De van ilyen? A válasz határozott igen! Főzés, sütés, macera nélkül is villámgyorsan készíthetünk olyat, amit mindenki szeret, hipp-hopp el fog fogyni, nem szokványos, és igazán ünnepi hangulata van – legalábbis ez a zöldfűszeres sajtgolyó ilyen. Szuper partifalat karácsonyi bulira, de akár családi körben is bevethető előételnek – a fűszerezése pedig ízlés szerint alakítható.
A kis karácsonyi fenyőink alapja ricotta és natúr krémsajt, amit egy kis reszelt parmezán ízesít, simán csak össze kell keverni, a hűtőben picit érlelve az ízei is összesimulnak, és könnyen formázhatóvá válik. A „zöldítéshez” bármilyen friss zöldfűszer tökéletes, kapor, petrezselyem, bazsalikom, snidling, amit most frissen a legkönnyebben beszerezhetünk, de akár ezek keverékét is használhatjuk – azt válasszuk, amelyiket leginkább szeretjük!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szobahőmérsékletű krémsajtot átkeverjük, hozzáadjuk a ricottát, a tejfölt, a reszelt parmezánt, sózzuk, borsozzuk, hozzáreszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
A masszából nagyobb diónyi darabokat veszünk, és először gombóccá, majd kúppá formázzuk, és finomra aprított zöldfűszerben megforgatjuk. Kekszekre állítjuk, a hegyükbe gránátalmamagokat teszünk. Pár órát elvannak a hűtőben tálalás előtt, de érdemes nem túl hidegen kínálni, hogy kellemesen krémesek és ízletesek legyenek.
Illatos, édes falatkák, kellemesen citrusosak és fűszeresek, a vajnak köszönhetően nagyon omlósak, és hosszan puhák maradnak, de valószínűleg erre nem lesz módjuk. Nagyon egyszerű kis keksz, a tésztát pihentetni sem kell, így pikk-pakk elkészíthető finomság. Arra érdemes figyelni, hogy ne süssük túl, mert könnyen kiszáradhat, és bár lehet, hogy még lágynak tűnik a süti, amikor kivesszük a sütőből, de hűlés közben még szilárdul.
Aki nem kedveli a kardamomot, vagy épp nincs belőle otthon, az őrölt gyömbérrel is készítheti ezt a finom kekszet, a citrommal mindkettő verhetetlen!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport, a sót és az őrölt kardamomot egy tálban összekeverjük. Egy másik edényben a lágy vajat a porcukorral elektromos habverővel habosra keverjük, majd a tojásokat egyenként hozzáadva tovább keverjük. Hozzáadjuk a vaníliát és a citrom reszelt héját is. Ezután hozzáöntjük a lisztes keveréket is, és kézzel vagy egy spatulával összedolgozzuk.
A masszából 20 gombócot formázunk, porcukorban megforgatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket egymástól távolabb, mert el fognak kissé terülni.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 13-14 perc alatt megsütjük. Puhának tűnhetnek még kivételkor, de a hűlés során elnyerik tökéletes állagukat, nem szabad túlsütni őket. Hagyjuk kihűlni, majd tálaljuk.
Természetesen, mint mindent, mértékkel érdemes fogyasztani.
A dió számos formában megjelenhet az étkezésünkben az ünnepek során, sokak számára alapvető része a karácsonyi készülődésnek és ünneplésnek. Van, ahol a dióféléket használják karácsonyfa-díszként, előfordul, hogy dióhéjakból készült apró figurákat, vagy magukat a diókat fűzik fel a fára.
A dióval kapcsolatos ajándékok is népszerűek lehetnek. Ez lehet diófát ábrázoló dísz, diós sütemények, vagy akár dióval teli ajándékcsomag. Egyes helyeken dióhéjból készült apró csónakokat készítenek, majd ezeket egy vízfelszínen (például egy tál vízben) „versenyeztetik”.
A dió néha babonákhoz is kapcsolódik, például a szerencsét hozza, vagy a házvédelmi szerepet is betöltheti. Néhány helyen azt mondják, hogy ha egy diót egy egész év alatt ki tudnak szedni a héjából anélkül, hogy eltörnék, az szerencsét jelent a következő évben.
