Nagyon finom, melengető, kicsit indiai ízvilágú ez a csupa zöldség fogás, gyors és egyszerű, a sok fűszernek köszönhetően viszont különleges és nagyon illatos, azoknak is kedvére való, akik amúgy nem rajonganak a kalóriaszegény és szuperegészséges karfiolért.
Aki a krémesebb, szószosabb fogásokat szereti, kókusztejszínnel is felöntheti és selymesítheti ezt az egyszerű, de nagyszerű fogást, amit legjobb párolt rizzsel tálalni, de bulgurral, kuszkusszal is jól működik – kiadós és egészséges, fűszeres és finom, aki elkészíti, rácsodálkozik, mennyire isteni így készítve sokak mumusa, a karfiol.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, és finomra vágjuk. A karfiolt rózsákra szedjük, a tönkjéről a külső, fás részt levágjuk, a zsenge belsőt feldaraboljuk, a paradicsomot felkockázzuk.
Egy nagyobb edényben vagy wokban az olívaolajat felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a fűszereket, átkeverjük, majd fél deci vízzel felöntjük, mehet bele a karfiol és a fokhagyma, átkeverés után a paradicsom, sózzuk, borsozzuk, és még 1 dl vizet aláöntve fedő alatt 10 percet pároljuk.
Közben a csicseriborsót leszűrjük, leöblítjük, majd a karfiolhoz adjuk, és átforgatva, a tüzet takarékra véve még 10 percet főzzük.
Azon melegében tálaljuk párolt rizzsel, még finomabb, ha meghintjük kevés friss bazsalikommal, korianderrel vagy friss petrezselyemmel.
A különféle zöldséges lepénykék nagyon változatosan készíthetők, és általában azok körében is sikert aratnak, akik amúgy nem rajonganak a zöldségekért. Húsimádóknak köretként kínálhatjuk, de salátával, párolt rizzsel főfogásként is tökéletesek. Most brokkolival és sárgarépával készült, parmezán, csili, szerecsendió és fokhagyma ízesíti, kívül ropogósra sül, belül puha, eteti magát…
Nagy előnye ennek a lepénykének, hogy sütőben is süthető, egyszerűen csak halmokat kupacolunk a bekevert masszából sütőpapíros tepsire, de kevés olajon, serpenyőben is süthető, akkor ropogósabb lesz a külseje. Aki gluténmentes változatban készítené, a lisztet bátran lecserélheti gm őrölt zabpehelyre vagy rizslisztre, úgy is működik ez az egyszerű, de nagyon finom lepényke.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sárgarépát meghámozzuk, felaprítjuk, a brokkolit rózsáira szedjük, a szárát meghámozzuk, levágjuk a fás részt, a belsejét felkockázzuk. A zöldségeket sós, lobogó vízbe tesszük, és 8–10 perc alatt puhulásig, de nem túl puhára főzzük. Leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk, majd 1/3 részét krumplinyomóval pépesítjük, keverőtálba tesszük.
A péphez adjuk a lisztet, a parmezánt, a tojást, a zúzott fokhagymát, az olajat, a csilit és a szerecsendiót, alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk a maradék zöldségeket is.
A sütőpapírral borított tepsire nagyobb evőkanálnyi halmokat rakunk a masszából, és 180 fokos sütőbe tolva kb. 15 perc alatt megsütjük. Zöldfűszeres vagy fokhagymás joghurttal, salátával tálaljuk.
A szürke, komorabb, nyirkosabb napokon mindenki vágyik egy jó kis melengető, fűszeres, színes fogásra, ami persze nem nehéz, de laktató, egészséges és finom – és a sült cékla éppen ilyen. A sütés közben az íze intenzívebb és édesebb lesz, a benne lévő cukor kissé karamellizálódik, isteni finom köretként, salátába téve vagy csak magában is, és szuperegészséges, ha csak vas- és kalciumtartalmát tekintjük, nőknek kötelezővé kellene tenni a fogyasztását, mert csökkenti a vérszegénységét és erősíti a csontokat.
