Egy igazán jó vajas croissant készítése hosszú órákat vesz igénybe, többször kell hajtogatni, pihentetni, hogy kellően leveles és omlós legyen a végeredmény, így otthon nem is nagyon áll neki senki. A cruffin forradalmian más technikával készül, mégis ugyanolyan réteges és leveles, foszlós, belül puha és illatos, kívül roppanós, isteni finom. A lényege, hogy hajtogatás helyett egyszerűen fel kell csavarni a vajjal megkent, kinyújtott tésztát, majd félbevágni úgy, hogy a rétegek hosszában látszódjanak, majd ismét feltekerni, így ezer kis réteg képződik.
Ha először készítjük, mindenképpen érdemes natúr és jó minőségű, kimondottan lágy vajat használni, de a későbbiekben a vaj kikeverhető vaníliás cukorral vagy fahéjjal, gyömbérrel vagy kardamommal, így fűszeresebb változatokat is süthetünk. A pihentetést ne spóroljuk el, mert ez a siker egyik záloga, sütés előtt langyos helyen másodszor is kelesszük meg, ha pedig reggelinek szeretnénk, akkor a muffinformába pakolt nyers cruffinokat tegyük a hűtőbe, ahol másnap reggelre szép lassan megkelnek majd, így reggel már csak sütni kell.
Kínálhatunk a kisült, langyosra hűlt cruffinok mellé dzsemet, vajat vagy Nutellát, de olyan finom, hogy egy tejeskávé vagy kakaó mellé magában is tökéletes.
Hozzávalók 8 cruffinhoz:
Elkészítés: A cukrot, az élesztőt és a meleg vizet keverőtálba tesszük, összekeverjük, 10 percet pihentetjük, majd hozzáadjuk lisztet, a csipet sót és a vajat, és elektromos robotgép dagasztókarjával 8-10 perc alatt alaposan kidolgozzuk ruganyos tésztává. Gombóccá formázzuk, kicsit meglisztezzük, tálba tesszük, és letakarva, langyos helyen 45 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, 4 egyenlő részre vágjuk. Rúddá sodorjuk, majd sodrófával kb. 40 x 20 centis lapokká nyújtjuk. 5 dkg lágy vajjal megkenjük, hosszában feltekerjük, majd hosszában kettévágjuk, két vékony csíkká, amiben látszanak a vajas-tésztás rétegek. Csigává tekerjük mindkét félbevágott részt, és egy-egy kivajazott vagy papírkapszlival bélelt muffinformába ültetjük, a maradék tésztával is így járunk el. Ha kész, tiszta konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 45 percig kelni hagyjuk.
A megkelt tésztát 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30 perc alatt megsütjük a cruffinokat. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd ízlés szerint porcukorral, vaníliás cukorral vagy fahéjas porcukorral tálaljuk, kínálhatunk mellé lekvárt is.
Vannak olyan klasszikusok, amelyeket nem lehet megunni, ilyen az almás sütemény is, ami rengeteg formában és változatban örök kedvenc, és mindig sikert is arat. Ez a kevert tésztával készülő puha és omlós, téglaformában sült édes kenyér is fantasztikusan finom, benne az almakockák áttetszőre, krémesre párolódnak, a tetején pedig finoman karamellizálódnak.
Mivel az alapanyagok bögrével kimérhetőek, és egyetlen tálban kikeverhetőek, nagyon egyszerű és gyors az elkészítése, igazán hálás desszert, mert egyszerűsége ellenére pazar, a sok almának köszönhetően finoman szaftos, és nem szárad ki hamar, de mondjuk erre nem is lenne sok esélye, mert valószínűleg igen gyorsan el fog fogyni…
Hozzávalók:
A tésztához:
Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk és felkockázzuk, egy tálba téve megszórjuk az őrölt gyömbérrel és a vaníliás cukorral, összeforgatjuk, félretesszük.
A tésztához a lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, a cukrot, a vaníliás cukrot, elvegyítjük, majd hozzáadjuk a felkockázott lágy vajat, a tojásokat és a tejet, és egy elektromos robotgéppel pár perc alatt sima tésztává keverjük. Az alma 2/3 részét a tésztába beleforgatjuk.
