Rezgős, könnyű, krémes, körbeöleli a kényeztető karamell ezt a finom desszertet, amit pár perc alatt összeállíthatunk. A sült tejpuding ráadásul gluténmentes, csak tojás, tej és sűrített tej kell hozzá, és rengeteg módon ízesíthető.
Itt most reszelt citromhéj és vanília került bele, illetve egy kis karamell, de reszelt narancshéjjal, fahéjjal, mézeskalács-fűszerkeverékkel, kakaóporral is készíthető, nagyon egyszerű és mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, és kevergetés nélkül világosbarnára karamellizáljuk, majd egy kuglófformába öntjük, és körbeforgatva és megdöntve a falára is csorgatunk belőle.
A pudinghoz a sűrített tejet egy keverőtálba öntjük, a dobozában kimérjük a tejet és hozzáöntjük, 6 tojást felütve hozzáadjuk, egy kis reszelt citromhéjjal és vaníliával ízesítjük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt simára, habosra keverjük.
A formába öntjük a karamellre.
Egy tepsire tesszük, köré kétujjnyi vizet öntünk, lefedjük, és 180 fokos sütőben kb, 50 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Tálalás előtt a formát forró vízbe állítjuk fél percre, majd egy tányért teszünk a tetejére, és egy hirtelen mozdulattal megfordítjuk. Várunk egy kicsit, hogy a felolvadt karamell lecsurogjon, majd leemeljük a formát, és tálalhatjuk is.
A linzertésztával egyszerű dolgozni, így pitékhez általában ezt használom, viszont az almás tölteléken mindig változtatok egy keveset. Ez most is így történt, a linzertészta ugyanaz, az almát viszont vajkaramellával pároltam pár percig, majd csak utána került az előzőleg édes-diós morzsával megszórt tésztára. Az íze pedig… nagyon, de nagyon finom. A pitének pedig talán még az eddigieknél is nagyobb sikere volt.
Forrás: Kard Éva
A tésztánál egy jó kis trükköt bevetettem azért, így még omlósabb, finomabb volt. Egyrészt két sütőpapír között nyújtottam ki, így liszt nem kellett a nyújtáshoz, másrészt akkor lesz tökéletes, ha rácson tud kihűlni. Na jó, de hogyan vegyük ki a forró pitét egészben a tálból? Elárulom: vágjunk le 2 szélesebb csík sütőpapírt, és tegyük bele a sütőformába úgy, hogy bőven túllógjon, majd csak utána tegyük bele a tésztát a sütőpapírral együtt. Amikor a pite megsült, a sütőpapírcsíkok segítségével egyszerűen ki tudjuk majd emelni a formából.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
A tésztához:
Elkészítés: A lisztet keverjük össze a sütőporral, egy csipet sóval, majd adjuk hozzá a felkockázott hideg vajat, és kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá a porcukrot, majd adjuk hozzá a tojást, 1 evőkanál hideg vizet, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát. Ha szükséges, akkor adjunk hozzá még vizet gyúrás közben.
Ezután csípjük le a tészta 1/3 részét, majd tegyük be a hűtőbe.
A maradék tésztát nyújtsuk ki sütőforma méretűre, béleljük ki vele a formát, majd tegyük be a hűtőbe addig, míg elkészítjük a tölteléket. Én két sütőpapír között nyújtottam ki a tésztát, így liszt nem kellett hozzá.
Hozzávalók:
6-7 db édes alma
2 csomag vaníliás cukor
1 teáskanál őrölt fahéj
10 dkg mazsola (el is hagyható)
1 citrom leve
A szóráshoz:
6 db babapiskóta (darálva)
5 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor
A vajkaramellhez:
20 dkg kristálycukor
2 evőkanál víz
1 dl habtejszín
5 dkg vaj
Elkészítés: Az almákat hámozzuk meg, majd egy nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le. Ezután facsarjuk rá a citromlevet, szórjuk meg az őrölt fahéjjal és a vaníliás cukorral, adjuk hozzá a mazsolát, majd keverjük alaposan össze.