Bármivel lehet fűszerezni, de egy kis narancslével, mézzel, római köménnyel és szezámmal egészen csodás lesz, egyszerre édes, sós, ropogós és puha, miközben olcsó és egyszerű, ám azt azért jó tudni, hogy a céklával érdemes kesztyűs kézzel bánni, vagyis gumikesztyűt használni a készítésekor, ha nem akarjuk, hogy a kezünket összefogja, de ha ez elmarad, egy nap alatt eltűnik a bíborszín a kezünkről…
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklákat meghámozzuk, ujjnyi szeletekre, majd csíkokra vágjuk, és sütőpapírral fedett gáztepsire tepsire tesszük. A narancs levét kifacsarjuk, hozzáadjuk az olívaolajat, a mézet, a római köményt, a sót, borsot őrölünk hozzá, elkeverjük, a céklára öntjük, és alaposan összeforgatjuk. Meghintjük a szezámmaggal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20 percet sütjük, majd összeforgatjuk, és még 10-15 percre visszatoljuk, és illatosra, karamellizáltra sütjük.
Ízre és állagra valahol a burgonya és a sütőtök között van, és bár nem rokona a burgonyának, csak nevében, ő is Amerikából érkezett. Ahogy a krumpli is alapélelmiszerré avanzsált nálunk, úgy a batátának is könnyűszerrel lesz erre lehetősége, mert nálunk is megterem. Ha a szuperekben még nem is, de a termelői kis piacokon már kapható a hazai. Nagyon sok rostot és értékes tápanyagot tartalmaz, jóval alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a krumplinak, bővelkedik B1-, B2-, B6-, C- és E-vitaminokban, valamint gazdag kalcium-, vas-, magnézium-, mangán-, kálium-, foszfor-, nátrium-, szelénforrás. Sok béta-karotin van benne, ami jótékonyan hat a bőrünkre, a magas rosttartalomnak köszönhetően pedig laktat, emellett finom és nagyon változatosan készíthető – akár a krumpli és a sütőtök is.
Érdemes közepes példányokat választani, tapintásra keményet és feszeset, olyat, aminek a felülete minél simább, mert ezekkel a legkönnyebb dolgozni. Ha túl nagy, akkor nem biztos, hogy kellően édes, és ha egyben sütjük, akkor nagyon hosszadalmas idő alatt sül át a sütőben. Készíthetünk belőle pürét, rakottast, hasábburgonyát, lehet belőle sütemény is, a legegyszerűbb változata, ha egyszerűen megtöltjük, mint az alábbi receptben.
Most egyszerűen csak vajjal, fetával és egy kis zöldfűszerrel készült, de tehetünk bele komolyabb tölteléket, bármilyen sajtot, húsos ragut, maradék bolognait, de a most következő alapreceptet akár vegán változatban, a vaj helyett kókuszzsírral, a feta helyett füstölt tofuval is érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az édesburgonyákat alaposan megmossuk, majd tepsibe tesszük, alufóliával lefedjük, és 180 fokos sütőbe toljuk, 30 percig sütjük, hegyes késsel ellenőrizzük, hogy puhára sültek-e – a mérettől függően több idő is kellhet nekik.
Késsel hosszában bevágjuk, a két végét összenyomva kissé szétnyitjuk, kikanalazzuk a belsejét úgy, hogy maradjon a batátacsónakoknak egy kis pereme. A kikapart belsőt a vajjal és a feta felével, frissen őrölt borssal villával összetörjük, majd visszakanalazzuk a sült édesburgonyába, rámorzsoljuk a maradék fetát, és még 5 percre visszatoljuk a sütőbe.
Finomra vágott petrezselyemmel vagy újhagymával, esetleg morzsolt kakukkfűvel is megszórhatjuk tálaláskor. Köretnek, de salátával önmagában is nagyon finom!