Sütőpapírral bélelt – vagy kivajazott, lisztezett – tégla- vagy kenyérformába öntjük a tésztát, elegyengetjük, majd a tetejére szórjuk a maradék almát, és az előmelegített sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve 10-15 percet pihentetjük, majd a formából kiborítva, rácsra téve hagyjuk kihűlni, mielőtt megvágnánk és tálalnánk.
Jelentkezzen az, aki a kisülés után 2 órával élvezhető, de legalábbis ehető zsemlét zsákmányolt mostanában. Olyan borzasztó zsemlékbe futottunk bele, amelyek könnyebbek a lufinál, szétmorzsálódnak, ízetlenek, ha pedig zacskóba kerülnek, akkor kimondottan gumisak lesznek. Rémálom. Pedig egy jó zsemle tökéletes reggelire, uzsonnára, szendvicsnek, sós kenceficékkel és lekvárral is. Ráadásul gyorsabban megsül, mint a kenyér.
Kipróbáltunk egy svájci receptet, ami tejjel készül. Nem ropogós a héja, hanem puha, a tej zsírtartalma miatt, ugyanezért elképesztően foszlós a belseje, az alja-talpa viszont ropogós. Nagyon finom magában is, de magokkal megszórva mennyei. Mi szezámmaggal sütöttük, de lenmaggal, tökmaggal is tökéletes lesz, vagy zabpehellyel is kipróbálható. Ha lazán egy kerek tortaformába rakva sütjük, akkor nagyon mutatósan összenőnek sülés közben, de persze nagy tepsibe rakosgatva, hagyományosan is süthető.
Svájcban nyilván gazdag alpesi tej áll rendelkezésre, ezért mi se spóroljunk a tejzsírokkal: használjunk vagy magas zsírtartalmú tejet, vagy keverjük a tejet tejszínnel a legjobb puha, ruganyos zsemlék érdekében.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, egy kicsit félreteszünk a kenéshez, a többibe belemorzsoljuk az élesztőt és hozzákeverjük a cukrot. 10 percre félretesszük.
A lisztet a sóval egy keverőtálban elvegyítjük, hozzáadjuk a megolvasztott, de már nem forró vajat, a felfutott élesztős tejet, először csak összemorzsoljuk ujjbeggyel, majd pár perc alatt sima tésztává gyúrjuk. Gombóccá formáljuk, konyharuhával lefedjük, és langyos helyen 1 órán át kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületen kicsit átgyúrjuk, majd 8 részre osztjuk, gombócokat formázunk belőlük, és egy kör alakú sütőformába rakjuk egyenletes távolságra egymástól, 15 percig kelni hagyjuk.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra. A megkelt zsemlék tetejét lekenjük tejjel, meghintjük szezámmaggal, és betoljuk a sütőbe, ahol 20-25 perc alatt szépségesen bucira és aranyszínűre sütjük.
Langyosan kivesszük a formából, majd rácson hagyjuk kihűlni. Langyosan vagy hidegre hűlve kínáljuk, fogyasztjuk. Nagyon finom!
Számtalan fajtája van ennek a kívül ropogós, belül puha és ruganyos bureknek vagy böreknek, autentikus receptet nem is érdemes keresni, mert kicsit minden nép és kultúra a saját ízlésére alakította és formázta. Mi most egy nagyon egyszerűen összedobható, óriás, lepénynek is beillő vegetáriánus változatot hoztunk fetával és reszelt sajttal, ami salátával főételnek, de partira vagy vendégvárónak magában is tökéletes.
Ez az alaprecept gazdagítható párolt spenóttal, apróra kockázott sonkával, a feta helyett használható túró is, ezek bármilyen kombinációjával egyszerű és isteni lepényt kapunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fetát egy keverőtálba morzsoljuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot és a kakukkfüvet, borsot őrölünk rá, majd összeforgatjuk.
Egy réteslapot tiszta munkafelületen magunk elé terítünk, megcsöpögtetjük olajjal, megszórjuk egy maréknyi sajtos keverékkel, ráterítünk még egy réteslapot, ezt is megcsöpögtetjük olajjal, majd sajt jön rá. Így rétegezzük, a 8 lapból 6-ot használunk fel, majd a hosszanti oldalánál kezdve feltekerjük, és a rétescsigát 8 egyenlő részre vágjuk recés késsel.