Egy serpenyőbe tegyük bele a kristálycukrot, adjuk hozzá a vizet, majd addig melegítsük, míg teljesen felolvad, és szép világosbarnára karamellizálódik. Ekkor vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a vajat, majd addig keverjük, míg teljesen elolvad. Öntsük hozzá a tejszínt, keverjük össze, és tegyük vissza a tűzre, majd adjuk hozzá az almás keveréket. Pár percig kevergetve pároljuk, majd hűtsük ki teljesen.
A tésztát vegyük ki a hűtőből, és szórjuk meg a babapiskótás-diós-vaníliás cukros keverékkel, majd kanalazzuk rá a lecsepegtetett almát.
A maradék tésztát nyújtsuk ki, vágjuk fel vékony csíkokra, és rácsozzuk be vele a pite tetejét.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 35–40 perc alatt süssük szép pirosra. Én légkeverésnél 160 fokon 35 percig sütöttem.
A sütőből kivéve a formában hagyjuk hűlni, majd helyezzük rácsra, és hűtsük ki teljesen.
Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, szeleteljük fel, és úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A tejberizs kiadós klasszikusunk, ami frissen a legfinomabb, a maradékból pedig készülhet rizskoch vagy gyümölcsrizs is. A kissé szárazabb, már nem annyira kívánatos tejberizsből most tejszín hiányában görög joghurttal készült nagyon könnyű krém, ami jóval kevesebb zsiradékot tartalmaz, mint ha tejszínhabbal lenne lazítva, ráadásul rém egyszerű.
Önmagában is nagyon finom, gyors megoldásként lekvárral vagy befőttel is tálalható, de pár perc alatt karamellizált almát is készíthetünk a tetejére.
Hozzávalók:
A karamellizált almához:
Elkészítés: A tejberizs nagy részét késes robotgépbe tesszük, és először 2-3 evőkanál görög joghurttal fellazítjuk, majd annyi joghurtot adunk még hozzá, hogy krémes, selymes állagot kapjunk. Vaníliás cukorral vagy cukorral édesítjük, de ne túl édesre, mert jön még hozzá a karamellizált gyümölcs is, majd a maradék rizst is hozzáadjuk, hogy legyenek benne darabkák is.
Az almákat félbevágjuk, magházukat kivágjuk, majd cikkekre vágjuk – ízlés szerint meg is hámozhatjuk. Serpenyőbe tesszük a cukrot, először megolvasztjuk, majd enyhén karamellizáljuk. Hozzáadjuk a vajat és a fahéjrudat, átkeverjük, ha felolvadt a vaj, akkor az almaszeleteket beletesszük, ráfacsarjuk a citrom levét. 2-3 percig pároljuk-sütjük, majd megforgatjuk, és a másik felüket is karamellizáljuk.
A rizskrémet tálkákba szedjük, a karamellizált almát rákanalazzuk a levével együtt.
Vannak sütemények, amelyek időről időre kicsit kikopnak, eltűnnek a cukrászdákból, majd újra életre kelnek. A berliner most éppen büntetésben van, valószínűleg azért, mert a lényegét adó dió a költségesebb alapanyagok közé tartozik, és diópótlókkal egyáltalán nem működik. A régi receptes füzetekben habosabb és tömörebb, kekszesebb változatokban is szerepel, létezik rácsozva és egész diószemekkel kirakva – ebből is látszik, milyen kedvelt és népszerű retró sütiről van szó.
A berliner szelet alapja minden esetben omlós linzertészta, egy vékonyka réteg lekvár, rajta pedig a diós töltelék, ami esetünkben extrán ropogós és karamellel gazdagított. Gyakran helyettesítik a dió nagy részét édes kekszmorzsával, ami kis mennyiségben nagyon is jól illik bele, jót tesz a töltelék állagának, túlzásba esni viszont nem érdemes, mert a sütemény akkor elveszti igazán diós aromáit. Na, ez erről a sütiről nem mondható el: tömör gyönyör minden falatja, már ha valaki szereti a karamellt és a diót!