A saláta lényege a zöldség, a lelke pedig az öntet. A legdrágább és legritkább, ínyenc hozzávalókból összeállított saláta is pocsék lesz, ha vacak salátaöntettel küldjük meg, és a legolcsóbb, egyszerű zöldséges alap is fantasztikusan finom lesz, ha jó minőségű alapanyagokból készítünk hozzá öntetet. És ha finom, rá is kattanunk, és nem lesz kihívás a saláta többé.
Ha salátaöntetről van szó, érdemes a készen kaphatóakat elfelejteni, sem ízben, sem összetételben nem megnyerőek, a bennük lévő adalékok is kicsapják a biztosítékot, ráadásul házilag kb. fél perc alatt kikeverhetjük a világbajnok francia öntetet, a vinaigrette-et (ejtsd: vinegrett). Mustár, olaj és ecet keveréke az alap, de egyáltalán nem mindegy, milyen összetevőket használunk hozzá: itt tényleg menőség a minőség, szóval érdemes beruháznunk jobb félékre – sokáig kitartanak, mindig csak kevés kell belőlük, és nagyon hálásak leszünk, mert az egyszerű zöldsalátát, káposztát, répát és bármilyen zöldséget felvidít a keverékük.
Főzéshez és salátához érdemes különböző olajat használni, salátához jobb egy minőségi olívaolaj, mert nagyon meghatározza az öntet ízét és krémességét. Nem kell feltétlenül a legdrágábbat választani, de arra nagyon érdemes törekedni, hogy sötét üvegbe csomagolt és extra szűz legyen. Bármilyen mediterrán ország lehet a forrása, de ha származási helyként az EU van feltüntetve, az már pancsolt olajat jelent, nem igazi minőséget. Szupermarketekben is kapható jó minőségű, csak csekkoljuk a forrást, és azt, hogy hideg sajtolású.
A balzsamecet sűrűbb, szelídebb, krémesebb, mint a mi klasszikus és nagyon karakteres ecetünk, de még a borecetnél is lágyabb, musttal édesített borecet, és gyakorlatilag az örökkévalóságig eláll, kevés kell belőle, és egészen más ízvilágot ad a salátának. Esetenként citrommal vagy naranccsal is kiváltható az öntetben ez a savasságot adó alapanyag, de jó belőle otthon tartani, mert sült zöldségekre csepegtetve is nagyon finom.
Keveset használunk belőle, de nagyon meghatározó, ne az olcsó, szúrósabb szagú, ecetes mustárt válasszuk, legalábbis salátákhoz. Nem kell feltétlenül dijoni, de legyen minőségi. Sokáig eláll, így többfélét is tarthatunk otthon – magos, krémes, csípős, édes, tárkonnyal vagy tormával, más fűszerekkel ízesített változatot is nyugodtan bevállalhatunk – a salátaöntet mellett húsok pácolásához, de akár kis kanálnyi főzelékbe, levesbe téve is tökéletes kiegészítője lehet az ételnek. Hosszan kitart, nem romlékony, ha finomat választunk, meghálálja!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az összes alapanyagot egy tálkába tesszük, és kiskanállal addig keverjük, míg krémes és homogén lesz. Duplázva a mennyiségeket egy kis befőttesüvegben is összerázhatjuk, hűtőben soká eláll, csak át kell rázni felhasználás előtt, és ízlés szerint fűszerekkel is gazdagítható!
A bulgur szuper alapanyag, gyorsabban elkészül, mint a rizs, ha a kisebb szeműt választjuk, akkor kimondottan gyors és egyszerű az elkészítése, hiszen ezt csak forrázni kell, majd pihentetni 10 percet, hogy megpuhuljon. A Közel-Keleten és az arab országokban kedvelt a bulgur, amit nálunk török rizsként is szoktak emlegetni, legalábbis a török éttermekben, de valójában egy speciális és egészséges, tápláló tört búza a bulgur. Készítésekor a nyers búzát vízbe áztatják, majd amikor épp csírázni kezdene, vagyis beindul benne az élet és az enzimek, akkor ledarálják vagy összetörik, megszárítják, ezzel a sok tápanyagot és életerőt tartalmazó gabonát tartósítják. Semleges ízének köszönhetően nagyon jól fűszerezhető, főételnek, köretnek is szuper, de tartalmas salátához is ideális alapanyag.
