A csokik legjobbjának a magas kakaótartalmú, egészen sötét étcsokikat tartják világszerte a csokiprofik, a fehér csokoládét pedig túl édesnek minősítik, és számba sem veszik, pedig ennek is megvan a helye, ugyanúgy, ahogy a tejcsokiknak. A szőke csoki pedig egy új kategória, ami gyakorlatilag a csak kakaóvajat, cukrot és tejet tartalmazó fehér csokoládéból készül, és a lényege, hogy hosszú és lassú hőkezelésen megy keresztül, ennek során pedig a krémes fehércsokis masszában karamellizálódik a cukor, és szelíden aranyszínűre, szőkére változik a színe, az íze pedig karamelles jelleget kap – egyszerűen ellenálhatatlan.
Az eredeti szőke csoki a Valrhona találmánya, ami egy véletlenül tűzön felejtett fehércsokis keverékből született – megkóstolva pedig felcsigázta és lenyűgözte a csokiszakértőket, és 8 év fejlesztéssel elkészült a Dulcey, ami a nevében is utal a tejkaramellre, ami a spanyolok egyik kedvence, és dulce de leche néven elterjedt világszerte. A Dulcey így hívószó, és mivel kitudódott a készítés fő turpissága, vagyis a hosszú és lassú karamellizálás, így hazai készítők is kísérleteztek a tökéletes szőke csoki előállításával, így ma már csokifüggők és újdonságra nyitottak is kóstolhatják ezt a csodás csokit.
Mivel a fehércsokiban a cukor karamellizálódik, ezért nem fehér, hanem aranyszínű a szőke csoki, amihez nagyon jól illik egy csipet só – mint a karamellhez -, de bármilyen bogyós, savasabb gyümölcs is, amivel ellenpontozhatjuk a csoki édességét.
Olyan, mint a legfinomabb süti: fűszeres, illatos, gyümölcsös és nagyon izgalmas, csakhogy ital, amit a Starbucks tett oly népszerűvé caramel apple cider néven, igazi cuccos kis kortyolnivaló, és hatalmas klasszikusokat egyesít, az újdonság, hogy mindezt új formában, forró italként.
Alma, narancs, karamell, illatos fűszerek főzete, csodásan egyszerű és aromás, magában is finom, de egy kis tejszínhabbal és plusz karamellel igazi kényeztetés, és még egy némi alkohollal is felturbózható, ha felnőtteknek készítjük.
Almás-karamellás forró ital
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony cikkekre vágjuk, egy lábasba tesszük. A narancs héjából 2 ujjnyi darabot vékonyan lehámozzuk, beleszúrjuk a szegfűszegeket, az almához adjuk a csillagánizzsal és a fahéjjal, felöntjük az almalével, és takarékon 30 percet gyöngyözve főzzük. Kidobjuk belőle a narancshéjat, a fahéjat és a csillagánizst, hozzáadjuk a narancs kifacsart levét és a tejkaramellt, és botmixerrel pépesítjük.
Felvert tejszínhabbal poharakba tesszük, tehetünk bele extra tejkaramellt is, sőt aki szeretné, egy kevés fehér rummal is megbolondíthatjuk felnőtteknek…
Minden desszertre igaz, hogy akkor igazán tökéletes és izgalmas, ha többféle textúra – krémes, omlós és ropogós – találkozik benne, így ez a mandulás ropogós jó aranytartalék lehet pohárkrémek, muffinok, sütemények tetejére összetörve, de akár kiszúrókkal formára szaggatva falatnyi ropogós édességnek is tökéletes a délutáni kávé mellé.
Csak cukor és mandula kell hozzá, illetve pár csepp citrom, gyorsan és viszonylag egyszerűen elkészíthető, de gyorsan kell dolgozni, mert még a citromlé ellenére is, ami azért kerül bele, hogy lassítsa a dermedést, viszonylag gyorsan megkeményedik, utána pedig már csak törni lehet, vágni, kiszúrni csak melegen lehet. Az sem baj amúgy, ha csak egy részét sikerül kiszúrni, mert összetördelve is nagyon mutatós és éppen olyan finom. 🙂
Mandulás karamellropogós
Hozzávalók:
Elkészítés: A szeletelt mandulát egy sütőpapírral fedett tepsire szórjuk, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletes legyen, és 180 fokos sütőben 4-5 perc alatt illatosra pirítjuk.
