Nyugisabb hétvégékre ideális ez a csodakenyér, mert lévén kelt tészta, a pihentetést nem kerülhetjük ki, sőt nem árt kétszer is keleszteni, mert akkor lesz igazán könnyű és puha ez a különleges sörös-olívás tészta. A rétegek között mustár, sajt és paradicsom van, szeletelni sem kell, csak tépkedni egyik szeletet a másik után.
A sajt karaktere meghatározza a kenyerünk ízvilágát – készíthetjük sima trappistával is, de akkor nem árt 1-2 evőkanálnyi reszelt parmezánt hozzákeverni, hogy aromásabb legyen, de használhatunk a semlegesebb pizza-mozzarella mellé is egy kis márványsajtot vagy cheddart, de akár kipróbálhatjuk morzsolt fetával is – ahány sajt, annyi ízvilág.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához 25 dkg lisztet, a cukrot, az élesztőt és a sót összekeverjük. Hozzáadjuk a szoba-hőmérsékletű sört, az olívaolajat és a tojásokat, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni a tésztát. Amikor már homogén és krémes állagú, hozzáadjuk a maradék 15 dkg lisztet és az étkezési keményítőt, és 3-4 percig még dagasztjuk, amíg lágy tésztát kapunk. Gombóccá formázzuk, tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
Közben a sajtot lereszeljük, a paradicsomot felszeleteljük, a mustárt pedig kis tálkában az olívaolajjal kikeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre tesszük, bőségesen meghintjük liszttel, és vékony táglalappá nyújtjuk. Megkenjük a mustárral, egyenletesen megszórjuk a sajttal, majd a paradicsommal, ízlés szerint frissen őrölt borssal, zöldfűszerrel is meghinthetjük. Akkora négyzetekre vágjuk, hogy kényelmesen elférjenek a pástétomformában. A formát kikenjük vagy sütőpapírral kibéleljük, az egyik rövidebb oldalára állítjuk, és belerakosgatjuk a sajtos tésztalapokat. Ha kész, konyharuhával letakarva még 30 percet pihentetjük.
180 fokos sütőbe toljuk a megkelt kenyeret, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd kiborítjuk a formából, talpra állítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
Puha és illatos, nagyon egyszerű és gyorsan összeállítható, piknikre, kirándulásra, vendégvárónak, de akár munkába, suliba vinni is tökéletes a sajtos cukkinikenyér. A zsenge reszelt cukkini rostokban és nedvességben gazdag, elképesztően jó állagot ad enek a kevert tésztának, semleges ízét nem is érezzük, sőt ha meghámozzuk, akkor teljesen el is tűnik a tésztában. Már sülés közben fantasztikus az illata, a végeredmény pedig egy ruganyos, szaftos, ízekben gazdag kenyér, amire nem kell feltét sem, magában is isteni, napokig friss marad a cukkininek és a sajtnak köszönhetően.
Nagy előnye ennek a receptnek, hogy bögrével lehet kimérni az alapanyagokat, így pikk-pakk összeállítható a tészta. Ízesítésként most a cukkini és a sajt mellett egy kis fokhagyma és bazsalikom került bele, de bármilyen zöldfűszerrel variálható, sőt akár tehetünk bele aprított olívabogyót vagy aszalt paradicsomot, vagy ha valami ropogósra vágyunk, akkor tökmagot, fenyőmagot, egyik sem fogja elrontani. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport, a sót, borsot, a fokhagymát és a bazsalikomot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. A nedves alapanyagokat – a joghurtot, a tojásokat és az olívaolajat – simára keverjük, hozzáadjuk a reszelt cukkinit és a sajtot, ezzel is átkeverjük, majd a száraz keveréket hozzáöntjük, és jól eldolgozzuk.
Kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt pástétom- vagy téglaformába öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 60 percig sütjük. Ha nagyon pirulna a teteje, alufóliát terítünk rá, a sütés végekor tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen – vagy legalább langyosra – hűlni, szeletelve kínáljuk.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
Édeskés, könnyű tésztájú, foszlós és abbahagyhatatlanul finom ez a házi zsemle, igazi klasszikus, békebeli kelt tésztával készül, tejjel és egy kis vajjal gazdagítva, csakhogy dgasztás nélkül, egszerűen egy keverőtálban kikeverve, majd jó hosszan kelesztve, hogy kellően levegős és lágy legyen, sülés után pedig puha és foszlós.
