Az igazán krémes tejberizshez időre, sok tejre és gömbölyű rizsre van szükség, valamint lassú tűzre és egy kis figyelemre, hogy időnként megkevergessük. De nem kell folyamatosan mellette állni, így párhozamosan készíthetünk hozzá valami kis kiegészítőt, amitől igazán kényeztető finomsággá változik.
A selymes sós karamellszósz és a serpenyős sült alma bőven belefér, isteni illatot varázsolnak és nagyon jól passzolnak a tejberizshez. Alma helyett körtét vagy ananászt is süthetünk, a lényeg, hogy kevés vajon, vaníliás cukorral pároljuk-süssük a gyümölcsöket. Pohárba rétegezve előre elkészíthető, mutatós és nagyon finom, langyosan és hidegen is – ki hogyan szereti.
Elkészítés: A rizst szűrőbe tesszük, és langyos folyó víz alatt alaposan leöblítjük, majd lábasba tesszük, felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot. Felforraljuk, majd takarékra vesszük, és időnként megkeverve 20–25 perc alatt egészen puhára főzzük. Ha szükséges, még néhány percet főzzük, amíg felszívja a tejet, és pudingosan krémes lesz.
Közben az almákat négybe vágjuk, kicsumázzuk, cikkekre vágjuk. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, az almacikkeket rátesszük, és gyenge tűzön párolni kezdjük, menet közben megszórjuk a vaníliás cukorral, ha szép aranyszínűre karamellizálódtak, akkor levesszük a tűzről.
A karamellszószhoz a cukrot egy lábasban folyamatosan kevergetve megolvasztjuk, hagyjuk, hogy szép, barnás színe legyen, majd hozzáadjuk a vajat, kevergetve felolvasztjuk, majd a tejszínnel felöntjük, simára keverjük, egy nagyobb csipet sóval ízesítjük.
Kelyhekbe, poharakba vagy tálkákba rétegezzük: alulra 2-3 kanál karamellszósz kerül, rá a tejberizs, a tetejére pedig a vaníliás sült alma és még egy kevés karamell. Langyosan vagy hidegen kínáljuk.
Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Omlós vajas tészta, lágy karamell és selymes csokoládé tökéletes triója ez a torta, ráadásul a karamellt egy kis só bolondítja meg, izgalmasan ellenpontozza az édes ízeket. Elképesztően jó cucc, ráadásul a kétféle krém nagyon egyszerű és gyors: a ganache, vagyis a párizsi krém csak csokoládé, tejszín és cukor összeolvasztott keveréke, a karamellkrém szintén pikk-pakk megvan karamellizált cukor, tejszín keverékéből, és hogy még lágyabb legyen, egész kevés vaj is kerül bele.
A legnagyobb kihívás ebben a sütiben a várakozási, pontosabban pihentetési idő, főleg a végén, amikor az ember már legszívesebben kóstolná, de tényleg érdemes kivárni, hogy kellően megdermedjen a karamell és a csokikrém is, mert úgy lesz szépen szeletelhető.
Hozzávalók:
A tésztához:
A karamellhez:
A csokikrémhez:
Elkészítés: A tésztához a hideg vajat felkockázzuk, egy tálba tesszük a liszttel együtt, és ujjbeggyel morzsásra dolgozzuk, majd hozzáadjuk a cukrot és a tojást is, és gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, majd gombóccá formázzuk, ellapogatjuk, és frissen tartó fóliába csomagolva fél órára a hűtőbe tesszük.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen vékony körlappá nyújtjuk, majd egy kikent, lisztezett 23 centis tortaformába átemeljük, óvatosan lenyomkodjuk úgy, hogy pereme is legyen, majd egy villával megszurkáljuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 15-18 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
A karamellhez a cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, nem keverve, csak körkörösen mozgatva a serpenyőt. Ha kezd szépen barnulni, hozzáöntjük a tejszínt, összeugrik és habzani kezd, ez természetes, de fakanállal kevergetve simára dolgozzuk, majd a vajat és a sót is hozzáadjuk, és addig keverjük, míg a vaj felolvad és elkeveredik benne, majd a tésztára öntjük, hagyjuk kicsit hűlni, majd a hűtőbe tesszük 1 órára, hogy megdermedjen.
A csokikrémhez az étcsokit felaprítjuk, a cukorral és a tejszínnel egy tálba tesszük, és vízgőz fölött, folyamatosan kevergetve összeolvasztjuk. A tűzről levéve egy kicsit hagyjuk hűlni, majd a karamellrétegre öntjük, finoman elsimítjuk, és a hűtőbe téve legalább 2-3 órát dermesztjük, hogy szépen szeletelhető legyen.
