KonMari, vagyis Marie Kondo sikerkönyvei alapjaiban változtatták meg a rendet szerető és kereső háziaszonyok életét. Praktikus tanácsaival és ésszerű szemléletével, egy jó napi rutin kialakításával időt, pénzt és energiát spórolunk, és ennek az az alapja, ha átlátható rendet tartunk a konyhánkban is!
Sokunknál visszatérő probléma a konyhában, hogy nem mindent rakunk egyből a helyére, a hűtőbe is csak bedobáljuk a cuccokat, kissé hátratolva a régit, amire majd pár nap múlva rábukkanunk – penészesen, lejárt fogyaszthatósági dátummal… Érdemes egyszer alaposan rendbe tenni és rendszerezni mindent, és innentől kezdve sokkal egyszerűbb, átláthatóbb és takarékosabb lesz a felhasználás – és a hiányzó dolgok utánpótlása is! Érdemes a konyhai pultok, konyhaszekrények közül olyat választani, amelybe sok mindent el tudunk pakolni akkor is, ha erre nincs külön helyiség a lakásban!
Kezdjük a rendrakást azzal, hogy mindent kipakolunk a konyhapultra. Ami lejárt, azt szomorúan kidobjuk – és megfogadjuk, hogy többet nem lesz ilyen. Ami még jó, de valamiért elvesztette az érdeklődésünket, nem ízlett, úgy sejtjük, hogy nem fogjuk használni, azt egy dobozba vagy kosárba tesszük, amit majd ismerősöknek felajánlunk, esetleg a bejárati ajtó mellé kitesszük – el fog tűnni… A maradék hasznos dolgokat pedig ezek után tematizáljuk, vagyis felhasználás szerint csoportosítjuk.
A lisztféléket, rizst, gabonákat, tésztákat egy csoportba rakjuk, az édes ízesítőket, kellékeket, pl. lekvár, aszalt gyümölcs, Nutella, méz, kókuszreszelék, csoki megint egy másik kupacba, a sós fogások ízesítőit megint egy új halomba, mint amilyen a mustár, ketchup, szójaszósz, zöldség- és halkonzervek… Ennek az is az előnye, hogy minden egyféle alapanyag egy helyre kerül, így látni fogjuk, mennyi gabonapehely vagy eddig itt-ott kallódó tészta vár felhasználásra. Ezeket majd polconként külön tároljuk, így mindig tudjuk, miért hova kell nyúlnunk, és nagy valószínűséggel szemvillanás alatt megtaláljuk.
A következő lépés a dobozolás: minden, ami ki van nyitva, azt egy jól záródó üvegbe átöntjük, itt is kiszűrjük, ha esetleg sérült vagy ne adj’ Isten zsizsikes vagy molyos alapanyagot találunk. Az üveges tárolás nagy előnye az is, hogy csábítóbbak az alapanyagok, ha így látjuk őket, mintha egy visszazárt zacskóban eltűnnének szem elől a polcon…
Segítségként egy celluxot ráragaszthatunk az üvegekre, erre ráírjuk, mi van benne, illetve az eredeti csomagoláson lévő lejárati dátumot. Ha kiürült az üveg, ezt egyszerűen lehúzzuk, és újra használhatjuk az üveget – akár teljesen más alapanyag tárolására.
A fűszereket is érdemes áttölteni kis üvegekbe, a gyakran használatosakat a konyhapult közelében hagyni, a többit pedig édes-sós ételekhez nagyjából megfeleltetve elrendezni egy polcon, hogy kevesebb keresgetéssel megtaláljuk, amikor használni szeretnénk. Az üvegcsék itt is hasznosak, mert a fűszerek jobban megőrzik így aromáikat, a felbontott csomagolásból könnyebben elillannak.
Ha valamelyik üveg kifogy, legyen az fűszeres vagy más alapanyag, elég a konyhapulton hagyni, és tudjuk, mit kell a legközelebbi bevásárláskor beszereznünk, hogy ne hiányozzon, de feleslegesen nem veszünk majd így semmit ezentúl. 🙂