Reggelire, uzsonnára is tökéletes egy kis vajjal, dzsemmel, sőt ha ízesítés nélküli tésztával készítjük, akkor akár hamburgerbucinak is megállja a helyét, ha pedig egyértelműen édes süteménynek szánjuk, akkor gazdagíthatjuk akár maréknyi mazsolával vagy csokicseppel, vagy akár fűszerként csipetnyi gyömbérrel vagy kardamommal. Pofonegyszerű, érdemes vele ráérős napon lenyűgözni a szeretteinket. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Az instant élesztőt 1 teáskanál porcukorral és a langyos vízzel elkeverjük, félretesszük 5 percre, hogy az élesztő beinduljon. Közben a tojásokat egy kis tálba felütjük, villával elhabarjuk. A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a maradék porcukrot, elkeverjük. Hozzáöntjük a langyos tejet, az elhabart tojásokat, az olvasztott vajat és az élesztős vizet, és fakanállal az egészet alaposan elkeverjük, míg sima tésztát kapunk. Nagyon lágy, a nokedliéhez hasonló állagot kapunk. Letakarjuk frissen tartó fóliával, és szobahőmérsékleten 2-3 órát kelesztjük, vagy ha reggelire készítenénk, akár hűtőbe is tehetjük 12 órára.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, és 8-10 darabba vágjuk, majd lisztes kézzel, mert eléggé ragacsos a tészta, gombócokká hengergetjük. Sütőpapírral fedett tepsibe vagy olvasztott vajjal kikent kapcsos tortaformába rakosgatjuk, és konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
A megkelt zsemléket tejjel elkevert tojássárgával lekenjük, meghintjük ízlés szerint szezámmal, mákkal, dekorcukorral vagy más maggal, és előmelegített 200 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, majd ízlés szerint vajjal, dzsemmel, vagy akár csak magában tejjel, tejeskávéval, kakaóval kínáljuk.
Könnyű kelt tészta, gazdag mákos töltelék, foszlós, finom és olyan mutatós, hogy garantáltan mindenkit levesz a lábáról. A technikája egyáltalán nem bonyolult, nem igényel gyakorlatot vagy kézügyességet. A klasszikus csigákkal ellentétben itt nem a feltekerés után kell felvágni a tésztát, hanem először felvágni, majd csavarni és csigává formázni a töltött tésztát.
Most mákos töltelékkel készült, amibe egy kis méz és citromhéj is került, de ízlés szerint kakaósan, fahéjasan, diósan is süthető, vagy akár cukrozott vajjal, majd csokidarabokkal vagy mazsolával meghintve. A tészta nagyon jól kezelhető, könnyen nyújtható, csak a kelesztési időket tartsuk be a tökéletes végeredményért!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A vajat egy kis edényben megolvasztjuk, majd a tűzről levéve hozzáöntjük a tejet, belekeverjük az élesztőt. A lisztet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a sót, elkeverjük, majd a közepébe egy mélyedést formázunk, amibe a vajas tejet beleöntjük. Fakanállal elkezdjük összedolgozni, majd amikor kezd összeállni, lisztezett munkafelületre öntjük, és 5-6 perc alatt kézzel ruganyos tésztává gyúrjuk, ha szükséges, még kevés lisztet adhatunk hozzá. Gombóccá formázzuk, és liszttel meghintett kelesztőtálba téve, konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 45 perc alatt megkelesztjük.
Közben elkészítjük a töltelékeket: a vizet a cukorral és a vaníliás cukorral felforraljuk, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a mákot, a reszelt citromhéjat és a mézet, alaposan elkeverjük, és hagyjuk langyosra hűlni – közben sűrűsödni fog egy kicsit.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrjuk, kettévágjuk, az egyiket 3 mm vékony téglalappá nyújtjuk, hosszanti irányban a felét megkenjük a máktöltelék felével, majd a szabadon hagyott tésztát ráhajtjuk, finoman lenyomjuk, 2 centis csíkokra vágjuk, megcsavarjuk, majd körkörösen feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A maradék tésztával és töltelékkel is így járunk el, majd a csigákat 20 percig még kelni hagyjuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, közben egy tojást villával felverünk, és ecset segítségével lekenjük a csigákat, majd a forró sütőbe tolva 15-18 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.
Nem kell fonni, csak tekerni a tojásfészekként is tökéletesen funkcionáló mutatós kis kalácskoszorúkat, ráadásul az egyszemélyes ünnepi péksütemény gyorsabban megkel és meg is sül, mintha egy nagy kalácsot sütnénk.