Közben a cukrot egy serpenyőbe öntjük, és tűzre téve elkezdjük karamellizálni, amikor kezd olvadni, és elszíneződni, hozzáadjuk a citromlevet, simára keverjük, és ha minden kristályszemcse felolvadt, és szép aranybarna, hozzáöntjük a még meleg pirított mandulát, és egy spatulával óvatosan, de alaposan összeforgatjuk, hogy a karamell mindenhol bevonja a lapocskákat.
Egy nagyobb, kiterített sütőpapírra öntjük, kissé ellapogatjuk a spatulával, mejd ráterítünk egy másik sütőpapírt, és még jó melegen, dermedés előtt egy sodrófával vékonyra "nyújtjuk". Lehúzzuk a sütőpapírt, és a még meleg lapból kiszúróval ízlés szerinti formákat szaggatunk, vagy késsel feldaraboljuk. Minél vékonyabb, annál gyorsabban hűl és keményedik, így gyorsan kell vele dolgozni.
Nassolnivalónak vagy dekorációként tortára, fagyikehelyhez is tökéletes, extrán ropogós finomság.
A házi puding gyors és egyszerű, és most nem a zacskósra gondolunk, hanem a házi "igazira", ami tejjel, tojással és keményítővel készül, és garantáltan nincs benne semmilyen aroma adalékként. Most vajas-tejszínes gazdag karamellel készült, nagyon csábítóan krémes, és tényleg pár perc alatt megvan, igaz, a hűléssel és a dermesztéssel együtt már nem olyan gyors, vagyis kéreti magát, várni kell kicsit rá, de ígérjük: megéri!
Karamellpuding házilag
Hozzávalók:
A pudinghoz:
Valamint:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasba öntjük, felolvasztjuk, hozzáadjuk a barna cukrot, és kevergetve pár perc alatt felolvasztjuk, kissé karamellizáljuk, majd felöntjük a tejszínnel, tovább keverjük, nem baj, ha habzik, majd a tűzről lehúzzuk.
Az étkezési keményítőt egy keverőtálba tesszük, felöntjük egy kevés tejjel, simára keverjük, majd a tojássárgákat, a sót és a vanília-kivonatot is hozzáadva tovább keverjük, végül felöntjük a maradék tejjel. Folyamatos keverés mellett, lassan hozzáadjuk a vajas-tejszínes karamellát, hogy ne kapja össze a tojást, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, tűzre tesszük, és közepes lángon, golyamatos keverés mellett 4-5 perc alatt sűrűsödésig keverjük.
A pudingokat poharakba vagy tálkákba öntjük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 3 órát pihentetjük, míg teljesen megdermed és jól lehűl.
Tálalás előtt a hideg tejszínt habbá verjük, cukor nem is kell bele, mert a puding elég édes, és ezzel koronázzuk a desszertet, reszelt csokoládéval vagy csokidarával meghintve kínáljuk.
A csokik legjobbjának a magas kakaótartalmú, egészen sötét étcsokikat tartják világszerte a csokiprofik, a fehér csokoládét pedig túl édesnek minősítik, és számba sem veszik, pedig ennek is megvan a helye, ugyanúgy, ahogy a tejcsokiknak. A szőke csoki pedig egy új kategória, ami gyakorlatilag a csak kakaóvajat, cukrot és tejet tartalmazó fehér csokoládéból készül, és a lényege, hogy hosszú és lassú hőkezelésen megy keresztül, ennek során pedig a krémes fehércsokis masszában karamellizálódik a cukor, és szelíden aranyszínűre, szőkére változik a színe, az íze pedig karamelles jelleget kap – egyszerűen ellenálhatatlan.
Az eredeti szőke csoki a Valrhona találmánya, ami egy véletlenül tűzön felejtett fehércsokis keverékből született – megkóstolva pedig felcsigázta és lenyűgözte a csokiszakértőket, és 8 év fejlesztéssel elkészült a Dulcey, ami a nevében is utal a tejkaramellre, ami a spanyolok egyik kedvence, és dulce de leche néven elterjedt világszerte. A Dulcey így hívószó, és mivel kitudódott a készítés fő turpissága, vagyis a hosszú és lassú karamellizálás, így hazai készítők is kísérleteztek a tökéletes szőke csoki előállításával, így ma már csokifüggők és újdonságra nyitottak is kóstolhatják ezt a csodás csokit.
