A három alapanyagból kettő már a keksz nevéből kiderül: banán és zabpehely, amihez most csokidarabkák kerültek harmadikként, de akár mazsola vagy aszalt áfonya is kerülhet bele helyette, ezek is megédesítik ezt az egészséges, laktózmentes és gm zabpehely használata esetén gluténmentes aprósütit.
Ha kellően érett banánnal készítjük, akkor éppen elég édes, ráadásul a már barnulásnak induló gyümölcsöket meg is menthetjük így az enyészettől. A három hozzávaló természetesen bővíthető is fűszerekkel – fahéjjal vagy gyömbérrel például –, magvakkal – szezámmal vagy lenmaggal –, de durvára vágott mogyoró, dió is isteni finom benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely felét késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük.
A banánt meghámozzuk, tálba tördeljük, és villával vagy krumplinyomóval krémesre összetördeljük. Hozzáadjuk az őrölt és az egész zabpelyhet, valamint apróra vágott csokit, összekeverjük. 18-20 kupacot halmozunk a masszából sütőpapírral fedett tepsire, a kanál hátával lenyomkodjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 15–18 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni, hogy kívül jó ropogósak legyenek.
Egyszerűen érthetetlen, miért szorul ennyire háttérbe a körte közeli rokonához, az almához képest, különösen az őszi szezonban. Rengeteg jó tulajdonsága van, egészséges, könnyen emészthető és szelídebb ízű, kevésbé savas, mint az alma. Érdemes egy kicsit gyakrabban fogyasztanunk nemcsak magában, de tehetjük salátába, isteni sajtok mellé, megsütve húsok köretének is ideális, de a sült változat könnyű desszertnek is nagyon jó alternatíva lehet.
Most egy kis túróval és édes morzsával készült, zseniálisan egyszerű, villámgyorsan összedobható, egyszerre krémes és ropogós, és már sülés közben isteni illatok töltik be a lakást. Melegen és hidegen is nagyon finom, így ha marad belőle, másnap reggelire is tökéletes ez a pofonegyszerű desszert!
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót egy tálkába tesszük, hozzáadjuk a mézet és a tejfölt vagy görög joghurtot, kikeverjük. A kekszet összemorzsoljuk, és kevés fahéjjal összekeverjük.
A körtéket félbevágjuk, a magházat kivágjuk, majd a körték aljára egy talpat vágunk, hogy stabilan álljanak majd, és egy tepsibe vagy sütőtálba tesszük. Megtöltjük a túróval, majd megszórjuk a kekszmorzsával, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett a körték méretétől függően 20-25 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálalhatjuk, de langyosan, sőt hidegen is finom.
A dán vajas keksz fogalom, a klasszikusan kék fémdobozban kapható omlós, vaníliás aprósütemény az egész világot meghódította, Dániában pedig minden cukrászdában kapható, de gyakran otthon, maguk készítik. Nem túl összetett, inkább egyszerű ízvilágú süti, titka az omlósság, amit a jó minőségű vajnak köszönhet, illetve az édes, sós és vaníliás ízek különleges aránya.
A jellegzetes omlós aprósütemény kör, téglalap és perec formában is ismert, cukorral meghintve, de mégiscsak a vaniljekransen, vagyis a csavart vaníliás koszorú az igazi, amit csillagcsőrös habzsákból nyomnak ki. A tészta nyersen egész krémes és lágy, másképp nehezen is lenne formázható, persze akár más cookie-k mintájára kis korongokká is formázható – habzsák hiányában.
Érdemes kipróbálni a házi változatot, szerintünk függőséget okoz, sokkal finomabb, porhanyós – és már az is boldogságot okoz, ahogy sülés közben a mennyei vaníliás-vajas illat belengi a konyhát, sőt az egész lakást.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba tesszük, elkeverjük. Hozzáadjuk a puha vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a vaníliát és a villával kicsit felvert tojást is, és egy spatulával vagy fakanállal alaposan kikeverjük.
A lágy tésztát vastagabb csillagcsőrös habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsikre karikákat nyomunk belőle.
200 fokos sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban sokáig friss és omlós marad.