Nagyon foszlós, illatos a tésztája, amit vaj, vanília és reszelt citromhéj gazdagít, de aki szereti, tehet bele mazsolát vagy aprított aszalt gyümölcsöket is. A tetejét ízlés szerint megszórhatjuk dekorcukorral, szezámmaggal vagy aprított dióval, szeletelt mandulával, a közepébe pedig a sütés előtt ültethetünk egy festett főtt tojást is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához a tejet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és 10 perc alatt felfuttatjuk. A vajat felolvasztjuk, hagyjuk visszahűlni. A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, közepébe mélyedést készítünk, ide mehet a csipet só, a vaníliás cukor, a reszelt citromhéj, a 3 tojássárga, az olvasztott vaj, majd hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet, és kézzel vagy dagasztófejes kézi robotgéppel tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, és langyos helyen 30–35 percet kelesztjük.
A tésztát lisztezett felületen kicsit átgyúrjuk, majd 12 részre osztjuk, és egyesével rudakká sodorjuk. A rudakat kettesével összesodorjuk, majd a végeket összecsippentve kis koszorúvá formázzuk. Ha akarunk, a közepükbe 1-1 főtt tojást ültethetünk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és még 15 percet kelesztjük.
Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra úgy, hogy az aljába egy edényben vizet teszünk.
A kalácskákat felvert tojással lekenjük, megszórjuk színes dekorcukorral – vagy szezámmaggal, jégcukorral –, betoljuk a sütőbe, és aranyszínűre sütjük kb. 20–25 perc alatt.
Puha, foszlós, állagában is nagyon hasonlít a kelt tésztára, pedig élesztő nincs benne, csak sütőpor. Nincs benne tojás, csak liszt, cukor, kevés olaj, sütőpor, a mágikus alapanyag pedig a tejföl, amitől puha, rugalmas tésztát kapunk, amivel könnyű dolgozni. Attől függően, hogy milyen tejföllel dolgozunk, egy kevés lisztet még felvehet a tészta, puhának kell lennie, de nem ragacsosnak…
A tölteléke lehet kakaó, fahéj, darált dió vagy mogyoró, Nutella vagy túrókrém, itt most egy nagyon kókuszos változat készült, méghozzá úgy, hogy édes tojáshabbal összekevert kókuszreszelék került a csigába, a tetejére pedig még egy kevés kókusz, ami sütés közben kellemesen megpirult és ropogóssá vált, míg a belsejében könnyű és krémes maradt. Csak ajánlani tudjuk!
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A tejfölt a cukorral egy keverőtálba öntjük, elkeverjük, hozzáadjuk az olajat, a csipet sót, a vaníliakivonatot, végül hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, és összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk.
Közben a tojásfehérjéket habbá verjük, 2-3 részletben hozzáadjuk a porcukrot és a vaníliás cukrot, majd a kókuszreszeléket is belekeverjük.
A tésztát kb. fél cm vastag téglalappá kinyújtjuk, megkenjük a kókuszos habbal, majd szorosan feltekerjük. Ujjnyi csigákat vágunk belőle éles késsel, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és a tetejét még egy kis kókuszreszelékkel megszórjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 20-25 perc alatt készre sütjük.
A legenda szerint a kereszténység előtti korból származik ez a finom sütemény, és eredetileg a tavaszt köszöntő ünnepen készítették a régi angolszászok, a négyes tagolás pedig a négy évszakot szimbolizálta. A kereszténység elterjedésével azonban könnyen összehagolható volt a kereszt alakú minta a péksüti tetején Jézussal, a keresztre feszítéssel, illetve a húsvéttal. Az angolszász országokban nagypéntekre sütik hagyományosan, de az egész húsvéti menü meghatározó finomsága.
A kelt tésztát szegfűszeggel, fahéjjal, kardamommal, ánizzsal – vagy mézeskalács-fűszerkeverékkel – ízesítik, és mazsolával, aszalt áfonyával, kandírozott gyümölcsökkel gazdagítják, így nemcsak mutatós, hanem tényleg nagyon finom, puha, foszlós, igazán ünnepi, gazdag sütemény a hot cross bun, vagyis a „forró keresztes zsemle”.