Mivel a fehércsokiban a cukor karamellizálódik, ezért nem fehér, hanem aranyszínű a szőke csoki, amihez nagyon jól illik egy csipet só – mint a karamellhez -, de bármilyen bogyós, savasabb gyümölcs is, amivel ellenpontozhatjuk a csoki édességét.
A karamell egy kis sóval és vaníliával megbolondítva maga a csoda, gyümölcssalátára, fagyira, palacsintába is tökéletes, de pohárkrémbe rétegezve vagy süteménybe rejtve is csábító finomság. Most egy kekszes alapú, egyszerű, de nagyszerű pitetorta készült vele, banánszeletekkel és vaníliás tejszínhabbal, amihez a karamellt konzerv sűrített tejből otthon is nagyon egyszerűen "megfőzhetjük".
A karamellkészítés lényege, hogy a sűrített tejet bontatlanul annyi vízzel feltesszük főni, hogy ellepje, majd forrástól számítva takarékon 3 órát gyöngyöztetve főzzük fedő alatt. A cukor közben karamellizálódik, szerencsére ezzel a metódussal nem ég le, nem kap oda, hanem egy nagyon kellemesen krémes, aranybarna karamellkrém a végeredmény, ami az alábbi videón is jól követhető, és otthon is érdemes kipróbálni.
Karamellás-banános pite
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellhez a sűrített tejet dobozostul, kibontás nélkül egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, felforraljuk, majd takarékon 3 órát gyöngyöztetve főzzük, ha szükséges, menet közben pótoljuk a vizet. Ezután kivesszük, hagyjuk langyosra hűlni, majd kibontjuk, egy tálba kanalazzuk, hozzáadunk 1 teáskanál vanília-kivonatot és egy csipet sót, összekeverjük.
Közben a kekszes alaphoz az omlós kekszet egy késes robotgépben morzsásra aprítjuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, összekeverjük, és egy kapcsos tortaformába öntjük, egy pohár talpával lenyomkodjuk úgy, hogy pereme is legyen, majd legalább 30 percre a hűtőbe rakjuk, majd a karamellkrémet belesimítjuk, és így is fél órát dermesztjük a hűtőben.
A banánokat meghámozzuk, felkarikázzuk, meglocsoljuk 1/2 citrom kifacsart elvével, összeforgatjuk. A jól behűtött habtejszínt a porcukorral és teáskanálnyi vanília-kivonattal kemény habbá verjük.
Tálalás előtt a banánkarikákkal kirakjuk a karamellkrémet, a tejszínhabot pedig habzsákból a tetejére nyomjuk, ízlés szerint kevés kakaóporral vagy őrölt fahéjjal meghintjük, és szeletelve tálaljuk.
Forró nyári napokon nem nagyon kívánkozik bekapcsolni a sütőt, pár perc a tűzhely mellett még belefér, és így is készülhet isteni desszert. Zamatos és lédús őszibarack egy kis cukorral karamellizálva, rummal meglocsolva, flambírozva… Ennél jobb nem is kell, de egy kis citrushéjjal elkevert édes tejszínhabbal és ropogós keksszel rétegezve végképp a tökéletességig fokozható.
Tálalhatjuk tányérdesszerként, mint Mr. Ramsay, de akár pohárdesszertnek is egymásra rétegezhetjük a könnyű habot, a szaftos gyümölcsöt és ropogós kekszet, mindenképpen mennyei lesz. A videóban jól követhető a készítés menete, alatta pedig jön a részletes recept.
Rumos karamellizált barack
Hozzávalók:
Elkészítés: A barackokat megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk, majd cikkekre vágjuk.
A cukrot egy serpenyőben karamellizáljuk, hozzáadjuk a cikkekre vágott barackot, óvatosan összeforgatjuk, majd diónyi vajat adunk hozzá. Ha felolvadt, meglocsoljuk a rummal, meggyújtjuk, vagyis flambírozzuk, majd levesszük a tűzről.
A jól lehűtött tejszínt habbá verjük, hozzáadjuk a porcukrot és a citrom vagy a lime reszelt héját, összeforgatjuk.
