főzés végén adják az ételhez.
Metélőhagyma – A snidlinget vagy metélőhagymát mindig frissen, nyersen fogyasztjuk, apróra vágva szórjuk szendvicsre vagy dekorációként, fűszerként a már kész, kitálalt főtt ételre. Intenzív, kellemes hagymás íze elvesztené az ízét, ha hőkezelnénk. Egyszerűen, könnyen nevelhető otthon is az ablakpárkányon, így mindig kéznél lehet. Fontos, hogy sose tépjük, mindig ollóval vágjunk le belőle annyit, amennyire szükségünk van, mégpedig a tövéhez közel.
Érdekességek a hagymáról
– Az ókori Egyiptomban a hagyma az öröklétet jelképezte, elsősorban körkörös szerkezete miatt, ami a végtelenséget jelképezte az ő értelmezésükben. A piramisok és a sírok belső falain is találtak hagymát ábrázoló képeket, sőt a fáraók mellé is tettek néhány fej hagymát.
– Indiában a hagymát antibiotikus hatása miatt gyógyszerként is javallották emésztés, ízületi és szívpanaszok gyógyítására.
– A hagyma fontosságát jelzi, hogy a Bibliában, az Ószövetségben is megemlítésre kerül a zsidók Egyiptomból való kivonulása kapcsán: „Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra ” (Mózes VI. könyve 11:5)
– Az ókori görögök teljesítményfokozásra is használták a hagymát: az olimpiai játékok és komolyabb megmérettetések előtt külső-belső hagymakúrát tartottak, nem csak fokozott mennyiségben ették, de izmaikat is átdörzsölték a hagyma levével.
– A hagyma igen egészséges: hatékony segítséget nyújt megfázás vagy influenza esetén, főleg nyersen fogyasztva, de készíthetünk hagymahéjból teát is, ami segít köhögés esetén. Ha félbevágott hagymát teszünk az ágy mellé influenzás megbetegedés esetén, gyorsabban gyógyulunk: állítólag magához köti a bacilusokat. A hagyma emellett segíti az emésztést, és kimondottan ajánlott csontritkulás esetén, csonterősítő hatása miatt.
Társoldalunk, a Vous.hu egy nyereményjátékban kereste a legfinomabb laktató őszi levest. Sokféle finom fogás érkezett – illetve sajnos csak a fotójuk 😉 –, klasszikus húsleves, magyaros lebbencsleves, tojásleves, többféle sütőtökkrémleves, de láthatóan a brokkolikrémleves is népszerű. Mind közül viszont egyértelműen és egyöntetűen választottuk ki a tejszínes hagymalevest, amit Páskuly Anett küldött ezzel a kommenttel: „Nálunk ez a leves az abszolút favorit! Egyszerű elkészíteni, nagyon laktató és fenséges!”
Nálunk is ez a kedvenc, egyrészt azért, mert kevés alapanyaggal egy elképesztően harmonikus ízű, gazdag leves készül, nem bonyolult és kimondottan kiadós, lehet zöldséges alaplével is főzni, így vegáknak is ideális, ráadásul az egyik olyan leves, amit a húsimádók is szívesen kanalaznak, mégpedig zokszó nélkül.
Kimondottan laktató a sajtnak és a cipónak köszönhetően, amit folyamatosan tördelhetünk a leves mellé, ahogy kanalazzuk belőle a forró, selymes levest. Aki szeretné variálni, fűszerezze egy kis kakukkfűvel, löttyintésnyi fehérborral – az alkohol elfő a főzés során!
Hagymaleves cipóban tálalva
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban a megolvasztott vaj és olaj keverékén a megtisztított, félbevágott és felszeletelt vöröshagymákat és a zöldjével együtt felkarikázott újhagymákat 10 percig pároljuk. Sózzuk, megborsozzuk, és a liszttel megszórjuk, felöntjük az alaplével, majd így főzzük 20 percig kis lángon.
A tejszínt hozzáöntjük, összefőzzük, és ha még szükséges, utánafűszerezzük, és reszelünk bele egy kis szerecsendiót is.
A cipók tetejét levágjuk, és kanál segítségével kikakaparjuk a belső puha belüket (amit – hogy ne menjen kárba – megszárítva és ledarálva finom morzsát kaphatunk majd!). A kikapart cipókat, a tetejüket megfordítva, mellé téve a sütőben 10 perc alatt megszárítjuk, pirítjuk.
A cipókba kanalazva tálaljuk a levest, apróra vágott sajtkockával meghintve.
Kevés gyűlöletesebb dolog van a konyhában a hagymaszeletelésnél akkor, ha nincs egy jó aprítónk (na jó, talán a mosogatás megelőzi): nem elég, hogy nehezen tudjuk eltüntetni a szagot a kezünkől, de még a szemünk is könnybe lábad tőle.
Ha ti is azok közé tartoztok, akiket a legromantikusabb film vagy egy cuki kiskutya látványa sem ríkat meg annyira, mint a hagymaszeletelés, akkor van egy jó hírünk: többé nem kell hogy az egyik leggyakoribb konyhai művelet könnyfakasztó legyen! Mindössze egy jégkockára vagy egy szelet kenyérre lesz szükségetek, ugyanis
a jég szopogatása vagy a kenyér rágcsálása megakadályozza a könnyezést ebben az esetben.