Hozzávalók:
A tésztához:
A tésztára:
A töltelékhez:
Elkészítés: A lisztet tálba tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját és a hideg vajat, gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a tojássárgát, összedolgozzuk, majd fóliába tesszük, és fél órát a hűtőben pihentetjük.
A töltelékhez a diót durvára vágjuk, az omlós kekszet késes robotgépben finomra őröljük. A cukrot egy serpenyőben világosra karamellizáljuk, hozzáadjuk a vajat, megvárjuk, míg felolvad, majd a tejszínt is hozzáöntjük, összeforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáreszeljük fél citrom héját, hozzáadjuk a kekszmorzsát és a diót, alaposan összeforgatjuk.
A pihentetett tésztát egy sütőpapíron kinyújtjuk, átemeljük egy tepsibe, vékonyan megkenjük a lekvárral, és nagyjából egyenletesen rákanalazzuk a diós tölteléket, majd eligazgatjuk, hogy mindenhova egyforma rétegben jusson.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30–35 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
A creme brulée – vagyis égetett krém – klasszikusan egy vaníliás-tojásos tejszínkrém, amit vízfürdőben sütnek elég hosszan, hogy pudingosra sűrűsödjön, majd kihűlés után a hűtőben dermed krémesre. A főtt változat jóval egyszerűbb és gyorsabb, ahogy az alábbiakban is készül, és a fehércsokinak köszönhetően tökéletesen működik. Cukor nem is kell bele, mert a csoki elég édes, de persze a tetejére a karamellhez elengedhetetlen.
Ha tehetjük, akkor a tálalás előtti karamellizáláshoz használjunk karamellizáló pisztolyt, mert így csak a cukor olvad meg, és azonnal meg is dermed, miközben maga a krém kellemesen hűvös marad, de ennek hiányában sütővel is lehet próbálkozni: ha kellően forró a sütő, a legmagasabb rácsra téve, grill fokozaton is sikerülhet a karamell, de ekkor azért érdemes még visszahűteni a desszertet.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejszínt felmelegítjük, hozzáadjuk a vanília-kivonatot, félretesszük. A csokoládét összetördeljük, és gőz fölött megolvasztjuk, a tűzről levéve hozzáadjuk a tojássárgákat, és alaposan összekeverjük, majd folyamatos keverés mellett a meleg tejszínt is hozzákeverjük. Visszaöntjük a tejszínes lábasba, és folyamatos keverés mellett, takarékon addig főzzük, amíg annyira besűrűsödik, hogy bevonatot képez a kanálon. Fontos, hogy folyamatosan keverjük és nagyon alacsony hőmérsékleten dolgozzunk, nehogy összeugorjon benne a tojás.
A tűzről levéve 6-8 kis tálkába vagy szufléformába elosztjuk a krémet, hűlni hagyjuk, majd a hűtőben pihentetjük legalább 4 órát, hogy elérje a megfelelő pudingos, remegős állagot.
Közvetlenül tálalás előtt kivesszük a hűtőből, megszórjuk a tetejüket a cukorral, és vagy konyhai karamellizáló pisztollyal megolvasztjuk rajta a cukrot, vagy ha ilyenünk nincs, akkor nagyon forró, grill fokozatra állított sütőbe tesszük úgy, hogy a rácsot a legfelső lehetőségre állítjuk, 3-4 perc alatt karamellizáljuk.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint friss gyümölccsel díszíthetjük.