A kekszet poharakba vagy tálkákba morzsoljuk – vagy ha nagy vajas kekszünk van, akkor tányérra tesszük –, elosztjuk rajtuk a barackot, meglocsoljuk a karamellel, a tetejükre kanalazzuk a citrusos tejszínt. Ha még meleg a barack, azonal tálaljuk, ha hagytuk kihűlni, akár később is tálalható, vagyis akár elő is készíthetjük ezt a finom desszertet.
Az elegáns francia desszert valójában egy nagyon egyszerű sült tejpuding, amihez összesen 4 alapanyagra van szükség: tojásra, cukorra, tejszínre és vaníliára. Nincs benne semmilyen ördöngösség, a titok az alapanyagok aránya, és hogy a kikevert krémet kisebb formákban, vízbe állítva, vagyis gőzben kell sütni, viszonylag lassan és alacsony hőfokon, majd jópár órát hűtőben pihentetni, hogy a kellően rezgős, lágy, krémes állagot elérje.
A klasszikus receptben vanília az egyetlen fűszer, de tehető bele csillagánizs, kardamom vagy akár egy csipet levendula is, ha valaki izgalmasabb ízesítésre vágyik.
A creme brulée lényege persze a roppanós karamell a tetején, ehhez pedig elengedhetetlen az úgynevezett konyhai flambírozó vagy karamellizáló pisztoly, ami ma már elég jó áron könnyedén beszerezhető. Vannak, akik forró sütő grill fokozatát javasolják, de ez nem működik: tönkreteszi a desszertet, mert átforrósítja, nem tud olyan direkt hőt adni gyorsan, hogy a krém hideg maradjon, mire a cukor karamellizálódik!
A creme brulée nagyon jó vendégvárónak vagy ünnepi desszertnek, meg tökéletesen előkészíthető, tálalás előtt pedig csak karamellizálni kell a tetejét…
Creme brulée
Hozzávalók:
Elkészítés: A vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjeit egy éles késsel kikaparjuk, majd a magokat és a hüvelyt is egy kis lábosba tesszük, hozzáadjuk a tejszínt, felforrósítjuk, majd hagyjuk langyosra hűlni, amíg a tejszín átveszi a vanília ízét.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrotés habosra verjük, majd folyamatos keverés mellett apránként hozzáadjuk a langyos tejet.
A keveréket 6 kis szufléformába elosztjuk, ezeket egy mélyebb tepsibe tesszük, és felöntjük annyi vízzel, hogy a formák 2/3 részéig érjen. 160 fokos sütőbe tesszük, és 35 percig sütjük. A krémnek rezgősnek, pudingos állagúnak kell lennie.
Hagyjuk kihűlni, majd legalább 4 órára hűtőbe tesszük, hogy elérje a megfelelő állagot.
Tálalás előtt mindegyik tetejét egyenletesen megszórjuk barna cukorral, és karamellizáló pisztollyal karamellizáljuk. Mivel a krém jó hideg, a karamell azonnal megdermed és roppanós lesz.
A baba de camelo – vagyis szó szerinti fordításban tevenyál – az egyik legfurcsább nevű édesség, nem nagyon mondható ínycsiklandó elnevezésnek, és eredete sem ismeretes, viszont nagyon selymes, könnyű desszert, ami eteti magát. Sűrített tej és tojás kell hozzá csupán, meg némi idő, ugyanis a sűrített tejet először meg kell főzni. Portugáliában annyival könnyebb dolguk van a konyhatündéreknek, hogy ott főtt sűrített tej készen kapható – ez is jelzi a „tevenyál” népszerűségét.
A recepthez konzerv sűrített tejet érdemes venni, ezzel a legegyszerűbb dolgozni. Ha csak tubusosat tudunk venni, akkor abból 3 tubusra lesz szükség, amit egy befőttesüvegbe átnyomunk, lezárjuk – innentől kezdve megegyezik a munkafolyamat. A karamellkrém eléréséhez a konzerv vagy befőttesüvegben lévő cukros sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz vagy üveg 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el.
Portugál karamellkrém (baba de camelo)
Hozzávalók:
Elkészítés: A sűrített tejet a fentiek szerint megfőzzük kuktában vagy lábasban, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd kinyitjuk, és a karamellizált tejkrémet egy keverőtálba öntjük, simára keverjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük.
A sárgákat a karamellhez adjuk, és simára keverjük, majd több részletben összeforgatjuk a fehérjehabbal, óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a hab, de homogén, selymes krémet kapjunk.
