Gyerekzsúrra, uzsonnára, baráti beszélgetés, borozáshoz, vendégvárónak és bármikorra jó ez a sajtos keksz, aminek már a látványa is mosolyt fakaszt, nem mellesleg nagyon finom. Sok sajt van a tésztában, tojás nélkül készül, ráadásul egy késes robotgépben összeállítható, gyúrás nélkül. Érdemes hozzá félkemény sajtot használni, jó a trappista vagy a füstölt sajt is, de készülhet goudával, cheddarral, emmmentálival is, vagy akár keverve, vegyesen.
A tésztába most egy egész kevés kurkuma és pirospaprika is került, egyrészt a szín, másrészt az illat miatt, de természetesen más fűszerekkel, morzsolt zöldfűszerekkel is kipróbálható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sót, a kurkumát és a pirospaprikát késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra összemixeljük. Hozzáadunk 20 dkg reszelt sajtot, és ezzel is összemixeljük, majd a vizet is hozzáadva kb. fél perc alatt tésztává összedolgoztatjuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, és 30 percet pihentetjük a tésztát a hűtőben.
Lisztezett munkafelületen kinyújtjuk a tésztát 4-5 mm vékonyra, és ízlés szerinti kiszúróval kiszaggatjuk, vagy késsel háromszögere vágjuk, és a háromszögekből kis köröket szúrunk ki vastagabb szívószállal, mintha sajtszeletek lennének. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, szaggatjuk…
A kekszeket sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőbe tolva kb. 10-12 perc alatt megsütjük, majd kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni a ropogós kekszeket.
De van ilyen? A válasz határozott igen! Főzés, sütés, macera nélkül is villámgyorsan készíthetünk olyat, amit mindenki szeret, hipp-hopp el fog fogyni, nem szokványos, és igazán ünnepi hangulata van – legalábbis ez a zöldfűszeres sajtgolyó ilyen. Szuper partifalat karácsonyi bulira, de akár családi körben is bevethető előételnek – a fűszerezése pedig ízlés szerint alakítható.
A kis karácsonyi fenyőink alapja ricotta és natúr krémsajt, amit egy kis reszelt parmezán ízesít, simán csak össze kell keverni, a hűtőben picit érlelve az ízei is összesimulnak, és könnyen formázhatóvá válik. A „zöldítéshez” bármilyen friss zöldfűszer tökéletes, kapor, petrezselyem, bazsalikom, snidling, amit most frissen a legkönnyebben beszerezhetünk, de akár ezek keverékét is használhatjuk – azt válasszuk, amelyiket leginkább szeretjük!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű krémsajtot átkeverjük, hozzáadjuk a ricottát, a tejfölt, a reszelt parmezánt, sózzuk, borsozzuk, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
A masszából nagyobb diónyi darabokat veszünk, és először gombóccá, majd kúppá formázzuk, és finomra aprított zöldfűszerben megforgatjuk. Kekszekre állítjuk, a hegyükbe gránátalmamagokat teszünk. Pár órát elvannak a hűtőben tálalás előtt, de érdemes nem túl hidegen kínálni, hogy kellemesen krémesek és ízletesek legyenek.
Illatos, édes falatkák, kellemesen citrusosak és fűszeresek, a vajnak köszönhetően nagyon omlósak, és hosszan puhák maradnak, de valószínűleg erre nem lesz módjuk. Nagyon egyszerű kis keksz, a tésztát pihentetni sem kell, így pikk-pakk elkészíthető finomság. Arra érdemes figyelni, hogy ne süssük túl, mert könnyen kiszáradhat, és bár lehet, hogy még lágynak tűnik a süti, amikor kivesszük a sütőből, de hűlés közben még szilárdul.
Aki nem kedveli a kardamomot, vagy épp nincs belőle otthon, az őrölt gyömbérrel is készítheti ezt a finom kekszet, a citrommal mindkettő verhetetlen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a sót és az őrölt kardamomot egy tálban összekeverjük. Egy másik edényben a lágy vajat a porcukorral elektromos habverővel habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a citrom reszelt héját is. Ezután hozzáöntjük a lisztes keveréket is, és kézzel vagy egy spatulával összedolgozzuk.