A diókat gyakran használják karácsonyi ételek, sütemények és desszertek elkészítéséhez. Például dióval töltött sütemények, diókrémek, vagy diós kekszek szerepelnek a karácsonyi menükben.
Hozzávalók:
Elkészítés:
A keksz és a dió kivételével a többi összetevőt összedolgozzuk egy kis lábasban és sűrűű masszává főzzük. A kekszet összetörjük, majd hozzáadjuk a diót. Mikor kész a massza, mehet a kekszes-diós keverékre és összedolgozzuk. Folpackba csomagolva formázzuk és mehet a hűtőbe. Egy éjszakát hagyjuk pihenni, majd kókuszreszelékbe forgjuk.
Ropogós, illatos, pár egyszerű alapanyaggal készül, a sütőben enyhén karamellizálódott sütőtöknek köszönhetően pedig cukor vagy más édesítő nem is nagyon, épp csak kevéske kell bele, vegán és mindenmentes változatban is készíthető ez az egészséges keksz. Valójában csak zabpehellyel és sütőtökkel készül, amit egy kis chiamag fog össze, illetve némi fűszer és sütőpor kell csak hozzá, hogy illatosabb és egy kicsit könnyebb legyen ez az isteni kis nassolnivaló.
Ha van maradék sütőtökünk, akkor 5 perc az összeállítása, és 15 perc alatt készre is sül, nem túl édes, ínyencek gazdagíthatják mazsolával, aszalt áfonyával is a „tésztaalapot”, de natúr változatban, egy kis tökmaggal vagy dióval megszórva is nagyon finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tökmag kivételével az összes alapanyagot egy keverőtálba tesszük, összedolgozzuk. Kisebb maréknyi adagokat veszünk, kézzel gombóccá formázzuk, lenyomkodjuk, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, még egy kicsit lelapogatjuk, vagy egy pohár talpával egyenletesen lenyomkodjuk.
Megszórjuk a tökmaggal, és a sütőbe tolva 15 perc alatt megsütjük. Kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd egy lapáttal rácsra átemeljük, és hagyjuk teljesen kihűlni, hogy jó ropogósak legyenek.
Sokszorosan karácsonyi és nagyon szerethető Rudolf története, bár a valóságban sokkal fájdalmasabb, mint a mesében. Rudolf, a piros orrú rénszarvas történetét egy bizonyos Robert Lewis May írta, egy chicagói, jobb sorsra érdemes fiatalember, aki 34 évesen halálos rákbeteg felesége mellett szembesült 1938 karácsonya előtt 4 éves kislánya kérdésével: az ő édesanyja miért nem ugyanolyan, mint a többieké, az ő életük miért más, mint a többieké? A szomorú szemű kislány vigasztalására írta meg a mindenki mástól különböző szarvas történetét, akinek piros és világító orra van, amit igyekszik elrejteni, hogy hasonlítson másokhoz, míg éppen ezzel a csodálatos különbözőségével menti meg a Mikulást, illetve a karácsonyi ajándékok kiszállítását a ködös karácsonyi éjszakán.
A különleges mese minden bizonnyal enyhítette a kis Barbara fájdalmát azon a karácsonyon, utána pedig megváltoztatta életüket. A csonkán maradt család elképesztő sikersorozat legelején állt, amikor May könyvkiadója tudomást szerzett a meséről, majd a következő évben kiadta könyv formájában a mesét. Mivel a piros orr akkoriban és ott – és nem csak ott és nem csak akkor – a pityókás, borivó, jó, mondjuk ki, az alkoholisták egyik állandó jelzője, ezért a könyv kiadásakor Robert direkt megkérte a könyv grafikusát, hogy nagyon cuki szarvast rajzoljon.
Ez annyira jól sikerült, hogy Rudolf legenda lett, ma már elválaszthatatlan nemcsak az amerikai, de az európai karácsonytól is. A történet pedig annyira szép, hogy mindenkit arra buzdítunk: süssön Rudolf-kekszet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és a kakaóport egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a cukrot és a puha vajat, és alaposan összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formálunk, sütőpapírral borított tepsibe rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, a tenyerünkkel picit lenyomkodjuk, de ne nagyon, mert még terülni fog sülés közben.
Fogpiszkálóval vagy hurkapálcával szemeket nyomunk minden kis tésztahalomba, 1-1 szem piros cukorkát nyomunk a közepükbe, végül félbetört apró sósperecet szúrunk beléjük két oldalon, ezek lesznek az agancsok.
