Joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen gyors olasz receptet ajánlgatok én, ha az olaszok többször ennyi ideig szoktak a konyhában sertepertélni. Erre két válasz lehetséges. Egyrészt néha nekik sincs kedvük főzni (ez a ritkábbik, már-már valószerűtlen forgatókönyv), a másik, amit személyes tapasztalataimmal is alá tudok támasztani, hogy ezt az ételt előételként szokták tálalni (de persze sohasem kitálalni), és csak ezután következik a kajaorgia.
Jöjjön a recept!
Remélem, már kellőképpen felcsigáztam mindenkit, hogy mi is ez az egyszerű, kiadós, elronthatatlan és isteni étel, amit vétek lenne kihagyni. Ez a spaghetti svuotadispensa, lefordítva spájzkiürítő spagetti, amit családi berkekben egyszerűen csak „halas spaginak” szoktunk hívni. Spájzkiürítő, mert olyan hozzávalókat tartalmaz, amik egy olasz háztartásban olyan természetesek, mint hogy van ágy, asztal vagy szekrény a lakásban. Az igazat megvallva nálunk nem biztos, hogy mindig minden van hozzá a spájzban, de az extrák – szardella, kapribogyó – nélkül is finom.
Szóval szükségünk lesz egy kis lilahagymára és fokhagymára, amit olívaolajon megpirítunk. Ebbe mehet még chilipaprika is ízlés szerint, ha szeretitek a csípőset. Most jön a trükkösebb rész: egy kis felaprított szardella és konzerv tonhal kerüljön bele (ezek adják a halas részt), majd felkockázott friss vagy konzerv egész paradicsom a levével együtt. Ezt egy kis kapribogyóval érdemes megtoldani, ízlés szerint sózni – vigyázat, a szardella és a kapri is sós –, borsozni, és egy kis bazsalikom, oregánó sem rontja el. Ezután pedig, ja, nincs ezután, ennyi meg egy bambi. Pár perc, és kész is van. Ugye, hogy nem vészes?
Jó tanácsok, tippek, trükkök – ahogy szeretnétek 🙂
Mindenekelőtt érdemes már a szósz elkészítése előtt feltenni a tészta főzővizét, hiszen így pont egyszerre készül majd el a szósszal, vagyis max. 20 perc alatt mindennel együtt.
További jó tanács a hozzám hasonló kezdőknek: érdemes megvárni, míg tényleg forr a víz, és ne próbáljunk meg időt nyerni, mondván, hogy a buborékok már elkezdtek feljönni a lábos aljáról. A tésztát nem tudjátok átverni!
És még valami, evidens, de gyakran elfelejtjük: aki a chilipaprika használata mellett dönt, ne nyúlkáljon a szeméhez, mert úgy fog égni, mint még soha semmi. Nem túlzok, mint még soha semmi.
Titok tőlem, amit egy olasznak sose mondjatok el
Van még egy titkos összetevője ennek a receptnek, amitől szerintem igazán ellenállhatatlanná válik. Ez pedig a reszelt sajt, nálunk Grana Padano, amiből tengernyit szoktam a „halas spagira” szórni. De ezt egy igazi olasznak ne mondjátok el, mert szegény a világból is kifutna, ugyanis az „ősi szabályok” szerint halas szószra tilos sajtot tenni. És ezt mindennél komolyabban is (v)eszik.
A kapri a Földközi-tenger vidékén, a Mediterráneumban mindenhol megterem, sőt termesztik is. Egy-másfél méteres cserje, ami gyakran belekapaszkodik sziklafalba, Olaszországban járva gyakran láthatjuk épületek réseiben megkapaszkodva. A tövises növény – tövises kaprinak is hívják – virágbimbója a kapribogyó, termése pedig a szintén ehető kaprigyümölcs. Igénytelen növény, jól tűri a szárazságot, a forró sziklafalon például nem sok esővízhez juthat.
A növény éjszakára bezárja virágait, így a bimbókat hajnalban szüretelik, egyesével szedik le a cserjéről. Ahogy az olívabogyó, így a kapri is nagyon keserű nyersen, csak sós áztatás után válik fogyaszthatóvá, sőt finommá. Találhatunk belőle száraz, sózott fajtával, sós lében és olajban eltett változattal is. Az olajat finoman megfűszerezi, ezt használhatjuk utána salátaöntetbe, a sózott változatot mindenképpen le kell öblíteni fogyasztás előtt.
Viszonylag kis kiszerelésben kapható, mivel egyrészt nem olcsó a macerás előállítás miatt, másrészt úgyis csak kis mennyiséget érdemes használni belőle. Pizzára szórva hagyhatjuk egyben, de mártogatósba vagy salátába, köretbe felhasználva érdemes a kis bogyókat kissé összevágni. Remekül illik még halakhoz – például tonhalas tésztához, füstölt lazac mellé –, szárnyasokhoz, de bárányhúshoz is, sőt a tatárbifsztek egyik jellegzetes ízesítője is.
Érdekes – de logikus –, hogy a különféle méretben kapható kapribogyók közül a kisebb a finomabb, értékesebb és drágább, mert ez a zsengébb – pedig általában a nagyobbat hisszük jobbnak.
A kaprigyümölcs más tészta: ezt nem fűszerezésre használjuk, hanem inkább előételként vagy díszítőül. Leginkább egy csepp alakú zöld cseresznyére hasonlít, a belsejében sok-sok maggal, amelyek elrághatóak, nem kemények, de kellemesen roppannak a fog alatt. Az olajbogyóhoz hasonlóan kis tálkában kínálhatjuk aperitív mellé, de mediterrán módra sütött burgonya vagy hús mellé is tehetjük – hasonlóan sózzák és fűszerezik, mint a kapribogyót, így ízesíti is az ételt, nagyon finoman.
Kapris-kapros mártogatós
Hozzávalók: 2 dl tejföl, 2 evőkanál mascarpone, 1 evőkanál kapribogyó, 2 kis csemege uborka, 1 kis csokor kapor, 1 teáskanál mustár, csipet porcukor, kevés citromlé
Elkészítés: A csemege uborkát lereszeljük durvább reszelőn, a kapribogyót összevágjuk. A tejfölt elkeverjük a mascarponével, a mustárral, a porcukorral és kevés citromlével, majd beleforgatjuk a finomra vágott kaprot, az előkészített uborkát és kaprit.
Kicsit érlelhetjük hűtőben, majd mártogatósként kínáljuk grissini vagy hasábokra vágott zöldségekhez, de füstölt lazac és pirítós mellé is tökéletes szendvicskrémként.