Hozzávalók:
A kereszthez:
A mázhoz:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és kb. 10 perc alatt felfuttatjuk. A szoba-hőmérsékletű lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a mézeskalács-fűszerkeveréket, hozzáreszeljük a citrom héját, elkeverjük. Ezután hozzáütjük a tojást, hozzáadjuk az élesztős tejet, és konyhai robotgép dagasztóspiráljaival tésztává dolgozzuk. Amikor kezd összeállni, az olvasztott vajat is hozzáadjuk 2-3 részletben, majd amikor szép fényes és rugalmas a tészta, a mazsolát és az áfonyát is beledolgozzuk.
A tésztát bucivá formázzuk, és a keverőtálat lefedve 1 órát kelesztjük langyos helyen.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12-14 részre osztjuk, kis bucikká formázzuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, majd letakarva még 20 percet kelni hagyjuk.
Közben a keresztekhez a lisztet, a porcukrot és az olvasztott vajat egy tálkában kikeverjük annyi vízzel, hogy sűrű, de kissé folyékony masszát kapjunk. Egy kisebb zacskóba kanalazzuk, majd a zacskó sarkát kivágjuk, és keresztet nyomunk belőle a zsemlék tetejére.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, egy jénaiban vizet teszünk a sütő aljába, és betesszük a zsemléket is, majd 180 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és kb. 20 perc alatt megsütjük a zsemléket.
Közben a mázhoz a vízből és a cukorból kb. 5 perc alatt cukorszirupot főzünk, és a sütőből kivett, még forró zsemléket átkenjük vele, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
Ennek a különleges formájú laposkenyérnek a múltja egészen a római korig nyúlik vissza, amikor ezt a fajta vékonyabb kenyeret hamuban sütötték, a már kialudt, de még forró kemencében, és panis focacius volt a neve (panis=kenyér, focus=tűzhely, otthon). A praktikus, gyorsan átsülő kemencés lángosféle a volt Római Birodalom sok táján a mai napig tovább él. Az olaszok focacciaként, a katalánok fogassaként, a portugálok fogaça néven készítenek egymáshoz elég hasonló jellegű kenyereket, és hát mi is felismerhetjük ezt a kelt tésztát pogácsaként.
Kicsit mindenhol máshogy készül, más és más kiegészítőkkel – így a dél-francia provence-i régióban zöldfűszerekkel, aszalt paradicsommal vagy olajbogyóval gazdagítva sütik a fougasse-t, amit elsősorban előételként vagy egy jó pohár bor mellé fogyasztanak. Jól mutatja a napfényes régió népének boldogságát, hogy náluk ez a kenyérfajta gyönyörűséges levél formájú – mások szerint viszont egy gabonaszálat imitál a belevágott mintázat. Akárhogy is legyen: érdemes elkészíteni, egy kis mediterrán hangulatot csempészni az asztalra ezzel a kívül ropogósra sült, belül puha kenyérrel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipetnyi cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percre félretesszük. Közben kimérjük a lisztet, és összekeverjük a sóval, majd az olívaolajjal együtt a élesztős vízhez adjuk. Elektromos robotgép dagasztókarjával először lassú fokozaton keverni kezdjük, majd emelve a fordulatot kb. 8 perc alatt ruganyos tésztává összedolgoztatjuk. A keverőtálat tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kézzel kicsit átgyúrjuk, és 6 egyenlő részre osztjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával tojás – pontosabban levél – formára kinyújtunk. A tésztába egy hegyes késsel egy levél erezetét imitáló vágásokat készítünk, és sütőpapírral fedett tepsire tesszük, kézzel egy kicsit széthúzzuk a formákat, hogy a vágások megmaradjanak. Ízlés szerint meghintjük provence-i, fűszerkeverékkel, szezámmal vagy apróra vágott olajbogyóval, aszalt paradicsommal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve megkenjük olvasztott vajjal, és hagyjuk langyosra hűlni tálalás előtt.
Míg nálunk inkább sós ételként ismert a bundás kenyér, addig sok helyen az édes változat az elterjedt. A franciáknál is édes a pain perdu, az elveszett kenyér, amit az amerikaiak már csak french toastként emlegetnek és készítenek, szintén cukrosan, de a portugálok is édesen szeretik, és több formában is készítik. A rabanada nevű bundás kenyerük sűrített tejjel készül, amit még ropogós fahéjas kristálycukorban is megforgatnak, a fatia dourada, vagyis az aranyszelet sokkal lágyabb, citromhéjas-fahéjas tejjel, tojással készül.