170 fokos sütőbe toljuk a tepsit, 5 perc múlva csökkentjük a hőt 150 fokra, és még 10 percig sütjük. Hamar túlsül, és kivétel után még keményedik, úgyhogy legyünk résen.
Jól záródó dobozban sokáig elállna – de hamar el fog fogyni!
Ellenállhatatlanul finom, nagyon ropogós, a belerejtett magoktól és aszalt, kandírozott gyümölcsöktől nagyon mutatós cantucci egy igazi olasz klasszikus, olyannyira, hogy már az 1600-as években említést tesznek róla. A toszkán gyökerekkel bíró keksz alaptésztája nagyon egyszerű, liszt, cukor, tojás, kis vaj és némi szódabikarbóna kell csak hozzá, igazán különlegessé az ízesítése és a dupla sütése teszi. A leggyakrabban reszelt narancshéj és valamilyen likőrbor vagy amaretto adja az alapízét, de létezik kakaós, ánizsos, fahéjas, vaníliás változata is.
A cantucci – lévén, hogy kétszersült – nagyon hosszan eltartható jól záró dobozba, üvegbe téve, így ideális dugidesszertnek, de szépen csomagolva gasztroajándéknak is, a tésztáját pedig ízlés szerint gazdagíthatjuk. Itt pisztáciával és aszalt áfonyával készült, de kandírozott narancs- vagy citromhéj, mazsola, apróra vágott aszalt füge, sárgabarack, meggy, dió, mandula, mogyoró, csokidarabka is tökéletes, bátran lehet variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a lágy vajat, az édes bort és a szódabikarbónával elkevert lisztet, hozzáreszeljünk a narancs héját, és kézzel összedolgozzuk. Ha összeállt, beledogozzuk a pisztáciát és az aszalt áfonyát – vagy mandulát, csokicseppet, ami csak szeretnénk -, kettéosztjuk, és két hurkát sodrunk belőlük, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk, és tenyerünkkel picit lelapogatjuk.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük, kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, közben a sütő hőmérsékletét 160 fokra visszavesszük. A tésztarudakat recés késsel ferdén ujjnyi szeletekre vágjuk, elfektetjük a tepsiben, és még 15-18 percre visszatoljuk, hogy kiszáradjanak és jó ropogósak legyenek.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, jól záródó dobozba, üvegbe téve tároljuk – nagyon soká eláll, ha rá nem járunk… 😉
Mézeskalácsot sokan sütnek díszítési szándékkal, de más süti is lehet mutatós. Ezek a cukorablakokkal készülő omlós vajas kekszek fantasztikusan mutatósak, főleg akkor, ha fény világít át rajtuk, mondjuk a karácsonyi fényfüzérről. Tehetjük karácsonyfára, asztali adventi dekorra, de akár ajándékra ráfűzve is rögtön egyedivé teszi a meglepetésünket.
Ezekhez a kis gyönyörűségekhez egy nagyon egyszerű tésztára és egyszerű, sima, töltetlen savanyú cukorra van csak szükség, kézügyességet és gyakorlatot sem igényel, és a legegyszerűbb szíves, csillagos, körformákkal is nagyon mutatós lesz. A savanyú cukrot színenként szétválogatva, zacskóba téve klopfolóval porrá kell törni, és ezt szórni a sütik közepébe. Készíthetünk egyszínű vagy színátmenetes kekszeket is, és ha nem dekornak szánjuk, akkor érdemes a tésztát egy kis citrom- vagy narancshéjjal, vaníliakivonattal ízesíteni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, elektromos robotgéppel simára keverjük, majd hozzáadjuk a tojást és egy kevés lisztet, folyamatosan adagoljuk hozzá az összes lisztet, amíg tésztává összeáll. Gombóccá formázzuk, kicsit ellapítjuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és hűtőben 1 órát pihentetjük.
Közben a cukorkákat színek szerint szétválogatjuk, zacskóba tesszük, és klopfolóval apróra, szinte porrá törjük.