A retró süti receptjét egy kicsit leporolva, ugyanolyan egyszerűen, de sokkal jobb alapanyagokkal elkészítve igazi ünnepi sütivé változtathatjuk… Ha a háztartási kekszet vajas kekszre cseréljük, krémként pedig egy selymes csokoládé-ganache-t készítünk, mindezt egy kis kávéval megfejeljük, elképesztően finom süti lesz a jutalmunk.
A ganache (ejtsd: gánás) a franciák legegyszerűbb csokikrémje: tejszín és olvasztott csokoládé keveréke jól lehűtve, majd habosra felverve. Ennél csokisabb krém nem létezik, ráadásul jóval selymesebb és könnyedebb, mintha vajas krémet készítenénk. A krémbe is került egy kis kávé, de kávé nélkül is készíthető, akár egy kis alkohollal, ha gyerekek is esznek belőle, akkor karamellel vagy narancslével válthatjuk ki a kávét, mártogatáshoz pedig használhatunk akár meggylevet, akár kakaót vagy cukorszirupot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, és mikróban 2×1 perc alatt vagy gőz fölött megolvasztjuk. Hozzáadjuk a forró presszókávét (vagy 4 cl forró vízzel elkevert 1 evőkanál instant kávét), és szép simára, fényesre keverjük. Ezután 2-3 részletben hozzákeverjük a hideg tejszínt is, simára keverjük, majd 2 órát a hűtőben vagy fél órát a fagyasztóban jól lehűtjük. Ezután elektromos habverővel jó habosra, krémesre felverjük.
A 2 adag hosszúkávét (vagy 2 dl forró vízből és 2 evőkanál instant kávéból készített italt) elkeverjük 5 dkg cukorral, majd egy mélytányérba öntjük. A kekszeket egyesével jól megmártjuk a kávéban, majd szorosan egymás mellé lerakjuk téglalap alakban egy tálcára. Egyenletesen megkenjük a csokikrémmel, majd újabb mártott kekszes réteg jön… Így folytatjuk, amíg tart a krém és a keksz, arra ügyeljünk, hogy be tudjuk kívülről teljesen vonni a krémmel.
Az elkészült süteményt 4-5 órát, de inkább egy éjszakát a hűtőben pihentetjük, hogy a keksz kellően megpuhuljon, és az ízek összeérjenek.
Tálalás előtt megszórjuk csokireszelékkel vagy kekszmorzsával, esetleg a kettő keverékével, majd szeletelve, kockára vágva kínáljuk.
Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
Nagyon üde, friss és lágy, ugyanakkor csábítóan krémes és gazdag finomság, és annak ellenére, hogy gyümölcsös, egy igazi kalóriabomba. Ezzel együtt mindenkit rábeszélünk, mert fantasztikus, és ha a citromkrémnél egy kicsit figyelünk, és betartjuk az instrukciókat, akkor elronthatatlan.
A sajttortát nem kell bemutatni senkinek, valószínűleg a sütés nélküli változatát is mindenki próbálta már kekszes alappal, ennél a változatnál viszont megspórolhatjuk a pihentetési időt, és az összeállítás után azonnal kanalazhatjuk is ezt a mennyei pohárkrémet. A lemon curd, vagyis az angolok vajas citromkréme pedig egy igazi klasszikus, ők szívesen fogyasztják pirítósra, palacsintához lekvár helyett, de görög joghurttal párosítva is remek például reggelire, de valójában annyira aromás, karakteres és gazdag, hogy desszertbe, tortába töltve is mesés.
Lemon curd készen is kapható, de otthon is egyszerűen elkészíthető, így jóval kiadósabb, és biztos nem lesz benne tartósító. Csak citrom, cukor, tojássárga és vaj kell hozzá, a készítése pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű, csupán arra kell figyelni, hogy folyamatosan keverve, lassan öntsük a cukorral és vajjal összeolvasztott citromlevet a tojáshoz, hogy ne ugorjon össze a hirtelen hőhatástól, illetve a tűzre téve nagyon kis lángon és folyamatosan keverve főzzük, így nem citromos rántotta, hanem egy lágy krém lesz a végeredmény. Ezután már csak ki kell hűteni, hogy a vaj kicsit visszadermedjen, majd ismét átkeverni – és már kész is a selymes citromos csoda!
