A koktélok színesek, izgalmasak, és nem is szükséges hozzájuk feltétlenül egy teljes bárpult felszereltsége. Akkor járunk jól, ha könnyedebb, gyümölcsös, egyféle alkohollal készülő változatot készítünk, így nem száll túl gyorsan a fejbe, és kellemesen kortyolható, nem túl édes és nem túl ütős, egyszerűen csak feldobja a hangulatot, és persze finom.
Most egy ugyancsak csajos ital, a gránátalmás pezsgőkoktél receptjét mutatjuk meg, ami friss gyümölccsel készül, rózsaszín, kesernyés és édes, üde és mutatós, nem mellesleg pikk-pakk elkészíthető a téli szezon egyik legszebb, bíborszínű magokat rejtő, izgalmas gyümölcsével. A roppanós, lédús magokból a finom, fanyar lé könnyen kinyerhető egy egyszerű turmixgéppel pépesítve, majd átszűrve, más nem is kell mellé, mint egy palack jól behűtött pezsgő – de habzóbor is megfelelő!
Hozzávalók:
Elkészítés: A gránátalmák tetején egy skalpot vágunk, így láthatóvá válik, hol vannak a keserű hártyák. Ezek külső vonalán bevágjuk a gyümölcs húsát, és szétnyitjuk, a magokat kifordítjuk.
A magokból maréknyit félreteszünk, a többit késes aprítóba tesszük, 10-15 másodperc alatt összemixeljük, majd a cukrot is hozzáadjuk, fél percig tovább pépesítjük, majd sűrű szűrőn átszűrjük.
Pezsgőspoharakba 1/4 rész gránátalmalevet öntünk, és felöntjük 3/4 rész jól behűtött pezsgővel vagy habzóborral. Beleszórjuk a félretett magokat, és ízlés szerint illatos zöldfűszerrel díszítve kínáljuk.
Aki diétázásba kezd, gyakran lemond minden édes finomságról, ami könnyen visszaüthet, mert hamar feladjuk, szenvedünk és lemondásnak éljük meg, miközben egy kis csokis kényeztetés igen is jót tesz, és mennyire jólesik egy hűvös és fárasztó nap végén!
Ez a forró csoki sűrű és krémes, nem pusztán kakaó, ezért egy kis magas kakaótartalmú étcsoki is kell bele, de nem tartalmaz hozzáadott cukrot, egy egész kevés étkezési keményítő sűríti a csoki mellett, és kalóriaszegény növényi tejjel készül, ami lehet rizs-, mandula- vagy kókusztej is. Ebben a változatban fahéj került bele fűszerként, ami kicsit fokozza az édes-érzetet, de ízlés szerint egy kis őrölt vagy reszelt gyömbérrel, kardamommal, csilivel vagy mézeskalács-fűszerkeverékkel is megbolondítható – mindegyik nagyon jól passzol hozzá, és garantáltan nem okoz csalódást!
Hozzávalók személyenként:
Elkészítés: A kakaóport, az étkezési keményítőt. a fahéjat és az eritritet egy kis lábasba tesszük, összekeverjük, felöntjük 1 dl tejjel, és csomómentesre keverjük. Tűzre tesszük, felöntjük a maradék tejjel, és kevergetve felforrósítjuk, majd beletördeljük a csokoládét, és addig kevergetjük tovább, míg teljesen felolvad, és sűrűsödni kezd.
Bögre töltjük, és azonnal fogyasztható is.
A bólé tulajdonképpen egy hatalmas borkoktél, klasszikusan valamilyen bor, pezsgő, gyümölcs és likőr keverékével készül. Ha van egy nagyobb, gömbölyded üvegtálunk, akkor nagyon látványosan tálalható, a vendégeket pedig egy csapással önkiszolgáló üzemmódra állíthatjuk, nem nekünk kell figyelnünk arra, hogy mindenkinek mindig legyen itala. Mivel a bólé minden eleme variálható, rengeteg lehetőségünk van, hogy mit pakolunk bele – arra érdemes mindenesetre figyelni, hogy ne legyen túl erős, mert a különféle alkoholok egymás hatását felerősítik, így érdemes egy kicsit akár ásványvízzel is hígítani…
A bólénál fontos, hogy a bort a gyümölcsökkel ls at ízesítőkkel előre összekeverjük, és hagyjuk néhány órát, hogy az ízek összeérjenek, viszont a pezsgőt csak tálaláskor érdemes hozzáadni, hogy kellemesen friss és buborékos legyen. Ha öblösebb, szélesebb szájú pohárral kínáljuk, akkor könnyebben kieszegethető belőle a gyümölcs, és nemcsak finom, hanem már látványra is ünnepi.
