Ennek a különleges formájú laposkenyérnek a múltja egészen a római korig nyúlik vissza, amikor ezt a fajta vékonyabb kenyeret hamuban sütötték, a már kialudt, de még forró kemencében, és panis focacius volt a neve (panis=kenyér, focus=tűzhely, otthon). A praktikus, gyorsan átsülő kemencés lángosféle a volt Római Birodalom sok táján a mai napig tovább él. Az olaszok focacciaként, a katalánok fogassaként, a portugálok fogaça néven készítenek egymáshoz elég hasonló jellegű kenyereket, és hát mi is felismerhetjük ezt a kelt tésztát pogácsaként.
Kicsit mindenhol máshogy készül, más és más kiegészítőkkel – így a dél-francia provence-i régióban zöldfűszerekkel, aszalt paradicsommal vagy olajbogyóval gazdagítva sütik a fougasse-t, amit elsősorban előételként vagy egy jó pohár bor mellé fogyasztanak. Jól mutatja a napfényes régió népének boldogságát, hogy náluk ez a kenyérfajta gyönyörűséges levél formájú – mások szerint viszont egy gabonaszálat imitál a belevágott mintázat. Akárhogy is legyen: érdemes elkészíteni, egy kis mediterrán hangulatot csempészni az asztalra ezzel a kívül ropogósra sült, belül puha kenyérrel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet egy keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipetnyi cukrot és az élesztőt, elkeverjük, és 10 percre félretesszük. Közben kimérjük a lisztet, és összekeverjük a sóval, majd az olívaolajjal együtt a élesztős vízhez adjuk. Elektromos robotgép dagasztókarjával először lassú fokozaton keverni kezdjük, majd emelve a fordulatot kb. 8 perc alatt ruganyos tésztává összedolgoztatjuk. A keverőtálat tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kézzel kicsit átgyúrjuk, és 6 egyenlő részre osztjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával tojás – pontosabban levél – formára kinyújtunk. A tésztába egy hegyes késsel egy levél erezetét imitáló vágásokat készítünk, és sütőpapírral fedett tepsire tesszük, kézzel egy kicsit széthúzzuk a formákat, hogy a vágások megmaradjanak. Ízlés szerint meghintjük provence-i, fűszerkeverékkel, szezámmal vagy apróra vágott olajbogyóval, aszalt paradicsommal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve megkenjük olvasztott vajjal, és hagyjuk langyosra hűlni tálalás előtt.
Míg nálunk inkább sós ételként ismert a bundás kenyér, addig sok helyen az édes változat az elterjedt. A franciáknál is édes a pain perdu, az elveszett kenyér, amit az amerikaiak már csak french toastként emlegetnek és készítenek, szintén cukrosan, de a portugálok is édesen szeretik, és több formában is készítik. A rabanada nevű bundás kenyerük sűrített tejjel készül, amit még ropogós fahéjas kristálycukorban is megforgatnak, a fatia dourada, vagyis az aranyszelet sokkal lágyabb, citromhéjas-fahéjas tejjel, tojással készül.
Ez a változat akkor a legfinomabb, ha jó szikkadt kenyeret használunk, így igazán meg tudja szívni magát a tészta az édes tejjel, és olyan finomra sül, mintha valamilyen sütemény lenne. Ha hirtelen felindulásból sütnénk, és nincs szikkadt kenyerünk, akkor mindenképpen érdemes egy kicsit kiszárítani a készítés előtt a sütőben…
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret vagy zsemlét ujjnyi szeletekre vágjuk, és 1 napot hagyjuk szikkadni, vagy 150 fokos sütőben 10 percig szárítjuk.
A tejet egy forralóba öntjük, belereszeljük a citrom héját, hozzáadjuk a fahéjat és a cukrot, felforraljuk, majd egy tálba öntjük. Egy másik tálba felütjük a tojásokat. Egy harmadik tányérba konyhai papírtörlőt teszünk.