Hogy mi áll a jelenség hátterében, ahogyan a legtöbb házi praktikánál, most sem tudja senki pontosan, mindenesetre működik, és mindenképpen megér egy próbát!
Igazából nagyon egyszerű a franciák hagymalevese, ami valójában egyáltalán nem tejszínes, mint ahogy nálunk leggyakrabban találkozhatunk vele receptekben vagy éttermekben. Kimondottan pénztárcabarát, kiadós és finom leves, melyet kb. fél óra alatt elkészíthetünk.
Eddigi csak nagyon ritkán készültek nálam sörrel az ételek, mert valahogy mindig úgy gondoltam, hogy majd kiérződik a sör kesernyés íze. Most ezt az aggályomat félretéve készült ez a hagymaleves barna sörrel. Kíváncsian vártam, hogy végre megkóstolhassam. Mondhatom, hogy a sör kesernyés ízének nyoma sincs ebben a finom levesben. Így elégedetten kanalazgattam el a meleg levest, melyet sajtos pirított kiflikarikákkal tálaltam.
Francia barna sörös hagymaleves
Hozzávalók 2 személyre:
Elkészítés: A hagymát pucoljuk meg, majd félbevágva vékonyan szeleteljük fel.
Egy edényben hevítsük fel a vajat, majd adjuk hozzá a felszeletelt hagymát, és néha megkeverve pirítsuk aranybarnára. Adjuk hozzá a friss, száráról lecsipkedett kakukkfüvet, keverjük alaposan össze, majd öntsük fel a barna sörrel. Lassú tűzön addig forraljuk, hogy sűrű, szaftos legyen.
Ezután öntsük fel a vízzel, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és adjuk hozzá a leveskockát. Forraljuk fel, majd kisebb lángon főzzük 10–15 percig.
A kiflit karikázzuk fel, majd helyezzük egy sütőpapírral bélelt tepsire. Szórjuk meg reszelt sajttal, majd előmelegített sütőben pár perc alatt süssük szép világos színűre.
Tálaláskor szedjük a levest tálkákba, majd helyezzünk rá pár darab sajtos kiflikarikát, és úgy kínáljuk.
A legfontosabb, hogy a hagymát ne sózzuk meg, hiszen a sózástól levet ereszt, állaga is megváltozik. A másik lényeges pont a bunda maga: a legjobb, ha a panírozáshoz használt lisztet és tojást egy kis sóval összekeverjük, és ebbe a sűrű masszába mártjuk a hagymakarikákat, majd jöhet a zsemlemorzsa. Az ausztrál Aussi tovább tökéletesítette ezt a bundát, hogy még ropogósabb legyen: ő a sima lisztet kukoricakeményítővel és zabpehelyből darált liszttel keveri, így a bundán nemcsak a morzsa sül ropogósra, de maga a tésztabunda is. Az elkészítés menete a cikk végi videóban tökéletesen követhető.
A nagyobb szemű zsemlemorzsával is tökéletesen ropogósra sül a bundás hagymakarika, de ha módunk van rá, érdemes kipróbálni a mostanában divatos, japán kenyérféléből készülő panko morzsával is. Ez a szálasabbra reszelhető kenyérmorzsa igazán ropogósra sül nemcsak a hagymakarikán, hanem mindenféle bundás, olajban sült fogásnál.
Ropogós rántott hagymakarika
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a kukoricakeményítőt és a zabpehelylisztet egy keverőtálba mérjük, hozzáadjuk a tojást, a vizet, a sót és a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük.
A hagymákat meghámozzuk, 1 centi vastag szeletekre vágjuk, majd a gyűrűket szétszedjük. A belső kisebbeket félretesszük más ételhez, a nagyobbakat pedig a tésztamasszába mártjuk. Akár így is megsüthetjük, de megforgathatjuk zsemlemorzsában vagy panko morzsában is.
Egy serpenyőben olajat hevítünk. Egy darabka kenyérrel ellenőrizhetjük az olajba dobva, hogy mikor kellően meleg, majd a hagymakarikákat beletesszük, és oldalanként fél perc alatt pirosra sütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd azonnal tálalhatjuk akár mártogatóssal, akár feltétként.
Gyermekkorom legendája – Bud Spencer – előtt tisztelegve a minap is elkészítettem, azzal a különbséggel, hogy most videóra is vettem, hogy megoszthassam veletek. Ezt a pofonegyszerű 15 PERCES egytálételt annyira szeretem, hogy nem telik el hét, hogy ne ennék ilyet.
Ismerjétek meg a készítési módját a videóból, a részletes receptet alatta találjátok:
Hagymás bab 15 perc alatt
Hozzávalók:
Elkészítés: A füstölt szalonnát felkockázom, serpenyőben lepirítom. Közben a megtisztított hagymát és fokhagymát apróra vágom vagy késes konyhagéppel finomra aprítom. A szalonnához adom, pár percig párolom, majd hozzáadom a konzerv babot a levével együtt. Pirospaprikával, sóval, borssal ízesítem, és 5 perc alatt összefőzöm. Végül meghintem finomra vágott petrezselyemmel – és már fogyasztható is!
Jó étvágyat ehhez az elronthatatlan, villámgyors és finom egytálételhez!
Hozzávalók
Elkészítés