Hozzávalók:
Elkészítés: A 2 dl vizet egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a szegfűszeget és a csillagánizst, felforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet és a vaníliát, ha egy kicsit hűlt, akkor a rumot is, félretesszük.
A gyümölcsöket megtisztítjuk és felkockázzuk, egy bóléstálba tesszük. Ráfacsarjuk a citrom levét, felöntjük a fűszeres, leszűrt főzettel és a vörösborral, elkeverjük, és legalább 5 óráta a hűtőbe tesszük.
Tálaláskor felöntjük a pezsgővel, ízlés szerint hígíthatjuk egy kis szénsavas ásványvízzel is, jégkockával kínáljuk.
Bár elsőre furcsának tűnhet a tojásmentes tojáslikőr, de miért is ne élvezhetnék a fűszeres és édes itókát azok is, akik táplálékérzékenyek vagy valamilyen okból a vegán étrendet választják, amikor így is el lehet készíteni? Természetesen nem ugyanolyan, de ízben, színben és állagban nagyon hasonló, talán kicsit sápadtabb, nem olyan szép sárga, mint a klasszikus tojáslikőr, hiszen nincs benne tojássárga, de akár egy kis kurkumával ezen is lehet változtatni.
A veggnog, vagyis a mentes tojáslikőr krémességét beáztatott és felpuhult kesudió és datolya adja, növényi tejjel készül, és az alapanyagokat egyszerűen csak egy turmixgépben jó alaposan össze kell dolgozni. Ha jó erős mixerünk van, akkor ez hamar megvan, ha kicsit régebbi, akkor érdemes pár percet járatni, hogy minél simább, krémesebb állagot kapjon, majd ezután még átszűrni, hogy igazán selymes legyen. Az édességet és a fűszereket a végén még beállíthatjuk, ahogy a sűrűséget is – illetve az alkoholtartalmát is szabályozhatjuk, készíthetjük ütősebbre, hagyhatjuk könnyedebbre, vagy akár teljesen el is maradhat belőle a rum vagy a whiskey…
Hozzávalók:
Elkészítés: A kesudiót 1 órára vízbe áztatjuk. Egy másik tálkában a mag nélküli datolyát felöntjük 2 dl meleg vízzel.
A kesudiót leszűrjük, leöblítjük, turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a datolyát a vízzel együtt, valamint a vaníliát, a fahéjat, a szerecsendiót és a juharszirupot, felöntjük a kókusztejjel, és alaposan összeturmixoljuk. Átszűrjük, hogy krémes és sima legyen.
Üvegbe töltjük, hozzáadjuk az alkoholt, összerázzuk, és hűtőbe tesszük tálalásig. Kínálás előtt érdemes felrázni, mert a sűrűje leülepedik az aljára.
A kókuszlikőr pont ilyen, selymes, kényeztető, ráadásul pofonegyszerűen elkészíthető, és 2-3 nap érlelés jót tesz neki, de akár már aznap is kóstolható és fogyasztható, és a kókusz kedvelőinél biztosan sikert arat.
A krémlikőröket tipikus csajos italoknak tartják, de ez egy nem túl édes változat: aki még selymesebbre és lágyabbra, csajosabbra szeretné, keverjen hozzá 5 dkg olvasztott fehér csokoládét. Isteni – és úgy már bőven belefér a desszert-kategóriába…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a kókuszkrémet a cukorral, a vaníliás cukorral és a kókuszreszelékkel feltesszük főni, a forrás után takarékon 10 percet főzzük, majd a tűztől levéve hagyjuk 1 órát pihenni-hűlni, leszűrjük, jól kinyomkodjuk a kókuszreszelékből a levet. A vodkát hozzáöntjük, üvegbe töltjük, és 2-3 napot pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Gasztroajándékként csinos üvegbe töltve elajándékozzuk, vagy felrázva, jégkockával poharakba töltve tálaljuk. Pár szem gránátalmamaggal vagy aszalt vörösáfonyával még szexibbé tehetjük. 🙂
A forró csoki nem kakaó, akkor igazán jó, ha krémes és illatos, tulajdonképpen nem is egy egyszerű ital, hanem már-már desszert. Ehhez alap a jó minőségű étcsoki, minél magasabb kakaótartalommal, ami persze nem azt jelenti, hogy a legfinomabb belga vagy svájci csokit kellene választanunk hozzá, a legegyszerűbb ízesítetlen is tökéletes – úgyis megbolondítjuk fűszerekkel, selymesítjük tejjel, tejszínnel.