Tálalás előtt ízlés szerint megszórhatjuk kakaóporral, és szeletelve kínáljuk.
A házi puding gyors és egyszerű, és most nem a zacskósra gondolunk, hanem a házi „igazira”, ami tejjel, tojással és keményítővel készül, és garantáltan nincs benne semmilyen aroma adalékként. Most vajas-tejszínes gazdag karamellel készült, nagyon csábítóan krémes, és tényleg pár perc alatt megvan, igaz, a hűléssel és a dermesztéssel együtt már nem olyan gyors, vagyis kéreti magát, várni kell kicsit rá, de ígérjük: megéri!
Hozzávalók:
A pudinghoz:
Valamint:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasba öntjük, felolvasztjuk, hozzáadjuk a barna cukrot, és kevergetve pár perc alatt felolvasztjuk, kissé karamellizáljuk, majd felöntjük a tejszínnel, tovább keverjük, nem baj, ha habzik, majd a tűzről lehúzzuk.
Az étkezési keményítőt egy keverőtálba tesszük, felöntjük egy kevés tejjel, simára keverjük, majd a tojássárgákat, a sót és a vanília-kivonatot is hozzáadva tovább keverjük, végül felöntjük a maradék tejjel. Folyamatos keverés mellett, lassan hozzáadjuk a vajas-tejszínes karamellát, hogy ne kapja össze a tojást, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, tűzre tesszük, és közepes lángon, golyamatos keverés mellett 4-5 perc alatt sűrűsödésig keverjük.
A pudingokat poharakba vagy tálkákba öntjük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 3 órát pihentetjük, míg teljesen megdermed és jól lehűl.
Tálalás előtt a hideg tejszínt habbá verjük, cukor nem is kell bele, mert a puding elég édes, és ezzel koronázzuk a desszertet, reszelt csokoládéval vagy csokidarával meghintve kínáljuk.
Az a döbbenetes, hogy semmi extra nincs benne, mégis tökéletes. Az egyetlen kicsit extra, hogy barna cukorral készül, ami a sülés során finoman karamellizálódik, és az almadarabok ettől egészen lágyra, krémesre puhulnak a tésztában. Fantasztikus egyszerű összeállítani, és akkor az igazi, ha a tetejére egy kis ropogós morzsa kerül, tálaláskor pedig házi sós karamellel meglocsoljuk.
A recept titka a jó minőségű vaj, a sok esőt látott zöld ír legelőkön ez elég jó minőségű, de hazai vajjal is működik, viszont ne cseréljük más zsiradékra, mert ennek a sütinek a vaj a lelke – ez teszi omlóssá, illatossá, ellenállhatatlanná, no meg a krémesre párolódott alma a közepén, a rácsorduló tejkaramell…
Hozzávalók:
A morzsához:
A sós karamellszószhoz:
Elkészítés: A tésztához a lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba öntjük, és elektromos habverővel simára, krémesre keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, megvárva, míg teljesen elkeveredik. A lisztet, a sót, az őrölt fahéjat és a sütőport összekeverjük, majd a tojásos-vajas keverékre szitáljuk, és és egy spatulával összedolgozzuk.
Az almát megtisztítjuk, kicsumázzuk, 1 centis kockákra vágjuk, a tésztához adjuk, és vajjal kikent 20-22 centis kapcsos tortaformába öntjük a tésztát, a tetejét elegyengetjük.
A morzsához az összes alapanyagot egy késes robotgéppel morzsásra összemixeljük, vagy egy tálba tesszük, és ujjbeggyel, összemorzsoljuk, majd az almás süti tetejére egyenletesen rászórjuk.
A sütit 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 40-45 percig sütjük, majd tűpróbával ellenőrizzük – akkor jó, ha tisztán, tésztaragacstól mentesen tudjuk kihúzni. A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk pihenni, majd a peremet lecsatolva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben a sós karamellszószhoz a vajat, a barna cukrot és a mézet egy kis lábasba tesszük, és gyenge tűzön összeolvasztjuk, majd kevergetve addig főzzük, amíg barnulni és habzani kezd. Ekkor hozzáöntjük a tejszínt és a vanília-kivonatot, és forrástól számítva kb. 3 perc alatt kevergetve készre főzzük, a végén belekeverjük a tengeri sót.
A langyosra hűlt ír csodát szeletelve tálaljuk, a sós karamellszószt mellé kínáljuk – ki-ki kedvére locsolja meg vele!