Egy serpenyőben fél evőkanálnyi vajat felolvasztunk, közben egy adag kenyérszeletet megmártunk a meleg tejben, majd a tojásban, és a serpenyőbe tesszük, és oldalanként 2-3 perc alatt megsütjük, majd a konyhai papírtörlővel bélelt tányérba tesszük. A maradék kenyérszeletekkel ugyanígy járunk el, a maradék vajat fokozatosan felhasználva a sütéshez.
Azon melegében tálaljuk, ízlés szerint cukorral, porcukorral meghintve, vagy mézzel meglocsolva.
Forrás: Canva
Ha még nincs karácsonyi hangulatunk, még nem jött meg az ihlet a készülődéshez, ez a gyorsan összeállítható és nagyon egyszerű kevert süti garantáltan segíteni fog. Annyira finom és illatos, a méztől és a jellegzetes mézeskalácsos fűszerkeveréktől ünnepi illatú, már a sütéskor az egész lakás betölti a karácsony hangulata, minden túlzás nélkül.
A legegyszerűbb készen kapható fűszerkeveréket használni, de ha véletlenül nincs ilyenünk, akkor őrölt fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, szerecsendió és vanília keverékéből mi magunk is összeállíthatjuk a mesésen finom és illatos fűszerkombót…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a barna cukrot és a mézet, és egy kézi habverővel alaposan összekeverjük. Hozzáadjuk a tejet, és apránként, több részletben hozzákeverjük a kétféle lisztet, a sütőport és a fűszerkeveréket, és ha szép sima, akkor végül az olvasztott vajat is belekeverjük.
Kivajazott és lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – kenyér- vagy téglaformába öntjük, elsimítjuk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 50 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve 15 percet hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítva hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt megvágnánk.
A laposkenyerek sokfelé népszerűek, nem is csoda, hiszen jóval gyorsabban megsülnek, sőt vannak változatok, amelykhez sütő sem kell, egy serpenyőben tökéletesen elkészíthetőek, mint páldául a naan, a tortilla vagy éppen a török bazlama, ez a zseniálisan puha és könnyű, foszlós pufi lepénykenyér. Nemcsak natúr változatban létezik, gyakran ízesítik a tésztáját zúzott fokhagymával, finomra vágott petrezselyemmel vagy más zöldfűszerrel, amit a joghurtba keverve dolgoznak bele a tésztába.
Nagyon egyszerű és isteni finom, a joghurttól lágy, puha és jó foszlós a tésztája, frissen, még melegen-langyosan a legfinomabb, de ha nem fogy el azonnal, pár perc alatt felfrissíthető másnap is egy forró tepsiben.
Hozzávalók 6 lepénykenyérhez:
Elkészítés: Az élesztőt és a cukrot elkeverjük 1 dl kézmeleg vízzel, 10 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, elkeverjük jó két csipet sóval, hozzáadjuk a joghurtot és az olívaolajat, valamint az élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, és apránként adunk hozzá még annyi langyos vizet, hogy ruganyos, kicsit ragacsos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, tálba téve és letakarva 1 órát hagyjuk kelni.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, hurkává sodorjuk, és 6 egyforma részre vágjuk, gombóccá formázzuk, majd sodrófával kb. 1 centi vékonyra nyújtjuk, és konyharuhával letakarva még 20 percet kelesztjük.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és közepes lángon megsütjük a lepénykenyereket úgy, hogy amikor kezd megemelkedni a tészta, a belseje felfúvódik, akkor megfordítjuk, és többször átforgatva oldalanként 5-6 perc alatt készre sütjk, a végén egy csipesszel megfogva egy kicsit az oldalakon is körben megpirítjuk.
Frissen, melegen tálaljuk, ha marad, akkor 2-3 napig konyharuhába téve eláll, és serpenyőben könnyedén felfrissíthető.
Eszembe jutott, hogy a muffinok ilyen öt perc alatt összekeverhető valamik, miért ne süthetnék ebből egy sós változatot. Volt egy kis sajtom, utánanéztem az arányoknak és nemsokára az asztalon is volt.