Ízvilágában leginkább a Mars szeletre emlékeztet ez a csokis-karamellás finomság, amiben az eredeti csokiszelethez képest a könnyű, habos, nugátos réteget selymes krémsajt adja. Igazi csábítás és valóságos kalóriabomba, de olyan mennyei, hogy érdemes elcsábulni… Ami a receptjét illeti, valójában egy keverem-kavarom, egyszerű süti, a végeredmény mégis egy mutatós torta – gyakorlatilag elronthatatlan, már ha sikerül kivárni a pihentetési időt, ami nem egyszerű kihívás.
A marsikus sajttorta alapja morzsásra tört zabkeksz, amit némi vajjal és kakaóval késes robotgéppel percek alatt összeállíthatunk. A krémhez használhatunk mascarponét vagy más natúr krémsajtot is, és érdemes bele egy kis zselatint is tenni, hogy kellően összeálljon majd a pihentetés során egy jól szeletelhető tortává. A krémsajtos réteg is könnyen és gyorsan megvan, a torta tetejére a kétféle szósz, a kis sóval megbolondított tejszínes karamell és a csokiöntet is a villámgyors kategória, ha bevetjük a mikrós megoldást, a végeredmény mégis egy gazdag ízvilágú, ellenállhatatlan csodatorta.
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A krémhez:
A karamellhez:
A csokiszószhoz:
Elkészítés: A zabkekszet késes robotgépben finomra őröljük, majd hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, valamint az olvasztott vajat, összedolgozzuk, és a morzsás keveréket egy kapcsos tortaforma aljába egyenletesen lenyomkodjuk az ujjainkkal vagy egy pohár talpával. Hűtőbe tesszük, amíg a sajtos réteg elkészül.
A krémhez a zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. A tejszín felét forrásig melegítjük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a kinyomkodott zselatint, és addig kevergetjük, amíg teljesen feloldódik.
A krémsajtot, a cukrot, a vaníliakivonatot, a sót, a maradék és a zselatinos, már nem meleg tejszínt keverőtálba tesszük, és alacsony fokozaton krémesre, habosra keverjük, majd a kekszes alapra öntjük, és a hűtőbe tesszük 4-5 órára, hogy kellően megdermedjen.
A karamellhez az olvasztott vajat, a cukrot, a tejszínt és egy csipet sót alaposan összekeverünk egy mikrózható tálkában, majd frissen tartó fóliával lefedjük, és a mikróba tesszük, 800 watton 2 percig hőkezeljük. Óvatosan kivesszük, megszabadítjuk a fóliától – vigyázat, nagyon forró –, és kanállal átkeverjük, amíg selymes, krémes lesz. Hagyjuk kihűlni.
A csokiszószhoz az étcsokoládét egy tálkába tördeljük, hozzáadjuk a tejszínt, a mikróban 1-1,5 perc alatt megolvasztjuk, majd kivéve simára keverjük, ezt is hagyjuk kihűlni.
A pihentetett tortát kivesszük, leemeljük a tortaforma peremét, ízlés szerint meglocsoljuk a karamellel és a tejszínes csokival, majd szeletelve tálaljuk.
Szerintem nincs jobb az almás piténél, de azért néha kicsit módosítok a klasszikus recepten. Most a tortaformában lévő tésztát diós-édes morzsával szórtam meg, majd rákanalaztam a fűszeres almát. Végül karamellel nyakon öntöttem, majd irány a sütő.
Forrás: Kard Éva
Sütés közben a konyhát belengte a fűszeres alma illata, és már alig vártuk, hogy végre megkóstolhassuk. Langyosan a legfinomabb!
Hozzávalók:
A tésztához:
A szóráshoz:
Az almás töltelékhez:
A karamellhez:
Elkészítés: A lisztet keverjük össze egy csipet sóval, majd adjuk hozzá a hideg, felkockázott margarint, a barna cukrot, és gyors mozdulatokkal morzsoljuk össze. Ezután gyúrás közben, apránként kanalazzunk hozzá annyi vizet, hogy szépen összeálljon a tészta, majd csípjük le a 2/3 részét, és mindegyik tésztagombócot csomagoljuk be fóliába, és tegyük be a hűtőbe legalább fél órára. Arra figyeljünk, nehogy túl lágy legyen a tészta.