Egy 23-25 centis kapcsos tortaformát olajjal kikenünk, a 7. réteslappal kibéleljük, olajjal megcsöpögtetjük, majd belefektetjük a csigákat, a maradék sajtos keverékkel megszórjuk.
A 3 tojást keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejet, kis sót – óvatosan, mert a feta is sós –, frissen őrölt borsot, némi szerecsendiót reszelünk hozzá, és kézi habverővel simára keverjük. Egyenletesen a csigákra locsoljuk, majd befedjük a 8. réteslappal, a maradék olajjal lekenjük, és 15 percet pihentetjük sütés előtt, hogy a lapok felpuhuljanak.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 45-50 perc alatt szép pirosra sütjük.
A sütőből kivéve a peremet lecsatoljuk, salátával tálaljuk, melegen, langyosan, hidegen is nagyon finom.
Francia kelt tésztával, úgynevezett brióstésztával készül ez a gazdag, illatos sütemény, aminek a benne lévő vaj a jellegzetessége és foszlósságának a titka, de épp ezért hosszabb kelesztési időt is igényel, hogy kellően megkeljen, és könnyű legyen a tészta, viszont a türelmünket meghálálja, mert a végeremény isteni finom.
A túrós töltelék mellett a foszlós csigákba jó adag mazsola is került, de aki nem szereti, el is hagyhatja, vagy aszalt áfonyával, esetleg aprított csokival kiválthatja, ezekkel is nagyon jól párost alkot a túrókrém ebben a házias kelt tésztában.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a lisztet, a cukrot, a csipet sót és az élesztőt – egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a felütött tojásokat, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni. Ha nem állna össze, egy pici tejet adhatunk hozzá, majd amikor a tészta kezd elválni az edény falától és nagyjából összeáll, több részletben hozzáadjuk a lágy vajat, és 5-6 perc alatt szép fényes, lágy tésztává kidolgozzuk. Lisztezett tálba tesszük, és lefedve kb. 2 órát kelesztjük, de hűtőbe téve egy egész éjszakát is keleszthetjük.
A töltelékhez a túrót villával áttördeljük, hozzáadjuk a tejfölt, a cukrot, a vaníliát és a reszelt citromhéjat, alaposan összekeverjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd vékony téglalappá kinyújtjuk, megkenjük egyenletesen a túróval, megszórjuk a mazsolával, feltekerjük, és kb. 2 centinként felszeleteljük, és egy vajjal kikent vagy sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és még 30 percet hagyjuk újra kelni.
200 fokosra előmelegített sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt pirulásig sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni, mielőtt rávetnénk magunkat a foszlós, illatos csigákra.
A kenyér alapdarab a legtöbb háztartásban, de a sok kenyér sok szénhidrát is, kivéve, ha találunk valamilyen alternatívát. A zabkenyér például tökéletes, ráadásul gluténmentes étrendbe is beilleszthető, és a hagyományos kenyérhez képest sokkal több fehérjét tartalmaz, hosszabban eltelít és alacsony a glikémiás indexe, de a sok jó tulajdonsága mellett nagyon finom is.
Jó hír az is, hogy élesztő nélkül készül, nem kell dagasztani, keleszteni, csak kikeverni, nagyon egyszerű és gyorsan összeállítható. Zabpehelyliszt a fő összetevője, ezt otthon is elkészíthetjük egy késes aprítóban sima zabpehelyből alaposan összemixelve, de ha készen vesszük, még egyszerűbb a dolgunk. Emellett joghurt, olívaolaj, egy kis méz, pici szódabikarbóna és citromlé kell hozzá, nagyon finom és puha, könnyű tésztát kapunk így, sőt az alaptésztát kedvünk szerint gazdagíthatjuk magokkal is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A joghurtot a mézzel és az olívaolajjal összekeverjük. A zabpehelylisztet egy keverőtálba tesszük, a sóval elkeverjük, a közepébe egy mélyedést készítünk ide mehet a szódabikarbóna, erre facsarjuk a citromlevet, ha felpezsgett, hozzáadjuk a joghurtos keveréket, és egy fakanállal összekeverjük.
Sűtőpapírral bélelt vagy olajjal kikent kenyérformába öntjük, meghintjük a tetejét zabpehellyel, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet hűlni hagyjuk, majd a formából kiborítjuk, és rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, hogy szépen szeletelhető legyen.