Nem annyira könnyű a tésztája, mint egy egyszerű zsemlének vagy egy jóféle kelesztett pogácsának, de nagyon finom, és tényleg pikk-pakk összedobható.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók kb. 15 db-hoz:
Elkészítés: A lisztet elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával, sóval és borssal. A tojást kikeverjük a tejföllel és a reszelt sajttal. A két részt összekeverjük, közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A muffinsütő mélyedéseit kibéleljük papírkapszlival, háromnegyedig töltjük a masszával. A sütőben 30-40 perc alatt készre sütjük, tűpróbát alkalmazhatunk.
Forrás: Hajós Ágnes
Pretiola, vagyis kis jutalom volt a neve az első perecnek, ami készült, nagyon régen, valamikor 600 környékén, méghozzá egy olasz szerzetes jóvoltából, aki az imádságokat hibátlanul megtanuló gyerekeket szerette volna jutalmazni valamilyen szimbolikus tartalmú finomsággal, így született meg a szív előtt a mellkason összefont karokat imitáló, édeskés kenyértésztából készülő perec.
Nálunk – és általában egész Európában – inkább sós a kelt tésztából készülő perec, Amerikában a fahéjas és cukros perec a népszerűbb, az aprósütemények között azért nálunk is létezik a csokis és a mogyorós, linzertésztából készülő perec.
Az alábbi puha és könnyű, duplán kelt változat édesen és sósan is működik, akár formázás után is eldönthetjük, hogy cukrosan vagy sósan készítjük, uzsonnának, vendégvárónak, de másnap akár reggelire is mindkét változatban remek.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot a meleg vízhet adjuk, elkeverjük, és 8-10 percet állni hagyjuk. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük. Az olajat a felfutott élesztős vízhez adjuk, majd a liszthez öntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával összedolgozzuk, és alaposan kidolgozzuk a tésztát 8-10 perc alatt. A ruganyos tésztát gombóccá formáljuk, tálba tesszük, és konyharuhával letakarva 45 perc alatt langyos helyen duplára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, egyenként vékony rúddá sodorjuk, és pereccé formázzuk úgy, hogy a keresztezés után kétszer megtekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól kicsit távolabb, majd konyharuhával letakarva még 15 percet kelni hagyjuk.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra, majd a megkelt pereceket felvert tojással lekenjük, megszórjuk ízlés szerint kristálycukorral, fahéjas cukorral, ha sósan szeretnénk, akkor nagyobb szemű sóval, reszelt sajttal, akár szezámmaggal megszórjuk, és betoljuk a forró sütőbe, légkeverés mellett kb. 10 perc alatt szép pirosra sütjük.
Kihűlés után, de már langyosan is fogyasztható. 😉
Magyar pizzának is szokták nevezni ezt a jóféle lepényt, és bár igaz, hogy sok hasonlóság van a pizza és a kenyérlángos között, a különbség az, hogy ez utóbbi krumplival készül, amitől puhább és kicsit sűrűbb a kelt tészta. Valamikor régen kenyérsütés napján készítették, a kenyértésztából lecsípett darabot kinyújtva, ezzel-azzal megpakolva és megsütve így meg is volt az aznapi praktikus és gyors ebéd.
A langalló szuper étel vendégvárónak, baráti borozgatáshoz vagy kiadós családi vacsorának akár, a tésztája könnyen összeállítható, és akár előre is elkészíthető, a hűtőbe téve elvan 1-2 napot, még finomabb is, ha van ideje szép lassan kelni. A feltét bármi lehet, amit csak szeretünk – szalonna, kolbász, juhtúró, hagyma, sajt, paprika vagy paradicsom -, mindenesetre a fokhagymás-tejfölös alappal ne spóroljunk, mert ez adja a lelkét!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos tejbe, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, míg az élesztő beindul. Közben a főtt krumplit összetörjük, a liszttel és a sóval egy keverőtálba tesszük. Hozzáadjuk az olvasztott vajat és az élesztős tejet, elkezdjük összedolgozni, és igény szerint kis vizet adva hozzá ruganyos tésztává összedolgozzuk. Gombóccá formázzuk, és tiszta konyharuhával letakarva, langyos helyen hagyjuk kelni kb. 1 órát – vagy hűtőben 1 napot.