Ízlés szerint poharakba vagy tálkákba osztjuk a krémet, és a hűtőben pihentetjük-dermesztjük 2-3 órát. Tálaláskor megszórhatjuk mandulalapocskákkal, de akár mogyoróval, csokidarabokkal…
Ma már szinte minden kávézóban és étteremben helyet követel magának, sokan otthon is készítik a soklapos mézes-diós sütit, a mesés marlenkát. Bár az eredeti recept régi, a marlenka csodás felbukkanása csupán néhány éves. Csehországból indult útjára, mégis egy régi örmény receptről van szó. Történt ugyanis, hogy az itt letelepedő örmény nemzetiségű Gevorg Avetisjan a család egyik kedvenc sütijével lepte meg először csak ismerőseit és barátait, de a mézes krémesnek akkora sikere volt, hogy hamarosan a környékbeli kávézóknak is készítenie és szállítania kellett a sütiből, amit édesanyja és testvére neve nyomán marlenkának nevezett el.
Nem sokkal később, 2003-ban döntött úgy ez az igen ügyes Gevorg, hogy professzionálisabb alapokra emeli a vállalkozást: ekkor nyitotta meg első üzemét, mindössze 4 alkalmazottal, de a sikert jól mutatja, hogy 2005-ben már új, nagyobb üzemet kellett nyitnia, ahol már 85 ember foglalatoskodott a marlenkákkal, és a népszerűség csak akkor kezdődött… A termékek köre jócskán bővült, mindenféle mézes torták, tekercsek, golyók és falatkák születtek, a legtöbből pedig már 35 országba szállítanak is. A gyár látogatható is, az édesszájúaknak a legfinomabb kóstolásos kirándulás lehet…
A marlenka sikere egyébként a tiszta és jó alapanyagoknak köszönhető, Avetisjan úr szerint se tartósítót, se adalékot nem tartalmaz, és különlegessége, hogy sűrített tejből készül hozzá a karamell. Bár az eredeti recept titkos, azért nagyon hasonlót mi is készíthetünk otthon!
Marlenka
Hozzávalók:
A mézes lapokhoz:
A diós karamellkrémhez:
A díszítéshez:
Elkészítés: Mindenekelőtt elkészítjük a karamellkrémet. Ehhez a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy félig ellepje, és lefedve-lezárva 1 órán át főzzünk. Amikor langyosra hűlt, kinyitjuk, és egy tálkába öntjük a karamellizálódott sűrített tejet. Ha tubusos sűrített tejet kapunk csak, akkor azt egy befőttesüvegbe öntjük, és ugyanígy járunk el.
A mézes tésztához a vajat, a mézet és a barna nádcukrot egy fémtálba tesszük, és gőz fölött, folyamatosan kevergetve, összeolvasztjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat, és folyamatos kevergetés mellett addig tartjuk a gőz fölött, míg besűrűsödik. A tűzről levesszük, félretesszük, hűlni hagyjuk.
Ha a karamellkrém kihűlt, simára keverjük először a lágy vajjal, majd a darált dióval, és hűvös helyen pihentetjük, hogy kissé megdermedjen.
Ha langyosra hűlt a mézes-cukros-tojásos alap a mézes tésztához, akkor az ecetet és a szódabikarbónát egy kis pohárban elkeverjük, majd a mézes krémhez öntjük, alaposan elkeverjük, majd mindezt a liszthez öntjük, elkezdjük összedolgozni, kanalanként adagolva hozzá a tejfölt, amíg sima, lágy tésztát kapunk.
A tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, sütőpapíron nagyon vékony körlapokká nyújtjuk, és 180 fokon 3-4 perc alatt megsütjük. Figyelni kell, mert pillanatok alatt elkészül!!! A mézes lapokat hagyjuk hűlni, kemények lesznek, de ez így van rendben, majd a krémtől visszapuhulnak.
Az egyik mézes lapot összetördeljük, félretesszük, majd késes robotgéppel finomra őröljük, hozzákeverjük a díszítéshez szánt darált diót, félretesszük.
A többi mézes lapot megtöltjük a diós karamellkrémmel, majd kívülről is egyenletesen bevonjuk, végül megszórjuk a félretett darált mézes lapból és dióból készült morzsával.