Most paradicsommal, uborkával, fetával kerekedett belőle könnyű saláta, amit egy kis fehérborral párolt póré és fokhagyma tesz igazán tökéletessé. Langyosan a legfinomabb, amikor az ízek már kicsit összeértek, a feta pedig egy kicsit megpuhult benne…
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, hozzáöntjük a bulgurt, kevergetve 2-3 percig pirítjuk, majd felöntjük az alaplével. Amikor felforrt, levesszük a tűzről, lefedjük, félretesszük 10 percre, amíg felszívja az összes folyadékot és megpuhul.
Közben a pórét és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. Egy másik serpenyőben a maradék 2 evőkanál olívaolajon 3-4 perc alatt megdinszteljük, meglocsoljuk a fehérborral, megvárjuk, míg elpárolog a folyadék, majd a tűzről levéve egy salátástálba öntjük.
A paradicsomot és az uborkát felaprítjuk, a póréhoz adjuk, hozzáöntjük a bulgurt is. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, a kakukkfüvet, a citrom reszelt héját és levét, rámorzsoljuk a fetát, összeforgatjuk, ha van időnk, akkor 15 percet állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek, a feta pedig kicsit felpuhuljon.
A kelbimbó vagy bimbós kel az egyik méltatlanul mellőzött téli zöldségünk, pedig ha belegondolunk, hogy ezek a diónyi káposzták valójában rügyek, bimbók, akkor már sejthetjük, hogy tele vannak élettel, vitaminnal. Tényleg nagyon egészséges, magas a C-vitamin tartalma, ami főzés és fagyasztás után is jórészt megmarad, kiemelkedően magas fehérjetartalommal bír, de rostban, vasban, folsavban is gazdag, így nőknek kimondottan javasolt a rendszeres fogyasztása. Könnyebben emészthető, mint a káposzta, és akkor a legfinomabb, ha éppen roppanósra főzzük vagy sütjük.
Érdekesség, hogy a kelbimbót Belgiumban nemesítették vadkáposztából még az 1680-as évek környékén, a cél az volt, hogy hidegtűrő és kis területen is termeszthető, minél nagyobb terméshozamú zöldséget kapjanak, így nemesítették a felfelé növő, akár 130-150 cm magasságot is elérő káposztafélét, ami brüsszeli káposzta néven terjedt el a legtöbb nyelven – Brussel sprouts angolul, choux de Bruxelles franciául, cavolo di Bruxelles olaszul, coles de Bruselas spanyolul.
Ha frissen vásároljuk, akkor mindenképpen élénk, ép levelű fejeket válasszunk, tisztításkor a külső leveleket érdemes lefejteni, és fontos, hogy a tönkrészt levágjuk, mert ez elég keserű, és elronthatja az egész ételt. Ha fagyasztottat választunk, akkor felengedés nélkül főzzük-süssük, így lesz tökéletes az állaga – de ne főzzük rommá, kicsit roppanósan az igazán finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kelbimbót megtisztítjuk, külső leveleit lefejtjük, a szárát levágjuk, ha nagyobbak, félbevágjuk. Közben vizet forralunk, sózzuk, majd a kelbimbót beletesszük, és forrástól számítva 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
Közben a sajtmártáshoz a vajat egy lábasban felolvasztjuk, ráhintjük a lisztet és kevergetve megfuttatjuk, felöntjük a tejjel, és kevergetve sűrűsödésig főzzük, majd a tűzről levéve sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk rá, hozzáadjuk a reszelt sajt 2/3 részét és a tojást, simára keverjük.
A kelbimbót sütőtálba tesszük, ráöntjük a sajtmártást, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 200 fokos sütőbe tolva 12-15 perc alatt pirulásig sütjük, majd azonnal tálaljuk.