A baba de camelo – vagyis szó szerinti fordításban tevenyál – az egyik legfurcsább nevű édesség, nem nagyon mondható ínycsiklandó elnevezésnek, és eredete sem ismeretes, viszont nagyon selymes, könnyű desszert, ami eteti magát. Sűrített tej és tojás kell hozzá csupán, meg némi idő, ugyanis a sűrített tejet először meg kell főzni. Portugáliában annyival könnyebb dolguk van a konyhatündéreknek, hogy ott főtt sűrített tej készen kapható – ez is jelzi a „tevenyál” népszerűségét.
A recepthez konzerv sűrített tejet érdemes venni, ezzel a legegyszerűbb dolgozni. Ha csak tubusosat tudunk venni, akkor abból 3 tubusra lesz szükség, amit egy befőttesüvegbe átnyomunk, lezárjuk – innentől kezdve megegyezik a munkafolyamat. A karamellkrém eléréséhez a konzerv vagy befőttesüvegben lévő cukros sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz vagy üveg 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sűrített tejet a fentiek szerint megfőzzük kuktában vagy lábasban, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd kinyitjuk, és a karamellizált tejkrémet egy keverőtálba öntjük, simára keverjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük.
A sárgákat a karamellhez adjuk, és simára keverjük, majd több részletben összeforgatjuk a fehérjehabbal, óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a hab, de homogén, selymes krémet kapjunk.
Ízlés szerint poharakba vagy tálkákba osztjuk a krémet, és a hűtőben pihentetjük-dermesztjük 2-3 órát. Tálaláskor megszórhatjuk mandulalapocskákkal, de akár mogyoróval, csokidarabokkal…
A karamell egy kis sóval és vaníliával megbolondítva maga a csoda, gyümölcssalátára, fagyira, palacsintába is tökéletes, de pohárkrémbe rétegezve vagy süteménybe rejtve is csábító finomság. Most egy kekszes alapú, egyszerű, de nagyszerű pitetorta készült vele, banánszeletekkel és vaníliás tejszínhabbal, amihez a karamellt konzerv sűrített tejből otthon is nagyon egyszerűen „megfőzhetjük”.
A karamellkészítés lényege, hogy a sűrített tejet bontatlanul annyi vízzel feltesszük főni, hogy ellepje, majd forrástól számítva takarékon 3 órát gyöngyöztetve főzzük fedő alatt. A cukor közben karamellizálódik, szerencsére ezzel a metódussal nem ég le, nem kap oda, hanem egy nagyon kellemesen krémes, aranybarna karamellkrém a végeredmény.
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellhez a sűrített tejet dobozostul, kibontás nélkül egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, felforraljuk, majd takarékon 3 órát gyöngyöztetve főzzük, ha szükséges, menet közben pótoljuk a vizet. Ezután kivesszük, hagyjuk langyosra hűlni, majd kibontjuk, egy tálba kanalazzuk, hozzáadunk 1 teáskanál vanília-kivonatot és egy csipet sót, összekeverjük.
Közben a kekszes alaphoz az omlós kekszet egy késes robotgépben morzsásra aprítjuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, összekeverjük, és egy kapcsos tortaformába öntjük, egy pohár talpával lenyomkodjuk úgy, hogy pereme is legyen, majd legalább 30 percre a hűtőbe rakjuk, majd a karamellkrémet belesimítjuk, és így is fél órát dermesztjük a hűtőben.
A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, meglocsoljuk 1/2 citrom kifacsart elvével, összeforgatjuk. A jól behűtött habtejszínt a porcukorral és teáskanálnyi vanília-kivonattal kemény habbá verjük.
Tálalás előtt a banánkarikákkal kirakjuk a karamellkrémet, a tejszínhabot pedig habzsákból a tetejére nyomjuk, ízlés szerint kevés kakaóporral vagy őrölt fahéjjal meghintjük, és szeletelve tálaljuk.
Selymesen lágy, krémes tejsodó, rajta könnyű kis pamacsfelhőkkel – lehetetlen ellenállni a madártejnek, főleg ennek a karamellás változatnak. Az olvasztott, kissé pörkölt cukor illata és aromái egészen megbolondítják a békebeli madártejet, és az elkészítése sem sokkal bonyolultabb, hiszen a cukor pár perc alatt megkaramellizálódik.