A kekszes alaphoz:
A citromkrémhez:
A sajtkrémhez:
Elkészítés: A lemon curd az első, mert ennek ki kell hűlnie. Ehhez az alaposan megmosott citrom héját lereszeljük, levét kifacsarjuk egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a felkockázott vajat, és gyenge tűz fölött hagyjuk összeolvadni. Közben a tojássárgákat egy keverőtálban kézi habverővel simára keverjük, majd nagyon lassan, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a citromos-cukros vajat, majd visszaöntjük a lábasba, gyenge tűzön, folyamatosan kevergetve pár perc alatt sűrűsödésig főzzük, majd félretesszük hűlni.
A mascarponét és a krémsajtot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot és a vanília-kivonatot, és kézi habverővel jó alaposan összekeverjük.
A kekszet egy tiszta zacskóba tesszük, és egy sodrófával vagy klopfolóval egész finomra, morzsásra törjük. Közben 5 dkg vajat egy kis lábosban felolvasztunk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a kekszmorzsát, összekeverjük, nedves homok állagú finomságot kapunk.
A pohárkrémhez 6 pohár aljába elosztjuk a vajas kekszmorzsát. A sajtkrémet habzsákba töltjük, és kekszrétegre nyomjuk a poharakba. Végül a kihűlt citromkrémet kézi habverővel simára, selymesre átkeverjük, és ezt kanalazzuk a poharak tetejére. Ízlés szerint mentalevelekkel díszítve tálaljuk.
Ennek a sós aprósüteménynek az alaptésztáját rendszeresen megsütöm, hol szezámmaggal megszórva, de került a tésztába már köménymag is. Most, hogy már kapható a piacokon a medvehagyma, a szerencsésebbek pedig akár maguk is begyűjthetik egy kellemes séta alkalmával, így a keksz tésztájába is került egy kisebb csokorral. Állítom, a medvehagyma sem rontotta el. 🙂
A tésztát lehetőleg nyújtsuk ki jó vékonyra, majd süssük jó ropogósra. Egy pohár finom bor vagy esetleg egy korsó sör társaságában pedig szinte abbahagyhatatlan…
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A kétféle lisztet szitáljuk bele egy tálba, majd keverjük hozzá a sót.
Adjuk hozzá a felkockázott vajat, majd kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, keverjük hozzá az apróra vágott medvehagymát, adjuk hozzá a tejfölt, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. (Ha szükséges, még egy kevés lisztet adhatunk hozzá, hogy ne ragadjon, és könnyen nyújtható legyen.)
Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki vékonyra a tésztát, majd vágjuk fel ízlés szerint, én enyhén lisztezett sütőpapíron nyújtottam ki, és derelyevágóval vágtam fel.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd helyezzük rá az ízlés szerint felvágott tésztát – én a sütőpapírral együtt egy gyors mozdulattal áthúztam a tepsire…
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten süssük 12–15 perc alatt világos színűre. Én légkeverésnél 160 fokon 12 percig sütöttem.
Forrás: Kard Éva
A sütőből kivéve hagyjuk a tepsin kihűlni, majd tálaljuk. Nagyon finom omlós, és a medvehagymától különösen finom ízű kekszet kapunk.
Forrás: Kard Éva
A fehér csokoládét viszonylag ritkán választjuk, pedig nagyon jó különféle süteményekbe, desszertekbe. A 3 összetevős csoda sajttortában már méltán bizonyított, így érdemes kipróbálni ebben a kókuszos kekszben is. Nagyon jó állagot, omlósságot ad neki, édesíti és illatosítja is a kekszeket.
A recept nagyon egyszerű, az alapanyagokat csak össze kell keverni, kiporciózni, és már mehet is a sütőbe. Még finomabb, ha nemcsak a tésztába kerül kókusz, de meg is hempergetjük, így a külsejére is jut, ami finom ropogósra sül. A sütésnél viszont érdemes figyelni és nem túlsütni a kekszeket: 10 perc éppen elég nekik, és bár először még nyersnek, puhának tűnhetnek, kihűlés közben megszilárdul, és így lesz tökéletes!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, ezzel is elkeverjük. A lisztet a kókuszreszelékkel és a sütőporral összekeverjük, majd a vajas alaphoz adjuk. A fehér csokoládét apróra vágjuk, és ezt is a masszába dolgozzuk.