A masszából 20 gombócot formázunk, porcukorban megforgatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket egymástól távolabb, mert el fognak kissé terülni.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-14 perc alatt megsütjük. Puhának tűnhetnek még kivételkor, de a hűlés során elnyerik tökéletes állagukat, nem szabad túlsütni őket. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
Mézeskalácsot sokan sütnek díszítési szándékkal, de más süti is lehet mutatós. Ezek a cukorablakokkal készülő omlós vajas kekszek fantasztikusan mutatósak, főleg akkor, ha fény világít át rajtuk, mondjuk a karácsonyi fényfüzérről. Tehetjük karácsonyfára, asztali adventi dekorra, de akár ajándékra ráfűzve is rögtön egyedivé teszi a meglepetésünket.
Ezekhez a kis gyönyörűségekhez egy nagyon egyszerű tésztára és egyszerű, sima, töltetlen savanyú cukorra van csak szükség, kézügyességet és gyakorlatot sem igényel, és a legegyszerűbb szíves, csillagos, körformákkal is nagyon mutatós lesz. A savanyú cukrot színenként szétválogatva, zacskóba téve klopfolóval porrá kell törni, és ezt szórni a sütik közepébe. Készíthetünk egyszínű vagy színátmenetes kekszeket is, és ha nem dekornak szánjuk, akkor érdemes a tésztát egy kis citrom- vagy narancshéjjal, vaníliakivonattal ízesíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, elektromos robotgéppel simára keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és egy kevés lisztet, folyamatosan adagoljuk hozzá az összes lisztet, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, kicsit ellapítjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és hűtőben 1 órát pihentetjük.
Közben a cukorkákat színek szerint szétválogatjuk, zacskóba tesszük, és klopfolóval apróra, szinte porrá törjük.
A pihentetett tésztát kézzel kicsit átdolgozzuk, hogy a kézmelegtől kicsit felpuhuljon, majd ellapítjuk, és két sütőpapír között fél centi vékonyra kinyújtjuk. Ízlés szerinti formákkal kiszaggatjuk, majd mindegyik belsejét is kiszúrjuk egy kisebb formával. A leeső tésztát eltávolítjuk, összegyúrva újra felhasználjuk. A formákat sütőpapírral fedett tepsire tesszük, a közepükbe porrá tört cukorkát szórunk úgy, hogy teljesen kitöltse a lukat, de a tésztára ne kerüljön. Ha szeretnénk majd felakasztani dísznek, akkor egy szívószállal lukat szúrunk ki a tésztából.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt megsütjük, időközben figyeljünk rá, hogy szép világos maradjon a tészta, de a cukorkristályok teljesen felolvadjanak, és üvegszerűen áttetszővé süljenek. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, a cukrot pedig megszilárdulni. Utolsó lépésként pedig szalaggal vagy színes madzaggal felfűzzük, ha dekorációként a fára vagy fenyőágra tennénk, csomagra kötnénk.
A három alapanyagból kettő már a keksz nevéből kiderül: banán és zabpehely, amihez most csokidarabkák kerültek harmadikként, de akár mazsola vagy aszalt áfonya is kerülhet bele helyette, ezek is megédesítik ezt az egészséges, laktózmentes és gm zabpehely használata esetén gluténmentes aprósütit.
Ha kellően érett banánnal készítjük, akkor éppen elég édes, ráadásul a már barnulásnak induló gyümölcsöket meg is menthetjük így az enyészettől. A három hozzávaló természetesen bővíthető is fűszerekkel – fahéjjal vagy gyömbérrel például –, magvakkal – szezámmal vagy lenmaggal –, de durvára vágott mogyoró, dió is isteni finom benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely felét késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük.
A banánt meghámozzuk, tálba tördeljük, és villával vagy krumplinyomóval krémesre összetördeljük. Hozzáadjuk az őrölt és az egész zabpelyhet, valamint apróra vágott csokit, összekeverjük. 18-20 kupacot halmozunk a masszából sütőpapírral fedett tepsire, a kanál hátával lenyomkodjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 15–18 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni, hogy kívül jó ropogósak legyenek.