A babapiskótát morzsoljuk össze, majd keverjük hozzá a darált diót és a vaníliás cukrot.
Az almát hámozzuk meg, negyedeljük, vágjuk ki a magházat, majd vágjuk fel kisebb darabokra. Ezután keverjük össze a cukorral, a vaníliás cukorral, a fűszerkeverékkel és a gyömbérrel, majd hagyjuk legalább egy félórát állni. Ezután keverjük át, és öntsük le az összegyűlt levet, adjuk hozzá a pudingport (vagy keményítőt), és keverjük alaposan össze.
Forrás: Kard Éva
A nagyobb tésztagombócot vegyük ki a hűtőből, nyújtsuk ki piteforma méretűre, majd béleljük ki vele a formát. Ezután egyenletesen szórjuk meg a diós keverékkel, majd kanalazzuk rá az almát.
A karamellhez a kristálycukrot állandó kevergetés mellett karamellizáljuk világos színűre, majd vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a felkockázott margarint, majd keverjük alaposan össze. Ezután csorgassuk rá az alma tetejére.
Vegyük ki a hűtőből a kisebb tésztagombócot, nyújtsuk ki vékonyra, majd ízlés szerinti formával szúrjuk ki. Én kis levélformával szúrtam ki a tésztát. A kiszúrt tésztával fedjük be a pitét, mielőtt betennénk a sütőbe.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 40-45 perc alatt süssük szép pirosra. Én légkeverésnél 160 fokon 40 percig sütöttem. A sütőből kivéve a formában hagyjuk teljesen kihűlni a pitét.
Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, szeleteljük fel, majd úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A karamell nem nagy kihívás, a serpenyőben felolvasztott és kicsit megpirított cukor mégis sokakban félelmet és ellenállást kelt: megég, a vajjal és a tejszínnel nem puhul vissza, macerás az edényt kimosni, mehet a szivacs a kukába… Pedig a selymes karamellszószt mindenki szereti, isteni egy kanálka csak magában is, de rengeteg desszert, kicsit megfáradt süti, egyszerűen sütőben sült gyümölcsökre, fagyira locsolva… Mascarponéval és egy kis tejszínhabbal összekeverve maga a mennyország.
Ezzel az egyszerű és elronthatatlan recepttel a legegyszerűbb elkészíteni a krémes tejkaramellt, egy kicsi só még izgalmasabbá teszi, hetekig eláll a hűtőben, ha túl kemény lenne, picit fel kell csak melegíteni. És ha elfogy, 3 perc újra elkészíteni. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: Az olvasztott vajat, a cukrot, a tejszínt és egy csipet sót alaposan összekeverünk egy mikrózható tálkában, majd frissentartó fóliával lefedjük, és a mikróba tesszük, 800 watton 2 percig hőkezeljük.
Óvatosan – konyharuhával – kivesszük, megszabadítjuk a fóliától – vigyázat, nagyon forró –, és kanállal átkeverjük, amíg selymes, krémes lesz.
Azonnal használhatjuk, palacsintára, brownie-ra, fagyira, de üvegbe töltve, kihűtve, hűtőben tárolva bármikor előkapható, 2 hétig eláll.
Nagyon izgalmas finomság, gyakorlatilag abbahagyhatatlan, pedig őrülten egyszerű. Arra érdemes figyelni, hogy a keksz sima sós keksz legyen, ne sajtos, ne köményes, ne snidlinges, de még csak paprikás sem, mert ezekhez a karamell nem passzol. 🙂
A legjobb, ha négyszögletes kekszet vásárolunk, mert ezekkel összefüggően kirakható egy kibélelt tepsi. Erre már csak egy vajas karamellréteget kell rásimítanunk, magokkal megszórni, és pár perc alatt összesütni. A sütés azért fontos, mert így a cukros-vajas karamell egy része belesül a kekszbe, így nemcsak finomabb, de ráadásul még ropogósabb is lesz teljes kihűlés után.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy 25×35 centis tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd szorosan kirakjuk a sós omlós keksszel.