A pihentetett tésztát kézzel kicsit átdolgozzuk, hogy a kézmelegtől kicsit felpuhuljon, majd ellapítjuk, és két sütőpapír között fél centi vékonyra kinyújtjuk. Ízlés szerinti formákkal kiszaggatjuk, majd mindegyik belsejét is kiszúrjuk egy kisebb formával. A leeső tésztát eltávolítjuk, összegyúrva újra felhasználjuk. A formákat sütőpapírral fedett tepsire tesszük, a közepükbe porrá tört cukorkát szórunk úgy, hogy teljesen kitöltse a lukat, de a tésztára ne kerüljön. Ha szeretnénk majd felakasztani dísznek, akkor egy szívószállal lukat szúrunk ki a tésztából.
180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt megsütjük, időközben figyeljünk rá, hogy szép világos maradjon a tészta, de a cukorkristályok teljesen felolvadjanak, és üvegszerűen áttetszővé süljenek. A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, a cukrot pedig megszilárdulni. Utolsó lépésként pedig szalaggal vagy színes madzaggal felfűzzük, ha dekorációként a fára vagy fenyőágra tennénk, csomagra kötnénk.
Ez a kekszdarabokkal pöttyözött csokis süti az egyik legegyszerűbb, ugyanakkor legsokoldalúbban variálható desszert, és valószínűleg mindannyiunk nagyijának kézzel írott szakácskönyvében van rá egy jól bevált családi változat. Van, aki csak kakaóporral készíti, más olvasztott csokival is gazdagítja, népszerű a rummal vagy a kávéval kicsit megbolondított pöttyöske, és a kekszdarabokon kívül is rengeteg finomság – olajos mag, csonthéjas vagy aszalt gyümölcs – kerülhet bele, de ha ezek nincsenek kéznél, az alapváltozat is mindig sikert arat.
A pöttyöske most kávés változatban készült, mandula és olvasztott csokoládé is került a masszába, nagyon finom ebben a formában, egyszerre puha és ropogós, frissentartó fóliába csomagolva a hűtőben hosszú ideig eltarthatjuk, így ha elkészítjük, napokig lesz nassolnivalónk, ha kicsit is uralkodunk magunkon, és nem faljuk faljuk fel egyszerre.
Hozzávalók:
Elkészítés: A keksz felét apróra tördeljük, a másik felét egy késes robotgépben ledaráljuk. A csokit összetördeljük, és a vajjal együtt gőz fölött megolvasztjuk, majd hozzáadjuk a kávét és a tejet, és simára keverjük, majd a gőzről levéve hozzáadjuk a kakaóport, a porcukrot és a darált kekszet, és alaposan összekeverjük, végül beleforgatjuk a darabolt kekszet és a durvára vágott mandulát.
Kicsit hűlni hagyjuk, majd egy kiterített frissentartó fóliára öntjük a masszát, hengerré formázzuk, feltekerjük, a végeit szorosan eltekerjük. Hagyhatjuk hengernek, vagy kicsit lenyomkodva formázhatjuk hasábbá is, és 3-4 órára hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen és összeálljon.
Tálalás előtt kb. 15 perccel kivesszük, majd szeletelve tálaljuk.
A különféle házi kekszekből sosem elég, mindig jó érzés kinyitni a kekszesdobozt, ha egy falatnyi édességre vágyunk a kávé vagy tea mellé, de magunkkal is vihetjük nassnak munkahelyre, iskolába is. A klasszikus omlós vajas kekszekkel szemben ez egy ropogósabb textúrájú cookie, nagyon illatos finomság.
Az olívaolajat általában inkább salátára locsoljuk, mintsem kekszhez használnánk, de érdemes kipróbálni így is, mert nagyon jól működik. A sütinek a narancs és szezám adja legmeghatározóbb ízeit, az alkohol inkább csak illatát, illetve a sütőporral és a szódabikarbónával könnyűvé varázsolják. Nagyon egyszerű és kiadós, a picit pirult szezámmagoktól ellenállhatatlan.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az olívaolajat, a narancslevet, a narancs reszelt héját, a cukrot és az alkoholt egy keverőtálba kimérjük, kézi habverővel összekeverjük. A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és egy csipetnyi sót egy másik edényben összekeverünk, majd a száraz és a nedves keveréket összeöntjük, összedolgozzuk.
A masszából diónyi golyókat formázunk, szezámmagban meghempergetjük, kissé lelapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni.