Most kezdődik a brokkoli szezonja, a boltokban és a piacokon igazán jó áron kelletik magukat a sötétzöld, buja brokkolifejek, amiből pikk-pakk kiadós és egészséges fogást készíthetünk. Most az egyik legegyszerűbb módon készült, kicsit előfőzve majd sok sajttal összesütve, és hogy kiadósabb és ízletesebb legyen, egy kis burgonya és póréhagyma is került mellé.
A köretnek vagy vegetáriánus egytáételnek is beillő tartalmas tepsis brokkolinál nemcsak a sajt mennyisége, hanem a fajtája is számít. Alapként tökéletes hozzá a reszelve kapható trappista vagy pizza-mozzarella, de érdemes feldobni valamilyen karakteresebb, könnyen olvadó sajttal, mert így még finomabb. Ennél a változatnál olasz kéksajt, vagyis gorgonzola került még bele, ami egyszerűen isteni, de füstölt sajttal vagy cheddarral is nagyon finom, érdemes kísérletezgetni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a brokkolit rózsákra szedjük, a szárrészről levágjuk a fás külsőt, majd a zsenge belsejét felkockázzuk. A pórét 4-5 centis darabokr vágjuk, majd negyedeljük, a krumplit ízlés szerint kockázzuk vagy félszeletekre vágjuk. Bő vizet forralunk, bőségesen sózzuk, és a zöldségeket mind beletesszük, forrástól számítva 10 percet főzzük. Szűrőkanállal kiemeljük a zöldségeket, lecsöpögtetjük, és vajjal kikent sütőtálba tesszük. A főzőlevet felhasználhatjuk levesalapnak, rizottóhoz, tésztafőzéshez…
A zöldségeket egyenletesen megszórjuk a reszelt sajttal, rácsipkedjük a gorgonzolát, szerecsendiót reszelünk rá, borsot őrölünk rá, és 180 fokos sütőbe tolva 12-15 perc alatt pirulásig sütjük.
Azon melegében tálaljuk köretként natúr sült hús vagy hal mellé, de vega főételnek önmagában is tökéletes.
Az egyik legősibb termesztett táplálék a rizs, Kína és India területein őshonos, és több tízezer fajtája létezik. Európába két útvonalon érkezett, egyrészt a Közel-Keleten át, majd török közvetítéssel, például hozzánk is, másrészt afrikai kitérővel és mór közvetítéssel spanyol és olasz területekre. Természetesen mindenki kicsit alakított a rizs főzésén és a rizses recepteken, így számtalan készítési módja van.
Indiában bő sós vízben főzik meg az átmosott rizst, majd ha kellően puha, leszűrik. Kínában és Japánban kevesebb, másfélszeres-kétszeres vízben teszik fel főni, így ragacsosra fő, a szemek összetapadnak, és könnyebb megenni evőpálcikával. A Közel-Keleten és Törökországban egy kis zsiradékon üvegesre pirítják, majd vízzel, levessel felöntik, így főzik meg – és így készítjük többnyire mi is, hiszen anno a törököktől így tanultuk. A spanyolok is pirítással kezdik, majd felöntés után lefedve a sütőbe teszik, ahol szép lassan megfő, felissza a teljes vízmennyiséget, míg az olaszoknál a rizottós megoldás a legnépszerűbb, vagyis pirítás után apránként adják hozzá a forró folyadékot, mindig csak annyit, amennyit a rizs felvesz, és kevergetve főzik, így a folyamatosan kiszabaduló keményítőtől nagyon selymes, krémes lesz.
Nálunk a leggyakoribb a párolt és a törökös módon zsiradékon kicsit megpirított, majd vízzel, alaplével felöntött, fedő alatt készülő főtt rizs. Mindkettő esetében a kétszeres mennyiségű folyadék az ideális, vagyis 1 bögre rizshez 2 bögre folyadék. A főtt rizs elsősorban rizssaláta vagy nagyon fűszeres, szaftos, szószos, ragus ételek kísérőjének alkalmas, a párolt rizs viszont ízletesebb, ráadásul könnyen gazdagíthatjuk fűszerekkel, zöldségekkel.