Nagy előnye ennek a sütinek a fent említettek mellett, hogy a banánnak köszönhetően kevesebb cukor és zsiradék kell a tésztába, mégis kellően édes és szaftos, omlós lesz, és sokáig friss, puha marad, már ha lenne ideje, mert nagy valószínűséggel gyorsan elfogy…
Az alaptésztába most kakaópor és diódarabok kerültek, illetve egy kis fahéj és vanília, de készíthető natúr változatban is a liszt mennyiségét kicsit megemelve, gazdagíthatjuk aprított aszalt gyümölcsökkel, bármilyen csonthéjassal, csokidarabokkal, kókuszreszelékkel, fűszerekkel – kardamommal, gyömbérrel vagy akár mézeskalácshoz való fűszerkeverékkel, variáljuk bátran kedvünk, ízlésünk szerint!
Hozzávalók:
Elkészítés: Két banánt meghámozunk, egy tálba daraboljuk, villával alaposan összetörjük egészen pépesre.
A cukrot az olvasztott vajjal és a vanília-kivonattal simára keverjük, hozzáadjuk a tojásokat, elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a szódabikarbónát, a kakaót, a fahéjat, egy csipet sót, a joghurtot és a pépesített banánt is, és egy spatulával összekeverjük, végül beleforgatjuk a darabolt diót is.
Sütőpapírral bélelt hasáb sütőformába öntjük, a tetejét kirakjuk a maradék felszeletelt banánnal, és 175 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett 1 óra alatt megsütjük. A sütőből kivéve 10 percet állni hagyjuk, majd a sütőpapír segítségével kiemeljük a formából, és rácson hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Könnyű, foszlós tésztájú, egyszerre édes-sós kalács, aminek titka a hosszú pihentetés hűvös helyen, így az élesztő lassan, de tartósan dolgozik, nem kel túl, így nem is esik össze. A liszt mennyiségéhez képest nem is kerül bele túl sok élesztő, így nem lesz száraz, morzsálós a tészta – minél több élesztő van benne, annál könnyebben kiszárad, morzsálódik majd.
Ha a tésztát este bedagasztjuk, reggel már csak formázni és sütni kell, így ideális családi, hétvégi reggelinek egy kis vajjal, dzsemmel. A készítésébe pedig bevonhatjuk a gyerekeket is, közös programnak, készségfejlesztésnek sem utolsó a kalácskészítés, arról nem is beszélve, mekkora sikerélményt jelent egy ilyen gyönyörűség. Ezt a szép fonatot például a dagasztástól a fonásig egy 7 éves kislány készítette – némi szülői útmutatással és segítséggel, de egyedül!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejbe morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, és 10 percet pihentetük.
Közben a lisztet tálba tesszük, hozzákeverjük a sót, a közepébe mélyedés formázunk, kis darabokban hozzáadjuk a vajat, majd az élesztős tejet. Elektromos robotgép dagasztókarjával összedolgozzuk a tésztát, és legalább 10 percet dagasztjuk. Rugalmas, levegős tésztát kell kapnunk. Gombóccá formázzuk, tálba tesszük, frissen tartó fóliával lefedjük, és hűtőbe tesszük egy éjszakára.
Másnap a tésztát kicsit átgyúrjuk, két egyenlő részre osztjuk, egyenlő hosszú rudakká sodorjuk úgy, hogy középen kissé vastagabbak legyenek. X alakban egymásra helyezzük, majd visszahajtjuk, és az immár 4 szálat összefontjuk, a végét összenyomkodjuk, és a fonat alá visszahajtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és 15 percet kelni hagyjuk, közben a sütőt előmelegítjük 200 fokra.
A kalácsot lekenjük egy felvert tojással, majd betoljuk a sütő alsóbb részébe.
Mérsékeljük a hőt 180 fokra, és légkeverés mellett 50–60 perc alatt szép aranybarnára sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
A kenyér lisztből készül, ahogy a sütemény is, tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy a nedvességtartalmát elvesztő kenyér „lisztként” kerüljön felhasználásra, ha jobban belegondolunk. De hogy ilyen finom keksznek elkészítve, az egészen meglepő, és csak tojás, vaj, cukor és sütőpor kell hozzá, és az alapmassza bármivel gazdagítható, ízesíthető.