A crumble egy vajas morzsával sült angol almás süti, a lényege, hogy a felkockázott, kissé megcukrozott, fűszerekkel meghintett alma egy pitetálba kerül, ezt fedi egy vajas-lisztes, gyakran dióval, mandulával vagy mogyoróval gazdagított morzsa, így kerül be a sütőbe, ahol az alma krémesre párolódik, míg a tetején a morzsa ropogósra sül. Nagyon egyszerű és finom, ezer változata létezik – hiszen az alma keverhető más gyümölcsökkel, a fűszerezés is alakítható, a tetejére kerülő morzsa is könnyen variálható. Összeállítása néhány perc, a többi a sütő dolga…
Ha viszont egy ennél is gyorsabb, de hasonló ízvilágú desszertet keresünk, akkor a Marmiton videója nyújthat segítséget. A sütőt a mikró váltja ki, a morzsát pedig vajas keksz, ami nagyon jól passzol a párolt-sült almához. Gyerekek akár maguknak is elkészíthetik, de még munkahelyen is összedobhatjuk – biztos, hogy nagy sikere lesz.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, felkockázzuk, egy keverőtálba téve megszórjuk a vaníliás cukorral és a fahéjjal, összeforgatjuk, majd üvegtálkákba tesszük, berakjuk a mikróba, és a legmagasabb fokozaton 1 percig pároljuk.
Az omlós vajas kekszeket morzsásra összetörjük, majd a sült alma tetejére kanalazzuk, és azonnal fogyaszthatjuk is.
A három alapanyagból kettő már a keksz nevéből kiderül: banán és zabpehely, amihez most csokidarabkák kerültek harmadikként, de akár mazsola vagy aszalt áfonya is kerülhet bele helyette, ezek is megédesítik ezt az egészséges, laktózmentes és gm zabpehely használata esetén gluténmentes aprósütit.
Ha kellően érett banánnal készítjük, akkor éppen elég édes, ráadásul a már barnulásnak induló gyümölcsöket meg is menthetjük így az enyészettől. A három hozzávaló természetesen bővíthető is fűszerekkel – fahéjjal vagy gyömbérrel például –, magvakkal – szezámmal vagy lenmaggal –, de durvára vágott mogyoró, dió is isteni finom benne.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpehely felét késes robotgépbe tesszük, és finomra őröljük.
A banánt meghámozzuk, tálba tördeljük, és villával vagy krumplinyomóval krémesre összetördeljük. Hozzáadjuk az őrölt és az egész zabpelyhet, valamint apróra vágott csokit, összekeverjük. 18-20 kupacot halmozunk a masszából sütőpapírral fedett tepsire, a kanál hátával lenyomkodjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 15–18 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni, hogy kívül jó ropogósak legyenek.
A kenyér lisztből készül, ahogy a sütemény is, tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy a nedvességtartalmát elvesztő kenyér „lisztként” kerüljön felhasználásra, ha jobban belegondolunk. De hogy ilyen finom keksznek elkészítve, az egészen meglepő, és csak tojás, vaj, cukor és sütőpor kell hozzá, és az alapmassza bármivel gazdagítható, ízesíthető.
Mivel minden háztartásban előfordul, hogy megmarad egy kis kenyér, ez egy szuper megoldás a feldolgozáshoz – a bundáskenyér, a kruton vagy a házi zsemlemorzsa mellett -, kívül finom ropogósra sül, belül finom puha, és ha nem áruljuk el, hogy maradékból készült, senki nem fogja kitalálni!
Hozzávalók:
Alaptészta:
Ízlés szerinti belevalók, jelen esetben:
Elkészítés: A száraz kenyeret kicsit felkockázzuk, majd késes aprítóba tesszük a sütőporral, a zabpehellyel és a dióval együtt, és morzsásra, de nem túl finomra daráljuk.
A lágy vajat és a cukrot kézi habverővel simára, habosra keverjük, hozzáadjuk a csipet sót, a vaníliát és a tojást is, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsás keveréket és a mazsolát, és kézzel összedolgozzuk. 20 percre a hűtőbe tesszük, hogy a kenyérmorzsa kicsit felpuhuljon.
A masszából diónyi adagokat veszünk, golyóvá formázzuk, majd a tenyerünk között kissé lenyomjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. 160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, mielőtt rávetnénk magunkat… 😉