A csokihoz szerencsére rengeteg fűszer passzol, így ennek a forró italnak is tengernyi ízvilágot kölcsönözhetünk. Vanília, fahéj, gyömbér, kardamom, csili, szegfűszeg, csillagánizs, szegfűbors, rózsabors mind-mind illik hozzá, felturbózhatjuk akár egy kis mogyorókrémmel is, vagy épp naranccsal, mint az alábbi receptben, kicsit karácsonyi, ünnepi ízvilággal.
Nagy adag, nagyon csokis és intenzív ízű, mikróban készül a legegyszerűbb és leggyorsabb módon, de természetesen tűzhelyen is elkészíthető. Isteni illatú és aromájú, nagyon selymes, mert némi tejszín is került bele… Kényeztetés felsőfokon. 😉
Hozzávalók 5–6 adaghoz:
Elkészítés: A csokoládét felaprítjuk vagy összetördeljük, és egy mikrózható keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk a mézet, a tejet és a tejszínt.
A narancsot alaposan megmossuk, félbevágjuk, a húsába szúrjuk a szegfűszegeket, a fahéjrudat és a hasábokra vágott gyömbért. Frissen tartó fóliával lefedjük, és 800 watton 4-5 percet melegítjük. Óvatosan kivesszük, a fóliát eltávolítjuk, a narancsokat kiemeljük egy kanállal vagy konyhai csipesszel, és a tejes-csokis keveréket kézi habverővel simára keverjük.
Bögrékbe vagy poharakba öntjük, ízlés szerint narancsszeletekkel vagy tejszínhabbal kínáljuk.
A forralt bor nem cukrozott meleg bor, hanem olyan fűszeres és illatos csoda, amiben fű, fa, virág kincsei és aromái kiteljesedhetnek. Nem szükséges hozzá drága vagy minőségi bor, de olcsó lőréből sem lehet ám csodát varázsolni. Egy megbízható, nem túl karakteres száraz bor tökéletes, amit sok fűszerrel, virágmézzel és egy kis gyümölccsel mesés itallá változtathatunk.
Nagyon sok változat és fűszerezési mód létezik, szabad és kell is a saját ízlésünkre hangolni ezt a melengető téli italt, de mindenképpen érdemes egy fűszeres, tömény főzetet készíteni kevés vízzel, amiben a különféle fűszerek aromái kioldódnak, majd ezt adni a borhoz, némi gyümölccsel, mézzel, ezekkel pedig csak összemelegíteni, így nem illan el a bor alkoholtartalma. Az alábbi receptben egy kis konyak is kerül a forralt borba, így még melegítőbb – viszont vigyázat: a meleg és a cukor – esetünkben méz – felgyorsítja az alkohol felszívódását, így könnyen fejbe ver! Okosan és mértékkel kortyolgassuk ezt a fantasztikusan finom fűszeres téli italt!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy forralóba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a csillagánizst, a hüvelyes kardamomokat, a szegfűszeget, a meghámozott, és szeletekre vágott gyömbért, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, felforraljuk, majd takarékon 5 percig főzzük gyöngyözve, majd a tűzről levéve legalább 10 percet pihentetjük, hogy a fűszerek aromái kioldódjanak.
Közben a narancsot és az almát vékonyan felkarikázzuk, egy fazékba tesszük, hozzáadjuk a bort és a konyakot, a rozmaringot és a fűszeres szirupot, és tűzre téve felmelegítjük, de még forrpont előtt elzárjuk, 10 percet pihentetjük, majd a mézet elkeverjük benne, és melegen poharakba, bögrékbe merjük, így kínáljuk.
Nem tipikus olasz desszert, ami nem is csoda, hiszen egészen északon, majdnem a francia határnál található 1100 méteres magasságban a ma már síparadicsomnak számító, de ősrégi gyökerekkel bíró település, Oulx, ahonnan származik ez a mutatós pitetorta. Ma már inkább hagyományból és a finomsága okán sütik a vörösborral párolt, fűszeres, almás töltelékkel bíró rusztikus süteményt.