Legalább 1, de akár 2 napot is pihentetjük hűvös, de nem túl hideg helyen, hogy a krémtől felpuhuljanak a lapok. Fontos, hogy tálalás előtt hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, mert így a legfinomabb. Ha szeretnénk, kis olvasztott csokival is díszíthetjük.
Igaz, hogy az almával ellentétben a birsalmának nagyon fanyar az íze, így csakis fűszeres lében megfőzve vagy éppen befőttnek eltéve, esetenként pedig birsalmasajtnak elkészítve fogyasztjuk. Az előzőleg megfőzött birsalmából sokszor készítek desszertet, pl. pohárkrémet, így történt ez most is.
Az alapötlet birsalma-mascarponekrém-sós karamell, és mielőtt még bárki is azt gondolná, hogy teljesen megbolondultam, kijelenthetem, hogy ez nem így van. A sós karamell, melyet kenyérszalonnával, karamellizált cukorból készítettem, nagyon finomra sikerült. Már így magában elropogtatva is finom, de a mascarponekrémmel és a birsalmával egyszerűen abbahagyhatatlan. Lehet, hogy ez sokaknak kissé bizarr összeállítás, de ha egyszer megkóstolja valaki, biztosan megváltozik a véleménye!
Pohárkrém birsalmával és sós karamellel
Sós karamell
Hozzávalók:
Elkészítés: A szalonnát vágjuk fel vékony csíkokra, majd apró kockákra. Ezután egy serpenyőben, állandó kevergetés mellett süssük szép pirosra, ropogósra. Szedjük ki a zsiradékból, hűtsük ki egészen, majd egy olajjal vékonyan lekent fém tálcára szórjuk rá, így könnyű lesz majd felvenni a tálcáról, miután megkeményedett a karamell.
A kristálycukrot tegyük bele egy serpenyőbe, majd állandó kevergetés mellett karamellizáljuk szép aranybarnára. A forró karamellt csorgassuk rá a szalonnakockákra, majd hűtsük ki egészen. Végül a teljesen kihűlt, megkeményedett karamellt tördeljük apró darabokra. Én húsklopfolóval óvatosan megütögettem, hogy apró, morzsalékos legyen.
Birsalmás-mascarponés pohárkrém
Hozzávaló:
Elkészítés: A birsalmát pucoljuk meg, majd a magházat eltávolítva vágjuk fel kisebb kockákra. Ezután öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje, majd ízlés szerint ízesítsük cukorral, citromlével, adjunk hozzá egy darabka fahéjat és pár szem szegfűszeget, majd főzzük pár perc alatt puhára. Arra figyeljünk, nehogy túlfőzzük!!!
A megfőtt birsalmát ezután hűtsük ki, majd tegyük egy szűrőbe, és alaposan csepegtessük le.
A mascarponét keverjük simára a porcukorral és a vaníliás cukorral. A habtejszínt verjük fel kemény habbá, majd óvatosan keverjük hozzá a mascarponekrémhez. Ízlés szerint több habot is keverhetünk hozzá…
A poharakba kanalazzuk bele a mascarponekrém felét, majd szórjuk meg a sós karamellel. Ezután kanalazzuk rá az alaposan lecsepegtetett birsalmát, majd a maradék krémet. Végül ízlés szerint díszítsük a sós karamellel.
Az elkészült pohárkrémet rögtön tálaljuk, hogy a karamell még jó ropogós legyen. Állás közben a karamell felpuhul a birsalma alatt…
A karamell olvasztott, kissé pörkölődött cukor, pár perc alatt kész van, de készítés közben ne hagyjuk magára, figyeljük, legyünk résen, mert egy pillanat is elég, hogy túlpiruljon, tönkremenjen. Az illat és a szín, valamint az állag elárulja, mikor jó.
A kész karamellt kiönthetjük sütőpapírral bélelt sütőlemezre, hagyhatjuk megdermedni, majd használhatjuk díszítésre, összetörve keverhetjük krémbe, szórhatjuk torta, süti tetejére. Ha pirított diót keverünk hozzá, kész is a grillázs.
Az aranybarna karamellt felönthetjük tejjel, tejszínnel. Először összeugrik majd a hideg folyadéktól, de a folyamatos melegítéstől újra felolvad, így már készíthetünk belőle pudingot, krémet, de akár fagyit is.