Ez a változat akkor a legfinomabb, ha jó szikkadt kenyeret használunk, így igazán meg tudja szívni magát a tészta az édes tejjel, és olyan finomra sül, mintha valamilyen sütemény lenne. Ha hirtelen felindulásból sütnénk, és nincs szikkadt kenyerünk, akkor mindenképpen érdemes egy kicsit kiszárítani a készítés előtt a sütőben…
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret vagy zsemlét ujjnyi szeletekre vágjuk, és 1 napot hagyjuk szikkadni, vagy 150 fokos sütőben 10 percig szárítjuk.
A tejet egy forralóba öntjük, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot, felforraljuk, majd egy tálba öntjük. Egy másik tálba felütjük a tojásokat. Egy harmadik tányérba konyhai papírtörlőt teszünk.
Egy serpenyőben fél evőkanálnyi vajat felolvasztunk, közben egy adag kenyérszeletet megmártunk a meleg tejben, majd a tojásban, és a serpenyőbe tesszük, és oldalanként 2-3 perc alatt megsütjük, majd a konyhai papírtörlővel bélelt tányérba tesszük. A maradék kenyérszeletekkel ugyanígy járunk el, a maradék vajat fokozatosan felhasználva a sütéshez.
Azon melegében tálaljuk, ízlés szerint cukorral, porcukorral meghintve, vagy mézzel meglocsolva.
Forrás: Canva
Ha még nincs karácsonyi hangulatunk, még nem jött meg az ihlet a készülődéshez, ez a gyorsan összeállítható és nagyon egyszerű kevert süti garantáltan segíteni fog. Annyira finom és illatos, a méztől és a jellegzetes mézeskalácsos fűszerkeveréktől ünnepi illatú, már a sütéskor az egész lakás betölti a karácsony hangulata, minden túlzás nélkül.
A legegyszerűbb készen kapható fűszerkeveréket használni, de ha véletlenül nincs ilyenünk, akkor őrölt fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió és vanília keverékéből mi magunk is összeállíthatjuk a mesésen finom és illatos fűszerkombót…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a barna cukrot és a mézet, és egy kézi habverővel alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a tejet, és apránként, több részletben hozzákeverjük a kétféle lisztet, a sütőport és a fűszerkeveréket, és ha szép sima, akkor végül az olvasztott vajat is belekeverjük.
Kivajazott és lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – kenyér- vagy téglaformába öntjük, elsimítjuk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve 15 percet hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítva hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk.
A laposkenyerek sokfelé népszerűek, nem is csoda, hiszen jóval gyorsabban megsülnek, sőt vannak változatok, amelykhez sütő sem kell, egy serpenyőben tökéletesen elkészíthetőek, mint páldául a naan, a tortilla vagy éppen a török bazlama, ez a zseniálisan puha és könnyű, foszlós pufi lepénykenyér. Nemcsak natúr változatban létezik, gyakran ízesítik a tésztáját zúzott fokhagymával, finomra vágott petrezselyemmel vagy más zöldfűszerrel, amit a joghurtba keverve dolgoznak bele a tésztába.
Nagyon egyszerű és isteni finom, a joghurttól lágy, puha és jó foszlós a tésztája, frissen, még melegen-langyosan a legfinomabb, de ha nem fogy el azonnal, pár perc alatt felfrissíthető másnap is egy forró tepsiben.
Hozzávalók 6 lepénykenyérhez:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot elkeverjük 1 dl kézmeleg vízzel, 10 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük jó két csipet sóval, hozzáadjuk a joghurtot és az olívaolajat, valamint az élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, és apránként adunk hozzá még annyi langyos vizet, hogy ruganyos, kicsit ragacsos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, tálba téve és letakarva 1 órát hagyjuk kelni.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, hurkává sodorjuk, és 6 egyforma részre vágjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával kb. 1 centi vékonyra nyújtjuk, és konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és közepes lángon megsütjük a lepénykenyereket úgy, hogy amikor kezd megemelkedni a tészta, a belseje felfúvódik, akkor megfordítjuk, és többször átforgatva oldalanként 5-6 perc alatt készre sütjk, a végén egy csipesszel megfogva egy kicsit az oldalakon is körben megpirítjuk.
Frissen, melegen tálaljuk, ha marad, akkor 2-3 napig konyharuhába téve eláll, és serpenyőben könnyedén felfrissíthető.