A hab a bombabiztos forrázós, nem pedig a főzős módszerrel készült, így sokkal egyszerűbb és gyorsabb, és garantáltan nem esik össze, ez jól látszik a fázisfotóinkon is. Próbáljátok ki!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat 5 dkg cukorral simára és habosra keverjük, majd a lisztet és 1 dl tejet hozzáadunk, elkeverjük. A vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, és a maradék tejjel lábasba tesszük, felforraljuk. Közben a maradék 10 dkg cukrot egy serpenyőben karamellizálunk, amikor már illatos és szép aranybarna, akkor a forró vaníliás tejhez adjuk. A forró tejből 2 merőkanálnyit a cukros tojássárgához adjuk, elkeverjük, majd az egészet visszaöntjük a tejbe, és takarékon, folyamatosan kevergetve néhány percet főzzük, amíg sűrűsödni kezd, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval és 1 csomag vaníliás cukorral jó kemény habbá verjük. Egy vízforralóban vagy lábasban 1,5 liter vizet felforralunk, egészen addig, míg zubog, majd lassan, egyenletesen, körkörösen a tojáshabra öntjük, majd 2-3 percet pihentetjük, amíg a forró gőzben megfő a hab. Ezután evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle a madártej tetejére.
Hűtőbe rakjuk, jól lehűtjük, tálkákba vagy kelyhekbe merve tálaljuk.
Alapvetően édes, de egy kis sós ellenponttal, nagyon izgalmas, egyszerre ropogós és ragacsos, és ha elejétől a végéig magunk készítjük, akkor is hamar megvan, ráadásul tudjuk is, hogy mi kerül bele. A bolti pattogatott kukoricánál gyakori alapanyag a pálmazsír, ami a környezet- és egészségtudatos szemlélet szerint kerülendő alapanyag, mivel esőerdőket irtanak ki miatta, és kémiai eljárással, hidrogénezéssel finomítják fogyaszthatóvá. Ha pedig ízesített popcornt választunk, szinte biztos, hogy aromákkal van telipakolva…
A házi változathoz viszont csak kevés olaj és pici só kell csak, és nem kell hozzá semmilyen speciális gép, bár mostanság elég divatos, sem mikró – elég hozzá egy nagyobb fedeles edény, no meg a pattogtatni való kukorica. A készítés folyamatáról már korábban írtunk, és itt található >> A karamellszósz is pár perc alatt elkészül, és akár azonnal, frissen is fogyasztható, de még jobb és sokkal ropogósabb, ha a sütőben kicsit rászárítjuk, még ropogósabbá téve ezt a csábító csemegét…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 120 fokra előmelegítjük. A pattogatott kukoricát egy sütőpapírral fedett tepsire elterítjük, ha nem fér el lazán, akkor használjunk inkább 2 tepsit.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, hozzáadjuk cukrot, a mézet és a só felét, és kevergetés nélkül hagyjuk, hogy a cukor felolvadjon, majd kevergetve 3-4 perc alatt karamellizáljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a szódabikarbónát, amitől fellazul. Alaposan elkeverjük, majd a pattogatott kukoricára csorgatjuk nagyjából egyenletesen, és két spatulával összeforgatjuk.
Betoljuk a sütőbe 15 percre, majd átforgatjuk, és még 15 percre visszatoljuk száradni. A sütőből kivéve meghintjük a maradék sóval, hagyjuk teljesen kihűlni, majd tálba tesszük, kicsit összetördeljük, ha összetapadtak volna.
A sűrített tej nálunk viszonylag ritkább alapanyaga a desszerteknek, de arrafelé annyira kedvelt, hogy nem tubusos, hanem konzerv változatban, nagyobb kiszerelésben kapható, sőt nemcsak a nálunk ismert édes változatban, hanem karamellizálva is. Ezt otthon is megtehetjük persze, korábbi írásunknál, a 2 két alapanyagból készülő karamellkrémnél megtaláljátok, hogyan.
Most kicsit más technikával és jóval gyorsabban készült a karamellkrém, ami egy kevert tésztából készülő csokitortára került. Nagyon finom frissen, de aki jót akar, a karamellkrém egy részével meg is tölti a lapjában félbevágott kisült csokis sütit – az alábbi receptben már ehhez való mennyiség szerepel!
Hozzávalók:
A tortához:
A karamellkrémhez:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és elektromos habverővel jó habosra kikeverjük. Folyamatos keverés mellett egyenként hozzáadjuk a tojásokat úgy, hogy mindig megvárjuk, amíg a massza a tojást teljesen felveszi.
Egy másik tálba kimérjük a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a csipet sót, elkeverjük, majd a vajas keveréhez adjuk, és homogén tésztává keverjük.