Mivel minden háztartásban előfordul, hogy megmarad egy kis kenyér, ez egy szuper megoldás a feldolgozáshoz – a bundáskenyér, a kruton vagy a házi zsemlemorzsa mellett -, kívül finom ropogósra sül, belül finom puha, és ha nem áruljuk el, hogy maradékból készült, senki nem fogja kitalálni!
Hozzávalók:
Alaptészta:
Ízlés szerinti belevalók, jelen esetben:
Elkészítés: A száraz kenyeret kicsit felkockázzuk, majd késes aprítóba tesszük a sütőporral, a zabpehellyel és a dióval együtt, és morzsásra, de nem túl finomra daráljuk.
A lágy vajat és a cukrot kézi habverővel simára, habosra keverjük, hozzáadjuk a csipet sót, a vaníliát és a tojást is, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsás keveréket és a mazsolát, és kézzel összedolgozzuk. 20 percre a hűtőbe tesszük, hogy a kenyérmorzsa kicsit felpuhuljon.
A masszából diónyi adagokat veszünk, golyóvá formázzuk, majd a tenyerünk között kissé lenyomjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. 160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, mielőtt rávetnénk magunkat… 😉
A kalács elkészítése nem bonyolult, viszont időigényes. Akkor lesz igazán könnyű a kelt tészta, ha hagyjuk elég ideig és több részletben pihenni, kelni, és akkor lesz jó foszlós, ha alaposan kidogozzuk, mind a dagasztásnál, mind a nyújtásnál-fonásnál, az idő és a módszer is részletesen a receptben. 🙂 Ez a puha és illatos kalács a pepecselést mindenképpen megéri – egyrészt jó kikapcsolódás, feltöltődés, akár közös program is lehet a készítése egy ráérős hétvégi napon, másrészt olyan finom a végeredmény, hogy csak áldani fogjátok magatokat a választásért.
A tészta ízesítéséhez használt narancshéj akár citrom reszelt héjára is cserélhető, beledolgozhatunk a tésztába egy kis mazsolát vagy darált mákot, ízesíthetjük fahéjjal vagy őrölt kardamommagokkal – az alaptészta tökéletes, a variációk már a ti kreativitásotokra van bízva!
Hozzávalók:
1,5 dl langyos víz
50 dkg liszt
2 csomag szárított élesztő (15 g)
1 evőkanál cukor
csipet só
1 narancs reszelt héja
2 csomag vaníliás cukor
2 tojás
10 dkg méz
5 dkg olvasztott + 10 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 tojásfehérje a lekenéshez
szeletelt mandula a tetejére
Elkészítés: Az elektromos robotgép keverőtáljába öntjük a langyos vizet, hozzáadjuk az élesztőt és a cukrot, összekeverjük. Ráöntjük a lisztet, és félretesszük 15 percre.
Ezután hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a tojásokat, a mézest és 5 dkg olvasztott vajat, és dagasztófejjel először lassan, majd ha kicsit összeállt, akkor gyorsabb fokozaton 10 percig kidolgoztatjuk a tésztát. Közben a vajat kockára vágjuk, majd ezt is a tésztához adjuk, és tovább dagasztjuk, amíg az összes vajat felveszi, és ruganyos, selymes tésztát kapunk. Olvasztott vajjal kikent tálba tesszük a gombóccá formált tésztát, és legalább 1 órát kelesztjük langyos helyen.
Tiszta munkafelületre öntjük a megkelt tésztát, és hosszú kígyóvá sodorjuk, félbehajtjuk, majd megint kisodorjuk, és ezt még 4x megismételjük. 3 egyenlő részre osztjuk, egyenként kisodorjuk, a végeiket összefogjuk, és a szálakat összefonjuk. Félbevághatjuk, ha túl hosszú, így két kisebb kalácsot kapunk. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, lekenjük tojásfehérjével, megszórjuk a szeletelt mandulával, és 20 percet pihentetjük, közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A szépséges fonatokat betoljuk a sütőbe, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hűlni hagyjuk. Szeletelve tálaljuk, vajjal, dzsemmel, egy pohár tejjel vagy tejeskávéval maga a tökély!