A rizst mindig mossuk meg főzés előtt – vagy szűrőben, folyó víz alatt, vagy meleg vízzel felöntve, átkeverve, majd leszűrve!
Egy edénybe 2 rész vizet öntünk, sózzuk, hozzáadjuk a megmosott 1 rész rizst, felforraljuk, majd takarékon 15–18 perc alatt megfőzzük fedő alatt, majd még néhány percet állni hagyjuk, hogy saját gőzében kellően puhára párolódjon.
Kevés zsiradékon – 2,5 dl rizs esetében 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál vaj vagy 1 evőkanál zsír – megfuttatjuk a megmosott és alaposan lecsöpögtetett rizst, amikor kezdenek áttetszővé, üvegessé válni a rizsszemek, felöntjük kétszeres mennnyiségű meleg vagy forró vízzel. Sózzuk, átkeverjük, és forrás után takarékra véve, lefedve 15–18 percig főzzük, majd a tűzről levéve még 5 percet hagyjuk a saját gőzében puhulni.
Attól függően, milyen ételhez szánjuk kísérőként a főtt rizst, szabadon variálhatjuk, fűszerezhetjük, gazdagíthatjuk is:
A klasszikus sült krumpli akkor tökéletes, ha kívül ropogós, belül krémesen lágy, ugyanez igaz a pommes Almára is, ami egy serpenyős, egyben sütött, leginkább köretként tálalt fogás, egyáltalán nem bonyolult, viszont mennyei finom, és csak krumpli, vaj, só kell hozzá, na jó, némi bors és kakukkfű sem árt hozzá.
Az étel neve a krumpli – pommes de terre – rövidítéséből és egy női névből származik, és a Larousse Gastronomique fel is fejti pontosan, ki volt a hölgy, akiről az étel a nevét kapta. Nem bárónő, nem hercegné, hanem egy egyszerű utcalány, úgynevezett kokott, aki nem csak ennek a krumplirakottasnak készítőjét, egy bizonyos Adolphe Dugléré séfet, a legendás párizsi étterem, a Café Anglais – Angol Kávéház – 1800-as évek második felének szakácsát ihlette meg, hanem Émile Zola írót is, aki minden bizonnyal a különös képességekkel bíró utcalányról mintázta egyik regénye címszereplő főhősét, Nanát. Nahát, hogy mennyi izgalom van a gasztronómiában és irodalomban, imádjuk!
Mindenesetre ez egy nagyon egyszerű, könnyen kivitelezhető fogás, istenien ropogós és krémes egyszerre, nagyon kevés alapanyaggal összedobható, ami mindig van otthon – mégis milyen háttérsztorija van!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplikat meghámozzuk, és nagyon vékony szeletekre legyaluljuk, ha van ilyen robotgépünk, akkor nyert ügyünk van, ha nincs, akkor is hamar megvan, de késsel is felvághatjuk 2-3 mm vékony szeletekre. Ne tegyük vízbe, ne is ömblítsük le, ha szükséges, hámozás előtt mossuk meg.
Egy sütőbe is betehető serpenyőben megolvasztjuk a vajat, majd kiötjük egy tálkába, a serpenyőt a tűzről levesszük, belerakosgatjuk szép körkörösen az első krumpliréteget belülről kezdve, sózzuk, borsozzuk, 2-3 evőkanál olvasztott vajjal meglocsoljuk, meghintjük kevés kakukkfűvel, majd folytatjuk a rétegezést ugyanígy, míg az összes krumpli elfogy.
Ekkor visszatesszük a tűzre, és kb. 5 percet sütjük, majd rálocsoljuk a maradék vajat, fedőt teszünk rá vagy fóliával lefedjük, és 200 fokos sütőbe tesszük 30 percre. Ezután levesszük a tetőt vagy fóliát, és még 15 percet sütjük, amíg pirulni kezd, majd a sütőből kivéve egy tálat borítunk rá, és hirtelen mozdulattal átfordítjuk, majd a serpenyőt leemeljük.