A vajat, a barna cukrot, a csipet sót és a vanília-kivonatot egy lábasba tesszük, és közepes hőfokon kevergetve melegíteni kezdjük. Amikor a vaj és a cukor is felolvadt, és kezd karamellizálódni, még kb. 3 percig kevergetjük, majd a kekszekre öntjük, és egy spatulával elsimítjuk, hogy mindenhova jusson belőle. Egyenletesen megszórjuk a mandulával, a tökmaggal és a szezámmal, 180 fokos sütőbe toljuk, és 6–7 percet sütjük, hogy a keksz felszívhassa az olvadó karamell egy részét, és a magok kicsit megpiruljanak.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd a sütőpapírral együt kiemeljük, és összetördeljük ízlés szerinti darabokra – de nagy eséllyel a kekszek mentén törik majd el az isteni édes-sós finomság.
Tálalhatjuk, kínálhatjuk, jól záródó dobozba téve el is dughatjuk, hogy ne fogyjon el mind azonnal.
Álomfinom, ellenállhatatlan, könnyű kókuszos piskóta az alapja, rajta vaníliapudingos vastag réteggel, a tetején pedig aranyló karamell… Selymes, lágy és nagyon krémes, az egész pedig egyetlen formában sül meg. A piskóta nagyon puha, a puding gazdag és nagyon lágy, köszönhetően a benne lévő krémsajtnak, tálaláskor pedig az egészet bevonja az aranyló karamell. Nem egy gyors desszert, mert sütni és hűteni is hosszan kell, de annyira finom, hogy érdemes kivárni!
A legtöbben valószínűleg azért készítették el először, hogy saját szemükkel lássák a varázslatot, ahogy a két réteg helyet cserél a sütiben, ami fura, és tényleg működik, de a végeredmény annyira isteni, hogy nem is kérdés, miért vált olyan népszerűvé ez a mesés desszert!
Hozzávalók:
A karamellhez:
A vaníliás-kókuszos piskótához:
A pudingos réteghez:
Elkészítés: A karamellhez a cukrot egy lábasba öntjük, és tűzre téve, alacsony lángon, időnként megkeverve aranybarnára karamellizáljuk. Ha kész, akkor egy kivajazott pástétom- vagy téglaformába öntjük, kicsit mozgatva segítünk neki elterülni.
A vaníliás-kókuszos piskótához a lisztet, a sót és a sütőport egy keverőtálba tesszük, alaposan elvegyítjük. Egy másik tálban a lágy vajat a cukorral jó habosra verjük elektromos robotgéppel, hozzáadjuk a vaníliát, majd egyenként a tojásokat, megvárva, míg a massza teljesen felveszi, majd felváltva, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztes keveréket és a tejet, végül pedig a kókuszreszeléket. A masszát a karamellre öntjük, elsimítjuk, félretesszük.
A pudingos réteghez a szobahőmérsékletű natúr krémsajtot egy keverőtálba tesszük, elektromos habverővel simára keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat folyamatos keverés mellett, majd a vaníliát, a sűrített tejet és a tejszínt is, mindig megvárva, hogy teljesen sima legyen, majd az egészet a nyers piskótaalapra öntjük.
A pástétom- vagy téglaformát egy magasabb tepsibe rakjuk, felöntjük annyi forró vízzel, hogy félig érjen a forma oldalán, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett kb. 60 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük. Ha sülés közben nagyon pirulna, alufóliával lazán letakarhatjuk.