Nagyon egyszerű és gyorsan összeállítható, könnyebben kezelhető, de legalább olyan finom, mint a pogácsa, ha vendégvárónak készítjük, de salátával akár önmagában vagy némi felvágottal is tálalható, sokáig friss marad, és nem szükséges hozzá sült sütőtök, így tényleg pikk-pakk összedobható a tészta, a többi a sütő dolga.
A sütőtöknek és sajtnak köszönhetően sokáig friss marad, de mondjuk amúgy sem lenne ideje megszáradni, mert tényleg isteni, és a mi alapreceptünk nagyon jól variálható is – tehetünk bele tökmagot, húsimádóknak pirított bacont, ha nincs friss petrezselymünk, szárított kakukkfűvel is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtököt meghámozzuk, és nagyon kis kockákra vágjuk vagy nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, a sütőtököt rádobjuk, és időnként megkeverve 3-4 percig pároljuk, hogy kicsit felpuhuljon, majd félretesszük.
A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kurkumát, elkeverjük, hozzáadunk 5 dkg olvasztott vajat, a felütött tojásokat, a tejes, és kézi habverővel simára keverjük, majd hozzáadjuk a kissé megpárolt sütőtököt és a reszelt sajtot, valamint a finomra vágott petrezselymet, és alaposan összekeverjük.
Sütőpapírral bélelt – vagy kikent, lisztezett – tégla- vagy pástétomformába öntjük, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 35-40 perc alatt tűpróbáig sütjük. A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd kiborítjuk a formából, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.
Szeletelve kínáljuk, magában is nagyon finom, akár pohár bor mellé, de salátával és némi sonkával vagy vega változatban félig keményre főtt tojással könnyű vacsorának is ideális.
A nagyi nem feltétlenül vizsgázna jól a természettudományi tárgyakból, viszont elképesztően jó buktát süt, pillekönnyű tésztával, ehhez közben a profi cukrász azt mondja, minden fizika, kémia és biológia. A romantika vagy a profizmus az igaz? A gyakorlat, a rutin és az anyagismeret mindenképpen segít, a szívvel sütni pedig a kreativitást adja hozzá, de önmagában kevés.
Ha könnyű tésztát – sütit vagy péksütit, kenyeret – szeretnénk sütni, akkor mindenképpen szükséges valamilyen könnyítő, a tészta szerkezetét megváltoztató kémiai, biológiai vagy fizikai folyamatot beindítani. Milyen szuper lenne, ha az iskolában sütisütés közben tanulnánk a természettudomány titkait! Pedig lehetne!
A szódabikarbóna és a sütőpor – ami nem más, mint szódabikarbóna, keményítő és savhordozók keveréke – kémiai folyamatokat indít el, nem azonnal, hanem csakis hő hatására. A sütőben, heves hőhatás esetén szén-dioxid szabadul fel, ami szépen megemeli és levegőssé teszi a süteményt. A titok, hogy sütőpor vagy a szódakarbóna alaposan elkeveredjen a tésztában, ezt úgy érhetjük el biztosan, ha a liszttel és más szárazanyagokkal előzetesen elkeverjük, majd így keverjük össze a nedves alapanyagokkal.
A hosszan, sokáig felvert tojás vagy tojásfehérje rengeteg apró levegőbuborékot zár magába, ami fizikailag rejti magába a könnyedséget, ami a sütés során a tésztában marad. Ezért nem kell a piskótába semmilyen külső segítő, hogy könnyed és ruganyos masszát kapjunk.
Az élesztővel készülő kelt tésztákat a biológiai hatásoknak köszönhetjük, a puha és ruganyos tészták az élesztőgombáknak, a magas keményítőtartalmú lisztnek, a cukornak és a langyos-meleg hőmérsékletnek köszönhetően a tészta cukor- és keményítőtartalmát alakítják át több lépcsőben szén-dioxiddá és alkohollá, a sütőben jól átsütve pedig mennyei és foszlós finomsággá. Minél több időt és kellemes, langyos környezetet adunk az élesztőgombáknak, annál könnyedebb lesz a kisült kelt tésztánk.
Nem hátrány a tudományos hátteret megismerni, de tapasztalati úton is elsajátítható. Azért jó lenne, ha a suliban is ilyen finoman tanítanák a kémiát, a fizikát és a biológiát!