A tésztája omlós, a töltelékben a vörösboros almát egy kevés fahéj, reszelt narancshéj és némi darabolt dió gazdagítja, telt és gazdag íze különleges és nagyon finom, de igazi jellegzetessége a tésztából a töltelék közepére formázott szőlőfürt. A gyönyörű színű és gazdag aromájú süti valószínűleg a felnőttek kedvence lesz inkább, de gyerekek is megkóstolhatják, mert alkoholt a vörösboros töltelék a főzés és sütés után már nem tartalmaz.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet, a porcukrot, a sót egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra mixeljük. Hozzáadjuk a tojássárgát és 1-2 evőkanál jeges vizet, és tovább mixeljük, amíg nagyjából összeáll tésztává. Kivesszük a tésztát, 3-4 mozdulattal összedolgozzuk, majd fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük.
Közben az almákat meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivágjuk, és vékonyan felszeleteljük vagy legyaluljuk. Lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, az őrölt fahéjat és a reszelt narancshéjat, rálocsoljuk a vörösbort, és takarékon addig főzzük, amíg a bor nagy része elpárolog, az alma megpuhul, és sűrűbb, szirupos lesz a leve. A tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett tésztát a hűtőből kivéve kissé puhulni hagyjuk, majd liszttel meghintett sütőpapírra tesszük, egy maréknyit letépünk belőle a díszítéshez, a többit kicsit lenyomkodjuk nagyjából kör alakúra, meghintjük liszttel, ráterítünk még egy sütőpapírt, és jó vékonyra kinyújtjuk. A felső papírt eltávolítjuk, a tésztát az alsó sütőpapírral együtt egy nagy tepsibe átemeljük, villával megböködjük, a darabolt dióval megszórjuk.
A maradék tésztát is kinyújtjuk a sütőpapíros módszerrel, szőlőszemeket szúrunk ki belőle, késsel leveleket vágunk, a maradékot pedig indákká sodorjuk.
A vörösboros almatölteléket a tészta közepére halmozzuk, elegyengetjük úgy, hogy a széle szabadon maradjon, majd visszahajtjuk, a közepére megformázzuk a szőlőfürtöt. 2 evőkanálnyi vízzel elhabart tojássárgával lekenjük a tésztát, és 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt szép aranyszínűre megsütjük.
Kókuszreszeléket olcsón találunk a boltban, kókusztejet viszont csak borsosabb áron, pedig házilag könnyen elkészíthető, és kb. harmad annyiba kerül, hiszen csak kókuszreszelék és víz kell hozzá, esetleg némi ízesítő, és minimális munkával kész is a krémes növényi tej.
Nem mellékes szempont az sem, hogy az egyszer már használt kókuszreszelék sem megy a kukába, mert isteni nassolnivalót készíthetünk belőle, így duplán megéri nekiállni a házi kókusztejnek.
Rém egyszerű a dolog, csak kókuszreszelék, víz és csipetnyi só kell hozzá, de kis méz vagy más édesítő is mehet bele, de ha turmixhoz, kávéhoz használjuk majd, kis vanília vagy fahéj is mehet bele. Az arány 3:1, vagyis 1 bögre kókuszreszeléket 3 bögre vízzel felteszünk főni egy lábasban, ha felforrt, takarékra vesszük, és 30 percet gyöngyözve főzzük. Ha kész, kicsit hűlni hagyjuk, majd turmixba tesszük egy csipet sóval, ízlés szerint 1 teáskanál mézzel vagy más édesítővel, és 3-4 percet turmixoljuk, majd finom szűrőn át leszűrjük, jól kinyomkodjuk, hagyjuk kihűlni. Üvegbe téve, hűtőben tárolva 3-4 napig fogyasztható. Jó tudni, hogy a tetején zsírosabb, akár meg is dermedhed, ezt a részt kókuszzsírként is használhatjuk.
A leszűrt kókuszreszeléket semmiképp ne dobjuk ki, lehetőleg a legtöbb folyadékot még nyomkodjuk belőle ki a szűrőben, majd terítsük el egy gáztepsiben, és szárítsuk ki kb. 35-40 perc alatt 100 fokos sütőben, időnként átkeverve, így tökéletes lesz krémlevesek tetejére vagy turmixba, sütibe téve.
Ha nem akarunk ennyit bajlódni vele, akkor a jól kinyomkodott kókuszreszeléket keverjük át egy kevés kókuszzsírral és porcukorral, némi vanília-kivonatot adhatunk hozzá. A hútőbe tesszük 15 percre, majd diónyi golyókká formázzuk, megint visszatesszük a hűtóbe 15 percre. Közben csokit olvasztunk, és a tömör-gyönyör kókuszgolyókat megforgatjuk benne, majd tányérra téve a hűtőbe tesszük megdermedni vagy fogyasztásig. Maradékmentésből ez a legjobb finomság!