Közben a feltéthez a tejfölt sózzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a finomra vágott kaprot, összekeverjük, a húsos szalonnát apróra kockázzuk, a hagymát megtisztítjuk és vékonyan felkarikázzuk.
A megkelt tésztát kis liszttel meghintett sütőpapírra borítjuk, kinyújtjuk, és a papír segítségével tepsibe tesszük, villával megszurkáljuk, és 200 fokos sütőben 10 percig elősütjük. Ezután megkenjük a fűszeres tejföllel, megszórjuk a hagymával, a szalonnakockákkal és egy adag reszelt sajttal, majd visszatoljuk a sütőbe, és 20 perc alatt készre sütjük.
Ha kész, azon melegében tálaljuk kockára vagy szeletekre vágva, ízlés szerint plusz reszelt sajtot, tejfölt kínálhatunk még mellé.
Régen a nagyszüleinknél az otthoni kenyérsütés a mindennapok része volt. A kovászkészítést, a dagasztást és a kelesztést már kiskorban megtanulták a lányok, és a receptek anyáról leányra szálltak tovább. Emlékszem én is, ahogy pici korom óta ott álltam nagymamám mellett, és csodáltam, ahogy a nagy kenyereket formázza. Sokszor morcos is voltam rá, mert szerintem nekem csak „bébi munkákat” adott, pedig annyira szerettem volna én is dagasztani. Most viszont tudom, hogy azok a „bébi munkák” is nagy segítséget jelentettek neki. Emlékszem arra is, ahogy a kelt tészta és kalács illata az egész házat körbejárta.
Nem mondom, hogy egyszerű és gyors dolog a kovászos kenyér, de én szeretek vele elpepecselni, a rozsos változat pedig az egyik kedvencem, nagyon szeretem, hogy egy picit savanykás íze van. A kovászkészítésről korábban már meséltem, itt találjátok, tulajdonképpen nem bonyolult, csak türelem és törődés kell hozzá, de nagyon meghálálja!
Forrás: Színek és virágok
Hozzávalók:
Elkészítés: Keverjük össze a 400 g langyos vizet és a liszteket, és letakarva hagyjuk pihenni 45 percet. Ezt hívják autolizálásnak, ami arra való, hogy a lisztszemcsék megszívják magukat vízzel, és ez hozzájárul a rugalmasabb, finomabb kenyér belezet kialakulásához.
Ezután adjuk hozzá a kovászt a tésztához, és szépen dolgozzuk bele, majd adjuk hozzá a sót is. Tegyük át a tésztánkat egy olajjal kikent tálba, és pihentessük 3 órát, közben hajtogassuk óránként. Formázzuk meg a kenyeret a kívánt alakra, és kilisztezett kelesztőtálban kelesszük még 1-2 órát, ameddig a kenyér 1,5-2-szeresére nő.
Sütés előtt 1 órával melegítsük elő a sütőt 250 fokra azzal az edénnyel együtt, amiben a kenyeret fogjuk sütni – és vaslábast szeretek használni ehhez. Ha a kenyér megkelt, vegyük ki az edényt a sütőből (VIGYÁZAT!!! nagyon forró az edény!), és helyezzük bele a kenyeret, tegyük rá a tetejét, és tegyük vissza a sütőbe. A sütési idő kb. 45-50 perc.
A sütőből kivéve hagyjuk pihenni 10 percet, majd az edényből kiborítva, rácsra téve hagyjuk kihűlni. Jó étvágyat!
Forrás: Színek és virágok
Gyors, hatékony és nagyon finom ez a töltött kenyér, és igazán kevés alapanyaggal és játszi könnyedséggel jó kis laktató fogás az eredmény, ami salátával vagy friss zöldségekkel, uborkával, retekkel, paprikával vagy paradicsommal tálalva is tökéletes. Meleg, de mégsem igényel igazi főzést, és a benne lévő tojásnak köszönhetően tartalmasabb és gazdagabb, mint egy melegszendvics, viszont nem igényel több pepecselést.