A masszából diónyi golyókat formázzuk, meghempergetjük kókuszreszelékben, majd sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, egymástól távolabb, mert elterülnek sülés közben.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 10 percig sütjük. A sütőből kivéve még nagyon puha, hagyjuk a tepsiben langyosra hűlni, addigra megszilárdul.
Öt perc munka, csupa egészséges alapanyag, egy kis keverés-kavarás, gyors formázás, majd tíz perc sütés, és már illatoznak is a frissen kisült kekszek. A liszt helyett zabpehely, a tojás és a vaj helyett tahini, vagyis szezámkrém, édesítőként pedig méz kerül bele. A csoki lecserélhető mazsolára, vagy fele-fele arányban is tehetünk mindkettőből a kekszekbe, de akár más aprított aszalt gyümölccsel is variálhatunk, ahogy a cookie fűszerezését is kedvünk szerint alakíthatjuk vaníliával, fahéjjal, vagy ahogy az alábbi receptben, egy kis gyömbérrel megbolondítva.
Ennek az egészségesebb keksznek nagy előnye, hogy a tahininak köszönhetően magas a fehérjetartalma, a zabpehely miatt pedig sok rost van benne, és nemcsak tea vagy kávé mellé tökéletes kis desszert uzsonnára, hanem akár müzli helyett is tálba morzsolhatjuk, pár szem gyümölccsel és egy kis (növényi) tejjel meglocsolva akár reggelire is gyors és egyszerű alternatíva lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tahinit, a mézet, a vizet és a gyömbért egy tálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadunk 3 evőkanál zabpelyhet, a többit késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a sütőport és a sót, és egész finomra őröljük, majd ezt is a keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a mazsolát és a finomra vágott csokoládét, és kanállal alaposan összekeverjük.
A masszából 10-12 gombócot formázunk, a tenyerünk között kissé ellapítjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, egymástól kicsit távolabb, mert elterülnek.
180 fokos sütőben légkeverés mellett 10 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk hűlni, hogy kicsit megkeményedjen és szikkadjon, kívül ropogós, belül puha legyen.
Csupán 4 alapanyag, no meg egy pici só, pár perc munka, a végeredmény pedig egy illatos és ropogós, nagyon sajtos keksz, ami nemcsak a finomságának, hanem a mutatós és mókás külsejének is köszönheti a sikerét. A keksz ugyanis úgy néz ki, mintha lyukas sajtszeletek lennének, ettől rögtön vidám és nagyon sajtos hangulatot keltve. Csak egy apró ötlet, de nagyon jópofává varázsolja ezt a kis vendégvárót vagy rágcsálnivalót.
A gyerekeket mindenképpen levesszük a lábukról ezzel a mutatós finomsággal, de a felnőttek sem állják meg mosoly nélkül – és mindehhez elképesztően finom. Nem szükséges hozzá kézügyesség, a tésztából maroknyi darabokat egyszerűen csak nagyjából körré nyújtunk – sodrófával vagy akár egy borosüveggel, majd egy vastagabb szívószállal lyukakat szúrunk ki belőle, majd egy késsel cikkekre vágjuk. Egészen kis gyerekek is bevonhatók – a szívószállal ők is tudnak már művészkedni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hideg vajat egy keverőtálba reszeljük, hozzáadjuk a sót és a lisztet, majd gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojássárgákat és a reszelt sajtot, és pár perc alatt összegyúrjuk, gombóccá formázzuk, és fóliába csomagolva legalább 1 órára – vagy akár egy egész éjszakára – hűtőbe tesszük.
A tésztát hagyjuk egy kicsit felengedni sütés előtt, majd 6 részre osztjuk, sodrófával félcentis körökké nyújtjuk, egy vastagabb szívószállal lyukakat szúrunk a tésztába, majd egy éles késsel cikkekre vágjuk.
A kis „sajtszeleteket” sütőpapírral bélelt sütőpapírra rakjuk, és 180 fokos sütőbe toljuk 10-12 percre, amíg megsülnek a kekszek.
Sütés után közvetlenül puháknak tűnhetnek, de kihűlve finom ropogós lesz a keksz!
Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.
Forrás: Zita
Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.
Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.
A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.
Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.
A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.
Forrás: Zita
A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).
A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).
Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).
Kihűlve fogyasszuk.
Forrás: Zita