Egyszerűen érthetetlen, miért szorul ennyire háttérbe a körte közeli rokonához, az almához képest, különösen az őszi szezonban. Rengeteg jó tulajdonsága van, egészséges, könnyen emészthető és szelídebb ízű, kevésbé savas, mint az alma. Érdemes egy kicsit gyakrabban fogyasztanunk nemcsak magában, de tehetjük salátába, isteni sajtok mellé, megsütve húsok köretének is ideális, de a sült változat könnyű desszertnek is nagyon jó alternatíva lehet.
Most egy kis túróval és édes morzsával készült, zseniálisan egyszerű, villámgyorsan összedobható, egyszerre krémes és ropogós, és már sülés közben isteni illatok töltik be a lakást. Melegen és hidegen is nagyon finom, így ha marad belőle, másnap reggelire is tökéletes ez a pofonegyszerű desszert!
Hozzávalók:
Elkészítés: A túrót egy tálkába tesszük, hozzáadjuk a mézet és a tejfölt vagy görög joghurtot, kikeverjük. A kekszet összemorzsoljuk, és kevés fahéjjal összekeverjük.
A körtéket félbevágjuk, a magházat kivágjuk, majd a körték aljára egy talpat vágunk, hogy stabilan álljanak majd, és egy tepsibe vagy sütőtálba tesszük. Megtöltjük a túróval, majd megszórjuk a kekszmorzsával, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett a körték méretétől függően 20-25 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálalhatjuk, de langyosan, sőt hidegen is finom.
A dán vajas keksz fogalom, a klasszikusan kék fémdobozban kapható omlós, vaníliás aprósütemény az egész világot meghódította, Dániában pedig minden cukrászdában kapható, de gyakran otthon, maguk készítik. Nem túl összetett, inkább egyszerű ízvilágú süti, titka az omlósság, amit a jó minőségű vajnak köszönhet, illetve az édes, sós és vaníliás ízek különleges aránya.
A jellegzetes omlós aprósütemény kör, téglalap és perec formában is ismert, cukorral meghintve, de mégiscsak a vaniljekransen, vagyis a csavart vaníliás koszorú az igazi, amit csillagcsőrös habzsákból nyomnak ki. A tészta nyersen egész krémes és lágy, másképp nehezen is lenne formázható, persze akár más cookie-k mintájára kis korongokká is formázható – habzsák hiányában.
Érdemes kipróbálni a házi változatot, szerintünk függőséget okoz, sokkal finomabb, porhanyós – és már az is boldogságot okoz, ahogy sülés közben a mennyei vaníliás-vajas illat belengi a konyhát, sőt az egész lakást.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba tesszük, elkeverjük. Hozzáadjuk a puha vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a vaníliát és a villával kicsit felvert tojást is, és egy spatulával vagy fakanállal alaposan kikeverjük.
A lágy tésztát vastagabb csillagcsőrös habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsikre karikákat nyomunk belőle.
200 fokos sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban sokáig friss és omlós marad.
A retró süti receptjét egy kicsit leporolva, ugyanolyan egyszerűen, de sokkal jobb alapanyagokkal elkészítve igazi ünnepi sütivé változtathatjuk… Ha a háztartási kekszet vajas kekszre cseréljük, krémként pedig egy selymes csokoládé-ganache-t készítünk, mindezt egy kis kávéval megfejeljük, elképesztően finom süti lesz a jutalmunk.
A ganache (ejtsd: gánás) a franciák legegyszerűbb csokikrémje: tejszín és olvasztott csokoládé keveréke jól lehűtve, majd habosra felverve. Ennél csokisabb krém nem létezik, ráadásul jóval selymesebb és könnyedebb, mintha vajas krémet készítenénk. A krémbe is került egy kis kávé, de kávé nélkül is készíthető, akár egy kis alkohollal, ha gyerekek is esznek belőle, akkor karamellel vagy narancslével válthatjuk ki a kávét, mártogatáshoz pedig használhatunk akár meggylevet, akár kakaót vagy cukorszirupot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, és mikróban 2×1 perc alatt vagy gőz fölött megolvasztjuk. Hozzáadjuk a forró presszókávét (vagy 4 cl forró vízzel elkevert 1 evőkanál instant kávét), és szép simára, fényesre keverjük. Ezután 2-3 részletben hozzákeverjük a hideg tejszínt is, simára keverjük, majd 2 órát a hűtőben vagy fél órát a fagyasztóban jól lehűtjük. Ezután elektromos habverővel jó habosra, krémesre felverjük.