A „kibelezett” mini bagettekbe bármit tehetünk, ideális hozzá maradék kolbász, sonka, bacon, bármilyen zöldség, rengeteg a variációs lehetőség, de a lelke a tojás és a reszelt sajt – a kenyér belseje kissé felszívja a tojásos keveréket, kívül ropogósra sül, belül pedig lágy és nagyon sajtos, puha, remegős…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy mércés pohárba felütjük, hozzáadjuk a tejet vagy a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, és kézi habverővel kissé felverjük. A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk, a kolbász héját lehúzzuk, és ezt is felaprítjuk.
A mini bagettek tetejét levágjuk, a belsejét kicsipkedjük – ez sem megy kárba, eltehetjük megszárítva zsemlemorzsához vagy fasírthoz, töltött húshoz -, majd elosztjuk bennük a kolbászt, a paprikát és a paradicsomot, megszórjuk reszelt sajttal, tepsire vagy sütőtálba tesszük, és a mércés pohárból óvatosan a bagettekbe öntjük a tojást.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük, attól függően, ki mennyire szereti a tojást lágyabban vagy sültebben.
A sütőből kivéve 5 percet hagyjuk hűlni, hogy kicsit megdermedjen, majd tálalhatjuk is salátával vagy friss zöldséggel, de magában is nagyon finom.
Könnyű kelt tészta, gazdag mákos töltelék, foszlós, finom és olyan mutatós, hogy garantáltan mindenkit levesz a lábáról. A technikája egyáltalán nem bonyolult, nem igényel gyakorlatot vagy kézügyességet. A klasszikus csigákkal ellentétben itt nem a feltekerés után kell felvágni a tésztát, hanem először felvágni, majd csavarni és csigává formázni a töltött tésztát.
Most mákos töltelékkel készült, amibe egy kis méz és citromhéj is került, de ízlés szerint kakaósan, fahéjasan, diósan is süthető, vagy akár cukrozott vajjal, majd csokidarabokkal vagy mazsolával meghintve. A tészta nagyon jól kezelhető, könnyen nyújtható, csak a kelesztési időket tartsuk be a tökéletes végeredményért!
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A vajat egy kis edényben megolvasztjuk, majd a tűzről levéve hozzáöntjük a tejet, belekeverjük az élesztőt. A lisztet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a sót, elkeverjük, majd a közepébe egy mélyedést formázunk, amibe a vajas tejet beleöntjük. Fakanállal elkezdjük összedolgozni, majd amikor kezd összeállni, lisztezett munkafelületre öntjük, és 5-6 perc alatt kézzel ruganyos tésztává gyúrjuk, ha szükséges, még kevés lisztet adhatunk hozzá. Gombóccá formázzuk, és liszttel meghintett kelesztőtálba téve, konyharuhával letakarva langyos helyen kb. 45 perc alatt megkelesztjük.
Közben elkészítjük a töltelékeket: a vizet a cukorral és a vaníliás cukorral felforraljuk, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a mákot, a reszelt citromhéjat és a mézet, alaposan elkeverjük, és hagyjuk langyosra hűlni – közben sűrűsödni fog egy kicsit.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrjuk, kettévágjuk, az egyiket 3 mm vékony téglalappá nyújtjuk, hosszanti irányban a felét megkenjük a máktöltelék felével, majd a szabadon hagyott tésztát ráhajtjuk, finoman lenyomjuk, 2 centis csíkokra vágjuk, megcsavarjuk, majd körkörösen feltekerjük, és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. A maradék tésztával és töltelékkel is így járunk el, majd a csigákat 20 percig még kelni hagyjuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, közben egy tojást villával felverünk, és ecset segítségével lekenjük a csigákat, majd a forró sütőbe tolva 15-18 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.