Kikent, lisztezett kapcsos tortaformába öntjük, 170 fokos sütőbe toljuk, és 45 percig sütjük. A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd tányérra borítjuk, és így hagyjuk teljesen kihűlni.
A karamellkrémhez a vajat és a sűrített tejet egy kisebb lábasba tesszük, és alacsony lángon elkezdjük melegíteni, majd folyamatosan kevergetve kb. 15 perc alatt karamellizáljuk és sűrítjük. Vigyázzunk, le ne kapjon, ne hagyjuk magára! Akkor jó, ha a fakanalat vagy spatulát határozottan végighúzva előbukkan az edény alja pár másodpercre. Ekkor leveszük a tűzről, hozzáadunk egy csipet sót, átkeverjük, hagyjuk langyosra hűlni, és a torta tetejére öntjük, elsimítjuk, az oldalát is bevonjuk.
Tálalás előtt csokit reszelünk rá vagy megszórjuk tortadarával, és szeletelve kínáljuk.
Rezgős, könnyű, krémes, körbeöleli a kényeztető karamell ezt a finom desszertet, amit pár perc alatt összeállíthatunk. A sült tejpuding ráadásul gluténmentes, csak tojás, tej és sűrített tej kell hozzá, és rengeteg módon ízesíthető.
Itt most reszelt citromhéj és vanília került bele, illetve egy kis karamell, de reszelt narancshéjjal, fahéjjal, mézeskalács-fűszerkeverékkel, kakaóporral is készíthető, nagyon egyszerű és mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, és kevergetés nélkül világosbarnára karamellizáljuk, majd egy kuglófformába öntjük, és körbeforgatva és megdöntve a falára is csorgatunk belőle.
A pudinghoz a sűrített tejet egy keverőtálba öntjük, a dobozában kimérjük a tejet és hozzáöntjük, 6 tojást felütve hozzáadjuk, egy kis reszelt citromhéjjal és vaníliával ízesítjük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt simára, habosra keverjük.
A formába öntjük a karamellre.
Egy tepsire tesszük, köré kétujjnyi vizet öntünk, lefedjük, és 180 fokos sütőben kb, 50 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Tálalás előtt a formát forró vízbe állítjuk fél percre, majd egy tányért teszünk a tetejére, és egy hirtelen mozdulattal megfordítjuk. Várunk egy kicsit, hogy a felolvadt karamell lecsurogjon, majd leemeljük a formát, és tálalhatjuk is.
Illatos, zamatos, lédús gyümölcs az ananász, sütve pedig maga a csoda, ahogy egy kicsit megpirul és koncentrálódnak benne az ízek. Önmagában vagy egy kis vaníliás joghurttal meglocsolva egészséges és alakbarát desszert, de házi karamellel és pirított mogyoróval felturbózva egészen ünnepi és elegáns finomsággá válik.
Igazi villámdesszert, amivel egy kis nyarat és napfényt varázsolhatunk a szürke és szomorkás, hűvös téli napokba, ráadásul tényleg pofonegyszerűen. Az alábbi receptben a karamell egy kicsit sós változatban készül, az ananászt pedig egy kis lime-lé teszi pikánsabbá, mindehhez jön a roppanós mogyoró – próbáljátok ki, mesés ízkombináció!
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, és a mogyorót pár perc alatt rázogatva-kevergetve illatosra pirítjuk, majd egy tálkába kiöntjük. a serpenyőt visszatesszük a tűzre, beleöntjük a barna cukrot, és közepes lángon megolvasztjuk a cukrot, és hagyjuk, hogy aranybarnára karamellizálódjon. Hozzáadjuk a vajat, a sóz és a vaníliát, és addig kevergetjük, míga vaj teljesen elolvad, majd félretesszük.
Az ananász végeit levágjuk, viszonylag vastagon meghámozzuk, hogy ne legyenek rajta szemek, majd negyedekre vágjuk, és a középső makacsabb, fás részt kivágjuk, a gyümölcshúst pedig kétujjnyi darabokra felvágjuk.
Egy grillserpenyőt felforrósítunk, és az ananászdarabokat belerakjuk, és egy spatulával kissé lenyomkodjuk, 4-5 percig sütjük, majd megforgatjuk, meglocsoljuk fél lime levével, és ezt az oldalukat is megsütjük.
Frissen tálaljuk a karamellel meglocsolva és a pirított mogyoróval megszórva, valamint egy kis lime-ot kínálva mellé.