A 2 adag hosszúkávét (vagy 2 dl forró vízből és 2 evőkanál instant kávéból készített italt) elkeverjük 5 dkg cukorral, majd egy mélytányérba öntjük. A kekszeket egyesével jól megmártjuk a kávéban, majd szorosan egymás mellé lerakjuk téglalap alakban egy tálcára. Egyenletesen megkenjük a csokikrémmel, majd újabb mártott kekszes réteg jön… Így folytatjuk, amíg tart a krém és a keksz, arra ügyeljünk, hogy be tudjuk kívülről teljesen vonni a krémmel.
Az elkészült süteményt 4-5 órát, de inkább egy éjszakát a hűtőben pihentetjük, hogy a keksz kellően megpuhuljon, és az ízek összeérjenek.
Tálalás előtt megszórjuk csokireszelékkel vagy kekszmorzsával, esetleg a kettő keverékével, majd szeletelve, kockára vágva kínáljuk.
Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
Nagyon üde, friss és lágy, ugyanakkor csábítóan krémes és gazdag finomság, és annak ellenére, hogy gyümölcsös, egy igazi kalóriabomba. Ezzel együtt mindenkit rábeszélünk, mert fantasztikus, és ha a citromkrémnél egy kicsit figyelünk, és betartjuk az instrukciókat, akkor elronthatatlan.
A sajttortát nem kell bemutatni senkinek, valószínűleg a sütés nélküli változatát is mindenki próbálta már kekszes alappal, ennél a változatnál viszont megspórolhatjuk a pihentetési időt, és az összeállítás után azonnal kanalazhatjuk is ezt a mennyei pohárkrémet. A lemon curd, vagyis az angolok vajas citromkréme pedig egy igazi klasszikus, ők szívesen fogyasztják pirítósra, palacsintához lekvár helyett, de görög joghurttal párosítva is remek például reggelire, de valójában annyira aromás, karakteres és gazdag, hogy desszertbe, tortába töltve is mesés.
Lemon curd készen is kapható, de otthon is egyszerűen elkészíthető, így jóval kiadósabb, és biztos nem lesz benne tartósító. Csak citrom, cukor, tojássárga és vaj kell hozzá, a készítése pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű, csupán arra kell figyelni, hogy folyamatosan keverve, lassan öntsük a cukorral és vajjal összeolvasztott citromlevet a tojáshoz, hogy ne ugorjon össze a hirtelen hőhatástól, illetve a tűzre téve nagyon kis lángon és folyamatosan keverve főzzük, így nem citromos rántotta, hanem egy lágy krém lesz a végeredmény. Ezután már csak ki kell hűteni, hogy a vaj kicsit visszadermedjen, majd ismét átkeverni – és már kész is a selymes citromos csoda!
A kekszes alaphoz:
A citromkrémhez:
A sajtkrémhez:
Elkészítés: A lemon curd az első, mert ennek ki kell hűlnie. Ehhez az alaposan megmosott citrom héját lereszeljük, levét kifacsarjuk egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot és a felkockázott vajat, és gyenge tűz fölött hagyjuk összeolvadni. Közben a tojássárgákat egy keverőtálban kézi habverővel simára keverjük, majd nagyon lassan, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a citromos-cukros vajat, majd visszaöntjük a lábasba, gyenge tűzön, folyamatosan kevergetve pár perc alatt sűrűsödésig főzzük, majd félretesszük hűlni.
A mascarponét és a krémsajtot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot és a vanília-kivonatot, és kézi habverővel jó alaposan összekeverjük.
A kekszet egy tiszta zacskóba tesszük, és egy sodrófával vagy klopfolóval egész finomra, morzsásra törjük. Közben 5 dkg vajat egy kis lábosban felolvasztunk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a kekszmorzsát, összekeverjük, nedves homok állagú finomságot kapunk.
A pohárkrémhez 6 pohár aljába elosztjuk a vajas kekszmorzsát. A sajtkrémet habzsákba töltjük, és kekszrétegre nyomjuk a poharakba. Végül a kihűlt citromkrémet kézi habverővel simára, selymesre átkeverjük, és ezt kanalazzuk a poharak tetejére. Ízlés szerint mentalevelekkel díszítve tálaljuk.