A vöröshagymát már az ókorban is megbecsülte az ember, sőt, olyan nagyra tartották, hogy akár pénz helyett is használták. Ma már olcsón hozzájuthat bárki, és biztosan tudhatja, hogy fogyasztásával rengeteget tett az egészségéért. Kiirtja a káros baktériumokat a szervezetből, ahogy a bélrendszerben elszaporodott gombákat is. Kiváló az emésztési problémák ellen, de a héjából főtt tea meggyógyítja a náthát és a köhögést, a hurutot. (Húsvéti tojásokat is szép pirosasbarnára lehet festeni a leforrázott héjával, a lilahagyma héjával pedig lilásbarna tojásokat kapunk.)
De hogy visszatérjünk az egészséghez: a hagyma remek salaktalanítószer, fokozza az emésztőnedvek termelődését, és a puffadást is megakadályozza. Egyensúlyba hozza a vércukorszintet, ezzel a farkasétvágyat is csökkenti, megakadályozza a vérrögképződést, jótékonyan hat a koleszterinszintünkre, és még a lázat is csillapítja. Jó tudni, hogy ha a hagymát tűzbe dobjuk, elillan mellőlünk a gonosz balszerencse!
Tipp:
– Ha hajlamos vagy az allergiás tünetekre, főzd bele a levesbe héjastól a vöröshagymát!
– Ha a gyomorfekélyt okozó helicobakter kínoz, fogyassz sok vöröshagymát, mert az megöli ezeket a baktériumokat!
A lilahagyma kevésbé erőteljes ízű, mint a vörös, így nélkülözhetetlen alkotórésze a salátáknak. De emellett tele van C- és B-vitaminnal, kiváló vízhajtó is, és segíti a májat a méregtelenítésben. Nem engedi, hogy pattanásos legyen a bőrünk, és feltölt energiával.
A fokhagyma legalább húszféle baktériummal képes megbirkózni, például a torokgyulladást is előidéző staphylococcusszal, és a bélfertőzést okozó szalmonellával, de a gombás fertőzéseket is elmulasztja. Szintén kiválóan szabályozza a vércukorszintet, serkenti az anyagcserét, javítja a vérkeringést és méregtelenítő hatású is. Jótékonyan hat a vérnyomásra, és csillapítja az izomgörcsöket.
A póréhagyma hasonló erényekkel bír, mint a vöröhagyma és a fokhagyma, de emellett nagyszerű vízhajtó is. Sokféle vitamint tartalmaz, például A-, B-, C- és K-vitamint, de folsavat, káliumot, kalciumot, magnéziumot is, ez utóbbiak akadályozzák meg az izomgörcsöket.
Ha tehát úgy döntünk, hogy mostantól hagymát eszünk hagymával, akkor igazán jól döntünk, de hogy azért mégse rekesszen ki a társadalom az illatunk miatt, mindig legyen otthon egy kis friss petrezselyem, mert az nagyban csökkenti a szájban a hagyma- vagy fokhagymaszagot.
Francia hagymalevessel számtalan étlapon találkozhatunk, még az elegáns éttermek is kínálják ezt az igazán egyszerű és kimondottan kiadós, alapanyagait tekintve szegényes levest. Ez is bizonyítja, hogy nem a bonyolult receptúra és különleges hozzávalók tesznek finommá egy ételt. A hagymaleves zseniális, akár a franciás, akár a kicsit átértelmezett, nálunk kedveltebb vonalat követjük.
Ha Franciaországban hagymalevest rendelünk, abban nem lesz tejszín. Hagyma persze igen, fehérbor is, sajtos pirítóst is kapunk hozzá, de a tejszínt amúgy előszeretettel használó franciák sosem tesznek tejszínt ebbe a levesbe. A legenda szerint egyébként állítólag a Napkirály találmánya ez a csodás leves… Egy hosszú vadászat után a vadászházba megtérve csak hagymát, száraz kenyeret, némi vajat és pezsgőt találtak – ezekkel kellett beérniük, így ebből készült az aznapi vacsora, a hagymaleves. Élelmesebbek megkérdezhetik: hát hús nem volt? Ügyetlenek voltak tán a vadászat során?
Akárhogy is volt, a hagymaleves nagyszerű találmány, érzéseink szerint inkább egy egyszerű gazdasszony készítette először, vagy többek is tán… A lényege a hagyma, amit lassan és hosszan édesre karamellizálunk, előcsalva az egészséges zöldségféle cukortartalmát, majd egy kevés száraz fehérborral kiegészítve, alaplével felöntve főzzük krémesre, zöldfűszerekkel – kakukkfűvel, babérral – ízesítve.
A tejszínes változattal sincs semmi baj, talán még krémesebb, selymesebb, most mi is ezt a változatot készítettük – döntse el mindenki, melyik NEKI a finomabb!
Tejszínes hagymaleves sajtos krutonnal
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat megtisztítjuk, félbevágjuk, félkarikákra vágjuk.
Megolvasztjuk a vajat a serpenyőben, rádobjuk a vékonyan felszeletelt hagymát, és lassú tűzön karamellizáljuk 20-25 percig, amíg finoman barna nem lesz.
Hozzászórjuk a lisztet, és lassú tűzön további 1 percig pirítjuk, közben folyamatosan kevergetjük.
Félrevesszük a tűzről, és fokozatosan hozzákeverjük az alaplevet. Ízesítjük sóval, borssal, a babérlevelet és a kakukkfű ágáról lehúzott leveleket is hozzáadjuk. Lassan felforraljuk, és kevergetve addig főzzük, amíg besűrűsödik.
Ekkor lefedjük, és további 20-25 percet pároljuk. Kivesszük belőle a babérlevelet. Sózzuk, borsozzuk ismét, ha szükséges, és kevés száraz fehérborral ízesítjük. Végül tejszínt adunk hozzá, és összeforraljuk.
A bagettből 4 szeletet vágunk, megszórjuk reszelt sajttal, és 200 fokos sütőben 3-4 perc alatt megsütjük.
A forró hagymalevest a sajtos pirítóssal kínáljuk.
Utazás, de nem a gasztronómiába! Színezd ki Franciaországot!
Van benne baguette és macaron, igazi francia hangulat, de nem szakácskönyv! Egy nagyon hangulatos és kellemes „könyvet” ajánlunk kikapcsolódáshoz, feltöltődéshez. Színes ceruza itt a hozzávaló, aztán lehet színezni, életet lehelni a képekbe, elmélyedni a sok apró részletben. Még egy jó zene és egy pohár bor kell hozzá – remek feltöltődés!