Hatására emelkedik a pulzus és a légzésszám, elernyednek a simaizmok, és a közérzetre is pozitív hatással van. Egyes kutatások szerint a kávé rendszeres fogyasztása csökkenti a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, antioxidáns-tartalma pedig megvédi a sejteket a szabad gyökök káros hatásaitól.
A pozitívumokat előszeretettel emlegetik, de a „jóból is megárt a sok” elve itt is életbe lép: túlfogyasztás esetén komoly kockázatokkal számolhatunk.
Egy átlagos presszókávéban 100 mg koffein található. Napi 400 mg koffein – azaz 4 presszókávé – fogyasztása még teljesen biztonságosnak tekinthető, ha azonban a napi koffeinadag meghaladja a 600 mg fölötti mennyiséget – azaz a 6 presszókávét –, túlfogyasztásról beszélhetünk. De ebbe más koffeintartalmú italok is beleszámítanak!
Mit okoz? Bele lehet halni? Mit tegyünk, ha már megtörtént a baj? Itt minden kiderül >>
Bár édes italról van szó, annyira finom, hogy férfiak sem szokták visszautasítani. Kínálhatjuk aperitívként, de nagyon jól működik digesztív italként is, az étkezés lezárására: olasz éttermekben gyakran a ház ajándéka egy kupica limoncello a számla mellé, mert jótékonyan hat az emésztésre. Akármikor is fogyasszuk, jól behűtve kínáljuk, akár előhűtött pohárkába öntve vagy jégkockával.
A limoncello citromhéj, alkohol és cukorszirup keveréke, a limoncinóba ezek mellett belekerül a citrom kifacsart és leszűrt leve is. Mindkettő nagyon finom, és gyakorlatilag kétszer 10 perc alatt elkészíthető, igaz, hogy 3 hét pihentetésre is szükség van a két munkamenet között, hogy a citromhéj aromái kellően kioldódjanak az alkoholban. Mivel a citrom héját használjuk, mindenképpen kezeletlen gyümölcsöt vásároljunk ehhez a mennyei italhoz, ami szerencsére már egyre több áron megfizethető áron is beszerezhető.
Hozzávalók 1 literhez:
Elkészítés: A citromokat alaposan megmossuk, egy zöldséghámozóval a citrom sárga héját lehámozzuk úgy, hogy minél kevesebb fehér kerüljön rá, mert ettől keserű lehet. Ha limoncinót készítünk, akkor a levét is kifacsarjuk. A citrom héját (és levét) a vodkával egy befőttesüvegbe tesszük, összerázzuk, lezárjuk, és 3 hétig pihentetjük, időnként összerázzuk.
Az érlelési idő elteltével a 35 dkg cukrot 5 dl vízzel sziruppá főzzük, kicsit hűlni hagyjuk. A citromos alkoholt leszűrjük, és a sziruppal elkeverjük, majd üvegbe töltjük és lezárjuk.
Alaposan lehűtve vagy jégkockával kínáljuk.
A csoki és a menta párosa meglehetősen megosztó, de mértékkel használva ezt az aromás fűszer- és gyógynövényt nagyon izgalmassá, frissé tehetjük a forró csokinkat. A menta leggyakrabban likőr vagy szirup formában kerül bele ebbe a melengető italba, de teljesen felesleges erre külön beruházni, tökéletesen megteszi friss menta is, vagy ha ilyenünk nincs, akkor a filteres mentatea. Frappáns, egyszerű és olcsó, és tökéletesen működik.
A házi forró csokit készíthetjük növényi tejjel is, cukor helyett pedig tehetünk bele más édesítőt is, stéviát, juhar- vagy agavészirupot, ki melyiket kedveli, a lényeg, hogy kevés étkezési keményítőt is adjunk hozzá, mert ettől lesz jó sűrű és krémes!
Hozzávalók 2 adaghoz:
Elkészítés: A tejet egy lábasban felforrósítjuk, beletesszük a mentaágakat vagy a teafiltert 1 percre. Közben a kakaóport, az étkezési keményítőt és a vizet simára keverjük, a tejhez öntjük az édesítővel együtt, és a mentát kivéve, folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük, beletördeljük a csokoládét, és a tűzről levéve addig keverjük, míg teljesen felolvad.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint tejszínhabot is tehetünk a tetejére, de magában is meglehetősen kényeztető finomság.