Hagyjuk 10 percet hűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Kiadós, laktató, gyors és szuperegyszerű saláta készülhet brokkolival, ami köretként, diétás főfogásként vagy vegetáriánusoknak egy kis gabonával kiegészítve is tökéletes. 15 perc alatt kész, frissen, másnaposan és harmadnap is finom. 😉
A saláta sokaknak elsőre nyers zöldségekből készül, de főtt alapanyag is lehet alapja, főleg ősszel és télen, amikor megjelennek a szon zöldségei, a káposztafélék. Itt brokkoli a főszerepló, ami pár perc alatt elkészül, roppanósra főzve nagyon finom, ilyenkor jó áron beszerezhető, laktató és tele van antioxidánssal. Nálunk most kis lilahagymával, paradicsommal és krémfehér sajttal – ez a feta hazai változata – készült, de dúsítható főtt krumplival, friss bébi spenóttal, bármilyen más zöldséggel, fehérjeturbózás céljából keményre főzött tojással, maradék csirkemellel vagy csíkokra vágott sonkával is…
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy edényben vizet teszünk fel forrni, közben a brokkoli rózsáit levágjuk, a nagyobbakat félbe, negyedbe vágjuk – a tönkrészt félretesszük, tökéletes krémleveshez, a fás részeket levágva. Ha forr a víz, sózzuk, és a brokkolirózsákat beletesszük, és kb. 5-6 perc alatt roppanósra főzzük.
Közben a lilahagymát vékonyan felszeleteljük, a paradicsomot vékony cikkekre vagy kockákra vágjuk ízlés szerint. Az öntethez a mustárt egy kis tálkába tesszük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az olívaolajat és a balzsamecetet, elkeverjük, majd 1-2 evőkanál vízzel lazítjuk, homogén öntetté keverjük.
A brokkolit leszűrjük, tálba tesszük, hozzáadjuk a paradicsomot és a lilahagymát, rámorzsoljuk a fetát, meglocsoljuk a mustáros öntettel, összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk köretként húsok mellé, magában diétás fogásként, de párolt rizzsel, bulgurral, quinoával vegetáriánus főételként is tökéletes.
A gyors galuska tojással összesütve az egyik legnagyobb kedvenc, a tojásos nokedli mindent visz, tényleg! De az alaptésztát érdemes variálni is, főleg akkor, amikor a piac teli van friss petrezselyemmel, bazsalikommal. A finomra vágott zöldekkel olyan isteni kis nokedliket készíthetünk, amiket akár tojásosan, akár egy kis olvasztott vajjal és reszelt parmezánnal vagy bármilyen reszelt sajttal, sajtszósszal és egy nagy adag salátával önálló főételként is tálalhatunk.
A petrezselyem és a bazsalikom helyett spenóttal és mángolddal is kipróbálhatjuk, nyersen is tökéletesen működik, nem kell előzetesen blansírozni, ha fűszerként kellően apróra vágjuk – ízeiket így is átadják a galuskának.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojásokat és az olajat, 1 teáskanál sót, ízlés szerint borsozzuk, elkezdjük összedolgozni, kevés vizet adunk hozzá, ha szükséges – 1-2 evőkanálnyit –, és simára keverjük. A petrezselymet finomra vágjuk, a tésztához keverjük.
Egy lábasban kb. 3 liter sós vizet forralunk, majd a tésztát nokedliszaggató segítségével vagy nagyobb vágódeszkáról a forró vízbe késsel beleszaggatjuk. Amikor a kis zöld nokedlik a víz felszínére feljönnek, szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, tálba tesszük.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, és a nokedlit átforgatjuk benne.
Ízlés szerint sajttal megszórva önmagában, de köretként is tálalhatjuk, tojással átsütve is tökéletes kicsit alternatívabb tojásos nokedliként.