A briós lelke a vaj, mint annyi francia klasszikusnak, és tényleg csodát művel a kalácstésztával, de ennek megvan az ára. Egyrészt nagyon jól ki kell dolgozni a tésztát, ami ma már szerencsére nem bonyolult egy konyhai robotgéppel, másrészt érdemes tényleg hosszan keleszteni, mert a zsiradék miatt több időre van szükség ahhoz, hogy az élesztős tészta könnyűre és levegősre keljen.
A briós tészta nagyon lágy, érdemes formában sütni a kaláccsal szemben, így nem terül el, inkább fölfele nő: a legegyszerűbb, ha gombócokká formázzuk, és téglaformába rakva sütjük meg, majd tálaláskor akár szeletelve, akár a tésztalapdacsokat széttépdelve kínálhatjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejjel elkeverjük, 5 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba tesszük, 3 kis mélyedést formázunk bele, az egyikbe a sót, a másikba a cukrot tesszük, a harmadikba beleöntjük az élesztős tejet. Hozzáadjuk a tojásokat, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgoztatni a tésztát. Amikor összeállt a tészta, 3-4 részletben hozzáadjuk a vajat, és tovább dagasztjuk 8-10 percig, amíg szép síma, selymes lesz. Ha szeretnénk, a végén beledolgozhatunk maréknyi mazsolát vagy 1 citrom reszelt héját.
A tésztát liszttel meghintett tálba tesszük, konyharuhával lefedjük, és szobahőmérsékleten 3 órát hagyjuk kelni – a sok vaj miatt sok időre van szükség, hogy a tészta a végén kellően levegős, könnyű legyen.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen átdolgozzuk, 10 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket gombóccá formáljuk, majd egy kivajazott, lisztezett téglaformába 8 tésztagombócot teszünk, a maradékot elosztjuk, és minden tésztára egy kis kontyot formázunk belőle. Tojássárgával lekenjük, és hagyjuk pihenni, amíg a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A brióst betesszük a sütőbe, és légkeverés mellett 25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük, majd a sütőből kivéve óvatosan kiborítjuk, és rácsra téve hagyjuk kihűlni, hogy ne fülledjen be a finom péksütemény a formában.
Szeleteljük, és ízlés szerint mogyorókrémmel, krémsajttal, dzsemmel vagy akár csk egy kis vajjal kínáljuk.
Puha, foszlós, állagában is nagyon hasonlít a kelt tésztára, pedig élesztő nincs benne, csak sütőpor. Nincs benne tojás, csak liszt, cukor, kevés olaj, sütőpor, a mágikus alapanyag pedig a tejföl, amitől puha, rugalmas tésztát kapunk, amivel könnyű dolgozni. Attől függően, hogy milyen tejföllel dolgozunk, egy kevés lisztet még felvehet a tészta, puhának kell lennie, de nem ragacsosnak…
A tölteléke lehet kakaó, fahéj, darált dió vagy mogyoró, Nutella vagy túrókrém, itt most egy nagyon kókuszos változat készült, méghozzá úgy, hogy édes tojáshabbal összekevert kókuszreszelék került a csigába, a tetejére pedig még egy kevés kókusz, ami sütés közben kellemesen megpirult és ropogóssá vált, míg a belsejében könnyű és krémes maradt. Csak ajánlani tudjuk!
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A tejfölt a cukorral egy keverőtálba öntjük, elkeverjük, hozzáadjuk az olajat, a csipet sót, a vaníliakivonatot, végül hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, és összedolgozzuk. Puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk.
Közben a tojásfehérjéket habbá verjük, 2-3 részletben hozzáadjuk a porcukrot és a vaníliás cukrot, majd a kókuszreszeléket is belekeverjük.
A tésztát kb. fél cm vastag téglalappá kinyújtjuk, megkenjük a kókuszos habbal, majd szorosan feltekerjük. Ujjnyi csigákat vágunk belőle éles késsel, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és a tetejét még egy kis kókuszreszelékkel megszórjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és 20-25 perc alatt készre sütjük.