A sütőből kivéve óvatosan kiemeljük a vizes tepsiből, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, majd a hűtőbe tesszük 4-5 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Tálalás előtt a formát forró vízbe állítjuk 3-4 percre, hogy könnyebb legyen kiborítani, majd kivesszük a vízből, egy tálcát vagy hosszúkás tálat borítunk rá, és egy határozott mozdulattal átfordítjuk. Óvatosan leemeljük a formát, és hagyjuk lefolyni a karamellt a süteményen, majd szeletelve tálaljuk.
Vegán és egészséges édes krém készülhet datolyából, ami megszólalásig hasonlít a vajas tejkaramellhez, lágy és selymesen krémes, de cukor, vaj és tejszín nélkül készül, egyszerű és csábítóan finom, a reggeli müzlit, zabkását, a legtöbb sütit felvidítja, egyszerű és nagyszerű ez a datolyával készülő hamis karamelszósz.
Mesésen krémes, édes, igazi kényeztető kiegészítője lehet datolya-karamell sok desszertnek, fagylaltot, piskótát, gyümölcssalátát, palacsintát felsőbb szintre emelhet, ráadásul csak természetes alapanyagokat tartalmaz.
Datolya-karamell
Hozzávalók:
Elkészítés: A datolyát tálba tesszük, felöntjük 3-4 deci forró vízzel, és 1-2 órát állni hagyjuk, majd leszűrjük, kimagozzuk, késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, a kókuszkrémet és egy csipet sót, majd pépesítjük. Így is nagyon finom, de egy serpenyőben 8-10 perc alatt kevergetve enyhén karamellizáljuk közepes láng fölött, majd üvegbe öntjük, és kihűlés után hűtőben tároljuk.
Bármihez használhatjuk egészségesebb alternatívaként, amihez karamellszósz illik: isteni, egészséges és pofonegyszerű!
Minden desszertre igaz, hogy akkor igazán tökéletes és izgalmas, ha többféle textúra – krémes, omlós és ropogós – találkozik benne, így ez a mandulás ropogós jó aranytartalék lehet pohárkrémek, muffinok, sütemények tetejére összetörve, de akár kiszúrókkal formára szaggatva falatnyi ropogós édességnek is tökéletes a délutáni kávé mellé.
Csak cukor és mandula kell hozzá, illetve pár csepp citrom, gyorsan és viszonylag egyszerűen elkészíthető, de gyorsan kell dolgozni, mert még a citromlé ellenére is, ami azért kerül bele, hogy lassítsa a dermedést, viszonylag gyorsan megkeményedik, utána pedig már csak törni lehet, vágni, kiszúrni csak melegen lehet. Az sem baj amúgy, ha csak egy részét sikerül kiszúrni, mert összetördelve is nagyon mutatós és éppen olyan finom. 🙂
Mandulás karamellropogós
Hozzávalók:
Elkészítés: A szeletelt mandulát egy sütőpapírral fedett tepsire szórjuk, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletes legyen, és 180 fokos sütőben 4-5 perc alatt illatosra pirítjuk.
Közben a cukrot egy serpenyőbe öntjük, és tűzre téve elkezdjük karamellizálni, amikor kezd olvadni, és elszíneződni, hozzáadjuk a citromlevet, simára keverjük, és ha minden kristályszemcse felolvadt, és szép aranybarna, hozzáöntjük a még meleg pirított mandulát, és egy spatulával óvatosan, de alaposan összeforgatjuk, hogy a karamell mindenhol bevonja a lapocskákat.
Egy nagyobb, kiterített sütőpapírra öntjük, kissé ellapogatjuk a spatulával, mejd ráterítünk egy másik sütőpapírt, és még jó melegen, dermedés előtt egy sodrófával vékonyra "nyújtjuk". Lehúzzuk a sütőpapírt, és a még meleg lapból kiszúróval ízlés szerinti formákat szaggatunk, vagy késsel feldaraboljuk. Minél vékonyabb, annál gyorsabban hűl és keményedik, így gyorsan kell vele dolgozni.
Nassolnivalónak vagy dekorációként tortára, fagyikehelyhez is tökéletes, extrán ropogós finomság.
